Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-14 / 217. szám
1 4 ft PETŐFI NÉPE O 1983. szeptember 14. HASZNOS MELLÉKÜZEM LAJOSMIZSÉN Alágyújtós tőkés exportra ft Az üzem dolgozói csomagolják a belgiumi szállítmány utolsó darabjait. A lajosmizsei Béke Szakszövetkezet műanyag-feldolgozó üzemének egyik keresett gyártmánya az alágyújtós. A napokban arról kaptunk hírt, hogy tőkés export megrendelést is kaptak. — Az alágyújtóst *1975 óta gyártjuk — tájékoztatott Mucha József üzemvezető. — Évente átlag 400 ezer darabot adunk át a kereskedelemnek ebből, a begyújtást jelentősen megkönnyítő termékünkből. Tavaly felvettük a kapcsolatot a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalattal, s az általa végzett piackutatás eredményes volt. Egy NSZK cégtől kaptunk 100 ezer darabos megrendelést, de minden jel arra mutat, hogy ennél többre lesz szüksége. Az alágyújtós dobozait francia felirattal ők küldték. A napokban indítottunk útnak Belgiumba egy 30 szer darabos szállítmányt, s hamarosan megkezdjük a Franciaországba címzett alágyújtós csomagolását is. Ezen felül még 64 ezer dobozunk van, és ez azt bizonyítja, hogy az NSZK cégtől újabb megrendelés várható. Az NSZK kereskedő további piackutatást végez. Kérésére a múlt héten Bécsbe küldtünk egy 100 darabos mintaszállítmányt ebből a termékből. A terven felüli megrendeléseket teljesíteni tudjuk, s külön örömünkre szolgál, hogy a helybeli szociális otthon lakóinak is tudunk munkát adni, akik örömmel vállalták a csomagolást. Gyártmányaink jó részét, az alágyújtóst, a levegőillatosítót, a házgyári szerelvényeket, a mag- netofonaIkatrészeket stb. — bemutattuk a Hírős Napokon, s örömmel vettük át értük az elismerő oklevelet és a bronzérmet — mondta befejezésül Mucha József üzemvezető. O. L. SAJTOPOSTA A kisajátítás színe és fonákja Augusztus 25-i lapszámunk első oldalán számoltunk be arról, hogy a kecskemétiek szociális, egészségügyi, kereskedelmi és szolgáltatási igényednek teljesebb kielégítése céljáibófl. szociális-egészségügyi központ létesül a Széchenyi városi térségben. Megírtuk, a 260 millió forintos beruházás több részletben valósul meg, s az előkészület máris megkezdődött a 40 ezer négyzetméternyi építési területen, ahol jelenleg még töibb tanya, üres telek és elöregedett szőlő-gyümölcsös található, és az érintett tulajdonosok kártalanítása rövidesen befejeződik. E cdíkikünk nyomán fölháborodott hangú levél érkezett hozzánk. A feladó, az Aradi vértanú^ tere 5. szám alatt lakó Szalainé a többi között ezeket panaszolta: Elgondolkodtató, hogy \a tulajdonosok kömé csak az újságból értesült az építkezés "konkrét 'terveiről, ia kisajátításról, meg W állítólagos kártérítésről. ]Mellesleg arrafelé sok a jól termő gyümölcsfákkal teli parcella, 's ia gondosan művelt hobbiföld. Az érdekeltek — közöttük én is i— nem kímélték az időt,1fáradságot és a :pénzt azért, hogy !minél eredményesebb legyen a termelésük. 'E haszontól megfosztani őket ilyeju kurtán-furcsán, bizony kiszolgáltatott helyzet á javából. Van hát okunk a pánikhangulatra. \De miért nem lehetett ennek elejét venni? A közérdekű üggyel kapcsolatosan megkerestük a beruházás gazdáját, a kecskeméti Városi Tanács tervosztályát, ahol a következőikről értesültünk: A szóban forgó ellátási központ megépítéséről hozott döntést alapos felmérőmunka előzte meg. Ennek során a szakemberek többször jártak a helyszínen, s találkoztak a kisajátítandó ingatlanok tulajdonosaival is. Tehát nem felel meg a valóságnak, hogy azok jobbára az újságcikkből tájékozódtak a tervekről. Az viszont igaz, hogy részletekbe menő tárgyalásba még senkivel sem bocsátkozott a hatóság. A pániknak az lehet az oka, hogy jó néhány környékbeli tulajdonos is aggódik, hogy elveszik birtokát. Erre semmi akuiK hiszen a kijelölt területen túl egyetlen négyzetméter kisajátításáról sincs szó. Az ilyenkor szokásos eljárások lebonyolítója a városi tanács Igazgatási osztálya, melynek vezetőjétől, dr. Bán Izabellától is felvilágosítást leértünk, aki ezeket mondotta: — A kisajátítás tárgyában való beszélgetésre, egyezkedésre szeptember 13-án kerül sor. (Tehát tegnap meg kellett ennek történni. A szerk.) Megkapta már erről a hivatalos idézést a több mint húsz érdekelt tulajdonos, akikkel külön-külön ülünk le. Mindenki előterjesztheti tételesen is. men,nyit kér a földjéért, házingatlanáért stb. Az ösz- szeget persze a szakértői becslések és a pénzügyi lehetőségeink szerint ajánljuk fel, a törvényes előírásoknak megfelelően. Döntéseink ellen fellebbezni lehet. Amit még fontos tudni: e területen egyáltalán nem akadályozzuk az idei termés betakarítását. S még annyit: aki nem kapott idézést, azt nem érinti az eljárás. MINDEN TAKARMÁNYRA SZÜKSÉG VAN Veszteségpótló ötletek T ataházán Tataházáról és Mátételkéről — a két egymás melletti községről — azt mondják, hogy a mezőgazdaságból él. A felnőtt lakosság — kevés kivétellel — nyugdíjas vagy aktív tagja a tataházi Petőfi Termelőszövetkezetnek. Ipari üzem csupán egy van, a negyven asz- szonyt és lányt foglalkoztató varroda, amelyet a Szegedi Ruhagyár létesített. _— A mezőgazdaság valóban a fő jövedelmi forrás a két községben — bizonygatja Gelányi János, a termelőszövetkezet állattenyésztési főágazatvezetője. — A bajai járásban, amelyhez tartozunk, háromszor annyi sertést tartanak, mint az országos átlag; nálunk több mint ötszörösét hizlalják. Tavaly a gazdaság közvetítésével 26 millió forint értékű sertést értékesítettek a háztájiból. Foglalkoznak a kisüzemekben baromfi- tenyésztéssel is, főként saját célra, az értékesebb növények közül pedig fűszer- és pritaminpaprikát, valamint a magvaikért virágokat termesztenek. Az idén az aszály náluk is gondot okozott, az eddig lehullott csapadékmennyiség a tavalyinak a felét sem éri el. A tervezettnél valamivel kevesebb búza termett, a kukorica is megsínyli a szárazságot, a legelőik . soványak. — A takarmányveszteség pótlására másodvetésül silókukoricát, olajretket termesztünk — egészíti ki az előbbieket Kiss Imre növénytermesztési főágazatvezető és még azt is hozzáteszi, hogy az összes aszálykáruk eddig mintegy 5 és fél millió forint. — Ennek jelentős részét az állattenyésztésből pótoljuk — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Gelányi János. — A tervezettnél több hízómarhát szeretnénk exportra szállítani. Ésszerű takarmányozással növeljük a tehénállománynál a tejhozamot. A sertéságazatban az élőexportból szá- ' mítunk nagyobb jövedelemre. Több vemhes kocát akarunk értékesíteni. Az aszálykárok arra ösztökélnek bennünket — a háztáji állattartókat is —, hogy a takarmányt nagyon megbecsüljük. Jobban ügyeljünk arra, hogy a cukorrépa-betakarítás melléktermékét, a leveles fejet frissen vagy silóként tartósítva feletessük a jószágokkal. A kukoricaszárat legeltetéssel és silózással hasznosítjuk. Sajnos a tervezett intézkedések csak részben pótolják az aszály okozta veszteséget. A vezetők mintegy 3 millió forint eredmény- csökkenéssel számolnak. Bár ez a szövetkezet gazdasági alapjait nem ingatja meg, törekvésük mégis az, hogy minden lehetőséget kihasználjanak pénzügyi helyzetük javítására. , K. S. A könnyűipar is fejlődik „Olykor arra gondolok, egyenesebb volna megmondani, hogy fiei alkarják számolná ezt az ágazatot. Meg azt is, hogy adjuk el a gépeinket, eresszük szélnek az embereinket. Még mindig jobb volna a nyílt beszéd, minit az, hogy egyre nehezebb a helyzet, mert folyton-folyvást magasabbra srófolják a követelményeket .. Az egyik — külföldön is jól ismert — textilipari nagyüzemünk gazdasági igazgatója fakadt ki ily módon a minap. A panasz mindenkit gondolkodóba ejt, hiszen ha egy tájékozottabb gazdasági vezető így beszél, mit várjunk attól, aki kevésbé informált? Mostohagyerek? Az aggodalmaskodó elégedetlenség csalhatatlan jele annak, hogy vannak, akik félreértik a párt Központi Bizottságának júliusi iparpolitikai határozatát. Akadnak olyanok, akik arra következtetnek belőle, hogy a könnyűipar amolyan tengődő iparággá vált — noha ez nincs leírva sehol. Mégis erre gondolnak, a többi között abból a tényből, hogy hangsúlyozottan — valóban sokkal hangsúlyozottabban — olvashatunk a mikroelektronikáról, a vegyiparról, meg több más iparágról. A legegyszerűbb volna az az ellenvetés, hogy a textilipar sem mostohagyerek, hiszen 35 milliárd forintot költöttünk a rekonstrukciójára a 70-es években. Márpedig ha a textilesek sokat kaptak, akkor az egész könnyűipar fejlődött, hiszen ebben az ágazatban dolgozik az iparág 360 ezer dolgozójának mintegy fe'e S bár ez az ellenvetés igaz volna, mégsem egészen meggyőző, mert tény, hogy a gépipar (ebbe tartozik a már említett mikroelektronika is) vagy például a vegyipar fejlődésének üteme valóban meghaladja a könnyűiparét. No de azt jelentené ez, hogy a könnyűipar Sok-sok ágazata már visszafejlődik, a könnyűipar távlatt alanná vált? Termékeire szükség van Tények cáfolják ezt a felfogást. Az első ilyen tény, hogy ez az iparág elégíti ki a hazai textil-, ruházati'-, bőráru-, bútorigények mintegy 80—85 százalékát. Külön téma volna anról elmélkedni, nem túl magas-e ez a részarány, nem volna-e jobb a lakosságnak, ha mondjuk a szükségleteknek csak 70 százalékát elégítené ki a hazai könnyűipar, a többi árut inkább külföldről hoznánk be, hiszen így nagyobb lenne a választék. Anélkül, hogy ebbe a témába belebonyolódnánk, leszögezhetjük: minthogy a ruha-, cipő-, papír- stb. ellátás politikai kérdés is. a könnyűipar fejlődésének ütemétől meg annak például a mikoroelekt- loni kához viszonyított részarányától függetlenül mindig megkülönböztetett figyelmet kíván ez az iparág. Ahogy a Központi Bizottság júliusi iparpolitikai határozata is hangsúlyozza. Nemzetközi tendencia Egyelőre csak a belföldi igényekről szóltunk, holott — ez a másik fontos tény — könnyűipari termékeinknek mintegy felét exportáljuk. S hogy valóban nincs szó egyhelyben állásról, hadd bizonyítsanak a számok: az 1970—80 közötti időszakban évente 10—11 százalékkal emelkedett az iparág rubel- elszámolású, s 17—18 százalékkal a nem rubelelszámolású kivitele. Ruházati és cipőiparunk exportjának zöme mint a kohászati alapanyag és az energiahordozók ellentétele jelenik meg elsősorban a Szovjetunió piacán, ahol például kőolajra cserélődnek a mi fogyasztási cákkeink. Aligha kell bizonygatni, hogy előnyös számúinkra ez a csere, mint ahogy a Szovjetunió számára is az. S hogy az export nemcsak a külkereskedelmi egyensúly megteremtése, hanem az ország ellátása szempontjából is fontos követelmény, hadd emlékeztessük az olvasót arra, hogy o külföldről vásárolt bőrt, gyapjút, s több hasonló árut is könnyűipari termékekkel ellentételezünk. A könnyűipar fejlődik. Tagadhatatlan, hogy nem olyan gyorsan, minit például a már említett mikroelektronika, vagy pedig a vegyipar — ez nemzetközi tendencia —, de fejlődik. Magától értetődik, hogy az iparágon belül különböző mértékű lesz az egyes ágazatokban a gazdasági növekedés. Hogy másít ne mondjunk, 3 milliárd forint értékű beruházás folyik a papíriparban, új üzemeket épít a nyomdaipar is. Kétségtelen viszont, hogy a textiles szakmában, napjainkban nincs ilyen látványos előrehaladás. Ahogy más európai országokban sincs. De az ismert tény még itt is tény marad: a bei- és külkereskedelemnek a jövőben is szüksége lesz minden méter olyan szövetre, minden pár olyan cipőre, minden bútorra, amelyet gazdaságosan állítottak elő. s amely itthon is meg külföldön is kelendő. S nélkülözhetetlenek azok, akik mindezt készítik. Sz. K. t ÜZENJÜK Andrási Albertnénak, Bácsalmásra: Több mint három éve van hatályban az a minisztertanácsi rendelet, melynek értelmében, ha a két gyermek közül az egyik tartósan beteg, vagy szellemileg, illetve testileg súlyosan fogyatékos, utánuk emelt összegű családi pótlék jár. Ezt a havi 1470 forintos ellátást nem változtatta meg az ilyen pótlékok emelésével foglalkozó legutóbbi, új jogszabálv, melyet helyesen értelme-nek a férje munkahelyén. Petróczi Lajosnénak, Madarasra: A háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójával foglalkozó előirások szerint a 11 kW-on (15 lóerőn) felüli teljesítményű mező- gazdasági vontató (traktor) után fizetni tartozik az a tulajdonos, használó, akinek a birtokában volt a gép január elsején. Aki év közben eladja erőgépét, az jól teszi, ha az árba belekalkulálja azt az összeget is, melyet neki kellett kifizetnie az adóhatóságnak. Megfelelő igazolások alapján elkerülhetők az esetleges viták. Nagy Sándornak, Akasztóra: Illetékesek arról tájékoztattak bennünket, hogy új családi házát rövidesen bekapcsolják az elektromos hálózatba. A hosszú ideig tartó huzavonára azért került sor, mert a meglevő vezetékrendszer bővítésével járó költségek megtérítésére senki sem vállalkozott. Nemrégiben úgy döntött a helyi tanács, hogy hozzájárul a kiadásokhoz, minek következtében a DÉMÁSZ kiskőrösi kirendeltsége soron kívül elvégzi a kivitelezési munkát. Mostanában gyakran kerül iszóba a megyeszékhelyen a kenyér, mely esetenként hiánycikk néhány boltban. Arról ,már írtunk, hogy a legutóbbi kettős ünnep másnapján, augusztus 21-én, vasárnap kora délelőtt nem volt kapható ez a sütőipari termék a kijelölt városközponti bisztrókban, ahol pedig 12 óráig kötelező az {árusítása. Mint a vizsgálat kiderítette, üzletvezetői mulasztás okozta az |ellátási zavart, aminek jövőbeni elkerülése érdekében Iszigorú intézkedéseket tett a megyei vendéglátó vállalat. Ezek után joggal bízhatunk abban, hogy a munkaszüneti, illetve ünnepnapokon többé nem lesz gond a kenyérellátás. Aggódunk azonban a szombat miatt, hiszen toz olvasói bejelentésekből arra lehet következtetni, hogy ezen a napon sincs ‘minden rendjén. A teljesség igénye nélkül hadd hivatkozzunk 'csak két egységre: A Czollner közi ABC-áruházban hét wégén előfordult már, hogy zárás 'előtt 1—2 órával mutatóban sem akadt vekni |a polcokon., A Kada Elek utcai BÉK-boltban pedig augusztus 27-én, szombaton délelőtt már 10 órakor hiába keresték 'az emberek a kenyeret. E isajnálatos esetek hallatán legelőször arra gondolunk, baj van a termeléssel. S mi a valóság? A sütőipari vállalat jő- mérnőke statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a rendeléseken felül gyártott tartalékmennyiség minden szombaton 3—4 mázsa között van. Mi hát a baj az fiilátás frontján? Egyrészt az 1 igények téves felmérése, másrészt az óvatosság a megrendelést illetően, hogy még egy kilányi se maradjam eladatlanul. Mindezt faz illetékes vállalatvezetőktől és a kereskedelmi hatóságtól tudjuk. Közölték velünk: a nyitvatartás idején rendelkezésre állnak azok a szállítójárművek, rfielyek |még |a pótlólag igényelt kenyeret is elvihetik a sütödéből az !üzletekbe. S mód van arra, hogy légyik bolt a másiktól fis kapjon árut, ha ott fölösleges mennyiség van. Az előzőekből úgy tűnik, az ellátás szervezeti rendje kellően kidolgozott, csak a feladat ivégrehajtása akadozik egyes üzletekben, melyek vezetői nem veszik komolyan a fogyasztók szolgálatát. E kötelezettségükre jideje lenne Ivégde ráébreszteni őket. I : KÉRDEZZEN — FELELÜNK Jár-e pénzbeli térítés a magánlakásról való lemondás után? Évtizedek óta laknak magánbérleményben a szerkesztőségünkhöz levéllel fordult kecskeméti panaszosok, akik sokat költöttek ideiglenes otthonuk helyrehozására, csinosítására. A hatóságnál régóta nyilvántartott igényük alapján most abban reménykednek, hogy rövidesen kiutalják részükre az új lakást. S ha így lesz, természetesen lemondanak az eddigi bérleményről a tulajdonos javára. „Ez esetben vajon követelhetünk-e tőle pénzbeli térítést?” — tudakolják olvasóink. A lakásgazdálkodással kapcsolatos jogi előírások szerint az egyéni tulajdonban levő lakásról lemondhat a bérlő a bérbeadó javára is. Ilyenkor igényelheti a pénzbeli térítést, amelynek mértékét a felek megállapodása határozza meg. Az összeget egyszerre kell megkapnia, attól az időponttól számított 15 napon belül, amikor a kiürített szobát-kony- hát és egyéb helyiséget tisztán, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban bocsátja a bérbeadó rendelkezésére. Más a helyzet, ha a visszaadott lakásban különféle hiányosságok tapasztalhatók: e megállapításokat írásba kell foglalni, valamint a bérlő nyilatkozatát is arról, hogy az őt terhelő — például a karbantartási kötelezettség elmulasztása következtében keletkezett — hiba megszüntetéséről, vágy a javítás ellenértékének kifizetéséről miképpen gondoskodik. Ha nem készül ilyen nyilatkozat, vagy ha igen, de az nem elégíti ki a bérbeadót, fordulhat jogorvoslatért a bírósághoz. A hivatalos intézkedésig pedig elodázhatja a szóban forgó pénzbeli térítési kötelezettségének a teljesítését. Mire való a járda? Kalocsáról, Tiszakécskéről, Kiskőrösről és Kecskemétről érkeztek hozzánk hasonló tartalmú panaszok, nevezetesen, hogy e helységek legforgalmasabb részein szinte mindennapos látvány a járdán történő biciklizés. Olykor a felnőttek is kerekeznek, de főleg a tizenéves kiskorúak, akik már ütköztek össze gyalogosokkal. A gátlástalan száguldozás bármikor előidézhet bajt ott, ahol sok az idős ember, meg a kisgyermekkel sétáló szülő. Olvasóink azt kérik tőlünk, közöljük röviden a járdahasználattal kapcsolatos tudnivalókat. A KRESZ világosan leszögezi, hogy a járda az útnak a gyalogosok közlekedésére szolgáló része, melyet az úttesttől szintkülönbség, kiemelt szegély stb. választ el. Amiből következik, e területen nincs mit keresnie a járműnek, például a kerékpárnak. Ha mégis találkozunk vele, a dolognak egyetlen legális oka lehetséges: amikor az úttest járhatatlan és még kerékpárút sem vezet arrafelé, akkor igénybe veheti a biciklis a járdát, ám ekkor sem zavarhatja meg a gyalogos forgalmat, s maximum 10 kilométeres óránkénti sebességgel haladhat. Nos, az említett helyeken — információnk szerint — korántsem az ilyen kényszerítő körülmények miatt veszik birtokba egyes bi- ciklizők a járdát, hanem felelőtlenségből, illetve játékos virtuskodásból. Az előbbit a felnőttek — a nemegyszer illuminált állapotban levők — követik el, az utóbbiért a gyerekek a ludasak. E veszélyes cselekedetekre ezúton hívjuk fel a közlekedésrendészet illetékeseinek a figyelmét. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. A
