Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-27 / 280. szám
108S. november 81. 40 PETŐFI NÉPE • S ÉRTIK A SZÓT, BESZÉLNI TANULJÁK Rácok Dusnokon Nyelvében él a nemzet. Kazinczy szállóigéje talán ekképp is érthető: nyelvében él a nemzetiség —, mert addig él, amíg beszéli, írja, olvassa; érti és használja anyanyelvét. Dusnokon az emberek kétharmada otthon és utcán, hivatalos és magánügyben, boltban és templomban rácul beszél: az öregek mind, a fiatalok kevésbé. £ppen ez ad különös .fontosságot az óvodai és iskolai nyelvoktatásnak, hiszen csak a megszerzett nyelvtudás segít a nemzetiségi hagyományok, a kultúra megőrzésében. • Papp Lajosáé régi iskolájába Jött vissza tanítani. — A mi iskolánkra az a legjellemzőbb, (hogy 230 gyerek tanul szerb-hor. vátul — ez Sáfár János igazgató beímú- tatkozió mondata. Góhér Miklósné egyike a három nyelvtanárnak. Anyanyelve horvát. s talán jeLzi nemzetiségi ügyekben való jártasságát, hogy küldött a délszláv- kongress.zuson. — Fölszólal? — Szeretnék a nyelv megőrzésének fontosságáról beszélni. — Helyi példákkal megtámasztva? — Szerencsére vannak: a falu hatvan százsaléka ma is színtiszta rác. XVIII—XIX. századi nevek utalnak az ősökre: Hodován, Koprivanacz, Purak, Tacskó, Maiit y; akit így hívnak, az egész -biztosan -dusnoki és rác. — Mit jelent az ma, hogy valaki dús. noki rác? — Talán azt, hogy erőn fölül is szorgalmas. Meg összetartó. Nemzetiségi -bálát rendezünk? Teli a kultúrház! Most szólták, szerezzek Pestre jegyet, múl tkor a zoimbari színházra' mentünk külön- busszai Kecskemétre. Jól működik a gyermek-tánccsoport, a kultúrház igazgatója -most próbálja beszervezni a felnőtteket; — s azt hiszem, az is sokat el. árul, hogy noha egyik papunk sem beszél -rácul, havonta egy misét mégis ezen a nyelven mondanak. — Nem okoz gondot, hogy a horvát- nak ez az „ága" nem világnyelv? — -Arra gondol, rá kell-e beszélni az embereket, hogy beírassák tanulni a gyereküket, -mert esetleg az angollal többre -mennének? A negyedik osztály. ban jelentkeztek tizenheten, és utána még hárman ... Sokat -lendített a nyelvoktatás ügyén, hogy faluszerte híre jár: Hodován. István már másodévfolyamos -a Zágrábi Halászati Főiskolán — tehát mégis használható a horvát. — Az iskolában kezdik vagy folytat, ják a nyelvtanítást? — Is-is. Én nem vagyok megelégedve az elsősök tudásával, ezért hetente egyszer eljárok az óvodába, a középső és a nagycsoportba — minél hamarabb kezdik, annál jobb. Nyelvtanár álmában fordul elő ilyesmi: tizennégyen dolgoznak csak egy csoportban. Papp Lajosné tartja a .harmadikosok óráját. — Ki beszél rácul? — teszi fel a kérdést, s öt kéz lendül a magasba. .Majdnem mind, amikor arra kíváncsi: hányán értik a szót. — Én mindig értem, amit otthon beszélnék — árulja el Facsko Marianna. Hodován Jani majd kiesik a padiból: — Sokat sejtek abból, amit anyu mond Rács ko-rna má nak. — Anyu múltkor köziölte nagymamámmal : hiába beszél előttem rácul, értem — kuncog Sereg Erika. Jökedvűek, felszabadultak a gyerekek, a hangulat távolról sem emlékeztet tanóráira, látszik, hogy élvezik (mert lám, -az ő .korukban is hasznosíthatják), hogy olyasmit tudhatnák, amit a felnőttek. Pappné is vidám. Minden oka megvan rá: ebben, az iskolíában tanult, ide jött vissza tanítani. — Nagyon büszke vágyók erre. mert a .magam példájából is érzékelhetem, hogy ma oda juthat az ember, ahová a múltban sohasem juthatott volna. Négyen voltunk testvérek — apám kalauz, anyám tsz-tag —, s úgy látszik, engem szemeltek ki, hogy értelmiségi legyek, így