Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-21 / 249. szám
1983 október 21. PETŐFI NÉPE » S Háry János kalandozásai Nagyabonytul a Burgváráig GYEREKEK A SZÍNPADON Hála Kecskemét fejlődő zenekultúrájának, a színházi vezetők bátor feladatvállalásának, a városi összefogásnak, a fenntartó szervek támogatásának; végre Kodály szülővárosában is műsorra került a Háry János. Felesel-e Paulini Béla és Harsány! Zsolt szövegkönyve Kodály muzsikájával? Díszparasztos, nyárspolgár-bizsergető népszínművet vagy színháznak szánt népmesét írtak a nagyotmondó vitéz kalandjairól? A már a rómaiak korában ismert miles glo- riosus, a hetvenkedő katona magyar kiadása, netán délibábos bajnok, a magyar vágyak megtestesülése Háry János? Ügyetlen, kisszerű rendező fölerősítheti a mesét halványító életképjeleneteket, operettas csattanókká hamisíthatja a népi adomákat. Akinek füle van a népi gyökerű Kodály-muzsikára, az óvakodik a mezei virágcsokor keretének cicomázásától, az tévedhe- tetlenül ráhangolódik a színpadi műből jó előadással előhívható népmesére, az kibontakoztatja a lazán kapcsolódó epizódokat szárnyaltató képzeletet. Gyerekek szerepeltetése látszólag könnyíti a színpadra állítók dolgát, hiszen elsősorban számukra és általuk tárul föl a mese csodavilága. Az ősi népmeséi formákban a gyermeki gondolkodás rugói működtetik a cselekményt. Az olcsó hatásvadászat csapdája lehet kisfiúk, kislányok színpadi szerepeltetése. Nem esztétikai kategória a „jaj, de cuki”, a felnőttmajmolás, noha a közönség egy része hálás tapssal méltányolja a „kis aranyosok aranyosságait”. Szigeti Károly rendező' a nyitó jelenettel — a játszadozó gyerekek kiszámolják, hogy ki legyen a Háry — mintegy idézőjelbe tette a történetet. Így indokolt a kórus, mint olyan színpadi jelenléte: gyerekek nézik, dallal kommentálják társaik játékát. Óhatatlanul a prózai szöveg népszín,- műves beütéseit hangsúlyozta volna az énekkar megmozgatása, statisztakénti szerepeltetése. A rendező rátalált tehát az egyetlen lehetséges előadásmódra, ami helyenként lehetővé tette a gyermeki képzelet színpadi érvényesülését. Az ügyetlen kivitelezés rontotta ugyan a gyerekekből formált sorompó, ház stb. üde derűjét, de így is megteremtette az előadás játékos alaphangulatát. Különösen az átstilizált, olykor a népi játékokat idéző kalandok, jelenetek — a harangjáték, az ágyazás, Lucifer megszelídítése, a podegrás gyógyító recept bemutatása, Ferenc császár bevonulása (a sportisko- lásokkal) — tetszettek. Ha több idő marad a próbákra, bizonyára sikerült volna a szürkébbre sikeredett jelenetek költészetté nemesítése, „játékosítása” is. Mivel a gyerekszínjátszásnak nálunk alig van hagyománya, sikerültnek mondható a szereplők kiválasztása. Elsősorban olyan típusokat kerestek, akik esetleg gyengébb szerepformálással is elhitetik az általuk ábrázolt fiMEGSZÓLALT KODÁLY ZENÉJE gurát. Egyikükkel-másikukkal bizonyára találkozunk majd a színházban, vagy az operaházban: nagy tehetségek. Az előadás közösségi jellegét szeretném hangsúlyozni azzal, hogy nem méltatom külön-külön a diák- színjátszók teljesítményét. Ki kisebb, ki nagyobb mértékben; valamennyien — Szabó Dezső, Vörös Kati, Szokolai Péter, Lakos Mária, Kürtösi Szabolcs, Hargitai Judit, Berta» István, Csőszi Tibor, Kanizsai István, Lénárt József — hozzájárultak a megérdemelt sikerhez. A megyei művelődési központ utánpótlás- csoportjából válogatott „huszárok” fegyelmezetten, szépen táncoltak. Az egész előadás hasznára vált volna, ha a díszletezésbe is bevonják a gyerekeket. Banovich Tamás díszlettervező talán túlságosan is előtérbe helyezte a célszerűséget, noha a gyerekek számára nem a praktikum a legfontosabb. A jelmezeket Rátkai Erzsébet és Banovich Tamás tervezte, stílusosan. Heltai Nándor ® Örzse (Vörös Kati) és Háry János (Szabó Dezső). (Straszer András felvételei) Igaza volt-e annak az esztétának, aki a Háry Jánost már megalkotásakor elavult műnek bé- lyegezté? Nem hiszem, hogy eszébe jutna ezen töprengenie annak a nézőnek, aki a Katona József Színház előadását megnézi. Az ötlet, hogy a darabot gyerekekkel adják elő, igazolta önmagát. A szereplők nem profik, sok mindent nem tudnak abból, ami a képzett énekesek számára rutin és közhely. Hangjuk olykor erőtlen (néha az erősítő berendezés nem működik tökéletesen), máskor az izgalom és .az igyekezet hevében kissé félre is sikerül egy-egy dallamfrázis. De ezt a zenét — a népdalt, Kodály műzenei átlényegítésében — anyanyelvűkként beszélik. A hangot nem veszik „operásra”, nem akarnak áriát csinálni az egyszerű népdalfeldolgozásokból, nem törekszenek többet, súlyosabbat mondani, mint amit a dalok magukban hordoznak. Ugyanakkor megbirkóznak a kényesebb feladatokkal is, mint például a „Gyújtottam gyertyát” együttesben. Itt is, mint a darab sók más részletében, a kórus az előadás főszereplője, olykor még a szólisták helyett is énekel. A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola énekkara — Szabó Márta betanításában — a feladatmegoldás magaslatán áll: sem a színpadi tér szokatlansá- ga, sem a mostoha akusztika nem veszi el éneklésük jó ízét-zama- tát. A szólisták fölkészítésének nehéz munkáját Korbné Hajdú Katalin látta el, a lehetőségekhez képest sikerrel. A szereplők közül az örzsét alakító Vörös Kati emelkedik ki hangban, játékban, megjelenítőkészségben — és szövegmondásban! — egyaránt. Kodály zenéje tehát megszólal a Katona József Színház és a kecskeméti iskolák szokatlan tgyüttműködésében. Nagyobb „húzásra” csak a darab végén kerül sor. Bár a rövidítés — különösen ilyen, gyermekszereplős előadásban — nem indokolatlan, az eredeti, hatásosabb finálét ismerő hallgatónak mégiscsak marad némi hiányérzete a kissé suta befejezés hallatán. Az előadás zenei irányítása a színház új karmestere, Kása Gábor kezében van. Nemcsak kecskeméti bemutatkozása, de első színházi vezénylése is ez a mostani Háry-ibemutató. Kisebb módosítások végrehajtásával ő alkalmazta a partitúrát a helyi adottságokhoz, tiszteletben tartva ugyanakkor a szerző eredeti elképzeléseit, sokszínű hangszerelési ötleteit. A színpad szereplőihez hasonlóan bizonyos értelemben ő is „gyermeki” lélekkel közeledik Kodály művéhez: nem kötik megcsontosodott konvenciók, s a szónak rossz értelmében vett színházi rutinmunka is távol áll tőle. Tempói helyenként gyorsabbak a szokásosnál, ritmusai kihegyezettebbek, mindez a darab lendületét biztosítja és hozzájárul az előadás említett játékosságához. A színház zenekara a jó ügyhöz méltóan igyekszik megfelelni a bemutató egészéből reá háruló, nem mindennapi feladatnak. A további előadások nyilván érlelőén hatnak a még pontosabb együttját- szásra és az egységesebb hangzásra is. Körber Tivadar fiatalokról - fiataloknak A szakmunkásképző intézetek ragaszkodnak ahhoz, hogy tanulóik náluik legyenek KISZ-tagok, holott a bejárók iskola után hazautaznak. A lakó-, illetve munkahelyükön lévő mozgalmi életbe sem kapcsolódnak be, azzal érvelve, hogy nem ahhoz az alapszervezethez tartoznak. Jó ez így? Nyilvánvaló, hogy sem az oktatási intézménynek, sem a 'munkahelynek, sem a fiataloknak nem válhat javára ez a módszer, s magának a mozgalomnak árt a legtöbbet. Akkor mégis miért él esztendők óta változatlanul e probléma? Az Izsáki Állalmi Gazdaság KISZ-bizottságánalk — a községi pártbizottság ülésén nemrégiben, tárgyalt — tevékenységét elemezve választ kapunk a fenti kérdésre is. Mégpedig egy újahb kérdésiből kiindulva: hogyan tehetséges az, hogy a fiatalok önkritikusan. válság, visszaesés miatt aggódnak, a „külső” értékelőik pedig igen magas színvonalúnak ítélik meg mozgalmi munkájukat. Mindkét dilemmára a leegyszerűsített felelet ennyi: megújulni akaró, utat kereső ifjúsági mozgalom, és az egyes alapszervezetek (megítélésénél még mindig fellelhetők a helytelen nézetek, beidegződött szokások. Ami kezdődik mindenekelőtt a szervezettségnél. 'Kétségtelen, hogy tagság nélkül nincs szervezet, ám sokszorosan, bizonyított tapasztalat: a „minőség” és a létszám között fordított az arány. Az ifjúsági mozgalmat értékelő (beszámolók tömkelegéből, — alsó-, közép- és felsőszintűekből egyaránt — mégis az állapítható meg, hogy változatlanul döntő a szervezettség és változatlan az aggodalom a lét- száimicsökkenés miatt. Ami ráadásul — mint például Izsákon is történt — egyértelmű okokra vezethető vissza.: a fiatalok felett eljárt az idő, .családot alapítottak és másképpen, imásmilyen formában kapcsolódtak a közéletbe, illetve a társadalmi, tömegszervezeti mozgalmakba. Ez utóbbit különösen hangsúlyozzuk, annál is inkább, mivel a KISZ tevékenységének .megítélésénél első .helyen kellene szerepelnie e szempontnak: hogyan készítette fel a fiatalokat a nagyabb feladatokra, .hogyan állják meg a helyüket a .munkáiban, a pártban, a szakszervezeti, tanácstagi tisztségekben a hajdani KISZ-tagok. . .Azt, hogy az Izsáki Állami Gazdaság KISZ-bizottsága — amely két Kiváló Alapszervezet kitüntetés után 1982-ben elnyerte a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját — .milyen politikai és nevelőmunkát végzett, bizonyítják a következők: 1979 óta a KISZ ajánlására tizennyolc fiatalt vettek fel a pártiba. A még nem is olyan „régi” KISZ-tagok ágazatvezetők, brigádvezetők, szocialista (briigádtagoik lettek. Közülük került ki a községi, gazdásági vezetőtestületek utánpótlása. Természetesen csak a múltból — .mégha az egykét esztendőt is jelent — nem lehet .megélni. Az is természetes, hogy a most más téren helytállóktól a stafétabotot átvevők megriadtak: tudják-e teljesíteni a feladatokat azon a szinten, amelyen eiő- deik? Könnyű lenne ráfelelni, hogy mindig akadnak, akik .felhőnek a feladatokhoz, -bizakodni abban, ha van céljuk — .márpedig van, s nem is kevés —, megtalálják majd a módszereket, s a hozzá vezető Utat is. De tudni kell azt is, hogy az irányító héttagú KISZ-.bizottságban. és a négy KlSZ-alap- szervezetben csaknem egyszerre történt a vezetői nemzedékváltás. Jó, .hogy magasra helyezték a mércét, jó, -hogy elődeikhez akarnak méltóvá válni, de- víszonyítani mégsem a múlthoz, hanem saját lehetőségeikhez kell. És így kell önmagukat értékelni is: adott körülményeik között megtettek-e mindent, amit vállaltak, amire képesek voltak. Bizonyos, hogy ez a fajta értékelés nehezebb, a kibúvók, a „felmentegetés” veszélyeit is magában hordja. De reméljük, ennyi ellenérv elég: a valóban- tartalmas mozgalmi életet akaró, a feladatokat nem formális kényszeriből, hanem, önként vállaló fiatalokra nem az a jellemző, hogy kibúvókat, hanem sokkal inkább célhoz vezető utat keresnek. Kovács Klára Célok és nézőpontok Felvételi előkészítés a GAMF-on Tíz évvél ezelőtt határozták el, hogy az egyetemekre, főiskolákra való felvételi vizsgák megkönnyítésére a felsőoktatási intézményekben előkészítő bizottságokat hoznak létre. Az akkori elképzeléseknek megfelelően a fizikai dolgozók hátrányos helyzetű gyermekei esélyeinek növelése volt a cél. A középiskola második évének végén számlálták össze a jelentkezőket, hogy a harmadik év elején már rendszeres legyen a kapcsolat az áhított egyetemmel, főiskolával. A diákok a levélben kapott feladatokat önállóan oldották meg — ha tudták — és visszaküldve várták az értékelést. A hallgatókból szerveződött önkéntes „tanárgárdára” és a hivatásos oktatókból álló bizottság kíméletlen bírálata így idejében felhívhatta a figyelmet a tanulók felkészültségének hiányosságaira. A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán is éppen tíz éve kapcsolódtak be a szép reményekkel kecsegtető munkába. Minden oktató azt várta, hogy a korábbiaknál magasabban képztett, céltudatosabb fiatalok döngetik majd intézményük kapuját. Kétségtelen tény, hogy várakozásaik sok ponton beigazolódtak. A jó néhány hiányosságot elhallgatni viszont nem lenne célszerű. Ám az okok boncolgatása előtt nézzük, milyen a FEB helyzete ma a GAMF-on. Háromszáznyolcvan középiskolással tartják a kapcsolatot. Közülük természetesen nem akar mindenki Kecskemétre jönni. Van, aki műszaki egyetemre nyújtja be kérelmét, van aki egészen más képesítést adó főiskolára. Egy tanévben tíz alkalommal történik levélváltás, legalábbis elméletileg. Vannak, akik föladják időközben, de olyanok is, akik másodszor már tudomásul sem veszik a FEB létezését. Itt lép be a középiskola felelősségének kérdése. Csak tavaly döbbenték rá, hogy náluk is illene megbízni egy felnőtt oktatót a tanulók összefogásával. Ugyanis a nyolc-kilenc éven át tartó „gondatlanság” a diákok egy részében lezserséget váltott ki. Éppen ezért a kezdeti lelkesedés törvényszerűen alábbhagyott. Valahogy úgy festett a helyzet, hogy aki a FEB nélkül is komolyan Vette a felkészülést, csak annak nyújtott többletet a mozgalom. Ez így önmagában nem is lett volna baj, csak éppen* ezzel messze eltértek az eredeti céltól. Szerencsére az összkép ném ennyire sötét. Mindig voltak, vannak és remélhetőleg lesznek olyan pedagógusok, akik szívügyüknek tekintik a tehetséges gyermekek segítését. Valószínűleg közreműködésüknek köszönhető, hogy a FEB-mozgalom mégis jelentős hatást tudott elérni a felsőoktatási intézmények és a középiskolák zömében. Az előbbiek oktatói .kellő tapasztalatot szereztek, hogyan közelítsék meg gyakorlati és elméleti oldalról a felvételizőket. Tudják, mit követelhetnek, milyen mélységben, és szerencsés esetben személyesen is ismerik a jelölteket. Ez utóbbit segíti a táborozás,, amely a legsikeresebb „levelezőknek” nyújt lehetőséget leendő főiskolájuk életével, épületeivel, oktatóival való megismerkedésre persze csak a napi 6—8 órás kemény tanulás után. A GAMF .a többi műszaki felsőoktatási intézményhez hasonlóan nehéz helyzetben van az utánpótlás miatt. Náluk is érezteti hatását az a jelenség, hogy csökkent a műszaki értelmiség presztízse. Érdekük, hogy a FEB-mozgalom kiszélesítésével, a hallgatójelöltek minél magasabb szintű tájékoztatásával a matematika—fizika iránti indokolatlan félelemérzet leküzdésével vonzóbbá tegyék a műszaki pályát. Igaz. csak .az oktatás tartozik rájuk. A végzés utáni Pályán maradásért már mások a felelősek. T. B. ÁZSIAI TALÁLKOZÁSOK IV. Múzeumtól a piacig Üzbegisztán területe csaknem hatszor, lakosainak száma másfélszer akkora, mint hazánké. Mások az élet természeti feltételei, ami nyilvánvaló bizonyos közép-kelet-európai illetve közép-ázsiai adottságokat tekintve. Mégis, a sok ezer kilométernyi távolság ellenére léteznek összekötő szálak. S ezekre mindkét országban figyelnek. Vámbéry Ármin így irt utazásai feljegyzéseiben: „Taskent, amelynek átmeneti kereskedelme van, Bokhara, Kholand, s a khínai Tatárországgal, Közép- Azsiának egyik legfontosabb városa”... Csaknem 120 esztendeje .kelt ez a megállapítás. Taskent a megváltozott körülmények közt sem veszített jelentőségéből: nagyság és népesség szerinti sorrendben a Szovjetunió legnagyobb városai közt van a helye. A történelmi múlt ide vezető állomásait térképezi fel egyebek közt a 14 hónap alatt étkészült, 1970 áprilisában átadott Lenin-múzeum. A dokumentumok me8i-S‘mertetnek a szocialista forradalom ve- életével, forradalmi munkásságával, az , 7,P történetével. Az intézmény munkatársainak véleménye szerint jól segíti a szemléltetést a magyar • Uzbég múzeum őrzi a magyar forradalmi szocialisták felhívását. gyártmányú tévélánc. Ezzel együtt más berendezési tárgyak is érkeztek hazánkból. De a vitrinekben fölilelhetők a kapcsolat korábbi bizonyítékai is. Az egyik tárlóban őrzik például a magyar forradalmi szocialisták felhívását 1917. novemberéből: „Figyelem! Munkások! Testvérek! A tartós békét sem a szocialista demokrácia, sem semmiféle kormány, hanem csak a bolsevizmusi eszme megvalósulása fogja számunkra biztosítani. Tehát tettre fel! Egy fillért, egy embert se a hadsereg számára!” Tasiként alighanem legnagyobb terén magasodik a Barátság Háza. Egyben kulturális központ is ez a létesítmény: helyet ad fontos társadalmi rendezvényeknek, az össz-szövetségi és köztársasági — legjobb — művészeti programoknak. .Negyedik éve készült el az épület, s azóta sokakat gyönyörködtet kivitelezési megoldásaival is. A bel• Pillanatkép a szamarkandi bazárból: magyarországi szemelt rizling van a palackban. ső .burkolat márvány és szamankandi kerámia. Mindegyik ajtó faragott fa, .mindegyiknek más a mintázata. Á csillárok formája dús szőlőfürtökre emlékeztet, világítást a hangulatnak .megfelelő fény- és színorgona szolgáltat. Nazarov Muzafar Nuriddinovics igazgató azt is elmondja, hogy stílszerűen illeszkednek ebbe a környezetbe a .magyar gyártmányú székek. A négyezer személyes, szinkrontolmácsolásra alkalmas nagytereim ülőhelyeit a Kiállttástervező és Kivitelező Vállalat keceli üzeme szállította. Üzbég földön élénk az idegenforgalom. Különösen sok turistát vonzanak az egyik legérdekesebb város, Szamarkand történelmi látnivalói. Magyar turistákkal találkoztam az óváros egykori fórumának és kereskedelmi központjának helyén, a. Regisztó- non; Ulug Bég med részé je (mohamedán papnevelde) előtt, a csodálatos Bi.bi-.hanim mecset műemlékegyüttesében, Mecsetek, mauzóleumok, a keleti építészet megannyi élménye után a bazársort sem szokta kihagyni programjából a turista. Sajátosan vegyülnek itt a- kolhozok, állami kereskedelem és az őstermelők árui. Talán jelzi a választékot, hogy az édességek, fűszerék, lepények, gránátalmák, virágmagvak, szőlők és 'borfajták között a magyar szemelt rizling is megtalálható. Immár hozzátartozik a piac kínálatához. (Vége) Halász Ferenc
