Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
/ 1983. szeptember 1. O PETŐFI NÉPE • 5 KIK, MIRŐL ÍRTAK - MEGISMERTET PETŐFI SZÜLŐVÁROSÁVAL Másként Valahol olvastam, hogy amikor a tizenhetedik század elején mór tarthatatlammá vált a geocentrikus világkép, az egyik bíboros meghökkentő ötlettel állt elő: azt javasolta, hogy a heho- centnikus felfogást tartsák meg a tudomány számára, a mindennapi életet pedig továbbra is a régi világkép határozza meg Ezt az elképzelést tarthatjuk furának, de egyszerinek vagy régen, (túlhaladottnak — aligha. Mert hasonló jelenségekkel bőven találkozhatunk malnlapság la Például a közművelődés berkeiben, ahol látszólag miindenfcii elfogadja az új elveket, a gyakorlat azonban alig-alig akar eltérni a megszokottól. E lehangoló tényben, azért van; valami biztató momentum is: nevezetesen az, hogy szakmai kór- ben fogalmazták meg — azon: a tanfolyamon, amelyet a Bács-,Kiskun megyében működő népművelők számára szervezett memrógiilben az Erdei Ferenc Művelődési Központ. Továbbá az, hogy a Baján ö&szesereglett, mintegy hetven szakember egybehangzón sürgette: követve a társadalom egyéb szektorainak példáját, nyitottabbá és rugalmasabbá kell válnia a közművelődési tevékenységnek is. Azt, hogy a gazdasági életünket egyre markánsabban jellemző megújulási készség csak igen-igen lassan tör magának utat a kulturális szféráiban, többen és többféleképpen imdókoltták. Akadtak például olyanok, akik a bajok gyökerét a kulturális gazdálkodás, ezen, belül is b jelenleg érvényben levő finanszírozási rendszer 'bürokratikus voltában keresték. Ennek során feltűnő hevességgel támadták például az egységes műszaki ellátó és gazdálkodó szervezetet (az ún. gaesz-t), amely a mai formájában merev és messzire viszi a gazdálkodást a művelődési házaktól. Mások szerint viszont az okozza a legtöbb gondot, hogy a népművelők fele szakképzetlen, s hogy ebből az állapotból már hosszú évek óta nem vagyunk képesek elmozdulni! Hogy máért?! A kérdésre elég kitartóan keresték a választ, aminek során jó néhány figyelem - remélté vélemény is elhangzott Többen is osztották például azt a meglátást, hogy elhibázott lépés volt megiszüntetni a népművelők önálló intézményiben történő (képzését, s e tevékenységet a tanítóképző főiskolák feladatává tenni. Egyrészt, mert így szinte törvényszerűen háttérbe szorul a szakimtai jelleg, másrészt, mert a tanítóképzőkben végzett népművelők zöme végül az iskolákban köt iki: erre inspirálja őket az a felismerés, hogy a pedagóguspályán jobb feltételiekre szá mi thatnak. Apropó: feltételek. A velük kapcsolatos gondok sorában — furcsa módon, bár, de korántsem alaptalanul — megemlítettek néhány olyan dolgot is. amelyet eddig jobbára, a társadalmi fejlődés vívmányaként tartottunk számon: így a művelődési intézmények hálózatát. A megyei tanács illetékese — Bács-Kiskun művelődési helyzetéről szólván — elmondta: sok faluban egyre elviselhetetlenebb anyagi1 megterhelést jelent azoknak az épületmonstrumolknak a karbantartása és fűtése, amelyeket a gigantomániában tobzódó kivagyiság emelt nem is olyan régen — néhány utcás falvak közepére. Ügy tűnik, hogy sokkal keményebb dió ez manapság, például Bácsszőlösön, .mint másutt a megfelelő épületek hiányai. Ez utóbbi esetben ugyani» rniind több helyen, találják kézenfekvőnek a megoldást: a művelődési ház funkcióit — ideiglenesen, vagy hosszabb távon is akár — más művelődési intézmény veszi át. Sikeres kísérletet tett erre többek között a kiskunhalasi könyvtár, a helybeli művelődési ház tatarozásénak idején, továbbá a Darvas téri Általános Is- ikola Kiskunfélegyházán és az Üjvárosi Általános Iskola Baján: e két oktatása, intézmény a filmvetítéseivel, a képzőművészeti kiállításaival és az ismeretterjesztő előadásaival valójában egy- egy lakótelepi művelődési házat helyettesít — eredményesen. Nagyfokú igazságtalanság volna elhallgatni persze, hogy a rugalmasságinak,, az új igényekkel szemben tanúsított nyitottságnak számos esetben adták jelét már a népművelők is. La- josmizsén a nemrégiben alapított hangmúzeum. Solton az énekkari kultúra felvirágoztatása, Fel- sőszentiivánon, pedig az Ismeretterjesztésben elért eredményék bizonyítják, hogy a közművelődés felelősei megértették az idők szavát, amely az aktív művelődés új és még újabb formáit sürgeti. Az idők szavát, amely kérlelhetetlen ko- noksággai ismétli,: nem elég csupán egy kicsikét jobban — megújulva, egészen másként kell tevékenykedniük a jövőben a közművelődés szakembereinek is. Káposztás János A megvalósult álom Hl wr % Az első próba a salzburgi Dóm téren. Mar- the Keller és Klaus Maria Brandauer még utcai ruhában. Megbízhatóan tájékoztat A Bács-Kiskun megyei könyvtárak nem kényeztettek el bennünket kiadványaikkal. A megjelenít bibliográfiák, antológiák, útmutatók közül csak néhány — Fekete Dezső több munkája, a Forrás-repertórium, a Kiskunság vörös lobogója alatt című összeállítás és még egyikét füzet — felelt meg a szakmai követelményeknek. Egyik-másik régebbi kecskeméti publikációt lesajnáló derűvel fogadta a kritika. A Petőfi szülővárosa könyvtárának gondozásában közreadott Kiskőrös történetének irodalma című, 1689 bibliográfiai tételt tartalmazó kötetet szakemberek készítették: érdemes alapos szemrevételezésre. Az adatgyűjtés kiterjedt a város jelenének, múltjának valamennyi fontos területére. Átgondolt, néhány apróságtól eltekintve — például történelmileg a mezőgazdaság minden tekintetben megelőzte az ipart, ezért indokolatlan az általában időrendi sorrendre is ügyelő kötetben sorrendjük megcserélése — logikus a bibliográfiai összeállítás szerkezete. Igaza van Lisztes László bevezetőjének: „a kutató számára könnyen áttekinthető és megbízható tájékozódást tesz lehetővé”. A címleírások pontosak. A név- és tárgymutató hibátlan. A szükséges, hasznos, sok munkával összeállított kötet megjelentetésének örömét azonban vitatható megoldások fel’hőzik. Aránytalanul kevés tájékoztatást kapunk a régi Kiskőrösről. A Pestről Péterváradra vezető királyi út mentén a XVIII. században gyorsan gyarapodó település" ről már Bél Mátyás megállapította: „sokra vihetné ez a falu, ha ..Számos, szerzője miatt is fontos cikket mellőztek. Szó sem esik arról, — például — hogy Móricz Zsigmond Kiskőrösről ír_ ta első igazi riportját. A Világ 1912, december 25-i számában olvasható „Petőfi társaságában” című riportja. Miklós öccse szerint ezzel a több napos kiskőrösi látogatással „indulnak meg vándorlásai az országban”. (Móricz kiskőrösi kapcsolatairól lapunkban is írtunk 1967. szeptember 4-én, beszámolt erről Tóth István szerkesztésében az az új várost köszöntő • alkalmi újság, amelynek egyetlen cikke sem szert pl a bibliográfiában.) Egyik-másik bibliográfiai tétel besorolása is megkérdőjelezhető. A szocialisták 1918. december elsején, vagy a szoliáldemok- raták 1919. januárjában tartott gyűlése miért került a munkás- és parasztmozgalom (helyesen: mozgalmak) csoportból a Politikai események 1945 előtt adalékai közé? A többször is szerepeltetett Meskó Zoltánról megjegyezhették volna: zölddnges, fasiszta politikus volt. Némileg elnagyolt Izsák László helytörténeti bevezetője. (Aligha hihető, hogy a proletár- diktatúra hónapjaiban a ruha- és szociális akcióik voltak a legfonl tosabb intézkedések.) Az 1945-ös földosztást nem a Magyar Kommunista Párt helyi vezetősége szervezte Kiskőrösön, hanem a rendeleteknek megfelelően létrehozott földosztó bizottság. (Azt kellett volna írni, hogy az MKP és a Nemzeti Parasztpárt kezdeményezte a történelmi igazság- tevést.) Régebben könyvtárosiként, mostanában információkért gyakran > lapozgattam bibliográfiákat. Ilyen „előkelő” kivitelű, ilyen költséges küllemű könyvészeti kiadvány még nem akadt a kezembe. Kisebb betűkkel nyomott, a képek elhelyezésénél a drága műnyomó papírral takarékoskodó könyv inkább összhangban lett volna a hasznos, színvonalas kiadvány jellegével, feladatával : a Kiskőrös története iránt érdeklődők tájékoztatásával. Heltai Nándor Fafaragók tárlata O A kiskunmajsai Kígyóspusztán évek óta nyaranta egybegyűlnek a fafaragók. Közösen alkotnak, s az ott elkészült művekből kiállítást rendeznek. Képünkön az Idei csoportos tárlat egy részlete látható. Egy szőke hajú, vékony tizenhárom éves fiúcska elragadtatva figyelte a salzburgi Dóm tér fatribünjén n szabadtéri játékok Akárki-előadását. Megfogta édesanyja karját, és azt mondta: „Szeretném én is eljátszani egyszer!” A naplójába is bejegyezte. A dátum: 1956. augusztus 15. Csaknem huszonhat évvel később Maria Brandauernek az osztrák Alttauseeben levő házában csöng a telefon. Az édesanya veszi fel, a vonal másik végén fia, Klaus Maria Brandauer nagy szakból. A Mephisto címszerepéért megkapta az Oscar-díjat, meghódította a hollywoodi filmmekkát. Brandauer csak egy mondatot mond édesanyjának: „Anya, eljátszom!” A fia lesz tehát a világhírű darab, az Akárki tizenegyedik főszereplője a salzburgi ünnepi játékokon. Az ünnepi játékok azóta lezajlottak. A gazdag ember életéről és haláláról szóló színmű főszerepét Kari Maria Brandauer nagy szakmai és közönségsikerrel játszotta el. Korunk lengyelemre méltóbb színészei közé tartozik. „Még csak egy pár lépcsőt tettem meg felfelé, de még magasabbra akarok jutni” —, mondja olyan egyszerű bizonyossággal, hogy meggyőzi az embert, el is éri. „Olyan vagyok, mint egy akkumulátor, melynek soha nincs szüksége töltésre” — és azonnal hozzáfűzi, honnan meríti az erejét: „Azok a dolgok, melyek másnak stresszt és kifáradást okoznak, nekem energiaforrást jelentenek”. Művészi becsvágya egyetlen olyan lehetőséget sem hagy ki, mely örömet szerezhet neki: szerepel a televízióban, filmet forgat, színházakban és fesztiválokon lép fel. Telhetetlen ? „Nagyon korán megszoktam, hogy szabadságot élvezzek a pályámon. Lehetséges, hogy ez egyeseknek nem tetszik. Boldog vagyok, hogy a manipulációk korszakában a magam ura lehetek. A pénz alárendelt szerepet játszik nálam. Ha kedvem van, pince- színházban éppúgy játszom, mint egy Bond-filmben a kamerák előtt”. Az Akárkit másodpercnyi gondolkodás nélkül vállalta el. Gyermekkori álma vált valóra, szívből ragaszkodik a darabhoz. „Hoff- mannstahl olyan kérdésekkel foglalkozik benne, amelyek engem személy szerint is érdekelnek: a gazdagsággal, a hatalommal, az élettel, a halállal. A színész saját kétségeit, félelmeit és depresszióját is eljátszhatja. Ilyen darab után szinte más emberré válhat”. Éppúgy, mint az Akárki női főszereplője, Marthe Keller. A svájci világsztár, akinek Verbier-ben, Párizsban és New Yorkban egyaránt van lakása, Brandauer szerelmesét játszotta. Az Akárkiben felajánlott szerepet örömmel vállalta, bár őt nem fűzi olyan kapcsolat a darabhoz, mint partnerét. „Még soha nem láttam az Akárkit”. Marthe Keller elfogulatlan, szimpatikus, ellentétben a róla kialakult sztár képével. „Nem zavar, hogy egyesek régimódinak tartják az Akárkit. Rám olyan erős hatással volt a darab néhány mondata, hogy libabőrös lettem. Brandauer így nyilatkozott a színésznőről: „Nagyon örültem, hogy Marthe volt a partnerem. Ragyogó színész, kiváló kolléga és elbűvölő asszony”. ANTWERPENBEN TARTOTTÁK A Nemzetközi Kodály Társaság tisztújító közgyűlése A magyar zeneszerző, zenetudós életművét bemutató fotókiállítást is roegtekámthettek a közelmúltban a Nemzetközi Kodály Társaság VI. Szimpozionján,a,k résztvevői Antwerpeniben. A belga királyné védnökségével rendezett tanácskozáson mintegy százharmincán vettek részt Többségük a kecskeméti származású komponista, zenepedagógus nevét viselő társasáig tagja. A magyar küldöttségben! két kecskeméti zenepedagógus is képviselte zenekultúránkat. Rozgonyi Éva megyei vezető szakfelügyelő — a magyar tanárképzésről tartott előadást — és Ittzés Mihály, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatóhelyettese. Bemutatták az intézetről készített videofilmét, valamint a magyar zeneoktatási módszereket népszerűsítő sorozat első, részben Kecskeméten forgatott részét. A változatos, gazdag programban, finn gyerekek adták elő Szőnyí Erzsébet Didergő király című operáját. A Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tárnára inagy érdeklődéssel fogadott előadást is tartott Kodály az ember, a művész címmel. Japán, belga, francia, magyar, angol és más országból érkezett meghívottak mondták el tapasztalataikat, javaslataikat a Kodály elgondolásainak más kultúrákban lehetséges alkalmazásáról, érvényesítéséről rendezett vitában. A nemzetközi szimppziöm, amelynek megnyitó ünnepségén részt vett Kodlály- né Péczeli Sarolta, egy napra, ellátogatott a francia nyelvű ősi Tour- naiba. A Nemzetközi Kodály Társasáig ez alkalommal tartott tisztújító közgyűlésén a jeles japán népzenekutatót, Tanárnőt» Kazuyuikit választotta elnökévé. A két átélniük a belga Gilbert de Greeve zongoraművész, zeneakadémiai igazgató és Vikár László népzenekutató, alki a Tanár úr gyűjtőútjai,ről, népzene-kutatói elveiről foglalta össze gazdag ismereteit. Eősze László maradt továbbra is a társaság ügyvezető titkára. A kitűnően szervezett tanácskozáson megjelentek elhatározták, hogy a legközelebbi Kodály-sziimpoziont 1985-ben Londoniban rendezik. H. N. Lakatos András-Láng Zsuzsa 25. Az első házasságom nem sikerült, a vagyonmegosztás és a többi gond elvitte a pénzemet, de igazság szerint a kedvemet is. Még 81-ben is csak elvétve játszottam. Amikor megismerkedtem a mostani feleségemmel — ez is 1981-,ben voLt — bevallottam neki, hogy bizony én gyakran nagyiban totó- zom. Megmondtam, hogy van, úgy, hogy nyerek, de az is előfordul, hogy úszik a befektetett pénz. Bizonyítékul meg ils mutattam neki néháiny kitöltött szelvényt, de azon a héten nem jött be semmi, egyetlen totón sem volt 9-esnél több találatom. Erre a jövendő,beli feleségem azt mondta, hogy amíg nem házasodunk össze, addig azt csinálok, amit akarok, neki nincs beleszólása, de esküvő után már nem fogja tűrni, hogy ilyesmibe öljem a drága pénzt. Közrejátszott ebbem ,az is, hogy én még semmiféle vagyont nem gyűjtöttem addigra, pedig éhben a szakmában, ebben a korban, már az emberek többsége megszedi magát egy kicsit. Neken» egy négy és fél éves Zsigulin és egy 20 ezer forintos rossz teherautón kívül semmim seim volt. Sajnos, a totó is szenvedéllyé válhat; ezt bizonyítja az is, hogy nem tudtaim abbahagyni. 1982- ben már fix tippeket vásároltam. Csakis és kizárólag a Nyári Totó Kupán, mert bajnokságon soha nem fotóztam. A tippekért egyébként nem kértek tőlem pénzt, jÓ6zántamból hagytam ott egy-kétez- ret annál, aki mondta. Egész pontosan 5—10 ezer volt a maximum, amit befektettem. A bevéted1, ahogy összeszámoltuk, körülbelül 700 ezer forint lehetett. A 26., a 29, éls a 30, játékhéten bejöttek a tippelk. De az üres hetek elvitték a nyeremény jó részét. Ilyenkor a tippeknél kiderült, hogy egyáltalán nem annyira „fixek”, mint amilyennek ,mondták őket. Aztán szépen vége lett a totókupának; még a bajnokságban is próbálkoztam a játékkal — teljesen tiszta alapon —, de egyetlen egyszer sem nyertem. Szeptember vége felé megesküdtünik a feleségemmel, azóta nem játszottam. Meggyőződésem, hogy nem érdames nagyban játszani. Kicsiben igen, de nagy tétre hosszú távon csak ráfizetni lehet. A biztos tippad,ókról is megvan a véleményem. Jüngern is becsaptak már. Kocsis Lajost régebben, csak a tévémeccs,ékről ismertem, aztán egyszer később lent jártam Gyulán, és ott személyesen, is találkoztunk. Totóügyben ig összejöttünk 82-ben Gyulán,, egy eszpresszóban; később a házban, ahol lakott. Én Kocsison, kívül senki imás focistát nem ismertem. Azért mentem hozzá. Tudtam, a bajnokságnak vége, és azt is, hogy egy tartalékos csapattal kerülnék szembe legközelebb. Nagyon meg is döbbentem, amikor Kocsis azt mondta: x lesz az eredmény. Meg is jegyeztem: ti jobbak vagytok, nektek kellene nyernetek, de Lajos azt válaszolta, tudod, most lazítunk, nem bírjuk megnyerni a meccset. Persze kiderült, hogy rossz volt a tipp, nyert a Gyula. Olyan jó két hét múlva újra lementem, megkérdeztem, Lajos, ml volt az eredmény ai múltkor? Azt válaszolta, (hogy tudod, annyira gyengék voltaik, hogy mégiscsak ímeg tudtuk verni őlket. És azt is megígérte, hogy ezentúl .már mindig nyerni fognak, mert új edzőjük lesz. A következő meccset vallóban meg ig nyerték, szépen levittem néki ötezer forintot, letettem az asztal szélére és eljöttem. Ennyi volt a Kocsáis Lajos-ikapcsolat. Mégis végül Kocsis vallott rám elsőnek. Hívattak is a rendőrségre, mert é Lajos azt mondta, hogy adtam neki 10 ezer forintot. Egyébként nem igaz, csak ötöt adtam néki. Ténylég. (Mikor tisztázódott a dolog, volt három nap gondolkodása időm, de mór az első éjszaka elhatároztam, hogy elmondok mindent. Semmi értelme nem volt titkolózni. Még olyan, dolgokat is elmondtam, amire sose jöttek volna rá, de mégsem volt azóta nyugodt éjszakám. Már odakint is nyomasztott a dolog: tudtam, ha megírták az újságok az olaszországi és brazíliai totóbotrányt, akkor ez is ki fog denülnii. Csak abban reménykedem, hogy legalább az javamra válik, hogy én csak „ámyékjátékos” voltam, mindig a háttérben, próbáltam maradni. Faragó Jó- zsefékkel és Bermáth Zoltánokkal már három-négy esztendeje megszűnt mindenféle kapcsolatom. Molnár Tibort pedig összesen, ha egyszer láttam életemben, úgy emlékszem Budaipesten, egy totózóban. A tippvásárlásoikat is imagányosam, a nyeremény reményében bonyolítottam ba.rátómmal. * B. T. sírkőfaragó kisiparos memóriája ez esetben nem tökéletes. A Tolna megyei Rendőr-főkapitányság és a BRFK vizsgálati osztállyá a nyomozás során megállapítottal, hogy B. T. Moílnár Tibor 'megbízásából intézte a Gyullad SE csapatánál az egyezményeknek megfelelő végeredményt A vizsgálat egyébként más esetekben is bizonyította aktív részvételét a totókupa mérkőzéseinek megvásárlásában. * A Tolna megyei Rendőr-főkapitányság gigászi munkát végzett az elmúlt hónapok során. A nyomozati időszak „termése”: 13 megyéből 42 területi csapat közül 37 kompromittálódott a bűnügyben, 3 katonacsapatnak volt .valamilyen szerepe a visszaélésekben. 10 NiB Ll-es együttes adott, illetve vett mérkőzéseket a totóaóktól. A 149 esetből 69 alkalommal vesztésre, 41 alkalommal döntetlenre, 39-szer (nyerésre vették fel a csapatok és a játékosok, összesen 1 millió 800 ezer forintot. (Folytatás a következő lapszámunkban)
