Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-28 / 255. szám

IDŐJÁRÁS E16reJelcél u orssáf területére mi éltig: Átmeneti, kisebb felhősödéi több leben li várható, de számottevő eiő nem valószínű. A legalicionyabb éjszakai hőmérséklet 2, 1 fok között, néhol gyenge talajmenti fagy. A legmagasabb nappali hő­mérséklet 13, II fok között valószínű. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. évi. 255. szám Ára: 1,40 Ft 1983. október 28. péntek • • Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács tegnapi ülésén Lázár György tájékoztatta a kormányt a KGST XXXVII. ülésszakáról. A Minisztertanács a tá­jékoztatót tudomásul vette és megbízta az illetékes szerveket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az elfogadott ajánlások vég­rehajtására. A Minisztertanács módosította a lakcímbejelentésről és nyilván­tartásról szóló rendeletet. 1984. január 1-től egyszerűsítik és számí­tógépes feldolgozásra alkalmassá teszik a ki- és bejelentőlapokat. Az új előírások azt célozzák, hogy csökkenjenek az adminisztrációs feladatok, s az állampolgárok könnyebben, gyorsabban intézhes­sék el a bejelentéssel kapcsolatos ügyeiket. A kormány jelentést kapott a Ferihegyi repülőtér és repülésirá­nyítás fejlesztését szolgáló beruházásokról, és megerősítette az Ál­lami Tervbizottságnak a további munkákra vonatkozó határozatát. A kormány kiemelt feladatnak minősítette az üzemeltetéssel össze­függő környezetvédelmi tennivalókat. (Háttéranyagunk a 2. oldalon.) Romány Pál látogatása Baján és Lehoczki Litván, a kombinát pártbizottságának titkára tájékoz­tatta Romány Pált azokról a gaz­dálkodást érintő intézkedésekről, amelyekre az utóbbi hónapokban került sor, s kedvező hatása már ebben a gazdasági évben érezhető lesz. A program következő állo­mása a Felsőszentiváni Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet volt ahol Beslity István tsz-elnökkel és a gazdaság pártszervezeté­nek titkárával került sor eszme­cserére. A késő esti órákban Bácsalmáson, a Petőfi Tsz-ben fejeződött be Romány Pál tegna­pi látogatása, ahol Sevarecz Máté tsz-elnök, valamint a szövetkezet és a nagyközség pártszervezetei­nek titkárai tájékoztatták a me­gyei pártbizottság első titkárát. A délszláv kongresszus előkészületei Tegnap ülést tartott a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének Országos Választmánya a Volga-szállóban. A testület megvitatta a szövetség november 26—27-i kongresszusán elhangzó beszámoló-, módosított alapszabály- és határozattervezetet. Mándlty Marin főtitkár tájékoztatta az elnökséget a kongresszus előkészületeiről. Elmondta, október 1-ig megtartották a küldöttvá­lasztó gyűléseket, amelyen az országunkban élő horvát, szerb és szlovén lakosok elégedetten nyugtázták az anyanyelvi oktatásuk fej­lesztését elősegítő intézkedéseket. Az eredmények közt említették: növekedett közművelődési munkájuk színvonala, létrejött a nem­zetiségi klubhálózat, élénkült a néprajzgyűjtő mozgalom, növekedett a báziskönyvtárak szerepe. A gyűléseken megválasztották azt a mintegy 200 küldöttet, akik a százezer délszláv lakost képviselik majd a kongresszuson. Tegnap Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára egész­napos látogatást tett Baján és a bajai járásban. Reggel a bajai KISZ-vezetőképzőben találkozott a megye KISZ-bizottságainak ve­zetőivel és munkatársaival, akik az első titkár tájékoztatója után kérdéseikre is választ kaptak. Ezt követően Papp Györgynek, a ba­jai' városi-járási pártbizottság el­ső titkárának társaságában a Bácskai és Dunamelléki Terme­lőszövetkezetek Területi Szövet­ségének székházában Dr. Varga Antal, a TESZÖV titkára ismer­tette a szövetséghez tartozó tsz- ek idei munkáját, gazdasági ered­ményeit és beszélt a gondokról is. A látogatás a Bajai Mezőgazda- sági Kombinátban folytatódott, ahol Simon Gyula vezérigazgató NAGYGYŰLÉS VARSÓBAN — KÖZÖS KÖZLEMÉNY Befejeződtek a magyar—lengyel tárgyalások • Kádár János, az MSZMP KB első titkára Varsóban meglátogatta a Marcell Nowotko Gépgyárat. A képen: a gyár vezérigazgatója fogadja Kádár Jánost. Tőle jobbra Wojciech Jaruaélski, a LEMP KB első titkára. VARSÓ Tegnap délelőtt a Kádár János vezette párt- és kormányküldött­ség látogatást tett a Marceli No- wotkóról elnevezett varsói me­chanikai üzemben, amely a len­gyel főváros három legnagyobb, exportra termelő üzemének egyi­ke. Kádár János, Wojciech Jaru­zelski és a magyar delegáció tag­jai megtekintették a mechanikai és motorszerelő csarnokokat. Utána pedig a gyár pártbizottsá­gának székházában találkoztak az üzem dolgozóinak mintegy négyszáz képviselőjével. A gyűlésen felszólalt Jozeí Majstrewicz munkás. A hagyo­mányos magyar—lengyel barát­ságot méltatva köszönetét mon­dott azért a segítségért, amelyet Magyarország a nehéz gazdasági helyzetben levő Lengyelország­nak nyújtott. Az üzem dolgozói­nak nevében a látogatás emléké­re egy békegalambot ábrázoló fémszabrocskát ajándékozott Ká­dár Jánosnak. . Az üzem munkása után Marian Wozniak, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Varsói Pártbizottság első titkára üdvö­zölte Kádár Jánost, és egy em­lékérmet nyújtott át neki, ame­lyen a város címere látható, ben­ne a Varsót jelképező sellővel. Az ajándékokat és a szívélyes fogadtatást megköszönve Kádár János emelkedett szólásra. Kedves elvtársak! Kedves elv- társnők! Kedves lengyel bará­taim! Köszönöm a meghívást, a fo­gadtatást, a baráti szavakat. Na­gyon örülök, hogy házigazdáink ezt a gyárlátogatást beiktatták a programba. Szívesen, örömmel jöttem ide és jól érzem magam az önök körében. Ebben az is sze­repet játszik, hogy magam is, amíg a sors és a történelem mást nem rendelt nekem, életemet mű­szerészként. munkásíként éltem. Ez azt is jelenti: keyés szóból is értjük egymást. A magyar—lengyel barátság tör­ténelmi tény, miként népeink sorsközössége is az: a magyar és a lengyel nép századókon át har­colt szabadságáért és független­ségéért, többször együtt ás. Ezt a történelmi hagyományt századunk új tartalommal töltötte meg Mind a magyar, mind a lengyel nép szétzúzta a kapitalizmust és új útra, a szocializmus építésének útjára lépett. A magyar nép jö­vendő sorsát, nemzeti boldogulá­sát az dönti el, hogy határozot­tan a szocialista társadalom épí­tésének útján jár. A dolgozó len­gyel nép, a lengyel nemzet bol­dogulásának ugyanaz az útja, mint a magyar népé. Mi egy úton járunk, és a jövőben is egy úton fogunk járni, a társadalmi hala­dás útján, és két szóval összefog­lalható közös programunk: szo­cializmus és béke. Kedves elvtársaik! Mi, a magyar párt- és kormányküldöttség tag­jai azzal a megbízatással és szándékkal Jöttünk ide. hogy a történelmi és az új, gazdagabb tartalmú magyar—lengyel barát­ságot erősítsük, minden oldalú együttműködésünket bővítsük. Most olyan időket élünk, ami­kor nem lehet sokat tétovázni. A programok is rövidebbek, sók az esemény, sok a feladat otthon és a nemzetközi életben is. Két nap­ra