Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-13 / 242. szám

1983. október S3, ö PETŐFI NEPE fe 3 SZERKESZTŐSÉGI VITAFÓRUM Veszteséggel járt-e Imrehegyen a körzetesítés? (Hozzászólás a „Kisiskola kontra körzetesítés?” című cikkhez) Imrehegy lakónépessége 1960- ban 2013, 1970-ben 1578 fő volt, ma 1007-en lakják a „gyorsan fej­lődő és gazdagodó” kisközséget. Hála ezért az ott dolgozó szorgos kezeknek és a szőlőnek, amely át­formálta, emberibbé tette a kör­nyezetet. A kéttantermes iskola a község­től csaknem 2 kilométerre van, ennek okát most ne firtassuk. So­kan még ma is úgy vélekednek, hogy a kisgyermekeknek a napi 2—5 kilométeres gyaloglás meg sem kottyan. Mi is történt a körzetesítéskor? Nem más, mint fontos párt- és állami programokra a gyermekek érdekeire hivatkozva 1971-ben Imrehegyről Kecelre, a községtől mintegy 7 kilométerre körzetesí- tették be a felső tagozat két ösz- szevont csoportját. Mindössze 73 felsőtagozatos tanulót érintett ak­kor a körzetesítés, ötvennégyen a busszal való bejárást, 19-en a kis­kőrösi járásban elsőnek kialakí­tott általános iskolai diákotthon­ban való elhelyezést kérték. A szülők megnyerése itt sem ment könnyen, de végül is amellett döntöttek, amit a sajtó, rádió és a község párt-, tanácsi vezetése is jobbnak ítélt. Ügy gondolták, ha már annyit hangoztatják az esély- egyenlőséget, hátrányos helyzetet, a szakrendszerű oktatás előnyeit — akkor azt miért ne hinnék el: a nekik legkedvesebbek érdeké­ben. Hiszen ők egyértelműen azt szeretnék, hogy gyermekeiknek könnyebb leeyen, jobban boldo­guljanak az életben, mint ők, töb­bet is tudjanak. Ma már csupán 49 felsőtagoza­tos tanuló jár Imrehegyről Kecel­re, s közülük csak hatan kértek diákotthoni elhelyezést. Az imre- hegyi iskola önálló igazgatósága a helyi községi tanács jóváhagyásá­val 1978-ban szűnt meg, s az is­kolát igazgatásilag Kecelhez csa­tolták. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a falu iskolája meg­szűnt, sőt a kecellek segítségével szebb, korszerűbb lett. Tehát iskola ma is működik Imrehegyen, az 1. és a 3. összevont osztályba 20, a 2. és a 4. összevont osztályba szintén húsz életvidám, igazi mai kisgyermek jár. A negy­ven tanulóból harmincegyen nap­közis ellátásban is részesülnek. Gyakorlatilag tehát három tanuló- csoport működik a régi, de szé­pen felújított és gondozott isko­lában. Az itt folyó nevelő-oktató munka is színvonalas, eredmé­nyes. Nincs szégyenkezni valójuk az ott tanító pedagógusoknak, de • Szerkesztőségünk további vita­alapként .közli a ihozzászólást — egyet­értve a helyesen {megvalósított körze­tesítés sorsdöntő oktatáspolitikai sze­repével. Folytatás a holnapi lapszá­munkban. KÉPERNYŐ a szülőknek sem, mivel jó kisis­kolába járatják gyermekeiket. A tényeket összevetve kérdez­hetjük, veszteséggel járt-e a kör­zetesítés? Ténv az, hogy megszűnt Imre­hegyen a váltakozó tanítás, a fel­sőtagozatos tanulók szakrendszerű oktatásban részesülnek az optimá­lis feltételekkel működő Keceli Nevelési Központban, jelentős ré­szük még annyi időt sem tölt is­kolába járással, mint azelőtt. Mindezek ellenére a válasz nem könnyű, nem is lehet egyszerűen igennel vagy nemmel elintézni. Úgy gondoljuk, a körzetesítés ne­mes célokat szolgált, maguk a szülők is igényelték a művelődési szervektől a koordinálást, segítsé­get (például iskolabuszok beállí­tását, iskolák bővítését, építését, diákotthonok létesítését). Közok­tatásunk irányításának is szükség szerint fel kellett készülnie erre a nem éppen könnyű és hálás fel­adatra. A körzetesítésben előfordulhat­tak túlzások, de ezt ma még egy­értelműen nem lehet a veszteség­rovatban elkönyvelnünk. Az egé­szen biztos, hogy nem ezért, pon­tosabban nemcsak ezért