Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-22 / 224. szám
Z <é PETŐFI NÉPE m 1983. szeptember ZZ. PANAMAI POLITIKUS ELNÖKLETÉVEL események sorokban STOCKHOLM Folytatja munkáját az ENSZ-közgyűlés Egy svéd bíróság törvényellenesnek minősítette az Aeroflot szovjet légitársaság svédországi járatainak bojkottját, egyben kötelezte az állam? alkalmazottak szakszervezeti szövetségéhez tartozó légiirányítókat a szovjet repülőgépek kiszolgálására. A repülőtereken dolgoz«} földi kiszolgáló személyzetre ők nem állami alkalmazottak — nem terjed ki a svéd bíróság döntése, ők fenntartják a bojkottot. PEKING Csao Ce-jang kínai miniszterelnök kedden Pekingben bemutatkozó látogatáson fogadta Iván Lászlót, Magyarország új rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét a Kínai Népköztársaságban. SANTIAGO A chilei hatóságok kéddeh szabadon bocsátották Rodolfo Se- guelt, a rézbányászok szakszervezetének bebörtönzött elnökét — jelentették be hivatalos forrásból. Juan Francisco Fresno, Santiago érseke kedden felajánlotta, hogy kész ismét közvetíteni a kormány és az ellenzéki polgári pártokat tömörítő demokratikus szövetség között tizenkét napja megszakadt párbeszéd felújítása érdekében. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszaka kedden este — Hollai Imrének, az előző ülésszak leköszönő elnökének megnyitó beszéde után — titkos szavazással Jorge Illueca panamai alelnököt választotta meg elnökévé. Jorge Ilueca 83 szavazatot kapott, míg a másik jelölt, Davidson Hepburn bahamai ENSZ-nagykövet 70 szavazatot. Két ország tartózkodott a szavazástól. A közgyűlés 38. ülésszakának elnöke székfoglaló beszédében sík- raszállt a 37. ülésszak leszerelési határozatainak megvalósításáért és az atomháború megakadályozásáért. A leszerelés minden állam életbevágó érdeke — mondotta. A fegyverkezési kiadások hatalmas méreteket öltöttek, érthető hát, hogy a közgyűlés 38. ülésszakára beterjesztett határozattervezetek nagy része a fegyverzet korlátozását és a leszerelést sürgeti — jelentette ki a panamai politikus. Jorge Illueca szót emelt az európai béke biztosítását szolgáló tárgyalások és az Indiai-óceánon létrehozandó békeövezet ügye mellett. Sürgető feladatnak nevezte a faji megkülönböztetés felszámolását. Állást foglalt egy palesztin állam létrehozása mellett és hangsúlyozta annak szükségességét, hogy valamennyi közel-keleti ország békében, elismert határok között éljen. A megnyitó ülés befejezéseként megválasztották az ülésszak 16 alelnökét és a hét főbizottság elnökeit. Az általános politikai vita hétfőn kezdődik és az első felszólaló Ronald Reagan amerikai elnök lesz. Az amerikai külügyminisztérium kedden elhatárolta magát az amerikai ENSZ-küldöttség helyettes1 vezetőjének hétfőin elhangzott kijelentéseitől, amelyek szerint a vendéglátó ország diszkriminatív intézkedéseit kifogásoló tagállamok „nyugodtan távozhatnak és más székhelyet kereshetnek a világszervezetnek is”. A külügyminisztérium szóvivője szerint Charles Liohenstein „nem az amerikai politikát fogalmazta meg, hanem személyes robusztus egyéni véleménynek adott hangot”. * Példátlan a nemzetközi kapcsolatok történetében — így nyilvánított véleményt Victor Hugo Tinoko, Nicaragua ENSZ-képvi- selője arról, hogy az amerikai hatóságok megakadályozták Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter részvételét a világszervezet közgyűlésének ülésszakán. Rasendra Szingh Ratore, India képviselője igazolhatatlan- nak nevezte az amerikai hátságok eljárását. Alemaju Szejfu etióp küldött szerint az Egyesült Államok most nyíltan kimutatta megvetését a világ többi része iránt. Az Egyesült Államok nem teljesíti a nemzetközi megállapodások alapján magára vállalt kötelezettségeit — mondta Harry Ott, az NDK állandó képviselője. Líbia állandó ENSZ-képviselő- je, Abdel Treiki emlékeztet Charles Liohenstein amerikai ENSZ-képviselőnek azokra a szavaira, hogy „az elégedetlenkedők akár el is hagyhatják az Egyesült Államokat”. Treiki kijelentette: bár az amerikai ENSZ- küldöttség sietett elhatárolni magát a képviselő nyilatkozatától, az hűen tükrözi a Reagan-kormány- zat nézeteit. Eddig 19 amerikai demokratapárti képviselő írta alá azt a nyilatkozatot, amely Charles Li- chenstein leváltását javasolja. A nyilatkozat szerint Lichenstein szavai „az ENSZ céljai iránti ellenségességét tükrözik és azt bizonyítják, hogy alkalmatlan országunk ENSZ-beli képviseletére”. NAPI KOMMENTÁR Még van esély... „Még van esély arra, , hogy megmentsük az emberiséget a fegyverkezési hajsza újabb fordulójától” — írja Jurij Andropov a nyugatnémet parlament szociáldemokrata képviselőihez intézett válaszában. A képviselők egy csoportja előzőleg felhívással fordult a szovjet vezetőhöz és kérte, tegyen meg mindent a jelenlegi, veszélyes tendenciák megfékezésére, a fegyverkezési hajsza megállítására. „A Szovjetunió — hangzik a válasz — nemcsak teljes mértékben osztja és támogatja ezeket a követeléseket, hanem hajlandó jelentős mértékben tovább is menni.” Nem nehéz megjövendölni, hogy az Andro- pov-levélnek ezt a kulcsmondatát sokat elemzik majd a kommentátorok. Andropov válasza azt mutatja, hogy a felhívás megfogalmazói nyitott kapukra találnak Moszkvában. Ez nemcsak az Andropov- válasz tartalmából, hanem fogalmazásából is kiviláglik. Az SZKP főtitkára kijelenti, hogy — a többi szovjet emberrel együtt — osztja a képviselők aggodalmát, egyebek között amiatt, hogy egyre több pusztító (ás mellesleg igencsak költséges) fegyver készül földgolyónkon, miközben még mindig évente vagy tízmillió gyermek hal éhen — éppen a megfelelő anyagi eszközök hiánya miatt. A fegyverkezési hajsza megfékezéséhez, a megegyezéshez azonban partnerek kellenek és szinte jelképesnek tekinthető, hogy Andropov válaszával körülbelül egyidőben (más nyugat-európai vezetők mellett) Kohl nyugatnémet kancellárhoz levelet intézett az amerikai elnök. Ennek lényege a genfi kudarc és a telepítés bizonyossága. Miközben a szovjet államfő messzemenő megértést tanúsít a nyugatnémet és a nemzetközi közvélemény fokozódó félelme iránt, az Egyesült Államok elnökét szemmelláthatólag hidegen hagyja az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a lakosság hetvenkét (!) százaléka ellenzi az újabb rakéták telepítését hazája atomfegyverekkel már eddig is telezsúfolt területén. A nyugatnémet közhangulat újabb és újabb megnyilvánulásairól szinte óránként érkeznek a jelentések. Voigt, a parlarrtenti SPD-frakció külpolitikai szóvivője felszólította a kancellárt, indítson diplomáciai offenzívát a nagyobb megegyezési készségért. Ehmke, a szociáldemokraták egyik vezéralakja elítélte a Géniben tanúsított amerikai magatartást. Vogel, az SPD vezére egy brémai napilapnak adott interjújában ugyancsak a telepítés kockázataival foglalkozott. Az NSZK-ban jelentős erkölcsi-politikai erőt képviselő evangélikus egyház Hannoverben kiadott közleménye a teljes nukleáris befagyasztás mellett száll síkra. Két levél egyidőben, ugyanarról a sorskérdésről. Sajnos tartalmukat még mindig egy világ választja el egymástól. H. E. Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége Szerdán hazaérkezett Moszkvából Aczél György, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, akik az MSZMP képviseletében részt vettek a szocialista országok kommunista ás munkáspártjai központi bizottságai ideológiai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkárainak moszkvai tanácskozásán. A delegáció kíséretében volt Barabás János, Kótai Géza és Radics Katalin, a KB osztályvezető-helyettesei. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Magyar—amerikai megbeszélések O Magyar—amerikai külügyminiszteri megbeszélések voltak Washingtonban. Képünkön: Várkonyi Péter a washingtoni diplomácia irányítója, George Shultz (jobbra) társaságában. Izrael „történelmi parancsnoka” Jichak Samir személyében a harmadik —, s talán az utolsó — „történelmi parancsnokot” kapja Izrael miniszterelnöknek. Az államfő szerdán kormányalakítással bízta meg a 69. évében járó politikust, akj 1980 óta külügyminiszterként szolgált. A Palesztina brit megszállói ellen vívott egykori küzdelem katonai vezetői közül eddig ketten szerepeltek a konmányfői tisztségben : Ben Gurion, aki a legális politizálás mellett a szociáldemokraták illegális hadseregének, a Haganának is parancsnoka volt és Begin, a szociáldemokrata többséggel szemben álló, szélsőségesen brit- és arabellenes Irgun-csoport vezetője. Most pedig Samir következik, aki a harmadik osztagot, „Izrael szabadságharcosait” vezette britellenes merényletekre a második világháború idején Palesztinában. Samirt a britek többször bebörtönözték, száműzték, de mindig sikerült visszaszöknie, utoljára 1948. májusában francia segítséggel. Az ő csoportja még a Beginétől is jobbra állt az akkori politikai színképben — mindmáig felelősnek tartják például a Folke Bernadotte ENSZ-közvetítő ellen 1948 szeptemberben, az első közel-keleti háború idején elkövetett merényletért. H Ahogy az amerikai lap karikaturistája Samirt látja. (International Herald Tribune) Samir szervezetét Izrael első kormányfője, Ben Gurion törvényen kívül helyeztette, ám Samirt magát meghívta, szolgáljon Izrael „hosszú karú” hírszerző hivatalában, a Moszadban. Később az üzleti életben tevékenykedett, különböző francia—izraeli kereskedelmi társaságokat igazgatott. 1973-ban választották először képviselővé, miután „visszatalált” Beginhez és az általa vezetett Herat párthoz. A Herat irányította Likud-tömb 1977-es választási győzelmétől három éven át az izraeli parlament elnöke volt. Az izraeli hódításokhoz való ragaszkodás platformjáról ellenezte a Camp David-i egyezményrendszert. Külügyminiszteri kinevezését 1980 márciusában kapta, miután Mose Dajan lemondott er|ől a tisztségéről. Megfigyelők akkor azt várták, hogy a Beginhez igen közelálló Samir bekerülésével az izraeli kormány egységesebb lesz az arab szomszédok által követelt közel- keleti rendezés elutasításában, a palesztinok elleni akciókban. E várakozás igazolódott is. Ám Samir nem csupán „másodhegedűs” volt: Izrael és a nvugatbarát afrikai és latin-amerikai országok, kapcsolatainak újjáépülését megfigyelők személyes sikerének és francia kapcsolatainak tulajdonítják. A tavalyi bejrúti tömeggyilkosság körülményeit vizsgáló bizottság tavasszal Samirt is felelősnek találta. Az új kormányfő maga Begin politikájának folytatását ígéri. Mészáros György Amerikai pilóták véleménye a dél-koreai repülőgépről Félrevezetőnek nevezte a dél-koreai repülőgép ügyével kapcsolatos amerikai beállítást két olyan pilóta, aki éveken át szolgált RC— 135-ös típusú amerikai kém- repülőgépeken. Edward Eskelson és' Tom • Bernard a „Denver Post” cimű lap hasábjain leszögezi: a dél-koreai gép útja — attól fogva; hogy a Boeing ( behatolt a szovjet légtérbe — egészen a lelö- vés pillanatáig az amerikai felderítő szolgálatok megfigyelése és elemzése alatt állt. A volt felderítő pilóták szerint az RC—135-ösök sohasem szokták elhagyni a szovjet légtér közeiét mindaddig, amíg egy másik kémrepülőgép fel nem váltja őket Ezért nem hihető Reagan elnöknek az az állítása, hogy az RC—135-ös elhagyta a körzetet. Eskelson és Bemard felteszi a kérdést: vajon miért nem használták fel az RC— 135-ös által nyújtott lehetőségeket annak érdekében, hogy elkerüljék a tragédiát? Kádár János tárgyalása Kalevi Sorsával (Folytatás az 1. oldalról.) együttműködésünk szilárd, egységes alapokon nyugszik s közös az elhatározásunk, hogy kapcsolatainkat még tovább fejlesszük. E szellemben zajlottak tárgyalásaink, mind Koivisto elnökkel, mind Sorsa miniszterelnökkel. Meg kell mondanom: örömmel jöttem Finnországba, jól érzem magam önöknél, Érzem az élő finn—magyar barátságot, amelynek jeleivel mindenütt találkoztam. Együttműködésünk természetesen nemcsak a magyar— finn kapcsolatokra terjed ki. Vannak közös, egy célt szolgáló teendőink is: a két ország, a két nép létérdeke a béke megőrzése egy enyihültebb világban. Köztudomású, hogy akadnak a világon, akik szándékosan élezik a nemzetközi helyzetet, de nem kicsi azoknak a tábora sem, akik békésebb világért küzdenek. A béke hívei — idesorolom Finnországot is, hazámat is — szívósan küzdenek, s nem kis számban tudhatnak maguk mellett harcostársakat a világon. Küzdelmünk nem eredménytelen, példa rá a madridi értekezlet sikere. E sikerben a semleges országoknak, így Finnországnak éppúgy érdemük van, mint a szocialista államoknak, így Magyarországnak is. Elhatározott szándékunk a helsinki folyamat továbbvitele, s ebben Finnországnak éppúgy megvannak a konkrét feladatai mint Magyarországnak. A felelősséget viselő emberek munkáját mind Magyarországon, mind Finnországban nagymértékben könnyíti népeink hagyományos barátsága. Sokat jelent számunkra, hogy azzal a meggyőződéssel dolgozhatunk, hogy népeink óhajának teszünk eleget. Kádár János végezetül hangsúlyozta: a Finn—Magyar Társaság nagy szerepet tölt be a két nép kapcsolatainak elmélyítésében. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára köszönetét fejezte ki a társaság minden tagjának, s azt kívánta: folytassák a nemes ügyet szolgáló tevékenységüket. Délben Helsinki város Tanácsa díszebéden látta vendégül az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, feleségét, s a kíséret tagjait. A vendégeket — valamint a megjelent finn vezetőket, Mauno Koivisto köztársasági elnököt, Kalevi Sorsa miniszterelnököt, s a finn közélet több más jeles személyiségét — Harry Holkeri, a városi tanács elnöke és Raimo Ilaskivi főpolgármester fogadta. köszöntötte. A látogatást megörökítendő, Kádár János Helsinki lakóit üdvözlő sorokat jegyzett be a városháza vendégkönyvébe. Este Kádár János és felesége a magyar nagykövetségen fogadást adott Mauno Koivisto és felesége tiszteletére. A vendégék között volt Erkki Pystynen, a parlament elnöke, Kalevi Sorsa miniszterelnök, Paavo Váyrynen külügyminiszter, valamint a finn kormány több tagja a társadalmi, politikai élet sok más képviselője is. A nap krónikájához tartozik, még, hogy Nagy János külügyi államtitkár megbeszélést folytatott a finn külügyminiszterrel. * Csatlakoznak a felszabadulási munkaversenyhez a kecskeméti Fémmunkás-gyár dolgozói (Folytatás az 1. oldalról.) rinttal szemben 478 millió forint értékű terméket állítottak elő. Érdemes összehasonlítást tenni az elmúlt év első nyolc hónapjával is, amikor a teljesítmény értéke még csak 398 millió forint volt. S mindez nem a laza tervezés következménye — hiszen ahhoz ma már senkinek sem fűződik érdeke —, hanem a szocialista brigádok vállalásainak, s felajánlásaik teljesítésének köszönhető. Az előadó rámutatott arra, hogy a gyár idei és jövő évi termelési kapacitása ki van töltve zömmel tőkés és szocialista export-, kisebb részben hazai megrendelésekkel. Várható azonban az idén még néhány milliós tőkés exportmegrendelés és esetleg előfordulhat jövőre is hasonló eset. Az ilyesmire is fel kell készülni, és ennek teljesítéséhez a szocialista brigádok tudják a legnagyobb segítséget nyújtani. Ezért az idei fő célkitűzés, a gyár 650 millió forintos éves tervét úgy teljesítsék túl, hogy a termelés értéke megközelítse a 700 millió forintot. A tájékoztató után Kurucz Lajos, a Vállalat Kiváló Brigádja címet viselő Reiszmann Sándor brigád vezetője emelkedett szólásra. Elmondta, hogy kollektívájuk hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére és a VI. ötéves terv sikeres befejezése érdekében megtette felajánlásait. Vállalták, hogy a gyár termelésének jövedelmezőségét javító anyagtakarékosságot fokozzák. Keresik a lehetőséget az elfekvő anyagok hasznosítására is. A brigád állandó feladatának tekinti az exportra gyártott termékek minőségi színvonalának javítását. A gyár szocialista brigádvezetői elfogadták a Kurucz Lajos által előterjesztett versenyszempontokat. Ezután Váradi Mihály szb-titkár javaslatára felhívással fordultak a Fémmunkás Vállalat többi hét gyárának szocialista brigádjaihoz, hogy kövessék példájukat, s csatlakozzanak a vasasszakszervezet központi vezetőségi ülésén elhangzott mun- kaverseny-felhíváshoz. N. O. A költséggazdálkodást elemezte az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Az élelmiszergazdaság vállalatainak költséggazdálkodását vitatta meg tegnapi ülésén az ország- gyűlés mezőgazdasági bizottsága. A MÉM jelentése rámutat, hogy az utóbbi 12 esztendőben a mező- gazdasági termelés 65,3 százalékkal emelkedett, miközben a földterület 293 ezer hektárral csökkent, az élelmiszeripar pedig — folyó áron számítva — tavaly 2,6- szeresét állította elő az 1970. évinek. A termelés növelését elsősorban az tette lehetővé, hogy jobb műszaki-technikai-biológiai feltételeket teremtettek a munkához, ami azonban — egyéb tényezőkkel együtt — a mezőgazdasági nagyüzemek termelési költségét 12 év alatt 3,6-szeresére növelte. Egységnyi anyagköltséggel 1982-ben 19 százalékkal kevesebb termelési értéket értek el a gazdaságok, mint 1970-ben. Kedvező azonban, hogy 1980-ban ez a folyamat megváltozott, és az utóbbi két évben az anyagköltségek hatékonysága már javult. Ésszerű takarékossággal további eredmények érhetők el. Évente mintegy 2—2,5 milliárd forint takarítható meg csupán szervezési intézkedésekkel és viszonylag kis beruházásokkal. Racionálisabban használhatják ki a termőföldet, hasznosíthatják a másod- és melléktermékeket, takarékoskodhatnak anyaggal, energiával, s szinte mindenütt lehetőség kínálkozik a kapacitás korszerűbb, célszerűbb kihasználására, a betakarítás, tárolás, feldolgozás, felhasználás és értékesítés közben keletkező veszteségek csökkentésére, s nem utolsósorban fontos az ösztönző érdekeltségi rendszerek elterjesztése. Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár —, aki az írásos jelentéshez szóbeli kiegészítést fűzött — rámutatott, hogy az ésszerű takarékosság, a költségek csökkentése a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nemzetközi versenyképességének javításához is elengedhetetlen. Mint mondotta, a kormányzat az ösztönzés eszközeivel sarkallja a vállalatokat, szövetkezeteket a gazdálkodás javítására. Kitért a jövő évi feladatokra is, hozzáfűzve, hogy az őszi mezőgazdasági munkák jól haladnak, s ez fontos feltétele a jövő évi jó termésnek. A vitában mindenki egyetértett az ésszerű gazdálkodás, a költségek csökkentésének fontosságával, azonban többen rámutattak arra, hogy a munka sok egyéb tényezőjét is javítani kell ahhoz, hogy jobban gazdálkodhassanak. Szóltak a nehézkes alkatrész-utánpótlásról, egyes alkatrészek hiányáról és sok megjegyzés hangzott el arról is, hogv az öntözőberendezéseket — különösen az ideihez hasonló rendkívül aszályos esztendőkben — sokkal jobban kellene kihasználni.