jöttünk, de már az első nap tapasztalatai alapján is úgy ér­zem, hogy nem keveset végez­tünk. Tegnapi tárgyalásainkon átte­kintettük kapcsolatainkat, a nem­zetközi helyzetet. Eszméinkből, elveinkből, a valóságból kiindul­va érdemi tárgyalásokat folytat­tunk, s megegyeztünk, hogy a sok­oldalú együttműködést tovább szilárdítjuk. Erősítjük és bővít­jük a gazdasági, a politikai, a kulturális és a két ország lakos­sága közötti kapcsolatokat. Az el­ső naro benyomásai alapján állít­hatom hogy. találkozónk és meg­beszéléseink ú-j lendületet fognak adni kapcsolatainknak és együtt­működésünknek miniden terüle­ten. Hálásak vagyunk Jaruzelski eb-*árinak és a többi lengyel ba­rátunknak, akikkel tárgyaltunk és találkoztunk, mindenekelőtt azért a nvíltságért, azért az elv­társi, baráti, testvéri légkörért, amit minden alkalommal tapasz­taltunk. Néhány szót szeretnék szólni arról, hogyan láttuk az elmúlt évek lengyelországi eseményeit. Szocialista elveink, az igaz. őszin­te barátság alapján aggódtunk, mert mi a lengyeleknek csak jót akarunk. Ehhez még egy dolgot hozzáteszek, s ezt is becsületesen mee szoktam mondani: a mi érde­künk is az volt, hogy a Lengyel- országban felgyülemlett rendkívül bonyolult, súlyos problémák szo­cialista, a lengyel nép javát szol­gáló megoldást nyerjenek. Bizo­nyos reakciós, imperialista erők azt szerették volna, ha a lengyel- országi ügyekbe kívülről beavat­koznak. Mi, magvarok azt kíván­tuk. hogy kívülről az ellenség ne tudjon és a szocialista erőknek ne kelljen beavatkozni. Tudom, hogy önök — a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a lengyel kormány, a lengvel munkásosz­tály, a lengyel nép — még sok problémával küzdenek. De higgyék el — és ezt nem udvariasságból mondom — Jaruzelski elvtárs, a kommunisták, a szövetséges pár­tok, a szocializmus lengyel hívei, a lengyel hazafiak nagv szolgála­tot tettek nemcsak a lennel nép­nek, a szocialista közösségnek, ha­nem az emberiségnek is, amikor gátat vetettek az anarchiának, be­bizonyították, hogy a lengyel tár­sadalom pozitív erői kezükbe tudták venni saját Sorsuk irányí­tását és a szocialista kibontako­zás útjára vezették Lengyelorszá­got. Kedves Elvtársak! Azt a válságot, amelyet Önök átéltek az utóbbi három évben, korábban mi is átéltük, mi ezért is tudjuk Önöket könnyen kevés szóból megérteni. Nehéz volna el­dönteni, hogy kinek volt keser­vesebb, rosszabb. A magyaror­szági eseményekkel kapcsolat­ban mi azt" tartottuk az igazi tra­gédiának, hogy a szocialista rend­szer, népi állam igazi külső és belső ellenségei összekeveredtek félrevezetett, megtévedt emberek­kel. Tagadhatatlan, hogy sokak­nak voltak sérelmei, sok jogos ok volt a felháborodásra, s ezt az ellenség kihasználta. Harcoltunk, küzdöttünk, amit tudtunk meg­oldottunk, s töretlenül haladunk a szocialista fejlődés útján. Országunknak ma is vannak gondjai, problémái, nálunk is meg kell találni a hatékonyabb terme­lés módjait, hogy a szocializmus eddig elért vívmányait megőriz­zük, megszilárdítsuk és tovább­fejlesszük, s hogy népünknek vi­lágos perspektívája legyen. Nekem úgy tűnik — már elég régóta vagyok kommunista —, hogy azt jól megtanultuk, hogyan kell a kapitalizmust szétzúzni, de azt lassabban tanuljuk meg, hogy a hatalom birtokában, amikor az ország fejlődéséért mi felelünk, hogyan tehetünk eleget feladata­inknak. Ehhez idő kell, s az sem nagyon vigasztalhat bennünket, hogy a kapitalizmusnak is mint­egy 100—150 évre volt szüksége, amíg a feudalizmus fölé kereke­dett. Hazai munkánkról szólva né­hány politikai jellegű kérdést sze­retnék kiemelni. Elég hosszú moz­galmi munkám során rájöttem arra, hogy a kommunisták nin­csenek különleges anyagból gyúr­va, ugyanolyan emberek, mint a többiek: az egyik béketűrő. a má­sik indulatos, a harmadik türel­metlen, a negyedik meg szeret pa­rancsolgatni. A szocializmus nem­csak a kommunisták számára épül, hanem az egész nép ügye. jövő­je és boldogulása. Ezért ebben a munkában mindenkinek részt kell vennie, s mindenkinek azonos jo­gai vannak, aki ezt a társadalmat építi. Arra törekszünk, hogy pártta­gok és pártonkívüliek, különböző­világnézetű emberek jussanak egyetértésre, fogjanak össze, és az egész nép építse a szocialista tár­sadalmat. Szólni .szeretnék a szakszerveze­tekről is. Mi 1956-ban ezzel a kérdéssel elég drámai módon ta­lálkoztunk, abból indultunk ki, hogy a szakszervezet — miként a párt is — a munkásosztály, a dol­gozó nép osztályszervezete. Ebből következően első feladata az, hogy erősítse a munkásosz­tály, a nép hatalmát. (Folytatás a 2. oldalon.) KECSKEMÉTI ÜZEMEK SIKEREI ÉS GONDJAI » ­Versenyben a nagyobb árbevételért Közel az év vége, s mint köz­tudott, az iparra még jelentős fel­adatok várnak. A vállalatoknál ezekben a hetekben vált ponto­san ismertté az év első három negyedének mérlege, s az adatok birtokában születtek és születnek meg azok a döntések, amelyek a hátralevő két hónap célkitűzéseit és a megvalósítás módját tartal­mazzák. Kecskeméten például azt ajánlotta a vároisi pártbizottság az üzemeknek: készítsenek in­tézkedési terveket, tegyenek több­letvállalásokat, összpontosítsák még inkább erőiket a népgazda­sági egyensúly javítását elősegítő gazdasági tevékenységre. A szám­vetésék elkészültek, a vállaláso­kat megtették: immár a végre­hajtáson dolgoznak a megyeszék­hely gyárainak, gyáregységeinek közösségei. A város iparában meghatáro­zó jelentőségű nagy élelmiszer- ipari egységek általában alap­anyag-ellátási gondokkal küzdőt- > ték, küzdenek. A Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalat 1983. évi tervét szeptember végéig ennek ellenére időarányosan túlteljesí­tette. Nem kevés gondot okozott a világpicai árak csökkenése, ám a kilátások — jórészt a belső munkaszervezési intézkedések hatására — így sem rosszak. A dollárelszámolású ;baromfiexport a tervezett 952 millió forint kö­rül alakul, s ha tojásból kevesebb is lesz a kiiwtdl a vártnál, a tőkés piaci bollértékesítés a számítások szerint mintegy 250 ezer forinttal meghaladja az előirányzatot. A Kecskeméti Konzervgyár terme­lése az idén várhatóan 8—9 szá­zalékkal marad alatta a terve­zettnek. Az ok: a rendkívüli Szá­razság következményeként je­lentkező nyersanyag-, és a hely­zetet csak súlyosbító vagonhiány. A termékösszetétel helyes megvá­lasztásával a pótlásként számiba- vehető alapanyagok felhasználá­sával azonban mérsékelni tudja a (Folytatás a 2. oldalon.) • A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára az idén megkétszerezi tőkés exportját. Észak-afrikai üzletfeleik igényeinek megfelelően el­készítették a képen látható 50 méteres fesztávolságú csarnokszerke­zetet, amelyből az idén kettőt, jövőre többet értékesítenek. Áfészek az export Az év első feléig mindössze 37,7 százalékban tel- jesítettték nem rubel elszámolású exporttervüket megyénk fogyasztási szövetkezetei. Szeptember 30- ig azonban nemcsak a több mint 12 millió forintos időarányos lemaradást sikerült behozni, de bizta­tó a kilátás — a SZÖVOSZ elnökségének felhívása alapján vállalt — célkitűzés maradéktalan meg­valósítására. Ehhez azonban az áfészeknek — álla­pította meg tegnap délelőtt Kecskeméten tartott üléséh a MÉSZÖV elnöksége — még fokozottabban kell figyelemmel kísérni és szorgalmazni az export­képes árualapok feltárását. Hiszen az aszályos időjárás miatt bekövetkezett terméskiesés — főleg paradicsomból és paprikából — az év végéig érezteti hatását. A termelési kedv csökenése miatt nem látszik teljesíthetőnek a ga­lamb, a nyúl, a gyógynövény tervezett mennyisé­gének fkivásárlása és értékesítése. A konvertibilis elszámolású export szeptember 30-ig történt az egész évi vállaláshoz viszonyított 87,7 százalékos teljesítése elsősorban a méz és a libamáj, illetve növeléséért a hízott liba terven felüli kivitelének köszönhető. Az áfészeknek éppen ezért továbbra is arra kell tö­rekedniük, hogy ezekből az exportképes cikkekből a legkisebb mennyiséget is felvásárolják. Vonatkozik ez más áruféleségekre is, függetlenül attól, hogy a fogyasztási szövetkezetek közvetle­nül vagy közvetetten értékesítik a külpiacon a ter­ményeket, termékeket. Áz év végéig tervezett 16 millió forint értéket meghaladó nem rubel elszá­molású export mellett az áfészeknek nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a szocialista országokba szánt kivitel fokozására. Ez utóbbit ugyanis a kedvezőt­len időjárás miatt az első háromnegyedévben csak 50,1 százalékban teljesítették a fogyasztási szövet­kezetek. A feladatok maradéktalan végrehajtása érdekében éppen ezért fogalmazták meg határoza­ti javaslatukban az ülés résztvevői, hogy a MÉSZÖV — s ezen belül az áfész titkárság — dolgozói napi munkájuk során kiemelten segítsék az áfészek ez- irányú tevékenységét is. K. K. A kísérleti bérszabályozás tapasztalatai az ÉFÉDOSZ megyebizottsága előtt Tegnap az SZMT-székházban ülést tartott az Építő-, Fa- és Épí­tőanyagipari Dolgozók Szakszer­vezetének megyebizottsága és je­lentést hallgatott meg a Duna— Tisza közi Állami Építőipari Vál­lalat szakszervezeti testületéinek tevékenységéről. Az előterjesztés fölötti vitában felszólalt Gyön­gyösi István, az MSZMP KB tag­ja, az ÉFÉDOSZ főtitkára és Bor­sód! György, az SZMT vezetőtit­kára is. A testület ezt követően azzal a tájékoztatóval ismerke­dett, amelyet a kísérleti bér- és jövedelemszabályozás érvényesü­lésének tapasztalataiból állított össze a megyebizottság mellett működő jogi bizottság. Az ülés második felében sze­mélyi kérdésekben döntöttek. A testület Laczy Endrét, a megyebi­zottság titkárát egészségi állapo­tára való tekintettel, saját kéré­sére tisztségéből fölmentette és a funkció ellátásával a soron kö­vetkező szakszervezeti választá­sokig Ágó Jánost a megyebizott­ság eddigi munkatársát bízta meg. Laczy Endre pályáját, életútját Takács László, az ÉFÉDOSZ köz­ponti vezetőségének. titkára mél­tatta, majd bejelentette: a titkár­ság javaslata alapján az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta a nyugalomba vonuló megyei tit­kárnak. A kitüntetést Gyöngyösi István adta át Laczy Endrének, akit 1956-ban választottak meg függetlenített szb-titkárrá, s az ÉFÉDOSZ megyebizottságának titkári tisztét 1966 óta töltötte be, A megyei pártbizottság köszönetét és jókívánságait Pigniczki Zoltán, a párt és tömegszervezeti osztály munkatársa, a Szakszervezeteik Megyei Tanácsa üdvözletét Borsó- di György tolmácsolta. S. B.

Next

/
Thumbnails
Contents