Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-16 / 219. szám
1983. szeptember 16. 0 PETŐFI NÉPE • 5 Szent-Györgyi Albert kilencvenéves Kilencven éve, 1893. szeptember 16-án született Szent- Györgyi Albert, a világon a legismertebb magyar tudós, az egyetlen, akii hazai földről utazhatott 1937-ben a Nobel - díj átvételére. Méltán tartja a tudományos világ Szénit-Györgyit az ötleteikben leggazdagabb kutatóik egyikének, akinek számos tanítványa dolgozik a világ minden részén. Apja erdélyi gazdálkodó, jómódú földbirtokos volt, de neveltetésében inkább az anyai hatás érvényesült. Erről az oldalról már a negyedik tudós generációinak vallhatta magát, hiszen anyja testvére, ifj. Lenhossék Mihály, és annak édesapja, nagyhírű, nemzetközileg elismert anatómus professzorok voltaik a budapesti orvostudományi karon. Szent-Györgyi 1911-ben iratkozott be az orvosi fakultásra, és már harmadéves korában elkezdte az élettani búvárkodást. 1914-ben félbeszakadtak egyetemi tanulmányai, a front' ra került. A háború után a hazai viszonyok nem tették lehetővé kísérletei folytatását, ezért vándorútra kelt. Prága, Berlin, Hamburg, Leyden, Groningen azok a városok, amelyek egyetemein Szent-Györgyi rövidebb-hosszabb időt töltve tanult és dolgozott. Gro- ningenben fedezte fel a később oly fontossá vált hexuron-sa- vat a mellékvese kéregálloimá- nyában, és több érdekes biokémiai probléma megoldásával kísérletezett. Cambrigdea következő állomás, majd Rochester. 1932-ben kapta a meghívást a szegedi egyetem orvoskémiai tanszékére. Üj szellem tört be a szegedi egyetemre, pezsgő tudományos élet kezdődött el, amelynek központja SzentGyörgyi tanszéke volt. A sze. igedi évek alatt sikerült bebizonyítani, hogy a korábban felfedezett hexuronsav azonos a C-vitaminnal, vagy más néven aszkorbinsav.val. Tudta, hogy ennék az anyagnak fontos szerepe lesz az orvoslásban, de Magyarországon nem juthatott az előállításához szükséges elegendő állati mellékveséhez. Ekkor ötlött fel először agyában a paprika, mint C-vitamint tartalmazó anyag, amelynek akkoriban Szeged és környéke volt a hazája. Ez tette lehetővé a C- vitamin nagy mennyiségű előállítását, és a világ minden tájára küldhetett belőle kísérleti célokra. 1937-ben kapott Nobeí-díjat, és akkor felhagyott a vitamin- kutatással. Csapongó szelleme új területre vezette, az izombiokémiára. Az izom összehúzódását tanulmányozta munkatársaival, Bangával és StrauibbaL, és sikereket értek el az összehúzódásban részt vevő fehérjék előállításában. A második világháború idején nyugati kapcsolatait igyekezett felhasználni arra, hogy az országot kimentse a fasiszta háború karjaiból. Isztambulba utazott, ahol kapcsolatba is került az angol titkosszolgálattal, de erről a németek is tudomást szereztek, így hazatérve csak a svéd követségen találhatott menedéket Budapest felszabadulásakor szovjet járőr kutatta fel. és Molotov személyes utasítására családjával együtt a főhadiszálláson helyezték el Ma- linovszkij marsall meghívására. Nem sokkal később elfogadta a Szovjetunió Tudományos Akadémiája meghívását: két hónapot töltött Moszkvában. Budapestre visszatérve legfontosabb feladatának tekintette a tudományos munka elindítását és megszervezését, ö azonban elsősorban kutató volt, a szervezés nem elégítette ki, s az akkori Magyar- országon nem voltak meg a kutatás feltételei. Előbb Svájcba utazott gyógykezeltetésre, majd 1947-iben az Egyesült Államokban telepedett . le, ahol a Woods Hole-i tengerészeti biológiai laboratóriumban átvette az Izomfcutató Intézet vezetését. Itt többek 'között a sejtosztódás és a rákos megbetegedések megoldatlan kérdéseivel foglalkozott. Kapcsolata hazájával mindig szoros maradt, többször hazalátogatott — és szívében magyar maradt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta. Kívánjuk, hogy a szép kort megért tudós még sokáig adhassa át tapasztalatait a fiatal kutatóknak. H. J. GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET „Zánkai nyár üzenete száll” Augusztus utolsó napján utazott el a balatoni úttörővárosból az 1983. évi nyári táborozok utolsó turnusa, az Úttörőgárda háromezer pajtása. Velük együtt ezen a nyáron mintegy 15 ezer úttörő töltött szép napokat Zánkán, köztük a 29 országból érkezett 776 külföldi gyerek. Az úttörőket otthoni csapatukbaln betöltött tisztségüknek megfelelően, különböző szaktáborok várták. Az első turnusban kaptak helyet az egész évben kiemelkedő teljesítményt nyújtott iskolai gyermekkórusok, melyeket az „Éneklő ifjúság” szaktáborba hívták meg. A Balaton és tájának óvásában figyelmet érdemlő eredményeket elért úttörőket a környezetvédelmi, az eszperantista gyerekeket pedig az eszperalntó nyelvi tábor várta. A második turnusban zajlottak le az úttörőik XIX. sakko 1 iimpiájának a döntői. A kisdobos lányok bajnokságát Rajcsányi Zita, a kisdobos fiúkét Farkas Gyula, az úttörő lányokét Mádl Ildikó, az úttörő fiúkét Földi István nyerte. A lányok csapatbajnokságában Veszprém megye, a fiúkéban Szolnok megye lett az első. A harmadik turnus, az úttörtanács-titkárok szaktábora volt a legnépesebb. Közel kétezren fejleszthették tovább ismereteiket az úttörőtanács működéséről, a tanácstitkár feladatairól, kötelességeiről, jogairól. Lehetőségük nyílt megvitatni az 1982— 83-as úttörőévi tapasztalatokat. A vízi úttörőik szaktáborába azokat a hetedik osztályos gyerekéket hívták meg, akik a vízi úttörőélet legszorgalmasabb, legeredményesebb pajtásai. A részükre szervezett balatoni csónaktúrák bizonyára felejthetetlen élményként maradnak meg. Ebben a turnusban táboroztak a gyermekrádió, a Pajtás, az Iránytű című úttörőlapok pályázatának a nyertesei, legjobb helyezettjei. A negyedik turnusban Afrika, Ázsia, Európa, La. tin-Amerilka országaiból 33 gyermekszervezet küldte el képviselőit a kéthetes táborozásra. A béke és barátság szellemében meghirdetett nagy találkozón a külföldi meghívottakon kívül magyar gyerekek is részt vettek, ők a kiváló őrsöket, közösségéket képviselték, illetve a turnusban táboroztak a képző- és az iparművészettel foglalkozó úttörők. A nyár utolsó, ötödik turnusában kezdődött az Üttörőgárda szaktáborozása. A meghívott honvéd, határőr, munkásőr, tűzoltó, egészségügyi és közlekedési úttörőgárdisták a két hét alatt játékos és „komoly” programok keretében ismerkedtek meg4 — a szakterületüknek megfelelő — legkorszerűbb technikai eszközökkel. A közkedvelt, izgalmas járőrversenyeiken, akadályversenyeken, vetélkedőkön a gyerekeknek alkalmuk nyílt bátorságuk, ügyességük, eddig szerzett tudásúk bizonyítására. Elcsendesedett az úttörőváros, elnéptelenedtek a sportpályák, a strandok, az erdei ösvények, s egye. lőre a gyerekek kedvelt dala sem hangzik fel: ........zánkai nyár üzenete száll, szerte a világba vigye a madár, s mondja el, hogy szép hazánkban • mindig mosolyog a nyár.” K IÁLLÍTÁSI JEGYZET EF ZÁMBÓ ISTVÁN KÉPEIRŐL Komolytalan kísérletek Ha már nem is mindenkit meghökkentő, de szokatlan kiállítás fogadja a látogatót szeptember 8-tól 29-ig Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. A teremben ef Zámbó István térben függő konstrukciói, festett furnér, fa és kisplasztikái, táblaképei — s kíséretként zörejek, melyek fölé a szerző radikálisan tömör szövegként diszkrét, időnként szellemes jajgatása emelkedik. Hatása: mindössze csak gyanakvás. Ma már, az avantgarde hőskorán jó félszázaddal túl, mindez nem számít merészségnek, — pimaszságnak annál inkább. A kiállítást végigjárva egyszerűbb felsorolni ami hiányzik, s nehezebb felfedezni mindazt, ami leggyakrabban önmagáért jelen van. Képein nincsenek képzeletet ébresztő tárgyak. Megsemmisíti az igazi színeket, (kommersz filccel „színez”), megsemmisíti a teret, de nem teremt helyette levegőt, forma- és szimbólumvilága gazdagabb ugyan, de ez sem igazán egyéni. (Női torzók, koponyák, halak, kubista elemek kerülnek elő a szürrealizmus hőskorából.) Ahogyan létezik önmagáért való szépség, úgy itt létezik önmagáért való csúfság. Művei a kísérletezés állomásai, melyeken többnyire a szorongás, ritkábban a humor vezérli. Stílusa a pop-art, az ős-avant- garde és a szürrealizmus (nemcsak mint eszköz, hanem tartalom) metszéspontja. A néhai szürrealizmus valódi miszticizmusával és álmaival szemben műmisztikát alkalmaz és műálmokat dobál egymásra, a tudat helyett a tudatlan alól bányássza elő a tudattalant. Válogatás nélküli érzések, spontán megnyilatkozások ritkán hoznak létre elfogadható műveket — ezt tükrözi is a kiállítás. (A gondolat a fegyelem hiánya miatt egy-egy ötletben reked.) Ritka az öntudatlan összhang s az érzékeny alkotás. A képek legjobbjai alkalmasak „az értelmi képességek ingerlékenységének fokozására”. A többiek azonban keményen ellenállnak bármilyen esztétikai minősítésnek, játéknak sem igazán szellemesek, kísérletként pedig már nem vehetők komolyan. Tudósítónk jelenti Nagy örömről szól Kriston Éva keceli úttörő-tudósító levele: feL épült a csapattá borúik Ba laton- máriafürdőn. ,'CsapattátK>íi«híc.ftlsö lakói között loh#ttjt«tkiíjtó?1^^-egy hétig élveztük elkészüli táborunkat! Már az első napon összeállítottuk az egész programot, ami reggeli tornával kezdődött — és úszást jelentett a Balatonban. Nagyszerű volt! Kirándultunk Badacsonyba, Keszthelyre, ahol a Festetieh- kastélyt is megnéztük. Táborozásunkhoz a helyi Szőlő- fürt Szakszövetkezet adott buszt, a KISZ-alapszervezet pedig az utazás költséígeit fedezte. Az idő mindvégig jó volt, valamennyien jól éreztük magunkat.” Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közölt rejtvény helyes megfejtését az alábbi képen közöljük. Sok ügyes, jó megfejtést kaptunk, örülünk, hogy szeretitek a fejtörőket. A következőknek kedvezett a szerencse a sorsolásnál, részükre könyvjutalmat küldtünk: Opauszki Annamária, Mélykút: Bacsó Péter, Kiskunhalas, Nagy Márta, Kecskemét; Ludányi Ildikó, Lajosmi- zse; Berbekár Mihály, Baja; Hersch Julianna, Dunatetétlen; Kinneth Zsolt, Tompa; Borsódl Pál, Fülöpháza; No- vák Zoltán, Tlszaalpár; Molnár Andrea, Monostorapáti. Ezen a héten kettős rejtvényt közlünk. Az itt látható négyzetek mindegyikébe 1—1 keresztnevet rejtettünk el. (Segítség: három női és két férfinevet.) A nevek kezdőbetűit ráki átok sorrendbe úgy, hogy egy híres, és általatok is kedvelt író nevét kapjátok megfejtésül. A megfejtéseket a szokott módon, levelezőlapon kérjük beküldeni — az öt keresztnevet és az Író nevét! — V 1 1 B E S R í □ i z 1K / \ ó t á R M l J R N F E iZ Efu L 'A i N L C ) S A C Ó E A Z s I r L T E A bajszos sármány Károlyi Júlia „Gólyák” a főiskolákon A napokban kezdték, illetve kezdik meg tanulmányaikat a megye felsőfokú oktatási intézményeiben az új elsőévesek. A várakozással teli izgalom még mindenhol érezhető. Fokozatosan oldódik majd ez fel a mindennapi munkában, tanulásban, hogy aztán minden vizsgaidőszak elején újrakezdődjék. Éppen új tankönvveit nézegette Kiss Éva, a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola elsőse, mikor kollégiumi szobájukba léptem. Sokan még most, az atomkor küszöbén is furcsállják, ha egy lány műszaki pályát választ. Évának éppen ez a természetes. — Egyenes úton jutottam idáig. Vácott, a Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskolában érettségiztem és szereztem meg az elektroműszerész képesítést. A főiskolára első jelentkezésre felvettek, de ha nem sikerül, a szakmámban helyezkedtem volna el. Mikor a kollégiumról kérdeztem, elmondta: a társaság nagyon jó, csak furcsa még ez a nagy szabadság a középiskolai szigorúbb időbeosztás után. Kecskemét dinamikusan fejlődő zenei életében is nagy lépés az óvónőképző intézetben most indult tanítóképzés. Az ötvenfős kísérleti csoport tagjainak külön ének-zenei alkalmassági vizsgát kellett tenniük, hiszen a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában végzik majd hospitálásaikat, gyakorlataikat. Általános tanulmányaik mellett elsősorban az alsó tagozatos ének-zenei nevelésre készítik fel őket. Ennek az úgynevezett integrációs csoportnak a tagja Gyöngyös- syné Kiss Csilla. Hat éve érettségizett, s csak most, asszonyfejjel kezdett felsőfokú tanulmányokat. Miért? — Eddig gyógyszertárban dolgoztam, itt Kecskeméten. Barátnőim, ismerőseim kisgyermekei döbbentettek rá: nekem velük, a gyerekekkel kell foglalkoznom. Mindig is szerettem a kicsiket, de csak most határoztam el magam a jelentkezésre. n □ □ A kertészeti főiskola „gólyáit” hosszas bolyongás után találtam meg a Szikrai Állami Gazdaság nyárlőrinci almásában. Náluk csak októberben kezdődik az oktatás, de azt hiszem, tanulásnak kitűnő ez a szakmai gyakorlat is, amelyet az őszi betakarításban végeznek. Nem túlzás, hogy alig bírtam leállítani a munkában Rohrbacher Róbertét, az egyik serénykedő elsőst. A bányászcsaládból származó fiú Oroszlányból íött Kecskemétre és családi példától indíttatva — édesapja kertészkedik is — választotta ezt a pályát. Három év múlva zöldség- és dísznövénytermelő lesz. — Hogyan képzeli majdani munkáját? — Állami gazdaságban vagy téeszben szeretnék elhelyezkedni. Addig remélem, mindent megtanulok a főiskolán, ami lehetővé teszi, hogy jó szakember váljék belőlem. — Először van ilyen távol otthonról? — Igen. De a közösség nagyon jó. Különösen ez az őszi munka nagyon közel hozott bennünket, leendő csoporttársakat. Így történhetett meg, hogy még egyik este sem „sírtam az anyukám után ...” Szabó Klára Ha az európai madárállományokról esik szó, többnyire sajnálatos csökkenésekről, gyakran egy-egy faj szinte katasztrofális megfogyatkozásáról kell beszélnünk. Annál örvendetesebb, hogy akadnak ellenkező előjelű példák is, így az utóbbi két évtizedben egy tulajdonképpen déli elterje- désű sármányfaj gyors hazai terjeszkedésének lehettünk szemtanúi. A bajszos sármányt korábban csak mint áttelelő madarat ismertük az országban, míg Dán dl József, a sármányfélékkel foglalkozó kutató meg nem találta fészkét az aggteleki karszton, Jósvafő közelében. Ettől kezdve egyre szaporodtak a költési időben történő megfigyelések, és ma már a Bükkből, a Börzsönyből, a Vértesből és más középhegységekből is isimerjük fészkelését. A bajszos sármány veréb nagy. ságú, rozsdabarna színű madár. A hím feje szürke, fehér szern- sávja és az alatta körbe futó fekete mintázat nagyon jellegzetes. Az alacsony bokrokkal és sziklákkal borított napsütötte lejtőik madara, de kedveli a kőbányák környékét is. Meglehetősen rejtett életű madár, sokat mozog a földön, a fű között, de gyakran látjuk a bokrokon is üldögélni. Jelenlétét többnyire jellegzetes, finom „cii” hívogatója árulja el. Évente csak egyszer költenek, fészküket a talajra, a fű közé, rendszerint egy szikla tövébe, vagy csenevész bokor alá építik. A tojó naponta rak egy tojást és amikor 4—6 darabbal a fészekalj már teljes, kotliani kezd. Csak egyedül ül a fészekben, párja a közelben tartózkodik, és időről időre énekel, a rokon citromsármányétól teljesen eltérő, kellemes csicsergő hangon. A kotlási idő 12—13 nap, a fiatalok körülbelül ugyanennyi ideig maradinak a fészekben. Sajnos, mint a talajon költő madaraknál általában, sok fészekalj pusztul el a legkülönbözőbb okok következtében; ilyenkor a pár pót költést végez. A bajszos sármány rovarokat és apró gyommagvakat egyaránt fogyaszt, fiókáit főleg különböző hernyókkal táplálja. Télire gyaik. ran kis csapatokba tömörülnek, 6 —8 madár keresgél a havon egymás közelében. Hazánkban védett. eszmei értéke 3000 forint. szeptember 26-ig. A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Úttörő- rejtvény! Címünk; Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét 6001. Pf.: 76. A helyes megfejtők között tíz darab könyvet sorsolunk ki. SITKÉI BÉLA: Cirkusz! Cirkusz! Mennyi felnőtt, mennyi gyerek! Felnézni is alig merek olyan magas ez a sátor. A sok bűvész, cirkuszművész csuda bátor. Kürt kiáltoz: Hahó! Hahó! Kezdődik a produkció. Első szám a kötéltáncos, őt követi Jumbó Peti, az Ormányos. Hóka móka: jön a fóka, nedvesen csillog az orra. Úgy táncoltatja a labdát, futkoshatnál, nyújtózhatnál, míg elkapnád. Fóka után Maki lép fel — két púp között — a tevével. Táncol, ugra-bugrál rajta. Szerencséje, hogy tevéje jámbor fajta. Lisztes haja csupa kóc: ez Bambula, a bohóc! Csetlik, botlik, parolázik, hanyatt döntik, nyakon öntik, bőrig ázik. Kürt kiáltoz: Hah&! Hahó! Véget ért a produkció. Fényárban úszik a sátor. Búcsút int a farkával az alligátor.