Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-23 / 251. szám
I Üttörővezetők megyei konferenciája ' ■_ ■ ' *.* ■ ’■\{T'r""' , 'V(Folytatás az 1. oldalról.) Bács-iKiskun megye úttörőéleténeik: is fontos mérföldkövei az úttörővezetői konferenciák. E tanácskozások a dolgos1 hétköznapok közepette módot adnak arra. hogy úttörővezetőinik és társadalmi segítőik legkiiválóbbjai- val véleményt cserélve, mérleget készítsünk az elvégzett munkáról, s az aktuális viszonyokhoz igazítva megjelöltük elkövetkező feladatainkat. Úttörőcsapataink, elnökségeink 1979-től — előző konferenciáink óta — programjaiklkal, sajátos eszközeikkel, hagyományaikkal, módszereikkel, szervezeti erejükkel fontos szerepet vállaltak a nevelés össztársadalmi feladatából —, a család elsődleges felelősségét támogatva — az iskola fő nevelési partnereként, a VII. Országos Űttörővezetői Konferencia és az azt megelőző területi konferenciák állásfoglalásainak, határozatainak megfelelően. Az elmúlt négy év bővelkedett eredményekben, megoldott és megoldandó gondokban. Mostani megyei konferenciánk feladata, hogy számba vegye elért eredményeinket, meghatározza' a továbbhaladás irányát, időszerű tennivalóinkat, megújítsa a megye úttörőmozgalimáinak vezető testületét, hozzájáruljon az Űt- törőszövetség reális társadalmi megítéléséhez, munkájának további ej lesztéséhez. Tevékenységünk fő vonásai Úttörőcsapataink tevékenységét az elmúlt négy mozgalmi évben középtávú feladatatterveiik, az irányító elnökségek útmutatásai és az Üttörővezetők Országos Tanácsa által megfogalmazott éves fő feladatok határozták meg. A „Tettekkel a mi világunkért”, a „Tettekkel nyakkendőnk becsületéért”, és a „Hass, alkoss, gyarapíts!” jelmondatok jegyében zajló éves mozgalmak, valamint az elmúlt mozgalmi évtől a csapatok által önállóan választott jelmondat szellemében végzett munka lehetőséget adtak az önálló csapatarculat megteremtésére, sajátos tervezési és munkastílus kialakítására, olyan tevékenységi formák gyakorlására, melyek biztosították a gyerekek számára a társadalmi-politikai gyakorlat megszerzését. A jó tervek, követelmények megfogalmazása mellett tartalmazták azok megvalósításának lehetőségeit is. Sajnos, több csapatunknál volt tapasztalható a tevékenységi területek mechanikus értelmezése, s a korábbi helytelen nevelési célimegjelölő gyakorlat továbblépéseiként egy- egy tevékenységi terület egy-egy évre történő kiemelése. Különösen csapatvezető-váltás után fordult elő néhány helyen, hogy jól elkészített és meglévő középtávú terv feledésbe merült. Arra is találtunk példát, hogy külön készült az iskolai és a csapatmun- katenv, amely átfedéseket, a feladatok tisztázatlanságát eredményezte. Mindezek gátolták a tevékenységék differenciálódását. Az MSZMP politikai gyermek- szervezetének megfelelően csapataink követelményrendszerében jelentős helyet foglalnak el a tanulókat helyes erkölcsi, politikai és közösségi magatartásra ösztönző tevékenységek. Mozgalmunk program, ajánlatai figyelembe veszik a gyerekek életkori sajátosságát, a csapatok eltérő működési feltételeit, lehetőségeit. , A tagfelvételi próbák bevezetése érzékelhetően javította az első és negyedik osztályos közösségek aktivitását, folyamatos cselekvésüket. Csapataink egy részében problémát <fkoz viszont a 2—3. osztályos közösségek folyamatos mozgalmi életének biztosítása, amit nehezítenek objektív tényezők is (például a váltakozó tanítás, az alsó tagozatosok igen mag,ais létszáma stb.). Kezdeti lendület tapasztalható az elmúlt mozgalmi évtől bevezetett 1—4. osztályos differenciált pro gram ajánlás hatására, visz- sza,esést látunk az 5—6.-os közösségek differenciált tevékenységében. Szövetségünknek fontos feladata, hogy a gyerekeket tagságuk ideje alatt alkalmassá és méltóvá tegye a KISZ-életre. 1981- től úttörőcsapata,ink az általános iskola utolsó két évében a KISZ-tagságra való felkészítés intenzív szakaszaként differenciált programajánlást valósítanak meg — váltakozó, sikerrel. Az új felkészítési formának is köszönhetően, lényegesen nőtt a KISZ-,be ajánlást kapott úttörők száma, azonban, az ajánlások továbbra is kívánnivalót hagynak maguk után. A hazaszeretet elmélyítését jól szolgálják: nemzeti történelmünk emlékeinek megismerése kirándulásokon, táborozások, országjárások alkalmával, a közvetlen környezet, a közösség értékeinek óvása, ápolása, védetté nyilvánítása; történelmi évfordulókhoz kapcsolódó kutató-, gyűjtőmunka; a lakóhely közéletébe való bekapcsolódás, eredmények, ,gondok megismerése; találkozások .munkásmozgalmi veteránokkal, párttagokkal, a lakóhely vezetőivel stb. Területenként és korosztályonként eltérő sajátosságot mutat a jelképek tisztelete. A mozgalmunk kétségtelenül sok formális vonását ért jogos kritikák hatására egyfajta elbizonytalanodást tapasztalhattunk az elmúlt évek folyamán úttörővezetőink között, példáiul az egyenruha viselése, az alaki formaságok betartása vonatkozásában. A nyakkendő és az egyenruha viselése terén — mint a szövetségünkhöz tartozás formai vállalásában — sajnos úttörővezetőink nem járnak elől jó példával. Úttörőcsapataink programjában a helyes erkölcsi, politikai, közösségi magatartás kialakítását célzó tevékenységek széles skáláját figyelhettük meg. A tanórán kívüli erkölcsi-politikai ismeretszerezés változatos formáit alkalmazták, követelményrendszerük a jellem erősítését, helyes erkölcsi-társadalmi szokások kialakítását szolgálta. Mindezekkel együtt is a tapasztalatok azt igazolják, hogy politikai ne- velőmunikánk hatékonysága nem éri el a kellő szintet, annak ellenére. hogy kisdobosaink és úttörőink rendelkeznek történelmi, politikai, erkölcsi, állampolgári ismer etekkel, módjuk van tapasztalatok szerzésére. Ismereteik szórványosak, jellemük nem ingadozásmentes, erfcölcsi- közösségi-társadalml szokásaik nem mindig pozitív tartalmúak. Ismeretszerzés, tanulás Az úttörőcsapatok tagjaik elé legtfőibb erkölcsi kötelességként állítják a folyamatos ismeretszerzést, az önművelést, a tanulást. A Tudományos-Technikai Űt- törőszemle szerepe az elmúlt években jelentősen nőtt a csapatok, a járások, városok és a megye mozgalmi életében is. A szemle részeként megrendezésre kerülő vetélkedőkön túl, különböző programok (üzemlátogatások, szakemberekkel való találkozója, kiállítások, nyílt, szakköri napok, tudomány és technika napja, hete stb.) teszik színesebbé,' a vetélkedőkben nem szereplők számára, is emlékezetessé az eseményeket. Sajnos, csapataink nem kis részénél elsikkad a szemlejelleg. Kulturális szemléink közkedveltségét bizonyítja a résztvevők számának folyamatos emelkedése. (1979-ben 13 100, 1980-ban 18 024, 1982-ben 19 332 fő). Ez annál inkább örvendetes, mert elsősorban fenntartási nehézségek miatt, gz öntevékeny művészeti csoportok szálma csökkent az élmúlt négy év alatt. Megyénk a beszámolási időszakban — a résztvevők megelégedésére — két alkalommal rendezte meg az Országos Népijáték és Néptánc Fesztivált. (1981-ben Kalocsán, 1'983-ban Kecskeméten.) Elnökségeink az elmúlt években döntő részt vállaltak ,az „Éneklő Ifjúság” mozgalom szervezéséből. Területi elnökségeink, szakbizottságaink és a megyei elnökség lehetőségeihez mérten támogatja más intézmények művészeti jellegű rendezvényeit is. A nemzetiségi kultúra ápolását segíti kétévenként a nemzetiségi úttörőfesztivál. Megyei szintig megszervezzük az ének-, vers-, rajzversenyeket, kisegítő iskolák részére. Közhasznú munka, részvétel a termelésben Állandó eleme a folyamatos munkavégzésnek csapatainkban az úgynevezett önkiszolgáló tevékenység. Ez az iskolában végzett „belső szolgáltató” munka a közösségek önfenntartását biztosítja, s egyben- védi és gyarapítja a, csapat felszereléseit, helyiségeit, környezetét. A belső munkákon túl, nagyon lényeges a gyerekek lakóhelyért, a-z iskola környezetéért, terekért, parkofcérlt végzett munkája, a „ti- muri tettek” sora, a hasznos hulladék gyűjtése, a természetvédelmi őrjáratok szervezése és a közhasznú társadalmi munka. Megyénk évek óta jó helyezést ér el országos összehasonlításban is (tavaly 4. hely) a hulladékgyűjtésben,, annak ellenére, hogy az átvétel mechanizmusa, bőven hagy maga után kívánnivalót. A gyerekek részvétele a mezőgazdasági betakarítási csúcsmum- ká'ban nélkülözhetetlen. Sajnos fogadásuk, munkafeltételeik, következésképpen munkájuk nevelési vonatkozásai .gyakran szenvednek csorbát a munkahelyen. Munkánk feltételei — új létesítmények Nehezedő gazdásági feltételeink mellett is fontos létesítményekkel gazdagodott megyénk. Nyolc új iskola átadásával, meglévő iskolák bővítésével, épület- átalakítások,kai összesen 458 új tanterem segíti a megnövekedett gyermeklétszám okozta gondok enyhítését. _ Több új napközis terem, könyvtárszoba, szakköri, és klubszoba ad lehetőséget az oktató-nevelő munka színvonalának emeléséhez, a hasznos szabad idő eltöltéséhez. Ugyancsak nőtt, ha az igényektől még messze el is marad a testedzés feltételeit javító tornatermek; tornaszobák száma. A gyermekié tszáim, és á gyermekek helyzetének figyelembevételével törekedtünk arra, hogy a kisdobosok minél több szakkörben, művészeti csoportban tevékenykedhessenek, és nagyobb számiban vehessenek részt táborozáson. Az iskolák zsúfoltságát enyhítendő — szorgalmaztuk a foglalkozások: iskolán kívüli (szabadban, családoknál, közművelődési intézményeknél) megtartását, új táborok, gyermekintézmények létrehozását. Nagyobb figyelmet: f ordítunk a kisegítő iskolák úttörőcsapatainak programjára, ,aiz állami gondozott, intézetekben lakóik életkörülményeinek javítására. Valamennyi úttörőházunlk személyi feltételei javultak. A felsoroltakból is kitűnnek eredményeink és megoldásra váró problémáink. Eredményeink tudata és céljaink ismerete adjon erőt az előttünk álló feladatokhoz, a határozati javaslatban megfogalmazásra került feladatok, elhatározások megvalósításához. * A konferencia határozatot fogadott el, mely rögzíti a megye úttörőmozgalma előtt álló legfontosabb feladatokat. A tanácskozás kora este választásokkal fejeződött be. Az Űttö- rővezetők VIII. Országos Konferenciájára tizenegy küldöttet, a Magyar Úttörők Szövetségének Bács-Kiskun megyei Elnökségébe tizenhét tagot választottak. A megyei úttörőelnök ismét Szabó Sándor lett. R. M. Szakmar, a kétszázhuszonnyolcad Aki Szakmárt Kalocsa tájékán keresi a térképen, többet tud, mint az átlagember. A főútról letérő fékezni kényszerül: nem a burkolat rossz, a kanyar sok. Kétezer-ötszázán laknak itt. Húsz év alatt ezerrel csökkent a népesség. Tehát: elnéptelenedik? A konkrét helyzet konkrét elemzése azt mutatja: a szállásokról költöznek el az emberek, míg a község kétszáz beköltözővel gyarapodott Is. Szakmar: tizenhat telefon, évi 6—10 út ház. Két élelmiszerbolt. 900 lakás, 150 autó, 880 televízió, két magyar és három jugoszláv tv-program. Szakmar: mezőgazdaság. A föld nem sokat ér, s talán mond valamit, hogy rossz esztendőben a vasöntöde húzza ki a bajból a téeszt. Specialitás: üvegmosás. Állítólag Vác mellől hordják Ide a pezsgőspalackokat, s áztatás, mosás után oda viszik őket visszax' egy-egy üvegért 60 fillér a fizetség. Szakmar innen és túl van a szenzációk határán, Kecskeméttől 86, Kalocsától 8, Kiskőröstől 29 kilométerre fekszik — lélekszáma kétszázhuszonnyolcad része Bács-Kiskun népességének. Hogyan él ez a kétszázhu- szonnyolcatt rész? Egy keddi napon erre kerestünk választ. 1. A bankélet szakmári központja egyszerű, nyeregtetős, kirakatablakos ház: a Dunapataj és vidéke Takarékszövetkezet kirendeltsége. — Van olyan nap, hogy egymillió forint is megfordul itt — újságolja Mácsai Józsefné Ez nem „olyan” nap: délidő van, néhány perccel ebéd előtt; az irodában csak a három alkalmazott végzi munkáját. — Huszonötmillió a betét- állomány, évente 2—2,5 millióval nő. Helyesebben — int egy bizonytalan kérdőjel-félét a levegőbe Lakatosné Baranyai Erika — nőtt. Eddig! Ki tudja, mi lesz ezután? Bolvári Istvánná szerint hasznosabb kockáztatni és nyereménybetétkönyvet váltani. Szakmár ebből a szempontból élő propagandája a pénzintézeteknek: tizenegy éve működik kirendeltség, s azóta ugyanennyi autót juttatott Fortuna a faluba. — Csak az elején volt egy Trabant — emlékszik vissza Lakatosné, a vezető — a többi Lada meg Skoda lett. Majdnem mindegy a típus — értenek egyet az asszonyok azzal: jó az autó a háznál. Megkönnyíti az életet. Például be- ugorhatnak Kalocsára. No, nem valami hirtelen támadt női szeszélyből: helyben rajzlapot sem, naVisft'y&nhdW’gÖtP. tféM! gombdf a holt: " élelmiszerénpkívül sém- mit sem. — Oda-vissza 28 forint a buszjegy — számolgatják — de igencsak a dupláját fizetjük: vinni kell a gyereket is, ő tudja mi kell az iskolában. Talán- talán — s ezt mintha elbátor- talanodva mondanák — a vízvezetéknél is nagyobb szükségünk volna nagyobb áruházNéha többet mond egy faluról az, hogy ki hol volt üdülni, mintha ötoldalas jelentést böngészne az ember az életmód változásáról. Nos, Szabadi Gyu- láné vb-tjtkárnő lányának a barátnői Törökországban, az orvosék Angliában voltak a nyáron, a pedagógusok az NDK-ba szerveztek csoportot és harmincán — a termelőszövetkezet tagjai — a Szovjetunióba utaztak. Abban sincs semmi meglepő amit Szabadiné a háztartások beszerzéseiről mond. — Sláger a hűtőláda, az automata mosógép, a színes tv. Világos: könnyebben és szebben akarnak élni a szakmáriak is. Az elmúlt évek legnagyobb változása: modernizálták házaikat az emberek. Bevezették a vizet, kialakították a fürdőszobát. Most épül a falut átfogó vezetékrendszer, telkenként tizezerrel kellett hozzájárulni, a többit — évek 250 ezer forintos fejlesztési alapját összespórolva — a tanács • fizeti. Tulajdonképpen igazságtalan azt állítani, hoey semmiről sem híres a falu. Egyvalamiről mégis. A messzeföldön ismert kalocsai népművészetnek Szakmár is őshazája — a szállások viláea bőven termő t.alaia volt a hímzésnek. Ma bedolgozók állítják: elő az abroszokat — kétszázan kapnak ezért javadalmazást a kalocsai háziiDartól. Az igazi pénz, a megélhetés forrása persze már régen nem a tű és a cérna — ahogy régen sem volt az. A két t.éesz adja a kenyeret, a háztáji állattenyésztés pedig a kalácsot: ötszáz tehenet tartanak, többet, mint a járásban összesen. A Petőfi és az Alkotmány Tsz melléküzemágakkal boldogul: van halgazdaság és t/szt.aüzem, vasöntöde és kohóbéléstest- gyártó műhely. 3. Dinnyés András augusztusban szerelt le, azóta a termelőszövetkezet balesetvédelmi előadója. — Sok a munkája? — Attól függ. Az időmet magam osztom be, de tudja, hogy van ez: kötetlenül túlórázhatok. —. Szabad ideje nincs, is? —' Azért az is akad. — Mivel tölti? — Munkával: most például itt a kukoricaszedés. Néha bejövünk a presszóba, vagy a moziba. — Maga szerint mi hiányzik a faluból? — Mondjuk rá: a diszkó. Kalocsára jártunk eddig, és amíg be nem vezették a szabad szombatokat, a féltizenegyes busz- szal haza is tudtunk jönni. Most nem, kilenckor indul az utolsó' járat. — Mondja el egy napját! — Hat—fél hét között kelek. Dolgozom. Aztán hazajövök és itthon folytatom: faluhelyen nem mellékes a „mellékes”. 4. A művelődési ház kívülről mutatós. Belülről úgy fest, mintha hetekre ide szállásolt volna be egy ereje végkimerüléséig harcoló katonai egység, amelynek parancsnoka nem a rend azonnali megteremtését adta utasításba. Annak a kéznek a hiánya látszik, amelyik megigazítja a széket, elhúzza a függönyt, becsavarja a hiányzó villanykörtét. Valami változásra számíthatnak : Tamás László kalocsai népművelő személyében jól képzett szakember vette át a ház irányítását. Üvegablak mögött hirdeti a stencil: indul a mozi — ez, két év után, nagy esemény. Gondolnak aerobiic- klubra is. A művelődési évad felhívása ifjúsági és nyugdíjas, bélyeggyűjtő és magnósklubot ajánl, továbbá pjngáló szakkört, népi együttest, kellő számú jelentkező esetén német és angol nyelvtanfolyamot. — Mi valósul meg mindebből? — Fogalmam sincs — vallja be Tamás László. 5. Felnőtt aligha tehet fel unalmasabb kérdést egy gyereknek: „Mi leszel, ha nagy leszel”? Bagó Krisztina gyakorlottan, határozottan válaszol: — Nem tudom! Közepes napja volt a kedd: közepesre felelt. Egyébként is közepes tanuló. — Jelentkezel valahová nyolcadik után? — A Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalathoz szeretnék menni. — Miért pont oda? — A testvérem is ott dolgozik. Krisztináék Kalocsáról költöztek ide. Szülei lépését a hetedikes kislány igen helyesli, s erre megvan a maga oka. A városban — érvel — túl közel laktak az iskolához ... 6. Könyvesbolt nincs a faluban. Az emberek még sincsenek elzárva a nyomtatott kultúrától : két könyvbizományost js felkereshetnek A vásárlási kedv csökkenéséről panaszkodik Pribonics László postamester: — A kedvnél kevesebb a pénz . — magyarázza. — Jobban meggondolják mostanában az emberek, hogy mire költsenek. Szerencsére a törzsvevőim megmaradtak. Az egyik kézbesítőmnek legalább ezer kötetes könyvtára van, egy hetvenéves bácsi háborús regényekért nyúz. — A kedvenc? — Moldova, Szilvási, Berke- si, Szabó Magda, őket még csak-csak be tudom szerezni. De aki egészségügyi felvilágosító könyvet keres, az üres kézzel mehet haza, pedig nagy szükség lenne rájuk: sok akismama, ők a csecsemőápolásról szeretnének olvasni. — Tjgy néz ki, hogy ez személyes kívánsága is? — Igen, mindennap várom a kisbabát. Két fiam van, ők fiút szeretnének, s abban bíznak, hogy ha lány lenne a jövevény, a doktor bácsi megengedi, hogy elcseréljem... — A nevéből ítélve nem született helybeli. — Tényleg nem, bajai vagyok. Tíz éve költöztünk jde. 0 Ludasszállás utolsó lakója,. Patyi Katalin. — Megszoktak ? — Nehezen. De már építkezünk: ide telepedünk végleg. 7. Andrásszállást, Pécsiszállást és Ludasszállást már csak a régi öregek emlegetik: mindhármat hozzácsatolták a szomszédos szállásokhoz. Különösebb papírmunkáival aligha járt: egy egy ember él itt. Ludasszálláson, mintha különös természeti katasztrófa sújtott volna le. A táj egy darab megkövesedett múlt, pár háznyi »megmaradt lexikonillusztráció a „szállás” címszóhoz. Kísértetiesen üres utcák, néhány romba dőlt, pár magányos épület: mintha a lakók csak reggel hagyták volna el, de este még hazajönnek. De ide nem jön vissza senki: magukban sílbakolnak a közvilágítás vasbeton oszlopai, üresen, tátong a kápolna. Nem kell igyekeznünk, hogy betartsuk a sebességkorlátozást: negyvennel legföljebb krosszo- zók vágtathatnának, mert az autó lépésben iß rugótoréstől tart — mi lehet itt eső után? Ludasszállás egyetlen lakosa Turcsik Jánosné, vagy ahogy Szakmáron ismerik: Patyi Katalin. Házának őre éktelen ugatással fogad, de lánca szerencsére megakadályozza kutyakötelességének teljesítésében. — Jól jön a segítség — kiáltja elibénk Kati néni, akit köszöngetésünk a kukoricásban ér utói. Segítség, úgy vesszük észre, az is, ha beszélgetünk. Beszélni mindig jó. Egész életemben tanyán éltünk — kezdi Kati néni. — Tíz testvér közül én voltam a legidősebb lány, korán befogtak. Ezért nem is járhattam iskolába. A nevemet azért le tudom írnj. A kis házban takaros rend. Fényesre tisztított tűzhely, kalocsai mintás falvédő. Gondozott paprika- és zöld- babparcellák, pár tő virág, rég lakatlan disznóólak, frissen meszelt tyúkól: Kati néni birodalma. — Mi akart lenni gyerekkorában ? — Varrónő. Sajnos, nem olyan idők jártak, hogy sikerülhetett volna. — Mjóta él egyedül? t — öt éve halt meg az uraim, a fiaim még régebben repültek ki. — De azért látogatják, nem? — Ritkásan. — Havonta? — Jó volna! De hát annyi nekik is a gondjuk-bajuk — én meg nem bírok elmenni hozzájuk. — Olyan messze laknak? — Csak az egyik: Komlón. Bányász. A másik kettő itt lakik bent a faluban, szép nagy házuk van. — Mi hiányzik a leginkább? — Az erő, leikecskéim. így hetvenöt évesen azt kell már a legjobban beosztani. Messzi a bolt: egy kilométer oda, egy vissza. Két kilométer — ez nekem sok, nagyon sok. Kati néni hosszan integet utánunk — talán utolsó látogatóinak karácsonyig. Az ünnepre tavaly fejrevaló kendőt, kötényt kapott. Pár csibét — adott. És az idén? Ballai József — Szabó Klára*.
