Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

r

1983. október 5. © PETŐFI NÉPE

• 3

HÉTRÉSZES TÉVÉFILM SINKÓ ERVINRŐL

Városformáló közösség

Babits-emlékkiállítás

A vívódó forradalmár

Történelmi érdemeket történelmi tudat, tál méltányolt az író-forradalmár halálakor küldött részvéttáviratban az alföldi megyeszékhely pártbizottsága és tanácsa. „Külső támadás és mesterségesen szított pánik veszélyeztette Kecskeméten 1919- ben a proletárdiktatúra vívmányait, amikor Sinkó Ervin átvette a város vezetését. Körültekintéssel, mélységes humánummal párosult elvi következetességgel látott munkához. Nagy része van abban, hogy itt tovább folytatódott a békés, építő munka ... Emlékének megőrzéséről gondoskodunk.”

A kívánatosnál lassabban haladt a befejező mondatba« foglalt ígéret teljesítése.

Történettudományunk általában és a Bács-Kisikun megyei történelmi köztudat különösen adós a századforduló körüli szocialista mozgalmak, és főként az értelmiségi progresszivitás elemző feltárásiával, a korábbi, gyakorta sematikus, a napi politika torzításaival visszavetített vélekedések felülvizsgálatával, a történelmi mozgásirányokkal összhangosabb értékeléssel. A számunkra célszerűnél és illendőnél kevesebbet tudunk a közép-európai forra- dalmiság oly kiváló — mégha bizonyos megnyilvánulásaival vitára késztető — jeleseiről, mint az 1967-ben Zágrábban elhunyt Sinkó Ervinről.

Érthetetlen késlekedéssel adták ki hazánkban főművét, a proletárdiktatúra kecskeméti eseményeit is nagy művészi erővel ábrázoló Optimisták című regényét. Nehezen hozzáférhetők a Tanácsiköztársaság hónapjaiban itt írt cikkei, fontos, későbbi tanulmányai. (Talán azért, mert felelősiként nem titkolta az új rendre leselkedő veszélyeket. „Nem szabad, hogy a győzelmes proletariátus, a legyőzött burzsoáziának, mint uralkodó osztálynak az életmódját, az egyéni jólétre törekvését, a materiális jólét mindenek felett való becsülését és szolgálatát, az erőszaknak, minthogy ő gyakorolja ‘az aucto- ritását, erkölcsi megtámadhatatlanságába vetett gőgös hitét utánozza”.)

Könyvkiadásunk után, most a televízió is igyekszik Sinkó Ervin életművét közelebb hozni a közügyek iránt érdeklődőknek. Hétrészes filmet forgattak munkásságáról. A forgatókönyvet az Optimisták felhasználásával Szántó Erikas Sülkösd Mihály, Schulz Éva és a film rendezője, Dö- mölky János írta. Éppen a Forrás első számában közölt Sinkó Eryin-levélből vált egyértelműen világossá, hogy a regényben szereplő Báti elvtárs azonosítható az akkor nagyon fiatal városparancsnokkal. Míg Blaiha elvtárs inkább azokat a gondolatokat, érzéseket tükrözi, amelyekkel nehéz tisztségében vívódott.

A Bailázs Béla-díjas rendező pályakezdésétől vonzódott a nehéz körülmények között is elvszerűen viselkedő hősök sorsát megrajzoló irodalmi alkotásokhoz. Még főiskolásként remekelt Vercors A tenger csendjének tévés megjelenítésében. Kitűnően ért a feszültségteremtéshez, a várakozásteli csend, a jelenségek mögötti veszély, a valóságnak és a művészi alkotás valóságának viszonya fontos elemei rendezéseinek. Az a vívódó ember érdekli mindenekelőtt, aki válságos időkben kényszerül döntésire, amikor a, pillanatnyi érdekek, kötelességek látszólag mást parancsolnak, mint amit ő helyesnek tart.

Az önéletrajz ihletésű regény főszereplőjétől, Sínkétől például kérlelhetetlen szigort, a polgárság megfélemlítését, vörös- terrort vártak harcostársai, ö azonban tucatszámra engedte szabadon azokat, akiket ellenforradalminak minősített kijelentések, ékszer-eltitkolás, az alkoholtilalom megszegése miatt a forradalmi törvényszék évekre elítélt. A film alkotóinak felfogása szerint is, az idő lényegében az ifjú forradalmárt igazolta: („Mielőtt én Kecskemétre jöttem, itt egy halálos ítélettel és számtalan börtönbüntetéssel, vad fenyegetésekkel tudták csak a diktatúrát fenntartani. Mióta itt vagyok, egyetlen embert sem kellett börtönbe csukni, egyetlen ellenforradalmi kísérlet sem történt”.)

