Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-02 / 207. szám

1983. szeptember 2. 9 PETŐFI NÉPE © 5 SZÓRAKOZÁS, KULTÚRA NYÁRON Dunavecsei számvetés Négy éve kezdődött: 1979-ben szervezett először nyári kulturális programot a nagyközség főterén, a dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési' Ház. A kecs­keméti Tanyaszínház, valamint a Kalocsai Hely­őrségi Fúvószenekar volt akkor a rendezvényiek műsor adó vendége. Ma már , hagyományuk van ezeknek a programoknak. A lakosság szereti' és várja aiz előadásokat, sőt imára törzsközönség verbu­válódott. Nyár- elején stilizált napemblémával, táblák hir­detik meg «sorozatot. A község vezetése a nehezedő pénzügyi helyzetben is juttat néhány forintot ezek­re az estekre. 'Persze nem áll egyedül törekvéseivel és támogatásával a tanács. A hagyományteremtő szorgoskodáls sikertelen lenne a hálózati munkáiban o'y sok érdemet szerzett kalocsai és kecskeméti művelődési központ segítségle, szervezőmunkája nélkül. Ha a község megajánl egy összeget, ennek a dupláj *e«/ik .’.azzá a nevezett intézmények, így vaiősulh trr-k csak neg az egyre gazdagodó, színesebbé váló tervek. ■ n mát a ra is volt mód, hogy több szíj te; /.ihassanak a rendezők. Nyári akciós 8lt szerveztek a művelődési ' n, táncos rendezvényéket — minden el-képze- les. meghaladó sikerrel — a Duna-pairti strandbüfé tágas „betonpanket-tjón’’. A műsorokat továbbra is a főtéren tartották. Is­mét eljött — a Bukta-Antal Zoltán hadnagy által dirigált — magas színvonalú produkcióiról neveze­tes Kalocsai Helyőrségi Fúvószenekar, amely a mo­dern istrumentális muzsika népszerű darabjaiból állította össze műsorát Nem lehet eléggé méltá­nyolni azt a lelkes közművelődési munkát, ame­lyet ezek a zenészek a remek műsorváilasatással, a színvonalas előadással és az értőn fogalmazott, is­mertető szövegekkel kifejtenek az ötévestől1 a nyolc­vanévesekig; különböző korosztályból szerveződött nagyszámú közönség körében:. (Kodály országában egyre több hasonló elhivatottsággal és tudással mu­zsikáló együttesre és jóval nagyobb számú hasonló alkalomra lenne szükség.) A fúvósokat — nyolc nap -múlva .— atzt amerikai country-feszti válókon világhírnevet, s lemezeivel országos népszerűséget szerzett Bojtorján együttes követte. Közel félezren jöttek össze a parkírozó asz­faltján, hogy a group tiszta, dallamos zenéjét hall­gassák, élvezzék. Aki körülnézett ekkor a környéken, megérthette ezeknek a nyári, esteknek az igazi értelmét. A tér egyik részén például gyesen levő pedagógusok ta­lálkoztak. Az anyai szolgálat nem iteszii lehetővé számukra a csoportos találkozást és a társalgást, mert még „túl kicsi a gyerek”. Itt nyugodtan kicse­rélhették véleményüket az úi ruhákról, a kezdő anyák -tapasztalatairól és a nyári üdülésről. A tér naás részein hason-lóain kisebb közösségek alakul­tak. Régi barátok, rokonok, ismerősök társalogtak, örülitek, barátkoztak. „Ide el kellett jönni, olyan szépem szólt a hívogató zene” — vallotta egyik 68 éves nagymama. Természetesen- a taps sem ma­radt el! , Végül — augusztusban — a kecskeméti GAÍMF színjátszói mutatták be „Vőlegényfogó” című elő­adásukat. -Egyszerű, a diákszí-n,játszás minden eré­nyét és hibáját magán viselő előadás volt ez. Jól1 beleillett a nyáresfi — „kikapcsolódás,—társaság- zene” sorozatba.-Eltelt a nyár! A rendezők és az időjárás jóvol­tából minden- zökkenő nélkül bonyolódott most is. A „Dunavecsei -Nyár ’83” rendezvénysorozata több ezer embert -mozgósított az idén:. Jó lenne, ha jö­vőre se maradna él! A. I. Emlékezés Fadrusz Jánosra GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Egy igazi vitorlással 9 A Balaton vize 26 fokosra melegedett fel, a nap szikrázott, amikor az úttörőváros, Zánka kikötőjéből kifutott a vitorlás a gyerekekkel. De jő volt __ A csillag születése Fadrusz Já" nos százhu­szonöt eszten­dővel ezelőtt, 1858. szeptem­ber 2-án szüle­tett Poszony- ban. Üstökös­ként érkezett, úgy is távozott. Nagyot és gyorsan emel­| kedett a zsellérszülők gyermeke, t aki mindig büszke maradt arra, hogy lakatosinas volt. Georg Raphael Donner Szent Márton oltárát csodálta meg először a po­zsonyi dómban, később Tilgner Viktor és Edmund Hellmer ta­nítványa lett a bécsi Akadémián 1886 és 1891 között. 1890-ben elkészítette lendületes vonalvezetésű Perseus és Medusa szobrát. Stróbl Alajosnál már ki­iktatódik a másik test, a hős dia­dalában már a fejet mutatja fel csupán, Fadrusz a küzdelem he­vében ábrázolja őket. Kész szob­rászként, hiánytalan felkészült­séggel. Nem Rodin eszményeit I folytatja, hanem a magyar szob- \ rászat sodrában alkot, Ferenczy István, Izsó Miklós hagyomá- ; nya-it követi Stróbl Alajos tár­saként —, s győzelemre viszi Má­tyás ábrázolásját, ami még Fe- renczynek nem sikerült. Nem is­mert gátlásokat, olyan rendkívü­li képességgel rendelkezett, hogy az adott pillanatban mindig opti­mális szoborművet hozott 'létre —, az elérhető legjobb alkotást. A teljesítményre hiánytalanul felkészült —, lelkileg és szakmai­lag egyaránt. Feszület-ére úgy, hogy önmagát kötöztette fel, s a fényképek alapján vizsgálta elő­tanulmányként az izmok megfe- szülését. A biblikus témák közűi mély átéltsége révén a Szegény Lázár emelkedik ki. Első emlékműve márványból készült, Mária Teréziát ábrázolta, s 1896-ban avatták fel Pozsony­ban. Kétségtelen, hogy a szerkesz­tés világossága és nagyvonalúsá­ga messze a bécsi, Zumbusch ál­tal komponált Mária Terézia-em- iékmű elé helyezi, sajnos, 1928 októberében ledöntették, a meg­mentett két fej a budapesti Szép- művészeti Múzeumba került. Főműve az 1902-ben felavatott kolozsvári Mátyás-szobor —, az európai emlékműszobrászat egyik remeke. Verrocchio Colleoni-ja jelentette az egyik mintát. A mél­tóságteljesen meghajtó paripa humánus tartalmat hordoz, kife­jezi hódolatunkat Mátyás törté­nelmi tette irán. A századforduló magyar köztéri szobrászata Stróbl Alajos, Fadrusz János, JRóna Jó­zsef, Zala György révén tekinté­lyes erőt képvisel a téralkotás­ban, meghaladja az európai át­lagot. Fadrusz János mindössze negy­venöt évet élt —, szobrászéletút- ja zenitjén távozott. Valamit azonban véglegesen itthagyott —, művészetének emlékezetes alko­tásait: a zilahi Wesselényi Mik­lós és a Tuhutum-emlékművet, a kisbéri Wenckheim-Jorvasszobrot, kapuőrző oroszlánjait, a szegedi Tisza Lajos-emilékmű főalakját, és -a Magyar Nemzeti Galériában látható remek kisplasztikáját, mely Toldit ábrázolja a farka­sokkal. Sorsát, küldetését teljesítette, s nemcsak nyomat hagyott maga után, hanem az emberi, szobrásza becsület üzenetét romolhatatlan értékű mesterművei ben, melyet nem rongál, hanem növel az idő. Losonczi Miklós Az úttörőév feladatai Az idei nyáron az úttörőtábo­rokban, a járási, városi és kerü­leti táborokban, valamint a csa­patok önálló táboraiban mintegy háromszázezer tanuló töltötte já­tékkal, pihenéssel, hasznos szóra­kozással a szünidő |napja|it mondta Haraszti István, a Ma­gyar Ü ttör ószövetség Országos Tanácsának titkára, az elmúlt napokban, a KISZ KB székiházá­ban tartott tájékoztatóin. A tábo­rozás pedig egy tartalmas, moz­galmas évet zárt le. A következő, 1983/84-es eszten­dőről szólva kiemelte, hogy a programot a hagyományoknak megfelelően, mégis több újszerű elemmel gazdagítva hirdették meg. Továbbra is csak a cselek­vési irányokat és nem a konkrét programokat határozzák meg az úttörőcsapatok számára. A csa­patok tagjai választhatnak jel­mondatot, és tevékenykedhetnek annak szellemében. Üjdonság, hogy az úttörőévet szakaszokra bontották, amelyek az 1983/84-es esztendő kiemelke­dő eseményeihez kapcsolódnak., Az első szakasz augusztus 29- től december 12-ig tart, amikor a környezet szebbé tételét, az időskorúak életkörülményeinek javítását szolgáló társadalmi munkaakciókait helyezik előtér­be. Ennek az időszaknak a vé­gén tartják Miskolcon az Ifjúve­zetők Országos Konferenciáját. A második szakasz december köze­pétől 1984. május 24-ig tart, ek­kor az úttörőközösségek csapat­hagyományaik szerint tiszteleg­nek történelmi múltunk jeles ese­ményei, a hazáért harcolók em­léke előtt. A harmadik szakasz 1984 májusától augusztus 20-ig, az úttörőnyár végéig tart. Az idei első nagyobb rendez­vényt szeptember 10-én, szom­baton — rossz idő esetén más­nap — tartják a budapesti hűvös­völgyi nagyréten: sárkányépítő és -repítő versenyt hirdettek a Népművelési Intézetek közösen. A tervek szerint az eseményen részt vevő úttörőket ifjú művé­szek és úttörővezetők tanítják a sárkánykészítés fortélyaira. Ki­állításom mutatják a legszebb, legérdekesebb sárkánytípusokat, és azok történetét. A száznál több repülőszerkezet közt lesz ősi kínai lepkesárkány, és hatalmas, akár ember felemelésére is al­kalmas harcisárkány. A fölöttébb érdekesnek ígérke­ző programot hőlégballon- és sár­kányrepülő-bemutatók, báb- és pantomim előadásiok egészítik iki. Reméljük, hogy megyénket több csapat — raj vagy őrs kép­viseli majd a hűvösvölgyi nagy­réten, cselekvőként és nézőként egyaránt. DÚSA LAJOS: Tyúkpiac A tyúkpiac: pipi-tér. Nem nyílik ott pipitér, csak buksza a pipikért. Nagyot rikkant kakas úr felháborodva, vadul: — Még kelleti is magát ez a ledér társaság! — Hol él a medve? — kérdezte egyszer, valamikor régen egy édesapa a kislányától. — A sivatagban — felelte a kislány. — A jegesmedve? — Az állatkertben. Magnetofonszalagra vette. Egy­szer aztán elindították a gépet, s a kislány meg az édesapa nevet­ve hallgatta végig a régesrégi be­szélgetést. A kislány azóta már megtanulta, hol élnek a medvék, nagyokat kuncogott, miket nem beszélt, amikor még csak ötéves volt. Mert azóta nagylány lett be­lőle: kilencéves. Végighallgatták a sivatagi meg az állatkerti medvés mókát, aztán arról beszéltek: hogyan lesz a csillag. A kislány apukája még sose látta, hogyan hirtelenedik az égre a csillag, az kerekedett ki az egészből, hogy mind a ketten mondtak ezt meg azt, s a végén egyszercsak valamiképpen mégis feltűnt az első ragyogó, hunyorgó égi szembogár: a csillag megszü­letett. Édesapa sokat járt a kórházba mostanában. Egy nap aztán azzal állított haza: — Kit szeretnél, Katikám, test­vérnek, kislányt vagy kisfiút? — Kisfiút. — Hát akkor legyen kisfiú! — mondta édesapa. — Megszületett a csillagunk. — Hogy hívják? — Leventének. Meg sem várták az első égit, elindultak. Egy ablak mögött sok­sok kis csecsemő feküdt pólyába csavarva, mindegyik jobbra for­dította a fejét, csak egyetlenegy bolondozott: balra tekerte a buk­siját, és nézegetett bele a vakvi­lágba. — Ö a kistestvéred — mondta az édesapa. — Jaj, de széo! Játszhatok majd vele? összeállította: Selmeci Katalin — Persze, ha egy kicsit megnő és nem éget. — Mert a csillagok először na­gyon sütősek. — És a sivatagban élnek. — És az állatkertben. A kislánv meg az édesapa ak­kor a két legokosabb ember volt az egész világon, csak senki sem tudta: a többiek tülekedtek az ablak előtt, olyasmit gügyögtek, hogy a megmaradók öt négyzetet lit”, „tisztára az apja”, ők pedig elillantak, ballagtak hazafelé, s megkeresték az égen az első csil­lagot. Győri László REJTVÉNYFEJTÖKNEK Ezen a héten logikai fejtörőt közlünk. Az itt látható gyufáik­ból négy szálat vegyetek el úgy. hogy a megmaradók öt négyzetet alkossanak! Akinek sikerült megoldani, kér­jük, küldje be a megfejtést szer­kesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001. Pf. 76. — szeptember 10-ig. A levelezőlap cím­oldalára most is írjátok rá: Üt- törőrejtvény! A helyes megfejtők között tíz darab könyvet sorso­lunk ki, s postázunk címükre. r"1 « m I— ■ m <l-----------A i « ■------------m • ' T------- ^ ..... ...... ^------------a-----------m ■ r % * (i 4 ... , __Mp-----------• Lakatos András-Láng Zsuzsa 26. Molnár Tibor, akit mindenki csak „totókirály­ként” ismer, legnagyobb állma- még ma is az, hogy legyen egy saját fociicsaipata. Egy Molnár Tibor csapata névre hallgató tiszta, korrekt együttes, ame­lyet ő finanszírozna, edziene és menedzselne. > Meg is lett volna erre a lehetősége, mi vel van Baján, két elhanyagolt állapotban tevő focipálya. Ügy tervezte, hogy ha tesz a totón egy nagyobb nye­reményei akkor megveszi az egyiket, és építtet be­lőle egy szuper pályát. Aztán a maga tudósa szerint összeválogatna egy csapatot, amelyik a területi baj­nokságból rövid idő alatt az NB I-be emelkedne... Olyan átéléssel mesél minderről, hoigy már szinte én is látom -magam előtt a zúgó arénát, a pályára kifutó vendégcsapatot és a Molnár Tibor feliratú mezt viseülő játékosokat. * — Ebben az álomválogatottban benne lettek vol­na azok a tehetséges játékosok, akik eladták csapa­tukat? — Nem. Csak egy példát m-omdok; Ma,gya;rország egyik legjobb középhátvédje pillanatnyilag a deb­receni -Kinizsi játékosa, Takács. Én- egyszer oda­mentem -hozzá, és megmondtam neki, hogy milyen eredményért mennyi pénzt adok neki. ö tágra me­redt szemmel rám nézett, és már a második sza­vánál -láttam, hogy a -régi -nagyokhoz hasonló men­tals, tású játékossal van dolgom. Amikor láttáim, hogy valaki tiszta-, azzal nem forszíroztam tovább a dolgot Persze, nemcsak a magyar játékosokról tudok mindent. Aki számottevő a világ labdarúgásában, azt én jó húsz éve figyelemmel kísérem. Amikor le­tartóztattak, akikor szóltam is a főhadnagynak, hogy -nyugodtan hagyja a jegyzeteimet, ment azok csak az általam vezetett statisztikák a világ lab­darúgóiról. Évente -legalább két ilyet készítettem. Mindent tudok a fociról. Náincs Magyarországon olyan szakvélemény, ami a focival kapcsolatos, és én ne ismerném. Egészen kicsi korom óta foglalkozom a focival, és totózgattam is. A bátyám ízig-vérig megrögzött totós volt. Tőle ragadt aztán rám sok minden. Em­lékszem, ötödikes-hatodikos koromban már minden­kinek mutogatta a faluban-, hogy 10-es találatom van. Akkor még a li2-es volt a- telitalálat. Szóvad már jó régien- kezdődött. 12 éves koromban-, az általános iskola igazgatója engedélyt adott arra, hogy játszhassak az ifjúsági csapatban. Két év múlva -már a megyei első osz­tályban, játszottam, és tagja voltam a megye ifjú­sági váltogatott keretének. Szakmunkás,tanuló-bizo­nyítványom megszerzése után Budapestre kerültem próbajátékra a Ferencvárosi Torna Clubba, ahol -be is váltam. Ekkor sajnos, *a szüleim nem engedték meg hogy Pesten maradjak. Hazajövetelem után. azonnal leigazoltak a bajai Vasas MTE NB -IiII-as csapatához, és elhelyeztek dolgozni a szakmámba a Ganz Villamossági Mű­vekhez. 1969 decemberében aztán mégis teljesült az ál­mom: az iFTC igazolt játékosa lettem. Pestre kerül­tem újbóli ahol akkori, edzőm, Dalnoki Jenő elhe­lyezett dolgozni egy húsipari vállalathoz. Előbb a Fradi- ifi Il-iben. majd az ifi I-ben- játszottam. Az 1962-es óv nem volt szerencsés számomra. Megmű­tötték porcleváilássail és szalagsérüléssel is. Kima­radtam a csapatból. Visszakerültem Bajára -újból itt lettem csapattag. A lábam azonban soha nem jött már rendbe. In­kább fotóztam. Csak kis összegekben, éppen csak a játék miatt. Nyerni is talán csak egyszer nyertem, akikor is keveset. 1978-ban- megnősültem, de nem sikerült a házas­ságom, és egy é,v -múlva elváltunk. Engem nagyon megviselt a dialog. Ráadásul ebben az időben egy szörnyű betegségen is átestem. Senki nem volt mel­lettem. Nem -volt más szórakozásom, mint a- fotó­zás. Pénzem ugyan nem volt, csak önbizalmam. El­határoztam, hogy tel-ivágok egy hetet, öt olasz fixet kellett elérni, a magyarokat hiáromesélyesre játszot­tam. Hárman voltunk a buliban — és bejött! De csak 13-as. Pedig a ^1 ls megvolt. Csakhogy mi­közben sorba álltam, hogy befizessem a pénzt, hal­lottam, hogy mindenki ugyanazt a +l-et mondd a, amit én ds meg ákarta-m játszani. Menet közben (mérgemben kitöltöttem egy másik szelvényt. Ahogy ez előre várható is volt, a +tl nem jött be. így csak 9000 forintot nyertünk a 4 millió helyett. Ekkor aztán beindultam. Két hét múlva -már újabb 200 ezer forintot nyertem. Kezdtek rám figyelni. Először arról tettem híres, hogy soha nem bon­tásban játszottam. Végig tippeltem, az adott -hétfői függően. Játszottam például 9 -1 3-at. Az olasz mér­kőzéseket abszolút háromeséllyesre vettem, és be- játsz-ottam 9 háromesélyest 97 ezer forintért. Me­sélték nekem, hogy így a -bontásos játék, úgy a bontásos játék, de csak ollyan szisztémákat próbál­tak nékem bemagyarázni, amiket én már gyerek­koromban, végigcsináltam kis pénzekben,. Amit nagy tudálékoskodva előadtak, azt én már régóta tudtam, hogy nem úgy van. Nyerni nagy pénzben tehet, úgy, hogy megtippeli az ember. Tulajdonképpen ettől szép, ebtől van értelme az egésznek. Aztán egyre több totózó kezdett hozzámcsapódni. Ök mondták azt is, hogy egy-egy csapatot meg le­het -keresni és pénzt a-dni nékik az eredményért. Ezt ón ió ideig nem csináltam, de egyszer az egyik csapat nem azt az eredményt hoz-tai, amit vártaim tőlük. A szünetben odamentem az edzőjükhöz, és felajánlottam 15 ezer forintot. Aztán szóltam a já­tékosoknak is. Győztem. Akkor -már tényleg sok olyan eset volt, amikor direkt azzal a céllal kerestem meg csapatokat a mér­kőzések előtt, hogy megtudjam, milyen eredmény születik. Sokszor előfordult, hogy a játékosok mór előre tudták ig az eredményt. Aki pedig nekem ezt elmondta, annak természetesen honoráltam a szí­vességét. Volt miiből. Soha nem voltam szűkmarkú. -Ezért is lettem ón a totókirály. Az biztos, hogy én- tudtam a legnagyobb dolgo­kat pginálnii. Ejj tettem ki és hoztam fel csapatokat. Meg^ aztán nagyon vágtam a totóit meg a fixeket. Később már az dg bejött, aiml-re csak úgy rámond­tám. Nem voltaim kicsinyes a csapatokhoz sem. Amit ígértem, azt meg is adtam. Aztán mindez ‘el­terjedt rólam. (Folytatás a következő lapszámunkban) ® Fadrusz János ko­lozsvári Má-

Next

/
Thumbnails
Contents