Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-28 / 255. szám

1983. október 28. O PETŐFI NÉPE 9 5 HATVAN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN A mágikus költő Hat esztendje hailt meg, pedig csak most lenne 60 éves. Ki volt Kommas István? Ifjúsági író? Ahogyan, a. legtöbben ismerik gyermekkönyveiről, az Égigérő fáról, tréfás mackókról. Vackor­ról, a medvebocsról szóló verses meséiről? Műfordító? Aki 30 ezer sornyit ültetett magyarra Chau­cer, Bums, Puskin, André Fré- naud és mások verseiből? Vagy költő? Hiszen alig több mint száz verset írt egész életiében, költemé­nyei elférnek egyetlen könyvben. A méricskélés felesleges. Mind a három műfaj egyetlen tehetség különböző formájú megnyilatko­zása. ö maga, Kormos István mind a hármat teljes szívből vállal­ta, művelte. Ezáltal csak teljeseb­bé nőtt életműve. Igaz, némi kényszerűség — az ötvenes évek eleje — affelé hajtotta, hogy if­júsági íróvá és műfordítóvá is váljék. Kormos István ugyanis akkor volt fiatal, induló s máris néma . költő. Pedig akkorra már az iroda­lomtörténetbe is belekerült Sőtér István Négy nemzedék című hí­res antológiája révén. A Négy nemzedék 1947-ben jelent meg s Kormos Istvánnak éppen abban az évben, látott napvilágot első vékony kis verses könyvecskéje, a Dülöngélünk. De Sőtér István már ennek alapján beválogatta a kor legjobb költőit felvonultató gyűjteményébe. Az akkor 24 esztendős költő olyan mélyről érkezett, akárcsak József Attila. 1923. október 23-án született Mosonszemtmiklóison. Édesapját nem ismerte, édesany­ja meghalt születésekor, nagyszü­lei — Hédervá.ry gróf cselédjei — nevelték. Nagyapja összetűzött az intézővel, s Budapestre, Pester­zsébetre költözött a család. Tolsz­tojt, Stendhalt olvasó nagyanyja mesevilágában élt, talán éppen tőle örökölte irodalmi hajlamait, s a valóságot varázslattá oldó ké­pességét. Tisztvisalősködött. Két éviig a filmgyárban volt drama­turg, aztán 1950-től 1977-ig, egé­szen haláláig a Móra Kiadó szer­kesztőjeként dolgozott. Hűséges életpálya az övé. Ko­nok, következetesen- építkező: nem kapkodott sem költői diva­tok sem irodalmon kívüli sike­rek után. Huszonnégy éves korá­ban kiadott verses könyve után évtizedekig hallgatott mint költő. Ez idő alatt csak meséi, műfor­dításai révén élt az irodalmi köz- tudatban. Lassan legendás költő­vé változott. Aki van ugyan, ám egyetlen sora sem jelénik meg. A hatvanas években egyetlen verse — az Űj Írásban felbukkanó Von­szolnak piros delfinek — törte meg csak a legendát. A hetvenes évek elején aztán újra fölmerült: a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban, s másutt is egyre- másra jelentek meig versei. In­terjúkat készítetlek vele, önélet­rajzi írásókat közöltek tőle, vagy­is végre elfoglalta méltó helyét az irodalomban. Pályája korán lezárult, de vé­gül is kerek egésszé vált. Költé­szete a huszadik századi magyar irodalom egyik legvonzóbb telje­sítménye. Az induló Kormos Istvánt Ső­tér István így jellemezte: „Köl­tészete csupa tréfa, frisseség, hetyke játék, ötlet és gúny. De sohasem léha ez a tréfa és vi­dámság. Komor valóság és ko­morságot kendőző suhancos tré­fakedv arányosan vegyülnek egy­mással. Ez az út további szeren­csés á"almásakkal kecsegtet.” Szabó Lőrinc Naplójában em­lékezik meg róla: „Egy fiatal te. • A fiatal Kormos István. hetséges költői, sok groteszk öt­lettel az írásai,ban szürrealizmus népi magyar- hangon.” Az, aihógyan -ők ketten látták a kezdő költőt, mindvégig érvényes maradt. Ez nemcsak Sőtér István és Szabó Lőrinc jó szemét dicsé­ri, hanem Kormos István tehet­ségének természetét is jellemzi. Korán kialakult poézisének min­den fontos vonása. József Attillia, a francia szürrealisták, Illyés Gyula, Simka István, a magyar népköltészet voltak ná a legna­gyobb hatással. A szegények, az elesettek világát jelenítette meg. A paraszti életet emelte mágikus varázslatos fényibe. Több interjú­ban is elmondta, hogy nem tudja leírni a „magyar” a „szocializ­mus” szavakat, mert — úgymond — az anyjáról nem beszél a köl­tő, annál sokkal jobban, szereti. Nem színlelt szemérmesség, igaz érzelem. Azt írta egyik versében: „Vilá­gokat varázsolok amikor aka­rom”. Valóban varázslatos, má­gikus költő volt. Gy. L. SZALKSZENTMÁRTON, MŰVELŐDÉSI HÁZ Új megnyitót várnak ... Nagyon szépen indult. A falu társaságot és művészeteket kedvelő közönsége — csaknem egész lakossága — „vitám et sangvinem”-et kiáltott az építendő művelődési ház ügyének tárgyalásaikor. A lelkesedést a szükség Is fokozta: a nagy ren­dezvényeket — a bálát, a lakodalmat vagy a szö­vetkezeti, közgyűlést — méltatlan körülmények kö­zött tarthatták. Különösen a helyi tsz vezető testü­leté röstellkedett: egy olyan egységnek, amely szép eredményeket tudott produkálni a termelésiben, a század első harmadában épült rozoga kultúrházban kell a jó munka hírére érkezett vendégeket fogad­ni; különben pedig az egyesítés óta nem is fért el a tagság egyszerre ott. Szerencsére az építkezés ügye támogatókat talált a megyei szerveknél is és több milliós támogatás érkezett az Országos Közművelődési Alapból. Egyszer itt, másszor ott Számtalan gond nehezítette, lassította a munká­kat. A tanácsi pénztárca többször is kimerült. Az építkezés leállt. Az illetékesek segítségért új,na és újra a helyi termelőszövetkezethez fordultak. A közös gazdaság végül, a teljes kimerülést és az épít­kezés szánalmas állapotát látva, teljes egészében magára vállalta a munkáikat, sőt az átadás után a fönntartást is. 1982. augusztus 19-én — négy évvel a kezdés után — adták át az intézményt. A létesítmény kálváriája ezzel nem zárult le. Az avatás előtt néhány nappal a járási hivatal bi­zottsága jelezte a lelkes és ambiciózus szövetkezeti vezetőknek: a tsz nem lehet fenntartó, mert bizo­nyos paragrafusok ezt nem teszik lehetővé. Termé­szetesen támogathatják az intézményben folyó köz- művelődési munkát, de „gazdák” csak úgy lehetnél- nek, ha megtérítenék az építkezésbe fektetett álla­mi forintokat. (Ez a beruházási összeg felét tette ki!) A szövetkezet illetékesei csalódottan mondtak nemet az ajánlatra. Komp-állapot A helyi tanács is ódzkodott a működtetéstől, mert az iskolákat és óvodákat is alig tudta fenntartani. A „komp-állapotot” a közművelődés sínylette meg igazán. Mivel a státus-változások súlyos ezrekkel változtatták volna meg a munkára fordítható ősz- szegeket, nem lehetett valós terveket készíteni. A személyzettel kapcsolatos bizonytalanságok pedig szinte megbénították a munkát. Az egykor oly lelkes lakosság kiábrándult, úgy vélte, hogy álmaival, munkájával a szervezők rosz- szul gazdálkodnak. Közben a vita a gazda személyéről tovább tar­tott, s csak 1983, április elsején döntöttek véglege- seri;, (Volt úgy, hogy a tanácsi szervek „visszaad­ták” a fenntartói jogot, de a szövetkezetnek már nem kellett, és viszont.) Végső soron a megyei tanács elnökének személyes intézkedése és a körülményeket alaposan mérlegelő megyei vizsgálat alapján úgy döntöttek, hogy a ter­melőszövetkezet és a tanács közös fenntartásában dolgozik az intézmény, a működtető pedig a Petőfi Termelőszövetkezet. Vitás kérdés nem volt Az elmúlt év jelentősebb eseményeiről (a kalo­csai játszóházról, a hangversenyekről, az ismeretter­jesztő programokról) az év folyamán már beszámol­tunk olvasóinknak. Most az első évi tapasztalatok alapján arról érdeklődtünk, hogyan vált be az a konstrukció, hogy egy termelőszövetkezet teljes egészében fölvállalja a falu közművelődésének irá­nyítását. Először Aranyi János, a községi tanács elnöke mondta el véleményét. — Az üzemeltetés' a megállapodásnak megfelelő. Vitás kérdés április óta nem került napirendre. A községi tanácsot nagy tehertől mentesítette a szö­vetkezet . Így nagyobb energiával tudtuk szervezni az iskolaépítést vagy az intézményeinkben folyó egyéb munkát. Elölről kell kezdeni--------,--------------------------------------------------------­Cz uczor Lászlóvá, a Petőfi Termelőszövetkezet fő­könyvelője egyike azoknak a szövetkezeti vezetők­nek, akik nagy elhivatottsággal segítik a közműve­lődést. Sokáig a leglelkesebb támogatója volt az építkezés szövetkezeti kezelésbe vételének. Most a történtek után sem vesztette kedvét. — Mint működtetők, tulajdonképpen csak né­hány hónapja szerepelünk, annak ellenére, hogy az átadás napjától kezdve a mi dolgozóink irányítják, szervezik a munkát. Most sok mindent szinte elöl­ről kell kezdenünk. Csak a múlt hónapban kezd­hettünk hozzá a műszaki hibáik kijavításához. Mi­vel nemesük mi építettük a létesítményt, több hi­bát szinte nem is tudtuk teljesen kiküszöbölni eb­ben az évben. Bajok vannak a szennyvízelvezetés­sel, az elektromos hálózati szerelvényezéssel, de leg- aggasztóbb, hogy a fűtés — annak ellenére, hogy igen költséges — nem kielégítő. Nem tudtuk még fölfűteni az épületet! Majd egy új megnyitást kell javasolnunk, hiszen az épületen kívül is hátravan még sokféle építési munka. Az ÉPSZER kiskőrösi építésvezetőségének brigádja az elmúlt hetekben kezdte »meg az intézmény előtt épülő fedett, szerfás épület alapozását. Amíg az építkezés tart, szinte megközelíthetetlen a ház. Hátravannak még a szer. vizutak és egj$ — csak a távolabbi jövőben — építésre kerülő — tágas könyvtár is. Talán e tervek is bizonyítják, hogy a történtek nem szegték kedvünket. Az objektív és a szubjek­tív feltételek megteremtése után hiszünk az új. több örömet hozó kezdésben, amelyet színvonala­sabb szakmai munka követ: élve a falusi viszony­latban szinte egyedülálló lehetőségekkel. Ha ezek­hez a tervekhez a tagságtól is megkapunk minden lehetséges támogatást, én hiszek a jövőben ... Farkas P. József GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Mi újság nálatok? FELHÍVÁS * * ....: * *é , - * ' z ' * i ■} ' A kecskeméti Petőfi iskola út­törőcsapatának szülői munkakö­zössége felhívással fordul a me­gye valamennyi úttörőcsapatához, annak minden tagjához! „Kérjétek meg szüléiteket, hogy a tél beállta előtt végezhessétek el — esetleg közösen — a kam­rák lomtalanítását, és a betétdí­jas üvegeket visszavihessétek a boltokba. A betétdíjakat pedig fizessétek be a járáspusztai Bauer-kastély rendbehoztatala céljára.” Őrömmel vennénk, ha a felhí­vásra mind1 többen jelentkezné­tek! A csatlakozásokról hírt adunk. A betétdljakat is a követ­kező csékkszámra fizethetitek be: MNB 250—90—172—5326. Az építkezéshez eddig valami­vel több mint 50 ezer forint gyűlt össze, de ez természetesen nem elég az elhanyagolt épület rend­behozatalára. A ti munkátok is hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövő nyáron raj­tatok kívül mozgáskorlátozott gyermekek is nyaralhassanak Já­rás-pusztán, Nyárbúcsúztató Sárgulnak már a leveleit, Szél cibálja őket, i A nap elé egyre többször Haft sötét felhőket. Must lett már a sok szőlőből, S nincs gyümölcs a fákon, Dér csillog már reggelente A tarka virágon. A költöző madarak is Messze, messze szálltak, Bánatosan mondtak búcsút, Az eltűnő nyárnak. Üzen a tél egyre többször, Nem sok van már hátra, Jön a fagy és hótakaró Borul a világra. És e hideg üzenetre A vigasztalásunk: Bármily legyen is majd a tel, Üjra tavaszt várunk ... Opauszky László MMgj% «fejjgg» aBtesteBSj < pgBj« g® ggjggg»! &gjggj Rejtvényfejtőknek wr, HfH HP Vli,. WSK&Nml&ÍMm Az elmúlt alkalommal közölt rejt­vény helyes megfejtése: MOLNÁR FE­RENC: PÁL UTCAI FIUK. Többen Acs Feri nevét Írták kisbetűvel, — pedig aki a regényben szereplőt név szerint kívánta megemlíteni, annak Nemecsek Ernőre kellett volna emlé­kezni . . . A helyes megfejtők közül a követ­kezők nevét sorsoltuk ki, számukra könyvjutalmat postáztunk: Reiter Il­dikó, Hajós, Csúcs Tibor Bácsborsód, Túri Erika, Agasegyháza. A Molnár Hajnalka, Kiskunhalas, Bársony Ka­talin, Tiszaalpár, Fekete Zoltán, Hel­vécia, Taskó Andrea, Állampuszta, Farkas Mónika, Kecskemét, Szaba­dos Erzsébet, Kunszentmlklós, Csőké Melinda, Tiszakácske. Ezen a héten egy költő nevét kell megkeresnetek az itt közölt képen, a sakkjáték egy bizonyos lépésének se­gítségével. A megfejtéseket most is levelezőla­pon kérjük beküldeni, november 8-ig, szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége Kecskemét 6001. Pf. 76. A megfejtők között tíz köny­vet sorsolunk ki. MESE A SZILVÁS Egyszer volt, hol nem volt egy fazék gombóc. Ez a fazék gombóc akkor lett igazi, prézlis gombóc, mikor del“t ütött a háromkereki templom tornya. Szöszmósz a harangszóra meg­billentette a bajszát, a gyomra is kordult kettőt, de a lustasága na­gyobb volt, mint az éhsége, Így aludt tovább. Az elébe rakott fa­zék gombóc mérgesen ontotta ma­gából az illatot, és az álomszuszék orrát is megcsiklandozgatta. — No, mi lesz?! — görögtek ide- oda a gombócok. — Senkinek nem kellünk? Szöszmósz lassan kinyitotta a száját úgy, hogy a szempillája se rezzent és várt. A gombócok pe­dig egyre zsörtölődtek, morzsolód­tak. Ezekben a napokban még sok úttörő hajlong a szőlőtáblák kö­zött: végzik a közhasznú mun­kát, bérüket ,— vagy annak egy részét — felajánlva csapatuknak. Természetesen közben zajlanak a különféle akciók, versenyek is. Mi újság nálatok? — tettük fel a kérdést, a válaszokat pedig az alábbiakban Olvashatjátok. Kiskunhalason és a halasi já­rásban még javában folyik az „1 napot a táborért” elnevezésű akció. A Sikondán épülő tábor­hely gazdái — harminc úttörő- csapat tagjai — örömmel vehetik tudomásul, hogy a komlói bányá­szok segítségével befejezték a te­reprendezést, az idén még a ke­rítést is felépítik. Minden re­mény megvan arra, hogy jövő nyáron száz kiváló úttörő jelen­létében megnyíljon a sikondai tá­bor. Az utóbbi napokban két ha­lasi iskola fizetett be nagyobb ősz- szeget az építésre: a Szűts József iskola 50 ezer, a felsővárosi is­kola pedig 13 ezer forintot. Nagyszabású mezei futóver­senyt is rendeztek az elmúlt na­pokban a közeli Törökerdőben. A négyszáz résztvevő közül a kis­szállást gyerekek kerültek az él­re. Gratulálunk nekik és felké­szítő tanáruknak! Egy tájékozódási futóversenyre is készülnek, s reménykednek ab­ban, hogy Monspart Sarolta el­fogadja meghívásukat... Baján 200 ezer forintnyi össze­get gyűjtöttek össze a szüreti munkabérből a gyerekek. Ügy tervezik, hogy a bácsalmási, ga­rat, felsőszentiváni nevelőottho­nok lakóinak játékot vásárolnak, és hátrányos helyzetű társaikat táborozni viszik ebből az összeg­ből. A bajai járásban élő gyerekek mindig szerették az országjárást, csapattól Vattay Noémi krónikás küldött levelet. „Nálunk is megkezdődött az úttörőév, és társaim ismét meg­választottak krónikásnak! Hagyományainkhoz híven is­mét nevezetes helyen tartottuk a csapatzászló ünnepét: Mohács és Pusztaszer után Szigetváron. Azután ismét közös munkára hívtuk az úttörőcsapatért tenni akarókat, az „Egy nap az úttörő- csapatért” akció keretében. Most négyszázan szüretelünk, a kapott pénz sorsáról közösen fogunk dönteni. Csapatunk ebben az évben is választott jelmondatot, Babits Mihály szép gondolatát: Nem já­ték a világ. Látni, teremteni kell! * A lászilófalvi Vük őrs nevében a másodikos Kovács Ági küldött levelet. Kicsi a rajunk — szól a beszá­moló — mindössze húszam va­gyunk. Szeptemberben úgy dön­töttünk, hogy egy délután mi is