Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1983. november 88.

A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL

Nap mint nap bizonyítottak

— A gazdasági döntés, ha az valóban előremutató, ha azt alapos vita előzte meg, ha a tennivalók részletes megbeszélése, politikai támogatása megfelelő, akkor is kiválthat ellenérzést, konfliktust.

Ezzel kezdte Mányoki Tárnát, a Kéziszerszám Gyár kecskeméti Reszelőgyáregységének párt- alapszervezetl titkára. Nem ok nélkül mondta ezeket, hiszen ebben az évben, annak minden egves napján kemény és következetes harcot kellett vívnia a párt- alaps/^rvezet kommunistáinak a jobb, a célszerűbb munka, a gyáregység, a népgazdaság érdekelnek védelmében.

— Ebben az évben egy új termék bevezetését határoztuk el: a

( JHilti ütvevéső gyártását. Ezt a

s <^gépi t tonvésőt nagy mennyiségben használja a magyar építőipar, hazai gyártója nincs, külföldről kellett behozni. Gazdasági vezetőink a liechtensteini céggel, a magyar külkereskedelmi vállalatokkal tárgyaltak, s megállapodtak hazai előállításában. Mi volt ennek az oka? Im- ''irtot tudtunk kiváltani, növelni az exportot és nagyobb nyereséget érhe' ünk el. A döntést az alapszervezet vezetősége, sőt a taggyűlés is megtárgyalta, s azt jónak, az egyetlen járható útnak találta.

S ekkor kezdődött a bonyodalom. Igaz, a gyár technológiája a kívánalomnak megfelelt, különösen a melegüzem, ám a forgácsolóban néhányan — köztük két párttag is — megrettentek. Mitől féltek? A szigorúbb követelményektől! A külföldi cég joggal elvárta, s ezt szerződésben is rögzítette, hogy a neve alatt forgalmazott hazai és import ütve- vésők minősége egyformán kiváló legyen. Emiatt szakítani kellett a régi, 15 éve meghonosodott gyakorlattal. A megmunkálásban

a tizedmilliméteres helyett a századmlliliméteres tűrést kellett elérni.

— Jöttek hozzám a pártvezetőségi tagokhoz az emberek — folytatta a párttitkár — tegyen valamit a pártszervezet. Mit? — kérdeztük. Maradjunk a régi franciakulcs készítésénél, amely nemcsak ráfizetéses, de el sem adható? Tudtuk merről fúj a szél, sokan a ké. • elmüket féltették. Érveltünk: megélni csak akkor tudunk, ha évente megújítjuk magunkat, s azt gyártjuk, amit a belföldi piac és a külföldi kér. Akkor kilépünk, — mondták néhnnyan. Sajnáltuk őket, de nem tágítottunk. Tudtuk: csakis szilárdan, védve az újat, a jobbat léphetünk előbbre. Aki nem vállalja, az menjen. Valóban szigorodott a munka. Bevezettük a darabonkénti átvételt, s érdekes módon a teljesítmények és a bérek nem esőken- tek, inkább emelkedtek.

A párttitkár szavait erősítette meg néhány termelési adat is.

Ez évben belföldre 10 ezer, exportra 8 ezer darabot szállítottak, s az év hátralévő hónapjaiban még 12 ezer Hilti ütvevésőt készítenek. A jövő is biztató, az 1984-es exportmegrendelésük már 50 ezer darab.

— Akadt más gond is ehben az évben — váltott témát Mányoki Tamás. — Olyan döntés született, hogy a munkaidő fél hattól, két óráig tart. Sok volt a késés. Ezért a pártalapszervezet változtatást javasolt. A gazdaságvezetők egyetértettek és a fél hatos kezdést háromnegyedre tették át. Zúgolódás, értetlenség fogadta az intézkedést. A kommunisták, a szakszervezeti bizalmiak, de még a gazdasági vezetők is magyarázták: a negyedórák is hiányoznak a termelésből, s ha ezt az időt nem dolgozzuk ki, nem érjük el a 10 százalékos felfutást, s ez a béremelésnél is jelentkezik. Megértették.

S túl ezen, a mindennapi poLi- tikaj, tudatformáló tennivalókon a pártalapszervezet más döntések politikai támogatásában is a sarkára állt. Nélkülözhetetlennek tartották a műszaki-fejlesztési csoport létrehozását. Ez a szakmunkásokból álló gárda fejleszt, tervez, kivitelez, azaz kisebb. de a fizikai munkát csökkentő, a termelékenységet növelő berendezéseket készít, állít munkába. S következett a bizonyítás, hogy ezek az új célgépek, automatikák jók. kellenek. Kommunista műszakban a gazdasági és a pártvezetők álltak a gépek mellé, s meggyőzték a kételkedőket.