kerültem a pesti szenb-hor. vét gimnázium után a bajai Tanítóképző Főiskola nyelvi tagozatára, majd válasza Dusnokra, Ismerősöm a fél falu, ma már az egykori osztálytársaim gyerekeit tanítom: a nyelvoktatás gondjait rácul beszéljük meg; előfordul, hogy a magyarul induló szülői értekezlet rácul folytatódik és fejeződik be. — Ezek szerint elégedett ember. — Minek tagadnám: az vagyok. Azt csinálom, aminek értelmét látom, amit szeretek csinálni. — A nemzetiségi addig nemzetiségi, míg beszéli, megőrzi nyelvét. Meddig lesznek rácok Dusnokon? — Ma már túl vagyunk azon, (hogy győzködni kellene a szülőket: írassák be nyelvre a gyereket. Akik elkezdik a tanulást, azok folytatják is, kevés a lemorzsolódás. Mi. tanárok igyekszünk lépést tartani: én Jugoszláviába járok át továbbiképzésre, könyvtáram több mint negyede szerb-horvát nyelvű. Igyekszünk a mindennapok során hasz. náltafcni az ősi nyelvet: külön, van például rác Télapó-ünnepségünk, s rác műsort adunk az öregek otthonában is. De a kérdés ugye így szólt: meddig lesznek rácok Dusnokon ? Nézze, ez rajtunk. nyelvtanárokon is múlik. És az biztos, hogy rajtunk nem fog múlni... Ballai József VENDÉGÜNK Graziano Cremonini Az elmúlt héten — november 14-én — volt tíz éve annak, hogy Bács-Kis- kun és Modena tanácsi vezetői aláírták az együttműködési megállapodást, amely azóta is alapját képezi a két megye kapcsolatainak. A magyar és az olasz nép kontaktusainak története igen gazdag, eredményei a reneszánsz pezsgő szellemi és művészeti világában -kezdődtek. Türr István részvétele és szerepe Garibaldi tábornokaként a legendás szicíliai partraszállásban is olyan emlék, amelyre a két nép egyaránt büszke.-A két megye között alig több mint ezer kilométer a távolság, de az elmúlt évtizedben kialakult kapcsolatok, amelyek egyaránt vonatkoznak politikai, állami vezetők véleménycseréjére, gazdaságok, kulturális intézmények együttműködésére, e távolságot lecsökkentették. Modenát és a Duna-Tisza közét közelebb hozták egymáshoz. Az észak-olaszországi 600 ezer lakosú megye ipara igen fejlett, ahol az olasz burkoló kerámia felét termelik, a kötöttáru kétharmadát, a nyersvas 38 százalékát, emellett a gépgyártásuk is jelentős, a mezőgazdasági gépek több mint 80 százalékát itt állítják elő. Itt a legmagasabb az egy főre eső jövedelem, Milánót is megelőzve. A tiz éve a tanácsokat és öt éve a két pártbizottságot ösz- szekötő testvérmegyei kapcsolat keretében érkezett Bács-Kiskunba a Graziano Cremonininek, a Modena megyei párt-végrehaj-tó- bizottság tagjának, a megyei tanács általános elnök- helyettesének vezetésével olasz testvérmegyénk delegációja. Ezt az alkalmat használtuk föl arra, hogy néhány kérdést feltegyünk a küldöttség vezetőjének. — Egymás nézeteinek és eredményeinek, tapasztalatainak megismerését nagyban segítik azok a találkozások, amelyek megyei párt- és állami vezetők, gazdasági és közművelődési szakemberek között zajlanak le. Hogyan értékeli a tízéves kapcsolatot? — Rendkívül hasznosnak és pozitívnak, ehhez hozzátéve azt a nem is jelentéktelen tényezőt, hogy e kapcsolat olyan országok között jött létre, amelyeknek társadalmi berendezkedése különböző. Az együttműködés folyamán számos jó kezdeményezéssel, 'hasznos tapasztalatokkal, de problémákkal is találkoztunk. Ügy ítélem meg, a lehetőségekhez képest megfelelő volt a kapcsolat, azért a közös célért, amely a népek közötti együttműködésért, a szocializmusért való munkálkodás során közelebb hozta a két megye lakosságát. — Mondana néhány konkrét példát erre? — Igen tanulságos volt például Bács-Kiskun bemutatkozása a modenai Unttá fesztiválokon, vagy az évenkénti pártküldöttségek cseréje, az előadók körútjai, az UNITA és a Petőfi Népe munkatársainak tapasztalatcseréje, a kecskeméti kórház orvosainak látogatása, vagy a mi egészségügyi szakembereink részvétele a kecskeméti pathológus kongresz- szuson. A kultúrában: a kórus és néptánccsoportok vendégjátékai, a kalocsai pingálóasszonyok munkái, a közművelődési szakemberek kölcsönös tapasztalatcseréje, a számítástechnikai, mezőgazdasági vezetők eszmecseréi, de jelentősnek tartom az áruházi hetek megtartását is. — Milyen jövőt jósol ennek az együttmunkálko- dásnak? — A modenai kommunisták elkötelezettek e kapcsolatok megtartásában és javításában. Azt szeretnénk, ha az együttműködés tovább folytatódna. Mi a folyamatosságban látjuk az együttműködés lehetőségét, együtt és közösen az eddigi tapasztalatok figyelembevételével. Ezekben a na-, pókban döntöttünk a tárgyalásainkon a következő két év programjáról. Mindent megteszünk annak érdekében. hogy e kapcsolatok továbbra is hasznosak és eredményesek legyenek mindkét megye számára. — Az Olasz Kommunista Párt békekezdemény eséseiről, akcióiról mondana néhány példát? — A békemozgalom Olaszországban és Modenában is rendkívül sokszínű és pluralista. Különböző erők, különböző formában vesznek ebben részt, de a törekvésük azonos: legyen béke, ne telepítsenek rakétákat sem Olaszországban, sem Európában, folytatódjanak a genfi tárgyalások és ott állapodjanak meg a tárgyaló felek, s végül: az erőegyensúly a lehető legalacsonyabb szinten valósuljon meg. Sok tömeggyűlésre, akcióra került sor ebben a témában. A békéért, amely nemcsak a békés munkát, de az egyes országok, így benne Modena és Bács-Kis- kun megye kapcsolatát is pozitívan befolyásolja, mert a közös cél az enyhülés, a leszerelés, a békés egymás mellett élés. Végül, engedjék meg, hogy megköszönjük a baráti fogadtatást, a szívélyességet, amellyel delegációnkat mindenütt fogadták a megyében. Kovács István Jöttek az első szóra... UTAZÁS KÖZBEIN, a vonatablakon kitekintve, látva az áramszedőket a villanymozdönyok tetején és a .tehervagonokból konténereket emelgető daruikat az állomási rakodóvágányok .mentén, az .utasoknak eszébe jut-e ez a szó: újjáépítés? Közvetlen tapasztalásból már egyre kevesebbeknek, úgy gondolom. A ma embere az „Arccal a vasút felé!" felhíváson első hallásra nem országépítő programot ért, és lennének olyanok, akik jóindulatúan mosolyognának ezen a kifejezésen. Nem tudnák hová sorolni, hová illeszteni hirtelenjében. A .ma 75 éves, (Kiskőrösön lakó Zentai Antalnak azonban élő történelem az az év- és sorsforduló, 1945, amely egyet jelentett az újjá-, és azon .belül a vasútépítés kezdetével. — Az volt a .feladatom, hogy mint rangidős segédtiszt, gyű jtsék .magám mellé embereket és állítsuk helyre a Mende—Sülysáp közti pályát. Akik értettek ebhez a munkához, jöttek az első szóra helyből, Gyömrőről és más, környékebli 'településekről. Az volt a szerencsénk, hogy Mende közélében, egy tanyáiban elrejtve megtaláltuk a Ganz üzemének egyik raktárát, ahonnét krampácsokat, lapátokat, villákat, alkatrészeket és egy csigásod hoztunk el orosz segítőkkel, aláírás ellenében. Így megindulhatott a munka. A csigasorral három-négy nap alatt kiemel, tűk a Tápió vizébe zuhant hídvasakat. Ezeket összeszereltük. A kőművesek cementet és sódert szereztek valahonnét a betonozáshoz. Amikor ezzel (is megvoltunk, és állt a híd, tovább folytattuk a pályaépítést. Rendbe