GOMBÓCOKRÓL — Világlusta! — buggyant ki az egyik gombócból sértődötten a szilvalekvár. — Ilyen csúfság még nem történt a szilvás gombócok történetében, hogy valaki még ahhoz is lusta legyen, hogy meg­egye. — Szöszmósz pedig száját tátva hortyogott tovább. Erre a zajra már dühbe gurultak a gom­bócok, de annyira, hogv ki is ug­ráltak a fazékból. Nem Szöszmósz szájába, nem ám, hanem egyene­sen a konyha kövére. Gurultak, gurultak, egyenesen dühbe gurul-» tak. ki a háromkereki határon túl­ra, egészen a világ végére. Addig gurultak, míg elébük nem top­pantam, és meg nem ettem őket. Itt a mese vége, fuss el véle, to­vább te se éhezz, talán hazaérsz ebédre! • táborozást. Ezekben a napokban már hat úttörőcsapattól kilenc csoport jelezte: vándortáborozni indulnak! Főként a Dunakanyar, a Zemplén és a Bükk útjai vonz­zák őket. A járáspusztai Bauer-kastély' felújítási, rendbehozatali mun­káival foglalkoznak a kalocsai járásban. Az úttörők ehhez úgy járulnak hozzá, hogy folyamato­san gyűjtik a pa:j»rt, fémet, ron­gyot. Az értük járó pénzt az épü­let rendebhozatalára szánják. Az egész járásban szüreteltek, végeztek parkrendezést, lomtala­nítást, most pedig már javában készülnek a mesemondóverseny csapatszintű fordulóira. A kecskeméti járásban a la- dánybenei gyerekek kaptak nagy­szerű ajándékot: négyszáz négy­zetméter alapterületen négy tah- termet és két szertárhelyiséget építettek részükre! Szüleik tár­sadalmi munkája elérte az 1 mil­lió forintnyi értéket! Ezentúl szaktantermekben tanulnak, a városiakkal azonos technikai fel­szerelések segítségével. Nagyszerűen „üzemelt” a bükk- széki tábor! Az elmúlt nyáron már mintegy ezerkétszáz kisdo­bosnak és úttörőnek szerzett örö­met. , Természetesen már készülnek a következő nyári tervek is: a tiszakéskeiek vándortáboroznak, a kunszentmiklósiak NDK-beli- ekkel,,a lászlófalviak pedig cseh­szlovákiai gyerekekkel cseretábo­roznak. A Tudományos Technikai Űt- törőszemlére — hagyományos módon — Kerekegyházán kerül sor, előreláthatóan februárban. A csapatoknál már szorgalmasan készülnek a gyerekek erre. a tu­dásukat mérő eseményre. melőszövetkezetbe. Szüléink, nagyszüleink, testvéreink segítet­ték elhatározásunkat, és közösen dolgoztunk egy egész délután. A munkánkért kapott pénzt a szülői munkaközösség kezeli, és közös születésnapot rendez ne­künk. (Kisdobos-tud ósí tóink levelét mindig megkülönböztetett figye­lemmel közüljük. Kovács Ágit pedig gondosan fogalmazott be­számolójáért könyvjutalomban ré­szesítjük.) A lakiteleki Vak Bottyán János Úttörőcsapat titkára, a nyolcadi­kos Jandrasits Orsolya érdekes levelet küldött, csaknem teljes 'terjedelmében közöljük. „Szeptemberben a Nekem szü­lőhazám elnevezésű vetélkedőn négy lakiteleki úttörő került be az országos döntőbe, és második helyezést értek el! Valamennyien nagy figyelem­mel kísérjük s most épülő Nem­zeti Színház sorsát. Úgy dönttöt- tünik, hogy csapatunk mindén tagja egy délután szüretel a ter­melőszövetkezetben. és a munka­bérből valamennyien 10 forintot befizetünk az építkezésre. Igaz, 10 forint nem nagy összeg, de igaz a mi közmondásunk: sok kicsi sokra megy! Szeretnénk, ha pél­dánk követőkre találna!” ★ Megjelent a HUH, a halasi út- törőiház híradója. A mindig öt­letesen összeállított újságban húsz szakkörükről adnak szá­mot, ismertetik a jelentkezés le­hetőségeit. a vezetők nevét. A mindig nagy érdeklődésre számot tartó qo-kart szakkör az idén is ^pénteken délután várja az érdek­lődőket. Az újdonságként szá­mon tartott versenytánc- és ba-«- lett szakkör mellett az idén nyelv­tanfolyamokon is részt vehetnek a házba járó gyerekek. Összeállította: mecd Katiim Tudósítóink jelentik A bajai Tóth Kálmán Űttörő- szüretelni megyünk a helyi tar­Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents