Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-11 / 215. szám
1083. »reptember 11. • PETŐFI NÉPE » S AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT „Mindig a jövő az, ami foglalkoztat” Tizenhárom évesen ipari tanulónak állt, 1944 tavaszán lett segéd. A szülőfalujában, Császártöltésen, majd Baján dolgozott. 1951-től ihat éven át ismét a császártöltési gépállomáson volt traktorszerelő. 1957-ben Páhi és Tázlár után Császártöltésen is megszűnt a gépállomás, s az útja innen Kiskőrösre vezetett. Ott művezető és a mezőtúri mező- gazdasági gépészteohnikum levelező hallgatója. Később a kiskőrösi gépállomás műszaki vezetője lett. Egy évvel azután, hogy a volt gépállomásokból létrejött a kecskeméti székhelyű Mezőgazdasági Gépjavító és Szolgáltató Vállalat, termelési osztályvezetővé nevezik ki. Két esztendeje dolgozik Kecskeméten, a vállalat központjában, amikor fölkérik: legyen a kiskőrösi gyáregység igazgatója. Walther Menyhért rövid töprengés után igent mondott. — Mindez 1970-ben történt, Ükkor, amikor a kiskőrösi gyáregységnek jószerével csak múltja és a bizonytalan jelene volt. Jövője — sokak szerint — aligha, ön ennek ellenére vállalta a megbízatást. Miért? — Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, vissza kell kanyarodnom az időben. Abból, amit az életemről elmondtam, talán kitűnik: pályám során végigjártam a „ranglétra” szinte valamennyi fokát. Következésképpen: belülről ismertem .mindegyik szakterületet, a munka korlátáit és a lehetőségeket. Mármost Kiskőrösön — még a gépjavító időkben — sikerült egy olyan műszaki bázist létrehozni, amilyen kevés volt az országban. Üzemünk az SZ—100-as, lánctalpas traktorok szakműhelye lett: még a Mátra vidéki Szénbányák is hozzánk küldte‘ a gépeit javíttatni. Ügy gondolom, méltán kaptuk meg a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. — Értem. Abban bízott tehát, hogy ha akkor, azt a feladatot sikerrel tudták megoldani, megbirkóznak az újabbal is? — Igen, erről volt szó. A Mezőigazdasági Gépjavító és Szolgáltató Vállalatból időközben kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat lett, s ezzel a kiskőrösi gyáregység életében is kezdetét vette a harmadik „korszak”. Az egykori gépállomás csupán üzemeltette, karbantartotta a gépeket. A gépjavító vállalat üzeme már nagyjavításokat végzett, garanciát vállalt. •A MEZŐGÉP .gyáregységére pedig az a feladat várt, hogy mezőgazdasági eszközöket, talajművelő gépeket gyártson. — Ám amikor ön az igazgatói székbe ült, még a kezdet kezdetén sem tartottak. A kiskőrösi gyáregységnek nemhogy kialakult gyártmánystruktúrája, de még munkája sem igen volt. Netán tartani kellett a megszűnéstől is? — Nézze, vannak üzemek, amelyeket céltudatosan, meghatározott termékek gyártására hoznak létre. Ezeknek a dolga sem mindig könnyű. De mi, akik csak azt tudtuk, hogy valamerre indulnunk kell, és senki sem tudta megmutatni a helyes irányt, nagyon nehéz helyzetben voltunk. A MEZŐGÉP Vállalat sorra eladta bajai, kalocsai, halasi telepeit. Velünk szemben várakozó álláspontra helyezkedett „Majd meglátjuk” — mondták, miközben a jó szakemberek egymás után hagyták itt az üzemet. — Saját maguknak kellett bebizonyítani, hogy életképesek. Végül is merre indultak el? — Szabadjon ismét fejtegetéssel kezdenem. Tételezzük fél, hogy van egy gyár, bizonyos technológiai adottságokkal, s ezekhez igyekszik megfelelő terméket találni. Ez az egyik variáció. A másik: kapok egy feladatot és arra készülök fel. Nálunk semmi sem volt. Sem technológia, sem feladat. S én mégis azt mondtam: a gyáregység .talpra fog állni! í'gy is történt. — Az előzmények ismerete igazán kíváncsivá tett: hogyan? — Ügy kezdődött, hogy ismerőseim révén kapcsolatot sikerült teremtenem egy NDK-beli üzemmel, a Torgaui Mezőgazdasági Gépgyárral. Előbb csak beszélgettünk, majd tárgyalóasztalhoz ültünk, s lassan kibontakozott egy NDK—magyar mezőgépgyártó kooperáció terve, lehetősége. Odáig jutottunk, hogy elképzelhetőnek tartottuk a torgaui, úgynevezett P—437-es kultivátor gyártásának Kiskőrösre telepítését. Igen ám, de az NDK-sok látni szerették volna előbb az üzemet. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy ez dugába döntheti a tervet, de hát inait tehettem volna? Eljöttek, körülnéztek, s bizony, mire visszaértünk az irodámba, a német igazgató ugyancsak lógatta az orrát. — Ez a termék nagyon fontos — hajtogatta. — Mi lesz, ha önök nem tudják majd megcsinálni, hiszen az adottságaik sincsenek meg hozzá? Mi aztán elkezdtük győzködni, hogy nem lesz semmi baj, hsak bízza ránk. — Addig „puhították”, míg aláírta a szerződést. Ezzel azután mindkét fél jelentős kockázatot Vállalt. Mit szóltak mindehhez a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat Vezetői? — A tárgyalások 1974-ben kezdődtek, á szerződést 1975-ben írtuk alá. A kockázat valóban nagy volt, hiszen kötelezettséget vállaltunk arra, hogy 500 gépet még abban az évben elkészítünk. Ha nem sikerül — fuccs az üzletnek, és a kiskőrösi gyáregység minden bizonnyal „eladósorba” keiül, annál Is inkább, mert vevő is ígérkezett: az akkoriban jobb napokat látott IGV fente ránk a fogát. Hogy a vállalat vezetői mit szóltak ehhez? Nem korlátoztak minket, szabad kezet adtaik. Mint említettem, a MEZŐGÉP Kiskőrössel kapcsolatban ebben az időben várakozó álláspontra helyezkedett. — Mi történt ezután? — Határidőre előállítottuk a kultivátorokat, s ezzel eldőlt a kiskőrösi gyáregység sorsa. A terveket, a technológiát, az eszközök egy részét az iNDK-beli partner adta. A második esztendőben már 1100 kultivátor.t készítettünk, s ez a szám később évi 1200-ra emelkedett. Eközben műszaki ismeretekre, gyártási tapasztalatokra tettünk szert, olyannyira, hogy egy i'dő után már saját típusokra is gondolhattunk. Létrehoztuk a kukorica*, cukorrépa-, zöldség- és dohánysormű- velő kultivátorokat, amelyek igen keresettek. — Vállalkoztak tehát, és eleget is tettek kötelezettségeiknek. De hogyan sikerült megteremteni ehhez a gazdasági és műszáki feltételeket? — Kissé leegyszerűsítve a dolgokat úgy, hogy mindannyian nagyon „hajtottunk”. Először is eleget kellett tennünk a vállalati előírásoknak. Azután úgy kellett gazdálkodnunk, hogy „jusson is, maradjon is”, tehát műszaki fejlesztésre is fussa. S mindemellett — amit lehetett — saját kivitelezésben készítettünk: gépeket, épületeket, utakat. Annál meg mi sem természetesebb, ■hogy változatlanul jó minőségű termékeket kellett gyártanunk és mindenkor határidőre szállítanunk. Voltak kétkedők, akik azt mondták: nem lehet, nem szabad, kilátástalan, nincs értelme. Szerencsére nem nekik lett igazuk. — Lehetett ezt az igazgatói irodából előre látni? — Váratlan, előre nem ismert körülmények, események szüntelenül adódnak. De egy vezetőnél — szerintem — alapvető követelmény, hogy mindig legyen konkrét elképzelése, amivel kiáll a munkatársai elé, és rendelkezzen az előrelátás képességével. A múlttal én — megmondom őszintén — nem sokat törődök. Mindig a jö.vő az, ami foglalkoztat. A jövő, ami Walther Menyhért igazgatót foglalkoztatja, a MEZŐGÉP kiskőrösi gyáregysége számára régen nem kilátástalan. Az NDK-beli gépgyárral való — azóta is gyümölcsöző — együttműködés mellett újabb és újabb lépcsőfokok jelzik a fejlődést. Li- cencet vásároltak a nyugatnémet RAU cégtől, s elkezdték a magágy-előkészítő kombinátorok gyártását. Az NSZK-ból származó részegységek arányát egyre csökkentették, s amikor túlontúl drágának találták a rugóskapagyár- tó célgépet, a kecskeméti és kiskőrösi mérnökök, technikusok, szakmunkások maguk készítették el azt. Ma már a kiskőrösi gyáregység szállít alkatrészeket az NSZK-ba, s jövőre elkészül a nullszériája annak a multitiller- nek is, amelynek licencét ugyancsak RAU-éktól vásárolták meg. Sitkéi Béla NEMZETISÉGI TÁBOROK Hercegszántón délszláv gyerekekkel foglalkoztak A már tölbb mint tízesztendős múltra visszatekintő olvasótáibori mozgalom keretei között mind jobban kibontakozik a nemzetiségi olvasótáborok tevékenysége. A 10—14 éves gyerekeket foglalkoztató táborok szervezésében kezdeményező és módszertani tanácsadó szerepeit vállal az Állami Gorkij Könyvtár. Mint arról az intézmény illetékesei tájékoztatták az MTI munkatársát: az olvasótáborokban a tanulóik a nemzetiségek sajátos kultúrájáról, hagyományairól szereznek gazdag ismereteket, de beszélnek az anyaországgal való kapcsolatukról, a többségi nemzethez, a hazához való viszonyúikról is. Az utóbbi években a táborok száma folyamatosan emelkedett, idén a délszláv nemzetiségi gyerekeknek Bár, Hercegszántó, Tököl, és Ba~ latonederics, a németeknek Bár, Kárász, Sötétvölgy, a szlovákoknak Balatonsziemes, Békéscsaba, Büfck- szentkereszt és Szécsény adott otthont, de az NDK. ban és Szlovákiában is szerveztek olvasótáborokat. A nemzetiségi* olvasótáborokban — a nyelvi kultúra ápolásán túl — kiemelkedő szerepe van a hagyományőrzésnek is. Említésre méltó a békéscsabai tanulók „gyökereket” nyomozó szlovákiai kirándulása: a tábor résztvevői végigjárták letelepülő őseik útját, és „szellemi túrákat” is tették a folklór, a népi hagyományok világába. Az idei olvasótáborok érdekessége volt az is, hogy — új kezdeményezésként — pályázatot írtak ki a résztvevők számára. A dolgozatokat csak nemzetiségi nyelvein adhatták be a tanulóik, a pályázat meghirdetői a nyelvi, olvasási kultúrával, a nemzetiségi hagyományokkal összefüggő anyagokat: meséket. verseket, elbeszéléseket, riportokat, műfordításokat. valamint kollektív munkákat: tábori naplókat, ú>ságokat *és önálló képzőművészeti alkotásokat vártak & diákoktól. A nagyszámú dolgozat értékelése javában tart, de még az idén kihirdetik az eredményit. (MTI) KÉT HÉT MÚLVA VÉGE A NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁSNAK Az ipari ég a közlekedési miniszter együttes rendeleté alapján szeptember 25-én megszűnik a nyári időszámítás, hivatalosan vasárnap egy órakor kell visszaállítani a mutatókat 0 órára. A rendelet szerint a nyári időszámítás megszűnéseikor munkát végző — nem havibéres — dolgozóik munkabérét a tényleges teljesítmény, illetve a ténylegesen ledolgozott munkaidő alapján kell elszámolni. A tömegközlekedési eszíközök járatainak többségét nem érinti az óraigazítás, hiszen az európai országok — a Szovjetunió kivételével — egyidőiben térnek vissza az eredeti időszámításra. így utána is a jelenlegi menetrend érvényes, a Volán-nál és a MAHART-nál eszerint indulnak és érkeznek az autóbuszok és* a hajóik. A MALÉV-nél csak november 1-én lép életibe a téli menetrend, addig a légiiközleikedésben is a mos. tani érvényes, amelyben egyébként jelölve vannak az esetleges változások. A MÁV, akárcsak az európai vasutak, az óra- átállítással egyidőben, szeptember 25-én vezeti be a téli menetrendet. Ezért kiadja a hivatalos menetrendhez az 1. számú pótlást. Ez összefoglalja a menetrend májusi kiadása óta történt összes változást, még a külföldi vasutak és repülőjáratok menetrendi módosításait is. Újdonság, hogy e jegyzékben felsorolják azokat a vonatokat, amelyek a mostani menetrendiben ugyan benne vannak, de a karácsonyi ünnepek alatt a gyér forgalom miatt nem közlekednek. A pótlás sem veszi .figyelembe azonban, hogy — tőlünk és a tölbbi európai országtól eltérően — a Szovjetunióban szeptember 30-ám állnak vissza a téli időszámításra. Budapestről szeptember 25. és 30. között is a hazai időszámítás szerint indulnak a vonatok, s csak a határállomáson lesz időeltolódás néhány napig, amíg a Szovjetunióból a vonatok egyórás késéssel érkeznek majd. A MÁV menetrendi pótlása — amely 120 000 példányban készült — a hivatalos menetrend 1. számú utalványa ellenében díjmentesen vehető át szeptember 20-tól a pályaudvarokon és az utazási irodákban. (MTI) Korszerű színv0nalasabb oktatás iskola • Látványnak 1» kellemes Kiskunfélegyháza éj iskolája. ® Felelés az immár egyműizako* érsckcsanádi általános iskolában. • Jöhet a hideg: ez a kazánház egyenletes meleggel látja majd el a homokmégyi tantermeket. • Foglalkozás a solti tornateremben. Itt egyébként felnőttek Is sportolhatnak majd. 9 „Énekes” iskola lett Baja e régi lakóháza. • A Katona József Gimnáziumban már nyolc éve számítógép segíti az oktatást. A komputereknél: a negyedikes Nagy Márton és a másodikos Nagy Norbert. U Kalocsai gyerekek az epreskerti új torna- csarnok előtt. (Pásztor Zoltán felvételei)