hoztuk a Tápián átvezető .többi, kisebb hidat is, és a megsérült síneket kicseréltük. Hetvenkét emberrel, négy hónap alatt elvégeztük a reánk bízott feladatot. Tavasszal isimét közlekedhettek a vonatok. ENNYI RÖVIDEN a Mende—sülysáp! vasútvonal újjáépítésének története. Nincs benne, pedig idekívánkozna, hogy a téli hónapokban mindenféle védőital nélkül dolgoztak az építők. Teáról és rumról szó sem lehetett! Egyszerűen, nem futotta abból a pénzből, amelyért a budaipesti Keleti pályaudvarra gyalogos küldöncöket indított Zentai Antal rangidős. Bár ez nem volt éppen -kockázattól mentes, a. járandóságot a munkásoknak minden hónapban, ide. jében és hiánytalanul meghozták. Trilliókban vették fel a bérüket. Olyan 'összegekét kaptak kézhez, amelyeket már megszámolni se volt érdemes. A sok pénz keveset ért. De ők nem is annyira a trilliókért, mint inkább a vasút és ezáltal az ország újjáépítéséért, becsületből és helytállással dolgoztak. Ha fűtötte őket valami, akkor az ez a tudat volt és az a meleg, amit az ócska talpfákból rakott tűz adott a hetvenkét embernek. HOL VANNAK? Kik élnek imég azok közül, dkiik az egykori, 1944—45-ös mendei vasútépítéssel, Zen. tál Antall irányításával, segítettek megindítani az ország vérkeringését? Nem tudjuk. Cselekvésük, pél. daimutató helytállásuk azonban, mintegy észrevétlenül, beleépült a vasút mai életébe, az, áraimsze- dős villanyvonatokig és a konténeres rakodásiig fej lődött közlekedésbe. Kohl Antal — A felszabadító szovjet haderő 1944 őszén Pirtó alá érkezett, amikor úgy hozta az élet, hogy nekem szülőfalumban, -Mendén kellett szolgálatra jelentkezni — emlékszik arra az időre Zentai Antal. ■ EGY VASUTAS EMLÉKEIBŐL A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének IX. kongresszusa (Folytatás az l. oldalról.) iskolán, a tanárokat pedig a Pécsi Tanárképző Főiskolán képzik. Az országos választmány a beszámolóban megállapította: a magyarországi délszlávok híven ápolják, gyarapítják kultúrájukat. Egyre több fiatal kapcsolódik be a nemzetiségi amgtőr művészeti együttesek — néptánc-, népzenei csoportokba, kórusokba —, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak évszázados hagyományaik megőrzéséhez, a nemzetiségi kultúra gazdagításához. A szövetség támogatta a pécsi nemzetiségi bemutató színpad létrehozását. Ennek szervezői színházat, irodalmat kedvelő nemzetiségi fiatalok, köztük főiskolások elősegíthetik újabb színjátszó csoportok alakítását, rendszeres szereplését. A beszámolóból kitűnt az is, hogy a délszláv klubok a kulturális és közélet központjai, számuk folyamatosan gyarapszik. Mándity Marin, a szövetség főtitkára a beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítőjében hangsúlyozta: szervezetük mozgósítja a horvát, szerb, szlovén lakosságot arra, hogy tevékenyen vegyen részt nemzetiségi politikánk megvalósításában, vállalja nemzetiségét, két kultúra hordozójaként töltse be a híd szerepét. A vitában felszólalt Korom Mihály, aki az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét tolmácsolta : — Az MSZMP és a magyar kormány tudatos törekvése az, hogy az alkotmányban rögzített teljes állampolgári egyenjogúság mellett tovább javuljanak a nemzetiségek sajátosságainak megőrzéséhez, anyanyelvének, kultúrájának ápolásához és fejlesztéséhez szükséges feltételek — mondotta. — E cél érdekében hazánkban olyan nemzetiségi politikát folytatunk, amely megfelel internacionalista felfogásunknak és szocialista társadalmunk humanizmusának. A lenini elvekre épülő nemzetiségi politika az MSZMP általános politikájának szerves része. Ezek alapján nyugodt szívvel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta —, hogy a Magyar Nép- köztársaságban élő, dolgozó nemzetiségieknek nincsenek megoldatlan alapkérdéseik. — Alkotmányunk, törvényeink, minden hazai nemzetiség számára a magyarokéval teljesen egyenlő jogokat és kötelességeket állapítanak meg — hangsúlyozta Korom Mihály. A lehetőségek megvalósításában azonban sok a közös tennivalónk. A magyarok és a nemzetiségiek érdekazonossága a szocialista társadalom építésében, a közös feladatok megoldásához szükséges szövetség nélkülözhetetlen alapja- Hazánkban a nemzetiségi politika gyakorlata, a szocializmus teremtette lehetőségként a szocialista demokrácia útján válik minél teljesebben valóra. A Központi Bizottság titkára a továbbiakban rámutatott, hogy közös feladataink megoldásában a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének is nagy a szerepe és a felelőssége. Az országos, a területi és a helyi szervek várják, igénylik a szövetség alkotó részvételét a nemzetiségi politika megvalósításában. Ehhez az is kell, hogy a szövetség aktívan kezdeményezze és fejlesz- sze az együttműködést. Korom Mihály a továbbiakban elismeréssel szólt a szövetség munkájának eredményeiről, és hozátette: nagyra értékeljük és a továbbiakban is szívesen fogadjuk a szocialista Jugoszlávia közreműködését a magyarországi délszlávok anyanyelvének, kultúrájának ápolásában, gazdagításában. — Az MSZMP következetes nemzetiségi politikájához híven sokat tettünk azért, hogy megszabaduljunk történelmi múltunk terheitől. Magyarország ma már éppen olyan szocialista hazája az itt élő délszlávoknak, mint a rhagyaroknak. Közösek örömeink, mint ahogy közösek gondjaink, feladataink is. Ez az azonosulás, és a kölcsönös bizalom a mi nagy erőnk ma és az lesz holnap is, szocializmust építőegyüttes munkánkban — fejezte be felszólalását Korom Mihály. A többi nemzetiségi szövetség nevében Márk György, a Magyar- országi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára köszöntötte a kongresszust: — A hazánkban élő nemzetiségek legmagasabb fórumaikon — politikai életünk jelentős eseményein — kinyilvánítják, hogy jó barátságban, egyetértésben élnek a magyar lakossággal, egymással, kölcsönösen osztoznak örömeikben, gondjaikban, közös erőfeszítéssel teljesítik feladataikat. Köpi Lászlómé felszólalásában elmondta, hogy a szövetség mindenkor számíthat a Kommunista Ifjúsági Szövetség támogatására. Akcióikkal, pályázatainkkal elő akarják segíteni az anyanyélv ta_ nulását, használatát, a nemzetiségi kultúra ápolását. Fórumokat akarnak teremteni az ifjúsági szövetségben is a nemzetiségi fia- tatokat érdeklő kérdések, probte, máik megbeszélésére. A 'vitában felszólaló küldöttek elismeréssel szóltak az anyanyelvoktatás fejlesztése érdekében hozott in tézkedésékrő 1. Nagyra értékelték az anyanyelvi kiadói tevékenységet is. Elismerően szóltak a Magyar Televízió pécsi stúdiójának szenb-ihorvát adásairól. A kongresszus nyitónapján kitüntetéseket adtak át a szövetség több társadalmi munkatársának kimagasló tevékenységük elismeréséül; Druszk Márknak, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ítélték oda, a Szocialista Kultúráért kitüntetést hatan kapták meg, és e kitüntetésben részesült két délszláv amatőr művészeti együttes, egy-egy aktivista vehette át a Kiváló munkáért kitüntetést, a miniszteri dicsérő oklevelet, s a Népfrontmunkáért kitüntető jelvényt. A kongresszus vasárnap folytatja munkáját. (MTI)