ment el 20 év alatt Imrehegyről több. mint ezer lakos. Nem szabad az ok­okozati összefüggést felcserélnünk, a község népességmegtartó szere­pét csak komplex módon, nem egy dologra leszűkítve lehet vizsgál­nunk, magyaráznunk és a felada­tokat kitűznünk. Mégis, mi várható Imrehegyen? A kisközség lélekszáma valószí­nűleg stabilizálódni fog, évente 8 —12 szülés várható, ami minden­képpen szükségessé teszi a jelen­legi napközi otthonos óvoda és a kisiskola fenntartását. Az is el­képzelhető, hogy a két összevont tanulócsoport, az egy napközis csoport, az egycsoportos óvoda és a községi klubkönyvtár egy szer­vezeti egységbe tömörül, egy igaz­gató irányítása alatt. Erre a jog­szabályi lehetőségek adottak, de ezt mérlegelni kell, döntést erre csak a község hozhat. Világosan látszik, hogy hosszú távon sem lehet osztott iskoláról szó, ami valójában a község veze­tőségének szép álma. Őszintén azt kívánjuk, hogy az ezredfordulóra legyen Imrehegyen is annyi isko­láskorú, mint amennyi egy osztott iskolához szükséges. A létrejött körzetesítés megszün­tetése sok problémával járhat. Például Úszód, Dunaszentbenedek, Géderlak kisközségek az iskolákat 1975-ben közös igazgatás alá von­ták, az illetékes tanácsok az egye­sítéssel egyetértettek. 1977-ben az iskolák között a tanulók utaztatá­sát is megszervezték, hogy az osz­tályok összevonását elkerüljék és a szakos ellátottság szintjét javít­5? Bács-Kiskun megyei nap” Mozgató emberek, a/ újjal já­ró többletmunkád tjjbbletgondot vállalók teremthetnek új értéke­ket a kulturáli? élejtoen is. A tár­sadalmi érdekekkel összhangos, a kor fejlődésíráriyában ható cé­lok, a helyhez alkalmas módsze­rek akkor valósulhatnak meg kel­lő időben és hatékonysággal, ha sikerül a környező közeget átlel­kesíteni, az adott ügyre hangolni. A kiváló elgondolások, a hol­napot (is) szolgáló testületek, in­tézmények'es a közvélemény ta­lál koztatá^áéjrt sokat tehet a te­levízió, a rádió, a nyomtatott saj­tó. Kellően fogékony ás érték- központú riporterek, szerkesztők visszaigazolva erősíthetik a kor­szerűsödést szorgalmazók hely­zetét, gyorsíthatják, kiteljesíthe­tik a jó kezdeményezéseket, mint kedden a szegedi körzeti stúdió és a Stúdió ’83 munkatársai. A helyi öntevékenységgel, vál­lalkozói szellemmel párosuló vá­rosi, megyei támogatásnak kö­szönhető a nagybaracskai szocio- fotó-tábor, a kiskunhalasi Szilá- dy Galéria, a kecskeméti kerá­miastúdió és a naiv művészek múzeuma, az új galéria és a szín­ház megújulása. Ez a tanulság közös nevezőként kötötte össze a különböző helyszíneken ké­szült riportokat, interjúkat. A műsorok ösztönző kulturális kör­képpé ksrekedáse a létrehozók azonos vagy rokon szellemiségé­nek, beállítottságának is tulajdo­nítható. A megszólaltatott mű­sák. A tanulók utaztatása nem okozott különösebb gondot, mivel a három község távolsága mind­össze 5 kilométer. Az iskolabusz beállítását a megyei tanács anya­giakkal is támogatta. A szakos ellátás arápya az erők koordinálásával az 1981/82. tanév­ben Úszódon 81 százalékos. Duna. szentbenedeken 81 százalékos, Gé- derlakon pedig 74 százalékos lett. A kisközségek tanácsai 1982-ben úgy döntöttek, hogy visszaállítják az igazgatásilag önálló iskolákat. Egy igazgató helyett ismét három lett. A járási és megyei szervek szakmai szempontokra hivatkozva a döntést nem helyeselték, mivel tartottak a tanulócsoportok össze­vonásától és a szakos ellátás rom­lásától. Ez tulajdonképpen már az 1982/83. tanévben be is követke­zett. Géderlakon például a szakos ellátás 74 százalékról 46-ra esett vissza, két kénesítés nélküli peda­gógust is alkalmaztak, és két osz­tályt a jogszabályi előírásoknak megfelelően össze kellett. volna vonniuk, egy osztályt pedig vál­tozatlanul utaztattak. A járási és megyei szerveknek itt sem volt céljuk a községi isko­lák megszüntetése, csupán ésszerű átcsoportosítással a helyi iskolák szakmai, pedagógiai és létszámbe­li megerősítése a tanulók, tanárok némi utaztatásával. Alsó tagozatban a kislétszámú összevont tanulócsoportokban va­lóban eredményes nevelő-oktató munkát lehet végezni. Meghatáro­zó szerepe azonban itt is a jól fel­készült és becsületesen dolgozó tanítónak van. Megyénkben sze­rencsére szép számmal akadnak ilyenek. Felső tagozatban már más a helyzet. Az új dokumentumok cél- és feladatrendszere a szakta­nárokat is gyakran nehéz felada­tok elé állítia, mivel szemléleté­ben, tartalmában, módszereiben és rendszerében is egészen újról van szó. összegzésként: vitatkozunk az­zal az állásponttal, hogy az Imre­hegyen bekövetkezett népesség- csökkenést a felső tagozat körze­tesítése okozta. Azzal pláne, hogy az alsó tagozat felszámolása to­vábbi népességfogyást eredménye­zett, miután az alsó tagozat ma is helyben működik. Sokkal összetet­tebb okai voltak, és varnak a né­pességfogyásnak, mintsem hogy ezt egyértelműen a körzetesítési program nyakába lehetne varrni. Álláspontunk változatlanul az, hogy a szakrendszerű tanítás mi­nőségi szempontból előrelépést je­lentett. pillanatra sem vitatva, hogy tanyai kisiskolákban is ok­tatnak és nevelnek, s nem ered­ménytelenül. Csekei Sándor, a megyei tanács osztályvezető-helyettese vészek, népművelők és a kérde­zők egyaránt sürgető feladatnak tekintik a vidék fölemelését, egé­szen pontosan szólva a lehetősé­gek és a feltételek bővítését, ja­vítását. Kérdés és válasz, kép és hang. látvány és kommentár így egy­mást erősítve sulykolta a képer­nyő előtt ülők tudatába: csak ilyen nagyszerű igényességgel, ilyen távlatos átgondoltsággal, ilyen elvi megalapozottsággal alapíthatók, gyarapíthatók vidé­ki kulturális műhelyek, mint ahogy a bácskai nagyközségben immár harmadszor rendezett fo­tótábort, az ősi gimnáziumban tíz esztendeje rendszeresen hir­detett tárlatokat szervezik. Nincs, nem lehet más célja művészi tö­mörülésnek, iskolának, mint a meglevő meghaladása: ezt bizo­nyították a megyeszékhely kerá­miastúdiójáról tudósító képso­rok, információk. A színház ter­veiről, a változás szükségességé­ről a tőle szokott tömör sokat- mondással nyilatkozó Hernádi Gyula szavaira a pénteki és szom­bati bemutatóról készített előze­tesek rímeltek. A jól kiválasztott, jellemző részletek sokakat meg­győztek bizonyára: a kecskemé­ti színház szép, szórakoztató elő­adásokkal szolgálja közönségét, új színeivel oldja színházi éle­tünk meglehetős szürkeségét. So­kat mond: Bessenyei Ferenc, ez az elpusztíthatatlan fiatalságú művész éppen itt fejtette ki szín­Három kérdés Boldizsár Ivánhoz A dunavecsei Petőfi Sán­dor Művelődési Ház „Beszél­getések . .című ankétsoro­zatának vendége volt nemré­giben Boldizsár Iván író, szer­kesztő, publicista. Ez alkalom­mal kérdeztük egyik legújabb művéről, a Don—Buda—Pá­rizsról : — Mindenekelőtt azt szeret­ném tudni, mi tette éppen most aktuálissá e könyv megírását és megjelenését. Ilyen gazdag él­ményanyaggal a birtokában ho­gyan tudott várni negyven évet? — Most éreztem úgy, hogy az emberek, az én nemzedé­kem érdeklődése hiányol egy ilyen művet. És főképp azt láttam, hogy a fiatalok és a fiatalabbak olyan kevéssé is­merik közelebbi múltunkat, hogy ez az ismerethiány ve­szélyezteti jövő-képünket. Emellett olyan nagy élmé­nyek voltak ezek, hogy meg kellett öregedni ahhoz, hogy újra szembe nézhessek velük. — Hogyan Ítéli meg a könyv sikerét? — Nehezen tudok erre vá­laszolni. Álszerénység lenne nem megmondani, hogy az első kiadás Budapesten egy nap alatt elfogyott. Amit írá­som nemzeti közelmúltunk keserves, sőt tragikus jelene­teiből fölelevenített — szá­momra is meglepő —, nagy érdeklődéssel találkozott. — Vannak-e még tartalékai e témában? — Még három olyan idő­szak van, amelyről írni szán­dékozok, ha időm engedi . . . Az egyik a harmincas évek haladó mozgalmai, elsősorban a falukutatás és a szociográ­fia. A második az antifasisz­ta és háborúellenes mozgal­mak kora, végül a legnehe­zebb —- mert ellentmondásos — az 1948-tól 1953-ig terjedő időszak. Erről a szakaszról, Keseredések címmel egy kö­tetre való novellaszerű emlé­kezésem meg is jelent már. Jelenleg az első témán dol­gozom . . . F. P. 3. A NAGYKŐRÖSI UTCAIAK NEVÉBEN ,,Nem jellemző Kecskemétre" Sokakkal együtt én is érdeklő­déssel olvasom a Kecskeméti ut­cák, terek, városok című soroza­tot. A Nagykőrösi utcáról joggal állapította meg a cikkíró; többel tehetnének az egykori főutcáért. Ma a város legelhanyagoltabb ré­sze. noha ezen keresztül jut be a város központjába a vonattal és autóbusszal érkező látogató, te­hát az ide érkezők legnagyobb része. Igen szomorú kép tárul elé­jük, olyan, ami éppen nem jel­lemző Kecskemétre. Hullámos, gidres-gödrös út, járda, vakolatu­kat hullató házak, tönkrement, testetlen kapuk, leszaggatott hir­detőoszlopok, elhanyagolt portá­lok, rozsdás, leszakadt esőcsator­nák stb. Amikor átadás előtt áll az új áruház — ami tovább növeli az utca forgalmát —, indokolt a kér­dés, mikor kerül sor a Nagykőrö­si utcai házak felújítására, a csa­tornázásra, az utak és járdák kar­bantartására. Néhány évtizede sok épület víz­ben áll, a pincék nem használ­hatók. Statikai vizsgálatokra, esetleg szigetelési és megerősíté­si munkákra is szükség lenne. Meg kellene menteni és széppé kellene tenni újra a valamikor szebb napokat látott, Kecskemét jellegzetes városképéhez nagyon is hozzátartozó Nagykőrösi utcát. Ehhez kérjük mi. Nagykőrösi ut­cai lakók a nemrég alakult Vá­rosszépítő Egyesület tagjainak, szakembereinek támogatását. Dr. Faragó Ferenc vegyészmérnök, Kecskemét, Nagykőrösi u. 14 Halasról az Andromédára A hagyományos csillagászati hét keretében került sor egy emlékezetes eseményre Kiskunhalason: felavatták a városi csillagászati obszervatóriumot. Sokak kedvére tör­tént ez, árú leginkább az a megszállott ember örül, aki más­fél évtizedes munkájának’ igazi sikerét élvezhette, megér­demelten. házi megújulásunkat szorgalma­zó gondolatait. Kimondatlanul is azt sugall­ták a szegediek és a fővárosiak riportjai, hogy Bács-Kiskun me­gyében nemcsak a gazdasági szakemberek, a sportvezetők fi­gyelme terjed ki a megye-, az or­szághatárokon túl történtekre, nemcsak ők viszonyítják teljesít­ményeinket a világszínvonalhoz; a kulturális területen dolgozók legjobbjai is. Még az olyan erő­sen helyi indíttatású galériában, mint a Stúdió ’83 által sok száz­ezer nézőnek bemutatott kecs­kemétiben is ott a nagyvilág. (Tóth Menyhért öntörvényű munkássága — például — bár­hol érthető, mindenütt érvényes jelentástartalmú. A művésztele­piek, Farkas István és a többi társuk felfogását, szemléletét Pá­rizs is formálta.) A naiv mú­zeum most egy Amerikában élő magyar asszony bemutatkozását tette lehetővé — tudatta a kul­turális hetilap. Csak a kitárulkozó, a korral való szembesülést, az összeha­sonlítást vállaló műhelyek ad­hatnak rangot az ezekben alko­tóknak, az ilyen kiállítások von­zóak a művészek számára — iga­zolta Bereczki Loránd művészet- történész a halasi Szilády Galé­ria eredményeivel. Sohasem lelkendeztünk csak azért, ha országos fórumon meg­említették, dicsérték megyénket. Az okokat, az összefüggéseket is feltáró odafigyeléseket köszöntük, köszönjük. Most is. Heltal Nándor Áz előzmények Ügy kezdődött, hogy a helybe­li Balogh István villanyszerelőt nem elégítette ki szakmája szű- kebb területe. Foglalkozni kez­dett szabad idejében más egyéb­bel is. Főként a távoli világok titkai izgatták képzeletét. Nem hagyta nyugton a vágy, hogy a saját maga által készített műsze­rekkel figyelhesse az égboltot, a tőlünk óriási távolságokban levő csillagokat. Kezdetben egészen kicsi táv­csöveket szerkesztett, majd egyre nagyobbakat. Bújta a szakköny­veket, tapasztalatcserékre uta­zott, konzultált szakemberekkel, és egyre mondogatta magában: nem elég, még többet, egyre töb­bet! Közben a MÁV művelődési házában szakkört vezetett, majd működésének hatására létrejött Kiskunhalason a csillagászat ba­rátainak köre. Rövidre fogjuk: akit kezdetben sokan megmosolyogtak, akinek nemes törekvését értetlenség meg nem értés kísérte sokáig, az mos­tanára elérte, hogy rangos szak­emberek éppen úgy jelentősnek ítélik a munkáját, mint a város vezetői meg a nagyközönség. Dr. Kulin György professzor avató­beszédében aláhúzta ezt. szakterület ismerete szükséges. És nem kevés jártasság az elekt­ronikában. Minden elektronikus vezérlé­sű a tágas kupolában. A beren­dezés a bolygók, üstökösök, a tá­voli galaxisok és a változó csilla­gok megfigyelésére és fényképe­zésé^ alkalmas. Az alábbiak a nagyközönségnek nyilván keve­set mondanak: a távcső átmérője harminc centiméter, s ezernégy­száznegyven milliméter a fóku­sza. A kísárőműszer naptelesz­kóp. Mély ág fényképezésére 105. 780 milliméteres a refraktor. Az antrokamera 72 500-as. A Ze- iss-telementor 63 840-es. Nos, az érdeklődőknek, a gya­kori látogatóknak ezek ugyanúgy kínaiul hangzanak, mint nekem. Am nem ez a fontos. Hanem az, hogy ide Halas valamennyi diák­ja eljár bemutatókra, órarend szerint. Hogy világlátásuk, szem­léletük tágul. S ami lényeges: ez az új intézmény, mely ezentúl a Gőzön István Művelődési Köz­pont költségvetése s programja alapján működik, gazdagítja a város közművelődését. Egy vélemény A kupolában O Az egyik Zeiss-telementor. hallok. Mindent, amit előttem — és felettem — van, önmaga ké­szített. A Hold felszínének apró részleteit fényképezi, ellát az Androméda-ködig, közel hozza az iszonyatos távolságokban levő idegen bolygók világát. Bevallom, ámulok, felerősödik bennem a tisztelettel vegyes cso­dálkozás. Hát még, amikor meg­tudom: ehhez a bonyolult mun­kához a csillagászati, technikai- műszaki, technológiai tájékozott­ságon túl legalább tucatnyi ipari Megkérdeztük dr. Kulin György csillagászt, mi a véleménye a ha­lasi obszervatóriumról? Ezt mon­dotta: — „Talán sokat mond a tény, hogy vannak országok, ahol ilyen a csillagvizsgáló, mint itt. Csakis üdvözölni lehet a meglétét, dicsé­ret a városnak a támogatásért. Azt szeretnénk, ha ezzel tovább pótolnánk a lemaradást Galilei szellemének ébrentartásában, el­képzeléseinek megvalósításában. A tudományt belevinni a köztu­datba. nagyszerű dolog/’ Varga Mihály Sokáig a lakásán „bütykölte” a masinákat. Ott fúrt, faragott, re­szelt, csiszolt, hegesztett, kala­pált. Később, családi állapotá­nak változása után új lakásba költözött, ott ezentúl egyedül volt és máginkább szenvedélyének élt. A következetes munka, a szakmai körökben kivívott elismerések hatására a városi tanács segítsé­gével legfelső emeleti lakása fe­lett elkezdett épülni a csillagda. S az eredmény: a Kossuth utca 43. számú ház tetején már hirde­ti a kupola, hogy egy kisváros is sokat tehet valamely szaktudo- , mányért. Szédülök a meredek vaslép­csőn. De fent az impozáns kupo­la feledteti ezt velem. Körül vas­korlát, mellette ugyancsak saját készítésű, szép és kényelmes pa­dok. Nincs időm körülnézni itt a város felett, máris bent vagyunk a műszerek között. Meglep, amit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents