Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. évf. 227. szám Ára: l,40Ft 1983. szeptember 25. vasárnap KAMBODZSA CSAK FÖLDRAJZILAG ESIK TÁVOL Szolidaritási gyűlés Baján „Kambodzsa igen távol esik tőlünk: még gyorsjáratú repülő­géppel is órákig kell utaznia an­nak, aki innen, a Duna melléké­ről akar eljutni a Mekong tájé­kára. És mégis, ennek ellenére: Kambodzsa nagyon közel van hozzánk. Hiszen az ott élő nép sikerei a mi örömünket is nőve- lik, szenvedéseik a mi háborgá­sainkat is felkorbácsolják...” — Ezzel kezdte beszédét Árdánházi Tiborné, a Hazafias Népfront ba­jai bizottságának elnöke pénte­ken délután, amikor a hűtőház dolgozói szolidaritási gyűlésen találkoztak a kambodzsai nép küldötteivel. A vendégek Phcung Sárét rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követ vezetésével jártak a Su- govica-parti városban. Küldött­ségük délelőtt érkezett a Haza­fias Népfront székházába, ahol a város vezetőivel találkoztak. Dr. Stang Jenő, a városi ianács vb" titkára tájékoztatta őket Baja múltjáról, jelenlegi életéről és a fejlesztési elképzelésekről. Ezt követően meglátogatták a III. Béla Gimnáziumot, s részt vet­tek a tiszteletükre összehívott if­júsági fórumon, ahol a diákok számos kérdést tettek fel, első­sorban az ázsiai testvérállam if­júságpolitikájával kapcsolatosan. A gimnáziumi látogatás után a hűtőháziba vezetett útjuk, ahol az üzemi étkezde már gyűléste­remmé alakítva várta őket, mint­egy kétszáz dolgozóval egyetem­ben. A rendezvény — amelyen rész vett többek között Nincsics Sándor, a városi-járási pártbizott­ság munkatársa és dr. Bognár Lajosné, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titkárhelyet­tese is —, jó alkalmat adott arra, hogy a bajai dolgozók elítéljék az imperialista hatalmak kis népe­ket elnyomó politikáját, s hogy kifejezzék mély hitüket: ha egy nép szabaddá válik, akkor min­dig, minden körülményék között képessé lesz a megújulásra. K. J. HASZNOSÍTJÁK A TAPASZTALATOKAT Jó magágyba, idejében vetik a kenyérnekvalót a Duna mentén Bács-Kiskun egész mezőgazdaságát súj-. tóttá az aszály. Nem kímélte a Duna menti nagyüzemek gabonaföldjét sem. Az átlagos időjárású esztendőkéhez viszo­nyítva, az idén a kalocsai járásban is 160—170 milliméterrel kevesebb csapadé­kot kaptak a növények. A járási székhely, valamint a községek szövetkezetei közül 20 hektáronként mégis 5 tonnás, vagy en­nél magasabb búzatermést takarított be. A fajszi, a miskei, a szalkszentmártoni téesz pedig az 1980. évi aratástól kezdve, negyedszer ért el kenyérgabonából 5 ton­nát meghaladó hozamot. A hosszantartó szárazság e három szövetkezet növényter­mesztését is károsította, bevételét csorbí­totta. Az általános tapasztalatok haszno­sítása, a tanulságok összegezése azonban valamennyi gazdaságnak a javára válik. ötvenkilenc • szövetkezet szakemberei­nek adatgyűjtését, segítségét igénybe vé­ve, a Bácskai és a Duna melléki TESZÖV a közelmúltban elkészítette az 1983. évi búzatermelés eredményeinek összehason­lító értékelését. A szalkszentmártoni Pető­fi Tsz, mint a bábolnai IKR tagja, a Bács- Kiskun, Pest, Heves, Szolnok megye 44 gazdaságát magában foglaló ceglédi ter­melési körzetben a II. helyezettnek járó oklevelet nyerte el. Horváth József főmezőgazdász vélemé­nye szerint, a Petőfi Tsz gabonatermelésé­ben 1978-ban kezdődött fejlesztő munká­nak érett meg a gyümölcse. Az 1980-as aratáskor az öt tonnát jóval meghaladta a hektáronkénti búzatermés. Azóta a legkedvezőtlenebb esztendőkben — 1983-ban is — magasabb volt a termés­átlag 5 tonnánál. A