— A gyakorlati pártmunkában — szögezte le az alapszervezet titkára — nem elég az Igét hirdetni. Bizonyítani kell nap mint nap, példamutatással, emberséggel, erkölcsi szilárdsággal!

«

Gémes Gábor

Miért sorvad a bedolgozói rendszer?

Számos külföldi példa tanúskodik a bedolgozói rendszer sikeréről. ,eg ismertebbek a japán

és a svájci példák, amelyek egyértelműen bizonyítják e módszerek rendkívüli gazdaságosságát, egyebek közt azért is. mert ily módon megtakarítható sokfajta beruházás az üzemépületektől kezdve a különféle szociális létesítményekig. Csökkenthető az üzemeltetési költség is. Ez a munkarendszer sok esetben kedvező a munkavállalónak is, például a gyermekes anyáknak, akik bedolgozóként megoldhatják házkörüli feladataikat, vagy az idős- korúaknak, akik nehezen jutnának el a munkahelyekre, s fárasztó nekik a folyamatos nyolcórás munka. A bedolgozó maga osztja be munkarendjét, s csak a vállalt határidőt kell betartania, s a jó minőségű munkát kell nyújtania.

A külföldi példákat követve hazánkban is számos hazai vál-' lalat bedolgozó foglalkoztatásával próbált csökkenteni munkaerőgondjain. Áz esetek többségében e kísérletek Igen kedvező eredménnyel jártak. 1981 őszén, még a Munkaügyi Minisztérium rendeletben szabályozta a bedolgozói munkaviszony feltételeit. Az így adódó lehetőségek szociálpolitikai célokat is szolgáltak, sőt, szorgalmazták olyan vállalatok létesítését is, amelyek nagy számban tudtak foglalkoztatni csökkent munkaképességű bedolgozókat. Különböző gazdasági ösztönzőkben részesülnek azok* a vállalatok és a hasonló jellegű tevékenységet folytató, az ország különböző részében működő úgynevezett szociális foglalkoztatók is.

A rendelet megjelenése nyomán, minden jel arra mutatott, hogy a bedolgozói rendszer széles körű elterjedésének nincsen akadálya. A kormány- 1982. január 1-től tovább javította a bedolgozók munkafeltételeit, közelítve azt az általános munkaviszonyban állókéhoz. A módosított rendelet biztosítja, hogy a bedolgozói munkát például a nyugdíj kiszámításakor — munkaviszonynak kell tekinteni. Jár a bedolgozók számára a rendes szabadságidő, sőt, a megfelelő mértékű pótszabadság is. továbbá a régebbi szabályozástól eltérően lehetővé vált, hogy túlórában is dolgozzanak. Kaphatnak jubileumi jutalmat. Gyesen lévő kismamák a gyermek másfél esztendős korától vállalhatnak bedolgozói munkát. Nyugdíjasok, — az idevonatkozó más kereseti szabá- lyozác-sk megfelelően — ugyancsak vállalhatnak bedolgozást.

A feltételek, az ösztönző lehetőségek tehát adottak, a bedolgozói rendszer várt fejlődése azonban elmaradt, s napjainkban is sorvad. Főként a nagyipari vállalatoknál. Űj bedolgozok foglalkoztatására alig van lehetőség. A szociális foglalkoztatók ugyancsak arról panaszkodnak, hogy csökken a munkájuk, megbízóik sok esetben elpártolnak tőlük. Az okokat keresve, arra a megállapításra jutottak, hogy a bedolgozói rendszer legfőbb riválisai, a vállalatokon belül megalakuló gazdasági munkaközösségek.

E tapasztalatok birtokában persze óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy a vállalatoknál megalakuló gazdasági munkaközösségeknek munkával történő ellátásának ez-e a legjobb módja? A bedolgozók — s elsősorban a szociális okokból foglalkoztatottak — ugyanis többségükben olyan nélkülözhetetlen 'kisegítő feladatokat látnak el, amelyek nem eszközigényesek, s nem kívánnak komolyabb szakmai ismereteket. Kérdés, nem kár-e jó felkészültséggel rendelkező szakembereket ilyen feladatokkal ellátni, csupán, azért, hogy bizonyos bérkiegészítéshez jussanak, így is kötve őket a váftlalathoz.

