Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-22 / 224. szám
4 ti PETŐFI NÉPE <• 1983. szeptember 22 1 AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT Űjat, jobbat, korszerűbbet! Szivák Gyula, a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet 49 éves elnöke nem helybeli, mégcsak nem is Bács-Kiskun megyei születésű. Angyalföldön élt 1964-ig. A Szivák család amolyan „szövetkezeti” család volt. A BUDAMO- BIL ősét, a járműszövetkezetet az apa alapította 1951-ben. A testvérek valamennyien a szövetkezet tagjai voltak: a legifjabb fivér, Szivák Lajos lépett azután a családfő örökébe, jelenleg is ő a BUDAMOBIL Jármű Szövetkezet elnöke. Szivák Gyula pedig Kiskőrösön állapodott meg. Persze ennek is története van. — Tény, hogy mindannyiunkban megvolt a szövetkezeti „véna”. Én például a műszaki egyetemet is úgy végeztem el, hogy délelőtt előadásokat hallgattam, délután meg szerszámszerkesztőként dolgoztam a pesti székhelyű Fémfeldolgozó Szövetkezetben. A diploma megszerzése után két évvel a Lőrinci Műanyag és Szerszámkészítő Szövetkezet műszaki vezetőjévé neveztek ki. Kiskőrösre 1964-ben jöttem: a Vegyes- és Építőipari Szövetkezetnek (akkor így hívták) lettem műszaki vezető főmérnöke. — 1983-at írunk: csaknem két évtizede dolgozik Kiskőrösön. Tíz évig főmérnök volt, tizedik esztendeje elnök. Ha pályájának e két periódusát összevetjük, milyen azonosságokkal és különbözőségekkel találkozunk? — A leglényegesebb különbség, hogy 1964 és 1973 között a szövetkezetre az extenzív fejlesztés volt a jellemző, míg a második szakaszban — elnökségem idején — egyértelműen előtérbe kerültek az előrelépés intenzív módozatai. Amikor idekerültem, a legfontosabb feladatunk volt az embereknek munkát adni, a megélhetésükről gondoskodni. Gondolja el: 1973-ig már 1300-ra futott föl a szövetkezetben foglalkoztatottak száma. Volt nem egy kiskőrösi család, amelyben a nagyapától az unokáig mindenki nálunk dolgozott. — Hogy tudtak munkát adni ennyi embernek? — Mindent elvállaltunk, ami munkát és jövedelmet jelentett. Nem lehettünk válogatósak, az embereket foglalkoztatni kellett. A műszaki színvonal, a tevékenység kvalifikáltsága, minősége háttérbe szorult. Később, amikor rendeztük sorainkat, számtalan, időközben korszerűtlenné, számunkra gazdaságtalanná vált termék gyártási jogát, technológiáját, gyártóeszközeit adtuk át olyan kisüzemeknek, amelyeknek ez továbblépést, technikai fejlődést jelentett. Az ereszcsatornákat például a Nyírségben gyártják . — ön gépészmérnök. Felkészült, igényes szakember, aki természetesen azt szeretné, ha a gondjaira bízott üzem korszerű, gazdaságosan előállítható, versenyképes termékeket gyártana. Csakhogy a kiskőrösi szövetkezet — mint említette — jó ideig kénytelen volt mindent vállalni... — Értem, hogy mire céloz. A helyzet valóban kompromisszumot követelt. Ám, ha a termékek egyike-másika nem is elégítette ki szakmai ambícióimat, a gyártásfejlesztésben annál inkább kiélhettem magam. Hiszen nagyrészt betanított munkásokkal és sokáig kezdetleges eszközökkel kellett a termékeinket előállítanunk, s hogy nagyobb fennakadások ne legyenek, elkelt a hozzáértés, a mérnöki lelemény. A fejlődés nálunk úgy valósult meg, hogy az egyik iparág kifejlesztette a másikat. Huszonöt—harminc évvel ezelőtt a szövetkezet főként javítással és kisebb faipari eszközök gyártásával foglalkozott. A következő lépés a vasipari javítás, majd a gyártás bevezetése volt. Drótot fontunk, kovácsoltunk, majd elkezdtünk egyszerű fémtömegcikkeket gyártani. Létrehoztuk a horganyzóüzemet: elkezdődhetett az esőcsatorna-készítés. Vásároltunk egy-két komolyabb gépet, megnyertünk magunknak néhány jól képzett kisiparost. Lassan megteremtődtek a mai gépgyártás alapjai. S a lényeges fejlődés tulajdonképpen ezzel vette kezdetét. 1964-re „beállt” az üzem: szalagfűrészt, körfűrészgépet, hosszlyukfúrót és gyalugépet gyártottunk. Húsz jól képzett szakember dolgozott a szerszámüzemben, és megindult a fémipari tanulóképzés. — Mindez ilyen simán, zökkenőmentesen ment volna? — Szó sincs róla! Az újító magatartásnak, az előrelépést szorgalmazó vezetési stílusnak éppúgy velejárója a kudarc, mint a siker. Nekünk is kijutott belőle, például amikor akkumulátorok bontására és újak készítésére vállalkoztunk. Két év után szembe kellett néznünk a valósággal: ezt nem nekünk találták ki. Nem tétováztunk, leállítottuk a munkát. — Beszéljünk ezek után a máról, illetve a közelmúltról. 1974- ben elnökké választották. A szövetkezet azóta többször is ritmust váltott, magasabb sebességi fokozatba kapcsolt. Hogy miért, az nem kétséges, a kérdés inkább így hangzik: hogyan? — Szeretném leszögezni — s ezt nem valamiféle kötelező udvariasság mondatja velem —, hogy az elődöm, Gárdonyi Herman nagyon sokat tett a szövetkezet fejlődése érdedében. 1974- ben nem csupán annyi történt, hogy új elnöke lett a szövetkezetnek, hanem gyökeresen megváltoztak a gazdasági körülmények is. Megállt a létszámnövekedés, s elkezdett emelkedni a termelési értékünk. Míg 1973-ban 154 ezer forint árbevétel jutott egy dolgozóra, addig ez a mutató 1982-ben már 422 ezer forint volt, szervezettebb, gazdaságosabb, jobb munka eredményeként. — No és az újra való törekvés, az ésszerű kockázatvállalás? Az nem játszott szerepet ebben? — Természetesen a főszerepet kapta. A gyors ütemű, intenzív fejlesztés, a termékváltás egyik napról a másikra elodázhatatlanná vált. Tudtuk a leckét: korszerű, gazdaságosan előállítható, piacképes termékeket kell gyártani. Csakhogy más ám ezt elhatározni és megint más megvalósítani. Utat kerestünk például a tőkés piac felé, próbálkoztunk ezzel is, azzal is: nem akart menni. Végül egy fémtömegcikk, a csatornázáshoz használatos szennyfogóvödör lépett elő elsőszámú exportcikké. Ha a nyugatnémeteknek ez kell, ezt gyártjuk! De van kivitelünk faipari gépekből, hobbipadokból és bukósisakokból is. Közben elkezdtünk szabadalmakat vásárolni, és vannak saját szolgálati szabadalmaink is. Bekapcsolódtunk az iparszerű sertéstenyésztési programba — állattartó rekeszeket, etetőket, itatókat, fiaztató kutri- cákat gyártunk —, és a közúti járműprogramba. Autóbuszokhoz és tehergépkocsikhoz alkalmas légfékszelepeket és kuplungszelepeket készítünk, s a legújabb termékünk a hűtő-ter- mosztátszelep, amelyet eddig tőkés piacról vásároltak a magyar gyárak. Az idén belföldre 12 ezret gyártunk belől? — hatezret a MOGÜRT külföldön értékesít —, de készek vagyunk arra, hogy a jövő évtől kielégítsük a hazai ipar teljes szükségletét. A motorosoknak hatféle bukósisakot kínálunk — ezek mindegyike megfelel a nemzetközi szabványnak —, továbbá munkavédelmi sisakot és bányászsisakot is gyártunk. S végül még egy újdonság: szabadalmat vásároltunk, és megkezdjük egy korszerű hővisszaverő festék készítését. — A felsorolást hallgatva feltűnt valami. Ezeknek a termékeknek szinte mindegyike valamilyen szempontból „rázós”. A bukósisak, a bányászsisak életet menthet — ha jó. Á szalagfűrész, a gyalugép nem lehet balesetveszélyes. Ha a termosztátszelep nem működik, tönkremehet a motor, ami pedig a légfékszelepet illeti!... Az utolsó kérdés tehát így hangzik: érdemes ezeket gyártani? — Az biztos, hogy drótot fonni, esőcsatornát csinálni köny- nyebb volt. De az is tény, hogy abból nem élnénk meg. A termékeinket megveszik, keresik, nincsenek — s azon vagyunk, a jövőben se legyenek — eladhatatlan készleteink. Hogy ezek a „rázóp” termékek gondos, pontos munkát kívánnak valamennyiünktől, az kétségtelen. De, higy- gye el, megéri. Sitkéi Béla HELIANTUS GT Hasznosítják a csicsókát Elfelejtett növény a csicsóka, amelyet régebben kertekben is termesztettek, nyersen fogyasztották és édesítőnek használták. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban kísérletekbe kezdtek néhány éve, azzal a ^szándékkal, hogy megismerjék a csicsóka nagyüzemi termesztési lehetőségeit és kipróbálják, mire használható. Az elmúlt héten a gazdaság központjában megbeszélésen vett részt a Bérdibükki Állami Gazdaság, a Agrobotanikai Központ, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Kémiai-Biokémiai Intézete, a Somogy megyei Kórház és Rendelőintézet, a Kertészeti Egyetem Élelmiszertechnológiai Intézet, a Kecskeméti Konzervgyár vezetője és több szakembere. Elhatározták, hogy kutatás- fejlesztési, termelési társaságot hoznak létre, amelynek megalakulására ebben az évben sor kerül. A neve: Heliantus Gazdasági Társaság, gesztora, a működési ügyek intézője a Hosszúhegyi Állami Gazdaság. A társaság nyitott, vagyis bármely gazdálkodó szervezet tagja lehet. Feladataik minden téren jelentősek. Nem kiforrott a ter- mesztéstedhnológia, nincsenek pontos ismeretek, a termék fel- használásáról, s főként arról: milyen jövedelmezőséggel állíthatók elő belőle a különféle anyagok. Az általános ismeretek szerint ugyanis sokféle hasznosítási módja lehet a csicsókának. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a cukorbetegek táplálkozásában, amit fruktóztartalma indokol. Ezért is kapcsolódnak a munkába orvosok, élelmiszer- technológusok, biokémikusok. Arra számítanak, hogy a csicsókából olyan kivonatot nyernek, amit sűrítményként, gyógyitalként, valamint cukrászati és édesipari termékek cukorhelyettesítő anyagaként hozhatnak forgalomba. Ezen kívül diabetikus konzervek, gyermekételek készítéséhez is felhasználhatnak. Lehet hatvan százalékkal több? Régi ismerőssel, Kovács Lászlóval, a helvéciai Petőfi Termelőszövetkezet szállítási részlegvezetőjével beszélgetek. Kérdéseimre — mennyi az árbevételi terv, várható-e túlteljesítés, hány gépkocsijuk van, kinek fuvaroznak — nyomban kapom ar válaszokat: — Tervünk 43 millió, de előreláthatóan az év végéig elérjük a 48 millió forintot. A részlegnek 52 gépkocsija van, 95 százalékban pótkocsival közlekednek. A szállításban a fő megrendelőink a ZÖLDÉRT és az AGROKER, de végzünk lakossági szolgáltatást is: terményt, építőanyagot fuvarozunk. Az év elején tipizáltuk a gépkocsikat, azaz olyan feladatokra osztjuk be őket, amelyre a legalkalmasabbak. A legjobb a Skodás brigád, ők maguk szervezik a visszfuvart, április 1-től átalánydíjas módszerrel dolgoznak. Azóta nincs üresjárat, ezeknél a kocsiknál 50—60 százalékkal nőtt az árbevétel ... Az utolsó mondatra felkaptam a fejem. Hogyan is van ez? Évek óta kormány- és vállalati rendeletekkel, rendelkezésekkel, büntetésekkel, pénzbírságokkal képtelenek vagyunk megszüntetni az üresjáratokat, megszervezni g visszfuvart, hatékonyabbá tenni a gépkocsi-kihasználást, növelve ezzel az árbevételt. Egy termelőszövetkezet megvalósította? — Hihetetlenül hangzik, de mégis így van. Járművenként 50—60 százalékkal nőtt a bevétel, nincs üresjárat, gyorsak a fordulók. Nincs ebben semmi ördöngösség, csupán gondolkoztunk, s a rendeletek szerint jártunk el. Mint minden nagyszerű dolog, ez is egyszerű. A gépkocsivezetőknek szocialista megőrzésre adtuk át a kocsikat, s átalánydíjat fizetünk. Ennek lényege: minden kiadás — üzemanyag, javítás, üresjárati büntetés — az övé. Érdekeltek tehát abban, hogy vigyázzanak a gépkocsikra, az üzemanyag-felhasználásra, a javítási idő csökkentésére, a több fordulóra, a visszfuvar szervezésére, a munkaidő kihasználására. Ez így valóban egyszerűnek tűnik, de mi a hajtóerő, amely g gépkocsivezetőket erre a feszes (í A homokbányába gyorsan érkeznek a billenős Skodák, hiszen ha több a forduló, több a pénz... » Sáringer Pál: — öt- O Csorba Béla: — Csu- ven—hatvan százalékkal pán egy napot állt a több van a borítékban ... kocsi javítás miatt... munkára, fuvarszervezésre ösztönzi? A választ nem a részlegvezetőtől, sokkal inkább a gépkocsivezetőktől szerettem volna hallani. A szerencse is közrejátszott abban, hogy a négytagú Skodás brigádból két „pilótát” a homokbányánál — ahonnan Kecskemétre töltőhomokot fuvaroztak — sikerült megtalálni. Sáringer Pál, aki majdnem 30 éve ül a volán mögött, egymillió kilométert tett meg baleset nélkül, így fogalmazott: — Ez a módszer igazán jó. Több a munka, de több is a jövedelem. Amióta így dolgozunk, kicsivel korábban kezdek, de üresen soha sem jövök vissza. Igaz, havonta 50—60 százalékkal több van a borítékban, mint korábban. Azelőtt előfordult, hogy elvittem egy fuvart, s ha nem szóltak, jöttem haza. Most inkább kerülök néhány kilométert, felkeresem a gyárak, üzemek szállításvezetőit, van-e ..diszpójuk”, s mindig van. Ha nincs? Akkor sódert hozok, mert arra van igény ... Csorba Béla még fiatalember, 12 éve vezet, de már elérte az 500 ezer kilométert. Ma később kezdett. — Feleségem szülés előtt áll, őt vittem a kórházba, s ezért hagytam ki néhány fordulót... Ilyenkor nincs szükség férfiemberre, s inkább dolgozom. Jó a jövedelmem, nincs okom panaszkodni, de többet is dolgozom. Az apróbb javításokat magam végzem el. Nem dicsekvésből mondom, de április elseje óta csupán egy napot állt a kocsim javítás miatt, s üresen nem ment egy kilométert sem ... Több munka, több pénz, nagyobb jövedelem a közösnek, jobb gépkocsi-kihasználás — fogalmazta meg visszafelé tömören Kovács László. Nem kellett hozzá sem merészség, sem a rendeletek kijátszása, spekuláció, csupán józan megfontolás. Ügy tűnik, bevált az elgondolásuk, s szerétnek rövid idő alatt ezt a módszert valamennyi gépkocsivezetőjüknél alkalmazni. Milyen jó is lenne, ha az egész megyében így szerveznék a fuvarfeladatokat! Gémes Gábor Irányjelzö Mozgássérültek a közlekedésben Korunkban a közlekedés az egészséges emberektől jó érzékszervi működést, megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültséget és helyes erkölcsi beállítódást kíván. Mindezek birtokában a közlekedőnek képesnek kell lennie a rugalmas együttműködésre és helyes alkalmazkodásra. E feltétel- rendszernek valójában nem tudunk maradéktalanul eleget tenni, amit az évi 2600 halálos áldozat is bizonyít. A már említettek érvényesek a mozgássérültek közlekedésére is. Számuk jelentős, hiszen megyénkben háromezer-százkilencvenket- ten vannak. Számukra a társadalmi rehabilitáció egyik feltétele a közlekedési képesség megszerzése. Rengeteg speciális problémával kell megküzdeniük a vezetői engedély megszerzése érdekében. (Nem is szólva a Hycomat-gépko- csi megvásárlásának terheiről.) Adott esetben fél kézzel kell elsajátítani a gépkocsi vezetését. Vannak olyan mozgássérültek, akik csak kézzel kezelhetik a járművet. Akad olyan is, aki a nyakát nem tudja elfordítani, de megfelelő tükrök felszerelésével elsajátította a helyes tájékozódás módját. E néhány példa is érzékelteti, hogy már a közlekedésre való felkészülés is olyan nehézségekkel jár, amit csak erős akarattal, elszántsággal és jó kudarctűrő-képességgel lehet leküzdeni. A közlekedésben további nehézségek merülhetnek fel. Az. aki székhez kötött életet élt korábban, ráadásul külterületen, igen nehezen tud a városban, vagy még távolabb tájékozódni. Mi mindent kell neki megtanulnia, hogy hátrányát leküzdhesse? Nem tudja például, ha úticélját eléri, hol tud megállni, szabad-e várakozni, van-e üres parkolóhely, gyalogosan be tud-e menni az adott intézménybe? A Hycomat gépkocsi általában kielégíti a mozgássérültek igényeit. Javíttatása viszont megkeseríti tulajdonosainak amúgy sem könnyű életét. A mozgássérültek megyei szervezetének tájékoztatása szerint a szervizek nem szívesen vállalják a javítást. Kevés ugyanis az olyan szakember, aki a speciális berendezésekhez jól ért. Nem tudják teljesíteni a gyors javításra vonatkozó jogos igényt. Mindezeket a gondokat sem az érintettek önerőből, sem a szervezetük — a társadalom támogatása nélkül — nem tudja megoldani. Azok segítségére van szükség, akik mozgás, hatáskör és segítőkészség tekintetében nem korlátozottak. Miféle támogatást igényelnek? A nehézkesen tájékozódóval szemben türelemre, segítségre van szükség. Felismerhetők a Hycomat felírásról, vaey a tolószéket ábrázoló jelzésről. Örömmel vennék, ha az illetékes szervek ott is engedélyeznék számukra a várakozást, ahol egyébként tilos. Több kijelölt parkolóhelyre lenne szükségük, nemcsak a bevásárlóhelyeken, de a közintézmények előtt is. Az épületekbe (közintézmény, kórház) való bejutás lehetőségét is meg kellene teremteni azok részére, akik saját lábukon képtelenek közlekedni, illetve lépcsőt használni. A gépkocsijavító üzemek a létkérdést jelentő jármű szakszerű és gyors javításával tudnak segíteni a mozgássérültek gondjainak enyhítésében. Gyakorlatilag, ha e törekvések megvalósulnak, két társadalmi gond kerül közelebb a megoldáshoz. Egyrészt a mozgássérültek közlekedési nehézségei enyhülnek, másrészt a közlekedés biztonsága javul. Szabó András A gyermekbalesetek megelőzéséért A nyári hónapokban a gyermekbalesetek száma az előző hónapokhoz viszonyítva erősen megemelkedett. A tantermek üresek voltak, a délutánt nem kellett tanulással tölteniök, az utcákat, tereket, üdülőhelyeket megtöltötték az önfeledten — és sajnos, figyelmetlenül — szaladgáló-játszó gyermekek. Ilyen körülmények között a gyermekektől olyan partneri kapcsolatot, mint a felnőttektől, nem lehet elvárni. A kicsinyek közlekedéssel kapcsolatos képességeire jellemző, hogy térlátásuk még nincs teljesen kifejlődve. Nem biztos, hogy a látszólag körültekintő gyerek észre is veszi a közeledő gépkocsit, ezért számítani lehet arra, hogy féktávolságon belül eléje lén. A gyermek mélységlátása, távolság- és sebességbecslése sem olyan, mint a felnőtteké. Ha egyszerre több inger éri őket, reakciójuk kiszámíthatatlan. Általában a legerősebb ingernek engedelmeskednek, ösztönösen cselekszenek. Ahhoz, hogy a gyermekbalesetek csökkenjenek, társadalmi méretű összefogásra van szükség. Elsősorban a szülők, a pedagógusok és a járművezetők tehetik értük a legtöbbet a helyes közlekedésre való neveléssel. A gyerekeknek az alapvető közlekedési ismereteket a szülőktől kellene elsajátítania. Nagyon fontos lenne tehát, hogy a jó bizonyítvány jutalmaként kapott kerékpár mellé a közlekedési ismereteket is átadja a szülő. Alkalmanként ellenőriznie kellene a kerékpár állapotát, különös tekintettel a fékre és a világításra. Segédmotoros kerékpárt pedig addig ne ajándékozzunk a gyermeknek, amig vezetői igazolványt nem szerzett. A járművezetőknek nagyobb türelmet kellene tanúsítani a közlekedő gyerekek iránt. Lakott területen belül a relatív sebesség megválasztásával — különösen olyan helyeken, ahol a gyermekek áthaladására számítani lehet, vagy játszó kicsinyek láttán — sok baleset elkerülhető lenne. Az óvodák, iskolák szerepe a gyermekek helyes közlekedésre nevelésében szintén jelentős. Sajnos, kevés az olyan iskola (mint például Kecskeméten a Béke téri, vagy a Lánchíd utcai), ahol a közlekedési ismeretek tanításával szakkörben foglalkoznak, pedig az ilyen foglalkozásokra a tanulókat meg lehet nyerni. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek az iskola környékén a forgalomirányítást is gyakorolhatják. Az illetékesek figyelmét arra is fel kellene hívni, hogy a játszótereket lehetőleg ne a nagyforgalmú utak mellé építsék, mint Kecskeméten az Akadémia körúton. Nagyon fontos szerepet töltenek be a közlekedési parkok, ahol szervezett formában lehet a KRESZ szabályait megtanulni, alkalmazva a gyakorlattal együtt. Reméljük, hogy a közeljövőben Kecskeméten, a Széchenyiváros- ban megépítésre kerülő KRESZ- park is jól szolgálja majd ezt az ügyet. Szabó József MŰSZAKI TANÁCSOK A lengéscsillapítókról A levegővel töltött gumiabroncs felfedezése jelentős állomás volt az automobilizmus történetében. A rázástól, „dobálás- tól” mentes autózás azonban csak akkor valósult meg igazán, amikor a felfújt gumikerekű autók futóművét különféle rugókkal és lengéscsillapítókkal is ellátták. Ez utóbbiak a kényelmet és a biztonságot egyaránt szolgálják. Az egyenetlen útfelület ugyanis a kerekeket lengésbe hozza, s ha azok „ugrálása” állandósul, nem érintkeznek kellően a talajjal, ezért fékezéskor a fékút 20—30 százalékkal is megnövekedhet, emellett a kocsi kanyartartása is bizonytalanná válik. A lengéscsillapító feladata tehát: gyorsan és megfelelően „lecsendesíteni” a rugózási rendszer lengéseit. A jó márkájú teleszkópok élettartama általában 30—50 ezer kilométer. E fontos szerkezeti elemet rendszeresen ellenőriztetni kell a szervizekben e célra rendelkezésre álló vizsgálóberendezéssel, amely mérőlapon adja meg az egyes lengéscsillapítók állapotáról árulkodó rajzolatokat. A kocsi „hintáztatásával” csak a már kimerült, hatástalan lengés- csillapítókra lehet következtetni, az elhasználódás mértékére nem. A csillapító hibája forrása lehet a futómű többi tagja kopásának, idő előtti elhasználódásának is. Tökéletlen lengéscsillapítás esetén a kocsi kereke szabályosan lebegni kezd, s az ugráló kerekek, amikor visszajutnak az útfelületre, túlpörögnek, megcsúsznak. A jellegzetes „kivájó- dások”, amelyeket a gumiabroncsok futófelületének azonos szakaszain figyelhetünk meg, általában e hibára vezethetők vissza. A lengéscsillapítók legcsekélyebb hibája, a tömítések elhasználódása miatti olajfolyás azonnal meglátható a teleszkóp külső pa- iástfelületén. A „megfolyt” lengéscsillapítót nyomban ki kell cserélni, mégpedig mindig párosával.
