Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-18 / 272. szám

! • PETŐFI NÉPE # 1983. november 18. események sorokban BEJRÜT___________________________ A bad&vi palesztin menekült­tábor szerdai elfoglalását köve­tően az általános támadást irá­nyító Ahmed Dzsiibril kapitány, az El Fataih lázadóit támogató Népi Front Palesztina Felszaba­dításáért-főparancsnokság veze­tője kijelentette, hogy Ja&saer Arafat csoportja ellen indított ka­tonai offenzívat ezzel befejezett­nek tekintik, nincs szándékukban benyomulni az észak-ilibanoni Tripoliba. ahova a PFSZ VB el­nöke, az El Fatah vezetője visz- szavoniult. Dzsibril és az El Fa­tah lázadó szárnyának képviselői annak a véleményüknek adtak hangot, hogy Arafa tnak „forra­dalmi bíróság” előtt kell felelnie a .palesztin néppel szemben el­követett hibáiért és bűneiért, az El Fatah politikai programjának megsértéséért”. A CIPRUSI TÖRÖK KÜLÖNÁLLAM ÜGYÉBEN Rövid konzultációk után közép­európai idő szerint csütörtök dél­után ült össze az ENSZ Bizton­sági Tanácsa, hogy megvitassa a ciprusi török közösség „parla­mentje" által kedden egyoldalúan kikiáltott különállam kérdését. A Cipruson állomásozó kétezer fős ENSZ-ikontingens riadókészült­ségben van. A görög és török kö­zösséget elválasztó „zöld vonal” mentén nem tapasztalhatók a fe­szültség jelei. A BT vitájában részt vett Ja- kovu Ciprusi és Harambopulosz görög külügyminiszter. Kipria- nut, a Ciprusi Köztársaság elnö­két ma várják New Yorkba. Az ülésen fel kíván szólalni Denk- tas, a ciprusi török közösség ve­zetője is. Kiprianu elnök — úton New Yorkba — csütörtökön London­ban megbeszélést tartott Thatcher brit kormányfővel és Howe kül­ügyminiszterrel. Q Nicosiában több ezer ciprusi görög egyetemista tüntetett az egyol­dalúan kikiáltott „Észak-ciprusi Török Köztársaság” ellen. Kiprianut ma várják New Yorkba BUDAPEST _______________________ Ká dár János, a Magyar Szo­cialistái Munkáspárt Központi . Bi­zottságának eliső titkára, Lázár György, a minisztertanács elnö­ke és Apró Antal, az országgyű­lés elnöke bemutatkozó látoga­táson fogadta Ondrej Durejt, a Csehszlovák Szocialista' Köztár­saság rendkívüli éls meghatalma­zott nagykövetét. MOSZKVA Ronald Reagan, az Egyesült Ál­lamok elnöke válaszolt arra a táviratra, amit a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksége in­tézett hozzá a két ország közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel öt­venedik évfordulóján. Az Egye­sült Államok előtt ninics magasz- tosabb cél, vagy időszerűbb fel­adat, mint a nemzetközi béke és biztonság szavatolása és meg­óvása”. Táviratában Reagan a továbbiakban javaslatot tesz ar­ra, hogy az elvek és értékrendek különbözősége ellenére a Szov­jetunió és az Egyesült Államok működjön együtt a nemzetközi feszültség enyhítése és egy jőva/1 biztonságosabb világ kialakítása érdekében. MÜNCHEN Utolsó szó a Falklandokról NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka befejezte a Fáik. land- (Malvin-) .szigetekről kezdett vitát,- és meg­szavazta a húsz ilatin-ameriíkai ország által előter­jesztett határozattervezetet. Az elfogadott határo­zat felszólítja Argentína és Nagy-Britaninia kormá­nyát;, hogy újítsák fel a tárgyalásokat a szigetek szuverenitása ügyében támadt konfliktus mielőbbi békés, rendezésére. Angliára utálva a határozat hangsúlyozza, hogy ia gyarmatosítás fenntartása összeegyeztethetetlen az ENSZ elveivel. A határozatra, amely lényegét tekintve azonos az ügyben tavaly hozott állásfoglalással, nyolcwainihét állam képviselője szavazott igennel, kilenc ország — köztük Anglia — küldötte élt ellenszavazattal, ötvennégy képviselő tartózkodott. Az ülésszak túlnyomó többséggel az ENSZ alap­okmánya és az emberi jogok megsértésének minő­sítette a dél-afrikai alkotmányreformot. „Amerikanizálás” Grenada teljes „amerikanizálásának” újabb jele, hogy a washingtoni kereskedelmi mi­nisztérium, a külügyminisztérium, beruházási intézmények és a „békehadtest" képviselői­ből álló szakértői bizottság utazott csütörtö­kön a szigetre. A cél Greniadával -kiépítendő gazdasági kapcsolatok lehetőségeinek a ta­nulmányozása. Gaston Diaz, Kuba grenadai ügyvivője az amerikai „missziónál” tiltakozott az ellene irányuló zaklatások miatt. Az ügyvivő kifej­tette, hogy kedden kocsiját amerikai tenge­részgyalogosok tartóztatták fel. A katonák az ügyvivőt szidalmazták és diplomáciai okimé - nyai ellenére egy amerikai katonai parancs­nokságra szállították. NAPI KOMMENTAR Jó példa Illegális fegyverkereskedők ar­zenálszámba menő raktárát de­rítette fel a bajot rendőrség. Ké­pünkön: a Münchenben lefog­lalt fegyverek sokasága. A ható­ságok huszonöt embert tartóztat­tak le az üggyel kapcsolatban. „Kétoldalú kapcsolatainkban sikerült — az ideológiai külön­bözőségek ellenére is — olyan eredményes együttműködést ki- nhtkítahünk) cemel^xfZ'éltérő tár- 'lu'ia!étálifti \erid3zeT$so¥éiágok bé- ~^%is‘segyfiii.s ;m&léfí"i$esenek pél­dájául szolgál." Ez az értékelés az elmúlt években szinte köz­hellyé vélt, amikor a magyar— osztrák kapcsolatokat méltatták a két ország politikusai. S nem­csak ők, hanem, a külvilág is ha­sonlóan vélekedik a két szom­szédállam viszonyának elmúlt évtizedeiről. A napokban az egyik legilletékesebb személyiség, Fred Sinowatz kancellár fogalmazott így, mégpedig itf, Budapesten, ahol — a legújabb hagyományok­nak megfelelően és immár meg­szokottan — hasznos yiegbeszé- léseket ’ folytatott a magyar ve­zetőkkel. Nem lehet vitás, hogy amikor a szocialista és a tőkés országok között megannyi súlyos politi­kai, katonai és gazdasági problé­ma nehezíti az egyetértést és az együttműködést, az effajta jó pél­dának kivételes jelentősége van. Mondhatni: a sokfajta kór által megtámadott és meggyengített enyhülés életrevalóságának, hasz­nosságának kiváló bizonyítékát nyújtjuk. Jóllehet, két viszony­lag kis országról van szó, ez a •mpé léamvégismiesszir.e mutathat. Felsorolni is 'nehéz lenne azo- —irärt a fontifs-''területeket, ahol az elmúlt évtizedekben bővültek, mélyültek, intenzívebbé váltak Ausztria és Magyarország kap­csolatai. A kölcsönösen igen hasz­nos együttműködés folytonos te- rebélyesedése pedig kitűnő bázi­sa a létfontosságú nemzetközi kérdésekben tett lépéseink gya­kori egybecsengésének. Ennek meggyőző bizonyítékát adták a mostani tárgyalások is. Sorsunk, itt Európa érzékeny közepén, társadalmaink, ideoló­giánk, politikai eszményeink kü­lönbözősége ellenére szorosan egybekapcsolódik — ezt felismer­ni szükségszerűség. Élni ezzel a ‘felismeréssel, azaz okosan cse­lekvéssé formálni annak paran­csait, ez még több: ígéretes, jó­zan, jó politika. Olyan nemzet­közi magatartás, amellyel a mi kis országaink már hosszú ideje valóban példát adnak a világ­nak. A. V A döntés napjai a Rajna partján Négyéves, elkeseredett vita után a döntés szaka­szába jutott a Német Szövetségi Köztársaságban az amerikai közép-hatótávolságú fegyverek telepítésé­nek ügye. A következő öt napban kongresszust tart a szociáldemokrata, a szabaddemokrata, a zöld1 párt' és végső szavazásra ül össze a parlament is. A három pártkongresszus közül érthetően az SPD pénteki és szombati, kölni tanácskozását kí­séri világszerte megkülönböztetett figyelem. , A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt 1979-es, nyu­gat-berlini kongresszusán — még a kormánykerék mellett állva, és Helmut Schmidt akikori kancellár vezetésével — egyik kezdeményezője volt a NATO 1979-es, „tárgyalási-telepítési” hatáirozatártak. S ma nemcsak az amerikai és a nyugatnémet kor­mány, nemcsak a jobboldali pártok, de még egyes testvérpártok is azzal vádolják az SPD-t, hogy — ellenzékbe kerülve — elárulta- azt, aminek kormány­pártként még elszánt híve volt. A bírálók azonban előszeretettel megfeledkeznek a lényegről: az SPD fokozatos távolodása a- NATO- határozattól csupán következménye volt annak a folyamatnak, amelynek keretében a NATO — az erőfölényre törő amerikai politika hatására — a „tárgyalási-telepítési” határozatot rrtaga változtat­ta át egyértelműen „telepítési” határozattá. Csak így válhatott az SPD azon kevés komoly, nyugati tényezők egyikévé, amelyek még az utolsó pillanat­ban is azért szállnak síkra, hogy olyan megegyezés szülessék, amely előirányozza a szovjet SS—20-as rakéták jelentős csökkentését, és feleslegessé teszi az amerikai rakéták telepítését. Az SPD indokoltnak és jogosnak tartja a Szov­jetuniónak azt az igényét, („Moszkva ötödik had- oszlopának” minősítését kapva ezért), hogy az erő- egyensúly megállapításánál a francia és a brit ra­kétákat is vegyék figyelembe. A két ország kormá­nyának egyetértésével azonban az Egyesült Álla­mok és a NATO hallani sem akar erről, ami a nyu­gati megegyezési szándék hiányának legfőbb bizo­nyítéka. Willy Brandt pártelnök szavai szerint a Reagan-kormány — és az azt-támogató Kehi-kor­mány —- számára „fontosabbá vált a Pershing—2-es rakéták állomásoztatása, mint a szovjet rakéták el­távolítása”. Erre pedig. csakis „nem”-imel lehet vá­laszolni — hangzott Brandt ítélete az októberi, nagy béketüntetésen. Az SPD kölni .kongresszusa — az egymilliós párt­tagság: túlnyomó többségének kívánsága szerint — „nem”-et is fog mondaná a telepítésre. Ezt jelzi, hogy a párt országos elnöksége — egyidejűleg hitet téve az NSZK nyugati elkötelezettsége mellett — szerda éjjel olyan határozatot fogadott el, amely ja­vasolja a küldötteknek: utasítsák el a telepítést, ési annak megkezdése helyett a genfi tárgyalások roag- hosszabításáért szánjanak síkra. Hasonló szellemű döntés várható a zöld baloldali tömegmozgalom hét végi, duisiburgi kongresszusán is. A zöldek — ha lehet — még a szociáldemokra­táknál is elkeseredettebben ellenzik a-z erőegyen­súlyt veszélyeztető NATO-lépést. A legkisebb kormánypárt, a szabaddemokratáik karlsruhei kongresszusa viszon — a Szovjetuniót téve felelőssé a genfi tárgyalások kudarcáért —■ ál­dását fogja- adni a telepítésre. A felelősség áthárí­tásának szándéka tükröződik az F-DP-inek abban a követelésében is; hogy a Ikét nagyhatalom — a Le­ni ngrádot és Moszkvát hat—tíz perc alatt elérő — amerikai rakéták megjelenése után is folytassa a genfi tárgyalásokat. A futószalagon megtartott pártkongresszusok után ül össze a parlament, anmelyriek keddi ütésén a CDU—CSU—FÍDP koalíció — jelentős többsége birtokában — kétségkívül „zöld fényt” ad majd a 108 Pers-hinig—2-es és a 96 manőverező robotrepülő­gép NSZK-ba történő telepítésére. Ezzel lezárul a szövetségi köztársaság történeté­nek egyik legfontosabb szakasza. Üj szakasz kezdő-, dilk, amely az enyhülés másfél évtizede után sok­kal bonyolultabb, ellentmondásosabb lesz. Mégis, Nyugat-Európa legerősebb tőkés országának hala­dó és józan erői, a kommunisták, a szociáldemok­raták, a zöldek:, a- milliós tömegbefplyással rendel­kező békemozgalom bíznak abban, hogy ez' a kerü- lőutat jelentő nehezebb időszak végül is nem zsák­utcába, hanem tárgyalások útján elérendő meg­egyezéshez fog vezetni. Béketüntetés a Trafalgar téren London szívében, a Tra­falgar téren, a Whitehall, a pgrlam»t épülete és a Covení Gardán környékén szerdám íörrtéiek tüntettek az amerikai robotrepülőgé­pek angliai telepítése el­len. A rendőrség közlése szerint a szerdai megmoz­dulások során több mint hatvan békéharcost vettek őrizetbe a brit fővárosban. London belvárosában egész éjjel megerősített rendőri erők járőröztek, különösen a parlament környékén fo­kozták a védelmi intézke­déseket, elkerülendő a ked­di óriási méretű tiltakozó megmozdulás megismétlő­dését: akkor — mint je­lentettük — háromszáz bé­keharcost vett őrizetbe a rendőrség. Azóta, hogy a hét elején az első amerikai robotre- pülőgép-szállítmányok brit földre érkeztek, a hatósá­gok a mindennapos tilta­kozó akcióik több mint öt­száz résztvevőjét tartották őrizetben órákon át. OTTAWA Az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai te­lepítésének leállítását kö­veteli az a felhívás, ame­lyet szerdán a legnagyobb kanadai békemozgalom ho­zott nyilvánosságra. A fel­hívás szerint az atomhábo­rú elkerülésének egyetlen biztos módja a rakéták le­szerelése. OPEC-kudarc Egységes álláspont elfogadása nélkül ért véget Londonban a kőolajexportáló országok szer­vezete, az OPEC úgynevezett stratégiai bizottságának ülése. Az QPEC-en belül egyre határozot­tabban körvonalazódnak a nézet- különbségek, amelyek egyrészt a pénzbevételeiket haladéktalanul növelni akaró országok, másrészt a viszonylag kiegyensúlyozottabb gazdasági helyzetben lévő tagok között állnak fenn. A hat tagország szakminiszte­rét tömörítő bizottság ugyanis két elképzelést fogalmazott meg a szervezet hosszú távú straté­giáját illetően: Irán, Venezuela és Algéria szerint a szervezet leg­fontosabb olajstratégiai célkitű­zésének a maximális bevételek biztosítását kell tekintenie, vagy- ’ is még az eladások némi vissza­esésének dacára is emelnie kell az árakat. A „mérsékeltebb” olaj­politikát folytatók — élükön Szaúd-Arábiával — viszont amel­lett kardoskodnak, hogy a keres­let növekedésének függvényében lehet az árakat módosítani, és akkor is csak az infláció mérté­kében. A SZOT ülése (Folytatás az 1. oldalról.) dolgozók, a tagság jogos igényeit. A gazdasági helyzet nehezebbé válásával nő a tagság várakozása a szakszervezetek iránt. — A hazánk gazdasági helyzete szabta korlátok is vitathatatlanul befolyásolják a szakszervezetek napi tevékenységét, munkáját. Az alapvető szakszervezeti feladatok vitelében óhatatlanul némi lany­hulás — beszűkülés — következett be. A termelés segítésében, a mun­kaversenyben nehezen bontakozik ki az új feladatoknak, irányítási módszereknek megfelelő alkal­mazkodás. A bérpolitikával, a szociálpolitikával, sőt a kulturális területtel, való foglalkozás is gyen­gült az anyagiak hiánya miatt. A dolgozókban továbbra is erős stabilizáló tényező, szilárd politi­kai tőke az a bizalom, amely pár­tunk politikájának eredményeként 1957 óta létrejött. A dolgozók je­lentős része tudja, hogy — bár helyzetünk nehezebb lett — gaz­dasági erőnk, életkörülményeink létbiztonságot nyújtanak. A ne­hézségek felszámolásában azon­ban nem számíthatunk gyökeres fordulatra, valamilyen „gazdasági csodára”. Nehézségeink, feszültsé­geink csak lassan enyhülnek. — A szakszervezetek létezésé­nek és tevékenységének alapvető része az érdekvédelem — mondot­ta. Enélkül a szocializmusban s»m szakszervezet, a szakszervezet. Az érdekvédelmi munkát azonban nem szabad úgy felfognunk, hogy az akkor jó, ha minden igényt egyforma erővel képviselünk. S nem jelentheti csupán a követelé­sek benyújtását. A szakszerveze­teknek az érdekvédelem anyagi feltételeinek megteremtését is se­gíteniük kell. Méghozzá úgy, hogy az érdekek érvényesítésének kor­látáit, az egyeztetés konfliktusait az érintett dolgozók személyesen érzékeljék a vitákon. A szakszer­vezetek valamennyi szintjén na­gyon fontos feladatok várnak ránk az érdekvédelemben, de a vállalati önállóság növelése miatt a fő feladatok és problémák a leg­alsó fokon, a bizalmi munkában jelentkeznek; azon a területen, ahol a szakszervezetek közvetle­nül érintkeznek a dolgozók töme­geivel, ahol szükséges a napi ér- .dekvédelem erőteljes fejlesztése. ™ Helyenként: tritonban ez az elv még ma sem érvényesül díelitkép­pen. A szakszervezetek a szocialis­ta társadalom felépítés'' iránt el­kötelezettek, ennek szellemében végzik a legapróbb részkérdések­ben is feladataikat, ennek jegyé­ben alakítják ki önálló állásfogla­lásaikat. A társadalomnak szük­sége van a szakszervezetek ónálló véleményére, mert a szocializmus érdeke, hogy a vélemények, az ér­dekek minél szélesebb körben ke­rüljenek felszínre. Ehhez a szak- szervezetek fontos keretet adnak, részt vesznek az alternatívák megfogalmazásában, a legjobb megoldások keresésében, a dön­tésben. A szakszervezeti mozgalom to­vábbfejlődése érdekében néhány belső szakszervezeti kérdésben is előbbre kell lépni. Mindenekelőtt abban, hogy a tagság nagyobb szerepet játsszék a szakszervezeti tisztségviselők kiválasztásában, abban, hogy az önállóan gondol­kodó, kezdeményező, következetes munkára alkalmas embereket ré­szesítsék mindenütt előnyben. A népgazdaság helyzetét, és az életszínvonal kérdéseit elemezve a SZOT főtitkára jelentős ered­ményként értékelte, hogy sikerült megtartani az ellátás viszonylag magas színvonalát, az életkörül­mények számos területén még ja­vulást is elértünk. Egyes rétegeknek és számos csa­ládnak nehezebbé vált a helyze­te. Ez jelenlegi gazdasági gond­jaink következménye, realitása, amelyet a szakszervezeteknek is tudomásul kell venniök. A SZOT főtitkára utalt az életszínvonalat érintő több teendőre. Már a Szak- szervezetek XXIV. Kongresszusán elhangzott a javaslat, hogy ki kell dolgozni a munkabérek alakításá­nak távlati tervét. Ez még nem történ* meg. Természetesen a kö­zeli években nem lehet látványos változásokat elérni, de egy jól át­gondolt távlati terv kedvezően hatna a gyakorlati napi munká­ban is. E koncepció kialakításához célszerű lenne társadalmi vitát kezdeményezni. Ez segítené a bér­politika ösztönző és elosztási funk­ciója közötti jobb összhang meg­teremtését is. A szakszervezetek ma már nemigen kerülhetik meg a minimális bér kérdését, azt, hogy egy felnőtt állampolgár mi­nimálisan mennyi pénzből tud megélni. Érthetően foglalkoztat bennünket, hogy hol van az a ha­tár, amely alatt teljes bér nem képzelhető el. A szakszervezeteket foglalkoztatja a fogyasztói árak alakulása is. Az árak növekedését a szakszervezetek tudomásul ve­szik, de fontosnak tartják, hogy az állami szervek hosszabb időr.e dolgozzák ki elképzeléseiket és jobban fontolják meg minden egyes árváltozás indokoltságát, várható hatását. A fogyasztói árak emelkedése ne haladja meg a valóban szükséges mértéket. Hatékonyabbá kell tenni az árel­lenőrzést, s meg kell akadályozni az árakkal kapcsolatos manipuló ciókat. Lázár György, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Miniszter- tanács nevében köszöntötte a ta­nácskozást. Bevezetőben arról szólt, hogy a tanács elé terjesztett doku­mentumok és a vitában elhang­zott felszólalások reálisan ösz- szegezik a szakszervezetek XXIV. kongresszusa óta végzett munkát. Sok a kihasználatlan tartalé­kunk, s új módszerekre, új mun­kastílusra van szükség ahhoz, hogy ezeket kiaknázzuk. Az út­keresés nehézségekkel és bukta­tókkal is jár, nagyobb tűrőképes­ségre is szükség van, hogy el tud­juk viselni ezeket. A Minisztertanács elnöke kü­lön is foglalkozott a ‘tanácsülés elé terjesztett beszámolónak az­zal a részével, amely rámutat, hogy nem elegendő a nehézségek felsorolása, ismételgetése. Moz­gósító cselekvési programra van szükség. Ilyen program valójá­ban létezik, az elvi egyetértésben sincs hiány. A program végrehaj­tásakor azonban többre van szükség. Az egyetértés igazi mér­céje a cselekvés, valódi hitelét az adja meg, hogy ki mit tesz. Néhány nagyon fontos terüle­ten a szükségesnél és a lehetsé­gesnél kisebb az előrehaladás. A meglevő technikai eszközökkel, szaktudással, a rendelkezésre álló anyag felhasználásával jobb mi­nőségű, piacképesebb termékeket is elő tudnánk állítani. Sok éve hirdetjük, hogy korlátozni kell a gazdaságtalan termelést. Ami­kor azután eljutunk odáig, hogy megnevezzük, mely üzem* mely ■ termékéről van szó, gyakran víáz- ázaréttenünk attól az elhatározó lépéstől, hogy kikényszerítsük a termelés gazdaságosságának meg­javítását, vagy egyéb megoldást keressünk. Ugyanígy nem halad­tunk kellőképpen előre a munka­erő-gazdálkodásban, a munka szervezettségében, a munkakul­túra színvonalának emelésében, a termelési költségek csökkenté­sében. Nélkülözhetetlen és sem­mivel sem pótolható az az erő, amit a dolgozók tudása, akarata, tettrekészsége testesít meg. En­nek az erőnek a mozgásba hozá­sában, szervezésében pótolhatat­lan szerepet töltenek be a szak- szervezetek. E feladat megoldásában a kor­mánynak és a szakszervezetek­nek együttes tennivalóik is van­nak. Ezen túlmenően a kormány szívesen veszi, igényli a szak- szervezetek véleményét abban is, hogy milyen módszerekkel segít­heti elő az anyagi források nö­velését, hogy a rendelkezésre álló eszközöket hogyan osszák el. Ez az együttműködés már kialakult, és tovább kell fejleszteni. A Minisztertanács elnöke ki­tért a szakszervezeti érdekvéde­lem kérdésére is. Helytelen len­ne arra az álláspontra helyez­kedni — mondotta —, hogy most, amikor az ország helyzete nehe­zebb, korlátozni kellene az ér­dekvédelmet. Ellenkezőleg, éppen most, a korábbiaknál is nagyobb szükség van arra, hogy minde­nekelőtt a szakszervezetek, de ' más érintett szervezetek is kö­vetkezetesebben gyakorolják ér­dekvédelmi funkcióikat. A konk­rét érdekek megjelenésében azon­ban mindig megtalálhatók az el­lentmondások, az ütközések le­hetőségei is. Ezért a korábbiak­nál nagyobb a jelentősége annak is, hogy az érdekek képviseleté­ben, érvényesítésében megtalál­juk a helyes sorrendet. Az egyes emberek, az egyes rétegek érde­keit akkor szolgáljuk helyesen, ha ez találkozik a társadalom igazságérzetével, vagyis egyide­jűleg érvényre jut a társadalmi érdek is. Feltétlenül szükség van arra, hogy érvényesüljön egy tár­sadalmi kontroll, amely elejét veszi a torzulásoknak, a munka nélkül szerzett jövedelmeknek, vagy éppen részrehajló, elfogult helyzetmegítéléseknek. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT VÍZILABDA Állatorvostudományi Egyetem—KSC 16—10 (3—1, 5—3, 6—1, 2—5) A világhírességeket felvonultató Állatorvostudományi Egyetem biz­tosan nyerte a találkozót, különösen Faragó és Kemény gólerős játé­kával. A kecskeméti fiatalok a harmadik negyedig méltó ellenfelei voltak a vendégcsapatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents