Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-12 / 241. szám
1983. október 12. Q PETŐFI NÉPE • 3 I A Dunán is szabály a szabály ÚJDONSÁG AZ EVITA Bővül az üdítők választéka Eredményesen működik együtt a Budapesti Likőripari Vállalat mezőgazdasági partnerével, a Ne- nemesvámosi Csopak-tája Termelőszövetkezettel. Közös beruházással néhány éve 140 hektár meggyet telepítettek. A telepítésnél messzemenően figyelembe vették az ipar igényét, a meggylé előállításához legalkalmasabb, aprómagvas, festékanyagokban gazdag gyümölcsöt adó fajtákat választották ki. A gyümölcsös az idén adott először termést. Az ipar öt vagonnyi, igen jó minőségű meggyléhez jutott különféle termékeinek előállításához. A közös beruházás mindkét fél számára a szó szoros értelmében gyümölcsöző; a mezőgazdasági üzem biztos értékesítési lehetőséghez jut, az ipar pedig jóelőre számolhat a jó minőségű és elegendő mennyiségű nyersanyaggal — ki is használta e lehetőséget. A Sztár üdítőital-családot tovább bővítették, a narancs, a citrom és a tonik mellett megjelent — és gyorsan kedveltté vált — a meggy Sztár is. A kiváló meggyléből, vörös bor és fűszerek megfelelő keverésével, a tömény szeszeknél mérsékeltebb szesztartalmú, ám béltartalomban gazdagabb italokat is előállítanak. Ezek gyártását a töményszesz-készítmények rovására futtatják fel. Az első ilyen ital Evita néven a közeljövőben kerül forgalomba. Sükösdön a Május 1. Termelőszövetkezetben szeptember végén kezdték meg a fűsze'rpaprika szárítását. A Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés gyárával közös Binder szárítójuk naponta 8 vagon nyersanyagból készít félterméket. A gazdaságnak idén 100 vagonnyi saját paprikáját dolgozzák fel. A kiváló minőségű, átlagon felüli festéktartalmú paprikát zömmel a háztájiban termesztik és teljes egészében kézzel szedik. A közutakon nem furcsállja senki, ha a gépjárművezetőt ellenőrzési céllal leinti a rendőr, viszont kevesebben tudják, hogy a folyami közlekedést is hasonlóan szigorú rendelkezések szabályozzák. Súlyos büntetés vár azokra, akik megszegik az előírásokat. Vizeink rendjét a BM vízirendőr-őrsök munkatársai vigyázzák. A Bács- Kiskun megyei Duna-szakasz északi részén például a dunaújvárosi szakaszparancsnokság az illetékes. Képünk az apostagi kikötőben készült, a Dömsöd nevű motoros kishajó egyik megállóhelyén, ahol Jeszenszky János alhadnagy és Kiss János zászlós alkoholszondával vizsgálja a személyzetet. A Dömsöd kollektívájánál — most is — mindent rendben találtak. Az idén igazán piros a paprika • Az idén kiváló a minőség. ® A zsákokba töltött szárítmányt gépkocsik szállítják a kalocsai paprikamalomba. TELEPSZERŰ LAKÁSÉPÍTÉS HALASON Szociálpolitika a szénhidrogén-bányászatban A szénhidrogén-bányászat hosz- szú távú munkaerő-gazdálkodási és szociálpolitikai terveit vitatta meg tegnapi 'ülésén a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. A testület megállapította, hogy a korábbi években tervszerű létszámcsökkenés mellett napjainkra — főként a kedvezőtlen munkakörülmények között dolgozók köréből — megindult a munkaerő nem kívánatos eláram- lása is más iparágakba. Ennek megállítása elsősorban az olajbányászoknál és fúróberendezések kezelőinél vált szükségessé. Ezért tovább javítják a munkakörülményeket és a központi telephelytől távol dolgozók kulturált pihenési, öltözési-tisztálkodási feltételeit. A távoli munkahelyeken dolgozók számára mozgó rendelőkkel biztosítják az orvosi ellátást. A munkakörülmények javulását nemcsak az újabb, korszerűbb termelő berendezések munkába állításától várják, hanem a fizikai munka mérséklésére tovább gépesítik az anyagmozgatást, és pneumatikus kisgépeket, gépi szerszámokat vásárolnak. A szénhidrogén-bányászat előtt álló új feladatok — a nagyobb mélységben, végzendő ku- tató-feltáró fúrások, az új termelési eljárások szakképzettebb dolgozókat kívánnak; ezért újabb tanműhelyeket építenek, a már meglevőket pedig korszerűsítik. A vállalatok egyik fontos törekvése, hogy segítenek megoldani a szénhidrogén-bányászok lakásgondjait. Az ezredfordulóig 600 vállalati bérlaká'* éDÍtenek. kétezer tanácsi vagy egyéb szervezésű társasházi lakás vevő-kiielölé- si jogát kívánják megszerezni, és további kétezer családi ház felépítését anyagiakkal támogatják. Telepszerű lakásépítést egyebek között Hajdúszoboszlón, Kiskunhalason, Nagykanizsán és Zalaegerszegen terveznek. Dolgozóik gyermekeinek bölcsődei, illetve óvodai elhelyezése a jövőben is biztosított. A közoonti telephelyektől távoli munkahelyeken dolgozók meleg étellel való ellátása továbbra is gondot jelent. A vállalati üdültetés bővítésére nyújt lehetőséget majd a SZOT-tal közösen épített új üdülő Balaton- széplakon, amely jövőre már vendégeket fogad. Az ezredfordulóig mintegy félezer szálláshellyel bővítik dolgozóik pihenési lehetőségeit, s ennek mintegy kétharmadát a gyógyulni vágyók vehetik majd igénybe. Községek mecénásai • A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Kiskunsági üzemének dolgozói Kiskunhalason tavaly költöztek be új szállójukba, amely minden igényt kielégít. FELEANNYIBA KERÜL Szabadalom falszigetelésre Üj, a korábbi eljárásoknál olcsóbb falszigetelési módszert alkalmaz a Csepregi Győzelem Termelőszövetkezet. Az Alkotó Ifjúság Egyesüléstől vásárolt új magyar szabadalom lényege: a vizes falat a talaj fölött befűrészelik, s a résbe tíz milliméter vastagságú műanyag kazettákat helyeznek, amelyeket aztán szigetelő masszával töltenek meg. A termelőszövetkezet egy használaton kívüli, öreg épületben rendezte be a szükséges eszközöket gyártó műhelyt, így a vállalkozás költsége nem sokkal több, mint a szabadalomért fizetett 1,2 millió forint, ami a számítások szerint egy évnél rövidebb idő alatt visszatérül. Az új módszer szerinti szigetelés feleannyiba kerül a megrendelőnek, mint a korábbiak: négyzetméterenként — a fal keresztmetszetéről van szó — 1500 forint. Egy családi ház szigetelése két ember egy heti munkája. Veszteség éppenséggel nincs a felsőszentiváni tsz sütőüzemén, de nyereség sem. Jelenlegi gazdasági helyzetünkben megengedheti magának a szövetkezet, hogy más, jövedelmezőbb tevékenység helyett kenyeret süssön? Érdeklődésemre a gazdaság vezetői visszakérdeznek; megengedhetik-e maguknak, hogy lemondjanak a tagság ellátásának, lényegében közérzetének javításáról? Már csak azért sem, mert szükségük van a munkaerőre, vagyis egyáltalán nem lehet közömbös számukra, képes-e a falu megtartani a lakosságot. Hasonló álláspontok tucatjait sorolhatnám, élelmiszer-, zöldség-, tej-, baromfi- és takarmányboltokra hivatkozva, amelyeket egy-egy mezőgazdasági nagyüzem nyitott. De mint ahogyan a községek népességmegtartó képessége is rendkívül összetett fogalom, ugyanúgy a szövetkezetek, állami gazdaságok is sokféleképpen segítik ezt az ügyet. Hogyan és mit kellene még tenniük a lakosság élet- és munkakörülményeinek javításában — ezt vizsgálta nemrégiben a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A 23 mezőgazdasági nagyüzemben és 20 településen tartott ankéton elhangzottak, illetve az ezeken a fórumokon kitöltött ezernél több véleménykérő lap alapján a következők állapíthatók meg. A falvakban a társadalmi közszolgáltatások színvonalának emelésében meghatározó szerepük van a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Alig akad olyan tanácsi feladat — ? szoros értelemben vett államigazgatási ügyintézésen kívül —, amelyben valamilyen formában nincsenek jelen a szövetkezetek, állami gazdaságok. Az általuk adott .támogatás azonban korántsem ellentmondásmentes. Különösen most, amikor központi témává vált a falvak népességmegtartó képességének erősítése, a mezőgazdasági üzemek joggal kifogásolják, hogy a város- és községfejlesztési hozzájárulás címén befizetett — évente együttesen mintegy ötvenmillió forint — útja követhetetlen. Ha tudnák, mire fordítják a helyi tanácsok fejlesztési alapjába konkrét célra átutalt összeget, akkor a tagok, dolgozók hangulata is jobb lenne. A nemcsak a foglalkoztatottaknak, hanem a település lakóinak javát is szolgáló, szociális-kulturális célokra kifizetett pénz — tavaly 400 millió forint volt — növelését akadályozza, hogy a szociális-kulturális alapot csak az aktív dolgozók száma szerint képezhetik a termelőszövetkezetek. Ugyanakkor nyugdíjas és járadékos tagjaikat kell elsősorban segíteniük. A gyermekintézmények, az öregek napközi otthona, művészeti együttesek fenntartására, támogatására — és így tovább — csak a részesedési alap terhére költhetnek, ami viszont a szabályozók miatt csak kis mértékben emelkedik. A fenti, közvetlenül anyagiakban nyújtott erőfeszítéseken túl a mezőgazdasági nagyüzemek tavaly 350 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a települések fejlődéséhez. Például gépekkel, bontási anyagokkal, szocialista brigádok munkájával az út-, járdaépítéshez, víz-, gáz-, villanybevezc- téshez, parkosításhoz, illetve oktatási, művelődési, gyermekintézmények építéséhez, tatarozásához, de sok egyéb más, esetenkénti formában . is. Sajnos — mint azt a népi ellenőrzési bizottság vizsgálata megállapította — az ilyen jellegű, jószándékú segítség sokszor „bújtatott” formában jelenik meg. A mező- gazdasági nagyüzemek eszközeiket, lehetőségeiket esetenként a jogszabályi határokat súrolva használják fel dolgőzóik és a lakosság életkörülményeinek javítására, az átengedett gépeket, anyagokat oéidául kénytelenek „máshová” könyvelni. Holott nyilvánvaló, hogy az effajta támogatások híján a települések szegényebbek lennének mind létesítményekben, mind népességben. Annál is inkább, mert hosszú évek óta — a a falusi lakosság és a parasztság helytelenül azonosított fogalmából kiindulva — úgyszólván csak a mezőgazdasági nagyüzemek a községek mecénásai. Amelyek sokat tettek, tesznek azért, hogy a falvak és a városok közötti különbségek csökkenjenek. De azért nem szabad elfelejteni, hogy az egészségügyi, kereskedelmi ellátás, a közlekedés javításában kevesebbet vagy semmit sem tehetnek. Amint kifogásolták — okkal — az ankétok résztvevői azt is, hogy falun magasabb a közműbefizetés költsége, a víz , a villany, a gáz és a helyi közlekedés díja, mint városban. A legtöbb helyen csak lakossági hozzájárulással tudják megoldani a kommunális fejlesztést és az alapellátás szintje is elmarad a várositól. Mindezek a felvetett problémák azt jelzik — bár a mezőgazdasági nagyüzemek korántsem kevesebbet, inkább többet akarnak tenni dolgozóikért, illetve a községek lakosságáért —, hogy a falvak népességmegtartó képességének erősítésében az állami gazdaságokon, termelőszövetkezeteken kívül még sokaknak van feladatuk. Kovács Klára A felvételiző A matematika szóbeli felvételi vizsga délelőtt kilenckor kezdődött. Az első csoporttal ment be egy túlkoros felvételiző, név szerint Szkvorcsagin. Húzott az asztalról egy tételt, bemondta a számát, és egyenesen — felkészülés nélkül — leült a vizsgáztató Szuprenyev docenssel szemben. — Nos, mi az első kérdése? — Professzor úr, van magának felesége? — kérdezte kissé fojtott hangon Szkvorcsagin. — Feleségem? — csodálkozott Szuprenyev. — Mi köze a feleségemnek a matematika szóbelihez? — Nagyon sok — mondta a túlkoros felvételiző —, persze, csak ha minden költségét nem könyveljük el írásban. — Idehallgasson, elég a viccből kezdje el! — jött méregbe a docens. — Mondja, mi van ott magánál? — Egy fiam van — mondta csendesen Szkvorcsagin —, nagyon szeretne maguknál tanulni, professzor. — Nos, hát akkor vizsgázzon a fia — háborodott fel a docens —, ha egyszer az intézetünkben akar tanulni. — Más dolog akarni, és más tudni. ö akar, én pedig tudok, profesz- szor. Nézze, nekem van egy iparcikk-telepem, egy élelmiszeráruházam, valamennyi autószerviz-állomás itt van — összeszorította az öklét —, nem beszélve az orvosokról és a szűcsökről . . . — Valahogy nem értem magát. — Megmagyarázom — tért át teljesen a suttogásra a felvételiző. — Mondjuk, a feleségének szüksége van egy bundára, maga benyújtja az igénylést Szkvorcsagin nevű hallgatójának, ő átadja nekem — azaz az édesapjának —, o papa pedig nyomást gyakorol a szűcsre. Vegye úg"' hagy a bunda már ott van a felesége vállán. Méghozzá árkedvezménynyel. — Milyen árkedvezménnyel? — a docens egészen beleháborodott. — Ügy csináljuk, mintha a felesége a szalonban dolgozna ... — Hát lehetséges ilyen? — A matematika, kedves profesz- szorom, nagy dolog. Minden kölcsön- viszonyban van, és kölcsönösen függ egymástól.. . Most a második kérdés: a kocsi. Van magának? — Van. — így még jobb. — Miért? — Mert már a saját bőrén tapasztalhatta, mit jelentenek a javítások, szervizelések és az alkatrészek. — Tapasztalom — felelte sajnálkozva Szuprenyev, miközben óvatosan körülnézett. — A recept ugyanaz: benyújtja az igénylést Szkvorcsagin hallgatónak, ő pedig nekem ... — Szintén árkedvezménnyel? — érdeklődött a docens. — Soronkívül! — emelte fel az ujját Szkvorcsagin. — Ami azt jelenti: gyorsan, márpedig — mint közismert — az idő szintén pénz. — Logikus — hagyta helyben a docens. — Matematika! — tárta szét a kezét a felvételiző. — Nos, hogy állunk, professzor, pótkérdés lesz? A docens még egyszer szétnézett, megvakarta a fejebúbját, és unott egyetemista hangon megkérdezte: — Gondolkozni lehet? — Gondolkozzon, gondolkozzon — nevette el magát a felvételiző —, de nem lenne jobb, ha felkészülés nélkül próbálna meg válaszolni? Vlagyimir Pankov
