Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-28 / 229. szám
1683. szeptember 88 • PETŐFI NÉPE • 5 BAJA NAGY SZÜLÖTTE : ■ . ' ‘ / . ' '. -.yV". , : A tábornok akadémikus* Baján, 1796. február 20-án született Mészáros Lázár, Mészáros János közbirtokos és megyei tisztviselő és a dalmát származású Piukovics Katalin gyermeke. Olvasott, művelt, az akkoriban tilalmas francia felvilágosultak több művét könyvtárában őrző édesapja korán elhunyt, édesanyja sokat betegeskedett. A kis Lázit „a kies fekvésű, terjedelmes, népes” Katymáron plébános nagybátyjánál nevelték. A rokon elhalálozását követően szülővárosába vitték az akkor már árva gyereket. Önéletrajzában keserűen emlékezik a bajai elemi iskolára. A szabadkai iskola sem volt különb. Pécsett fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Baján élő bátyjához hazaköltözve jogi tanulmányok helyett — mint Szokoly Viktor írta — „szorgalmasan olvasgatta az akkor megjelent, s a magyar nemes fölkelő sereg vezérletére vonatkozó könyveket, buzgón tanulmányozta a mértani, s a bajai kaszárnyában fegyverforgatás és lovaglásban • Ma tudományos emléküléssel és emléktábla-avatással emlékeznek Baján Mészáros Lázárra, a szabadság* bare hadügyminiszterére. gyakorolván magát, oly szép előkészületeket tett a katonai pályára, hogy midőn az ország 1812- ben a francia háború szerencsés folytatásához megajánlotta segélyét, akkor Bács megye a magyar lovas velitesekhez az akkor még csak tizenhat éves Mészáros Lázárt főhadnagyul választotta meg.” Hamarosan véglegesítették. Szolgált Szlavóniában, az uralkodó is fölfigyelt rá a Rákos mezei gyakorlaton és a mostani Olaszországba helyezte a Ra- deczky huszárezredhez. Mindenütt kereste az önképzési alkalmakat és ápolta a helyi lakosokkal a jó kapcsolatot. Bárhová jutott a katonai pályáján gyorsan ezredesi rangig emelkedett főtiszt, megtanulta az ott élők nyelvét. A szlovákul, szerbül, horvátul, törökül, olaszul jól beszélő katona közben „gondos figyelemmel kísérte külföldön azon célszerű gazdasági kezelést, mely körülményeinkhez alkalmazva, hazánkban is hasznot hozó lehetne”. A szederfa-ültetésről, a selyem- bogár-tenyésztésről, a lovakról írt könyvet, tanulmányt. A Magyar Tudományos Akadémia 1845-ben, a Magyar Gazdasági Egyesület 1847-ben választotta tagjai sorába. 1848. április 18-án nevezte ki V. Ferdinánd magyar hadügyminiszterré. Szülővárosában 1848. június 23-án „rendkívüli lelkesedés között, egyhangúlag képviselővé választották. Az ország- gyűlésen mindig nagy érdeklődést keltettek beszédei, felszólalásai, noha egyik-másik állásfoglalását joggal bírálták a radikálisok, az ifjú forradalmárok. A „törvényes út” védelmében állt ki, amíg lehetőséget látott a nemzet követeléseinek békés érvényesítésére, ennek ellenére a szabadságharc leverése után távollétében halálra ítélték a Törökországba menekült tábornokot. Később Franciaországban próbált szerencsét, majd Angliában élt. 1853 augusztusában hajózott Amerikába. Gazdálkodott. Közelebb akarván kerülni hazájához, hat esztendő múltán Svájcban vállalt állást. Ütközben, az angliai Eywoodban érte a halál. „Nincs senki a külföldön levő magyarok között, ki őt meg ne siratta volna”, írta sokak véleményét kifejezve Puky Miklós. —i —r Tallózás a világ filmtermésében ® Sophia Loren. A különböző országokban megjelenő lapokban, folyóiratokban, magazinokban folyamatosan hírt adnak a filmstúdiókban készülő produkciókról. Ezekben tallózva készítettünk válogatást filmújdonságokból, amelyek közül nem egy bizonyára eljut a magyar mozikba is. Henry Fonda utolsó filmje volt Az arany tónál, amelyben először játszott együtt leányával, Jane Fondával és egy másik világsztárral, Katherine Hep bűmnél. A 72 esztendős színésznő azóta újra a kamerák elé állt: Anthony Harvey rendezésében eljátszotta a Grace Quigley utolsó kimenője című film főszerepét. Partnere a tévéből nálunk is jól ismert Nick Nolte. Jurij Ozerov szovjet rendező, akinek a nevéhez a Felszabadítás és az olimpiai» filmek fűződnek, most a Csata Moszkvánál címmel forgatja legújabb filmjét. Nyilatkozata szerint „ez a film azoknak kíván emléket állítani, akik a főváros falainál estek el”. Szovjet produkció az Egy állomás kettőnek. Az ismert rendező, Eldar Rjazanov népszerű művészeket választott filmje főszereplőiül: Ljudmilla Gurcsenkót, Nyikita Mihalkovot, Nonna Mord-, jukovát, Oleg Bassziliasvilit. A drámaiságban és humorban bővelkedő történetben különféle sorsú emberek kerülnek össze kényszerű várakozásban egy vidéki állomáson. Két világhírű olasz színésznő új filmjéről is hírek érkeznek. Ernest Hemingway Akiért a harang szól című regényét ismét megfilmesítik, s ebben Ingrid Bergman egykori szerepét Sophia Loren alakítja. Az évek óta nem fiimező Gina Lollobrigida a Sa- voyai Matilda története főszerepében tér vissza a mozinézők elé. Elkészült a Csillagok háborúja és A birodalom visszavág folytatása. A jedi visszatérése, amely Han, Csuhákká, Luke, Leia hercegnő és a többiek újabb kalandjait meséli el ismét sok izgalommal és érdekes trükkökkel. Főszereplők: Mark Hamill, Harrison Ford, Carrie Fischer és Darth Vader alakítójaként David Prowse. Fentebb egy Hemingway-re- gény új megfilmesítéséről szóltunk, ezúttal egy Hemingway- unoka új filmjéről számolunk be. Mariéi Hemingway játssza az Egyéni" győztes című sporttémájú film egyik főszerepét. A történet kerete az 1976-os és az 1980-as olimpia, középpontjában két versenyző barátsága, szerelme és rivalizálása áll. Cyprian Kamii Norwid lengyel költőről készít filmet Ignacy Gogolewsky rendező, aki a főszerepet is játssza A szentlélek háza című alkotásnak. Norwid 0 Ljudmila Gurcsenko az Egy állomás kettőnek című filmben. gyári munkásként tengette életét, és 1877-ben egy Párizs melletti szegényházban hunyt el. Az éhség a címe annak az új amerikai filmnek, amely a Films című angol lap szerint „repedt tükörben mutat be egy különös világot”. Az érdekesnek ígérkező produkció rendezője Tony Scott, a nemzetközi szereplőgárdában van Susan Sarandon, David Bowie, Catherine Deneuve. Harmadszor filmesitik meg Stefan Zaromski A hű folyó című elbeszélését, ezúttal Tadeusz Chimielewski rendező irányításával. A főszereplők között van Olgierd Lukaszewicz és Franci- szék Peiczka, akik a legnépszerűbb lengyel színészek közé tartoznak. A női főszerepet, Salomét Malgorzata Piezynska játssza. Kir Bulicsov és Rihard Viktorov, az ismert sci-fi író és rendező két kedvelt műfajt egyesített Az üstökös című új filmjében: az utópiát és a komédiát. Egy déli tengerparti fürdőhely homokjában olyan sűrűn feküsz- nek egymás mellett a nyaralók, mint szardíniák a dobozban. Aztán egy pillanat múlva üres a strand. Mi történhetett? Szédítő sebességgel közeledik egy üstökös a földhöz .. . < E. M. <# Az egyéni győztes. A jobb szélen Mariéi Hemingway Bírálat a kritikáról Minden bizonnyal azóta létezik műkritika, amióta művészet, s valószínűleg kezdettől polemizálnak jelentőségéről, hangvételéről, a megítélések módjáról, lehetőségeiről. „Aki tudja csinálja, aki nem tudja kritizálja”, hangoztatták (hangoztatják ma is) a művészberkekben, amire az ítészek egjl érzékletes példázattal válaszoltak (válaszolnak), miszerint „nem kell tudni tojást tojni ahhoz, hogy megállapítsuk jó-e a rántotta”. Persze mondani is felesleges, hogy ha nem elítélő bírálattal, nem kifogásokat, hiányosságokat, taglalva, hanem elismerő, dicsérő vagy uram bocsá’ magasztaló hangon szól a kritika, szó sincs vitáról — mindenki elégedett. (Sajnos, nem túl gyakori ez a jelenség.) A türelmesebb emberek álláspontja, amely kétségtelenül a legközelebb áll az igazsághoz: „A legjobb kritikus az idő”. Igen, a legjobb kritikus valóban az idő, miközben a halhatatlanság örökfényű emelvényére emel vagy a feledésbe söpör művészeket, .művészeteket — többnyire függetlenül attól, hogy mennyire voltak népszerűek, mennyire istenítették vagy üldözték őket az adott kofban. — S ha ez így van, mi szükség a kritikára? Mi a haszna, jelentősége? Egyáltalán érdemes-e toll- végre tűzni a kortárs művészeteket (illetve elolvasni, mérvadónak tekinteni a bírálatokat), vetődik fel a kérdés, ami egyben újabb viták kiindulópontja is. Nem áll szándékában azonban gordiusi csomót bogoz- gatni e sorok írójának. A fentieket mintegy megjegyzésként szántam néhány észrevétel elé... A kezdő, „szárnyaikat bontogató” toliforgatók népes tábora panaszolja, hogy nem kap őszinte, orientáló kritikát — sem szóban sem írásban — hanem egyszerűen visszaküldik a szerkesztőségek írásaikat. Nem mondja senki, hogy tehetségtelenek, hogy felesleges minden erőfeszítésük a novellagyúrás vagy a versfaragás terén. Azt sem mondják, hogy nem reménytelenek, csak ilyen vagy olyan hiányosságai, hibái vannak zsenge írásaiknak. Sőt, az ígéretesnek látszó, csak még nem kiforrott tolltőrga- tók sem kapnak mást visszaküldött anyagaik mellé, mint néhány sajnálkozó, elutasító szót. Szerencsésebbek azok, akik egy széles látókörű, jól felkészült és jó szemű szakembert tudhatnak maguk mögött, amit számtalan — ma már közismert írók, költők által elmondott esettel — „pályaindító példával” lehetne alátámasztani. Hiszen az írás és valamennyi művészet — bár alapvető követelménye a tehetség — végső soron szákma is, amelynek fogásai, törvényszerűségei elsajátíthatók. Kérdés: vajon hány jó képességű tehetséges fiatal kallódik el az őszinte, szakszerű kritika, az útmutatás hiánya miatt? Hányán keserednek meg idejekorán, hányán fojtják vissza az önmegvalósítás, önkifejezés íráskényszerét, csupán részlet- problémák miatt? „Sok mindenre ráébredtem ecsetforgatás közben, ám sok mindenre csak későn, keserves erőfeszítések után. Ha a hibáimra időben felhívja a figyelmeket egy jóhiszemű szakember, kevesebbet zötyköíőd- tem volna mellékvágányokon. Ezért meggyőződésem, hogy az őszinte, kompetens kritika minden művésznek csak segíthet, még akkor is, ha kedvezőtlen rá, illetve a munkáira nézve, ha keményen és nem éppen szíivhezszólóan bíráló .. — vallotta Bács-Kiskun egyik legnevesebb festőművésze nemrég, lapunk hasábjain, a kritika hasznosságára utalva. Egyre bonyolultabb világban élünk, egyre összetettebb, elvontabb irányvonalak, stílusok tűnnek fel a különböző művészeti ágakban — így a képzőművészetben is —, s ez a tendencia dilemmák sokaságának a melegágya. Gyakran megtorpanásra kényszerülnek tehát a művészek és fejlődésük, kibontakozásuk évekig elodá- zódhat őszinte, hozzáértő kritika híján. Sajnálatos jelenség, hogy napjainkban a kritikák egyre kevésbé nyíltak, lényegre tapintók. Az óvatoskodás, a visz- szafogottság, a köntörfalazás árnyékába húzódik megannyi egyébként szakavatott ítész. Kevés az értékorienitáló, közérthető, nyílt állásfoglalás. Pontosabban: sokkal kevesebb, mint amennyire a művészeknek a művészeteknek — már csak támpontként, viszonyítási alapként is — szükségük lenne. Sajnálatos tapasztalat továbbá, hogy a kritika olykor protekción, jókomaságon hizlalt, semmitmondó blöffök mögé bújva lengeti kétes tisztaságú rongyait. Az indokolatlanul elnéző ítélet, a felháborítóan személyeskedő hangnem, a locsogó óvatoskodás, vagy a dilettantizmus káros hatásait felesleges hangsúlyozni. Elgondolkodtató azonban, hogy sok esetben jól felkészült szakemberekről — irodalom- történészekről, művészettörténészekről, zeneesztétákról, stb. — is elmondható hasonló... Pedig az őszinte, kompetens kritika jogos elvárás és jogos igény. A félremagyarázott, elkendőzött vagy némán megtűrt hibák, hiányosságok épp olyan fékezői a fejlődésnek, a progresszivitásnak, mint az elmulasztott segítség — a tárgyilagos, értő, nyílt kritika — a megtorpanások, szárnybontogatások időszakaiban. És nemcsak a művészetek, az élet megannyi területén . .. Koloh Elek KÉPERNYŐ Kaláka Hétvégeken minden ~ faluiban látni építkezésen dolgozó embereket. Egy-egy készülő családi háznál annyian sürögnek-forog- nak, mint olykor városi többemeletes épületnél Nincs bélyegzőóra, senki sem rögzíti, hogy ki mikor érkezett éls miikor távozott, mégis kora reggeltől késő estig, ereje megleszítésévei hasznosítja magát mindenki. Kinéznék a rokonságból, a társaságból, aki lazsálna hozzátartozója, barátja, szomszédja, munkatársa otthon- teremtésében, írott rendeletelknél szigorúbb parancs: a falusi közvélemény követeli a tisztes helytállást. Évszázados hagyományai vannak az effajta összefogásnak, a kalákának. Erről készített filmet a szegedi tévéstúdió. Szép példákkal bizonyította dr. Varga Milhály szerkesztő-rendező és Megyeri Valéria riporter a paraszti összetartozás továbbélését. A meggyőző képsorok erőteljesem kicsengették a mások számára is ösztönző tanulságot: csak az érdekek hosszú távú, kölcsönös figyelembe vételével boldogulhat egyén és társadalom. A riportfilm tájékoztatott a mai kalákázás kényszerítő szükségességéről, újabb indítékairól. Nem titkolta: szervezettebb építőanyag-ellátással megklönnyít- hetnék a családi házért nagy áldozatokat vállalók munkáját A kiszabott harminc perc kevés volt a falusi lakásépítkezés elmélyült az okozati összefüggéseket is feltáró elemzéséhez, de így is elérte célját: oda kellett figyelni a műsorra, az ügyre. * * * Két jó műsor örvendeztetett csütörtökön. A kivirágzott nádpálcában az volt a csodálatos, hogy a gyerekkori emlékek, a szülőfalu szépségei még az 1950-es évek sanyarú emlékeit is megszínesítették. Ágh István költő gyerekkor-idézését történelemórán vetíttetném általános iskolások számára. A Nagyvizit-ben látszólag nem történik semmi. Kisébb-nagyohb betegségektől gyötörtek, aggódók és reménykedők múlatják idejüket egy kórteremben. A világtól elzárt közegben apró mozzanatok is fontossá válhatnak. A hivatali pozícióra, vagyonra, életkorra nem tekintő betegség megváltoztatja a fehér szoba lakóinak korábbi státuszát. Nemcsak a civilruhát vetik le az ide kerülők, hanem igazi énjüket, a korábban így-úgy éltakaró viselkedési szokásokat is. Még jobban tetszett volna a Gyurkoviics Tibor hasonló című színművéből készült tévéjáték, ha egy árnyalattal visszafogottabbak a „jópofa” figurák (Mária elsősorban). Mindenfajta művészet célja az emberi lényeg vizsgálata és felmutatása. Iskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy az anyag viselkedésének a törvényszerűségei különösen jól érzékelhetők, céltudatosan kialakított laboratóriu. mi körülmények között. A magyar dráma új útjait több-kevesebb sikerrel kutató író is egyfajta kísérletet végzett Badari- val (Mensáros László), Cziegler- rel (Benkő Gyula), Fazekassal (Szilágyi Tibor) és a többiekkel: hogyan, viselkednek — viselkedünk —, amikor csak a „nagyvi- zittőü” várhatjuk reményeink beteljesedését, netán félelmeink igazolását. * » * Ismerem valamelyest a kalocsai érseki könyvtárat. Olvastam értékeiről, bemutattam néhány ritkaságát. A Híres magyar könyvtárak sorozatban szombaton délután sugárzott műsor új információt adott számomra is. Szó és kép harmóniájának köszönhetően a rövidnek érzett műsoridő éllenére is teljes képet kaptunk a közgyűjteményről. Az érdem mindenekelőtt dr. Németh G. Béla egyetemi tanár műsorvezetőé, aki jól tudja, hogy a könyvtár nem holt kincsek hal/ maza. A legrégibb kódexekből, több száz éves szakkönyvékből is a mának szóló üzenetet olvasott ki dr. Köveshegyi András főkönyvtáros és dr. Gr a bits István kutató színvonalas közreműködésével. Czigány Tamás körültekintően, a történelmi folyamatosságot is érzékeltetve, a könyvek tudás közvetítő funkcióját és esztétikai becsét hangsúlyozva rendezte a tanulságos szép, doku- mentumfiilmet. * * * Heltai András kitűnő riporter, de most mintha ő is meglepődött volna azon; a miniszter is ember, noha ennek „bizonyítása” volt A mi kis fórumunk célja. Többször is utalt — ha jó emlékszem — a köznapi emberekre, akik meglepő mádon hasonlítanak a miniszterhez. D,r. Mankója Infre jó partnernek bizonyult. Egy hajszálnyit sem csökken a tekintélye — sőt! —, ha megtudja ország-világ : diákkorában egyikmásik tárgyból puskázott. Abban sincs semmi különös, hogy jól zongorázik. Miért kellett volna álmélkodnunk azon, hogy az interjúalany nemcsak „miniszterül” tud. Várjuk az érdekes sorozat folytatását, kevesebb rácsodálko- zássai, még több természetességgel és dekorációs fórumközönség nélkül. Heltai Nándor jegyét! A kecskeméti Katona József Színház Szervezési Irodája és jegypénztára megkezdte a jegyek árusítását OKTÓBER HAVI ELŐADÁSAIRA. A bérleti előadások csökkenése miatt különösen fontos, hogy nézőink helyUket kellő időben előre biztosítsák. Pénztárunk nyitva: NAPONTA 10—13 ÉS 17—19 ÖRÄIG. Csoportos jegyigénylés és a Pártoló Tagsági Igazolvány megváltása — amely külön előnyöket biztosít — ugyanitt. ________________________________________________1751