Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1983. október 21. ] TUDOMÁNY ■ TECHNIKA [ NŐK AZ IPARBAN A műanyag jövője, a jövő műanyaga az ember a felelősséget” Ha képet akarunk alkotni arról, hogy milyenek lesznek a jövő műanyagai — írja a műanyag ku­tatásának történetét idéző tanulmányában dr. Var­ga László, a GAMF főiskolai tanára —, akkor elő­ször el kell „felejtenünk” a meglevőket. Átgondol­va az igényeket, amelyeket az ipar állít ezekkel az anyagokkal szemben, nagyok a követelmények. A műanyag legyen acélszilárd, szívós, mint a bőr, könnyű, tűz- és korrózióálló, rugalmas, hőszigetelő, jó elektromos vezető, de jó elektromos szigetelő is, fényes és simulékony, mint a selyem, átlátszó, mint az üveg. E tulajdonságok közül a műanyagok már ma is sokkal rendelkeznek. Nem véletlen, hogy nap­jainkban az ipar olyan széles körben alkalmazza a polimereket. Természetesen nagyon hosszú út veze­tett idáig. A múlt század elején egy Simon nevű berlini gyógyszerész beszámolt arról, hogy a seb­kenőcsből kivont monomer sztirol fény és levegő hatására elgyantásodik, polimerizálódik. Ez volt az első műanyag a polisztirol, amelynek ipari méretű gyártását csak kilencven évvel később tudták meg­valósítani. A celluloid 1870-ben indult el hódító útjára, egy amerikai nyomdász pályamunkája nyomán. John Weseley Hyatt az elefántcsontból készített biliárd­golyó helyett ajánlotta a cellulózból, vagyis a kám­forral lágyított cellulóznitrátból készült golyót. Az elsőbbség viszont ezen a téren az angoloké volt, akik már 1856-ban szabadalmaztatták ezt az új anya­got. A celluloiddal megnyílt a lehetőség a mozgó- film megjelenésére — bár rendkívüli tűzveszélyes­sége miatt századunk közepére termelése visszaszo­rult. Az első — teljesen szintetikus — műgyantát Baeyer Adolf, a müncheni egyetem szerveskémia tanára állította elő a múlt század végén. A fenol- plaszt gyanta nagy mennyiségű gyártására azonban csak jóval később. 1910-ben került sor, épp úgy, mint ahogy ötven év telt el a polimetakriisaiv fel­fedezése és ai plexiüveg gyártása között is. A világ első műanyaggyárát egy belga szárma­zású vegyész alapította Berlinben. Neve L. H. Beaihe- land, a jó minőségű, térhálós szerkezetű műgyantát pedig „Bakelit” néven hozta forgalomba. Századunk első felében a hőre keményedé műanyagok ural­kodtak, a hatvanas évekre viszont kialakult egyen­súlyuk a hőre lágyuló műanyagokkal. Napjainkban inkább ez utóbbiak hódítanak. A szintetikus gumi (vagy másképp műkaucsuk) az ütésálló polisztirol, a habosított polisztiiról, a poli­etilén, a poliamid felfedezése igazi forradalmat ho­zott az ipar számos területén. Nagy mechanikai igénynek kitett gépelemeket, szigetelő, vagy épp vezető funkciót betöltő alkatrészeket, csapágyakat épp úgy készítenek műanyagból, mint ruhát, ha­risnyát, cipőtalpalt, autók lökhárítóját, és sok más tárgyat. Nem túlzás tehát a felsorolás, amivel a jövő mű­anyagának tulajdonságait, a várható felhasználás sokféleségét érzékelteti a tanulmány szerzője. A harmincas évek próbálkozásaitól a műanyag mint alapanyag már napjainkig is hatalmas pályát fu­tott be. A felhasználás aránya pedig egyre nő. A szintézis és keverés útján keletkező kapcsolási rend­szerekkel, a műanyagok egymással és más szerke­zeti anyagokkal történő kapcsolásával, a feldolgo­zás technikai variációival felmérhetetlen lehetősé­gek nyílnak meg a műanyagipar előtt. 9 A tudósnő laboratóriumában. Orvosi Nobel-díj 1983 Több mint harminc évvel ezelőtt Barbara McClintock amerikai biológus kutatónő különös felfedezésekről számolt be. A kukorica­szemek színének és más alaktani sajátosságának öröklődését vizs­gálva azt tapasztalta, hogy a tulajdonságokat meghatározó gének bizonyos kombinációban érthetetlen következményekkel járnak. A kísérleti eredményekből arra a hihetetlennek tűnő megállapításra kellett jutnia, hogy bizonyos esetben a gének „vándorolni” kezde­nek, amit gyakran a kromoszómák eltörlése, átrendeződése és gén­jeinek mutálása kísér. Barbara McClintock felfedezésével az akkori genetika semmit sem tudott kezdeni. Egyesek hitetlenkedve fogadták, mások kurio­zitásként kezelték. Lassan azonban halmozódtak az újabb adatok más szervezetekben (vírusok, baktériumok, élesztő, majd muslinca) észlelt hasonló jelenségekről. Az örökítő anyag, a gének kémiai szerkezetének megismerésével ezeknek az „ugráló elemeknek” a ter­mészetére is fény derült. Alig egy éve McClintock kukoricájából is kivonták és tisztán előállították (izolálták) ezen elemeket. Szerke­zetük óriási gyakorlati lehetőségekkel is biztat. Segítségükkel az utóbbi években sikerült az örökítő anyag egyes génjeit ilyen ug­ráló elemre kötni, s ezzel az egyik élőlényből a másikba átvinni, az­az az örökletes tulajdonságot irányítottan megváltoztatni. Bár a köz­vetlen gyakorlati eredmények még a jövő ígéretei, a génmérnökös- ködés az „ugráló genetikai elemek” felfedezésével egy csodálatos eszközhöz jutott. Az idei Nobel-díj a 81 éves Barbara McClintock- nak ezt az elismerést fejezi ki. Vida Gábor Vákuumos daru Svédország sok papírgyári ter­méket szállít vízi úton Nyugat- Európába és a tengeren túlra. A rotációs papírtekercsek ki- és be­rakodása mindeddig kemény mun­ka volt, sok embert foglalkozta­tott a kikötőkben. Az újonnan üzembe állított vákuummarkolós daruszerkezet nagyon megkönnyí­ti a rakodási feladatok elvégzését. Egyszerre tizenkét, egyenként há­rom tonna súlyú papírtekercset tud felemelni úgy, hogy a szívó­fejek rátapadnak a hengerek höm- lokfelületére. A daruszerkezetet speciális hajókra szerelték fel, amelyek mindig oda állnak, ahol a rakodás gyors lebonyolítására van szükség. A berendezés kipró­bálását és a rakodást mindössze öt személy végzi. Programozott favágás Egy angol vállalat most olyan rönkvágó fűrészt hozott Diacra, amely elektronikus úton, automa­tikusan határozza meg a darabo­lás leggazdaságosabb változatát. A rendezés hatvan százalékkal ki­sebb anyagveszteséggel és ötven­hatvan százalékkal kevesebb munkaerővel dolgozik, mint a ha­gyományos. A gép „lelke” egy Texas Instruments komputer, amely megmér minden érkező rönköt, és ennek alapján megál­lapítja a vágás; tervet. Szabályoz­za a gép táplálási ütemét, osztá­lyozza a felvágott fát, jegyzéket készít a feldolgozott rönkökről, a deszkákról és a lécekről méret- és darabszám szerint, valamint a visszamaradt hulladék mennyisé­géről. A gép tizenkét hónap alatt megtakarítja a saját beszerzési költségét. Út — gumitéglákon A római Parnese-palota — amelyben híres olasz mesterek munkáit őrzik — a legértékesebb építészeti műemlékek egyike. Az élénk közúti forgalom miatt az épületét beomlás fenyegette. A palota előtti útszakaszt ezért kipárnázták. Az úttest alá 80 centiméter mélységben gu­mitéglákat fektettek, amelyek felfogják a nagyvárosi forgalom okozta rázkódá­sokat, s megvédik a palotát a további rongálástól. A legújabb vizsgálatok sze­rint az óvintézkedés — legalábbis egye­lőre — beváltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. V áltozó színű csavarok Elszíneződő csavarokat kísérleteztek ki az Egyesült Államokban. A színvál­tozás jelzi, hogy a csavar milyen erővel van meghúzva, megterhelve. Ha a hú- zási erő megfelel a névleges terhelés­nek, akkor a csavar eredtileg vörös szí­ne kékké változik. Ha a csavar megla­zul, a izínjelző megint vöröset mutat. Ez a színváltozás néhány ezerszer meg­ismétlődhet. y Kodak-újdonság A világhírű amerikai Kodak cég, amely fennállása óta már sok meglepetéssel szolgált a hivatásos és műkedvelő fény­képészeknek, 1982 őszén ismét egy olyan újdonsággal lepte meg a fotóvilágot, amely alig­hanem szintén nagy sikerre számíthat. A Kodak disc-rendszer szí­vét egy 65 milliméter átmérő­jű kis tárcsa (disc) alkotja, amelyen körben 15 színes, 8x10,5 milliméteres negatív helyezkedik el. Az egész egy lapos tokban kapott helyet. A kis formátum természetesen megkövetelte a film minőségé­nek tökéletesítését: az új Ko- dacolor filmanyag 24 DIN (200 ASA) érzékenységű. A képünkön látható tárcsás modellen az a lenyűgöző, hogy minden önműködően dolgozik benne. A fényképet készítőnek csak egy gombot kell lenyom­nia, és a gép elektronikus be­rendezése máris méri a fény­erősséget, kiválasztja a megfe­lelő lencsenyílást és expozíciós időt, illetve szükség esetén be­kapcsolja a villanófény-készü­léket. A film önműködően megy tovább, a villanó kon­denzátora újból feltöltődik árammal. Egy másodperc múl­va a gép újból „csőre van tölt­ve”. A villanófény hatósugara 5,5 méter. A gépben levő kis elektromos telep kétezer villa­násra elegendő, ezenkívül el­látja árammal az egész elekt­ronikus berendezést és hajtja a filmtovábbító motorját. Összeállította: Sitkéi Béla| A csoportvezető Amikor a baba már néhány hónapos, az anyu­kák gyakrabban választják az egyszerűbb megol­dást: főzés, paszírozás helyett a kész bébiételeket. Az apró üvegek jó szolgálatot tesznek utazásnál; ha épp nem kapni megfelelő minőségű búst, vagy belsőséget; ha drága a primőr; vagy ha sok a mosnivaló, a kicsi pedig már türelmetlenül jelzi, hogy éhes. Szóval, nagyszerű dolog ez a konzerv! Különösen, ha tudjuk: legalább akkora gonddal készítették, mint mi tennénk a saját konyhánkban. Kipróbálta ezt Rétfalviné Bállá Sára Is, akinek kislánya most két éves. A különbség csak annyi: a kicsi lehet, hogy a konzervben is anyja főztjét ette. Rétfalviné, a kertészteohnifeus ugyanis a Kecs­keméti Konzervgyár bébiétel üzemében dolgozik. — Látszólag nem sok köze van egyik szakmának a másikhoz — mondja —, de az előfeldolgozáisról tanultak mégis a konzerviparhoz tartoznak. Meg azután amikor indult az üzem, .mindannyian újat tanultunk, még az évek óta e szakmában dolgozók is. Mi a férjemmel, aki szintén Baján végzett ker- tészteohnikus, akkor jöttünk vissza Kecskemétre, amikor hallottuk, felépült ez az üzem. Előtte egy tsz-ben dolgoztunk. Főleg a férjem volt kíváncsi, de nekem is nagyon megtetszett a korszerű, tiszta munkahely. Megtetszett, hát maradtak. A férj gépkezelő lett abban a műszakban, amelynek a felesége a csoport- vezétője. Hol délután^ hol délelőtt dolgoznak — a legnagyobb békességben. Ez persze sokszor múlik a férj nyugalmán, hiszen felesége szerint minden fel­adatot megcsinál, ha a. csoportvezetője kéri. — Az első év nagyon nehéz volt az éj üzemben — emlékszik vissza a törékeny asszonyka. — Maga a gyártmány sem szokványos, nagyobb figyelmet igényel, érzi, az ember a felelősséget, hogy kifeje­zetten gyerekek számára készít ételt. Egyformán kell figyelni a műszakjninden percében, és nem veheti félvállról az ember a feladatát. Az sem volt kony- nyű, hogy éreztem: a régi dolgozók közül is kap­hatták volna néhányan a csoportvezetői megbízást. Nem is tudom, miért rám, az újra esett a válasz­tás. Ma már úgy érzem, megtaláltuk a közős han­got. Mindenki elfogadta, hogy itt a higiéniára, a takarításra rendkívül nagy gondot kell fordítani. Belerázódtunk a munkába, a szigorú követelménye­ket elfogadva. A családi háttér szerencsés, a kislányra a nagy­mama. vigyáz. A fiatalok legfőbb gondja, a lakás is megoldódott, sok éves takarékoskod ássaJ (és némi szülői segítséggel) sikerült megvenni egy picike családi házait, nagy kerttel. — Meg kell mondjam, nem tekintjük ezt a mun­kát véglegesnek — vallja be kis vonakodás után Rétfalviné. A férjem kétéves szaktanfolyamra jár, utána én következem Szeretnék mást is meg­próbálni. Addig, amíg fiatal vagyok, könnyebb a ta­nulás. Fejszés Edit SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KFP III. Elektronizálási szint és versenyképesség A Számítástechnikai Köz­ponti Fejlesztési Program tel­jesítésének fejleményeit —mi­ként a másik négy KFP hely­zetét is — rendszeresen figye­lemmel kíséri, áttekinti a kor­mány. A legutóbb, amikor a témát tárgyalta, úgy foglalt ál­lást: hogy — a jelenlegi KFP-t továbbfejlesztve, az abban fog­lalt célokat kiszélesítve — dol­gozzuk ki a számítógépesítés, komplex automatizálás és a hírközlés egységes, átfogó programját. S minthogy elekt­ronika nélkül nincs sem kom­puter, sem automatizálás, sem pedig hírközlés, más szavak­kal azt is mondhatjuk, hogy a társadalom és a gazdaság komplex elektronizálási prog­ramjává kell továbbfejleszteni a Számítástechnikai KFP-t. Sokat megtudni — egy gombnyomással A döntás hátterét vizsgálva kezdjük a számítástechnika és a hírközlés összefonódásával, ebből is a mindenki által ismert képúj­sággal, amit a televízió sugároz. Ismeretes, hogy a televízió a műsorkezdéstől a zárásig, bele­értve az ipari adást is, rendsze­resen jelentkezik a képújsággal, hogy a nézőknek folyamatos tá­jékoztatást adjon a nap legfris­sebb kül- és belpolitikai esemé­nyeiről. A legtöbben persze dol­gozunk napközben, így nem tud­juk figyelemmel kísérni a történ­teket, ám szívesen vennénk, ha este egy gombnyomás után átte­kinthetnénk a nap információit. Nos, az elképzelés közel áll a megvalósításhoz, mert néhány éven belül az ország több tízezer készüléke fel lesz szerelve olyan adapterrel, amely nemcsak fel­veszi, hanem tárolja is a képúj­ság napi híradását, sőt, tarta­lomjegyzéket készít róluk, így utánanézhetünk annak, amire a leginkább kíváncsiak vagyunk a nap eseménykrónikájából. Az említett berendezés egyéb­ként csak mintegy száz oldalnyi információt képes tárolni. Magá­tól értetődik, hogy nem ez a csúcs, van olyan információs rendszer — a német nyelvterüle­ten TELEDATA néven ismerik — amely több millió adatot tá­rol a számítógép segítségével. Ha a telefonhálózattal is összekap­csolják ezt a rendszert, a telefon­előfizető csak felemeli a hallga­tót, illetve bekapcsolja az ottho­ni tv-készülékét, s a képernyőn perceken belül elolvashatja, amit tudni akar. Gondoljunk csak ar­ra, milyen segítséget jelentene ez egy falusi körzeti orvosnak, aki — tegyük fel, egy súlyos baleset után — arra szeretne gyors vá­laszt kapni, hogy melyik közeli kórházban van szabad ágy, hová irányítsa a betegét? Magától értetődik, hogy amit leírtunk, az még a jövő, — bár korántsem a távoli jövő „zenéje”, hiszen ehhez — hogy mást ne mondjunk — megfelelő adatbá­zis kiépítésére és üzemeltetésére van szükség Vezetők segítőtársa Az elektronika és az automati­ka összefonódására a sokak által ismert autó—motor nyújt szem­léltető példát. Köztudott, hogy az üzemanyag bejuttatása, illetve a hasznavehetetlen égéstermé­kek eltávolítása ma is automati­kusan megy végbe. Ez a ha­gyományos automatikus vezér­lés felemészti a motor energiá­jának 4—5 százalékát. Kimutatták viszont, hogy amennyiben ehe­lyett az elektronikus vezérlésre térnének át, akkor 1—2 százalék­ra csökkenthetnénk az előbb em­lített energiaveszteséget. A té­mához kívánkozik még, hogy — bár intenzíven folyik a kísérlet, a kutatás — műszakilag még nem oldották meg ezt a problémát. Az illetékes szakembereknek azon­ban nincs kétségük az iránt, hogy előbb-utóbb megszületik a várt konstrukció. A példa arra utal, hogy az elektronizálás lényege az anyag-, illetve energiatakarékos­ság, beleértve az emberi energia megtakarítását is. Erre az információfeldolgozás gépesítése nyújt mindenekelőtt lehetőséget. S hogy miért van rá égetően szükség, az aligha szorul bővebb magyarázatra. Köztudott ugyanis, hogy az alacsony válla­lati hatékonyságot, a különböző veszteségforrások okát leggyak­rabban a szükséges információk hiányára lehet visszavezetni. A legtöbbször ebből ered a koope­rációs kapcsolatok, a szervezett­ség alacsony színvonala, a veze­tői döntések kellő megalapozott­ságának hiánya. Az elektronikus információfeldolgozás bevezeté­se, elterjesztése minőségi válto­zások elérését teszi lehetővé. A korszerűség fokmérője Az iparnál, a termelésnél ma­radva: a gépek világpiaci érté­kesítésének egyre inkább felté­telévé válik az elektronika alkal­mazása. Már ma is az a szer­szám — az élelmiszeripari, a me­zőgazdasági, a vegy-, illetve köny- nyűipari gépek — korszerűségé­nek egyik legfőbb fokmérője, hogy el vannak-e látva modern elektronikai berendezésekkel. Ezt más szavakkal úgy szokták kife­jezni, hogy megfelelő-e a gépek eletronizálási szintje. A téma szakértői hozzáteszik, hogy ma­holnap a közúti járművek is el­adhatatlanná válnak elektronikus vezérlés nélkül. Nem ok nélkül, hiszen a mai korszerű autóbu­szokban, dízelmozdonyokban már mintegy száz különféle berende­zés állapotát, működésének el­lenőrzését bízzák az elektronikus műszerekre. Bár csak néhány példával tud­tuk illusztrálni, miért kell a Szá­mítástechnikai KFP-t továbbfej­leszteni a komplex elektronizálás programjává, talán ez a vázlatos áttekintés is képet adott a fejlő­dés irányáról, a jövőről. A komp­lex elektronizálás irányába tett jelentős lépés volt nálunk az elektronikai központi fejlesztési program néhány évvel ezelőtt történt jóváhagyása, illetve a Mikroelektronikai Vállalat meg­alapítása is. Stuka Károly az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője

Next

/
Thumbnails
Contents