Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-13 / 216. szám

1983. szeptember 13. O PETŐFI NÉPE • 5 KISISKOLA KONTRA KÖRZETESÍTÉS? Békésen és jól — együtt ÍS diákotthonban Elfoglalták helyüket az isko­lai csengőszóra azok ás, akiknek hétközi diákotthonok teszik le­hetővé, hogy városi vagy közsé­gi társaikhoz hasonlóan szakos képzésben részesülhessenek. Sőt, már előfordult, hogy valaki sír­va tagadta meg hazautazását - a tanyára pénteken délután az igazgatói irodában: nem a kom­fortosabb élet idegenítette el otthonról, hanem az iszákos apától fél, retteg serdülő lánya. Ha nem épül meg a biztos vá­rosi menedék, föl sem lázad ki­szolgáltatottsága ellen ez a fia­tal élet. Ugyanitt az elmúlt tíz évben mindössze ketten maradtak ki a továbbtanulók névsorából: a nyolcadik osztály elvégzését kö­vetően. Korábban viszont hatvan százalékot is elért a mindenféle képzésnek végső búcsút mondó tanyai diákok aránya a közel­ben. A középiskolákban együtt haladhatnak idegen nyelvi órá­kon a többiekkel, míg korábban az ábécénél kellett kezdeni. Csu­pán érzékeltetésül: ezt hozta ti­zennyolc általános iskolai diák­otthon a Tiszakécske, Soltvad- kert, Bocsa környékieknek, Bács- Kisikun tanyai gyerekeinek. Az egyenlő esély kézzelfogható le­hetőségét. Veszteséggel járt Ennyi, de még több is föltét­lenül hozzátartozik az érem egyik oldalához. A másik oldalt érzékelteti: a kiskőrösi járás je­lenleg alig több mint ezer lel­ket számláló községében, Imre­it egyen kétszázzal csökkent a népesség, miután megszüntették a felsőtago^atot. További kétszáz­zal fogyott >a lakosság az alsó- tagozait fölszámolása után. Ha­sonló esetekben érzékeny köz­életi vérveszteséget okoz a pe­dagógusok elköltözése, hiánya is. Az iskolamegszüntetések túlhaj- tásai — amennyiben erről van szó — egyéb károktól sem men­tesek. JóstZÍvvel veszi tudomásul az ember, hogy az idén újabb 63 általános iskolai tanterem föJ­Hazánk legnagyobb ta­nyás megyéjében újra és újra összecsapnak a kör­zetesítés, illetve a kisisko­lák létét föltétlenül iga­zolni akaró vélemények. Lapunkban sem először foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Válaszcikkek­nek is helyt adtunk, adunk. Néhány frissebb jelenség ismét arra késztet, hogy megnézzük az érem mind­két oldalát. építése járul hozzá az ötéves fejlesztési program megvalósítá­sához a Duna—Tisza közének ezen a részén. Kecskeméten kí­vül Kaskantyú, Csólyospálos, Apositag és Ladánybene is töl- iratkozik a bővítések listájára. De Bács-Kisikunban van Orgo- vány-Kargala és Rekettye-pusz­ta is. Léteznék olyan kis telepü­lések, ahol hagyományos tanyai kis iskolákban oktatnak és ne­velnek. Méghozzá megújított módszerekkel. A tanyai kisdiákok — szeren­csére! — nem estek ki a peda­gógiai figyelemből. Mindig dol­goztak olyan tanítók, tanárok, akik megkísérelték, hogy tartal­massá tegyék az egyetlen tan­teremben levők éppen üresjárat­ra ítélt csendes foglalkozásait. Feladatlapokat (készítettek, indi­góval másoltak — ki saját kéz­zel, ki írógéppel. Magnószalagra mondták a másnapi órák anya­gát, s a kettőt kombinálták munkáltató feladatokká. Mindent úgy kellett megszer­vezni, hogy egyéb tevékenység ne zavarja azit az osztályt, ame­lyikkel éppen közvetlenül fog­lalkoztak. A többieket a szol­gálati lakásukban, valamelyik szabad teremben, vagy ha más nem akadt, a folyosó végében ültették le. A legtöbben — sajnos — be­lefáradtak a küszködésbe. Előbb- utóbb odaveszett