Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
család • otthon * szabad idő [ DIÁKSZOBA Ahol a családban értenek a barkácsoláshoz, ott nem jelent nagy problémát (kevés kiadással), jó ötletekkel egyénivé varázsolni a nagydiák vagy egyetemista szobáját. Rajzunkon fiókos, dobozos elemekből kialakított hangulatos kuckó látható. Asztal helyett asztallap, hajlított csőből készített székkel. A kényelmes — szekrénykékkel körülbástyázott — fotel egy felfordított rekeszre ráhelyezett (részekből szabott) habszivacs matrac. A fekhely pedig téglalap alakú dobogóra helyezett habszivacs elemekből áll. A cukorbetegek helyes táplálkozásáról Magyarországon negyedmilliónál is több cukortbe- teget tantanaik nyiillváin,, s a számuk megyénkben sem kevés. Indokait hát, hagy megkülönböztetett módom, foglalkozzunk velük, segítsük az egészséges emberek közé beilleszkedésüket, ami elengedhetetlen a jó közérzetük megőrzéséihez, a munkában, a családiban való helytállásukhoz. Bár a kellő színvonalú ellátásuk biztosított a rendelőintézetekben, illetve a kórházakban, ám nagyon fontos, hogy gyógyítsák önmagukat is. Minderre a diéta, az orvosi előírás szerinti táplálkozás révén kerülhet sor. Az ilyen betegek körében bizonyára köztudott, hagy csak igen korlátozottam fogyaszthatnak szénhidrátot. Óhatatlan a kérdés: miért? Mert e tápanyag jelentősen emeli a véroukorszintet, amelynek szabályozásához szükséges anyagcserehor- mont, az inzulint egyáltalán nem, vagy csalk csökkent mértékben termeli a szervezetük. Ezt kapják meg pótlólag injekcióban, esetleg tablettáiban,. Amiből következik, hogy e gyógyszer,adagoknak megfelelő — lassan, lebarnító — szén- hidráttartallmú ételeket ehetnek. Már az egészséges életmód is megköveteli a napi legalább 5—6-szori étkezést, mindez fokozottan vonatkozik a cukorbetegekre. Számukra alapvető, hogy az engedélyezett szénhidrát-mennyiséget tervszerűen fogyasszák a nap meghatározott időszakában. (Akinek például napi 200 graírmm szénhidrát a kötelező adagj,a, ajánlatos reggelire 35, tízóraira 29, ebédre 52, uzsonnára 20, vacsorára 41 ás utóvacsorára 23 grammot ennie.) örvendetes tény, hogy a kereskedelem már sok helyütt árusít számos, úgynevezett diabetikus készítményt, ám egy résiziük házilag előállítható. JÓI teszi a beteg, ha az üvegleken — melyekben a befőttje, lek- vára, szörpje stb. van — címkével jelöli meg a gyümölcs-alapanyag nevét, súlyát és a szén,hidrát-tartalmát. Különben érdemesebb e termékeket a fogyasztás előtt ízesíteni Szaharáimat, semmint a főzés közben, ami fémes utóízt okoz. Vigyázni kell a glukononnal való édesiíitésnél, hiszen az is tartalmaz szénhidrátot. Nem szabad viszont édesíteni a szőlőcukor tartalmú pót loan,yaggal, a carvtttai- lal, amely azonnal megemeli a vércukor-sziintet. Végezetül ajánlok néhány kevésbé isimert és az étrendet változatosabbá tevő receptet, melyet remélhetőleg hasznosítanak érdekelt olvasóink. BEFŐTT Tegyük a kifogástalan minőségű, megmosott, hámozott gyümölcsöt (almát, körtét stb.) tiszta üvegbe, s azt töltsük tele hideg vízzel. Tantósítószerkéínt szalicilt használjunk. Az üveget kössük le. utána burkoljuk be papírral, majd helyezzük el nagyobb fazékba, amibe annyi vizet öntsünfk, hogy félig ellepje. Lassú forralást követően hagyjuk kihullni. LEKVÁR, dzsem Áttört gyümölcsből lekvárt, darabos gyümölcsből pedig dzsemet főzhetünk. Utóbbihoz kötőanyagként (cukor- szirup helyett) glukonon, vagy pektins esetleg gyümölcs- pür(é szükséges. A felforralt készítményt kis üvegeikbe rakva, tartósítóanyag hozzáadásával szárazon dunsztol- juk 1—2 napig. GYÜMÖLCSSZÖRP A kellően előkészített gyümölcsöt péppé préseljük. Vele megegyező mennyiségű vízzel felforralva nyerjük a szörpöt, amit mérjünk ki üvegbe, s szórjunk rá késhegynyi szalicilt Jól lezárva dumisztoljuk. KÓKUSZOS SÜTEMÉNY A tésztához 20 deka liszt 12 deka margarin, 1 deka élesztő, negyed csomag sütőpor, másfél evőkanálnyi tej, két tojáissárgája; a töltelékhez két tojásfehérje, egy csomag kókuszreszelék, 10 défca glukonon és vaníliarúd szükséges. A sütőporral elegyített lisztet összemarzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk a tojássárgáját és a tejben megkelesztett élesztőt. A jól összegyúrt masszát két cipóra' osztva mintegy 20 pereiig pihentetjük. Ez i|dő alatt elkészítjük a tölteléket: a tojásfehérjét és a vaníliás rúddál ízesített glukononit gőz felett habbá verjük, amit kókuszreszelékkel keverüpk, s langyosra hűtünk. Majd rákenjük a vékonyra nyújtott tésztára* melyet beigliszerűen göngyölünk fel ég 14 egyforma szeletkére darabolunk. Ezéket zsírozott, lisztezett tepsiibe rakva, előre forrósítatt sütőben zsemleszínűre sütjük. Egy szelet sütemény 10 gramm szénhidrátot tartalmaz. (Következő iszámunkban \a igyomorbetegségben szenvedőknek adunk jótanácsokat és recepteket.) Velkeiné Devánszki Zsuzsa diétikus Barátkozás az óvodában Az óvodáskorba lépve a kisgyermek viselkedése egyre színesebb, játékai sokfélébbek, tartalmukban gazdagabbak. A közösségben mind többféle helyet foglalhat el, többféleképpen kötődhet társaihoz, számos szerepet próbálhat ki. Az így szerzett tapasztalatai nélkülözhetetlenek lesznek majd az iskoláskorban. Szembetűnő, hogy a csoportokban a gyermekek sokkal Inkább vonzódnak egy-egy társukhoz, mint a többiekhez. Tartósabb rokon- és ellenszenvek alakulnak ki közöttük. Jól elkülöníthetők az apróságok aszerint is, hogy ki milyen „szerepet” játszik, mennyire kedvenc, vagy peremre szoruló a közösségben. Az egyik zsarnokoskodásával tűnik ki, a másik azzal, hogy szeret gyámkodni. Van, aki állandóan a középpontba igyekszik, van aki visszahúzódik, mások örökösen ingerük társaikat. . E fejlődési szakaszban a leggyakoribbak a gyermekek közötti összeütközések: a vetélkedés, a kötözködés, a versengés, az erőfitogtatás. Mondhatjuk, hogy a három év körüli időszak kritikus periódus a gyermek életében. A piciket kezdettől fogva arra tanítják szüleik, nevelőik, hogyan kell szépen, kedvesen játszani. S ha nem úgy van, ahogyan a felnőttek szeretnék, megszidják, gyakran meg is büntetik őket a verekedésekért, irigykedésért vagy a zsarnokoskodásért. Pedig csak a három éven aluli gyerekeknél gyakoribb a barátságos egymáshoz közelítés. A hároméves kor a személyiségfejlődés egyik fordulópontjának tekinthető. Lényege: a gyermek felfedezi önmagát, énjét, s lendületesen, olykor kitörő indulatoktól hajtva próbálgatja erejét, úgy érzi, mindenre képes. Makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy mindent maga csináljon. Szókincsében megjelenik az „de én akarom”, a „majd én egyedül” ... összeméri magát a többiekkel, fölébük akar kerekedni, s már az is haraggal tölti el, ha látja, társa „jobban” tud játszani valamivel, mint ő. Énjének kiterjesztése szintén nem akadálytalan: hasonló korúak hasonló módon szeretnének érvényesülni. Ezért az ösz- szeütközések akadályozzák az együttes játékot. Az óvónők irányítása elsősorban azt célozza, hogy a gyermekek tanulják meg önállóan megoldani konfliktusaikat, betartani a társas együttlét alapszabályait. Ez nem is olyan egyszerű, különösen azoknál a gyerekeknél, akik testvér nélkül nőnek a családban. A kölcsönös alkalmazkodás képességének fejlődése lehetővé teszi a gyermekek szervezett együttműködését a játékban, a foglalkozásokon. Ez már a nevelési hatásokra kialakuló közösségi tapasztalatszerzés, az értelmi fejlődés magas fokát jelzi. A kooperatív tevékenység megköveteli, hogy a gyermek pajtása érdekeit is figyelembe vegye. Arra is képesnek kell lennie, hogy magával szemben előnyhöz juttassa társait a közös játékokban, felmérve, hogy legközelebb a másik kerül hátrányba. Az együttműködésre való hajlamban jelentősen különböznek egymástól a gyerekek. Azok az óvodáskorúak, akik társaik jelzései, viselkedési és szóbeli válaszai iránt érzékennyé válnak, érzelmeikbe beleélik magukat, szívesen vesznek részt a társas munkában. A közösségi élet másik jellemző sajátossága is megjelenik körükben: a munkamegosztás. Egyikük kényelmesen ül egy „nagy teherautóban”, a másik pedig buzgón tologatja, majd helyet cserélnek. Nemcsak ketten, többen is együttműködhetnek. Ki-ki ellátja a maga feladatát: építhetnek valamit, amelyhez az egyik a kockát hordja, a másik a falakat rakja, a harmadik az udvart szépítheti. Az óvodáskor végére a tapasztalaitok igen gazdag tárháza áll a gyermekek rendelkezésére a társas kapcsolatok terén. Legjelentősebbnek az együttműködésre való képesség kifejlődését tartjuk, hiszen aki pajtása kapcsolatokat tud kiépíteni, annak könnyebb ■ lesz az iskolai élet rendjébe való beilleszkedés, az osztály közösségével való harmonikus együttműködés is. P. S. HORGÁSZOKNAK Titokzatos halunk: a compó A minap együk barátom .lelkendezve újságolta, hogy az akasztói osa/tarnó!ban fogott egy cigánytia- iat, s azt is hozzáfűzte, hogy ez a hali egészen, olyan, volt, mimt a compó. Ismerősöm nem győzött ámulmi, amikor ellmagyaináztam (neki a „hasonlóságot”, miszerint a compót nevezik népiesen cigány,halnak. De nevezik úgy is, hogy sárhal, vargahal, varjúhal1, gyószkeszeg, haldoktor. A compó talán a legtitokzatosabb halunk, amely a legimocsa- rasabb. álló iszapos, vízi növényzettel benőtt csendes vizákban taláLható, Teste zömök, az apró pikkelyeken kívül1 vastag csúszós nyálkaréteg borítja. (Régi öregek mesélték róla, hogy a compókat állítólag felkeresik a megsérült hallak, hozzádörzsölődinek és a compók nyákjéltól begyógyul a sebük,) Háta feketészöld, oldania zöldes-arainyszíniben játszik, úszói sárgás-aranyos-pinosas gzín- Hatásúak, Nyáron nappal szinte mozdulatlanul! fekszik egyhelyben a hűvös, híg iszapba fészkelve és este indul táplálék utáln. Akkor szaporodik, ha a víz hőfoka eléri a 20—30 fokot. Sokszor még augusztusban is ívik. Növekedése igen lassú, 20—25 centiméter hosszú. A félkilós példány már nagynak számít, de nem ritka a kallós compó sem. Fogása, külön élvezet. Pici, de erős horgot ajánlatos felkötni, legalább 40-es zsinórra. Óvatos a kapása. Megteszi, hogy egy órán ált is piszkálja, tologatja maga előtt a csalit, majd villáimsebe- sen rántja le az úszót. Iiyenkor homgász legyen a talpán, aki be tud vágni. Ha kifogtuk az elsőt, akikor vélletltenül1 se hagyjuk abba a horgászatot, mert a compó mindig négyes-ötös tálkáiban jár. Milyen csalival hogásszunik ? Naigyon kedveli a gilisztát. A paprikás kenyeret sem veti meg, bár ezzel nem érdemes kísérletezni, mert bámulatos ügysségigel cseni le a felkínált gombócot a horogról.. Megtisztítani elég nehéz, mert rendkívül erős .páncélzata” van. A legjobb módszer, ha tíz-tizenöt másodpercre forró vízbe tesz- szük, utána tökéletesen lepikfke- lyezhető. Sokáig ne hagyjuk a forró vízben, mert alkfcor húsáivail együtt jön le a bőre. Húsa paprikás lisztben megsütve és halász- iéfbeni is ízletes. H. G. Ha nincs a zsebben az igazolvány Gyakran előfordul, hogy valakinek van érvényes horgász igazolványa, azt azonban feledékeny- séglböl nem tartja magáinál, s mindez ellenőrzéskor derül ki. Milyen következményekkel jár az effajta hanyagság? Szabály- sértést követ-e el éís megbüntethető-e a feledékeny horgász? A viták elkerülése végett a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának az az elvi állásfoglalása', hogy ha a horgászó személy nem tartja magánál az engedélyét, megszegi a horgászás módjaira vonatkozó rendelkezéseket és ezért cselekménye szabálysértés. A halászatról szóló szabályzat szerijnit ugyanis a területi engedélyt és az állami horgászjegyet a jogosult köteles horgászás közben magánál tartani. Természetesen, ha a szabálysértési eljárás során, az elkövető hitelt érdemlően bizonyítja, hogy az ellenőrzést megelőzően már rendelkezett érvényes engedéllyel, az eljárást megiszün- tetik. A figyelmeztetést azonban nemigen ússza meg a feledékeny horgász. Ha azonban ugyanazon személy ellen ismételten hasonlító feljelentés érkezik, már a pénzbírság sem marad el. NAPTÁR A horgásznaptár szeptember 3-től 4-ig jó, szeptember 5-tőÍ 10-dg igen jó fogást ígér. Piaci körkép ARAK KECSKEMÉTEN Burgonya Sárgarépa 7 (csomó) Petrezselyem 4 (csomó) 4 Vöröshagyma 11 Fejeskáposzta 11 Kelkáposzta 18 Saláta 2,50 Karalábé (db) 2 Karfiol 27 Paradicsom 7 Zöldpaprika 12—15 Főzőtök 7 Uborka 12—14. Zöldbab 26 Zöldhagyma (csomó) Fokhagyma 30 Sóska 13 Savanyúkáposzt 25 ARAK BÁJÁN Burgonya 10 Sárgarépa (csomó) 8 Petrezselyem (csomó) Vöröshagyma 12 Fejeskáposzta 10 Kelkáposzta 18 Saláta (db) 3 Karalábé (db) 3 Karfiol 18 > Paradicsom ff Zöldpaprika iff U-borka 12 Zöldbab 2$ Retek (csomó) 5 Paraj 20 Sárgadinnye 12 Görögdinnye 5 Alma 12 Körte 18 őszibarack 18 Szilva 8 Szőlő 16 HéjascUó 35 Mák 120 Tojás (db) 2,50 Lakatos András-Láng Zsuzsa 27. Később aztán már másfajta segítségért is felkerestek a csapatok. Néhány vezető észrevette, hogy jó vagyok játékosszervezésből is. Segítettem is nekik néhány játékos adásvételénél. Tavaly már pénzt is kölcsönöztem csapatoknak, merthogy az öt közé kerüléshez ez is kellett. Én adtam, és az év végén, miután bekerültek az első ötbe, vissza is kaptam a pénzt. Tudják, nálam egy-kétmiilió úgy volt a táskámban, mint máséban az aznapi újság. Az egyik sofőröm — ha jól számolom, van vagy tizennyolc az ügyemben — azt mondta egyszer, amikor előtte vettem át hatszázezer forintot, hogy úgy tettem el, mint más egy zacskó kiflit. Nem azért, mert én voltam a totökirály, de soha nem játszottam meg magam. Soha nem vertem a mellem, hogy ki is vagyok én. Egyébként úgyis tudta mindenki. Még a bírók is. Volt közöttük olyan, aki megkeresett azért, hogy adjak neki kölcsön pénzt, amit ő majd utólag fix tippeket hálál meg. Senki nem tudott ellenállni a pénznek. Megmondom őszintén, az elmúlt három-négy évben nem találkoztam olyan esettel, hogy bárhol, bárki — legyen az játékos vagy bíró — visszautasított volna. Ha mégis nemet mondtak nekem, az csak azért fordulhatott elő, mert egy másik totózó odament hozzájuk, és többet ajánlott, vagy erőszakosabb volt nálam. Ilyenkor én szép csendben odébbáll- tam. Véleményem szerint ebben a témában addig úgysem lesz rend, amíg a gyerekek már az úttörőolimpián olyan morállal találkoznak, amely a pénz függvénye. A bírókról meg annyit, hogy még a felszerelésüket is nekik ikell megvenni, és mérkőzésenként alig kapnak pár száz forintot. Ilyen körülmények között nem volt nehéz rávenni őket, hogy tízezerért azt tegyék, amit én akarok. Ha azt mondtam, hogy haver, -most ezt kell csinálni, akkor ő azt csinálta. Addig pedig, amíg az első számú labdarúgó, és mondjuk a huszadik között alig van néhány száz forint különbség, addig ezt a differenciát máshonnan fogják megszerezni. Ez logikus, és szinte mindenki tudja. Meséltem is egy sztorit a vizsgálómnak. Magyar- ország egyik legnagyobb fociszakembere, aki jelenleg is edzősködik, bement az egyik vidéki szállodába. Ott a portás azt kérdezte tőle, hogy mit csinált a csapata az elmúlt héten, hogyan kaphatott otthon ki egy nála gyengébb egyesülettől? Erre az edző megvonta a vállát, és azt mondta, hogy ezt inkább a két csapat középhátvédjétől kéne megkérdezni. ök biztosan jobban tudják az okát. — ön szerint elég lesz ez a megrázkódtatás ahhoz, hogy valami alapjaiban változzon meg ebben a sportágban és ebben a mentalitásban? — Megrázkódtatásnak biztosan alapos lesz, de hogy alapvető változást hoz-e, nem tudom. Ha most, ebben az esetben sem statuálnak példát a sportvezetők, akkor megette a fene az egészet. Ezt most úgy mondom, hogy tudom, én is megiszom ennek a levét. Persze nem is először. Tudniillik, volt már egy „totóügyem” 1980-ban is. Az egész úgy kezdődött, hogy magammal vittem az egyik mérkőzés előtti megbeszélésre azt a kőművest, akivel azon a héten totóztam. Odafelé menet, a kocsiban kitöltöttem a következő heti totó- szelvényt. Amikor megérkeztünk, akkor én elmentem az aznapi eredményt intézni. Miután visszamentem, az öregnek nyoma veszett. Jó másfél órát vártam rá, de ő nem került elő. Ekkor fogtam egy másik taxit, és elmentem megborotválkozni. Még most is emlékszem, hogy a sárga ingem csupa vér lett, mert nagyon siettem. Az öreg pedig csak egy újabb fél óra múlva került elő. Szóltam neki, hogy üljön be a kocsiba. Nagyon összevesztünk. Kiderült, hogy ő valamilyen csavarokat keresett a boltokban, azalatt, amíg én neki milliókat. Bevágtam az ajtót, és otthagytam. És a következő heti ti.ppjeimet, amit ő megjátszott. 900 ezer forint volt a nyeremény. És egy per, hogy kit is illet tulajdonképpen ez. A tárgyalás során a bíró megkérdezte tőlem, hogy mit jelent a jegyzeteim között az, hogy reprezentációs költség? Én pedig megmondtam neki, hogy azokat az összegeket a csapatoknak ajánlottam fel. Általában a gyengébbeknek, hogy nyerjenek. Vagy éppen az edzőknek adtam át, egy noteszlap kíséretében, amelyre azt is felírtam nekik, hogy milyen taktikával győzhetik le az ellenfelüket. Mert én akkor már biztos helyről tudtam az ellenfél taktikáját. A bíró félbe is szakította a tárgyalást, és megkereséssel fordult az Országos Takarékpénztár jogi irodájához A megkeresés lényege az volt, hogy ti- los-e vagy nem pénzt adni a csapatoknak ♦ Részlet az OTP jogi irodájának válaszleveléből: „A Részvételi Szabályzat az Önök által felvetett kérdéssel nem foglalkozik. A fogadás tisztasága nem teszi lehetővé, hogy egyes fogadók néhány csapatnak juttatást adjanak. A Részvételi Szabályzat azért nem foglalkozik ezzel a témával, mert részünkről ennek a problémának még a gondolata sem merülhet fel . . . Ä perben beavatkozóként nem kívánunk fellépni.” Ugyancsak választ adott a Magyar Labdarúgó Szövetség akkori főtitkára, Krizsán József is: „A labdarúgó sportággal kapcsolatos hatályos jogszabályok a Nemzeti Bajnokságban szereplő labdarúgók személyi juttatásáról tartalmaznak rendelkezést. Ezek a rendelkezések arról szólnak, hogy a sportegyesület milyen címen és milyen összegű juttatásokkal ösztönözheti a labdarúgókat a jobb eredmények elérésére. Ezek a rendelkezések azonban nem tartalmaznak semmiféle előírást arra vonatkozóan, hogy egyes szurkolók egyes játékosoknak vagy a csapatnak milyen juttatást adhatnak. Erre vonatkozólag egyébként tiltó rendelkezést sem tartalmaznak az előírások.” — Ezt régen menlevélnek hívták. — Nem akaróik én most ebbe belekapaszkodni. Vállalom, amit csináltam. Ezt mindig is vállaltam. Nem először nyilatkozom most mint totókirály. — Valóban. A rádió 168 óra adásában hallhattuk először nyilvánosan magát. — Ááá, az egy kótyagos valami' volt. A riporter azt mondta, hogy már régen nem csinált semmit, és jól jönne neki valami jó kis anyag. Beszélgetni kezdtünk, és még én fizettem is neki a cechet. <5 meg azt ígérte, hogy név nélkül megy le az egész, és nem lesz a műsor rosszindulatú. Az lett. Később, amikor egyszer újra találkoztunk, azt mondta, hogy nem ő adta le az anyagot, és ezért ő nem tehet semmiről. A lényeg, hogy valami zenét játszottak le utána. Megvan: a Komár énekli, hogy „..nem rabló ő, nem bandita, ki lenne más, 0 a szerencsevadász.*} (Folytatás a következő lapszámunkban)
