Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-02 / 181. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. augusztus 2. IPARUNK JELENE ÉS JÖVŐJE SOLTSZENTIMREI TAPASZTALATOK A legfejlettebb 32 ország között Kivel cserélne szívesebben, bárki is? Aki családi házának alapjait ássa éppen, vagy aki már évek óta a saját tágas otthonában lakik, csak hol a tetőt, hol a kerítést kell javítani, hol meg — mert szaporodik a család — az egyik szobát kell megfeleznie? Aligha az az irigylésre érdemes, aki még csak az alapok építésénél tart. Hazánk iparát is így érdemes mérlegre tenni: először azt nézni, ami van, hogy azzal elégedettek lehetünk-e, vittük-e már valamire; s csak azután nézni, mi a gond, mi szorul javításra, átalakításra. Tévedés, hogy a gond mindig egyforma lenne, hogy úgy nyomja a vállat, s kisebb, mint a nagyobb baj. Az agrárius, ütőképes ipar nélküli Magyarországon például a megélhetési gondok sokszorosan felülmúlták a mai jövedelmi nehézségeket. A fejlődés motorja A megélhetési gondokat, persze akkor tetézte az elosztási modell: a magántulajdonosi társadalmi bevendezkedettség. De az el- osztanivaló is kevés volt. a szűk iparral biró gazdaság évről évre a mai nemzeti jövedelemnek csak a töredékét állította efö. nagyjából a jelenlegi egyhetedét. 1938- ban a nemzeti Jövedelem mai árakon és forintban számolva mintegy szazmilliárdot tett ki. Egy ipar nélküli, főleg mezőgazdaságra építő ország jövedelemtől melö-képessegp ráadásul jelentősen ingadozik: az időjárás szeszélyeit még a korszerű agrotechnika és agrokémia sem képes kiküszöbölni. Egy ipari ország. ahal a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát, de legalább a felét az ipar termeli meg. mégha az adotl ország az alapvető ipari nyersanyagoknak szűkében- V3n is (mint Magyarország 1983-ban). rugalmasságban. manőverezési képességben es gazdasági függetlenségben lényegesen felülmúlja az agrárius országokat. Az ipar a sokoldalú társadalmi fejlődés motorja, az életszínvonal fő forrása. Az utóbbi lassan 4 évtizedben Magyarország nagy utat járt be. Hazánk ez idő alatt többet gyarapodott. mint a megelőző másfélszáz évben. Megszűnt a munkanélküliség. a létbizonytalanság; az egv lakosra jutó nemzeti jövedelem csaknem a hatszorosára emelkedett, a közép- és felsőfokú iskolát végzettek aránya — a szakmunkásképzővel együtt — az összlakosságon belül több mint a hatszorosára nőtt. E fejlődés motorja, megalapozója az ipar volt, pontosabban az ipari potenciál gyors ütemű növekedése. A városok és falvak közötti különbségiek jelentős mérséklése is, nem kis részben az ipari fejlődésnek tulajdonítható, nem szólva arról, hogy több tucat település eleve az odaköltözött vagy az ott megalapozott iparnak köszönheti városi rangját. Az ipari növekedés adatai a Központi Bizottság legutóbbi ülése óta ismerték. Az ipari termelés — az építő- és élelmiszeripar nélkül — 1950-től a kilencszeresére nőtt. Az élelmiszer- és építőiparral együtt a nemzeti jövedelemnek több mint 50 százalékát adja. Jelenleg csaknem két és félszer több embernek nyújt biztos megélhetést, mint 32 évvel ezelőtt Az első helyen autóbuszból Rendkívül nehéz minden szempontból, matematikai pontossággal összevetni az egyes országok iparának egymáshoz való viszonyát. Mutatósorok vizsgálata szükséges ahhoz, hogy többé-kevésbé elhelyezzük egy ország teljesítményét a nemzetközi rangsorban. Hazánk iparának a mutatói az iparilag fejlett 30—32 ország rangsorában legalább a középszakaszban, de mindenképpen az első kéttucatbah helyezkednek el. Leggyengébb mutatóink közé az ipari termelékenység szintje, valamint az egységnyi termeléshez felhasznált anyag- és energiaszükséglet adata tartozik, bár mindkét mutató az utóbbi 2—3 évben figyelemre méltó javulásnak induld, A (jelzőszámok nagy részénél viszont — mindenekelőtt a főbb ipari gyártmányok egy lakosra számított termelési arányszámaiban a világranglista 10—15. helyén állunk. De, taz egy lakosra jutó autóbusztermelésben az első helyet foglaljuk el, a televízió- gyártásban a 7—8., a bauxitter- melésben a 6—7., a műtrágyagyártásban a 8—9. helyet. Ráadásul az autóbuszgyártás első helye, nemcsak mennyiségi jellemző. Hiszen az autóbusztpar végtermékében — általában a gépkocsigyártásban — több más ágazat — kohászat, gumi- és üvegipar, szerszám- és szerszámgépipar, elektromos alkatrész- ipar stb. — eredményei összege- ződnek. Ez a helyzet a hazai autóbuszgyártás esetében is. Nem véletlen, hogy mind az Ikarus, mind a Rába ma már a legismertebb magyar gyárak közé tartoznak. Huszonöt évvel ezelőtt a Renault, a Volvo, a Mercedes még sem kooperációs partnerként, sem versenytársként nem számolt a magyar gyárakkal. Világszerte ismert iti2gyar vállalatok Számos más magyar gyár nevét említhetnénk — Medicor, Taurus, SZ1M. Mofém, Forgácsolószerszám Ipari Vállalat, Borsodi Vegyi Kombinát stb. — amelyek ugyancsak az utóbbi 20—25 évben váltak ismertté külföldön is, csatlakozva a régebb óta ismertek — Tungsram, Chinoin, Csepel, Orion, Elzett, BÉG stb. — köréhez. A 70-es évek második felében ránk tört gondok — cserearány- romlás, dekonjunktúra a tőkés piacokon, az ezek nyomán sürgetőbbé vált termék- és technológiaváltás, a versenyképesség javításának feladata — óhatatlanul a háttérbe szorították annak tudatát, hogy e feladatokat végtére is egy nagy teljesítőképességű, nem az út elején álló, s egy már nem kevés eredményt felmutató ipar számára fogalmazódtak meg. Gerencsér Ferenc (Folytatjuk) Anyagi ösztönzéssel növelhetők a teljesítmények 9 Új melléküzemáguk a mézcsomagoló. — Az együttműködés segít boraink értékesítésében. Beléptünk a Kiskőrösi Mezőgazdasági Szövetkezetek Borászati Közös Vállalkozásába, a BOR- KÖV-be. Ez szintén könnyíti készleteink eladását. Mindezek ellenére szükségünk van piacbővítésre. Most alapoznak egy húszezer hektoliteres befogadó- képességű tárolóteret, amelynek építéséhez állami támogatást kapunk. A terv szerint szeptember 30-ra lesz kész — tájékoztat az elnök. A község munkaerejének megtartása érdekében ez év májusában új melléküzemágat létesítettek, a HUNGARONEKTÁR-ral közösen. Egyelőre húsz személyt — főként nőket — foglalkoztatnak a méz- csomagolóban. Szeretnék a kapcsolatot bővíteni és kétszeresére növelni a létszámot. A további tervekről Ficsor Balázs elmondja még: —Azon törjük a fejünket, hogy miként tudnánk munkalehetőséget teremteni a gyesen lévő kismamáknak, illetve az idősebbeknek. Egykét elgondolásunk már van. Díszdobozokat készítünk, ezenkívül laboratóriumoknak alkatrészek szerelését vállaljuk. Mindezeket otthon is el tudják végezni a tagok, s keresetkiegészítést jelent számukra. K S. A soltszentimrei Ezerjó Szakszövetkezet elnöke, Ficsor Balázs nem lepődött meg. amikor azt kérdeztem tőle: van-e gondija a vezetőségnek az alkohol- izmussal? Szükséges elmondani, hogy tavaly októberben választották meá a szövetkezet első 6zámú vezetőjévé A tagok jól ismerik, bíznak benne. Üzemgazdász volt 1988-tól, majd a borászat vezetője lett, innen került a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba, ahonnét visszahívta a közösség. Válaszolva kérdésemre, a következőket mondja: — A tizennégy traktorvezető közül nyolcat kellett italozás miatt leváltani. A szigorú intézkedések hatására javult a munkai egyelem, s vele a teljesítmény. Ö5 bérezési rendszert alakítottunk ki. Növeltük az anyagi érdekeltséget azzal, hogy célprémiumokat tűztünk ki egy-egy feladat megoldására. Több mozgábért kapnak a magas teljesítményt elérők. Az intézkedések hatására a traktorosoknál az egy üzemóra költsége 520 forintról az idén 319-re csökkent. A gépeknél a túlfogyasztást ki kell fizetniük a kezelőknek, viszont a megtakarítás értékét pénzben megkapják. A gondosabb művelésnek, a nagyobb odafigyelésnek köszönhetően ez évben — az aszály ellenére — kétszer annyi őszi árpát termeltek, ibúzából is fél tonnával meghaladta a hozam a tavalyi hektáronkénti átlagot. A sertésállománynál — németöves törzstenyészetük van — felére csökkent az elhullás az elmúlt évhez viszonyítva. A szakszövetkezet gazdálkodásában a szőlőtermesztés és a borászat döntő jelentőségű. Legnagyobb területen az ezerjót termesztik. A közös, nagyüzemi telepítésekhez a tagság saját anyagi eszközeivel is besegített 54 hektáron. A palackozóüzemet közösen üzemeltetik, egyszerű gazdasági társulás formájában a Hosszúhegyi Állami Gazdasággal. Ez utóbbi az ügyintéző. Évente félmillió palackra kerül a Soltszentimrei Ezerjó feliratú címke. „A KUTATÓK EGYÜTT ÉLHETNEK A SZŐLŐVEL...” Uj intézet - új remények — Többen úgy vélekednek: szétszabdalná vált az állomások „leválasztásával" a szőlészeti-borászati kutatás... Az utóbbi tíz évben kétszer szervezték át a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetet. Először a Budapestről Kecskemétre történő áttelepítés jelentette a nagyobb változást. Ennek indoka helyes volt: a kutatóintézet annak a körzetnek a középpontjában legyen, ahol legtöbb a szőlő és a bor, kiemelkedő a szőlőtermesztés és a borászat. Így a kutatás „fizikailag”, s még inkább eszmeiekben kerüljön közelebb a gyakorlathoz. Ezzel senki sem állította azt, hogy gyakorlatiatlan, vagy éppenséggel eredménytelen munka folyt korábban, csupán azért, mert a főváros adott helyet az intézetnek. Ugyanis a kutatóállomásokon, a történelmi borvidékek központjaiban, és az ország sok gazdaságában is kísérleti ültetvényeken dolgoztak a fajtaelőállítók és -fenntartók, technológusok és növényvédősök és a borászoknak is megvoltuk a kísérletekhez szükséges pincészetei, laboratóriumai. Az intézet Kecskemétre költöztetésének indokai között érdemes megemlíteni: a fővárosban nem volt lehetőség bővítésre, s a feltételek alkalmatlanok voltak az elmélyült, 'komoly kutatásokhoz. Kecskeméten először ideiglenes helyen, majd a város halárában, Kisfáiban kapott végleges elhelyezést az intézet. A vajúdás hosszú volt, amíg eljutottak ez év júliusához, amikor is azt mondhatták: befejeződött az új központ kialakítása. minden együtt van a folyamatos kutatómunkához. Or. Zilai Jánossal, az intézet igazgatójával beszélgettem helyzetükről, céljaikról, tennivalóikról. — Végét jósolták a szőlészeti- borászati kutatásnak, mikor a központot elköltöztették a fővárosból. Most már mcgm/iigodtak a kedélyek, és megváltoztak a vélemények? — Akik így vélekedtek, nem voltak elkötelezettjei és nem viselték szívükön ezt a kutatómunkát. Pedig a bizalom hiánya nem indokolt, ugyanis hazátokban a szőlészet-borászat és ezzel együtt a kutatás jelentőséget a népgazdaságban betöltött helye a legfontosabbak közé sorolja, amit még az is bizonyít, hogy ennek az ágazatnak az úgynevezett eltartó képességben, enneik fokozásában kiemelkedő szerepe van. Ma már nemcsak, hogy megnyugodtak a kedélyek, hanem előtérbe kerültek az optimista hangok, egyre általánosabb a vélemény, hogy helyes volt a korábbi elhatározás, itt valóban megteremtődtek a kutatómunka lehetőségei és feltételei. <J Dr. Zilai János. — Milyen áron? — Bizonyára kétféle értelmezésben gondoltjai, vagyis az új központ kialakítása 55 millió forintba került, helyzetét, felszereltségét figyelembe véve Európában a jók közé tartozik, másrészt veszteségeink is vannak: több neves kutató vált meg az intézettől, részben nyugdíjba mentek, vagy a központtól elválasztott, gazdaságokhoz csatodt kutatóállomásokon dolgoznak. Szükségszerűen megfiatalodott az intézet kutatógárdája, s a tettrekész, becsvágyó fiatalok nagy lelkesedéssel dolgoznak. Ez reményt ad arra, hogy fejlődésünk töretlen lesz, s egyre több feladatot leszünk képesek megoldaná és szerepünk, jelentőségünk növekszik. — Mindezt olyan körülmények között kívánják megoldani, amikor a .kutatóállomások már nem tartoznak az intézethez, ugyanakkor megmarad az országos hatáskörük és öneltartóknak kell lenniük? — Nagyok a feladataink és nem vagyunk könnyű helyzetben. Eleget kell tennünk a minisztérium által jóváhagyott kutatási tervnek és olyan megbízatásdkat kell teljesítenünk, amelyekért fizetnek is partnereink. — Kétségtelen, kedvezőbb lenne helyzetünk, ha az állomások most is hozzánk tartoznának. Az is igaz, enyhíti gondjainkat, hogy tízéves kutatási egyezményt kötöttünk velük, illetve azokkal a gazdaságokkal, amelyekhez hozzácsatolták őket. Van tehát együttműködési készség. Viszont az is tény, nem mindegyik tud megfelelő partner lenni, egyrészt helyi feladatai miatt, másrészt csökkent a gyakorlott kutatóik száma is ... Annak ellenére mondom, hogy például Pécsett, Budapesten, Egerben neves, sőt világhírű tudósok dolgoznak. De mégis csak egy-egy vállalat, illetve táj igényeit kell elsősorban kielégíteniük. Pedig több témában szükséges, sőt elengedhetetlen az együttműködés. Most a vállalatszerű gazdálkodás termelésre késztet bennünket. A tavalyi tízmillió forintos eredményünkből csupán kétmillió származott a kutatásból, a többi a termékelőállításból. Ebbe tartozik az Ampelos pezsgő-család, a Kristály keserű, a Murci szörp — amfit egyébként exportra fkészítünk. — Gondolom, az intézetnek nem ezek az elsődleges feladatai... — Mintegy 5—8 évre van szükség, hogy a bevételi arány megváltozzék és valódi ten ni vad ónk, a kutatómunka eredményessége domináljon. A tehetséges, nagy felkészültségű fiatalok akkorra már képesek lehetnek a mostani — valóban nem éppen szerencsés — arány módosítására. Ezért is tartjuk fontos feladatunknak, hogy a kutatómunka javítására ferdítsük bevételei nkeit. Annak érdekében dolgozunk, hogy minél hamarabb ebben (legyenek á|t- ütö sikereink, vagyis valami újat hozzunk létre. Egy jelentős, szabadalmi bejelentés alatt álló témát már említhetek: intézetünkben kidolgoztuk a borok fémstabilitását biztosító eljárást. — Felsorolna a feladataik, terveik közül néhányat? 9 Uj intézet a szólótábla mellett. 9 Korszerű eszközökkel dolgoznak a laboratóriumban. (Tóth Sándor felvételei) — Hasznos együttműködést akarunk kialakítani a szőlészeti- borászati gazdaságokkal, vállalatokkal. Legutóbb a Közép-magyarországi Pincegazdasággal írtunk alá mindkettőnk szempontjából fontos és új lehetőségeket adó szerződést. Az intézet szőlőtermesztési, borászati és ökonómiai főosztályai részletes kutatási programot dolgoztaik ki, amelyben nagyobb arányban országos jelentőségű témák szerepelnek. Például a szőlőfajták fagytűrőké- pességének javítása, a fotoszintézis speciális kérdéseinek vizsgálata, az intenzív tőkeformák kialakítása, az alföldi szőlőtermelés biztonságosabbá tétele, a borminőség javításának lehetőségei, a mennyiségi és minőségi szőlő- termelés kapcsolata és jövedelmezőségi viszonyai... és még sorolhatnám. Továbbra is foglalkozunk termeléssel, a szőlőből előállítható italok forgalmazásával. — Most már azt mondhatja, itt, Kisfáiban megvannak ehhez a feltételek is? — Panaszra nincs ókom, szép munkát végeztek az építők, van helyünk, lehetőségünk és eszközünk a kutatáshoz. A környezet is kedvező, hiszen az épülettől hárem méterre ott a szőlőültetvény. A kutatóik szinte együtt élhetnek a szőlővel... Egyre többen megismerik az intézetet, közöttük külföldiek is, akik a legnagyobb elismeréssel szóltak itteni lehetőségeinkről. Az érdeklődés növekszik, azt tapasztalom, hogy vonzó mindenkinek a Szőlészeti Borászati Kutató Intézet ú.i központja. — Es ön hogyan érzi magát, miután néhány hete véglegesített kinevezését megkapta? — ürülök, hogy befogadott a város, a megye és a kutatókollektíva js. A politikai, társadalmi szervek támogatásával, a tapasztalt bizalommal élve igyekeztem megfelelni a vállalt feladatnak, túl vagyunk a dolgok nehezén, s már jobban érzem magam, letelepedtem Kecskeméten, s még egy évtizedig szeretnék az aktív kutatómunkában részt venni. Továbbra is tartók előadásokat a Kertészeti Egyetemen, és ott, valamint az intézeben is szeretném átadni tapasztalataimat az erre igényt tartó fiatal kollégáimnak. Életcélom beteljesedését látnám abban, ha nyolc-tíz olyan kutatót tudnék nevelni, akik élnek-hal- nak a szőlőért. .. — Megköszönve a beszélgetést, ehhez kívánok sok sikert. Csabai István 9 Alapozzák az új bortárolót. (Méhesi Éva felvé. telei)