a lelkesedés, kifulladt a kezdősebesség, hi­szen egy-egy ilyen iskolai óra előkészítése a tanítási idő több­szörösét követeli meg. A befek­tetett fáradságot központilag kellett átvállalni, hogy könnyí­teni lehessen a nehézségeken, több helyütt hasznosuljon az energia. Ahol már hiányoznak Végeredményben — egy meg­változott helyzetben — néihol már szinte hiányoznak a tanya­si iskolák. A világ több pont­ján megpróbálják mesterségesen visszaállítani a létüket. Ezt te­szik például Svédországban, vagy Norvégiában. De hollan­diai községekben is tapasztalni, hogy nem vonnak össze föltét­lenül szomszédos iskolákat a szakosodás kedvéért: mindössze a nevelői szoba és a tornaterem közös. Ügy látszik, hogy más fel­fogások alakultait ki a hátrá­nyos helyzetről. ' Valóban nagyon lényeges, hegy a tanulók tudjanak a ta­nártól várható külső segítség nélkül is dolgozni. Minél önál­lóbban! A pedagógus megfogal­mazásában: úgy vezesd az órát, hogy maradj háttérben. Szava­hihető tapasztalatok szerint gyakran előfordulhat, hogy a ta­nyai gyerekek ismeretanyaga, tájékozottsága valóban elmarad a többiekétől — vezetnek viszont a hasonló évjáratú társaik előtt a korai önállóságban. Fejhallga- tós magnók közbeiktatásával ugyanakkor jórészt a tudást is sL kerül pótolni. Kecskeméten a Pedagógus To­vábbképző Intézet országosan magára vállalta a kazettás pe­dagógia ügyét a tanyai gyere­kek érdekében. A magnós tanító néniket, a magnetofonvezérlésű .oktatást nemcsak megszokták, de meg is kedvelték több száz iskolában. Bár a készülékek és a szalagok is mindig olyan jók lennének, amilyen például a 4. osztályos orosz nyelvi tanítás anyagfeldolgozása, módszere! Hovatovább elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor nincs szük­ség újabb általános iskolai diák­otthonokra. Az idei szeptember­re meg sem telt mindegyikük tanyai gyerekekkel. Több he­lyütt nevelőotthonok lesznek be­lőlük. Ügy tűnik, hogy egyálta­lán nem kell mindenáron ide körzetesíteni gyerekeket onnan, ahol versenyképesek tudnak ma­radni a kisiskolák. Halász Ferenc Helyreállított várak Litvániában Litvánia területén mintegy ezer épí­tészeti műemléket nyilvánítottak vé­dettnek. Ebből több százat már helyre­állítottak, mintegy 300 restaurálása pe­dig folyamatban van. A szovjet állam a tizedik ötéves tervben 40 millió ru­belt bocsátott a litván restaurátorok rendelkezésére, a jelenlegi öt évben en­nél 10 millióval többet. A köztársaság számos helységében folynak a helyreállítási munkálatok. Egyik ilyen helyszín a XIV. században a Galve-tó partján épült trakai vár (ké­pünkön), amely annak idején a Litván Nagyfejedelemség központja volt. A festői helyet évente rengeteg turista keresi fel. Sok sikert, Kornélia! A Kecskeméti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben az idén 236 tanuló kezdte meg az évet. Hússzal több, mint tavaly. Tiba István igazgató szerint Jövő­re további létszámgyarapodás vár­ható. A több mint íélévszázados tanintézmény új nevelője Ador­jánná Kovács Kornélia. A rokonszenves barna fia­talasszony — aki az idén vé­gezte Budapesten a Kertészeti Egyetemet — gyümölcster­mesztésre oktatja a gyereke­ket. A szakmunkásképzőben ugyanis szőlő-gyümölcs, zöld­ség, valamint dísznövény­tagozaton történik az elméleti és gyakorlati tanítás. Adorjánná vállalta, hogy öt éven belül levelező tagozaton elvégzi a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem Tanárképző Intézetének kétéves kiegészí­tő tanfolyamát, amely tanári diplomát ad. A továbbtanulás feltétele azonban kétéves pe­dagógiai gyakorlat. Arra a kérdésre, hogy miért nem választotta valamelyik mezőgazdasági nagyüzemet munkahelyéül — képesítésé­nek megfelelően — ezt vála­szolja: — Mindig vonzott a peda­góguspálya. Amikor elkezd­tem egyetemi tanulmányai­mat, még nem döntölttem, a végleges elhatározás az egye­tem után fogalmazódott meg bennem. Szeretem a gyereke­ket és remélem, hogy megfe­lelek e szép hivatás követel­ményeinek. Lehet, hogy ez közhelyként hangzik, de mint újdonsült pedagógus, nem tu­dok mást mondani. A szakmunkásképző tanu­lóinak háromnegyed része leány. Főként vidékiek, aki­ket a Bányai Júlia leánykol­légiumban helyeztek el, a fiúk az ÉPSZER kollégiumában laknak. — A lányok magas aránya a szakma elnőiesedését bizo­nyítja — magyarázza Ador­jánná. — Külön érdekesség, hogy a dísznovénytermesztési tagozatra két és félszeres túl­jelentkezés volt az idén. Á gyakorlati foglalkozások­hoz a kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezet adott 4 hektárnyi te­rületet. A gyerekek egyébként egyik héten elméleti tanítá­son, a másik héten gyakorla­ton vesznek részt. Az osztá­lyok természetesen váltják egymást. Kicsit izgul, hiszen meg kell ismernie még a tanítványait és azoknak is őt, — Remélem megbarátko­zunk egymással — bizakodik. Sok sikert kívánunk ehhez a szép hivatáshoz, Kornélia! K. S. Egy régi diáklap Petőfiről A véletlen folytán kezembe ke­rült egy meglehetősen elsárgult lapokat, tartalmazó régi újság. Ez áll a címlapján: Szárnypró­bálgatások. Az aszódi Petőfi Ön­képzőkör ifjúsági topja. IV. év­folyam 5. (tanévzáró) szám. És a keltezés: 1938. június 11. Alat­ta: főszerkesztő: Kemény Kon- rád. Leplezetlen érdeklődéssel kezd­tem lapozni a ritkaságszámba menő kiadványt:. Kíváncsi vol­tam, hogy az aszódi gimnázium­ban — ahol Petőfi Sándor tanult ifjúsága idején — milyenek voltak a diákok száz esztendő­vel halhatatlan költőnk ottani évei után ? Kellemes volt a felismerés, ér­dekes az élmény: 45 évvel a lap­szám megjelenése után elragad­tatással olvastam a 17—18 esz­tendős diákok szellemi produk­tumait. Már a főszerkesztő ve­zércikke megfogott, amikor azt olvastam tőle, hogy nagy köl­tőnk, az „örök magyar útmuta­tó" a „magyarság fényes napja volt", akit követnünk kell. A továbbiakban a kis tanul­mányok egész sora következik, írnak a diákok lelkesen és hoz­záértéssel a költő eszmei vilá­gáról, elhivatott forradalmiságá- ról, a magyar tájakhoz fűződő kapcsolatáról stb. Külön érde­kessége a lapnak, hogy taglal­ják benine Petőfi és Aszód kap­csolatát, idézve a költőt, misze­rint iitt írt először verset, és ami ezzel összefügg, itt volt elő­ször szerelmes. Petőfi három éven át élt, ta­nult Aszódon. Ott szerzett él­ményedről utólag olvashatunk verseiben. Ezért is érdekes le­het a mai érdeklődő számára az a tény, ‘hogy száz esztendővel a lírikus ottléte után, ennyire lel­kesen, s mily nagy szeretettel idézik az emlékét a diákok. Ugyanakkor megható a mai ol­vasó számára az is, ahogyan — a lap tanúsága szerint — szor­galmazták a fiatalok a Petőfi- szobor felállítását Aszódon. E nemes ügy érdekében gyűjtést szerveztek, agitáltak. V. M. I t 1 í Új operafelvételek a rádióban Üjabb operalemezekkel, érde­kes felvételekkel gazdagodott a Magyar Rádió gyűjtménye. A közeljövőben Verdi ritkán szín­padra kerülő operáját, az Alzi- rát hallhatják a komolyzene barátai — Franco Capuana di­rigálásával. A következő hóna­pok programjában szerepel két olyan dalmű bemutatása, ame­lyek témája más komponista megzenésítésében lett világhírű­vé. Közülük az egyik Rossini Otellója, amelynek új lemezfel­vétele olyan világhírű művészek közreműködésével készült, mint a címszerepet éneklő Jósé Car­reras, vagy a Jágót alakító Gianfranco Paatini. Desdemonát Frederica von Stade szólaltatja meg. A másik érdekesség Leon­cavallo: Bohémek című operája, amely — akárcsak Puccinié — Murger regénye nyomán született. A főleg kamara- és zenekari művek komponistájaként ismert Gabriel Fauré ezúttal operájá­val mutatkozik be a hazai rá­dióhallgatóknak. 1913-ban írt Pénelopé című dalművének új lemeze nemrégiben ugyancsak a rádió gyűjteményébe került. A főszerepekben Jessye Norman és Alain Vanzo haliiható. Üj operával gazdagodott nem­régiben az orosz-szovjet zene- irodalom: Gogol Holt lelkek cí­mű művéhez Rogyion Scsedrin írt zenét. Az operát a MELO- DIA-cég lemezen jelentette meg. s a Magyar Rádióhoz is eljut­tatta. A TŰITŐL A TEMZÉIG A Korda-legenda Lelkendező sorokkal kezdi kötetét a nagy fil­mes egyik életrajzírója: „Jóval azelőtt, hogy talál­koztam vele, legenda és jelkép volt számomra Kor­da Sándor. A pusztai fiú, a fiatal újságíró, aki fil­meket csinált Bécsiben, Berlinben, Rámában, Pá­rizsban és Hollywoodiban...” A motívum Ady- versre emlékeztet. Az Értől az Óceánig, a vidéki bölcsőihelytől — de egyúttal a provinciális elmara­dottságból is — az emberi kultúra egyetemességéig és a tehetség kibontakoztatásáig eljutni sokak vá­gya volt a változásokat érlelő századelőn. VOLT EGYSZER HÁROM TESTVÉR Az Ér Korda esetében a Berettyó, amelynek alsó folyását hajdan Túrnak nevezték. E tájon, a Túr- kevéhez tartozó Pásztó-pusztán született kilencven éve. Kellner Henriknek, a Somló-birtok intézőjé­nek és Weiss Ernesztinán&k az első fia a Sándor László nevet kapta. Születését — a lexikonoktól el­térően, újabb közlés szerint — 1893. szeptember 13- án jegyezték be a túrkevei hitközségnél. Két év múlva Zoltán — majdani egzotikus fil­mek rendezője — s újabb két év után Vince öccse követte — a leendő festőművész és díszlettervező. A három testvér együtt hódította meg a világhír­nevet, csak éppen fordítva, mint a mesékben: a legidősebb fiú tört utat, s vitte magával — hogy megtartsa magának — a családot. Sándor majdnem tizenhárom éves, amikor apja meghal. Rokonok támogatására szorulnak, ö így » A három Korda testvér (középen Sándor, a film­rendező). folytatja Pesten az iskolát — Kisújszállás és Me­zőtúr után — a Mester utcai kereskedelmiben. Szen­vedélye az irodalom; könyvekről, színdarabokról ír az iskolai faliújságra, de nemsokára a Független Magyarországnak is. Egy latin egyházi kifejezés — sursum corda: fel a szíveket! — sugallja néki az önmagát buzdító Sursum álnevet, amivel megannyi írását jegyzi, s a később világhírűvé tett Korda ne­vet is. A filmmel a Velence kávéházban ismerke­dik meg. Üj, sókat ígérő lehetőség — ez az 5 mű­fajta! Tizennyolc évesen már Párizsiból tudósítja lapját — nem utolsósorban erről. Hazatérve film- lapokat szerkeszt, szervez, alapít. S 1914-ben maga is belevág a filmesinálásiba — sikerrel. Két évvel később már egy esztendő alatt kilenc filmet for­gat. AZ ÁLLAMOSÍTÓ ÉS A VÁLLALKOZÓ 1918: őszirózsás forradalom. Korda a polgári át­alakulás híve — ez ígér szabadságot a művészet­nek is. Károlyi a haladó polgári filmgyártás meg­szervezésével bízza meg. A Tanácsköztársaság alatt a Művészeti Direktórium tagjaként a filmgyártás művészeti vezetője, s a filmgyártás államosítását indítványozza Kun Bélának. Erre 1919 áprilisában kerül sor (néhány hónap múlva a Szovjetunióiban is). Ebben szintén művészi meggondolások vezetik — nem politikus —, s ez idő alatt is filmeket ké­szít. (Az egyik színes bőrű rabszolgák lázadásáról, a másik egy elvetemült Habsburg hercegről szól.) Munkáját Horthy fogdmegjei szakítják félbe — a Gellért-szállóbeli hadiszállásukra hurcolják. Ki­szabadulása tisztázatlan; alapos monográfusa, K. Kulik a londoni Observer egy későbbi közlemé­nyére hivatkozik, amely diplomáciai közbenjárást sejtet. Korda nem beszélt erről; mindenesetre le­vonta a tanulságokat, s amilyen gyorsan csak be­fejezhette félbehagyott dolgait, örökre elhagyta a az országot. Bécsben már várják a jó hírű filmszakembert. Ott, majd Berlinben, aztán az Egyesült Államok­ban forgat; Angliába költözik, de közben az ame­rikai s a francia filméletben is fel-íeltűnik. Fil­mez, szervez, fUmvállalatokat alapít. Az üzletben is tehetség, mindig mer újba fogni, kockáztat, ve­szít is, de még többet nyer. A buktatókból előre tör ki, még nagyobb vállalkozásokkal, amelyekhez meg tudja nyerni a társakat és támogatókat, s mint a népszerűt érző és értő szakember, a közön­séget. Nem a film szolgálja az üzletembert, ha­nem az üzlet is a filmest. Kedveli a nagy történelmi és irodalmi témákat, a hétköznapi, a magánélet felől való megközelí­tést, s a monumentális megjelenítést. Az utóbbit jól jellemzi egy anekdota. Nagy izgalomban vár A bagdadi tolvaj stábja: sok nénz elfogyott, még se­hol se tartanak, s megjött Korda. Ö elégedetlenül jár a díszletek közt, s az egyik előtt megáll. — Vince, te bolond vagy! — fakad ki becsére. — Si­ess. keríts sok embert, csináld négyszer ekkorára, s fesd bíborra az egészet. .. EGY MŰVÉSZ ANTIFASIZMUSA Ez a film a háború alatt készült Angliában. Kor­da szerepét a második világháború alatt — legen­dák köde fedi. Előbb Amerikába megy — emiatt ■szinte szökevénynek bélyegzi a sajtó —, de ott olyan filmeket csinál, amelyek a közvéleményt a fasizmussal szembeni harcra hangolják: A leg­maradandóbb a Lady Hamilton. Ennek Nelson' ad­mirálisa Napóleonról szólva Hitlerre figyelmeztet: „Diktátorokkal nem lehet békét kötni. Le kell győz­ni őket”. Nem véletlen, hogy Korda neve ott .sze­repel az Anglia elfoglalása utón kihallgatandó sze­mélyeknek a Gestapo készítette listáján. Másfelől az Egyesült Államokban e film — s éppen a Nel­son-beszéd — miaft háborús izgatással vádolva szenátusi vizsgálóbizottság elé idézik. Közben azonban a japánok Pearl Harbournál hadüzenet nélkül megsemmisítették az amerikai flottát — a történelem igazolja az „izgatás” igazságát. A film­nek tömegsikere van. Számtalanszor végignézi Churchill is, s a brit miniszterelnök értékelni tud­ja közvéleményformáló hatását. Ennek Is szerepe lehet abban, hogy 1942 őszén „a brit filmiparhoz való hozzájárulásért” először ütnek lovaggá film­rendezőt — így lett Sir Alexander Korda. ■Közel hatvan filmet rendezett — az utolsó az ■Eszményi férj volt 1947-ben —, és több mint száz film született a közreműködésével 1956-ban bekö­vetkezett haláláig. Akkor már főleg a televízió fog­lalkoztatta — de fölösleges azon tűnődni, mit pro­dukálhatott volna még. Bőveh kifejtette tehetsé­gét, eljutott az Óceánig ... (németh)

Next

/
Thumbnails
Contents