Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-31 / 205. szám

1983. augusztus 31. • PETŐFI NÉPE • 3 KICSINY ÉLETMENTŐK ... Anita és Pisti LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ .Jtiilttnöa kéréssel fordulok a Pető­fi Népe Szerkesztéségéhez. Ameny- nyiben értesüléseim igazak, két óvo­dás személyében meglelhetjük az ország feltehetően legfiatalabb élet­mentőit. 1983. március 18-án került a felsészentiváni nevelőotthonba M. István és M. Anita. István a beszélge­tések során elmondta idekerülésének okát. Azért vették állatni gondozásba a két kiskorút, mert valaki rájuk gyújtotta a házukat. Amikor a la­kásban tartózkodó gyerekek észre­vették az ajtóin behatoló lángokat, István kinyitotta az ablakot, kiugrott, Anita pedig megfogta a helyiségben lévő pólyáét, az ablakon Istvánnak kiadta, majd maga is kiugrott. A pólyást kőzésen a mamához vitték. Péter Gyérgy igazgatóhelyettes Felsőszentiván. Nevelőotthon" Nem hagy 'nyugodni a levél. Szeretném mielőbb „ikinyomozni” a történteket, megtudni az igazat. Hol Is kezdjem ? Telefon a megyei tűzoilbáp arain cs nokságra. 'Hamar utáwainézniak a; dossziéikban a kér­déses tűzesetinek. Nem (tudtak róla. Minden bizonnyal „kistűz - rőr’ lehet szó, így be sem jelen­tették. Uitaim Felsőszen ti várira, a neve­lőotthonba vezet. Váczi Dezső, az intézet Igazgatója elmondja, hogy a gyerekek március 18. óta van­nak náluk. Anita óvodás, Pisti az ősszel kezdi az általános isko­la első osztályát. Szeretettel (be­szél a testvérekről. — A kislány aranyos, csacsogó, izgő-mozgó, hamar megkedvelték társai. A fiú szerényebb. Anitát gyakran elviszi hétvégére egy ba­jai leány, mi úgy hívjuk: a pat­ronáló} a. A gyerekek Sok mindenről beszélgetünk imáig, fel i,s írom', de sokkal inkább várom a igyerekékköl való talál­kozásit. Azon morfondírozom, mi legyen az első kérdésem hozzájuk, hogy ne lépjék fel sebeket... Az­tán megjelenik a két kisgyerek. Pisti komoly, Anita' örökmozgó — Hány éves vagy, Pisti? — Hét. — S te, Anita? — öt. Ennyi vagyok ... — mu­tatja ujjával. — Kecskeméten hol laktatok? — Nem tudom — feleli Pisti, (Később leírom, hol, s milyen kö­rülmények között éltek. — B. T.) — Volt egy szoba — magyaráz Anita —. kívül a kiságy. Abban feküdt a kispályás. — Ki volt az? — Hogyan keletkezett a tűz? — Nem tudom. Valami meg­gyulladt. — Csak ti voltatok otthon? — Igen, meg a kispólyás. — Megijedtetek? — Igen. — Mit csináltatok? — Kihoztuk a kispályást a szo­bából ... Akkor jött anyu. Hiába, a kép nem áll össze. Az óvodáskorú gyerekek nem tud­ják pontosan' felidézni a történ- teket. % A kecskeméti lakás Felsőszentivániról egyenesen- a kecskeméti Farkas Sándor utcába sietek. Itt laktak a gyerekek, édesanyjukkal. Nem találok Ott­hon senkit. A szomszédoknak azonban van mondanivalójuk, ahogy bemutatkozom, s tudatom, mi érdekel1. — Hát jöjjön, nézzen szét! Tartózkodom, nem akarok „be­törő” lenni. De hát nincs kulcsra zárva az ajtó. Az ablakok kitör­ve, akár olt is lehetne közleked­ni. Két szoba, egy előtér, s egy pici zug. A szóba berendezve, még jól is nézne :ki. ha nem len­ne ekkora a felfordulás. Az ágy feldúlva, szanaszét .mindern. Rossz a levegő benn, a szoba közepén piszok. Tűz nyoma sehol. — Kié ez a lakás? — kérdem a szomszédtól, miután a friss le­vegőre megyünk. — Bonyolult ez, kérem. A la­kás A. S.-né nevén van, aki J. P. élettársa. Az OTP .meghitelezte 35 évi kamatmentes törlesztéssel, havi 230 forint fizetése ellenében. J. P. elzavarta innen A. S.-nét, most mással él együtt. A gyerekek édesanyja, J. I., J. P. testvére is itt lakott, de őt is elzavarta J. P. — Kié volt a pályás? — J. P. legutóbbi élettársáé, egy kunszentmiklósi lányé. — Tud a tűzről? — Nem. Én egész nap dolgo­zom, kérem. — Milyenne,k ismerte meg a gyerekek anyját? — Rendszereiének. Mindig söprögetett, takarított, rendben, tartotta a kicsiket. Fél éve talán, hogy elment innen;. Az anya Időközben elkészültek azok a fényképek, amelyek a felsőszent- iváni nevelőotthoniban Anitát és Pistit örökítették meg. Magam­mal viszem az új megyei kórház­ba, ahol a gyerekek édesanyja dolgozik. Takarítónő. Dús, fekete hajú, státiéit szemű asszony. Fiatal még, 26 éves. Csodálkozik: ki ke­resheti? Nem is mer egyedül jön­ni kolléganője kíséri. Leülünk beszélgetni. Jegyzetfüzetemből kikend iká Inak a fényképek, ki­kapja őket. Nem akartam .meg­mutatni, de most már nem tehe­tek mást. Pistii szomorú, Anita Ujjaival takarja el mosolyát... Az anya sírva fakad, csókolgatja a képeket. — Mióta dolgozik a kórház­ban? — terelem másra a gondo­latát. — 1982 augusztusa óta. Jó mun­kahely, a kollégák is jók. Űjra nézi a fotókat. — Adja nekem! — kérlel. Elmondom, hogy felkerestem az övéit Felsőszen ti vámon. Azt is említem, hogy arról a bizonyos tűzről szeretnék érdeklődni. — Tavaly nyáron volt, a Far­kas utcai házban. Az épület mel­letti fészer tetején gyulladt meg a régen kidobott .karácsonyfa. De nem tudom, hogyan. A gyerekek soha nem játszadoztak gyufával, elképzelni sem tudom, mi okozta a tüzet. .. — Pályás kicsit emlegettek a gyerekei. Kié? — A sógornőmé. De nem volt nagy tűz, a tűzoltóságnak sem jelentettük. Hamar elfojtottuk a lángokat. 'Már nyoma sincs. A gyerekek otthon voltak, a kicsivé! sókat foglalkoztak. Talán ösztön- szerűen mehettek be érte a lakás­ba ... Szombaton, vagy vasárnap történt... — Ennyit tud elmondani? — Ennyit. — Majdnem egy évig lakott a Farkas utcai házban. Milyen ■volt a kapcsolata a bátyjával, J. P.- vel? — Addig voltam jó, míg pénzt adtam neki. Másnap meg nem tudtam cigarettát venni, úgy kér­tem a munkatársaimtól. Azért adtam a fizetésemből, hogy job­ban szíveljen a három gyerekkel. A családi pótlékot is elvette. így hát eljöttem onnan. Sokan odajár­tak, dorbézoltak, így nem ltudtam a gyerekeimet normális körülmé­nyek között nevelni, — Mihez kezdett? — Albérletet kerestem. Min­denhol azt mondták, ho'gy már kiadták, amikor megláttak a há­rom csemetével. Kibékültem az élettársiammal, U. J.-vel, hozzái- juk költöztem, de csak a legna>- gyobb fiammal. — Ott jobb? — Nincs aki noszogat, hogy menjek el. Jól megvagyunk az élettársiam mamájával. — Az élettársa? — Karambolozott, most szabad­ságvesztésen van. — S a gyerekek apja? — Ötödik éve nem élünk együtt, nem láttam azóta sem. Nem beszélünk. Megint sír. Eszébe jutott Pisti és Anita. — Kihoznám őket az intézet­ből ... De nem úgy alakultak a körülményeim, hogy kihozhas­sam. Saját gyerekietmat én aka­rom nevelni. Jó lenne legalább egy szoba. . . De nem adnak, azt mondják: mások még nehezebb helyzetben vannak. Végül Azon gondolkozom, hogy Anita és István lehet-e a Illegi iataiabb életmentő? A válasz helyett in­kább egy újabb kérdés fogalma­zódik meg bennem: Vajon az ő életüket sikerül megmenteni? Borzák Tibor KÜLFÖLDI JUTALOMÜT A NYERTESEKNEK Felhívás vetélkedőre az Alkotmány születésének 35. évfordulójára Az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ Központi Bizottsága, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Taná­csa, a Művelődési, valamint az Igazságügyi Minisztérium — más állami és társadalmi szervekkel karöltve — „Hazám állampolgára vagyok!” címmel vetélkedőt hir­detett, az alkotmány születésének 35. évfordulója alkalmából. A versenyfelhívás közreadói nemes versengésre, országos játékra hív­ják a középiskolák diákjait. A vetélkedősorozat célja, hogy a tizenéves fiatalok bebizonyítsák: elsajátították az alapvető állam- polgári ismereteket, képesek el­igazodni a közéletben, a társada­lom politikai intézményrendszeré­ben. Az elődöntők után iskolánként három tanulóból verbuválódott csapatokat várnak az országos kö­zépdöntőbe, ahol több fordulóban mérik majd össze tudásukat a to­vábbjutók. Három kategóriában — gimnáziumok, szakközépisko­lák, valamint a szakmunkásképző intézetek és szakiskolák — verse­nyeznek majd a fiatalok. Az érett­ségizett szakmunkástanulók csa­patai a szakközépiskolák kategó­riájában indulnak. A középdöntő­ből minden megye legjobb csapa­ta, a fővárosból a legjobb két csa­pat kerül — mindhárom kategó­riából — az országos döntőbe. Az iskolai döntőket december 16-ig rendezik, a középdöntőkre a jövő év január 2-tól március 24-ig kerül sor, míg a döntőt április 6— 8-án tartják. Az első három helyezett csapat külföldi jutalomutazáson vesz részt, míg a negyedik-hatodik csapat értékes tárgyjutalomban részesül. A versenyre jelentkezni az is­kolákban lehet. Részletes felvilá­gosítást és irodalomjegyzéket a Hazafias Népfront megyei, fővá­rosi bizottságai, a KlSZ-bizottsá- gok, valamint a tanácsok művelő­dési osztályai adnak. (MTI) m A Himnusz, hangszórón dal! mozgalom is most válik százezres tö­megmozgalommá) Az ünnepség 'megkezdődik. Vaiamerunyien íelszólíItatunk, hogy énekeljük el a Himnuszt. De még mielőtt kinyithatnánk a szánkat, re­csegő imákmofomok trepesztik a dobhártyánkat. Az énekkar és néhány idősebb szülő próbái bekapcsolódni az éneklésbe; nem sok siker­rel. Az udvaron több száz ümnepiőbe öltözött diáik áll szépen, fegyelmezetten, de csukott szájjal. Pedig a felszólítás nekik is szólt, sőt elsősorban nekik Világversenyek győztes .magyar sportolóira gondolok; megy föl a lobogó, a szemük meg­telik könnyel, miközben kétségbeesettem tá- togmak. Mert szeretnék, legalább most az egy­szer életükben), nagyon szeretnék elénekelni első énekünket, a nemzeti Himnuszt. De (híjá­ba, ők sem itudjáto. Néhány nappal később autóbusszal utazom. Mellettem ifjúmunkások 'beszélgetnek. Az egyikük külföldi magyar kiállításokat épít. Néhány napja jött meg Svédországból. Nem gondoltál arra, hogy disszidálsz? — kérdezi tőlle valamelyik. Szinte ingerültein bizonygat­ja: imáért nem érdemes, miért nem kifizetődő kint 'maradni, s miért teszi okosabban az, aki hazajön,. Később mégis némi csalódással 'gondoltaim vissza erre a (beszélgetésre. Azon tűnődtem: hát csiupán ezért — a tűrhető életkörülmé­nyekért — maradnánk meg hűségbe« a ha­zával? És ha rosszabbul menne a sorunk? Akkor nem lenne igaz Vörösmarty intelme? Semmiképpen sem szeretném eltúlozni, e véletlenszerű élmények, mondhatnám felüle­tes benyomások jeléntőségét. Mint ahogyan eszembe sincs azt gondolni, hogy akár a szó- 'banforgó diákok, akár a sporbbajnOkok, akár pedig az ifjúmunkások csupán' azért nem jó hazafiak, mert nem tanították meg őket a Himnusz tisztességes eléneklésóre, illetve, mert egy autóbusz közönsége előtt nem tettek hazafias hitvallást, s nem tárták fel mindazt, amit bensőj ükben gondolnak, amit számukra ez az ország jelent. Az ifjúmunkásokat közelebbről nem isme­rem. az iskoláiról azonban tudom, hogy az or­szágos tanulmányi versenyeken szinte min­dig kiváló eredményeket érnek el az itteni diákok. S tudva, nem tudva, végső soron ez helytállás kötelességek teljesítésében. Ez az ő legfontosabb hazafias megnyi 1 atkozásuk. H> Enélíkiül könnyen válik minden más üres szó­csépléssé. Különösen az utóbbi években, las­san évtizedekben igen sok történt azért, hogy az ifjúságot mélyen gyökerező szocialista ha- , I: zafiságra neveljük. Konferenciáik, szemimáiri'u­mok, javított, átdolgozott tankönyvek, a Mű­velődésügyi Minisztérium, a Hazafias Nép­front, az ifjúsági szervezetek kezdeményezé­sei, honismereti szakkörök, hazánk történel­me iránti érdeklődés, a paraszti, népi kultúra terjedése falun és városon, a táncház-mozga­lom, itt mind-mind érvként említhető. Ma már nemcsak a televízió „Kit mit tud?” ve­télkedőjén' láthatunk fiatalokat, akik jól is­merik zenei anyanyelvűnket, akik szépen éne­kelnek. játszanak népdalokat, de szerte az or­szágban, mint ahogyan az Ismerd meg hazá­Miért tettem szóvá mégis az említett) pél­dákat? Mert figyelmeztet: itt semmi esetre sem egy szűk, netán beszűkülő, lassan „elfo­gyó” feladatról vám szó, hanem a tennivalóik állandó (bővüléséről, gazdagodásáról. Meggyő­ződésem, hogy a közösségi, a szociális ember és a szocialista hazafiság egymástól elválasizt- haitat-Iam fogalmak: itt és most szükségsze­rűen csak a szocialista haza szolgálatában tel­jesedhet iki a népért, a közösségért tenni aka­ró ember, válhat elvont kategóriából valóság­gá; történelmiét alakító erővé. A szocialista hazafiság; a múlt, a jelen és a jövő szintézise; szellemi létünk — korszerű szellemi létünk — nélkülözhetetlen' eleme, szerves összetevője, sok vonatkozásban meg­határozója. Érteikül nincs sem- igazán átélt •— hiteles — imtennacicmallázmuss se szocialista humanizmus. E hazafiság nemcsak, hogy nem ellentétes a szocializmus alapvető eszményei­vel, de éppen a szocializmus teremti meg a haza. a nemzet fejlődésének, kiteljesedésének új távlatait. Ez igaz, de mit kell ehhez idéz­getni a múltat, mi iköze ehhez a Szózatnak, meg a Himnusznak? — halljuk olykor a kér­dést, sőt akadnak, akik eleve gyanúsnak tart­ják a nemzeti múltra valló hivatkozást. Ezzel szemben egyrészt a marxizmus klasszikusai mindig is vallották, s azóta a gyakorlat saj­nos, a drámai példák sokaságával1 bizonyítja: aki a múlt értékeinek mellőzésével építi; fel a jelen és a |jövő társadalmát, az homokra, ingoványos talajra épít, s emeljen bér pira­misokat, az építménye akikor sem lesz mara- dan dó. Szükségtelen bizonyítani: nemcsak' a jelent és a jövőt, de a múltat is állandóan változó­nak tekinthetjük. Mennyivel másként láttunk — láttak — bizonyos történelmi eseményeket 1919-ben, a két világháború között, 1945-ben, 1950—52-ben, 1956-iban és mondjuk 1972-iben. Mennyit változott például István király, dl. Endre, II. Rákóczi Ferenc, Dózsa, Kossuth, Széchenyi, Károlyi Mihály, Kun Béla-képünik az évtizedek folyamán. A példatár tetszés szerint bővíthető. S ez így lesz a jö­vőben i& Már csak azért is, mert a múlt sohasem volt és nem is lesz csupán po­rosodó múzeumi tabló; éltető forrás ez, amely annál dúsabban csörgedez, minél közelebb ju­tunk hozzá, minél pontosabban tárjuk fel tit­kait, tanulságait. Az emberiség talán legme­részebb forradalmi újítója, Lenin állandóan hangsúlyozta: egy-egy új teljesítményhez csak az elődök meghódított csúcsain át vezet az út, legyen szó bármilyen emberi alkotásról1, továbblépésről. Nem elég azonban csak önmagunknak mon­dani; hogy hazádnak rendületlenül légy hí­ve ..., de a világ minden más nációjának is. A hűség, a szodalisita hazafiság soha, semmi­lyen körülmények között sem lehet önző, be­feléforduló: csak más népekkel1 összefogva, az emberiség közös haladásával lehet méltó ön­magához. F. J. Istriai képeslapok szonylag gyorsan sikerült elköl- tenem aznapra szánt fagylalt­pénzemet. Éppen végeztem a 84 dináros, hatgombócos fagylaltom tölcsérének utolsó morzsáival, amikor a halászok stégjéhez ér­tem. Még álmosan hámbálództak a szelíd hullámzásban az apró bárkák. Később derült csak ki, hogy ebben az évszakban a hal­fogás legkedvezőbb időpontja a késő délután. Ugyanis ekkor in­dultak hálóikkal a halászok a tengerre. Rabac sajátos egyvelege a kö­zelmúltnak és a jelennek. A leg­lalember különösebb érdeklődés nélkül adott egy műanyagfóliá­ba csomagolt réteg von alas tér­képet, amelyen a környék jelleg­zetes szikláit ismertem föl. Be­rántotta az ötlóerős csónakmo­tor,t, és jó utat kívánva ugrott a partra. Majd integetve mutogat­ta a csuklóját: ne felejtsünk el időben visszaérni! Bevallom, összehasonlítva egy balatoni csónakkölcsönzéssel, meglepett a dolog ilyetén alaku­lása. Nem érdelkelte sem az úti- célunk, sem az útlevelünk, sze­mélyazonosságunk. Mindegy, miénk a tenger! Az egyik Sziklán napozó útí- támaink furcsán néztek ránk, amikor integetve indultunk a Kvanner-öböll nyílt vize felé. Hol közelebb, hol távolabb a pattól, egész nap hajókáztunk. Nem volt olyan kiszögellés, szírt, amelyet fel nem derítettünk. A megadott időpontban, gondolom az utolsó csepp benzinnel értünk vissza. Nemsokára egy nagyobb csónakba szálltunk át, mert az utazás egyik fakultatív program­jaként komppal elmentünk a kö­zeli Crés-szigetre ... (Folytatjuk.) Czauner Péter O Akinek ideje és pénztárcája engedte, megvárhatta a röpke negyedóra alatt róla készített portrét. O A rabaci városköz­pont a pöttömnyi kikö­tővel. Kabócák és motorcsónak II. Kora reggel a dermedt szárnyaikat próbálgató kabócák meglehetősen harsányra sikerült énekére ébredtünk. Persze a zaj forrására csak a „hazaival” fel­javított reggeli elköltése után jöttem rá, amikor felfedező sé­tára indulva az egyik bokron alig karnyújtásnyira dalna fakadt egy kabóca. Miit siem törődve a kö­zönséggel, harsányan próbálgat­ta zeneszerszámát. A szállodáktól a városka köz­pontjáig árnyas, tengermelléki fáktól takart sétány vezetett. Az újság-, az ajándék-, a frissítő­árusok éppen nyitották pavilon­jaikat. Az egyik bódénál vi­..... U'T* ( 9 A turistáknak ked­veit tartózkodási helye a tengerparti sétány. öregebb épületek sem lehetnek 50—80 évesnél idősebbek. Itt hiába keresné az ember a sú­lyos kövekből összeragasztott év­százados házakat. A kilencszázas évek elején épült villák kivéte­lével minden új, szinte még ra­gad a festéktől. Az öböl belsejében alig né­hány hektárnyi területen fekszik a kemping. A kiváinesislkodónak kerítés sem állja az útját. A mo­dern nomádok sátor- és lakóko- csiivárosában a nap szinte min­den órájában pezsgő az élet. Időközben annyira felmelegedett a levegő, hogy érdemes itt meg- mártózni... A szállodai, csehszlovák er- kélyszomszédunk száradni kitett zsákmányából ítélve, a tengerfe­néken bízvást kotorászhat a bú­várszemüveggel rendelkező. Ha­talmas sonkatkagylók és rákok „illatoztak” a reggeli napsütés­ben ... A legközelebbi strandon levő kölcsönző ártábláját tanulmá­nyozva, a csoport tagjai közül négyen szövetkeztünk. Megpró­báljuk kibérelni egész napra a motorcsónakot, kilenctől délután ötig: 1650 dinár. Legnagyobb csodálkozásomra az összeg le- szurkolása után a mosolygós fia-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents