Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

1983. november It. • PETŐFI NÉPE # 5

t

Vikár-emlékmű Dunavecsére

A nyáron, a kecskeméti alkotó- házban — hivatalos megbízás alapján — elkészült a Dunavecsére kerülő Vikár-emlékmű. Csodálatos, hogy a fiatal művész. Esku- Uts Tamás, aki már nem ismerhette személyesen Vikár Bélát, nem ismerte mélyebben munkásságát, gondolkodását, találóan fejezte ki művében a tudós egyéniségét. Amikor az első fotókat a művésztől megkaptam, megdöbbentem: nem a portré hűségétől, hanem a mű mondanivalójától! Ilyennek ismertem meg az idős tudóst diákkoromban, s így láttam a halála előtti években.

A tavasszal történt, hogy a művész felkeresett feleségével és elmondta, hogy a lektorátustól meg- •bízást kapott a Vikár-emlékmű elkészítésére, már Dunavecsén, leendő helyét is megnézte, s onnan hozzám irányították Vikár-adato- kért, fotókért, mert én ismertem még Vikár Bélát, életrajzával, munkásságával sokat foglalkozom. Amikor megkérdeztem, milyen emlékművet képzel el, azt mondta, „egy falusi ház ablakán kikönyöklő, messze néző idős emberként szeretném ábrázolni, olyannak, mint aki kitekint a világra”. Meglepő volt Eskulits Tamás elgondolása, mert Vikár Bélának éppen ez volt a fő jellemzője. „Kitekinteni •> világra — az irodalom legyen híd a nemzetek között” — mondogatta gyakran.

A Goethe, La Fontaine Társaság megalakításával, vezetésével is kitekintett a világra. Műfordításaival, a finn Kalevala, vagy a grúzok XII. századbeli írója, Sota Rusztaveli hősi eposzának magyarra fordításával, vagy a rá. dióban az ukrán irodalmi est (1937-ben) rendezésével a hidat építette a nemzetek között. 1944- ben. bombatalálatos lakásából nővéréhez, a dunavecsei szerény kis házba menekülve is a nemzetek közötti irodalmi kapcsolat felújítását tervezte (erről tanúskodnak akkori levelei, kéziratai). Ilyen kis

ablakból vett búcsút a világtól dunavecsei utolsó otthonában. Az elsőből ifjúi tervekkel messze előre tekintett, a másodikból még mindig telve hittel, a megtett útra nézett vissza.

— Vikár arca nagyon szimpatikus volt nekem a fényképekről, s amit megtudtam róla, éreztem, jó lesz elképzelésem: ablakot nyitni a világra. Nagyon szívesen csináltam! Vikár jelentőségét abban látom, megértette, hogy egy ilyen kis országnak létéhez elengedhetetlen ez a gondolkodásmód, hogy a magyarság felismerésével egyet jelent: nyitottnak lenni minden felé. Vikárban ezt láttam... — mondta Eskulits Tamás, amikor otthonában meglátogattam.

Interjút akartam készíteni vele —, de nagyon rossz riportalany. Csak sablonos lehet a bemutatás, mert a szavaknál többet mondanak munkái: a két kedves kis kút makettje, egyik Zalaegerszegre, a másik Kőszegre kerül, a Móra-, a Babits-portré, a fasizmus mártírjairól készült szobra — anyagba burkolt alakok zuhanása, ezzel is díjat nyert. Több pályázaton vett részt sikerrel. A gimnázium elvégzése után szakmunkásképzőt végzett, két-három évig kirakat- rendezőként dolgozott, majd 1968- ban felvételizett a főiskolára,

1974-ben végzett a szobrászaton, utána általános iskolában rajzot, művészettörténetet tanított, kapott Derkovits-ösztöndíjat. Tavaly vették fel a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségébe. Most két társával az 1985. évi kiállításra készül, amely a Műcsarnokban lesz. Első megbízása a Lektorátustól a Kisteleken felállított Pe- tőfi-szobra volt 1978-ban, a második a Vikár-emlékmű.

Ízlésesen, oraktikusan berendezett kedves kis lakásuk, egy szá- zadeleji budai házban a fiatalok szép munkáit őrzi. Felesége, Tárnoki Ildikó keramikus, de fest is. két nagyon szép ikonját láttam. Kíváncsi voltam a műteremre: piciny kis pincerész a méteres falakkal épített házban. Ezért a nagyobb munkáit, mint a Vikár- szobrot is Kecskeméten készítette az alkotóházban. Szereti is Kecskemétet, jó ott dolgozni. Ha a városba külföldi vendégek érkeznek, oda is ellátogatnak.

Kedves, fiatal művészek; most együtt várják az értesítést, mikor kezdhetik Dunavecsén a Vikár- emlékmű felállítását.

Schelken Pálma

A politikai könyvnapok kínálata

Vita, elmélkedés, népszerű ismeretterjesztés, visszaemlékezés, riport, történelem: mindezt az idei politikai könyvnapokra megjelenő huszonhat új Kossuth-ki- advány kínálja. A kötetek egy részét vasárnap ajánlottuk olvasóink figyelmébe, ma — a rendezvénysorozat tiszakécskei megyei megnyitójának napján — a még nem említett újdonságokról számMunk be.

A Magyar Tudományos Akadémián emlékülést rendeztek Marx Károly halálának 100. évfordulóján —i immár hagyományosan. E tradíció lényege: Marx szellemében szembenézni a szocializmus útjának valóságával. Pach Zsigmond Pál, Óvári' Miklós, Tőkei Ferenc, Erényi Tibor, Szabó Kálmán, Kulcsár Kálmán, Bognár József, Halay Tibor, Almási Miklós és más neves tudósak tartottak előadásokat, amelyeket Marx és a jelenkor címmel fűztek kötetbe.

Bővített kiadásban, több mint hétszáz oldalon, seregnyi fotóval illusztrálva jelent meg Lenin életrajza, amely kiegészül a teljes életmű, az oroszországi forradalmi mozgalom bemutatásával, a hozzátartozók, a barátok, a harcostársak és az ellenfelek megismertetésével.

Nem új, de méltán népszerű és hasznos Gecse Gusztáv Vallástörténeti kislexikona — bővítve, ötödszörre adja ki a Kossuth.

Az első — 1971-es — megjelenés óta a katolikus egyház többet változott, mint azelőtt száz évig: ezeket is figyelembe vette a szerző, aki nívódíjat kapott munkájáért.

Még egy lexikon szerepel az ajánlólistán, borítóján — például — Farkas Bertalan fényképével. Igazán szívesen tanácsolnánk minden KISZ-szervezetnek az Ifjúsági kislexikon beszerzését, ha nem lennének kétségeink a benne szereplő adatok hitelességét illetően. Találomra felütöttük az „újságíró” címszónál, s legnagyobb meglepetésünkre azt olvashattuk, hogy a „képzés a MUOSZ tanfolyamain történik, ideje 2 év.” Nos, nem ennyi, elég régen nem — s ezek után csak abban reménykedünk, hogy a máskülönben hasznos kötet többi adata mind megfelel a valóságnak: hatezer témát dolgoznak fel az ezeroldalas műben.

Két kötet az elméleti kérdések iránt érdeklődőknek: Lukács József Eszmék és választások (a többi között a hívők és a marxisták közötti világnézeti vita elvi kérdéseiről), s Bojtár Endre, Szerdahelyi István szerkesztésében A művészeti pártosságról — az esztétika jeles képviselőinek legújabb cikkei e témáról.

Régi igényt elégít ki Kertész István A hódító Róma című könyve — magyar nyelven népszerű munka a római történelemről több mint 30 éve nem jelent meg. A szerző ismerteti az itáliai csizma meghódításának históriáját, izgalmas csatákat elevenít fel, idéz klasszikus történetíróktól.

Kádár János volt egyik felső kapcsolata — barna haját szőkére festette, elegáns ruhába öltözve teljesített konspirációs feladatokat: Döme Piroskának hívják, s a Nők a történelemben elnevezésű sorozatban Fény és árnyék címmel jelent meg visszaemlékezése.

Amióta Khomeini ajatollah, Irán vezetője, a figyelem középpontjába került a milliós tömegekre ható eszmei irányzat, az iszilám: ez a haladó és reakciós, egymással ellentétes lépéseket tevő, mindent Allahhal magyarázó vallás. Rostoványi Zsolt 160 oldalas munkája Goldziher Ignác nagyon-nagyon régi könyve után az első olyan tanulmány, amely a napi politikában is segít eligazodni.

Nem hiányzik a kínálatból a riport sem. Cziráki Péter képes útibeszámolója az író kolumbiai és panamai élményeit idézi fel, Mihail Kalcov pedig 1925 és 1935 között írt — hol legálisan, hol illegálisan tett útjairól beszámoló — riportjait adja közre. Érdekesség: hamis útlevéllel bejárta Pestet is. A hazai tájak szerelmesei Nógrádról szóló, gazdagon

Illusztrált könyvecskét vásárol' hatnak meg.

A Zrínyi kiadó is a politikai könyvnapokra időzítette néhány újdonságát. A Kossuth-tal közösei jelentette meg Lev Szemejko Katonapolitika a szovjet—amerikai kapcsolatokban című munkáját, amely végigvezet a SALT- folyamatokoo. Igazi sláger Gors- kov flottatengernagy Az állam tengeri hatalma című munkája: számos országban korábban kiadták már, s mindenütt gyakorta idézik. Nemcsak elméleti tételeket tár fel Gorskov, hanem bemutatja a legfontosabb, legmodernebb tengeri hadviselés közben alkalmazott eszközöket, fegyvereket, járműveket is. —U

„NÁLUK BECSÜLETESEBB EMBEREKET NEM ”

Kitüntetett

tanyai

Falujában az első megkérdezett járókelő pontos útbaigazítást tudott adni, merre lakik Kiss János nyugalmazott iskolaigazgató, aki fél évszázados pedagógus munkássága elismeréséül a közelmúltban kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A lakitelek-szikrai tanyai iskola régi szolgálati lakásában él, nem fogadta el a falu központjában felajánlott kétszobás, emeleti összkomfortot.

— öt gyermekem vám, mindnek családja. Hova tenném őket. ha egyszerre hazalátogatnak ? Azonkívül régi szenvedélyem a méhészkedés. Erre pedig kitűnő ez a telep. De harmincnégy év után egyébként sem vágyom el innen. Bár vagyok idevalósi. Heves megye oen. Visznek községben születtem 1913-ban. Hatan voltunk testvérek. Mint szegény sorsú szülők gyermekiének — apám két és fél holdas földműves volt —, csak a legnagyobb nélkülözések árán sikerült középiskoláimat, majd pedig a tanítóképzőt elvégezni. 1933-ibam szereztem meg az oklevelemet a kiskunfélegyházi képzőben. Az akikori idők mostoha viszonyai, miatt azonban öt évig állás nélkül voltam. Helyesebben a visz- néki tanácsházán dolgoztam, fi- zetésnéllküli gyakornokként. Itt, s a helyi társadalmi egyesületekben kifejtett tevékenységemért küldték ki 1935-ben közköltségen féléves olaszországi ta_ nullmányútra. Ezt tulajdonképpen parasztgazda fiataloknak szervezték az okszerű gyümölcstermesztés tanulmányozása céljából, nékem — fizetés híján — ügy próbáltak valamit honorálni. Az ötéves áLlásmélküliségem alatt házi tanítóskodással próbáltam némi pénzt keresni.

— 1938-ban kaptam kinevezést a kecskemét-borbási iskolához. Itt ismertem meg közelről az alföldi, pusztai parasztember számtalan sok gondját, baját, és határoztam el tudatosan, hogy minden erőmmél a múltban oly sokat szenvedett — és bizony elmaradott tanyasi parasztság kulturális felemeléséért dolgozom. Ezt ezen az állomáshelyen csak részben sikerült megvalósítanom, mert lakást nem kaptáim. Ezért Tokodra pályáztam, ahova egyhangúlag megválasztottak segédtanítóvá. De nagyon sajnáltam itthagynii az Alföldet. Nem is töltöttem Tokodon csak egy évet. Ez idő alatt a felettes tanügyi hatóság legteljesebb megelégedésére végeztem a munkám, csak éppen az iskolaszéki elnök, séget betöltő esperessel nem értettem egyet, aki a közvélemény általam tolmácsolt bírálatát személyes ellenségeskedésnek vette. Ezért örültem mieg annak, hogy még mint állami kisegítő tanítót, áthelyeztek Fülöpszállás- BaláZspusZitára. Itt sem töltöttem sok időt, mert közben behívtak katonának, majd1 pedig ismét elhelyeztek.

— A kecskemét-nagybugaoi iskolához kerültem. Itteni működésem volt életem legváltozatosabb — csaknem tízéves — időtanító

szaka. Amit Bocpáson csak megkezdtem, itt Nagyjbugacan — úgy érzem — megvalósítottam: iskolai munkám mellett a felnőtt lakosság kulturális nevelésével a „Téli esték” című tartalmas, vonzó előadássorozat megszervezésével és előadások tartásával szolgáltam a tanyai nép érdekeit. Itt nősültem meg, feleségem is pedagógus, öt gyermekünk közül egy szintén ezt a hivatást választotta. Negyvennégyben sajnos ismét behívtak katonai szolgálatra. Szovjet fogságba estem, negyvenöt augysztusának végén kerültem csak haza. Szeptember elsején már tanítottam. Bekapcsolódtam a pedagógus szakszervezeti mozgalomba, valamint a felnőttoktatás szervezésébe és irányításába is, mint Bugac har- mincháromlezer holdas tanyavilágának szabadművelődési ügyintézője. Szinte „mindenese” voltam a tanyai lakosságnak.

— Innen negyvenkilencben a lakitelek-szikrai iskolához helyeztek át, és kaptam igazgatód megbízást. Az első években, fű- szerüzletből, almáskamrából, kocsiméból átalakított ideiglenes tantermeikben tanítottunk. Nehéz munka volt ez, de eredményes. A középiskolák mindig szívesen fogadták a lakiiteleki diákokat. A közéletből itt is kivettem a részem. Bár társadalmi funkcióim egy résziéről ’74-ben történt nyugdíjazásom után lemondtam, a legfontosabbakat — amelyekkel szükebb pátriáim fejlődését továbbra is szolgálhatom — megtartottam. Most éppen tanácstagi minőségben járom a tanya-világot — majdnem az alpári haltárig terjed a körzetem —„ az időskorúak szociális helyzetét mérem fel. Változatlanul az ő életük jobbításán fáradozom. Sokam lenézik a tanyai népet, pedig náluk becsületesebb embereket nem ismerek. Ezért szereltem őkét.

Az életmű egyes állomásait dokumentáló elismerések vastag dossziéban sorakoznak. Darvas József vallás- és közoktatási miniszter dicsérő oklevelei az ötvenes évekből, a Budai Dezső-díj hetvenkettőből, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetés két alkalommal is — hogy csak a lég- kiemelkedőbbeket említsük. E mostani, a Munlkia Érdemrend ezüst fokozata népünk kulturáliis fejlődéséért végzett tevékenységé - n-elk méltó elismerése. Kívánjuk, hogy odaadó munkáját még sokáig egészségben végezhesse közöttünk! Szabó Klára

HARMATI SÁNDOR:

Munkásemlékek

8. Az első ütközések

Egy napon — számomra me- gintcsak feledhetetlen emlékként —, pontosan 1924. január 24-én, a Népszava rövid hírben közölte, hogy Lenin meghalt. Mi alig tudtunk valamit Leninről, pártjáról, a szocialista forradalomról, a szocializmus országáról. Szerettünk volna Bővebben tájékozódni. A Vasas Szakszervezet könyvtár jegyzékében egyetlen olyan művet sem találtunk, amelyet Leninről írtak vagy Lenin irt volna. Most újra Szabó szaktárs jött segítségünkre, de ö sem tudott annál többet Leninről, mint ami 1919-ből az emlékezetében megmaradt.

Hosszú beszélgetés után tanítósegédünk azt ajánlotta, hogy ismerkedjünk meg Marx Károllyal, ezen az úton közelebb juthatunk Leninhez, aki Marx tanításainak követője és továbbfejlesztője. Marxtól, illetve Marxot bemutató müveket a szak- szervezeti könyvtárban is találhatunk. Választásunk akkor Franz Mehring Marx életéről szóló könyvére esett.

Ezek után megkezdtük Mehring írásának olvasását, de hamarosan be is fejeztük, mert fejtegetéseit, amelyekben bőven idéz Marx tudományos műveiből, egyszerűen nem értettük meg.

A Népszava 1925. április 15-i száma hírül adta, hogy új párt alakult, a Vági István vezette Magyarországi Szocialista Munkáspárt. A lap az eseményt ellenséges hangon kommentálta, és ezt a hangot az indokolta, hogy a párt vezetőjét, Vági István ácssegédet az év januárjában pártellenes magatartása miatt kizárták a Szociáldemokrata Pártból.

Szabó József — amikor kérdéseinkre válaszolt — szenvedélyes hangon ecsetelte az új párt megalakulásának jelentőségét. Szavai alapján érzékelni lehetett, hogy rokonszenvez az új munkáspárttal. Elemezte a szakszervezeteken és a Szociáldemokrata Párton belüli helyzetet és elmondta, hogy a munkások egy része elégedetlen a vezetők politikájával.

— Most az történt — hangsúlyozta Szabó József —, hogy a vezetőkkel elégedetlen munkások új pártba, a Magyarországi Szocialista Munkáspártba tömörültek, hogy megalkuvás nélkül folytaihaséák küzdelmüket. A pártnak már van programja. Ebben a programban a többi között célul tűzi a demokratikus szabadságjogok kiharcolását, az általános titkos választójog törvénybe iktatását, a reálbérek felemelésének azonnali végrehajtását a háború előtti színvonalra, a munkanélküli-segélyek rendszeres fizetését, a nyolcórás munkanap törvénybe iktatását.

Szabó József még sokat és sokszor beszélt nekünk a munkásmozgalom akkori eseményeinek rugóiról és azok jelentőségéről. Arról azonban — érthető óvatosságból — még előttünk sem tett említést, hogy ő maga is belépett az új munkáspártba. Egy alkalommal azonban az MSZMP úgynevezett akció programjáról kinyomtatott röplapokat hozott, s elmondta, hogy rajtunk kívül az üzemben dolgozó segédekhez is szeretné eljuttatni őket. Személyesen és nyíltan nem oszthatta ki a fontos prog- ramvázlatokat dolgozótársai között, mert ezzel elbocsátásának veszélyét kellett volna vállalnia. Ezöjrt kérte tőlünk, hogy a hivatalos munkaidő leteltével, amikor az üzemben csak mi, inasok maradunk, helyezzünk el egy-egy röplappéldányt a munkások öltözőszekrényei ben, illetve szerszámtartó fiókjaikban. Kérésének természetesen eleget tettünk.

Másnap — nagy botrányra számítva — izgatottan vártuk a hatást. Csodálkozásunkra eleinte semmi rendkívüli nem történt. Kiderült, hogy az üzemben dolgozókat érdekelte a röpirat tartalma. Pár nap múlva azonban

mégis jelentkeztek a következmények. A besúgóhálózat — amelynek létét akkor vettük először észre — néhány röpiratpél- dányt Wekerle mester kezeihez juttatott. Ezúttal azonban nem tudták felderíteni, hogy ki vagy kik lehettek a röpirat terjesztői.

Az esetet követően Hess András üzemvezető összehívta inasgárdánkat és figyelmeztetett: „Ha kiderülne, hogy közületek bárki részt vesz olyan akciókban, mint a minapi destruktív tartalmú röpiratterjesztés, Wekerle úr a tanoncszerzödést azonnal felbontja és az érintettet elbocsátja!”

Nem sokkal a műhelybeli röpirat akciót követően, 1925. június 30-án a rendőrség az MSZMP elnökét, Vági Istvánt és a vezetőség több tagját letartóztatta, A rendőri akció előzménye volt, hogy a párt nagygyűlést hirdetett, de a hatóságok megakadályozták a megtartását. Az összesereglett munkások azonban tüntető menetben a Rákóczi térre, majd a Tisza Kálmán térre (a mai Köztársaság térre) vonultak. Mindkét helyen összetűzésre került sor a rendőregységekkel.

Ar eseményt követően az üzemben vita robbant ki a segédek között. Ekkor derült ki, hogy közülük néhányon szimpatizálnak az MSZMP akcióprogramjával és helytelenítik a párt vezetőinek letartóztatását. Mások viszont gyalázkodó szavak kíséretében nyilvánítottak ellenvéleményt. Szabó József nagyon hatásos érvekkel verte vissza a gyalázkodók megnyilvánulását. Természetes, hogy ezt követően a főnök maga elé citálta és elbocsátással fenyegette, ha nem hagy fel „destruá- 16" agitációjával. Ezúttal még — nagy örömünkre — a főnök nem vitte kenyértörésre a dolgot, mivel Szabó József szaktudására nagy szüksége volt.

Egy idő után nekünk úgy tűnt, hogy az MSZMP körül felkorbácsolt hullámok elülnek. Ez azonban csak látszat volt. Vági és harcostársai letartóztatását követően mintegy két és fél hónappal (szeptember 22-én) a rendőrség letartóztatta az illegalitásba kényszeríteit Kommunista Párt vezetőit.

(Következik; 9. A BÁTORSÁG PÉLDÁJA»