Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-08 / 212. szám

1983. szeptember 8. & PETŐFI NÉPE # 5 A nemzetiségi oktatás Magyarországon KODiLY-DOMBORMŰ DUNAPATAJRA Magyarországon a becslések szerint több mint 400 ezer nem­zetiségi lakos él. A legnépesebb csoport a németeké, számuk el­éri a kétszázezret, utánuk a szlo­vákok következnek százezres lét­számmal, őket a délszlávok köve­tik, majd a románok. Az ország össszlakosságának mintegy 4—4,5 százaléka téhát a nemzetiségi la­kos. Gazdagodó lehetőségek Ezekből a fiatalokból kétnyel­vű állampolgárok válhatnak, ha elsajátítják a magyar nyelv mel­lett saját anyanyelvűket is, ha a nemzetiségi szülők ilyen iskolák­ba íratják őket. Ez lényeges azért is — állapítja meg a Haza­fias Népfront felhívása —, mert a nemzetiségi öntudat nem lé­tezhet adott nyelvi közösséghez való tartozás nélkül. Mindent meg kell tenni az iskolás korú fiatalok anyanyelvi kultúrájának fejlesztéséért. Tekintsük át, milyen lehetősé­geik vannak a nemzetiségi diá­koknak anyanyelvűk tanulására? Kezdjük a németekkel: A múlt iskolaévben a 174 általános isko­lában 24 250 tanuló vett részt né­met nyelvoktatásiban. Működött egy önálló német gimnázium Ba­ján, két német tagozat Pécsett és Pesterzsébeten, ezekben a humán tárgyak tanítási nyelve általában német volt. Pécsett, illetve B'a- ján képezték ki az általános is­kolai tanárokat és tanítóikat. Pé­csett középfokú, Sopronban fel­sőfokú óvónőképzés folyt, ezen­kívül az ELTÉ-n, valamint a sze­gedi, debreceni egyetemeken kö­zépiskolai tanári diplomát sze­rezhettek a német anyanyelvűek. A szlovák nyelven tanuló gyer­mekek száma a múlt években örvendetesen emelkedett (1978 óta 9 ezerről 12 ezerre). Az utób­bi esztendőkben több településen bevezették a szlovák nyelv okta­tását az óvodákban és az általá­nos iskolákban. Olyan nagy volt a túljelentkezés a szlovák nyelvű gimnáziumokban, de az általános iskolákban is, hogy Budapesten párhuzamos osztályok indítására volt szükség. Megoldódott a szlo­vák kollégium ügye is az idén. Magyarországon öt szlovák taní­tási nyelvű általános iskola és két gimnázium működik, Eszter­gomban tanítóképző, Szegeden tanárképző segíti a ,pedagógusok oktatását. Az óvónőutánpótlást a szarvasi felsőfokú és a budapes­ti középfokú képző biztosítja. Van tanárképzőjük a délszlá- voknak, óvónőket oktatnak szlo­vén nyelven is. A tanárképzés Pécsett folyik. A román nyelvű iskolák is népesek az ország ro­mánlakta vidékén. Kétnyelvű tanítás Mint ismeretes, a nyelvoktató iskolák továbbfejlesztéseként a következő esztendőkben a nem­zetiségi területeken bevezetik a kétnyelvű oktatást, ami azt jelen­ti, hogy az egy tan tárgyas nyelvi oktatás helyett az alsó tagoza­tokban a környezetismeret, az ének-zene, valamint az osztályfő­nöki órák, a későbbiekben pedig a felső tagozatokon a történelem és a földrajz tananyagának taní­tása nemzetiségi nyelven törté­nik. Mindenütt arra törekszenek, hogy az anyanyelv ne csak a tanórán, hanem az életben is sze­repet kapjon. Az új oktaitási for­ma azért lesz jelentős, mert ál­tala a fiatal második nyelvként megtanulja a saját anyanyelvét és használhatja is az életben. Hi­szen mindenki előtt köztudott, hogy a nemzeti lét folytonossá­gát csak olyan ifjúsággal lehet biztosítani, amely beszéli anya­nyelvét, ismeri ősei kultúráját. Csak ilyen ifjúság vállal öröm­mel részt a művelődési munkából is. iHárom megyében, Baranyában, Bács-Kiskun'ban és Vas megyé­ben a kijelölt német, horvát és szlovén nemzetiségi iskolákban már az előző években folytak kí­sérletek a kétnyelvű tanítással. Ezek bizonyították, hogy az új módszerrel jobb eredményeket lehet elérni. Az OPI és a szövetségek A tapasztalatokat most felhasz­nálják és a nemzeti szövetségek­kel összefogva az Országos Peda­gógiai Intézetben folyamatosan kidolgozzák az oktatás módszere­it, s új tanterveket és új tan­könyveket készítenek a kétnyel­vű iskolák számára. Az új módszert ott vezetik be, ahol a feltételek erre már adot­tak. Támogatják ezt a nemzeti­ségi szövetségek is, amelyek az idén ősszel tartják kongresszusai­kat. Ezek hű képet adnak majd a Magyarországon élő nemzetisé­gek helyzetéről, az eddig végzett munkáról és meghatározzák a következő öt esztendő tennivaló­it. A nemzetiségi iskolákra, a kétnyelvű oktatásra tehát nagy feladat vár a most kezdődött, tanévben. Illés Sándor Új köztéri alkotások Az utóbbi években két jelenséget figyelhettünk meg az uitcáfc, tereik, középületek szépítésére irá­nyuló törekvésekben. Az egyik az. hogy a városok mellett a községiekben is egyre több igény merül fel. A másik: bővül, szélesedik a műfaji skála. Ma már a hagyományos szobrokon kiviül a többi kö­zött tűzzománc-mozailk, gobelin, ivókút, dombormű, sőt kinetikus alkotás kerül a közönség elé. A megyei tanács művelődési osztályán Gyergyá- desz László csoportvezetőtől megtudtuk, hogy sok­oldalú és gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a kép­ző- és Iparművészeti Lektorátussal. Ez lehetővé te­szi az igényeik ős a lehetőségek összehangolását, az elvárható színvonal megvalósítását. Sokan jelent­keznek a tanácsoknál — vagy a tanácsok a fel­sőbb szerveknél —, hogy emlékmű, parik, játszótér vagy szobor kellene. Ilyenkor szakmai helyszíni szemle, alapos mérlegelés előzi ímeg a döntést, mely — elsősorban a léhetősógék határai miatt — időn­ként elutasító. A köztéri alkotások anyagi fedezetének általában három összetevője van. A helyi erőforrások, a me­gyei tanács támogatása — évente mintegy félmillió forint —, valamint a már említett lektorátus köz­ponti keretéből való részesedés. Érdemes megemlí­teni, hogy olykor egyes gazdaságok is hathatósan közreműködnek a köz ilyen gazdagításaiban. Ezek közé tartozik a fajszi Kék Duna Tsz és a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet. Köztudott, hogy tavaly óta egyebek mellett Kecs­keméten Kiss István Szédhenyi-szobra, Kalocsán Schöffer Miklós kinetikus alkotása, ugyanott Kő Pál szobrász diiszkútja gazdagítja a városképet. Az idén elkészült vagy hamarosan felavatható műve­ket helyhiány miatt nem tudjuk mind felsorolni. Csupán ízelítőiül említünk meg néhányat. Kunfe­• Rétfalvi Sándor Felszabadulási emlékműve Kun- fehértón. héntón Rétfalvi Sándor felszabadulási emlékműve; Lajosmizsén Bujdosó Ernő gobelinje; Bácsalmáson Kalmár János Vörösimaitty-szobra; Kecskeméten Balázs József Róbert márványmozaikja; Dunapa- tajon Somogyi Árpád Kodály-domborművé; Hala­son Mihály Gábor ivókút ja szerez majd örömet a szépet szerető embereknek. Készül Apostagra Var­ga Imre egészalakos Nagy Lajos-szöbna. V. M. HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT POGÁNY FRIGYES Iskolateremtő tudós volt Régészeti barangolások, tanfolyamok Szeptembert mint a szüret, a betakarítás időszakát tartja nyilván a Közvélemény, ami természetesen nem jelenti azt, hogy Ilyenkor nem lehet vetni, netán a vetést előkészíteni. Mindezt persze csak képletesen említem, a1 TIT bajai szervezetéről szól­ván, amelynek tagjai és vezetői ugyancsak seré­nyen tevékenykednek ezekben a hetekben: nyelv- tanfolyamokát, szabadegyetemi és más jellegű elő­adássorozatokat készítenek elő. Néhány nappal ezelőtt írták alá azt a szerződéit, amelyben a válrosi tanács és a járási hivatal illeté­kesei vállalták minden költségét a legközelebb in­duló szabadegyetemnek. Ezt a bajai Türr István Múzeummal közösen szervezik a TIT helyi vezetői; Régészeti barangolások címmel. Ennek keretében — szeptember 26-tól — hat egy­mást követő hétfőn várják az érdeklődőket a szerb templomban, ahol neves történészek és muzeológu­sok számolnak be tudományos tevékenységük leg­újabb eredményeiről. ízelítőiül: László Gyula a hon­foglalásról, Kőhegyi Mihály a szarmatáikról és a hunokról, Bálóczki Horváth András pedig az Észak- Bácskába betelepedett kunokról fog beszélni. Ezzel párhuzamosan — október 1-től — angol, francia, német és orosz nyelvű tanfolyam is indul, alap-, illetve középfokén. A heti kétszer két órás foglalkozások május vé­géig tartanak. A nyolc hónapos időtartamot felére csökkentő, intenzív — azaz: kétszer négy órás — tanfolyamok indítását is tervezik, amennyiben erre igény mutatkozik. Építésznek indült, díszletterve­zőként folytatta pályáját, majd a műemlékvédelem egyik legkivá. lóbb hazai szakembere lett, s az Iparművészeti Főiskola főigazga­tójaként fejezte be munkásságát. A reneszánsz korba illően sok­oldalú tudós volt Pogány Frigyes, aki most hetvenöt éve, 1908. szep­tember 8-án született, és aki 1976. december 15-én halt meg. Diplomáját Budapesten,, a mű­szaki egyetemen szerezte, és egy tervezőirodában kezdett dolgozni. A naphosszat tartó rajzolgatás, számolás azonban nemigen tetsz­hetett neki, mert az első adandó alkalommal az akkoriban fellen­dülő hazai filmgyártás szolgálatá­ba szegődött: díszleteket tervezett különféle mozidarabokhoz. Ám ez a foglalatosság sem kö­tötte le, érdeklődése mindinkább a műemlékvédelem felé fordult. 1935-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsához — illetőleg az ebből alakult Budapesti Építészeti Fő- igazgatósághoz — lépett át. ahol hamarosan az egyik legképzet­tebb munkatársként majd irányí­tóként óvta műemlékeinket. A felszabadulás után megbíz­hatták a városrendezési vélemé­nyező és művészeti csoport veze­tésével. Közvetlen munkaterüle­téül a lehető legnehezebb terepet választotta: néhány hozzája ha­sonlóan lelkes műemlékvédővel felköltözött a szinte teljesen szét­lőtt budai Várba. Ennek a törté­nelmi romhalmaznak a rendbeté­telét szorgalmazta mindenekelőtt. 1949-ben a Fővárosi Tervező Inté­zet — a BUVÁTI elődjének első számú városrendező építésze lett. A tervek sokasága került ki az általa vezetett műhelyből. Hogy csak egyet-kettőt említsünk ezek közül: újraálmodták a Duna-par- tot, a Belvárost, Óbudát, és ter­mészetesen ezekkel együtt a főr város felett magasló királyi palo­tát. E tengernyi elfoglaltság közben pedig ez az elméletben és gyakor­latban egyaránt járatos szakem­ber rengeteget utazott, tanult. Nem mindennapi felkészültsége miatt 1955-től a műszaki egyetem is oktatói közé hívta. Itt, a neki diplomát adó intézményben lett egyetemi tanár — az építészettör­ténet professzora — 1958-ban. Akik hallgatták előadásait, le­gendákat mesélnek róla. Színesen, mindig a maga személyes élmé­nyeire építve idézte meg a művé­szeti korokat, a korszakos meste­reket, mégpedig általában úgy, hogy a saját fényképfelvételeit vetítette ki a tantermek falára. Pogány Frigyes ugyanis szenvedé­lyes fotós volt. Tanulmányait, könyveit is rend­re a saját felvételeivel illusztrál­ta: az 1965-ben kiadott Párizst, az 1967-ben megjelent Rómát, és az 1971-es keltezésű Firenzét —. hogy csak ezt a három legismer­tebb és egyaránt igen terjedelmes kötetét említsük. Élete végén az Iparművészeti Főiskola főigazgatója lett. Ebben a számára látszólag egészen új munkakörben, is régi nagy céljait követte: az emberi környezet mí­ves, rangos megformálására biz­tatta növendékeit, akik közül so­kan ma már ugyanúgy a katedrá­ról hirdetik a környezetalakító művészetekkel kapcsolatos isme­reteket, mint azt hajdan maga is tette. Pogány Frigyes — iskolate­remtő tudós volt. A. L. 'ft. JL „ Jt, * 31. Dr. Varga László triplán illetékes ebben az ügyben. Először azért, mert játékosiként (kapusiként) végiigélte a sokaik által tisztábbnak, becsületesebb­nek vélt hatvanas éveket. Másodszor azért, mert később edzőként egy személyben szenvedő alanya és tanúja volt az NB I-es és NB Il-es csapatok pontadásvételének, a klubok egyre gátlástalanabb bundataktlkájánaík. És harmadszor: Varga dr. volt a legelsői, aki (már 1979-ben!) javasolta, hogy ve­gyék fel az MLSZ ,és a Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság illetékesei a rendőrséggel a kapcsolatot, mert totócsalással többen kész vagyonokhoz jut­nak. A Vasas sok sikert megért egykori kapusa, a VM Egyetértés, az MTK, a Volán SC, az SBTC, a Deb­recen jógvégzett edzője, jelenleg egy klörút-közeli eszpresszó vezetője még ma sem képes indulatok néliktül beszélni mindarról — tapasztalatairól, a sportetikát' régien feledett szemléletről —, atai a csapatok anyagi és tabellalbeli helyzetét,, eredmé­nyeit és érdekeit meghatározza. • A hatvanas évek elején, és köziepén a Vasas volt az örök bajnokaspiráns. A tévedések elkerülése vé­gett sietek megjegyezni1, hogy akkoriban is voltak „egyezkedések”, előzetes megállapodások néhány meccs végeredményének ügyében;, de ezek a maiak­hoz képest csak afféle „szalonremiik” voltaik. Ugyan­is a mérkőzés végeredménye nem pénzen múlt, in­kább méltányosságon: ha az egyik félnek a bajnok­sághoz éppen egy győzelem vagy egy döntetlen hiányzott, ha a klubot a kiesésitől egy x mentette meg, hát isten neki, nem figyeltünk annyira oda, aznap gyengébb formáiban játszottunk. Megjegyzem, az akkori közönség már ezért is őrjöngött, egyszerűen nem tűrte a bundának még a szagát se. Aztán szépen hozzászokott. Ahogy múl­tak az évek, úgy sűrűsödtek a „megállapodások”, és egyre távolodott az erkölcs és a sport egymás­tól. Az utolsó Vasas-évemben, 1968-ban már a sta­dion falai is elpirultak például azon a mérkőzésen^ amikor az MNK sorsa eldőlt. Aztán 1969-től a VM Egyetértés már simán kiesett az én edzősködésem alatt. Pontosan azért, merít én nem voltaim partner az adásvételnél. Nem vásároltam pontot az MT1K- ifiknek sem, viszont ezzel szemben vért, verítéket és könnyeket ígértem szülőiknek, srácoknak egy­aránt. Biztosítottam őket afelől1, hogy rettenetesen megdolgoztam a csapatot, és ennek esetleg csak éveik múlva Látják az eredményét — de akkor már biztosan látják, erre esküszöm! Mit mondjak, vol­taik Olyan szülőik, akik már a startnál azt mondták: köszönjük, ilyen áron nem kell a siker. Nem is le­het elítélni őket, elvégre ott állt előttük a példa, hogy könnyedén; lazán, .megerőltetés nélkül is el lehet érni ugyanezt, Csak nem velem. Sikerült összevesznem és lehetetlenné ten­nem magam a Volán vezetőségénél is. Úgy 1978 táján próbáltak rávenni az elő­rehozott tavaszi első fordulón, — nem fo­gom soha elfelejteni, decemberiben kellett játsza­nunk az Előre ellen —, hogy legyén ez a meccs „szép”. Nem kell annyira keményen hajtani, az Előrének is szüksége van pontra ... Emlékszem ar­ra is, hogy akkor rettenetesen, felszaladt a pumpa bennem. Először is megmondtam a vezetőségnek, hogy nem vagyok hajlandó ilyesmiről tárgyalni. Az­tán .„hirtelen felindulásból” ki,rohantam a Nagy La­jos király útról az Előre-pályára, és megmondtam az akkori edzőnek: tudom, hogy a két pont az Elő- rét a kieséstől óvná meg, de a Volánt az első hely­től ütné el. Figyelmeztettem az eléréseket, hogy akárki akármit mond erről a mérkőzésről, garantál­tan az én szarvaim a mérvadó. Márpedig ha véribe fagy is a csapatom, de most az egyszer győzni fog. Hát győzött is, 2:l-re nyertünk. Igaz, a Volán 8 játékossal jött le a pályáról, az Előre tízzel; úgy emlékszem, Mohácsi vezette a meccset — és akadt dolga. Ez után a találkozó után kitört a hisztéria a Volán-vezetőség körében, Az egyesület (és persze egyben a 22-es Volán, Vállalat) egyik irányítója odajött hozzám a játék végén, és azt mondta: „La­cikám, gratulálok! De mondd, biztos, hogy ió ez nekünk ?” Nem akarok felvágni,, de az én edzősködésem alatt (vagy hatására?) az SBTC is kiesett az NB I-, bői. Itt Lakat dr. örökségét vettem át. Egy hónapiig csak néztem az edzéseket, terveket csináltam, szer­veztem, de éreztem, hogy nem biztos, hogy ezzel a hiányzó 6—8 pontot meg is tudjuk szerezni. Külö­nösen azért, mert láttam, hogy azelőtt jó néhány játékos csütörtöktől már nem a pályán mozgott, hanem szanaszét az országban meccséket vásárolt. Na,, én nem vettem pontot, úgyhogy ki is estünk. 1980-lbain Debreceniben ért a bajnokság. De itt már levontam a konzekvenciáikat, és magam tettem meg a válási, ajánlatot. Elfogadták. Akkor telt be a pohár, áfckor javasoltam az MLSZ teljes vezérkara előtt, hogy ugyan szóljunk már a rendőrségnek^ mert valami bűzlik a totó- meccsek körül, amikor a csapatom egy alkalommal nyert a nagyon jó Váci Izzó ellen. Én úsztam a boldogságtól, maigyaráztaim, hogy na; ugye lehet nyerni erős csapat ellen, is, csak dolgozni kell, ed­zeni, küzdeni — ős úgy néztek rám, mint a hülyé­re. Kiderült, hogy bunda volt. Megegyeztek a há­tam mögött, én meg lelkesedtem, gratuláltam, önül­tem. Egyszerűen összetörtem. Kegyetlen csalódás volt, nem is csoda, hogy üvöltöttem a Népköztársaság út­ján a ragyogó réztáblás épület első emeletén. Zen­gett tőlem a ház; sosem fogom elfelejteni a PVSK-s Rónai Pista, megszeppent arcát mellettem. A felje­lentésre még három évet kellett várni, de végül megszületett. Elég népes a belekeveredett klubok, játékosak, vezetők, bírók hada. Persze az NB II-ibői és a területi bajnokságból. Az NB I tiszta maradt. Erről az a véleményem, hogy olyan dolog azzal fel­vágni, hogy nagy csapatok nem keveredtek a totó­csalásba, mintha én arra lennék büszke, hogy még soha nem estem teherbe... Ugyanis egyikünknek sem volt alkalma ilyesmire. Más kérdés, hogy mi lett volna akkor, ha NB I-es meccs is szerepel a totókupában, vagy ha én véletlenül nőnek szülé­tek! 42+4 1/ 0 'ctksimjé* A Fővárosi Főügyészség és a Tolna megyei Fő­ügyészség különösen nagy kárt okozó csalás bűn­tettének alapos gyanúja miatt vádat emelt Faragó jJózsef, Molnár Tibor, ;Mészöly József, Pa­taki Miklós, Perei Gyula, Lipovszki György, Ber- náth Zoltán, Vígh Sándor, Törőcsik Béla, Bodnár Dezső, Csötönyi iDániel, Száraz Zoltán, Lados Tibor, Vajda László, Kaszner tAndrás, Czeiner [Ferenc, Sár­közi István, Zala ,István, Szalay Imre Gusztáv, Lő­rinc z József, Kovács Gábor, Antoni János, Kajtár István, Déri László, Pócsi László, Gondos Gábor, dr. Füle Lajos. Tejes [Ferenc, Kuluncsics Péter, Me- gyimorecz József. Pocsai István, hlagy János, Ju­hász Miklós, Bánáti Imre, Glázer György, Stemler Tibor. Szöczey Lajos, Havasi Lajos, jBécsey Péter, Tóth Imre, Dóra József, Gállá Zoltán, jKocsis Lajos, Tóth Pál, Lengyel Mihály, Arany Miluíly, Steinbei- szer János, Ződi [Antal, Tímár Géza, Tar László, Tóth András, Mangu László, Mátyás József, Lesti Béla, Egry Zoltán, Ullmarun János, Márta Sándor, Vinkier István, Kozmor Imre, Adóm /László, Kovács I Ru­dolf, Filó László. Landek László, Foki László, Herbst János Tibor, /Hosszú Zoltán, Kasza Gábor, Pál Gyu­la, Fiáth Tamás, Mezei Ottó, Rúzsa István, Földvári Ferenc I ellen, f r, (Folytatás (a Ikövetkező lapszámunkban.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents