Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-21 / 223. szám
1983. szeptember 21. <* PETŐFI NÉPE » 3 BUNDA, KÁVÉ, DEVIZA Kelebián, a vámhivatalban Televíziós fesztiválok Az elkövetkező hónapokban több nemzetközi televíziós fesztiválon vesznek részt a legjobb hazai tévés produkciók. Pozsonyban szeptember 21—29. között hetedik alkalommal rendezik meg a televíziós gyermek- és ifjúsági műsorok versenyét. A magyar televiziót a Közös kutya, a Játékszüret, a Zenede és a tükör című műsorok képviselik. A kétévenként megrendezett fesztiválon legutóbb a Mondok neked valamit és a Tessék engem elrabolni című magyar filmek Duna- díjat nyertek. A zenei, drámai és dokumentumműsorok eevik legnagyobb nemzetközi fesztiválját a Prix Itáliát szeptember 20. és október 2. között rendezik meg Capriban. A Magyar Televízió a zenei kategóriában A hét főbűn című songoperát indítja. A látogatás című portré a dokumentumfilmek csoportjában szerepel. A tengerentúlon az egyik legrangosabb elismerés a nemzetközi Emmy-díj. Az egyesült államokbeli fesztiválon a Magyar Televiziót két műsor képviseli: Az ostromzár (szerkesztő-riporter: Chru- dinák Alajos) és Apró Attila rendező Stravinsky zenéjére készített balettfilmje, a Pulcinella. KGST -tanácskozás a kőolajtermelésről A szocialista országok kőolajtermék-ellátásának kérdéseiről tegnap KGST-tanácskozás kezdődött a budapesti Volga Szállóban. A négynapos konferencián 8 európai szocialista ország ásványolajforgalmazó vállalatának, illetve állami szervezetének vezetői azt vitatják meg, hogy hogyan lehet célszerűbben megoldani a kőolaj- termékek kereskedelmét, a csomagolási és tárolási módokat, csökkenteni az energiakiadásokat. Pótmérkőzés után Olvasóink több mint egy hónapon át kísérhették figyelemmel lapunkban a magyar totóbotrány történetét, az előzményektől egészen a vádiratok elkészítéséig. Igen, vádiratokat írtunk, mert két helyen: Szekszárdon és Budapesten is készült egy-egy vádirat, sőt, amint arról ugyancsak tájékoztattuk olvasóinkat, augusztus elején mindkét bíróságon megkezdődtek a tárgyalások. Ne menjünk most túlságosan vissza az időben azt keresve, hogy mikor és hol hajtott ki annak a később elburjánzott Indának a csírája, amit a köznyelv totóbotrányként emleget. Inkább azokat a biztató jelenségeket vegyük észre, amelyek éppen a szóbanforgó ügy következményei, s az egészséges megújulás régen kívánt jeleit mutatják. Tudjuk, hogy a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a Magyar Labdarúgó Szövetséggel együtt határozott intézkedéseket hozott az úgynevezett totómérkőzések ügyében, s az egyértelműen kizárja a bundázás legparányibb lehetőségét is. Elsősorban azonban mégsem ezt kell leginkább üdvözölnünk, hanem az MLSZ-nek azt a döntését, amely szerint a közönyös, érdektelen, a közönség nemtetszését kiváltó csapatjátékot tilos honorálni. Nem kaphat „prémiumot” az a futballista, aki ener- váltan játszik, tessék-lássék módon mozog a pályán, s csak akkor rúg a labdába, ha az éppen a lába elé gurul. Reméljük és bízunk benne, hogy a labdarúgásban megindult, egészséges irányba mutató erjedés átterjed a többi sportágra, azok művelőire is. Nem azért, mintha máshol szintén hasonlóan aggasztó jelenségeket tapasztalnánk, de aligha vonható kétségbe, hogy bizony a friss szellemre, a valóban a sportra, az anyagiaktól nem befolyásolt vagy legalábbis nem meghatározott versengésre nagy szükség van. Az erőt, az ügyességet ugyanis nagyon nehéz forintokkal mérni az életnek ezen a területén. Természetesen ma már nem várhatjuk, hogy mint az ókori versenyeken, a győztes megelégedjen a' babérágakból font koszorúval. De azt igen, hogy tiszta legyen a játék — s főleg játék legyen, ne pedig spekulánsokkal, kibicekkel körülbástyázott üzlet. Ne történhessen meg, hogy a futballista csak akkor hajlandó gólt rúgni, ha azért a közönség tapsán túl pénzt is kap. Hol maradna akkor a sportra évezredek óta jellemző küzdő- szellem, a győzniakarás egészséges becsvágya, a vetélkedés fölemelő és megtisztító izgalma. Olyan kérdések ezek, amelyekre régen választ vár a sportszerető közvélemény, a szurkolóknak az a tíz- és százezres tábora, amely már a totóbotrány kirobbanása előtti években is érezte, tudta, hogy elszaporodtak a bundázók, fekete foltok jelentkeznek a futballerkölcsön. Most érthető kíváncsisággal várjuk a bíróság ítéletét. Az augusztus elején kezdődött perek második fordulójukhoz érkeztek. Kihallgatták a vádlottakat, tanúkat, szakértőket, s napokon belül elhangzanak az ügyészek, és az ügyvédek perbeszédei. Azt követően, várhatóan szeptember végén, október elején megszületik az ítélet. Előre természetesen semmit nem tudunk, a döntés a bíróság dolga, de az ítélet ismertetésére visszatérünk. Ez ugyanis még hiányzik a Pótmérkőzés befejezéséhez, stílusosan szólva: a „meccs” lefújásához. G. S. Bács-Kiskun megye statisztikai évkönyve Az ország déli, vasúti kapujában, Kelebián ugyancsak sok dolga akad a vámhivatal pénzügyőreinek. Annak ellenére, hogy kevesebb volt az utas, ez évben egy millió nyolcszázezer forint értékű fizetőeszközt, vám- és csempészárut foglaltak le, amely majdnem megegyezik a múlt évivel. Nemrégiben egy igen értékes bélyeggyűjteményt „találtak” az egyik vasúti kocsi fülkéjében. A 750 ezer forint értékű albumnak és bélyegsoroknak nem akadt gazdája. — Mi a jellemző ma az utasforgalomra — tettük fel a kérdést Szabó Béla pénzügyőr századosnak, a vámhivatal parancsnokának? — Nem csökkent a törökországi, úgynevezett irha-járatok száma, s hogy ez mennyire így van, egyetlen adattal illusztrálhatom. Ebben az évben több mint 3 millió forint vámot fizettek a bőrkabátot, irhabundát, bőrruházati cikket behozó turisták. Akadnak azonban olyanok is, akik másként próbálkoznak .. . Nyáron a kabátot? Van egy mondás: „Nyáron a kabátot, télen a tarisznyát ne felejtsd otthon”. Ezt a pénzügyőrök is tudják, de az feltűnő, ha valaki a nyári kánikulában éppen irhabundát gyömöszöl a bőröndjébe. A nyíregyházi Jóni László és neje sem tudta megindokolni miért van náluk 23 ezer 150 forint értékű bunda, bőrkabát, bőrzakó. „Nincs vámköteles áru” — hangoztatták özv. Halász Mátyásné és Talmár Zoltánná budapesti lakosok, ám csomagjaik átvizsgálásakor az előbbinél 20 ezer, az utóbbinál 16 ezer forint értékű bunda került elő. Hasonló volt Német Ferencné budapesti lakos esete is. A legnagyobb csodálkozásnak adott kifejezést ez az utas, amikor útiholmijai között néhány forint híján 20 ezer forint értékű szőrmeárut találtak. Több, mint négy mázsa Az egyik legközkedveltebb élvezeti cikkünk a kávé. Az ország jelentős mennyiségű nyugati valutát fordít arra, hogy biztosítsa ennek behozatalát. Néhányan úgy vélik — jó nyereség reményében — segíteni kell másokon is, s ezért magánalapon megszervezik a kávékivi Lelt. Eddig a csomagok aljáról reklámszatyrokból kerültek elő a kávéscsomagok, most a vasúti kocsi „rejtekhelyeiről” halásszák elő a pénzügyőrök. Mondani sem kell, gazdájuk ezeknek sincs. Nem is olyan régen, egy gazdátlan csomagban alig hihető — 73 kiló kávé utazott. A tulajdonos rosszul járt, mert 19 356 forintja úszott el. Ki hinné, hogy a tárgyak önállóan kelnek útra. Pedig Kelebián ezt tapasztalják a pénzügyőrök. Az egyik vonaton 6 kiló kávé és egy szögcsiszológép utazott „önállóan” Jugoszláviába. Nem véletlen, hogy útjuk a vámhivatalban ért véget. S, hogy a kávénál maradjunk, egy meghökkentő adat: a ke- lebiai vámhivatal szeptember elsejéig 4 mázsa kávét juttatott vissza a kereskedelemnek. 9 Horváth József pénzügyőr alhadnagy vámvizsgálatra indul. A pénznek nincs szaga, de... Nem új keletűek a magyar vagy más nemzeti fizetőeszközök kicsempészésére tett kísérletek sem. S bár a csempészek kifogyhatatlanok az ötletekben, az ellenőrzők sem ügyetlenek. Bizonyára ezen a véleményen van Agócs János budapesti lakos is. Ügy vélte, ha a zoknijában és a cipőtalp bélése alá rejti el a tízezer jugoszláv dinárt és az ötven USA dollárt, nincs az a pénzügyőr, aki erre rájön. Tévedett. Azon túl, hogy a rejtekhelyről előkerült pénzét elkobozták, az utazásból is kizárták. Németh Lászlóné szombathelyi lakos, visszauta- zóban volt Jugoszláviából. Hatezer forintot vitt magával, de nyilván nem „jött be” az üzlet, s visszahozta a pénzt. Nyugodtan nyitotta ki kézitáskáját, amikor erre kérte Horváth József pénzügyőr alhadnagy. Egy tapintás is elég volt, a táska merevítője alól egymás után kerültek elő az ötszázasok. Sokan még ma is ártatlan csínytevésnek vélik a vám- és devizaszabályok megsértését. Nem gondolnak a következményekre, a súlyos pénzbüntetésre, az esetleges szabadságvesztésre, az utazásból való kizárásra. Csoda-e, ha számukra a külföldi út a törvénytisztelő állampolgárokéhoz egyáltalán nem hasonlítható élményekkel zárul? Gémes Gábor Az adatfelhasználók gyors informálásának előmozdítása érdekében a Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatósága vállalkozott arra, hogy a megyék között elsőként adja nyomdáiba az 1982. évi évkönyv összeállított anyagát. Szeptember elején meg is jelent a kiadvány. A korábbi tapasztalatok, észrevételek, az adatszolgáltatás módosulásának figyelembevételével kissé változtatot- tan, 308 oldal terjedelemben került kiadásra a társadalmi-gazdasági élet szinte minden területét átfogó, statisztikai adatokat tartalmazó évkönyv. Űj típusú gazdálkodó szervezetek Az előző évinél 45 oldallal terjedelmesebb kiadvány új fejezete a napjainkban nagy érdeklődésre számot tartó új típusú gazdálkodó szervezetek adatairól tájékoztat. Nyomon követhető, hogy 1982. június 30-án számuk nem érte el a félezret, az év végén pedig már 766 egység volt Bács-iKiskunban. A kezdők működése tartósnak tűnik, mindössze 58 szüntette meg tevékenységét az év folyamán. A megyében a „legdivatosabb” az átalányelszámolásos forma, az egységek közel fele tartozik ebbr a kategóriába, de jelentős a vállalati gazdasági munkaközösségek és a mezőgazdasági szakcsoportok száma is. Az új típusú gazdálkodó szervezeteknek 38 százaléka az iparban, 27 százaléka a szolgáltatásban 18 százalék a mezőgazdaságban tevékenykedett. Ezen kívül még sok adat található az említett fejezetben. A megye helyzete az országban Több oldalas információt ad az évkönyv arra vonatkozóan, hogy Bács-Kiskun az országoshoz viszonyítottan hol állt 1975-ben, a 1980, 1981. és 1982- es években a legfontosabb gazdasági és ellátottsági kérdésekben. 1975-ben például az ország népességének 5,4 százaléka élt a megyében, ami az évek során alig változott. A beruházások pénzügyi teljesítésének részesedése az országosból a népességaránynál kisebb volt, 1975-ben 4 százalék és ennél 1982-ben is csak egytized százalékkal több. 1982-ben a megyében dolgozott az ország szocialista iparában foglalkoztatottak 4,2 százaléka, de a felhasznált villamos energiának — a növekedés mellett is — csak 1,4 százaléka jutott ide, amely részben az ipar szerkezetével áll kapcsolatban, Innen került ki viszont az országban termelt földgáz 14 százaléka, a kőolaj szintén hasonló aránya, valamennyi fürdőkád, szinte az összes mágneses hangrögzítő, a parketta, a vágott baromfi és a gyümölcs- konzervnek is majdnem egyötöde, a főzelékkonzerv több mint egytizede. E jellegzetesen megyei termékek részaránya az országosból általában növekedett az évek során. A mezőgazdaságban az elmúlt hét évben 6 százalékról 9,4 százalékra nőtt a foglalkoztatottak aránya, amely most már csaknem azonos a mezőgazdasági terület részesedésével. Ennél kisebb volt a gabonafélék, s jóval nagyobb egyes zöldség- és gyümölcsfélék termésmennyiségének aránya az országos produktumból. A fűszerpaprika mintegy fele például megyénk területén termett. Az állatállománynál a sertéstartás jellemző a megyére. A lakásépítés a lakónépesség arányánál valamivel nagyobb mértékű volt, különösen a magánerőből létesülő lakóházak építésének mértéke kiemelkedő. Bőséggel találhatók adatok még a kereskedelemről, egészségügyről, oktatásról, közművelődésről az évkönyvben. Területek összehasonlítása Figyelmet érdemel még többek között a 12 év adatait tartalmazó „hosszú idősoros” fejezet, a mintegy 50 oldalnyi településhálózati összeállítás a városonkénti, községenkénti adatállományával, valamint a többi megyék adatait idéző fejezet, amely megyénként 228 adathellyel kínál lehetőséget a más térségekkel való összehasonlításra. Dr. Sántha Józsefné a KSH tájékoztatási osztály vezetője JEGYZET Előjáték Kecskeméten a Jancsó Miklós, Hernádi Gyula és Gyurkó László vezetésével alakult új színházi társulat mindent megtesz, hogy megismertesse magát, s célkitűzéseit a publikummal. S bár a „nagyérdemű” vélhetően a művészi produkciók láttán nyilvánít — ilyen vagy olyan, (ízlése által körülszabott) — véleményt, lehetséges előjátékkal kedvet csinálni a műélvezethez: ilyen nyilvános prológus volt a szombat esti, amikor kecskeméti értelmiségiekkel találkoztak a színháziak. Őszintén szólva már a meghívó is meglepő volt. Szokatlanságát az írásba foglalt óhaj okozta „Belépő egy üveg száraz vörös bor” — s akadt, aki bevallotta a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon tükörtermében: attól tartván, hogy cselről van szó, ő bizony nem hozott semmit. Szóval, a pár' soros levélke meghökkentette, akit meg bírt, de izgalomra mégsem adott okot. Hanem maga a találkozó, amely Jancsó Miklós és Gyurkó László baráti kézfogásával kezdődött — mindjárt a bejáratnál. A laza „rendbe” szedett asztalok (tetejükön a hozott palack borokkal, pár pohárral) leülésre csábították a belépőt — s ahogy az már lenni szokott, kis társaságok alakultak. Egyik asztalnál a kerámikusművész vitte a prímet, a másiknál a rajzfilmkészítő, a harmadiknál a főiskolai tanár, a negyedikhez a népművelő, ötödikhez a teátrum aktorai telepedtek. ,Nem hiszem, hogy az volna a fontos: ki és mit mondott ezen az estén. Kétlem, hogy Gyurkó László Jobba Gabi búcsúztatóján kívül mást is följegyzendő volna a krónikás. A lényeg: a publikum egy (gyaníthatóan: hangadó) része .bepillanthatott egy születőiéiben lévő társulat világába. Mit látott? Azt, hogy az évadkezdő ülés óta eltelt alig egy hónapban sikerült fanatizálni a színészeket, azt, hogy lelkesek és lelkesítőek. S ami ezzel egyet jelent, mert ebből következik: nagy célra szövetkeztek, s szándékuk elérni azt. A legfontosabb: nem a közönség ellenében — együttműködve vele. A színház rokonszenvesen nyitott (van még folytatás: hétvégén egész napos program a foci jegyében — színészek—vitézek rangadó a Széktói Stadionban), s bár természetes, hogy sikert az első bemutatók művészi teljesítményével arathat, nem baj, ha az kell szárnyra: jó volt az előjáték is. B. J. Életük legszebb napja Idény a megújult cukorgyárban Kedden reggel a berendezések felfűtésével megkezdődött az idei cukorrépa-feldolgozó szezon a nagyhírű Szerencsi Cukorgyárban. Az 1881-ben elkészült üzemnek ez lesz a 95. kampánya. Az első répaszállítmányok Hajdúböszörményből és a Szerencsi Állami Gazdaságból érkeztek. Az idény száz napja alatt, folyamatos termelés mellett összesen négyszáz- ezer tonna cukorrépa feldolgozását tervezik. Az idei szezonra megújult a gyár, korszerűsítették a répafeldolgozó- és -tisztítórendszert, valamint a létisztító állomást, két új cukorkristályosító főzőedényt és három új, dán gyártmányú főző- automatikát helyeztek üzembe. Ez utóbbiaktól nagymérvű energiamegtakarítást várnak. Űj járműbuktatókat, utakat, mérlegházakat építettek és korszerű rakodógépeket szereztek be. Az induláshoz szükséges legfontosabb berendezéseket keddre rákapcsolták a gyári rendszerre. Az ifjú férj három hónappal ezelőtt összeszedte bátorságát, és megkérte feleségét, hogy váljanak el. Most kimondták a válást, elhatározták, hogy megünneplik az örömteli eseményt. Odahaza már terített asztalok várták őket. Igen, az utóbbi időben valóban elhidegültek egymástól: már sehová nem jártak együtt. Otthon a férj mindig egyedül érezte magát, s az asszonynak nem volt ideje arra, hogy könnyítsen a magányán ... A pohárköszöntő után a vendégek csókra buzdító kiáltásai közepette a fiatalok felálltak és barátian kezet szorítottak. — Csodálatos parfümöd van! — jegyezte meg meglepetten a férj. — Honnan szerezted? — Felemelték a fizetésemet — válaszolta büszkén a volt feleség. — Igen? És mennyivel? — érdeklődött a volt férj. — Amennyivel a disszertáció megvédése után szokták ... — Kandidátus lettél? — csodálkozott el sok év óta először a volt férj és elragadtatva nézett az asszonyra. Egy pohár pezsgőtől még jobban megoldódott a fiatalok tnyelve. — És mik a terveid a jövőre? — érdeklődött a fiatalember. Az asszony mesélt neki álmairóí és nevetve tapasztalták, hogy mindketten ugyanarról ábrándoznak. Ézen jót mulattak, majd táncolni mentek. Tánc után ismét pezsgőt ittak. — Micsoda szép nap ez a mai! — kiáltott fel az asszony, s megigazította a tánc hevében össze- kuszálódott hajkoronáját, pedig éjszaka ülve aludt, csakhogy a mai ünnepi alkalomra minden szál a helyén legyen. — Én is érzem — lelkendezett a volt férj. — Olyan szép vagy ma! Soha nem hittem volna, hogy ilyen szép is tudsz lenni. Ez a ruha! Azelőtt miért nem vetted fel soha? — Nem volt rá alkalom. Valamilyen ünnepre vártam. — Kis gondolkodás után elmosolyodott, és hozzátette: — Én meg soha nem hittem volna, hogy ilyen figyelmes és vidám is tudsz lenni! — Menjünk táncolni még — javasolta az elvált férj. — Nem is értem, most olyan szívesen táncolok veled! — Menjünk! — egyezett bele szívesen az asszonyka. A vendégek késő éjszaka szé- ledtek szét, miután megköszönték a csodálatos estét, és visszavették a nászajándékokat. — Köszönök mindent! — mondta az asszonyka, amikor kettesben maradtak. — Ez volt életem legszebb napja! Lábujjhegyre állt, és baráti csókot nyomott volt férje arcára. Az a csóktól hirtelen felbátorodott, és átölelte. — Mi jut eszedbe?! — csodálkozott az asszony. — Mit akarsz? — Én .. . szeretlek! — suttogta a fiatalember. — Hagy abba! — s megpróbált védekezni. — Nem, igazán... Gyere hozzám feleségül! — Hová gondolsz? Nem ismerjük egymást eléggé ahhoz, hogy ilyen meggondolatlan lépést tegyünk ... — Minek ezen gondolkodni? Szeretlek, te is szeretsz! A mai napon megértettem! Egy lakásban lakunk. — S megpróbálta megcsókolni. — Nem, nem ... Ezt ne! — s az asszonyka kitépte magát volt élete párja öleléséből. — De miért nem? — kérdezte az sértődötten. — Azzal meg kell várni az esküvőt — válaszolta a fiatal- asszony. Belebújt viseltes otthon- kájába, és nekilátott elmosogatni a tornyosuló edényt... Mihail Zadornov AZ ÜJMOHÁCSI BUNAVÖLGYE MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET 7714 Üjmohács versenytárgyalást hirdet fakitermelésre és gyérítésre. A pályázók a termelőszövetkezet elnökénél személyesen vagy írásban jelentkezhetnek árajánlatuk megtételével 1983. évi szeptember hó 30. napjáig. Feltétel: motorosfűrész. kezelői vizsga. 1734
