Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
I család • otthon • szabad idő 1 És most merre? A gyermek életbe indulásának első komoly lépése a pályaválasztás. Amelyik családban a . szülő nem kísérte kellő figyelemmel, hogy képességei szerint milyen pályára alkalmas gyermeke és nem készíti fel erre a fontos lépésre, ott gyakran a véletlen, a helyi lehetőségek, az ismeretségi, baráti kör tájékozottsága vagy tájékozatlansága befolyásolja a pályaválasztást. Az ilyen megfontolatlan lépés gyakran végződik kudarccal, ami nem kis gondot .jelent szülőnek, gyermeknek egyaránt. A pályaválasztás sokrétű, bonyolult dolog. A szülő, aki jól ismeri gyermeke fizikai és szellemi képességeit, érdeklődési körét, hasznos segítséget adhat. Azonban nem szabad saját vágyait, elképzeléseit gyermekére erőszakolni, mert ezzel megkeserítheti életét, féket jelenthet képességei kibontakozásában. , A szülői álmok megértése és tiszteletben tartása mellett az a reális, ha olyan pályára lép a gyermek, amelyhez érzelmileg kötődik, mert csak így alakulhat ki benne a szakmaszeretet, az alkotás vágya, így fűti át szakmai tevékenységét a munka öröme. S akkor nem kizárólag pénzszerzési forrásnak, szükséges rossznak m>- nősíti napi teendőit. Vannak divatos pályák, amelyeket elárasztanak a jelentkezők, gyakran a jó pénzkereseti lehetőség reményében. Ha nem a szakmaszeretet irányítja a fiatalt, hanem csak a jó jövedelem reménye, akkor csalódást jelenthet ez a módszer is. Az anyagiasság sohase legyen iránymutató! A helyes választás sok szempontja közül a legfontosabb, hogy a gyermek az egészségi, a képes- ségi és a személyiségi követelményeknek megfeleljen. A mérlegelésnél ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével kell segíteni a szülőnek gyermekét. A szülő józan (nem elfogult) szeretettel, reálisan vázolva a lehetőségeket, irányíthatja e sorsdöntő választást. Azt is fel kell mérni, hogy a gyermek pillanatnyi érdeklődési köre sem adhat mindig igazi képet. Meg kell hallgatni a pedagógusok vagy a pályaválasztási tanácsadó véleményét is. Jó próba lehet a nyári szünidőben végzett két-három hetes munka is. Ez egy kis „tanulmányút” az életbe. Adhatnak szempontokat, a megyében elkezdődött pályaválasztási hónap rendezvényei is. A szülő a legjobbat akarja gyermekének ... Éppen ezért, ne ő válasszon neki pályát, csak segítse őt tanáccsal, szeretettel, türelemmel a nem könnyű döntésben. MARADÉKBÓL DÍSZPÁRNÁK Akár kicsi, akár nagyobb a gyerek, örül, ha kuckóját, fekvőhelyét szép kis párnák teszik hangulatossá. A bemutatott párnák könnyen, egyszerűen elkészíthetők, csak a rongyoszsákot kell elővenni. A macska-párnán a sötét szín fekete, maradék kordbársony. A tűpöttyös rész piros-fehérpöttyös karton, a szeme és a bajusza pedig zöld kelme. A kerek citrompárna háta világoszöld, az eleje fehér, amin a gerezdek citromsárga anyagból rátétes megoldással készültek. A monogram párna, a háromszög alakú párna az A betűs nevű gyerekeknek szolgál. Bármilyen színből készülhet. Itt az alap sötétkék vászon, s rajta a rátétes megoldással készült A-betű sötétkékfehércsíkos vászon. Az orosziá. nos párna négyszögletes fazonjához lehetőleg sárga, vagy narancs- színű vastagabb szövet illik. Az oroszlán sörénye fekete vastag fonálból, rojtozással készül. A szeme, orra laposhímzéssel, a szája, lába pedig , láncöltéssel. ÉRDEMES MEGNÉZNI A természet igézetében Hajós Hollanda Éva festményei Dnnavecsén A dunavecsei „Vifcár Béla” művészeti szabadegyetem tárlatsorozatában múlt pénteken nyílt meg Hajós Hollanda Éva festőművész kiállítása. A művész — akinek negyvenkét képe került falra a művelődési ház kiállítótermében — Erdélyben, a háromszéki Csemá- tonban született. Iskoláit Zilation és Budapesten végezte. A Dési- Huber képzőművész kör tagjaként Fenyő A. Endrétől, Tamás Ervintől és Szőnyi Istvántól tanulta a piiktúrát. Gyermekkori élményei, valamint a tagadhatatlanul legnagyobb hatású Szőnyi István művészetének hatására fordult egyre nagyobb odaadással az any- nyisaor lenézett, népszerűtlen természetábrázolás felé. „Szeretném — írja — a természet értékeit magamnak és másoknak is megőrizni, mielőtt tetőtől talpig betonba öltöznének”. Az „őrzők” elhivatottságával, féltp optimizmussal gyűjti magába és festi vásznaira az impresz- sziókat, a tökéletes szépségű és tiszta tájakat, az Alföld — számos művészt megihlető — tanyáit, a Balaton és a Duna-kanyar hegy-víz csodáit. Alkotásaiban ismét meglelhetjük a művészetből száműzött karizmát, a harmóniát, Így csak annak mutatkozik meg a világ, aki tisztességgel, őszintén és komoly felkészültséggel választja önkifejezése témájául. A vásznakon ritkán jelenik meg emberi alak, mégsem „embertelenek”. Megkapó feminin báj, tiszta humánum, féltő szeretet sugárzik a tájak és a csendéletek öntörvényű világából. Műveinek alaptónusa legtöbbször sötét. Uralkodó színek a szürke és a kék. Ilyen alapba, hasítanak vagy simulnak a fehér, barna vagy zöld sávok. Bravúrosan szerkesztett, szuggesztírv képeinek nézői egy örökké tartó csoda részeseivé lesznek: „ecce natura” — „Íme a természet”. Hajós Hollanda Éva alkotásai — tehetségének és mesterségbeli tudásának köszönhetően — valós esztétikai és tartalmi értékek hordozói. Ez lehet az oka, hogy a művek — Budapest, Debrecen, Békéscsaba és Hamburg után — a Duna menti falvak művészet- barát közönsége körében is sikert arattak. F. P. J. PIACI KÖRKÉP Árak Kecskeméten (Ft/kg) Burgonya 8—10 Sárgarépa 8—10 Petrezselyem (csomó) 4—10 Vöröshagyma 10—14 Fejeskáposzta 5— 8 Kelkáposzta 5— 8 Saláta (db) 4— 6 Karalábé 10—12 Karfiol 16—20 Paradicsom 15—20 Paprika 10—30 Főzőtök 1Z Uborka 25 Zöldbab 40 Hónapos retek (csomó) 2,50—4 Zöldhagyma (csomó) 3 Fokhagyma 50—60 Paraj 20—25 Sóska 20—25 Gomba 50 Alma 6—12 Körte 10—20 Szilva 14—15 Héjasdió 25—30 Savanyúkáposzta 20—25 Mák 100—120 Tej (liter) ’ 7 Tejföl (liter) 60 Tehéntúró 50—60 Juh- és tehénsajt 100—120 Tojás (db) 2,50—2,80 Élőcsirke (pár) 80—130 Élőtyúk (pár) 140—280 Élőpulyka (pár) 300—400 Élőliba (pár) 300—500 Élőkacsa 200—260 Árak Kalocsán Burgonya 10 S'r: irépa 15 1 : \ saláta (db) 4 Vörü „hagyma 10 Fokhagyma 55 Karalábé 12 Kelkáposzta 12 Zeller 25 Spenót 30 Paprika 15 Alma 6—10 Karfiol 20 Cékla 10 Szőlő 16 Körte 5 Élőtyúk (pár) 220 Élőkakas 55 Élőkacsa 60 Tojás (db) 2,50 SZÍNEK ÉS FORMÁK A DIVATBAN O Bővülő ujjú pulóver. Az ősz divatja megannyi újdonságot, meglepetést hozott. Megújultak a színek, a formák. Új vonalak jelentek meg a divatbemutatók dobogóin és a kirakatokban. Az ősz a határozott színeket részesíti előnyben. A legdivatosabb a szürke — annak miniden árnyalata — a galambszürkétől az acélszürkéig, sőt a feketéig. De a szürkét mindig kiegészíti valamilyen erős szín, például a papnikapiros, a napsárga, a búzakék. s még mindig kedvelt a fekete-fehér összeállítás is. E fő színek mellett természetesen jelen vannak a kollekcióikban a természet színei — a nádsárga, a levélzöld, az őszi avar árnyalatai. Ami a formákat illeti, bőséges a választék és a változás a korábbi vonalaikhoz képest. A ruhák, a kabátok a test vonalát követik, inkább szűkek mint bővek. A szoknyák egyenesek vagy lefelé szűkülnek, a lépésbőséget mély slicc adja. A ruhák, kabátok szélesváilúak. 'Válltömő, hajtás, húzás, berakás növeli a váll szélességét. A gallérok nagyok, hangsúlyozottak. A kosztümkabátok gyakran derékban elvágó ttak, s deréktól lefelé hullámzóan bővülnek. (Csak magas, nádszól- termetű hölgyeknek ajánlott!) A blúzok természetes anyagból készülnek, lágyak, a szoknya vagy kosztüm színével azonosak, semmi csipke, semmi zsabó. Inkább az egyszerű, lekerekített nyakú ingblúz hódít. A nadrágok mintha kissé visszaszorulnának. A sporthoz ajánlott nadrágok egyenesek, vagy szűkülő szárnak. A legnagyobb változás az újja-szaibásokban történt. Blúzok, pulóverek, ruhák, kabátok készülnek igen bő, gyakran a deréktól indított szabással. A japán vagy denevér ujjak olykor külön pánttal, szegőr vei hangsúlyozottak. A szoknyák hossza igen változatos. Fiatal lányok bátran vehetnek combközépig érő szoknyát, de a harmincon felüliek elégedjenek meg a térd kivillantásával. A kabátok hosszúak vagy rövidek, a szoknyából húsz centit mutatók. Sok a féloldalas gombolás és gallér-megoldás. A bőséget öv fogja össze, a fejre kalap, vagy fülre húzott svájcisapka kerül. A cipők sarka ismét növekszik. A 4—5 centiméteres vékony sarok a módi. A csizmák bokáig érnek, a kabát és a csizma között vastag kötött harisnya adja a meleget. • Divatos ruha, érdekes, csípőt hangsúlyozó megoldással. Az ablak ... Egyszer aztán végképp leesett a lábáról. Több mint hat évtizedet élt ezzel a bokasüllyedéssel. Valahogy megvolt vele. Húzta a jobb lábát, alig észrevehetően bicegett is de hát istenem: tanárnő volt, nem balerina. Hanem egyszer - csak kezdett mind nehezebbé válni a járás. Jött egy kopásos reuma is. Néhányszor elbukott az utcán, kéz- és lábtörések. Az utolsó olyan súlyos volt, hogy elhatározta: ebből épüljön fel, és többé nem teszi kockára a testi épségét, nem mozdul ki a lakásból. Majd a lányai szépen haza- hordoznak neki mindent. Ekkor már közelebb járt a nyolcadik ikszhez, mint a hetedikhez. Erre mondta, hogy végképp leesett a lábáról, pedig odabent még kifogástalanul közlekedett. Dehát odabent! Börtön az a magafajtának, aki világéletében szenvedélyesen járta — nem csupán a várost, a határt is. Rossz láb? Oda se neki! Magasabb szárú cipőt vett, jó szorosan befűzte, és neki a meredek kaptatónak! Sokszor olyan tempóban, hogy néhai — szívhibás — férje nem is győzte vele a lépést. Most legalább a lakása nem lett volna a negyedik emeleten, és olyan helyen, hogy átlátott más házak „feje fölött”! Az ablakon mögött túl csalogatóan, hívogatóan kacérkodott vele napról napra a sétáin oly sokszor felkeresett vidék. Szeretett a hóban járni. Hogy várta évekig, hogy legyen már egyszer egy tisztességes tél! Na, ebben az esztendőben volt. Legalább odahúzta székét az ablak elé, és nézte, órákig bámulta a hóesést. És egyszer megmozdult benne a vágy, egy egészen egyszerű, hétköznapi, számára mégis elérhetetlen: hogy az első csíkot, az első ösvényt tapossa odakint, a szűz hóban. Akkor vagy egy óráig ott maradt az ablaknál, sóvárogva nézte a háztetők fölött nem is oly messziről idelátszó hegyoldalt, rajta az érintetlen hótakarót, és csodálkozva tapasztalta, hogy amolyan egészen fiatalosan sajog a szíve, mint öt—ihat évtizeddel ezelőtt — akkor egészen más természetű dolgok miatt. Arra a hegyoldalra meg csak esett, esett a hó, s mert ember télidőben alig járt arra, az idős asszonyt napokig csalogatta frisseségével, makulátlanságával. Mint ebben a korban az már gyakori, a tanárnő olykor fél éjszakákat nem aludt, s ilyenkor is ez a csodás szűzi fehérség volt a szeme előtt, amelyre ő többé nem léDhet rosszul engedelmeskedő lábával. Hanem egyszercsak érdekes dolog történt. Eleinte csupán azt figyelte meg, hogy már bizonyos izgalommal várja a reggelt, mikor újra odaülhet az ablak elé. Azután azt tapasztalta, hogy ilyenkor a kielégítetlen vágyak sajgása egyre jobban háttérbe szorul, igaz örömét leli a