szövetkezetnek 35 tag­ban van a szántója, amelynek 17 az aranykorona-értéke. A legjob.b termést adó táblában is akad nagykiterjedésű szikfolt, homokterület. ami mérsékli a hozamot. A Petőfi Tsz növénytermesztői azonban tudják, hogy a búza mindig meg­hálálja a növény számára legalkalmasabb időben történt vetést, a gondosan meg­munkált magágyat, amelyben egyenletesen kelhet ki. A szalkszentmártoni téeszben évek óta rendszeresen vizsgálják a kalászosok le- vélzetét a növény bokrosodásakor és a virágzáskor- A levélanalízis kimutatja a tápanyag vagy a nyomelemek hiányát, az esetleges többletet. Ezt a fejtrágyázás­kor ki lehet igazítani. A Petőfi Tsz az utóbbi években sokat költött a növényter­melés műszaki feltételeinek optimálissá tételére. Korszerű, nagyteljesítményű, pontos munkát végző gépeket vásárolt. Mindez azonban nem lett volna elegen­dő, ha a szövetkezet szakemberei nincse­nek felkészülve. Kovács Sándor, Fister Imre ágazatvezető, Gacs János, Balogh Károly brigád vezető. Németh János, az előző évben pedig dr. Pintér Bálint nö­vényvédelmi szakember, akit a közeli ter­melőszövetkezet elnökévé választottak, ki­(Folytatás a 2. oldalon.) • A csatornához közeli szántón hektáronként 42 tonnás termést adott a cukorrépa. Jó előveteménye a búzának a szalkszentmártoni téeszben. Képűnkön: Kovács Sándor trak­toros a répafejező gépet vezeti. (3. oldal) Hazánkban a nők az 55., a férfiak pedig a 60. életévüket betöltve nyugdíjjogosulttá válnak. Van, aki szinte számolgatja, mikor­ra éri el a korhatárt, s akadnak, akik úgy érzik, riasztó gyorsasággal közeledik. Van is abban valami fájó érzés, hogy im­már megkapjuk az obsitot. Persze sok min­den múlik a hogyan ?-on is. Szinte minden vállalatnál működik a nyugdíj-előkészítő bi­zottság, s ahol az ilyen „mellékes” dolgokra is figyelnek, ott emberséggel, jó szóval eny­hítik a sorsfordulót. És persze azt sem szabad elhallgatni, hogy számos munkahelyen szinte könyörögnek, maradjon még, ne 'menjen nyugdíjba a dol­gozó. Nagyon sokan vállalják a „rádolgozást” is. Az egészségügyben — például az ápolónők­nél — ösztönző bérezéssel teszik érdemessé a munkavállalást. A nyugdíjkorhatárt elérők százai vállalnak munkát. Nemcsak a havi járandóság kiegészítésére, hanem azért is, mert bírják erővel, egészséggel. Az sem kö­zömbös, hogy ezáltal nem szakadnak ki a munkahelyi közösségből egyik napról a má­sikra. ’ Bár azzal mindenki tisztában van, hogy éveinek száma gyarapszik, mégis csak keve­sen készülnek föl tudatosan erre az életmód- váltásra. Pedig ettől is függ, milyenek lesznek a nyugdíjkorhatáron túli évek . . . Ennek a képriportnak a szereplői mihdany- nyian nyugdíjasok. Életvitelüket az teszi kö­zössé, hogy valamennyien ma is tevékenyek, dolgoznak. Hisz nem az a fontos, hogy ki hány éves, csak a szíve legyen fiatal... A kiskőrösi Petőfi-emlékház és -múzeum teremőrei, Farkas Péterné és Gönczöl János- né is nyugdíjasként fogadják a látogatókat. N. M. Szakszervezeti tisztségviselők Véletlen egybeesés volt. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa a mozgalom kádermun­kájáról és fejlesztésének fel­adatairól tanácskozott. S ugyanerről tárgyalt aznap az Építő-, Fa- és Építőanyagipa­ri Dolgozók Szakszervezeté­nek Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága is. A SZOT üléséről kiadott közleményt pénteken ismer­tették a lapok. Az ÉFÉDOSZ megyebizottságának tagjai eb­ből csütörtökön még nem „puskázhattak". S mégis: az ágazat és a megye sajátossá­gainak megfelelve, lényegé­ben ugyanazok a gondolatok köszönnek immár utólag visz- sza a kecskeméti ülésen pa­pírra vetett jegyzeteimből is. Az Építők Szakszervezeté­hez Bács-Kiskunban 15 vál­lalat, gyár, gyáregység tarto­zik. Ezek együttes termelési értéke csaknem 3,5 milliárd forint, a foglalkoztatottak száma pedig több mint 13 ezer. A szakszervezeti alapszerve­zetekben 1457 szb-tag, munka- bizottsági tisztségviselő dol­gozik, s legutóbb 1815 főbi­zalmit, bizalmit és helyettest választottak. Tekintélyes szá­mok ezek, mondhatnánk, ha a mozgalmi munkát lehetne valamiféle mennyiségi mér­tékegységgel minősíteni. De nem lehet, az értékelés alap­jául csakis a számok mögött megbúvó tartalom szolgálhat. Szb-tag és főbizalmi, mun­kabizottsági reszortfelelős és bizalmihelyettes. Kik ők, hol dolgoznak, miként kerültek erre a posztra, képesek-e megfelelni a feladatnak, s le­het-e rájuk számítani 1985- ben is, a soron következő vá­lasztásokon? íme egy csokor a fölvetődő kérdésekből. Kik ők és hol dolgoznak? Na­gyobb részük az építőiparban, a DUTÉP-nél, a BÁCSÉP- SZER-nél, a KUNÉP-nél, a bajai ÉÉV-nél és a Közúti Építő Vállalatnál. Többségük fizikai munkás. Nem könnyű a helyzetük, több okból sem az. A munkahelyek gyakorta változnak és távol vannak egymástól. Jelentős a létszám- mozgás, a munkatársak, a szakszervezeti csoport tag­jainak cserélődése. Olyan építőipari sajátosságok ezek, amelyek kétségkívül megne­hezítik a szakszervezeti tiszt­ségviselők (és más vezetők) munkáját. A bizalmiak, fő­bizalmiak többsége mégis be­csülettel eleget tesz önként vállalt kötelezettségeinek, eredményesen dolgozik. S ha mégsem mindig, annak ismét csak több oka lehet. Az egyik ok a tapasztalat­lanság. Talán meghökkentő adat: az Építők Szakszerveze­tében tevékenykedő Bács- Kiskun megyei főbizalmiak, bizalmiak és helyetteseik kö­zül ezer a legutóbbi válasz­tást megelőzően nem látott el semmilyen szakszervezeti funkciót! S a helyettesekről külön is érdemes szólni. A megyebizottsági ülés vitájá­ban hangzott el a jogos kívá­nalom: ne csak akkor vegye igénybe a tisztségviselő a he­lyettesét, ha valami népsze­rűtlen feladatot kell elvégez­nie. Kapjanak a helyettesek nagyobb részt a munkából és ezzel együtt a felelősségből. A kádereket kiválasztani, őket a feladatra felkészíteni, köztük a tennivalókat éssze­rűen megosztani — ezzel per­sze még nem ért véget a ká­dermunka. A tisztségviselők tevékenységének értékelése, elismerése is nagyobb nyilvá­nosságot kell hogy kapjon. Az ÉFÉDOSZ megyebizottságá­nak ülésén javasolták: ne az szb-titkár vagy az igazgató irodájában köszöntsék a jól dolgozó tisztségviselőt, ha­nem válasszanak ehhez olyan alkalmat, amikor együtt van a vállalati, gyári, gyáregységi közösség. Ott, a munkatársak jelenlétében adják át a meg­érdemelt kitüntetést. Sitkéi Béla BŐVÍTIK A FELDOLGOZÁST Ipari munka a kiskunsági termelőszövetkezetekben A Kiskunság térségében gaz­dálkodó mezőgazdasági szövetke­zetek tevékenységüket talán az egész országban a legmostohább körülmények között végzik. Szin­te mindenütt gyenge homoktala­jon küzdenek a szárazsággal a növényék életben maradásáért. A sekélyen gyökeresedő egynyáriak mellett ezen a tájon inkább a kertészeti kultúrák terjedtek el. Ezeknek az ágazatoknak sajá­tossága, hogy idényszerűen tud­ják a tagságot, az alkalmazottakat foglalkoztatni. Éppen ezért a térségben gaz­dálkodó 82 szövetkezetből mint­egy harmincban létesítettek önál­ló ipari foglalkoztatást nyújtó üzemet. Néhány, már évtizedes múlttal bizonyította: szükség van rá. Az. általános tapasztalatok szerint a szövetkezeti ipari ter­melés több területén — ilyen az élelmiszeripari feldolgozás, a tej­termékek gyártása, a műanyag­ipari árutermelés, az építőipari szolgáltatás stb. — még van olyan jellegű szabad kapacitás, ame­lyet néhány száz kilométerrel tá­volabb keresnek. i Az elmúlt évi eredmények is bizonyították: a térség szövetke­zetei nettó árbevételének valami­vel több mint 62 százalékát a melléktevékenységet folytató üze­mekben állították elő. Idén, ami­kor a gazdaságok legtöbbje min­dent megtesz az aszálykárok pót­lására; a szövetkezetek, valamint a területi szövetség vezetői igye­keznek minél több újabb partnert keresni árucikkeik megvételére. Ugyanakkor sok helyütt bővítik a feldolgozást, a termelést is. A közelmúltban jó néhány körzeti értekezletet rendeztek, ahol a TESZÖV munkatársai ismertet­ték a lehetőségeket. Cz. P. ® A tázlári Béke Szakszövetkezetben épített cipőfelsőrész-készítő üzemben több mint száz községben asszony talált munkát. OROSZ, ESZPERANTÓ, NÉMET, FRANCIA, ANGOL Űj nyelvoktatási tanév * A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bács-Kiskun me­gyei Szervezetének égisze alatt több mint harminc csoport indult az új nyelvoktatási tanévben. A TIT kínálata egy új nyelvtanulási formával bővült az idén: a hét végi intenzív tanfolyamokkal, amelyekre száznál többen jelentkeztek. A már hagyományosnak számító TIT-nyelviskolák, valamint az üzemi és iskolai nyelvtanfolyamok keretein belül idegen nyelvet tanulók száma hasonló az előző év adataihoz. Legtöbben németül tanulnak az idén — a csoportoknak mintegy ötven százaléka —, amit az angol nyelv követ a nép- szefűségi listán, illetve a francia és a spanyol. Lehetőséget kínált a TIT az orosz, az eszperantó, a szlovák, a finn sőt a holland nyelv elsajátítására is, ám nem volt annyi érdek­lődő, hogy csoportot lehessen indítani. Ahogy azt Kozmács Istvántól, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szaktitkárától megtudtuk, Bács-Kiskun más vá­rosaiban — ^Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason és Baján — kö­rülbelül annyian iratkoztak be nyelvtanfolyamra, mint tavaly. Kalocsán, — az előző évekhez hasonlóan — az idegen nyelvek oktatását, a szervezési és lebo­nyolítási munkákat a helyi mű­velődési központ vállalta magára. A nyelvoktatási tanév kétszer négy hónap, heti kétszer két órá­ban. A TIT nyelviskola tanyanya- ga négy évet fog át, s a1 tapasz­talatok szerint a jelentkezők 10— 15 százaléka járja végig kitar­tóan az iskolát. A megyei szerve­zet egyre inkább szorgalmazza, hogy egy-két esztendő után alap­fokú nyelvvizsgát tegyenek a tanfolyamok résztvevői. A tandíj egyébként — az úgynevezett nor­mál oktatási formában — ezer forint nyolc hónapra. Az új, hétvégi intenzív nyelv­tanfolyamon angol és német nyel­vű csoportok indultak, amelyek heti tíz órában — pénteken és szombaton — ismerkednek az idegen szavakkal, lingvális tud­nivalókkal. Minden csoporttal három szaktanár foglalkozik, megosztva egymás között a nyelv- oktatás különböző fázisait, mód­szereit. Az intenzív nyelvtanfo­lyam sikere érdekében, minden szükséges feltételt megteremtett a TIT, ám a siker így is a részt­vevők szorgalmán, kitartásán múlik elsődlegesen. A kezdő, kö­zéphaladó és haladó fokon indí­tott tanfolyam tandíja kétezer fo­rint egy fél évre. Az új idényben — az idegen nyelvű gyermekkönyveket ki­véve — nem volt hiány a TIT megyei szervezeténél tanköny­vekből, ahogy a különböző okta­tási segédeszközökből (feladat­lapok, tesztek, hanganyagok stb.)- sem. K E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents