Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

4 O PETŐFI NÉPE • 1983. szeptember 28

Önállóság és lehetőség

Árgus szemmel figyelik minden lépésüket. S bármit tesznek, bárhogyan is gazdálkodnak, valaki mindig érvként használja fel eredményüket, vagy éppen eredménytelenségüket a meglehetősen gyakori vitában.

Mert bár a korábbiaknál kevésbé hangosan, de most is sokan vonják kétségbe az i,par- s élelmiszeripari vállalatok körében lezajlott átszervezéseket, az elindított decent rali. zálási folyamatot. A vitában mindenki talál bőven érvet, ellenérvet,álláspontja alátámasztására.

Például a kádgyár

<4z önállósított vállalatok jelentős része még ma is veszteséggel küzd, vagy éppen, alacsony hatékonysággal dolgozik — így az egyik tábor. S konkrét példaként a volt Lamp ártva Hala to kát, a korábbi izzás cégek esetét, néha egyéb gazdálkodók nevét idézik. Nem vitás, a megállapításban van némi igazság, a kiragadott példák találóak. A kecskeméti kádgyár és a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár valóban évek óta veszteséges, s csupán a központi szervek beavatkozása hozhat javulást a közeljövőben. A pécsi Sopiana Gépgyárnál is rontja a hatékonyságot, hogy az izzós korban elkezdett beruházás jóval több munkaerővel és más profillal számolt, mint ami a valóságban kialakult. A cég anyagi lehetőségéit meghaladó hitelekről nem is beszélve. A budapesti Gábor Áron Gépgyár ugyan 1981, az önállósítás óta évről évre növelni tudja valamelyest nyereségét, de azért még mindig az alacsony hatékonyságúak közé sorolják.

Az elhatározás kevés

Ez mind igaz, hangzik az ellentábor véleménye — de két, két és fél év alatt nem lehet

csodákat csinálni. Ha valaki erre számított, az természetesen csalatkozott. A volt Eaim- part-válLalatolknál nem lehet pillanatok alatt megszüntetni a sok év alatt felhalmozódott veszteségforrásokat. A kecskeméti kádgyár beruházása elhúzódott, miközben a piaci kilátások is egyre bizonytalanabbá változtak. Más terméke viszont nem volt, s gyakorlatilag ma sincs a vállalatnak, amelyre a válságos időiben terveit, s nyereségét alapozhatná. A Gábor Áron Gépgyár izzós korában veszteséges volt, így ott már a szép lassan emelkedő nyereség is eredményként értékelhető. S ha már a Lampart-cégékről esik szó, akkor a másik kettő, ről sem szabad elfeledkezni: a Vegyipari Gépgyár és a Bonyhádi Zománcárugyár nyereséges... Vagyis: döntetlen az állás, e vállalatok helyzete alapján se pro, se kontra nem lehet igazolni a vitában semmit...

Igen mert... S bőven lehetne még sorolni az érveket és ellenérvéket. S minden bizonnyal valamennyiben találnánk némi igazságot. Nem érdemes azonban elhamarkodottan ítéletet mondani. Az 1981- ben elindított szerkezetfjejlesz. tés, decentralizálási folyamat óta túl rövid idő telt el ahhoz, hogy most bármelyik vállalat fölött is pálcát törhetnénk. Már csak azért sem, mert nem egy cég esetében előre megjósolható volt, nem tud egyköny- nyen megszabadulni a múlt kellemetlen „örökségétől”. Ha évekig lehetett veszteségesen dolgozni, ha idáig a nagyvállalaton belül is elfogadott volt az egy termékre alapozott profil, akkor most nem egyszerűen elhatározás kérdése a másként gazdálkodás, az új termékek bevezetése. Először a berögződött gyakorlattól, a megcsontosodott szemlélettől kell megszabadulni, mert jobbat, többet s eredményesebben produkálni nem lehet az eddigi módszerekkel.

Bizonyítani akarás

A decentralizálási folyamat kezdetén, 1980—81 -ben még csak néhány vállalat kapta meg az áhított; vagy nem kívánt önállóságot. 1982-bem azonban már 10 ,tröszttel és 4 nagyvállalattal kevesebb működött az országban, mint három évvel korábban. Huszonhat mllalat megszűnt és 167 új alakult. Vagyis, mozgásba lendült a vállalati szféra. A korábban sokszor kritizált túlcentralizált mamimut- vállalatok mellett egyre több a középvállalat, s a kisvállalkozások szaporodásával talán mind több kis cég is alakul. E folyamat — akármilyen vegyesek is még a részeredményék — pozitívan értékelendő. Az a pezsgés^ az a bizonyítani akarás, ami az önállósított vállalatokat hajtja, eredményeket produkálhat. Lehet persze, hogy ez pillanatnyilag néhány cégnél másként néz ki.. . Más kérdés,^hogy a szervezeti változások önmagukban nem oldanak meg semmit. Csupán lehetőséget jelentenék, hogy legalább ezen a téren ne akadályozza semmi a hatékony gazdálkodást. Lehetőséget teremtenék arra, hogy az eddiginél kisebb, s minden bizonnyal mozgékonyabb szervezetekben folyjék ezentúl a munka. Hogy ezt a lehetőséget az érintett cégek vezetői ki- használják-e, ki tudják-e használni, ezt mdjd a gyakorlati eredmények állapján lehet eldönteni.

Egyelőre azonban maradjunk várakozó állásponton. Egy-két gyengébb eredmény nem teheti semmissé a többiek gyarapodó sikereit. Még akkor sem, ha ezek a kudarcok sokkal látványosabbak, mint a felmutatott eredmények.

W. I.

Fölkészült munkatársakkal öröm dolgozni

A főagronómus vallomása

A csaknem 4300 hektáron gazdálkodó bácsbokodi Aranykalász Termelőszövetkezetben huszonhat egyetemet, illetve főiskolát és hatvannyolc középiskolát végzett szakember dolgozik. Többségük a községben született. Hangya János főmezőgazdász is idevalósi. Abban a házban látta meg a napvilágot, ahol anyai nagyapja és édesanyja. A gazdálkodás napi teendőiről beszélgetve szó- bakerül, miként alakult életpályája, hogyan is lett főmezőgazdász.

— A föld és az állatok szeretetét szüleimtől örököltem. Már 8—10 éves koromban, a nyári szünetekben legeltettem a jószágokat. Tízévé® voltaim, amikor édesapáim nagy büszkeségére megtanultam önállóan a lovat hajtani. Sóikat segítettem otthon.

A szüleim kapáltak, én pedig a lóval ékéztem. Az általános iskola elvégzése után a kalocsai mező- gazdasági technikumba írattak be.

Érettségi után az akkori Bajai Állami Gazdaságba került gyakornoknak, de a szíve visszahúzta szülőfalujába, ahol örömmel fogadták. Húszévesen a bácsbokodi Űj Otthon Termelőszövetkezet főag- ronómusa lett. ,

— Kicsit féltem ettől a feladattól, de bíztam abban, hogy meg tudok birkózni ezzél a munkakörrel. ösztönzést kaptam a tagoktól, mindenkit ismertem,. Az idősebbek tegeztek, fiamnak szólítottak. Megjegyzem, édesapám is ebben a termélőszö- vetkezetben volt tag, kínosan vigyázott, hogy a látszatát is elkerülje: előnyöket élvez, mert a fia vezető.

A katonai szolgálat után visszakerült a szövetkezetbe, továbbtanult, elvégezte a kiskunhalasi felsőfokú mezőgazdasági technikum levelező tagozatát, majd Nagykanizsán az Agronómiái Főiskolát.

A község három termelőszövetkezete 1971-,ben Aranykalász néven egyesült, ahol Hangya János 1975. július 1-től főmezőgazdász. Közéleti ember, tagja a községi párt-végrehajtóbizotitságnak, és elnöke a gazdaságpolitikai bizottságnak. A pártoktatásban propagandista, jó munkája jutalmaként 8 napos szovjetunióbeli társasutazáson vehetett részt.

Áttérve a jelenlegi gondokra, elmondja:

— Az idén.nálunk is kevés csapadék hullott. Sok kárt okozott az aszály már .a búzánál, s jelentkezik a kukorica és a cukorrépa kisebb hozamában is. Tehát ,a növénytermesztés árbevétele és nyeresége elmarad a tervezettől. A különbözetet a többi főágazatból igyekszünk pótolni. Előzetes számításaink

szerint főként a sertéstenyésztés és a vasipari üzemünk többletjövedelme részben pótolhatja a veszteségeket. Már hónapokkal előbb intézkedtünk a költségek csökkentéséről. Növeltük a másodtermesztést, a kalászosok után silókukorica került a földbe, betakarítását elkezdtük. Tengeriszárat tartalékolunk a birkáiknak és a növendéküszőknek. A 60 hektáron vetett repcét — amely szintén másod- növény — részben zöldtakanmányként, résziben legelőként hasznosítjuk. Már megkezdtük a következő évi terv előkészítését. Számolunk azzal, hogy az idei károk .kihatnak a jövő esztendőre is.

Mint főmezőgazdász irányítom a növénytermesztést és az állattenyésztést, a gépjavítást, a vasipari munkát és a háztáji gazdaságokkal kialakult együttműködést is elő kell segítenem. Sokféle feladat ez, de miunkám nagymértékben segíti, hogy olyan elméletileg és gyakorlatilag felkészült munkatársaim vannak, akikkel öröm dolgozni. Az alkotókészség kibontakozását segíti, hogy önállóságot adtunk minden ágazatvezetőnék, s ezzel a felelősségérzetét is növeltük.

Ennyi munka mellett a magánéletre nem sok idő jut. Felesége szintén a termelőszövetkezetben dolgozik, a gyerekek nevelése nagyobbrészt az ő feladata.

— Szabad időmben, kicsit hobbiból, sertésihizla- lással foglalkozom, az ólat teljesen korszerűsítettem, és igy a napi 20 perc elfoglaltsággal járó háztáji feladatot el tudom látni. Amióta termelőszövetkezetünkben megalakult a horgászegyesület, szorgalmasan járok a vízre én is két fiammal. Ilyenkor elfelejtem a gondokat.

Kereskedő Sándor

^SAJTOPOSTA

Fogadószoba ÜZENJÜK

Régóta figyelem a Kecskemét, Nyíri út 53. számú ház melletti területet, vagyis a kiözivetlen környezetet, ahol a szerencsének köszönhető, hogy nem történt eddig súlyos közlekedési baleset. Gyorsain leszögezem, nem áll szándékomban bírálni — valamiféle mulasztás miatt — a forgalomszer- vezés városi gazdáit, sokkal inkább azokat az autósokat, akik szinte sportot űznek a szabálytalanságból, minek következtében van okuk aggódni az arrafelé lakó szülőknek.

A kritikus szakasz a Nyíri útról a *Lánchíd utcába kanyarodva bal oldalt található, s nem más, mint egy kiséblb szabad térség, melyet sajnos, rendszeresen vesznek igénybe a gépkocsik. Mégpedig annak ellenére, hogy jól látható a behajtást tiltó tábla. Ez a szabálytalan gyakorlat nem tűnne fél túlságosan, ha üres lenne a gyepes rész. De nem az, hiszen általában gyerékék tartózkodnak rajta, .részint azért, mert a szomszédos tenyérnyi játszótéren nem jut hely mindegyiküknek.

Megdöbbentő látvány, amikor a gépjárművek — közöttük a teher" szállítók is — nagy sebességgel haladnak át a tilos szakaszon, miközben játszadozó ovisok-kisiskolások ugranak szét a közeledő motorzajra. Rossz rágondólni, mi lesz, ha az egyikük eLvéti az irányt...

Nem vitatom, hogy a sofőrök időt nyernek azáltal, ha a ke_ rülőnék számító Nyíri út helyett e lakóterületen átvágva jutnak úti céljukhoz. Csakhogy a bátorságuk ezúttal veszélyt rejt magában. S ennek ideje lenne elejét venni egyszer s mindenkorra. Például a helyszínen történő szijgorú hatósági intézkedések révén! ("Elmondta : Tóth Mária kecskeméti olvasónk.)

H. J.-nek, Kalocsára: Jogi előírás, hogy a nyugdíjast abban a hónapban illeti meg utoljára az ellátási összeg, amikor bekövetkezik a halála. Ha a címzett már nem vehette át pénzét, azt a legközelebbi hozzátartozójának (házastárs, gyermek, unoka stb.) kell kézbesíteni, akivel közös háztartásban élt. Amennyiben e személy kilétének a megállapítása nem egyértelmű, hagyatékba kerül a nyugdíj, melyet a hagyatéki eljárás révén kap kézhez — legkésőbb az esedékességtől számított egy éven belül — az örökös, külön kérelem alapján. Végezetül tanácsoljuk önnek, forduljon segítségért az illetékesekhez (közjegyző és nyugdíjfolyósító igazgatóság), feltéve, ha az idén januárban elhunyt édesanyjának kiutalt nyugellátást még nem kanta meg az, aki a vagyonát örökölte.

Horváth Istvánnak, Kunszent- miklósra: A 80 forintos élet- és balesetbiztosítás szabálya értelmében a 84 napot elérő folyamatos tápnénzes állomány esetén összesen 1500, az ugyanennyi idejű (s hasonló feltételű) gyógyintézeti ápolás után pedig összesen 2000 forint jár a CSÉB-tagnak. E szolgáltatást az Állami Biztosító területi fiókjánál kell igényelni, a szükséges orvosi irat és a kórházi zárójelentés bemutatása, illetve a tagsági könyv átadása ellenében. Az összeg kiutalásáról a valamennyi okmány beérkezésétől számított 15 napon belül gondoskodik a biztosító, amely megrokkanáskor is jelentős (maximum 60 ezer forintig terjedő) támogatással siet a rászoruló segítségére.

Papp Jánosnénak, Kecskemétre:

Elgondolkodtató a levele, miszerint az egyik helyi élelmiszerboltban megtiltották gyermekének a kávédaráló használatát, arra hivatkozva, hogy óvni kell a gépet. Bár ez utóbbit nem vitatjuk, van a dolognak szépséghibája, nevezetesen, hogy a kereskedőnek munkaköri kötelessége megfelelően kiszolgálni a vevőt, s ennek során, ha indokolt — kiskorú esetében nyilvánvalóan az! — el kell végezni helyette a darálást is. Ha ön bejegyzi a történteket a vásárlók könyvébe, számíthatott volna a felügyeleti szervek gyors intézkedésére annak érdekében, hogy ne forduljon elő hasonló visszásság abban az egységben.

T. S.-nének, Kiskunfélegyházára: Panaszára érdemi választ csak az üggyel kapcsolatos vizsgálatra és intézkedésre jogosult társadalombiztosítási szerv adhat. Tájékoztatásul azonban elmondjuk, hogy a kollégiumban elhelyezett harmadéves szakmunkástanuló sem részesülhet családi pótlékban. Ha mégis történt ilyen folyósítás, az jogalap nélkülinek minősül, s vissza kell fizetni, ameny- nyiben az összeg címzettjét a felvételtől számított 90 napon belül határozattal kötelezték minderre.

Virág Enikőnek, Kiskunmajsára: Sokan kedvelik a skandináv stílusú bútorokat, melyek egyszerű vonalúak, díszítés nélküliek, s általában az anyagszerűséget hangsúlyozzák. Ilyen terméket állít elő évente több mint 200 millió forint értékben a Bajai Lakberendező-, Építő- és Vasipari Szövetkezet. A fenyőfából készült, natúrszínű bútorok méltán arattak sikert idén nyár elején Budapesten, a Róbert Károly körúti Do- mus Áruházban tartott bemutatón.

■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK ■ ■ ■

Lemondás

a magánbérleményről

Három héttel ezelőtti Sajtóposta rovatunkban írtunk arról, hogy az egyéni tulajdonban levő bérelt lakásról is lemondhat a bérlő a bérbeadó javára, s ilyenkor igényelhet pénzbeli térítést, melynek ösz- szegét a felek megállapodása határozza meg.

Közlésünk nyomán többen jelezték, a tulajdonosok, általában elzárkóznak a bérlemény azonnali visszavétele elől, arra hivatkozva, egyelőre nincs rá szükségük. Vajon jogszerű-e az ilyen magatartás? — kérdik olvasóink.

Válaszunk: igen. Az ezzel kapcsolatos rendelkezések ugyanis egyértelműen kimondják, hogy a lakásról való lemondáshoz a kedvezményezett, tehát a bérbeadó elfogadó nyilatkozata szükséges. Mindezt írásba kell foglalni.

Szakmunkásképzés

felnőtteknek

Szövetkezeti tagként végeznek jelenleg segédmunkát a szerkesztőségünkben járt 30 év körüli fiatalemberek, akiknek feltett szándékuk, hogy szakmát szerezzenek. Hallottak az ezzel kapcsolatos új lehetőségekről, nem ismerik azonban a fontosabb tudnivalókat.

Idén szeptember 1-én lépett hatályba a felnőttek szakmunkás- képzéséről szóló — 14/1983. (VI.

29.) számú és a Tanácsok Közlönye idei 14. számában megtalálható — művelődési miniszteri

rendelet. Ez lehetővé teszi, hogy a Vállalatok, szövetkezetek, valamint a KIOSZ tanfolyamot szervezzenek olyan személyek részére, akik felnőttként szándékoznak elsajátítani valamilyen foglalkozást, mely szerepel az Országos Szakmunkásképzési Jegyzékben. Erre az oktatási formára jelentkezhetnek a megfelelő — általános, vagy középiskolai — végzettséggel rendelkezők, ha munkaviszonyban, illetve szövetkezeti tagsági viszonyban állnak, s azok, akik gazdasági munkaközösségek tagjai, valamint kisipari (magánkereskedői) tevékenységet folytatnak. Feltétel még a választott szakmában való bizonyos idejű előzetes gyakorlat — némely esetben a betanított munkáról szóló képesítés —, valamint az, hogy az érintett személy megfeleljen a szakmára előírt egészségügyi követelményeknek.

E tanfolyam önköltséges, ami azt is jelenti, hogy ha a tanműhelyben történik a gyakorlati oktatás, magasabb a fizetendő díj összege, mint egyéb esetben. A költségeket részben, vagy egészben átvállalhatják a cégek a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló jogszabály alapján. Érdemes megjegyezni, hogy a vizsgára felkészülni nemcsak a közös foglalkozások alapján, de egyéni úton is lehet, s a szükséges tankönyvekről, jegyzetekről a főhatósági felügyeletet ellátó minisztériumok gondoskodnak. '

Még annyit: a témakörről — helyhiány miatt — korántsem szólhattunk a teljesség igényével, így hát javasoljuk olvasóinknak, hogy a további felvilágosításért *

forduljanak a tanácsok művelődésügyi szakigazgatási szerveihez.

Adó- és értékbizonyítvány

A szerkesztőségünkben járt egyik városi lakos nagy értékű családi házat vett nemrég, ügyvéd közreműködésével készült az adásvételi szerződés, a benne foglalt áradatot azonban nem fogadta el a tanács, sőt lényegesen értékesebbnek minősítette az ingatlant. A továbbiakat így panaszolta olvasónk: „A hatósági döntés miatt sokkal magasabb az illetékem, mint azt reméltem. Fogalmam sincs, mennyire jogszerű az ilyen eljárás, s azt sem tudom, mi a feltétele az adó- és értékbizonyítvány kiállításának.”

Nem feladatunk megítélni, reális áron cserélt-e gazdát ez a tulajdon, s arról sem mondhatunk véleményt, helyes-e a tanács álláspontja. Készséggel adjuk azonban közre a témakörrel kapcsolatos legalapvetőbb tudnivalókat:

Lakás-, illetve házingatlan értékesítésekor, vásárlásakor fel kell keresni az illetékes tanács adóügyi hatóságát, az adásvételi szerződéssel együtt. A pénzügyi szakemberek a helyszínen ellenőrzik az ügyletet, s az állag, az alapterület, a komfortfokozat, valamint a környékbeli hasonló otthonok forgalmi értékének figyelembevételével állapítják meg az illeték alapjául szolgáló értéket. Ha az eltér a megegyezési összegtől, az ügyfél kérheti a szemle megismétlését. A kapott iratot, a tulajdonképpeni adó- és értékbizonyítványt a megyei illetékhivatalhoz szükséges továbbítani. Még ilyen, kor is módja van az állampolgárnak, hogy kérje a hatósági értékösszeg felülvizsgálatát. Ez a bizottság már a műszaki adottságokat is részletesen elemezve hozza meg végleges döntését, ami után illetékfizetési kötelezettséget ír elő az illetékhivatal.

Megjegyezzük, korántsem jellemző a felek által kialakított ár hatósági növelése, sőt nemegyszer előfordul, hogy a szakértők alacsonyabb összegben állapítják meg a forgalmi értéket, mint ameny- nyiben megállapodott az eladó és a vevő. Ezek után azt javasoljuk önnek, kérje az értékbecslők újbóli helyszíni szemléjét.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér La.

Telefon: 20-111.

VISSZHANG

Nem volt öt percük...

Augusztus 17-én jelent meg „A jó szó rangja” című vezércikkünk, melynek szerzője arról írt, hogy a hosszú munka után nyugdíjba vonuló ember joggal várja el, ne csak az anyagiakban kamatozzék életútja, de az erkölcsi elismerést, a pár köszönő szót se,kelljen nélkülöznie, amikor utoljára fordul meg a munkatársak között.

Sorainkra figyelmet érdemlő módon reagált a Kecskemét, Juhar u. 17. szám alatt lakó Szabó László:

Betegségem miatt kerültem nyugállományba onnan, ahol csaknem két és fél évtizeden át dolgoztam becsülettel, szorgalommal. Szinte bizonyosra vettem, a búcsúzáskor benn töltött néhány órában futja egy meleg kézfogásra, egy kedves szóra, netán annak rövidke felidézésére, mennyi erőt, kitartást igényel, mily sok fáradtsággal jár gz, ha valaki 20 éven át keresi kenyerét a nehézipar valóban nehéz frontján. Am a volt főnökeim még öt percet sem szántak rám ilyen célból.

A történtek után úgy érzem, kihúztak a sorból, mint ahogy az értékét vesztett tárgyat is selejtezik és.„kivezetik” a nyilvántartásból. Pedig szívesen hallottam volna szeretett munkahelyem terveiről, s a magaméról is ejtettem volna pár mondatot.

Tudom, életünkben sohasem dominált olyannyira a gazdasági-termelési szemlélet, mint most. De kétlem, hogy a felfokozott tempónak óhatatlan velejárója az egymás iránti tisztelet csökkenése, megszűnése . . .