havas tájék nézegetésében. Az egyik pillanatban pedig ... — megindult. Nem, nem fizikailag. De majdnem. Olyan érzés kerekedett felül benne, mintha most egy óriásit lépne. Nem egyenesen arra a hegyoldalra jutott az ablakból, hanem a közbülső forgalmas városrészt kihagyva, annak a mel- lékútnák a sarkánál találta magát, amelyik meredeken fölfelé vezetett, az ablakából látszó gerincre. És ő megindult ezen az úton. Érzéki csalódás? A különösen intenzív képzelet furcsa játéka? Ki tudja? Hiszen még a mozgás gyönyörét, az éles levegő metsző karmolását az arcán — ezt is érezte. És a maga naturalista aprólékosságában vonult el mellette az olyan sokszor bejárt, szemével számtalanszor feíivott, idegsejtjeiben minden ízével elraktározódott táj. A görcsös, rep- kénnyel befutott akácfa után persze ez a kis köves szakadék jött, azután szánalmas-pucéron az az óriási (talán százéves?) csip- kebokar, majd a drótkötéllel beton tartóoszlophoz erősített sürgönypózna, majd kis présház, na és igen: itt kezdődött a szőlőskert, amelyik most már a hegy tetejéig eltart, s a különösen jellegzetes tőkéket itt is személy szerint ismerte. Mikor pedig felért a csúcsra, szembetalálta magát a saját ablakával, és egy kis részvéttel gondolt arra a tehetetlen öregasszonyra, aki ott az ablak mögött sóvárog az után az egyszerű, köznapi öröm után, hogy az első ösvényt taposhassa a frissen esett hóban. Ekkor a tanárnő visszapillantott a megtett útra, és jólesően látta, hogy amerre jött, valóban ott sorjázik lábainak mély lenyomata. Hipp-hopp, ezzel megint otthon volt, karszékében, az ablak előtt. Hanem ekkor fáradhatatlanul újra sétára indult. És ismét. És megint. S közben azon gondolkozott, hogy a külsőn kívül talán van bennünk levő világ is. Hogy amihez egész életünkben ragaszkodtunk, amit szerettünk, az odabent újra megformálódott — hogy velünk maradjon, mellénk álljon, ha már a kinti ösvények- fák-bokrok-sürgönypóznák elhagynak bennünket. Aznap éjjel a tanárnő (sétáitól felfrissülve?!) pompásan aludt, de mielőtt elnyomta volna az álom, még arra gondolt: jó lenne, ha mielőbb elérkezne a tavasz. Hogy milyen csodálatos túrákat tesz majd a feslő, újzöld, fényeivel-illataival egész lérvit bizsergetö határban! Bállá László HORGÁSZOKNAK őszi tanulság Megszórom a nád elejét kukoricával. (Két hétig ázott, olyan, hogy akáir horogra lehetne tenni.) Északnyugati szél fúj. Ráállok az etetett helyre. A szél a hátamat fájlja, a rezzenéstelen úszók katonásan állnak az etetés fölött. Eltelik egy óra, kettő. Űjra csailizok. Felkerül az áni- zsos kukorica, horogra húzom a tejeskukoricát, a gilisztát, szendvicset dobok be. Ismét eltelik egy óra. az úszók mozdulatlanok. Nem értem... Két hete ugyanezen a helyen szép nyurgapontyot akasztottam. Előtte kapitális amurokkal küszködtem, lapát nagyságú dóvéreket száikoltam. Itt valahai nines rendben, de vajon ml ? Eloldom a csónakot, indulok. Nézem a vizet. Szinte élettelen. Aztán mintha mégis ... A meder vonalában valami kavarta a vizet. Süllő, csuka, esetleg ponty? Még pontyot kellene fogni, a ragadozókkal ráérünk. Megállók a meder szélén. Már nincs sok idő. A Nap lemenőben. Bedobok pár szem kukoricát, ráengedem az úszót. Csalizom a másik botot. Az előző úszó megemelkedik és eldől. Ilyen kapásról álmodom. Megemelem a teleszkópot. A 25-ös zsinór végén hal ficánkol. Nem ponty, mert könnyen feljön. Csaknem kilós dévér. Aztán rajtaveszt még néhány szép törpeharcsa, végül egy nagy sárgakárász zárja a sort. A vacsorái megvan. «a előbb helyet változtatok, talán ponty is akadt volna. . . B. I. NAPTÁR Összeállította: Október 29-től 31-ig jó, novem- Pulai Sára bér 1-től 5-ig igen jó kapást ígér a horgásznaptár. á É J
