Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám

1983. október 18. ® PETŐFI NÉPE » 5 Miért őrizzük néphagyom ányainkat ? Az idős népművészeik táncát látva és énekét hallva nem nehéz e kér­désre válaszolni. Aki a régi 'tárgya­kat értékeli, s nemcsak pénzbeli ér­téküket tartja számon, hanem „ol­vasni” akar és tud 'belőlük, az az elmúlt korok szellemi kincseihez is hasonlóképpen mohó kíváncsisággal közeledik. De még a felületes „gyűj­tögető” is büszkén fogja emlegetni néhány évtized .múlva, hogy ő még látta táncolni, vagy hallotta énékel­ni ezt, vagy azt az adatközlőt — kinek nevét akkonra már emléktáb­la, utca, vagy művészeti díj fogja hirdetni. Aki az ifjú népművészeket nézi- hallgiatja, ugyancsak könnyen belát­ja, mire jó az ő művészetük. Vir­tuóz táncuk, énekük, zenélésük segít elképzelnünk: hogyan ds csinálták régen a legkülönbek — de a saját fiatalságuk, szépségük, energiájúik és tudásuk önmagában sem utolsó élmény. Bonyolultabb kérdés: miért van szükség — és kinek van szüksége — a hagyományőrző falusi együttesek­re? A válasz is összetettebb. Pro­dukcióik olykor fölkeltik a hiteles­ség érzetét, -másszor nem. Ha a -nagy- létszámú csoportokban felbukkanó öregeket -látjuk, általában elhisszük, hogy ők még: szüleiktől, nagyszü- leiik-től lesték el -mozdulataikat. A fiatalabbak esetében azonban eleve kételkedünk, s ezt az érmésünket csak a kiváló teljesítmény: a tánc- és énektudás, és a nagyfokú azonosu­lás, önfeledt színpadi jelenlét tudja feledtetni. H-a őszintén szembenézünk a té­nyékkel, tudomásul kell vennünk, hogy a haigyományőrző együttesek műsoranyagának, motív-u-mki-ncsé- nek nagyobb rés2« származik a nép­rajzosok által régebben gyűjtött szo­kások, dalok és dánctkújratanulásá­ból, mint a helyi "adatközlők emlé­keiből, közvetlen hagyományozásá­ból. Illúziórombolás ez vajon? Nem hiszem, mivelhogy az illúziót min­den együttes újrateremtheti. S erre is kell törekedniük minden előadá­sukkal. „Színjáték” lenne tehát a hagyományőrzés? Egyfelől igen, hisz minden szereplés célja a rajongó, érdeklődő vagy akár csak betévedő közönség föllelkesítése, gyönyörköd­tetése. A hagyományőrző együttesek munkájának lényegesebb célja azon­ban magában a mimikáiban) rejlik. Nemcsak azért, mert minden más aima-tőr művészeti együttesnél na­gyobb tömegeket mozgatnak meg. hanem elsősorban azért, mert egy sok veszélyt -magában rejtő társa­dalmi folyamat ellensúlyozására tö­rekednek. A természetes és hagyo­mányos közösségeknek a gyors iparo­sodás és városiasodás következtében történő felbomlása- a falusi lakossá­got érintette és érinti a legkérl-slihe- tetlenebbüíl. Ezért az életmódbeli, erkölcsi, kulturális elbizonytalano­dás ebben a rétegben a legnagyobb. A munka- és lakóhely-változtatás, az Ingázás, a családi-nemzedéki kap­csolatok lazulása méltán • kelt aggodalmat azokban, akiket életük, munkájuk a faluhoz köt, vagy vá­roson, találkoznak többé-kevésbé gyökerüket vesztett falusiakkal. A hagyományőrző együttesek többféleképpen vesztik föl a küzdel­met a fentiekben jelzett folyamat­tal. Először is ünnepnapokat terem­tenék a falu életében bemutatóik­kal, föllépéseikkel. Az előadások té­mája is az ünnepek közösségiépítő- kovácsoló szerepét sugallja, gondol­junk a nem egy produkció keretét alkotó lakodalmas szokásrendre; két ember személyes ügye, csaknem- az egész falu ügye. A próbák, az elő­adások előkészületei, a közös erő­feszítések és a kellemes rendszeres együttl-étek élményét adják a népes szereplőigárdának, melyben szeren­csés esetben a fa-l-u minden társadal­mi rétege és korosztálya képviselte­ti magát. Az idős tsz-nyugdíjastól a fiatal munkáson át a még fiatalabb diákig és iskolás -gyerekük, ki-!ki a közös munkában ismeri meg az egy­más iránti felelősséget — s az egy­más erényeinek járó tiszteletet. S ha csu-pán ennyit mondhatunk a „kívülállónak” a- _ hagyományőr­zésről, szükséges-e -tovább bizony­gatnunk számára — hacsak nem nézi kívülről népünknek általános boldo­gulására- tett minden erőfeszítését: — szükség van erre, mint mindenre, ami közösségeket teremt vagy élet­ben tart. Trencsényl Imre A közművelődés szolgálatában Szabó Sándorné Kömpöcön született. A nyolc általános elvégzé­se -után technikumot végzett, majd különféle tanfolyamokon képezte magát. 1964 óta párt­tag. Kezdettől fogva szü­lőfalujában- dolgozóik. Nagy örömére 1969-től egy szép és takaros épü­letben. Nem kell biztat­ni: lelkesen, ám szeré­nyen vall életéről, ku­darcairól, és sikereiről: —A népművelő csak­is úgy tud dolgozni, ha megnyeri az embereket, miközben szem előtt tartja kinek-kinek az érdeklődését, igényét. Nekünk a tervezésnél figyelembe kell venni, hogy sok felnőtt vidékre jár dolgozni, meg persze a tévé létét is. Örömöm? Sok van, mindig is volt. iHa sike­rül egy-egy rendezvény, madarat lehetne velem fogatni. De ha fordítva van, hetekig fáj, idege­sít, lehangol. Azonban szívesebben emlékszem a kellemesebb ■ élmé­nyekre. Példát is mon­dok. Amikor a fiatalok egy csoportja megala­kította az ifjúsági klu­bot. Kezdeményezők voltak, maguknak csi­náltak mindent. Volt, aki 300—f00 órát is dol­gozott önzetlenül. Diák, tanár, gépírónő, szak­munkás, tanácsi dolgo­zó együtt. Igaz, nem könnyű si­kert elérni. Ha azt aka­rom, hogy egy rendez­vényre mondjuk har­mincán eljöjjenek, ak­kor legalább kétszer annyi emberrel kell be­szélnem. Magyarázni, agitálni. Megéri az öröm, amit akkor érzek, ami­kor a nehezen meggyő­zött személyt a nézőté­ren látom. Hát még, amikor valaki odajön hozzám, és dícséröen szól arról, amit hallott, látott! 1969 óta együtt a könyvtár és a művelő­dési otthon. Az olvasó- szolgálat is az én fel­adatom. Nálunk a könyv szeretete családi hagyomány. Nagyanyám is rendszeres olvasó volt, s ezt elmondhatom már mindhárom uno­kámra. Csaknem négy­ezer kötetünk van. A helyiség kicsi ugyan, de azért igyekszem úgy szervezni a dolgokat, hogy ezt ne érezzük meg nagyon. Gyakran küldök iskolás gyerekekkel a szülőknek könyveket, melyekről azt gondo­lom, hogy érdekli őket. Nem nehéz ez, hiszen is­merek mindenkit a fa­luban. Kömpöc apraját- nagyját. A már említetteken kívül működik nálunk asszonyklub, a sütés-fő­zés a fő profilja. De ta­lán ennél is fontosabb az a meghitt légkör, amely jellemzi az összejövete­leket. És van játékké­szítő, fotó- és honisme­reti szakkörünk. Ez utóbbit most elevenítjük fel éppen. Tartunk T1T- előadásokat, szervezünk műsoros rendezvénye­ket. Kedveltek a kiállí­tásaink is. Miért csinálom? Egy­részt a velem született emberszeretet miatt. S hogy tudok örülni má­sok örömének, boldog­ságának. Akik között egész eddigi életem el­telt jóérzésben és kese­rűségben, azokkal én egynek érzem magam! Szerencsés ember va­gyok: az örömből több jutott eddig, mint a bá­natból. —a —y A szecsuáni együttes vendégjátéka Kecskeméten Kevesen ismerik, még kevesebben hallották megszólalni hazánkban a pipa-lantot. Jellegzetes kínai hangszer ez, amely nem mindennapi élményt nyújt a Magyarországon most szereplő kínai tánc-, zene- és énekegyüttes fellépéseinek. A Kínai Népköztársaság világot járt szecsuáni együttesének ma­gyarországi bemutatkozása mindenekelőtt azért olyan sikeres, mert sajátos kultúrájú művészetet kitűnő összehangoltságban, megkom- ponáltságban és kulturált előadásban visz a közönség elé. A miskolci, a debreceni, a nyíregyházi, a szolnoki, a békéscsabai, a kecskeméti és a székesfehérvári közönségnek nyílik alkalma, hogy vendégszerep­lésükön meggyőződhessen erről. Az együttes a kínai táncművészet évezredes és máig élő hagyományaiból hozott ízelítőt s köztük olyan szólószámot is, amelynek hajlékony táncosnője még az ujja mozgatá­sával is tükrözte, úgyszólván megszólaltatta mindazt, ami a zenében kifejeződött. Ranódy László 1919 — 1983 Zomborban született; Baja állt ankétjain annyira megkedvelte legközelebb szívéhez. Pesten ta- ezt a várost, hogy el akarta ke­rmit, ám legszebb filmjeiben a szíteni A beszélő köntös mai vál­napsugaras város emlékei ragyog- tozatát, egy sziporkázóan szel­nak. „A világot számomra Baja lemesnek ígérkező telitalálat sza­jelentette", olvasható majd tíz tírát. Bács-Kiskun megyében, a esztendeje adott nyilatkozatában. tehetséges Czinkóczi Zsuzsával Ott jön világra édesapja, nya- forgatta az Árvácskát, ranta nagyszüleinél erősödött, ba- A klasszikus magyar irodalmi rátkozott a természettel. alkotások avatott filmes tolmá­Egyetlen rövidfilmjét is ez a csolójának, a költői lelkületű város ihlette. (Szomorú; művészi rendezőnek pályafutása a felsza­•képsorait, a vízhez szaladozó, badulás utáni évtizedekben bon­baktató utcák hangulatát erős takozott ki. A Szakadék, az Aki­megjelenítő erővel ábrázoló film két a pacsirta elkísér, a Légy jó éppen Baján nem kapta meg az mindhalálig és a. már említett illő megbecsülést.) Szívesen for- filmek maradandó értékű alkotá­gatta az Aranysárkány külső je- sok. A körülmények, a szerveze­leneteit az öreg bácskai utcák- tét rongáló kórok megakadályoz­ban. Bajai kötődésű a Hatholdas ták valamennyi terve teljesítésé­rózsakert című tévéfilmje. ben, de életműve így is a magyar Tartós kapcsolatok fűzték éle- filmművészet nagyjai között je­le utolsó két évtizedében Kecs- löli ki helyét, keméthez is. A Pacsirta itteni felvételein, a szép film sikeres H. N. ^KÖZÉP-ÁZSIAI TALÁLKOZÁSOK I. T askent Először dokumentumfilmen ta­lálkoztam Üzbegisztánnal. A vetí­tővásznon két szín uralkodott per­ceken át: a sárga és a fehér. Az egyik szélfúváso« homoktengert idézett fel az Éhségsztyeppén. A másik maga volt a fehér arany: a gyapot — az öntözött, megművelt sztyeppén. Ez a szovjet köztársaság külö­nösen a régi és új ellentétéből formálódott azzá, ami. Itt sokáig a legna^vobb bűnnek számított, ha az asszonyok felfedték arcu­kat a sötét, sűrű szövésű lószőr- fátyol, a parandzsa mögül. S leg­utóbb épp egy tervezőnő szájából hallottam a legdúsabb férfiúi kép­zeletet is meghökkentő elgondo- . lásról, miszerint néhány nagy fo­lyó megfordításával lehetne ön- tözhetővé tenni a sivatagos pusz­taságot. Itt, a század elején analfabéta volt a lakosságnak több mint 90 százaléka. Egykor a szöget is más­honnan szállították ide, ma a vi­lág nyolcvan országába exportál­nak különböző termékeket, repü­lőgépeket gyártanak, diákok tíz­ezrei tanulnak felsőfokú intéze­tekben, s egyetlen megyében négy­száz ipari üzem található. Néhány városban mintha utcá­ra költözött volna a múzeum: Szamarkand, Buhara, Hiva. az ősi kelet civilizációs építményeit őr­zi. Taskent az idén érkezett el fennállásának kétezredik é'^^-rlu- lójához. Mégis, a világ talán leg­fiatalabb városképét nyújtja: azt követően tervezték újjá, hogy 1966. április 26-án 5 óra 23 perc­kor megálltak az órák, pusztító rehgés rázta meg a földet, s egyik a kétezredik évben Az Üzbég Szovjet Szocia­lista Köztársaság délen Af­ganisztánnal határos. Terü­lete: 447 400 négyzetkilomé­ter. A Szir-Daria és az Amu-Darja völgyében hú­zódik. A terület 63 százalé­ka sivatag, 20 százaléka hegyvidék. Lakóinak száma 17 millió. Az üzbégek (65,6 százalék) 123 nemzetiséggel élnek együtt. A Szovjetunió össz-gyapot mennyiségének 65 százalékát termelik meg. Fővárosa Taskent (2 millió lakos). Idegenforgalmi szempontból Üzbegisztán a legjelentősebb és leglátoga­tottabb közép-ázsiai szovjet köztársaság. napról a másikra százezrek ma­radtak fedél nélkül. Taskent, a világháborús pusztí­tások idején magába fogadta az orosz, ukrán és más menekülteket, az Ázsiába telepített gyerekeket és időseket, mint ahogy erre a Né­pek barátsága című szoborkompo­zíció emlékeztet. Alig húsz év el­teltével visszakapta a testvéri se­gítséget, és azóta is épül 65 négy­zetkilométernyi területen a köz- társasági főváros. Valaki a főnix mitológiai példá­jához hasonlította az ősi telepü­lést: saját poraiból született újjá. Tágas terek, 4—5 és 9 szintes la­kóépületek, nyugtatóan zöld sétá­nyok, parkok látványa maradt meg bennem, miután a filmél­ményt összevethettem a valóság­gal. Alapelv, hogy a lakások két oldalra nyíljanak: szellős légmoz­gás enyhíti a nyári 40—50 Cel- sius-fokos forróságot. Az erkélyek mélysége legalább két méter, hogy legyen hol helyet találni otthon az ázsiai hőségtől átforrósodott falakon kívül is. A metró már húszkilométeres távolságon gyor­sítja a közlekedést — mondja el az egyik találkozásnál a városi főépítész. Évente 60—70 ezerrel gyarapszik az itt lakók száma, s az ezredfordulóra minden bizony­nyal eléri a hárommilliót. Taskent ma szebb, mint valaha. Halász Ferenc © Tágas tér Taskent újjáépült központjában. O A 7,5-ös pusztító erősségű földrengés epicentruma éppen a város- központ alatt volt. A hajléktalanokon szükségellátással igyekeztek segíteni. © Samahmudov kovács cs felesége tizenöt orosz, ukrán, tatár és más nemzetiségű, a II. világháborúban árván maradt gyereket nevelt fel. Ok a központi alakjai a Népek Barátsága című emlékműnek. Hadtörténeti múzeum a békéért A régi drezdai Arzenál ad ma otthont a Német Demokratikus Köztársaság egyik legnagyobb hadtörténeti múzeumának. A húszéves intézmény tekintélyes gyűjteménye hat évszázad német hadtörténelmébe nyújt bepillan­tást. A hatezer kiállítási tárgy egy jelentős része a német nép haladó és történelmi hagyományaira em­lékezteti a látogatót. Fontos doku­mentumokat őriznek itt annak az ötezer antifasisztának az életéről, akik részt vettek a spanyol pol­gárháborúban. A soraikban har­colt Heinz Hoffmann századko­misszár is, az NDK jelenlegi hon­védelmi minisztere. Természetesen nemcsak a leg­közelebbi múlt eseményeit doku­mentálja a gazdag anvag. Az 1524/25-ös parasztfelkelés. az 1848/49-es polgári demokratikus forradalom, az 1918-as novemberi felkelés és az 1933—1945 közötti ellenállási harc példáján mutatja be az elnyomott osztályok küzdel­mét a kizsákmányolás és a mili- tarizmus ellen. i A múzeum munkatársai igen nagy gondot fordítanak a sokol­dalú tájékoztatásra, mivel a láto­gatók többsége — mintegy 70 százaléka — fiatal. S ez a húsz év körüli ifjúság már csak a törté­nelemkönyvekből, a múzeum anyagából ismeri a háborjút és a fasizmus borzalmait. Éppen ezért ez az intézmény jellegénél fogva arra törekszik, hogy az ország for­radalmi és humanista hagyomá­nyainak szellemében orientálja az ifjúságot, és így erősítse a szocia­lista társadalomhoz és a békéhez fűződő kötődésüket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents