Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

család • otthon * szabad idő [ DIÁKSZOBA Ahol a családban értenek a barkácsoláshoz, ott nem jelent nagy problémát (kevés kiadás­sal), jó ötletekkel egyénivé va­rázsolni a nagydiák vagy egyetemista szobáját. Rajzun­kon fiókos, dobozos elemek­ből kialakított hangulatos kuc­kó látható. Asztal helyett asz­tallap, hajlított csőből készí­tett székkel. A kényelmes — szekrénykékkel körülbástyá­zott — fotel egy felfordított rekeszre ráhelyezett (részek­ből szabott) habszivacs mat­rac. A fekhely pedig téglalap alakú dobogóra helyezett hab­szivacs elemekből áll. A cukorbetegek helyes táplálkozásáról Magyarországon negyed­milliónál is több cukortbe- teget tantanaik nyiillváin,, s a számuk megyénkben sem kevés. Indokait hát, hagy megkülönböztetett módom, foglalkozzunk velük, segít­sük az egészséges emberek közé beilleszkedésüket, ami elengedhetetlen a jó köz­érzetük megőrzéséihez, a munkában, a családiban való helytállásukhoz. Bár a kellő színvonalú ellátásuk biztosított a rendelőintéze­tekben, illetve a kórházak­ban, ám nagyon fontos, hogy gyógyítsák önmagu­kat is. Minderre a diéta, az orvosi előírás szerinti táp­lálkozás révén kerülhet sor. Az ilyen betegek körében bizonyára köztudott, hagy csak igen korlátozottam fo­gyaszthatnak szénhidrátot. Óhatatlan a kérdés: miért? Mert e tápanyag jelentősen emeli a véroukorszintet, amelynek szabályozásához szükséges anyagcserehor- mont, az inzulint egyálta­lán nem, vagy csalk csök­kent mértékben termeli a szervezetük. Ezt kapják meg pótlólag injekcióban, esetleg tablettáiban,. Amiből következik, hogy e gyógy­szer,adagoknak megfelelő — lassan, lebarnító — szén- hidráttartallmú ételeket ehetnek. Már az egészséges élet­mód is megköveteli a napi legalább 5—6-szori étke­zést, mindez fokozottan vo­natkozik a cukorbetegekre. Számukra alapvető, hogy az engedélyezett szénhid­rát-mennyiséget tervsze­rűen fogyasszák a nap meg­határozott időszakában. (Akinek például napi 200 graírmm szénhidrát a köte­lező adagj,a, ajánlatos reg­gelire 35, tízóraira 29, ebédre 52, uzsonnára 20, vacsorára 41 ás utóvacso­rára 23 grammot ennie.) örvendetes tény, hogy a kereskedelem már sok he­lyütt árusít számos, úgyne­vezett diabetikus készít­ményt, ám egy résiziük há­zilag előállítható. JÓI teszi a beteg, ha az üvegleken — melyekben a befőttje, lek- vára, szörpje stb. van — címkével jelöli meg a gyü­mölcs-alapanyag nevét, sú­lyát és a szén,hidrát-tartal­mát. Különben érdemesebb e termékeket a fogyasztás előtt ízesíteni Szaharáimat, semmint a főzés közben, ami fémes utóízt okoz. Vi­gyázni kell a glukononnal való édesiíitésnél, hiszen az is tartalmaz szénhidrátot. Nem szabad viszont édesí­teni a szőlőcukor tartalmú pót loan,yaggal, a carvtttai- lal, amely azonnal meg­emeli a vércukor-sziintet. Végezetül ajánlok né­hány kevésbé isimert és az étrendet változatosabbá te­vő receptet, melyet remél­hetőleg hasznosítanak ér­dekelt olvasóink. BEFŐTT Tegyük a kifogástalan minőségű, megmosott, hámozott gyümölcsöt (almát, körtét stb.) tiszta üvegbe, s azt tölt­sük tele hideg vízzel. Tantósítószerkéínt szalicilt használ­junk. Az üveget kössük le. utána burkoljuk be papírral, majd helyezzük el nagyobb fazékba, amibe annyi vizet öntsünfk, hogy félig ellepje. Lassú forralást követően hagyjuk kihullni. LEKVÁR, dzsem Áttört gyümölcsből lekvárt, darabos gyümölcsből pe­dig dzsemet főzhetünk. Utóbbihoz kötőanyagként (cukor- szirup helyett) glukonon, vagy pektins esetleg gyümölcs- pür(é szükséges. A felforralt készítményt kis üvegeikbe rakva, tartósítóanyag hozzáadásával szárazon dunsztol- juk 1—2 napig. GYÜMÖLCSSZÖRP A kellően előkészített gyümölcsöt péppé préseljük. Vele megegyező mennyiségű vízzel felforralva nyerjük a ször­pöt, amit mérjünk ki üvegbe, s szórjunk rá késhegynyi szalicilt Jól lezárva dumisztoljuk. KÓKUSZOS SÜTEMÉNY A tésztához 20 deka liszt 12 deka margarin, 1 deka élesztő, negyed csomag sütőpor, másfél evőkanálnyi tej, két tojáissárgája; a töltelékhez két tojásfehérje, egy cso­mag kókuszreszelék, 10 défca glukonon és vaníliarúd szük­séges. A sütőporral elegyített lisztet összemarzsoljuk a marga­rinnal, hozzáadjuk a tojássárgáját és a tejben megke­lesztett élesztőt. A jól összegyúrt masszát két cipóra' oszt­va mintegy 20 pereiig pihentetjük. Ez i|dő alatt elkészítjük a tölteléket: a tojásfehérjét és a vaníliás rúddál ízesített glukononit gőz felett habbá verjük, amit kókuszreszelék­kel keverüpk, s langyosra hűtünk. Majd rákenjük a vé­konyra nyújtott tésztára* melyet beigliszerűen göngyö­lünk fel ég 14 egyforma szeletkére darabolunk. Ezéket zsírozott, lisztezett tepsiibe rakva, előre forrósítatt sütő­ben zsemleszínűre sütjük. Egy szelet sütemény 10 gramm szénhidrátot tartalmaz. (Következő iszámunkban \a igyomorbetegségben szenve­dőknek adunk jótanácsokat és recepteket.) Velkeiné Devánszki Zsuzsa diétikus Barátkozás az óvodában Az óvodáskorba lépve a kisgyermek vi­selkedése egyre színesebb, játékai sokféléb­bek, tartalmukban gazdagabbak. A közösség­ben mind többféle helyet foglalhat el, több­féleképpen kötődhet társaihoz, számos szere­pet próbálhat ki. Az így szerzett tapasztala­tai nélkülözhetetlenek lesznek majd az isko­láskorban. Szembetűnő, hogy a csoportokban a gyer­mekek sokkal Inkább vonzódnak egy-egy társukhoz, mint a többiekhez. Tartósabb ro­kon- és ellenszenvek alakulnak ki közöt­tük. Jól elkülöníthetők az apróságok asze­rint is, hogy ki milyen „szerepet” játszik, mennyire kedvenc, vagy peremre szoruló a közösségben. Az egyik zsarnokoskodásával tűnik ki, a másik azzal, hogy szeret gyám­kodni. Van, aki állandóan a középpontba igyekszik, van aki visszahúzódik, mások örö­kösen ingerük társaikat. . E fejlődési szakaszban a leggyakoribbak a gyermekek közötti összeütközések: a vetélke­dés, a kötözködés, a versengés, az erőfitog­tatás. Mondhatjuk, hogy a három év körüli időszak kritikus periódus a gyermek életé­ben. A piciket kezdettől fogva arra tanítják szüleik, nevelőik, hogyan kell szépen, kedve­sen játszani. S ha nem úgy van, ahogyan a felnőttek szeretnék, megszidják, gyakran meg is büntetik őket a verekedésekért, irigykedé­sért vagy a zsarnokoskodásért. Pedig csak a három éven aluli gyerekeknél gyakoribb a barátságos egymáshoz közelítés. A hároméves kor a személyiségfejlődés egyik fordulópontjának tekinthető. Lényege: a gyermek felfedezi önmagát, énjét, s len­dületesen, olykor kitörő indulatoktól hajtva próbálgatja erejét, úgy érzi, mindenre képes. Makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy mindent maga csináljon. Szókincsében megjelenik az „de én akarom”, a „majd én egyedül” ... összeméri magát a többiekkel, fölébük akar kerekedni, s már az is haraggal tölti el, ha látja, társa „jobban” tud játszani valamivel, mint ő. Énjének kiterjesztése szintén nem akadálytalan: hasonló korúak hasonló mó­don szeretnének érvényesülni. Ezért az ösz- szeütközések akadályozzák az együttes játé­kot. Az óvónők irányítása elsősorban azt cé­lozza, hogy a gyermekek tanulják meg önál­lóan megoldani konfliktusaikat, betartani a társas együttlét alapszabályait. Ez nem is olyan egyszerű, különösen azoknál a gyere­keknél, akik testvér nélkül nőnek a család­ban. A kölcsönös alkalmazkodás képességének fejlődése lehetővé teszi a gyermekek szerve­zett együttműködését a játékban, a foglal­kozásokon. Ez már a nevelési hatásokra ki­alakuló közösségi tapasztalatszerzés, az értel­mi fejlődés magas fokát jelzi. A kooperatív tevékenység megköveteli, hogy a gyermek pajtása érdekeit is figyelembe vegye. Arra is képesnek kell lennie, hogy magával szem­ben előnyhöz juttassa társait a közös játékok­ban, felmérve, hogy legközelebb a másik ke­rül hátrányba. Az együttműködésre való hajlamban je­lentősen különböznek egymástól a gyerekek. Azok az óvodáskorúak, akik társaik jelzései, viselkedési és szóbeli válaszai iránt érzé­kennyé válnak, érzelmeikbe beleélik magu­kat, szívesen vesznek részt a társas munká­ban. A közösségi élet másik jellemző sajá­tossága is megjelenik körükben: a munka­megosztás. Egyikük kényelmesen ül egy „nagy teherautóban”, a másik pedig buzgón tolo­gatja, majd helyet cserélnek. Nemcsak ket­ten, többen is együttműködhetnek. Ki-ki el­látja a maga feladatát: építhetnek valamit, amelyhez az egyik a kockát hordja, a másik a falakat rakja, a harmadik az udvart szépít­heti. Az óvodáskor végére a tapasztalaitok igen gazdag tárháza áll a gyermekek rendelke­zésére a társas kapcsolatok terén. Legjelen­tősebbnek az együttműködésre való képesség kifejlődését tartjuk, hiszen aki pajtása kap­csolatokat tud kiépíteni, annak könnyebb ■ lesz az iskolai élet rendjébe való beilleszke­dés, az osztály közösségével való harmonikus együttműködés is. P. S. HORGÁSZOKNAK Titokzatos halunk: a compó A minap együk barátom .lelken­dezve újságolta, hogy az akasztói osa/tarnó!ban fogott egy cigánytia- iat, s azt is hozzáfűzte, hogy ez a hali egészen, olyan, volt, mimt a compó. Ismerősöm nem győzött ámulmi, amikor ellmagyaináztam (neki a „hasonlóságot”, miszerint a compót nevezik népiesen ci­gány,halnak. De nevezik úgy is, hogy sárhal, vargahal, varjúhal1, gyószkeszeg, haldoktor. A compó talán a legtitokzato­sabb halunk, amely a legimocsa- rasabb. álló iszapos, vízi növény­zettel benőtt csendes vizákban taláLható, Teste zömök, az apró pikkelyeken kívül1 vastag csúszós nyálkaréteg borítja. (Régi öregek mesélték róla, hogy a compókat állítólag felkeresik a megsérült hallak, hozzádörzsölődinek és a compók nyákjéltól begyógyul a sebük,) Háta feketészöld, oldania zöldes-arainyszíniben játszik, úszói sárgás-aranyos-pinosas gzín- Hatásúak, Nyáron nappal szinte mozdu­latlanul! fekszik egyhelyben a hűvös, híg iszapba fészkelve és este indul táplálék utáln. Akkor szaporodik, ha a víz hőfoka eléri a 20—30 fokot. Sokszor még augusztusban is ívik. Növekedése igen lassú, 20—25 centiméter hosszú. A félkilós példány már nagynak számít, de nem ritka a kallós compó sem. Fogása, külön élvezet. Pici, de erős horgot ajánlatos felkötni, legalább 40-es zsinórra. Óvatos a kapása. Megteszi, hogy egy órán ált is piszkálja, tologatja maga előtt a csalit, majd villáimsebe- sen rántja le az úszót. Iiyenkor homgász legyen a talpán, aki be tud vágni. Ha kifogtuk az elsőt, akikor vélletltenül1 se hagyjuk abba a horgászatot, mert a compó min­dig négyes-ötös tálkáiban jár. Milyen csalival hogásszunik ? Naigyon kedveli a gilisztát. A pap­rikás kenyeret sem veti meg, bár ezzel nem érdemes kísérletezni, mert bámulatos ügysségigel cseni le a felkínált gombócot a horog­ról.. Megtisztítani elég nehéz, mert rendkívül erős .páncélzata” van. A legjobb módszer, ha tíz-tizenöt másodpercre forró vízbe tesz- szük, utána tökéletesen lepikfke- lyezhető. Sokáig ne hagyjuk a forró vízben, mert alkfcor húsáivail együtt jön le a bőre. Húsa papri­kás lisztben megsütve és halász- iéfbeni is ízletes. H. G. Ha nincs a zsebben az igazolvány Gyakran előfordul, hogy vala­kinek van érvényes horgász iga­zolványa, azt azonban feledékeny- séglböl nem tartja magáinál, s mindez ellenőrzéskor derül ki. Milyen következményekkel jár az effajta hanyagság? Szabály- sértést követ-e el éís megbüntet­hető-e a feledékeny horgász? A viták elkerülése végett a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalának az az elvi állásfoglalása', hogy ha a horgászó személy nem tartja ma­gánál az engedélyét, megszegi a horgászás módjaira vonatkozó rendelkezéseket és ezért cselek­ménye szabálysértés. A halászat­ról szóló szabályzat szerijnit ugyanis a területi engedélyt és az állami horgászjegyet a jogosult köteles horgászás közben magá­nál tartani. Természetesen, ha a szabálysértési eljárás során, az el­követő hitelt érdemlően bizonyít­ja, hogy az ellenőrzést megelő­zően már rendelkezett érvényes engedéllyel, az eljárást megiszün- tetik. A figyelmeztetést azonban nemigen ússza meg a feledékeny horgász. Ha azonban ugyanazon személy ellen ismételten hasonlító feljelentés érkezik, már a pénz­bírság sem marad el. NAPTÁR A horgásznaptár szep­tember 3-től 4-ig jó, szep­tember 5-tőÍ 10-dg igen jó fogást ígér. Piaci körkép ARAK KECSKEMÉTEN Burgonya Sárgarépa 7 (csomó) Petrezselyem 4 (csomó) 4 Vöröshagyma 11 Fejeskáposzta 11 Kelkáposzta 18 Saláta 2,50 Karalábé (db) 2 Karfiol 27 Paradicsom 7 Zöldpaprika 12—15 Főzőtök 7 Uborka 12—14. Zöldbab 26 Zöldhagyma (csomó) Fokhagyma 30 Sóska 13 Savanyúkáposzt 25 ARAK BÁJÁN Burgonya 10 Sárgarépa (csomó) 8 Petrezselyem (csomó) Vöröshagyma 12 Fejeskáposzta 10 Kelkáposzta 18 Saláta (db) 3 Karalábé (db) 3 Karfiol 18 > Paradicsom ff Zöldpaprika iff U-borka 12 Zöldbab 2$ Retek (csomó) 5 Paraj 20 Sárgadinnye 12 Görögdinnye 5 Alma 12 Körte 18 őszibarack 18 Szilva 8 Szőlő 16 HéjascUó 35 Mák 120 Tojás (db) 2,50 Lakatos András-Láng Zsuzsa 27. Később aztán már másfajta segítségért is fel­kerestek a csapatok. Néhány vezető észrevette, hogy jó vagyok játékosszervezésből is. Segítettem is nekik néhány játékos adásvételénél. Tavaly már pénzt is kölcsönöztem csapatoknak, merthogy az öt közé kerüléshez ez is kellett. Én adtam, és az év végén, miután bekerültek az első ötbe, vissza is kaptam a pénzt. Tudják, nálam egy-kétmiilió úgy volt a táskámban, mint máséban az aznapi újság. Az egyik sofőröm — ha jól szá­molom, van vagy tizennyolc az ügyemben — azt mondta egyszer, amikor előtte vettem át hatszáz­ezer forintot, hogy úgy tettem el, mint más egy zacskó kiflit. Nem azért, mert én voltam a totökirály, de so­ha nem játszottam meg magam. Soha nem vertem a mellem, hogy ki is vagyok én. Egyébként úgyis tudta mindenki. Még a bírók is. Volt közöttük olyan, aki megkeresett azért, hogy adjak neki kölcsön pénzt, amit ő majd utólag fix tippeket hálál meg. Senki nem tudott ellenállni a pénznek. Megmon­dom őszintén, az elmúlt három-négy évben nem találkoztam olyan esettel, hogy bárhol, bárki — legyen az játékos vagy bíró — visszautasított vol­na. Ha mégis nemet mondtak nekem, az csak azért fordulhatott elő, mert egy másik totózó odament hozzájuk, és többet ajánlott, vagy erőszakosabb volt nálam. Ilyenkor én szép csendben odébbáll- tam. Véleményem szerint ebben a témában addig úgysem lesz rend, amíg a gyerekek már az úttörő­olimpián olyan morállal találkoznak, amely a pénz függvénye. A bírókról meg annyit, hogy még a fel­szerelésüket is nekik ikell megvenni, és mérkőzé­senként alig kapnak pár száz forintot. Ilyen kö­rülmények között nem volt nehéz rávenni őket, hogy tízezerért azt tegyék, amit én akarok. Ha azt mondtam, hogy haver, -most ezt kell csinálni, ak­kor ő azt csinálta. Addig pedig, amíg az első számú labdarúgó, és mondjuk a huszadik között alig van néhány száz forint különbség, addig ezt a differenciát máshon­nan fogják megszerezni. Ez logikus, és szinte min­denki tudja. Meséltem is egy sztorit a vizsgálómnak. Magyar- ország egyik legnagyobb fociszakembere, aki je­lenleg is edzősködik, bement az egyik vidéki szál­lodába. Ott a portás azt kérdezte tőle, hogy mit csinált a csapata az elmúlt héten, hogyan kapha­tott otthon ki egy nála gyengébb egyesülettől? Er­re az edző megvonta a vállát, és azt mondta, hogy ezt inkább a két csapat középhátvédjétől kéne meg­kérdezni. ök biztosan jobban tudják az okát. — ön szerint elég lesz ez a megrázkódtatás ah­hoz, hogy valami alapjaiban változzon meg ebben a sportágban és ebben a mentalitásban? — Megrázkódtatásnak biztosan alapos lesz, de hogy alapvető változást hoz-e, nem tudom. Ha most, ebben az esetben sem statuálnak példát a sportvezetők, akkor megette a fene az egészet. Ezt most úgy mondom, hogy tudom, én is megiszom ennek a levét. Persze nem is először. Tudniillik, volt már egy „totóügyem” 1980-ban is. Az egész úgy kezdődött, hogy magammal vittem az egyik mérkőzés előtti megbeszélésre azt a kő­művest, akivel azon a héten totóztam. Odafelé me­net, a kocsiban kitöltöttem a következő heti totó- szelvényt. Amikor megérkeztünk, akkor én elmen­tem az aznapi eredményt intézni. Miután visszamentem, az öregnek nyoma veszett. Jó másfél órát vártam rá, de ő nem került elő. Ekkor fogtam egy másik taxit, és elmentem meg­borotválkozni. Még most is emlékszem, hogy a sár­ga ingem csupa vér lett, mert nagyon siettem. Az öreg pedig csak egy újabb fél óra múlva került elő. Szóltam neki, hogy üljön be a kocsiba. Nagyon összevesztünk. Kiderült, hogy ő valamilyen csava­rokat keresett a boltokban, azalatt, amíg én neki milliókat. Bevágtam az ajtót, és otthagytam. És a következő heti ti.ppjeimet, amit ő megjátszott. 900 ezer forint volt a nyeremény. És egy per, hogy kit is illet tulajdonképpen ez. A tárgyalás során a bíró megkérdezte tőlem, hogy mit jelent a jegyzeteim között az, hogy rep­rezentációs költség? Én pedig megmondtam neki, hogy azokat az összegeket a csapatoknak ajánlot­tam fel. Általában a gyengébbeknek, hogy nyerje­nek. Vagy éppen az edzőknek adtam át, egy no­teszlap kíséretében, amelyre azt is felírtam nekik, hogy milyen taktikával győzhetik le az ellenfelü­ket. Mert én akkor már biztos helyről tudtam az el­lenfél taktikáját. A bíró félbe is szakította a tárgyalást, és megke­reséssel fordult az Országos Takarékpénztár jogi irodájához A megkeresés lényege az volt, hogy ti- los-e vagy nem pénzt adni a csapatoknak ♦ Részlet az OTP jogi irodájának válaszleveléből: „A Részvételi Szabályzat az Önök által felvetett kérdéssel nem foglalkozik. A fogadás tisztasága nem teszi lehetővé, hogy egyes fogadók néhány csapatnak juttatást adjanak. A Részvételi Szabály­zat azért nem foglalkozik ezzel a témával, mert részünkről ennek a problémának még a gondolata sem merülhet fel . . . Ä perben beavatkozóként nem kívánunk fellépni.” Ugyancsak választ adott a Magyar Labdarúgó Szövetség akkori főtitkára, Krizsán József is: „A labdarúgó sportággal kapcsolatos hatályos jogszabályok a Nemzeti Bajnokságban szereplő lab­darúgók személyi juttatásáról tartalmaznak ren­delkezést. Ezek a rendelkezések arról szólnak, hogy a sportegyesület milyen címen és milyen összegű juttatásokkal ösztönözheti a labdarúgókat a jobb eredmények elérésére. Ezek a rendelkezések azon­ban nem tartalmaznak semmiféle előírást arra vo­natkozóan, hogy egyes szurkolók egyes játékosok­nak vagy a csapatnak milyen juttatást adhatnak. Erre vonatkozólag egyébként tiltó rendelkezést sem tartalmaznak az előírások.” — Ezt régen menlevélnek hívták. — Nem akaróik én most ebbe belekapaszkodni. Vállalom, amit csináltam. Ezt mindig is vállaltam. Nem először nyilatkozom most mint totókirály. — Valóban. A rádió 168 óra adásában hallhattuk először nyilvánosan magát. — Ááá, az egy kótyagos valami' volt. A riporter azt mondta, hogy már régen nem csinált semmit, és jól jönne neki valami jó kis anyag. Beszélgetni kezdtünk, és még én fizettem is neki a cechet. <5 meg azt ígérte, hogy név nélkül megy le az egész, és nem lesz a műsor rosszindulatú. Az lett. Később, amikor egyszer újra találkoztunk, azt mondta, hogy nem ő adta le az anyagot, és ezért ő nem tehet semmiről. A lényeg, hogy valami zenét játszottak le utána. Megvan: a Komár énekli, hogy „..nem rabló ő, nem bandita, ki lenne más, 0 a szerencsevadász.*} (Folytatás a következő lapszámunkban)

Next

/
Thumbnails
Contents