Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-22 / 224. szám

Z <é PETŐFI NÉPE m 1983. szeptember ZZ. PANAMAI POLITIKUS ELNÖKLETÉVEL események sorokban STOCKHOLM Folytatja munkáját az ENSZ-közgyűlés Egy svéd bíróság törvényelle­nesnek minősítette az Aeroflot szovjet légitársaság svédországi járatainak bojkottját, egyben kö­telezte az állam? alkalmazottak szakszervezeti szövetségéhez tar­tozó légiirányítókat a szovjet re­pülőgépek kiszolgálására. A repü­lőtereken dolgoz«} földi kiszolgáló személyzetre ők nem állami alkalmazottak — nem terjed ki a svéd bíróság döntése, ők fenntart­ják a bojkottot. PEKING Csao Ce-jang kínai miniszterel­nök kedden Pekingben bemutat­kozó látogatáson fogadta Iván Lászlót, Magyarország új rendkí­vüli és meghatalmazott nagykö­vetét a Kínai Népköztársaságban. SANTIAGO A chilei hatóságok kéddeh sza­badon bocsátották Rodolfo Se- guelt, a rézbányászok szakszerve­zetének bebörtönzött elnökét — jelentették be hivatalos forrásból. Juan Francisco Fresno, Santia­go érseke kedden felajánlotta, hogy kész ismét közvetíteni a kor­mány és az ellenzéki polgári pár­tokat tömörítő demokratikus szö­vetség között tizenkét napja meg­szakadt párbeszéd felújítása érde­kében. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés 38. ülés­szaka kedden este — Hollai Im­rének, az előző ülésszak leköszö­nő elnökének megnyitó beszéde után — titkos szavazással Jorge Illueca panamai alelnököt vá­lasztotta meg elnökévé. Jorge Ilueca 83 szavazatot kapott, míg a másik jelölt, Da­vidson Hepburn bahamai ENSZ-nagykövet 70 szavazatot. Két ország tartózkodott a szava­zástól. A közgyűlés 38. ülésszakának el­nöke székfoglaló beszédében sík- raszállt a 37. ülésszak leszere­lési határozatainak megvalósítá­sáért és az atomháború meg­akadályozásáért. A leszerelés minden állam életbevágó érdeke — mondotta. A fegyverkezési ki­adások hatalmas méreteket öltöt­tek, érthető hát, hogy a közgyű­lés 38. ülésszakára beterjesztett határozattervezetek nagy része a fegyverzet korlátozását és a le­szerelést sürgeti — jelentette ki a panamai politikus. Jorge Illueca szót emelt az európai béke biztosítását szolgá­ló tárgyalások és az Indiai-óceá­non létrehozandó békeövezet ügye mellett. Sürgető feladatnak nevezte a faji megkülönböztetés felszámolását. Állást foglalt egy palesztin ál­lam létrehozása mellett és hang­súlyozta annak szükségességét, hogy valamennyi közel-keleti ország békében, elismert határok között éljen. A megnyitó ülés befejezése­ként megválasztották az ülésszak 16 alelnökét és a hét főbizottság elnökeit. Az általános politikai vita hét­főn kezdődik és az első felszóla­ló Ronald Reagan amerikai el­nök lesz. Az amerikai külügyminisztérium kedden elhatárolta magát az amerikai ENSZ-küldöttség he­lyettes1 vezetőjének hétfőin el­hangzott kijelentéseitől, amelyek szerint a vendéglátó ország disz­kriminatív intézkedéseit kifogá­soló tagállamok „nyugodtan tá­vozhatnak és más székhelyet ke­reshetnek a világszervezetnek is”. A külügyminisztérium szó­vivője szerint Charles Liohenstein „nem az amerikai politikát fo­galmazta meg, hanem személyes robusztus egyéni véleménynek adott hangot”. * Példátlan a nemzetközi kap­csolatok történetében — így nyil­vánított véleményt Victor Hugo Tinoko, Nicaragua ENSZ-képvi- selője arról, hogy az amerikai hatóságok megakadályozták Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter részvételét a vi­lágszervezet közgyűlésének ülés­szakán. Rasendra Szingh Ratore, In­dia képviselője igazolhatatlan- nak nevezte az amerikai hátsá­gok eljárását. Alemaju Szejfu etióp küldött szerint az Egyesült Államok most nyíltan kimutatta megvetését a világ többi része iránt. Az Egyesült Államok nem tel­jesíti a nemzetközi megállapo­dások alapján magára vállalt kötelezettségeit — mondta Harry Ott, az NDK állandó képviselő­je. Líbia állandó ENSZ-képviselő- je, Abdel Treiki emlékeztet Charles Liohenstein amerikai ENSZ-képviselőnek azokra a szavaira, hogy „az elégedetlenke­dők akár el is hagyhatják az Egyesült Államokat”. Treiki ki­jelentette: bár az amerikai ENSZ- küldöttség sietett elhatárolni ma­gát a képviselő nyilatkozatától, az hűen tükrözi a Reagan-kormány- zat nézeteit. Eddig 19 amerikai demokrata­párti képviselő írta alá azt a nyi­latkozatot, amely Charles Li- chenstein leváltását javasolja. A nyilatkozat szerint Lichenstein szavai „az ENSZ céljai iránti el­lenségességét tükrözik és azt bi­zonyítják, hogy alkalmatlan or­szágunk ENSZ-beli képviseleté­re”. NAPI KOMMENTÁR Még van esély... „Még van esély arra, , hogy megmentsük az emberiséget a fegyverkezési hajsza újabb for­dulójától” — írja Jurij Andro­pov a nyugatnémet parlament szociáldemokrata képviselőihez intézett válaszában. A képviselők egy csoportja előzőleg felhívás­sal fordult a szovjet vezetőhöz és kérte, tegyen meg mindent a je­lenlegi, veszélyes tendenciák meg­fékezésére, a fegyverkezési haj­sza megállítására. „A Szovjetunió — hangzik a válasz — nemcsak teljes mértékben osztja és támo­gatja ezeket a követeléseket, ha­nem hajlandó jelentős mértékben tovább is menni.” Nem nehéz megjövendölni, hogy az Andro- pov-levélnek ezt a kulcsmonda­tát sokat elemzik majd a kom­mentátorok. Andropov válasza azt mutatja, hogy a felhívás megfogalmazói nyitott kapukra találnak Moszk­vában. Ez nemcsak az Andropov- válasz tartalmából, hanem fo­galmazásából is kiviláglik. Az SZKP főtitkára kijelenti, hogy — a többi szovjet emberrel együtt — osztja a képviselők ag­godalmát, egyebek között amiatt, hogy egyre több pusztító (ás mellesleg igencsak költséges) fegyver készül földgolyónkon, miközben még mindig évente vagy tízmillió gyermek hal éhen — éppen a megfelelő anyagi esz­közök hiánya miatt. A fegyverkezési hajsza megfé­kezéséhez, a megegyezéshez azon­ban partnerek kellenek és szin­te jelképesnek tekinthető, hogy Andropov válaszával körülbelül egyidőben (más nyugat-európai vezetők mellett) Kohl nyugatné­met kancellárhoz levelet intézett az amerikai elnök. Ennek lénye­ge a genfi kudarc és a telepítés bizonyossága. Miközben a szov­jet államfő messzemenő megér­tést tanúsít a nyugatnémet és a nemzetközi közvélemény fokozó­dó félelme iránt, az Egyesült Ál­lamok elnökét szemmelláthatólag hidegen hagyja az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság­ban a lakosság hetvenkét (!) százaléka ellenzi az újabb raké­ták telepítését hazája atomfegy­verekkel már eddig is telezsúfolt területén. A nyugatnémet közhangulat újabb és újabb megnyilvánulá­sairól szinte óránként érkeznek a jelentések. Voigt, a parlarrtenti SPD-frakció külpolitikai szóvivő­je felszólította a kancellárt, in­dítson diplomáciai offenzívát a nagyobb megegyezési készségért. Ehmke, a szociáldemokraták egyik vezéralakja elítélte a Géni­ben tanúsított amerikai magatar­tást. Vogel, az SPD vezére egy brémai napilapnak adott interjú­jában ugyancsak a telepítés koc­kázataival foglalkozott. Az NSZK-ban jelentős erkölcsi-poli­tikai erőt képviselő evangélikus egyház Hannoverben kiadott közleménye a teljes nukleáris befagyasztás mellett száll síkra. Két levél egyidőben, ugyanar­ról a sorskérdésről. Sajnos tar­talmukat még mindig egy világ választja el egymástól. H. E. Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége Szerdán hazaérkezett Moszkvá­ból Aczél György, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, a Központi Bizottság titkárai és Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára, akik az MSZMP képviseletében részt vettek a szocialista országok kommunista ás munkáspártjai központi bizottságai ideológiai és nemzetközi kérdésekkel foglal­kozó titkárainak moszkvai ta­nácskozásán. A delegáció kísére­tében volt Barabás János, Kótai Géza és Radics Katalin, a KB osztályvezető-helyettesei. A kül­döttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. (MTI) Magyar—amerikai megbeszélések O Magyar—amerikai külügyminiszteri megbeszélések voltak Washing­tonban. Képünkön: Várkonyi Péter a washingtoni diplomácia irányí­tója, George Shultz (jobbra) társaságában. Izrael „történelmi parancsnoka” Jichak Samir személyében a harmadik —, s talán az utolsó — „történelmi parancsnokot” kapja Izrael miniszterelnöknek. Az ál­lamfő szerdán kormányalakítással bízta meg a 69. évében járó poli­tikust, akj 1980 óta külügyminisz­terként szolgált. A Palesztina brit megszállói el­len vívott egykori küzdelem kato­nai vezetői közül eddig ketten szerepeltek a konmányfői tisztség­ben : Ben Gurion, aki a legális politizálás mellett a szociáldemok­raták illegális hadseregének, a Haganának is parancsnoka volt és Begin, a szociáldemokrata több­séggel szemben álló, szélsőségesen brit- és arabellenes Irgun-csoport vezetője. Most pedig Samir követ­kezik, aki a harmadik osztagot, „Izrael szabadságharcosait” ve­zette britellenes merényletekre a második világháború idején Pa­lesztinában. Samirt a britek több­ször bebörtönözték, száműzték, de mindig sikerült visszaszöknie, utoljára 1948. májusában francia segítséggel. Az ő csoportja még a Beginétől is jobbra állt az akkori politikai színképben — mindmáig felelősnek tartják például a Folke Bernadotte ENSZ-közvetítő ellen 1948 szeptemberben, az első kö­zel-keleti háború idején elköve­tett merényletért. H Ahogy az amerikai lap kari­katuristája Samirt látja. (Inter­national Herald Tribune) Samir szervezetét Izrael első kormányfője, Ben Gurion törvé­nyen kívül helyeztette, ám Samirt magát meghívta, szolgáljon Izrael „hosszú karú” hírszerző hivatalá­ban, a Moszadban. Később az üz­leti életben tevékenykedett, kü­lönböző francia—izraeli kereske­delmi társaságokat igazgatott. 1973-ban választották először kép­viselővé, miután „visszatalált” Beginhez és az általa vezetett Herat párthoz. A Herat irányítot­ta Likud-tömb 1977-es választási győzelmétől három éven át az iz­raeli parlament elnöke volt. Az izraeli hódításokhoz való ragasz­kodás platformjáról ellenezte a Camp David-i egyezményrend­szert. Külügyminiszteri kinevezé­sét 1980 márciusában kapta, mi­után Mose Dajan lemondott er|ől a tisztségéről. Megfigyelők akkor azt várták, hogy a Beginhez igen közelálló Samir bekerülésével az izraeli kormány egységesebb lesz az arab szomszédok által követelt közel- keleti rendezés elutasításában, a palesztinok elleni akciókban. E várakozás igazolódott is. Ám Sa­mir nem csupán „másodhegedűs” volt: Izrael és a nvugatbarát afri­kai és latin-amerikai országok, kapcsolatainak újjáépülését meg­figyelők személyes sikerének és francia kapcsolatainak tulajdonít­ják. A tavalyi bejrúti tömeggyil­kosság körülményeit vizsgáló bi­zottság tavasszal Samirt is fele­lősnek találta. Az új kormányfő maga Begin politikájának folyta­tását ígéri. Mészáros György Amerikai pilóták véleménye a dél-koreai repülőgépről Félrevezetőnek nevezte a dél-koreai repülőgép ügyé­vel kapcsolatos amerikai beállítást két olyan pilóta, aki éveken át szolgált RC— 135-ös típusú amerikai kém- repülőgépeken. Edward Eskelson és' Tom • Bernard a „Denver Post” cimű lap hasábjain leszö­gezi: a dél-koreai gép útja — attól fogva; hogy a Boeing ( behatolt a szovjet légtérbe — egészen a lelö- vés pillanatáig az amerikai felderítő szolgálatok megfi­gyelése és elemzése alatt állt. A volt felderítő piló­ták szerint az RC—135-ösök sohasem szokták elhagyni a szovjet légtér közeiét mind­addig, amíg egy másik kémrepülőgép fel nem vált­ja őket Ezért nem hihető Reagan elnöknek az az ál­lítása, hogy az RC—135-ös elhagyta a körzetet. Eskelson és Bemard fel­teszi a kérdést: vajon miért nem használták fel az RC— 135-ös által nyújtott lehető­ségeket annak érdekében, hogy elkerüljék a tragédiát? Kádár János tárgyalása Kalevi Sorsával (Folytatás az 1. oldalról.) együttműködésünk szilárd, egy­séges alapokon nyugszik s közös az elhatározásunk, hogy kapcsola­tainkat még tovább fejlesszük. E szellemben zajlottak tárgyalása­ink, mind Koivisto elnökkel, mind Sorsa miniszterelnökkel. Meg kell mondanom: örömmel jöttem Finnországba, jól érzem magam önöknél, Érzem az élő finn—magyar barátságot, amely­nek jeleivel mindenütt találkoz­tam. Együttműködésünk termé­szetesen nemcsak a magyar— finn kapcsolatokra terjed ki. Van­nak közös, egy célt szolgáló te­endőink is: a két ország, a két nép létérdeke a béke megőrzése egy enyihültebb világban. Köz­tudomású, hogy akadnak a vilá­gon, akik szándékosan élezik a nemzetközi helyzetet, de nem ki­csi azoknak a tábora sem, akik békésebb világért küzdenek. A béke hívei — idesorolom Finnor­szágot is, hazámat is — szívósan küzdenek, s nem kis számban tudhatnak maguk mellett harcos­társakat a világon. Küzdelmünk nem eredménytelen, példa rá a madridi értekezlet sikere. E si­kerben a semleges országoknak, így Finnországnak éppúgy érde­mük van, mint a szocialista ál­lamoknak, így Magyarországnak is. Elhatározott szándékunk a helsinki folyamat továbbvitele, s ebben Finnországnak éppúgy megvannak a konkrét feladatai mint Magyarországnak. A felelősséget viselő emberek munkáját mind Magyarországon, mind Finnországban nagymér­tékben könnyíti népeink hagyo­mányos barátsága. Sokat jelent számunkra, hogy azzal a meg­győződéssel dolgozhatunk, hogy népeink óhajának teszünk eleget. Kádár János végezetül hang­súlyozta: a Finn—Magyar Társa­ság nagy szerepet tölt be a két nép kapcsolatainak elmélyítésé­ben. Az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára köszönetét fejezte ki a társaság minden tag­jának, s azt kívánta: folytassák a nemes ügyet szolgáló tevékeny­ségüket. Délben Helsinki város Tanácsa díszebéden látta vendégül az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, feleségét, s a kísé­ret tagjait. A vendégeket — va­lamint a megjelent finn vezető­ket, Mauno Koivisto köztársa­sági elnököt, Kalevi Sorsa mi­niszterelnököt, s a finn közélet több más jeles személyiségét — Harry Holkeri, a városi tanács elnöke és Raimo Ilaskivi főpol­gármester fogadta. köszöntötte. A látogatást megörökítendő, Kádár János Helsinki lakóit üd­vözlő sorokat jegyzett be a vá­rosháza vendégkönyvébe. Este Kádár János és felesége a magyar nagykövetségen foga­dást adott Mauno Koivisto és fe­lesége tiszteletére. A vendégék között volt Erkki Pystynen, a parlament elnöke, Kalevi Sorsa miniszterelnök, Paavo Váyrynen külügyminiszter, valamint a finn kormány több tagja a társadalmi, politikai élet sok más képviselő­je is. A nap krónikájához tartozik, még, hogy Nagy János külügyi államtitkár megbeszélést foly­tatott a finn külügyminiszterrel. * Csatlakoznak a felszabadulási munkaversenyhez a kecskeméti Fémmunkás-gyár dolgozói (Folytatás az 1. oldalról.) rinttal szemben 478 millió fo­rint értékű terméket állítottak elő. Érdemes összehasonlítást tenni az elmúlt év első nyolc hónapjával is, amikor a teljesít­mény értéke még csak 398 mil­lió forint volt. S mindez nem a laza tervezés következménye — hiszen ahhoz ma már senkinek sem fűződik érdeke —, hanem a szocialista brigádok vállalásai­nak, s felajánlásaik teljesítésé­nek köszönhető. Az előadó rámutatott arra, hogy a gyár idei és jövő évi ter­melési kapacitása ki van töltve zömmel tőkés és szocialista ex­port-, kisebb részben hazai meg­rendelésekkel. Várható azonban az idén még néhány milliós tő­kés exportmegrendelés és esetleg előfordulhat jövőre is hasonló eset. Az ilyesmire is fel kell ké­szülni, és ennek teljesítéséhez a szocialista brigádok tudják a legnagyobb segítséget nyújtani. Ezért az idei fő célkitűzés, a gyár 650 millió forintos éves tervét úgy teljesítsék túl, hogy a ter­melés értéke megközelítse a 700 millió forintot. A tájékoztató után Kurucz La­jos, a Vállalat Kiváló Brigádja címet viselő Reiszmann Sándor brigád vezetője emelkedett szó­lásra. Elmondta, hogy kollektí­vájuk hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére és a VI. ötéves terv sikeres befejezé­se érdekében megtette felaján­lásait. Vállalták, hogy a gyár termelésének jövedelmezőségét javító anyagtakarékosságot fo­kozzák. Keresik a lehetőséget az elfekvő anyagok hasznosítására is. A brigád állandó feladatának tekinti az exportra gyártott ter­mékek minőségi színvonalának javítását. A gyár szocialista brigádveze­tői elfogadták a Kurucz Lajos által előterjesztett versenyszem­pontokat. Ezután Váradi Mihály szb-titkár javaslatára felhívás­sal fordultak a Fémmunkás Vál­lalat többi hét gyárának szocia­lista brigádjaihoz, hogy kövessék példájukat, s csatlakozzanak a vasasszakszervezet központi ve­zetőségi ülésén elhangzott mun- kaverseny-felhíváshoz. N. O. A költséggazdálkodást elemezte az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Az élelmiszergazdaság vállala­tainak költséggazdálkodását vitat­ta meg tegnapi ülésén az ország- gyűlés mezőgazdasági bizottsága. A MÉM jelentése rámutat, hogy az utóbbi 12 esztendőben a mező- gazdasági termelés 65,3 százalék­kal emelkedett, miközben a föld­terület 293 ezer hektárral csök­kent, az élelmiszeripar pedig — folyó áron számítva — tavaly 2,6- szeresét állította elő az 1970. évi­nek. A termelés növelését elsősor­ban az tette lehetővé, hogy jobb műszaki-technikai-biológiai fel­tételeket teremtettek a munká­hoz, ami azonban — egyéb ténye­zőkkel együtt — a mezőgazdasági nagyüzemek termelési költségét 12 év alatt 3,6-szeresére növelte. Egy­ségnyi anyagköltséggel 1982-ben 19 százalékkal kevesebb termelési értéket értek el a gazdaságok, mint 1970-ben. Kedvező azonban, hogy 1980-ban ez a folyamat meg­változott, és az utóbbi két évben az anyagköltségek hatékonysága már javult. Ésszerű takarékosság­gal további eredmények érhetők el. Évente mintegy 2—2,5 milliárd forint takarítható meg csupán szervezési intézkedésekkel és vi­szonylag kis beruházásokkal. Ra­cionálisabban használhatják ki a termőföldet, hasznosíthatják a másod- és melléktermékeket, ta­karékoskodhatnak anyaggal, ener­giával, s szinte mindenütt lehető­ség kínálkozik a kapacitás kor­szerűbb, célszerűbb kihasználásá­ra, a betakarítás, tárolás, feldol­gozás, felhasználás és értékesítés közben keletkező veszteségek csökkentésére, s nem utolsósorban fontos az ösztönző érdekeltségi rendszerek elterjesztése. Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár —, aki az írásos je­lentéshez szóbeli kiegészítést fű­zött — rámutatott, hogy az éssze­rű takarékosság, a költségek csök­kentése a mezőgazdasági és élel­miszeripari termékek nemzetközi versenyképességének javításához is elengedhetetlen. Mint mondot­ta, a kormányzat az ösztönzés eszközeivel sarkallja a vállalato­kat, szövetkezeteket a gazdálko­dás javítására. Kitért a jövő évi feladatokra is, hozzáfűzve, hogy az őszi mezőgazdasági munkák jól haladnak, s ez fontos feltétele a jövő évi jó termésnek. A vitában mindenki egyetértett az ésszerű gazdálkodás, a költsé­gek csökkentésének fontosságával, azonban többen rámutattak arra, hogy a munka sok egyéb tényező­jét is javítani kell ahhoz, hogy jobban gazdálkodhassanak. Szól­tak a nehézkes alkatrész-utánpót­lásról, egyes alkatrészek hiányá­ról és sok megjegyzés hangzott el arról is, hogv az öntözőberende­zéseket — különösen az ideihez hasonló rendkívül aszályos esz­tendőkben — sokkal jobban kel­lene kihasználni.

Next

/
Thumbnails
Contents