A bedolgozók foglalkoztatásának elmaradása sok esetben a kényeimességBól is ered. Számos példa bizonyítja ugyanis, 'hogy egyes részfeladatokat vidéki tsz- ek melléküzemágainak adnak ki, akik e munkát aztán bedolgozókkal végeztetik el. Ez természetesen a termelési költségek növelésével jár, mert a vállalkozó gazdaság a maga költségeit és hasznát felszámolja megbízóinak, s ezzel az áru fogyasztói ára is növekszik.

Korántsem arra gondolunk, hogy a tsz-ek, s más gazdasági szervezetek szüntessék meg bedolgozói tevékenységüket. A rendelkezésre álló helyi munkaerő foglalkoztatására azonban célszerű lenne olyan megoldásokat találni, amelyek a helyi igények kielégítését szolgálják, vagy segítik a háttéripart olyan munkával, melynek elvégzése nagyüzemben gazdaságtdlan.

A vállalatoknál igyekeznek menekülni a bedolgozói rendszer megszervezéséből, üzemeltetéséből adódó gondoktól. Ezért keresik a kényelmesebb megoldást, holott — nyugdíjas, gyesen lévő vagy különböző más okból csökkent munkaképességűvé vált — dolgozóik bevonásával szervezhetnék a saját bédolgozói hálózatot. Amire pedig nem telik erő, azt olvan szervezetekkel kellene elvégeztetniük, amelyek erre hivatottak. s a szociális gondoskodás feladatait is megoldják.

K. Z.

Felkutatják a fehér foltokat

Tartalékok a kistermelésben

Egyedülállóan szervezte meg a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének irányítását. Két évvel ezelőtt kisállattenyésztő szakcsoportot hozott létre, amelynek tevékenysége jelenleg már több megyére kiterjed, önkéntelenül felmerül a kérd«, hogy érdemes-e hozzákezdeni egy ilyen vállalkozáshoz, hiszen a távolságok miatt magasabbak a szolgáltatási költségek. A szakszövetkezet elnöke, dr. Domokos Zoltán a kérdésre így válaszolt:

— Olyan területeken szerveztük meg a gazdaságok segítését, ahol más intézmények valamilyen ok miatt ezzel nem foglalkoztak. Más szóval, felkutattuk a fehér foltokat a kisüzemeknél. Ezzel egyidőben — miután összesítettük, hogy körülbelül mennyi áru várható — a megyei felvásárló, feldolgozó vállalatokkal megállapodást kötöttünk. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak mi vagyunk a legnagyobb partnere: 3100 tonna baromfit szállítunk az év végéig. A vaskúti Bácska Termelőszövetkezet számára vá- gónyúlat veszünk át. Vásárolunk fel galambot is. Hozzáteszem, hogy gondoskodunk takarmányról, elegendő tápról, tenyészanyagról, szaktanácsot adunk.

Létrehoztak egy kertészeti szakcsoportot Is, főként szőlő- termesztők bevonásával. A felvásárolt termést a Középmagyarországi Pincegazdaságnak továbbítják. A vállalattal jó kapcsolatot alakított ki a szakszövetkezet, ami elősegítette, hogy a tagok az idén is biztonságosan tudták értékesíteni szőlőtermésüket.

— A tagsági gazdaságokban fellendülőben van az állattenyésztés is. Az idén főbbek között 15 500 hízott sertés várható. Mindent összevetve: a kisüzemekkel kialakított kapcsolat révén mintegy 420 millió forint értékű terméket vásárolunk fel és továbbítunk a feldolgozó üzemekhez — tájékoztat végezetül a szakszövetkezet elnöke.

K. S.

IZSÁK, SÁRFEHÉR TSZ:

• Hereaegh Imre áfasktvesető m matyói homokbuckák fenyőinek fejlődését figyeli. (Méhest Éva felvétele)

„Az erdőhöz remény kell”

Az Izsáki Sárfehér Termelő- szövetkezetben a rossz minőségű homokot erdőtelepítéssel hasznosítják. Az állami intézkedésekkel összhangban, évekkel ezelőtt megkezdték a területükön levő — korábban figyelemre sem méltatott — nyár- és akácerdők felmérését, gondozását.

öt esztendeje szervezték meg az erdészeti ágazatot. A nagy léptékű, tervszerű erdészeti munka tapasztalatairól faggattam Her- czeg Imre ágazatvezetőt — a feketefenyővel betelepített — matyópusztai homokbuckákat járva...

— Szövetkezetünket is az állami intézkedések vezették rá a tervszerű erdőgazdálkodás útjára. A parlagföldek hasznosításának itt, a gyenge homokon szerveződött szövetkezetben, ahol 1200 hektárt tesz ki az ilyen minősítésű terület, különös súlya van. Ez a talaj nagyüzemi szőlővagy gyümölcstermesztésre — a gazdasági számítások szerint — alkalmatlan. A Kecskeméti Erdő- felügyelőség szakmai irányításával és anyagi támogatásával négy éve kezdtük a telepítést, és eddig 300 hektárt ültettünk be.

— Megfigyeltem, hogy az egyik közeli gazdaságban a száraz, ritka homokon alig eredt meg a feketefenyő, a hajtást is „elrúgta", önöknél viszont sikeres munkát bizonyítanak a jelentés adatai. Hullottam Izsákon: amit Herczeg Imre elültet, az biztosan megmarad ... Van-e titka az erdősítésnek?

— Túlzás csak egy személyt okolni vagy dicsérni a nagyüzemi technológiák kudarcáért, sikeréért. Ha lelkiismeretes emberek dolgoznak vele, a legrosz- saabb, mozgó homokon is meg kell élnie a fácskának, ha jól forgatott földbe, idejében kerül a csemete. Amikor a tavaszi szél jön, addigra már a védő rozsvetésnek is ki kell kelnie, mert a homokverés teljesen elpusztíthatja a fiatal növényeket. Fontos, hogy a kiszállítás után egy héten belül földbe tegyük a csemetét, végül elengedhetetlen a rendszeres gyomirtás és gondozás.

— Ügy tudom, a munkákhoz sok segítséget kapnak, a szövetkezetben működő agrokémiai központtól, a szaktanácsadó szolgálattól.

— Szerencsénkre „házon belül” folynak olyan tudományos kísérletek, amelyek a rossz minőségű homoktalajok gazdaságos hasznosításának biológiai és ökonómiai vetületeit vizsgálják. Dr. Szolnoki Győző szolgálatvezető

és munkatársai a tápanyag-gazdálkodásban, a párolgás csökkentésében és a vegyszeres gyomirtásban értek el eddig említésre méltó eredményeket. Mi a gyomirtásban hasznosítjuk tanácsaikat igen eredményesen.

— Most, hogy a költség emelkedése, a szövetkezet más irányú beruházásai, és a csökkenő állami támogatás miatt lelassul a telepítés üteme, önnek egyre kevesebb az elfoglaltsága?

— Egyáltalán nem ... Az erdészet mellett én irányítom a természetvédelmi szervekkel egyre kiteljesülő együttműködést, továbbá a nádgazdálkodási munkát, valamint a vágásérett erdők kitermelését. Aztán, ha évek múltán végzünk az ültetéssel, kezdődik a megerősödő „fiatalosok” alaposabb gondozása, alakítása. Ezeket a fenyveseket ötven év múlva kell majd vágni. Hosz- szú idő, lehet, hogy meg sem érem... De ez a munka ilyen: az erdőhöz remény kell...

F. P. J.

A BÍRÓ TOLLÁBÓL

Kártérítés az elveszett tárgyakért

Természetes, hogy az emberek színházba, moziba járnak, vendéglőkben, presszókban szórakoznak, üzemi étkezdében, étteremben ebédelnek, fodrásznál, kozmetikusnál, borbélynál szépítkeznek. Általában jól is érzik magukat ezeken a helyeken. A bosszúságuk és az idegességük csak akkor kezdődik, amikor az ide bevitt tárgyak (táskák, csomagok), vagy ruházataik (kabátok, sapkák, felöltők) eltűnnek, távozáskor nincsenek meg. Vajon kit terhel a felelősség az elveszett tárgyakért, ki tartozik a kárt megtéríteni? Ezekre a kérdésekre igyekszem választ adni a bírói gyakorlat ismertetésével.

A Polgári Törvénykönyv szerint: a fürdők, kávéházak, éttermek, színházaik és hasonló vállalatok, továbbá a ruhatárat üzemben tartók felelősségére a szálloda felelősségének szabályait kell — bizonyos eltéréssel — alkalmazni.

„A szálloda felelős azért a kárért, amelyet a megszálló vendég dolgainak elvesztése, elpusztulása, vagy megsérülése folytán szenved, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló, elháríthatatlan ok, vagy a vendég maga okozta” — mondja ki a Ptk. 467. szakaszának (1) bekezdése.

A fentebb említett helyek felelőssége annyiban tér el a szállodák felelősségétől, hogy a helytállás csak olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók ezekbe a helyiségekbe rendszerint magukkal szoktak vinni. További szabály, hogy ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére, dolgaik megőrzésére, a vállalat csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.

A joggyakorlat a „hasonló vállalatok” forgalmi körébe vonja az iskolák felelősségét a tanulóknak az oktatás ideje alatt elveszett vagyontárgyaiért. Az egyik perből megállapítható volt, hogy a tanintézmény ruhatárat tartott fenn, ahol a tanulók azokat a dolgaikat, amelyeket az iskolába rendszerint magukkal szoktak vinni (télikabát, sapka, anorák) elhelyezhették, biztonságosan megőrizték. A perbeli esetben — noha az időjárás ezt már indokolttá tette volna — az alperes ezt a ruhatárat még nem helyezte üzembe.

Így a diákok nagykabátjukat a tanteremben akasztották fel, ahol szem előtt voltak. Ezt az alperes — egyébként indokolt esztétikai és egészségügyi szempontokra hivatkozással — helytelenítette, és arra utasította a hallgatókat, hogy ezeket a dolgaikat a folyosón lévő . szekrényekben helyezzék el. Nem gondoskodott azonban a kijelölt hely megfelelő őrzéséről, vagy zárásáról. Így az alperesnek az elveszett kabátért való felelőssége megállapítható volt, és meg kellett fizetni annak ellenértékét.

A „hasonló vállalat” körébe tartozik a fodrászüzlet is, különösen akkor, ha annak nagysága, elhelyezése miatt az üzlet szolgáltatásait igénybevevők nincsenek olyan helyzetben, hogy az oda bevitt dolgaikra ottlétük alatt állandóan felügyelhessenek.

Kiterjeszti az ítélkezési gyakorlat az éttermekre szóló szabályok hatáskörét az üzemi étkezdékre is. Az üzemi étkeztetésben részt vevő dolgozók nincsenek abban a helyzetben, — akárcsak a nyilvános étteremben étkezők —, hogy az oda bevitt ruhadarabjaikat (kalap, felöltő stb.) állandóan szemmel tartsák.

A törvény a felelősséget — szemben a szállodákkal — csak az olyan fajta dolgokra mondja, ki, amilyeneket a látogatók ezekbe a helyiségekbe rendszerint magukkal szoktak vinni. Így nem terjed ki a felelősség az ékszerekre, értékpapírokra, nagyobb összegű készpénzre. Az éttermekben pedig csak azokra a ruhadarabokra, amelyeket az utcán hordani, a szobában levetni szokás. Nem terjed ki azonban más tárgyakra, így például csomagokra, könyvekre. E szempontok mellett is csak a bíróság állapíthatja meg, az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján, hogy adott esetben a vitás dolog olyan jellegű-e, amelyet az emberek általában a szóban forgó helyekre rendszerint magukkal visznek.

Az egyik konkrét ügy kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a felöltő viselése nem naptári évszak, hanem az időjárás függvénye. Így tehát alaptalan az alperesi étterem védekezése, amely szerint szeptember elején indokolatlanul viselt átmeneti kabátot a felperes, és ezért az elveszett kabát árát sem kell megtéríteniük.

Az óra — akár karóra, akár zsebóra — olyan dolog, melyet a fürdők látogatói rendszerint magukkal szoktak vinni. Ezért a fürdő alkalmazottai által kulcscsal bezárt szekrényből eltűnt óráiért a fürdő felelőssége megállapítható. Mentesül a vállalat a felelősség alól, ha a látogatók dolgainak megőrzésére megfelelő helyet biztosít, de a vendég azt nem veszi igénybe. A fürdő csak a kabinban, öltözőszekrényben, illetőleg az értékmegőrzőben elhelyezett dolgokért felel, a fokozott felelősség szabályai szerint. Ha a vendég a fürdő területén őrizetlenül hagyja azokat, a fürdő csak akikor vonható felelősségre, ha a vendég bizonyítja, hogy a fürdő az általános szabályok szerint is felelős lenne. (Például a fürdő alkalmazottja ellopta, vagy eltörte a dolgot.)

összegezve, megállapíthatjuk, hogy az éttermek, presszók, fürdők és hasonló vállalatok fokozott felelősséggel tartoznak a vendégek által bevitt tárgyakért, ugyanakkor a látogatódnak is több mindent meg kell tenniük, hogy ne vesszenek el ruhadarabjaik, és ne kelljen keserű szájízzel távozniuk.

Dr. Varga Miklós

megyei bírósági bíró