Tenmésztesen akkor Sinkó is bizonytalan völt — ezért kettőzte meg figuráját a könyvben — mert nehéz volt eldöntenie, hoigy az emberélet oly abszolút érték-e, amelyet forradalmi érdekből sem szabad elpusztítani. A regényhű átdolgozás érdekessége, hogy a sorozatoktól eltérően a belső történések szerint tagolódik. A nagy történelmi események, mintegy Sinkó Ervin tudatában, belső vetületben jelennek

meg. '

* * *

A Magyar Televízió vezetői a feladathoz méltóan, megteremtették a filmkészítés ideális feltételeit. Több mint 100 színészt fogLalikoztattaik. Bátit (Sinkó Ervint) Eperjesi Károly, Cinner Erzsit Takács Katalin alakítja. A gondolatokban gazdag film zenéjét Tamási Zdenkó szerezte, operatőr Zentay László volt.

A jugoszlávokkall közösen készített Sinkó-filmet előreláthatóan decemberben kezdi sugározni az újvidéki televízió, így Bács-Kiskuin megyében már a magyar bemutató előtt megtekinthetik. Hazánkban 1984-ben kerül képernyőre a Magyar Televízió egyik legnagyobb vállalkozása.

♦ * *

Ma délután 3 órakor, a városi tanács főbejárata mellett dr. Molnár János, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatóhelyettese avatja föl a 85 éve született Sinkó Ervin emléktábláját.

Hcltai Nándor

NAPKÖZBEN:

Jutalmazás,

ösztönzés

Húsz forint — ennyit kaptam jutalmul egy sok évvel ezelőtti szeptember elsején, mert még a tanévnyitó nap délelőttjén is beálltam aranypanmen almát szedni a szomszédék hatalmas gyümölcsösébe. Ami a különös: e napon kaptam kézhez az egész nyári keresményemet is, de annak több ezer forintos összegére már nem emlékszem pontosan — csak a hozzá képest jelentéktelen húszasra, amivel a szorgalmamat óhajtották honorálni.

S hogy most mindezt miért hozom szóba? — Mert úgy tűnik, hogy — a csíkozott héjú aranyparmennel együtt — eltűnőiben van a jutalmazás szokása is. Erre kell következtetnem azokból a furcsálkozó tekintetekből, amelyekkel néhány Baja környéki termelőszövetkezetben fogadták a kérdést: ösztönzik-e jutalmakkal a betakarításban résát vevőket?

„Mi, kérem, teljesítménybért fizetünk ...” — válaszolta például Varga Pál, a nagybaracskai Haladás Tsz .elnöke, olyan hangsúllyal, ami jelzi egyben a folytatást is: ez a módszer feleslegessé teszi a külön jutalmaikat, hiszen minél többet teljesít valaki, annál többet keres.

Hogy ezzel a párhuzammal túl mesz- szire nem lehet jutni a mezőgazdaságban, azt persze több helyen tudják. így például a bácsalmási Petőfi Tsz-ben is, ahol ez év tavaszán a teljesítmény után

járó béren felül három mázsa búzát is kaptak azok a traktorosok, akik után nem találtak sorhiányos vetést. Ugyancsak ennyit nyáron, ha nem volt nagy az aratási szemveszteség. És az őszi betakarításban, a gyüimölcsiszedésben részt vevők miért nem remélhetnek hasonló juttatást? — E kérdésre Boros István főkönyvelő a kényszerhelyzetben- lévők mozdulatával tárta szét karját: sajnos, ez a nagy aszály sok lehetőségtől megfosztott bennünket.

Hogy nem csupán erről van szó, azt később, már a csávolyi Egyesülés Tsz- ben értettem meg, miután Kamarás György kereskedelmi osztályvezető elmagyarázta: miért is adták ki részes művelésbe a 360 hektárnyi szőlőjük felét?

Az okok között első helyen szerepelt természetesen a munkaerőhiány, de nagyon megjegyeztem egy későbbi -mondatát is, amivel az ösztönzés nehézségeire célzott: „Itt van a metszés. Haladunk vele minden tavasszal, mert darabbérben fizetjük a szőlőimunkásia-in- ka-t. De talán éppen ezért, véletlenül sem jutn-a eszükbe, hogy például kitépjék a tőkék körül burjánzó gazt, mert ez már n-inics benne a bérükben. A részesművelő viszont minden külön biztatás nélkül elvégzi ezt, ha már ott van: hiszen a saját későbbi dolgát köny- nyíti vele”.

Azóta is fontolgatom ezt az észrevételt: nem állítom, hogy ösztönzés dolgában ez lenne az egyedül üdvözítő módszer, de úgy érzem, biztató lépés afelé, hogy a munkát végző ember élvezhesse legméltóbb jutalmát: a mim- denhez-közöm-van felemelő érzését, a gazda öntudatát.

Káposztás János

Beszélgetés Barna Gáborral, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárával

Városainknak felszabadulás utáni nagyarányú fejlődése megannyi szép eredmény mellett nem egy ellentmondást is létrehozott. így például azt, hogy a nagy megújítási folyamatban nem eléggé törődtünk a régi városkép megőrzésével, a régi és az új épületek összhangjával. Ma már túl vagyunk azon. hogy a városfejlesztést látványos bontásokkal és kizárólag új lakótelepek építésével képzeljük el. Törekszünk arra, hogy a múlt értékeit megtartva formáljuk tovább településeinket. Erről beszélgetünk Barna Gáborral, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárával.

— Lakótelepeink, városnyi lakóval sem igazi városok. Miért nem?

— Egy-két évtizeddel ezelőtt a ma tipikus lakótelepek ideálisnak látszottak. Ideálisnak, hiszen a korábbi egészségtelen, szűk, zárt udvaros házsorokat, vagy kolóniáikat egészséges, levegős, napfényes beépítések váltották fel, követve a modern építészet elveit. Az •igényeknek megfelelően élkülönültek mindennapi tevékenységünk színterei: az otthon, az iskola és a művelődést szolgáló létesítmények, a munkahely. A lakótelepeken azonban az ottlakók_ mégsern érzik igazán otthon magukat.

' — Mi az oka ennek?

— Az okokat hosszasan lehetne sorolni. Az oly gondosan kialakított zónák például a lakótelepen oelül idővel önálló életet élve sok bonyodalmat okoznak. Gondolok itt a- gyalogos és motorizált forgalom elkülönítésére, aimi alapjában véve helyes dolog, de csakis akkor, ha a kettő valóban zavarja egymást, különben parkolási, illetve bevásárlási gondok adódnak belőle. Nehezen elfogadható aiz is. hogy a lakótelep szinte teljesen elkülönül a régi várostól, hogy nincs a kettő között kapcsolat. S nem érzi jól magát a lakótelepi polgár azért sem, mert a modem építészetben a téralkotás elvesztette jelentőségét. Holott az építőművészet, térművészet. A lakótelep építésze azonban nem tereket formál, hanem tömegeket -alkot, amelyek között áz emberek nem találják helyüket. A nyugati országokban a lakótelepek egyhangúságának enyhítésére megpróbálkoztak játszani a tömbökkel: a magas ház mellé alacsonyai húztak, a síkot hajlították ... Szerencsére, anyagiak híján mi eddig nem jutottunk él. Szerencsére, hangsúlyozom, mert a lakótelep e megoldásokkal legfeljebb zaklatottabb lett, de nem barátságosabb.

— Kísérleteztünk mi is. Ezt jelzik például a különböző meglehetősen rikító színekre mázolt épületek.

— Ezek eredménytelen kísérletek. Nálunk csak az utóbbi években vált egyértelművé, hogy e kívülről közelítő megoldások nem vezetnek sehová. Az építészetnek vissza kell kapnia azt a funkcióját, amellyel valóságos társadalmi tevékenységet szolgáló teret adhat, s ez nem azon múlik, hogy magas-e a ház, vagy alacsony, hogy sárga színű-e vagy lila. S nem csupán az építészeknek kell megkapniuk ezt a lehetőséget, hanem minden egyéb az építészethez kapcsolódó szakmának, a különböző iparművészektől a kertészekig, hogy együttesen formálhassák környezetünket. Mégpedig úgy, hogy a településekben helye legyen a réginek, ne maradjon ki a természet, s főként ne maradjon ki miaga az ember. Valamiféle újrafogalmazása szükséges tehát a városnak.

— Milyen jelei vannak e szemléletváltozásnak?

— Az országot járva számos biztató kezdeményezéssel találkozhatunk, melyek azt erősítik, hogy korunknak, igényeinknek és lehetőségeinknek megfelelően- kell építenünk. A régi értékek maradéktalan -megőrzését példázza a soproni belváros é® Kőszeg városmagiva. Ez utóbbiban rácsodálkozhatunk arra is, hogy milyen harmonikusan illeszkedik egymáshoz a régi és az új. Hasonló törekvés jegyében folyik az egri belváros korszerűsítése, a történelmi múlt megmentése és beépítése a mába.

— Hogyan lehet megtartani, emberarcúvá formálni városnyi és mégsem városszerű lakótelepeinket?

— Gyakran elégedetlenkedünk velük, mondván

hogy befejezetlenék. Azok is, olyan értelemben, hogy késve készül el az óvoda, az iskola az ABC- áruiház. Az a baj, hogy lakótelepeinket valóban befejezzük, megteremtvén bennük mindent — némi túlzássál az első épülettől az utolsóiig, a játszótéri pádtól a facsemetéig. Egy város azonban soha nem volt, nem is lehet kész. Polgárai keze nyomán változik, fejlődik napról napra igazán. Dunaújvárosra kezdetben aligha mondhattuk azt, -hogy szép. Ma az odalátogató jól érzi magát, kellemesnek, szépnek találja. Miért? Mert lakói belakták, alakították, széppé varázsolták rózsa-lugasokkal, lépcsőkkel, passzázsokkal. A települést az emberi közösségek formálják. A lakosságnak is lehetőséget kell kapnia környezete formálására, alakítására. A helyi vezetés ás a lakók okos alkotó együttműködésére van szükség ahhoz, hogy lakótelepeinknek oly sokat szidott képe megváltozzék. És ez már nem esztétikai, hanem társadalmi kérdés. K. K.

Egy ismeretlen, eddig még sehol sem publikált Babits-verssel — a Perc szonett című költeménynyel — is megismerkedhetnek az érdeklődők azon a kamarakiállításon, amelyet a költő születésének századik évfordulója alkalmából rendezett hagyatékából az Országos Széchényi Könyvtár a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében.

A tárlatot tegnap délelőtt nyitotta meg Keresztúry Dezső akadémikus, felidézve a Babits-ha- gyaték gondozásának körülményeit, a gyűjt.emény eddigi sorsát.

A kiállítás különlegessége a hangarchívum: a látogatók eredeti viaszlemeze^""1 átjátszott felvételeket hallgathatnak meg; ezeken Babits Mihály saját verseiből mond el néhányat, köztük a Perc. szonettet. A költemény sokszorosított szőv-'“bői — csakúgy mint a Jónás könyve eredeti kéziratának utolsó lapjáról készült másolatokból — valamennyi tárlatlátogatónak átnyújtanak egyet-egyet a kiállítás rendezői. Bár a több ezer darabos Babits-hagyatéknak csak egy részét láthatják a Magyar Nemzeti Múzeumban az érdeklődők, a kamaratárlat így is nagy érdeklődésre tarthat számot. Ez jórészt a kuriózumoknak köszönhető: az eredeti vers- és esz- szé-kéziratokon túl bemutatnak például több olyan fényképfelvételt, amelyet eddig nem hpztak nyilvánosságra. A kiállítás anya-, gát jeles képzőművészek alkotásai is gazdagítják. A látogatók megismerkedhetnek Tihanyi Lajos Babitsról készített grafitraizával, Rippl-Rónai Józsefnek a költőt ábrázoló pasztellképével, Beck ö. Fülöp bronz Babits-mellszobrával, s megtekinthetik a poéta, Pátzay Pál formálta gipsz halotti maszkját.

Sorvezető az Ötletben

» —■ Október elején látnak munkához — az ország valamennyi középiskolájában — a számítástechnikai szakkörök. A személyi számítógépek kezelését, felhasználását oktató pedagógusokat segíti az a sorozat, amelynek közlését ezen a héten kezdte meg az ÖTLET című hetilap.

A SORVEZETŐ című cikkek szerzője Költ ü Márta, a budapesti Berzsenyi Gimnázium tanára, húszegynéhány foglalkozást megtervezve jut el a gép kicsomagolásától az első programok megírásáig, a BASIC-programozás alapjainak elsajátításáig. Október 4-től tehát minden kedden az ötletben: SORVEZETŐ a számítástechnikai szakköröknek.

Elektromobil Togliattiból

A volgai autógyár szakemberei városi forgalomra készült új, kis- fogyasztású, villamos meghajtású teherautókat állítottak elő, most próbálják ki az első mintapéldányokat.

Az autók meghajtása biztonságos és gazdaságos. Az akkumulátor egy feltöltéssel 85—100 kilométeres távra elegendő. Az újdonság terhelhetősége 300—500 kiló. A villamos meghajtású teherautó kipufogógázzal nem szennyezi a levegőt és működése szinte teljesen zajtalan.

© A VÁZ—2802 villamos meghajtású kisteherautó prototípusa.

Előadássorozat a csehszlovák mezőgazdaságról

A Magvar Kereskedelmi Kamarában kedden a csehszlovák mezőgazdaság és élelmiszeripar eredményeiről, fejlesztéséről rendeztek előadássorozatot, amelyet Poraién Matuska, a Csehszlovák Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke nyitott meg.

A szomszédos szocialista ország szakemberei beszámoltak arról, hogy az elmúlt években minőségi változások következtek be a csehszlovák mezőgazdasági termelésben. Annak ellenére, hogy az elmúlt 15 év során az ipar és a közlekedés háromszázezer hektárnyi területet vont el a mezőgazdaságtól, 28 százalékkal bővült a növénytermelés. Jelenleg már csupán 900 ezren dolgoznak a csehszlovák mezőgazdaságban, túlnyomó részük termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban. A lakosság életszínvonalának megőrzése érdekében — ez a csehszlovák népgazdaság egyik legfontosabb célja — a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésben fokozott önellátásra, a termelés szintjének növelésére törekednek.

Országos pályázat iskolai diákköröknek

A KISZ Központi Bizottsága tavaly határozatban elemezte a tizenéves diákifjúság mozgalmi munkájának tapasztalatait. A határozat megszületése óta az ifjúsági szövetség kezdeményezte a középiskolai tanulmányi mozgalmak megújítását. Szorgalmazta epvebek között, hogy az MHSZ, a TIT, az üzemek ^s a művelődési intézmények bázisán alakuljanak olyan műszaki, tudományos, technikai diákkörök, amelyek munkája az önképzésre, az önálló ismeretszerzésre ösztönöz.

E hamar népszerűvé vált diákkörök számára országos pályázatot írt ki a KISZ Központi Bizottsága, több főhatósággal és társaidallimi szervezettel közösen. A sok telein teliben újszerű vonásokat tartalmazó pályázat célja, hogy rendszeres cselekvési és bemutatkozási lehetőséget teremtsen a diákköröknek, segítse a képesség és a tehetség kibontakoztatását, az új közösségi munkaformák megteremtését. A versenyen — amelyet ezentúl minden évben megrendeznek — a középiskolásokat tömörítő, folyamatosán dolgozó diákköri közösségek vehetnek részt.

A pályázatot négy szakterületen hirdették meg: a számítástechnika, a híradás- technika, a gépjárműtechnika ifjú szakértői mellett azok a körök is indulhatnak, amelyeknek a tagjai szívesen barkácsolnak szabad idejükben különböző modelleket, oktatást segítő eszközöket. A jelentkezéseket október 31-ig lehet eljuttatni a KISZ Központi Bizottságához, s a pályázó két héten belül visszaigazolást kap. A pályamunkákkal egyidejűleg be lehet nevezni az 1985-ös Ifjúsági Találmányi Világkiállításra is, amelyet Japánban rendeznek meg.

Az értékelés a pályamunkák minősítésén és a diákkörök folyamatos tevékenységének figyelemmel ■ kísérésén alapul. A legjobb diákköröknek tábort szerveknek, ahol továbbképzésre, tapasztalatcserére is alkalom kínálkozik. Alegeréc^gUbb Ötletek, pá- lyalmunkák jogi Védelméről, hasznöfrÍMsá- ról a pályázatot meghirdető szervek gondoskodnak. A pályázat részletes kiírása megtekinthető valamennyi középiskola: és kerületi KISZ-bizottságon.