Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-30 / 204. szám

1983. augusztus 30. ® PETŐFI NÉPE Q 5 A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Huber István Halason született 1943-ban. Az iskoláit Szegeden, Debre­cenben és Budapesten végezte. Népművelő-könyvtár szakos. Dolgozott a kiskunhalasi könyvtárban, majd a Gózon István Művelődési Központ igazgatója lett. Jelenleg is ő vezeti az intézményt. Munkáját eddig több kitüntetéssel ismerték el. Egyben megyei közművelődési szakfelügyelő is. Így beszél az életéről, munkájáról: „Nem hagytam ott a könyv­tárt: hívtak ide, hátjöttem. Hogy melyik a jobb, szebb munka? Nehéz eldönteni .. . Tulajdon­keppen a népművelés és a könyv­tári munka: egy ügy két ága. Szorosan összefüggnek. Nyolc éve igazgatom ezt az in­tézményt. Nem bantam meg, hogy ide jöttem. Hogy mivel kezdtem? A szemléletet akartam megváltoztatná elsősorban. Miért? Marit túlontúl intézménycentri­kus, bürokratikus volt. Én kez­dettől azt vallottam: nyitottság kell, rugalmasság. S ami ehhez tartozik: a kisközösségek erősítése. Ehhez Viszont az emberi kapcso­latokat kell erősíteni. Hogyan kezdtem hozzá? Igye­keztem megnyerni a munkatár­saimat, és persze másokat is. Azután próbáltuk szépíteni a környezetet. Nem akarok senkit bántani az elődeim közül, hiszen nyilván nem volt rá pénz, lehe­tőség, de ami igaz, az igaz: az intézmény nagyon leromlott ál­lapotban volt, jogosan írta meg az újság is ezt. Most bárki meg­nézheti kívül-belüil az épületet; nincs miért szégyenkeznünk. Szerencsére a város vezetői meg­értő partnerek voltak ebben az igyekez etünkben. A fő törekvésemet úgy fogal­mazhatnám meg, hogy keveseb­bet, de jobbat. A másik az volt, hogy — mivel szűkösen vagyunk, kevés a .helyiségünk, kicsi az alapterületünk —, menjünk ki az épületből. Ehhez viszont jó kapcsolatokat kellett kialakíta­nunk más intézményekkel. A legnagyobb öröm, hogy ez sike­rült. A Szilády Áron Gimnázium, a MÁV Művelődési Otthoni, a vérolsi-járási könyvtár, a mú­zeum éppen úgy jó segítő, együttműködő partner, mint a szakmaközi bizottság. Azt mondjuk munkatársaim­mal együtt, hogy nie intézmény­ben gondolkozzunk, hanem vá- roshan. Ide sorolhatjuk, hogy az általános iskolákkal is jó a kap­csolatunk. Hagyomány már, be­vált jó szokass hogy a tanév­kezdő értekezleteken ott va­gyunk, és elmondjuk elképzelé­seinket, terveinket. A tartalmi munka? Húsz szak­körünkben, művészeti csopor­tunkban ötszáznál többen tevé­kenykednek. Sikeresek ismétlődő olvasótáboraink. Évente száznál több gyerek jön el ezekre. S van egy „újításunk” is: amolyan „utógondozást” végzünk a tábor­lakókkal. összehívjuk őket utá­na — a szülőket i® — és fil­met vetítünk, kiállítást rende­zünk a munkáikból stb. Nem látványosságra törekszem. A napi művelődési folyamatokat (tartom szem előtt fontosnak. Miért csinálom? Hiszek az apró örömökben. S ezek sokszor egy- egy kisebb rendezvény sikerében rejlenek. Jó érzés, ha olykor­olykor egy-egy mosolyogva kiej­tett elismerő mondat kíséri a munkánkat.” Lejegyezte: Varga Mihály JÓ TUDNI! Kerékpár, autó, repülő Szívesen ajánljuk az Erdei Fe­renc Művelődési Központ műsza­ki és természettudományi stúdió­jának 1983—84. évi programját. Sokszor (tapasztalhattuk, hogy fon­tos, hasznos tudni vallókat jól fel­készült, szakterületük elismert kutatód, tudósai ismertetik a ki- sebb-nagyobb számban egybe­gyűltekkel. Az életkornak megfelelően cso­portosították programjukat. Ismét váljak a természettudományok, a technika, a műszaki tudományok ifjú kedvelőit. 'Kéthetenként ta­lálkoznak a „kis tudósok”. A rá­diósszakkörben az általános is­kolák VII., VIII. osztályos; jó kéz- ügyességű, fizikakedvelő diákjai tanulhatják a rádióépítést, az adás- és vételtechnikát. Lapunk olvasói is (tudnak korábbi cdk- keinkből a környezet- és termé­szetvédelmi, a tudományos bio­lógiai körről. A teljesség igénye nélküli felsorolásunkban is meg kell említeni a nagyon népszerű Repülés baráti kört és az országos 'kezdeményezésiként élőször itt létrehozott CB-rádiós szervezetet. Az egyetemi felvételire készülő­dök számára is kínál segítséget a stúdió. Ismét meghirdették a Gép- jánműdiaignosztiika című és a Gombatermesztési tanfolyamat. A sorozatok közül szánté közkívá­natra folytatódik a Földrajzi (kör­utazás, s aligha becsüljük túl1 a közlekedési ismereteket elmé­lyítő. tudatosító előadásokat, fog­lalkozásokat. A MESÉK MÉRNÖKE Hófehérke valóban söprő get... dóm felhasználni valamelyik is­mert mesében, ekkor magam gon­dolok ki történetet hozzá. Például egész sorozatot készítettem állat­történetekből — egy-egy állat jel­legzetes mozgását mutatom be bennük. — Hol készülnek a mozgó me­sekönyvek ? Az észak-csehországi Velky Senovban a nyomda a meg­tervezett rajzokat ívekre nyom­tatja, azokból a nyugat-csehorszá­gi Nepomuk városka kisipari szö­vetkezeti műhelyében összeállít­ják a könyveket. Itt nem lehet automatikus gépsorral dolgozni! Itt a gépeket ügyes női kezek pó­tolják. Szinte hihetetlen, de így igaz: a nepomuki műhelyben mégis na­ponta 2,5 ezer új könyvet kötnek be, 22 nyelvi változatban. Huszon­két nyelv? Hová mennek ezek a könyvek? Angliába, az NSZK-ba, Jugoszláviába, Hollandiába. Bel­giumba, Skandináviába, Dél-Ame- rika országaiba, s persze Francia- országba. Az ő kezükbe évente mintegy ötvenezer kerül belőlük. • Ugyan, mi ébreszti fel úgy a gyermek fantáziáját, mint a me­se? A meséskönyvhöz képek is tartoznak. Sőt, vannak olyan me­séskönyvek, amelyekben a fősze­rep éppen a kéjeké. Ilyenek a plasztikus képeskönyvek. Azok, amelyeket kinyitunk, s — lám! — egész ki§ színpad tárul elénk: a könyv lapjáról egész őserdő állat­sereglete lép elő, vagy hajó a há­borgó tengeren, esetleg bál egy kastélyban. Tovább lapozunk, s mindez engedelmesen visszatér a könyvbe, belesimul lapjába, hogy helyét újabb háromdimenziós kép­nek adja át. S még nagyobb az öröm, — nemcsak a gyerekeké, valljuk be, a miénk is —, amikor rájövünk, hogy a képiek mozgat­hatók. Jónás eltűnhet a cethal gyomrában, Robin Hood nyila ép­pen célba talál... E képek ma­gukban is mesélnek! Ha van ilyen könyvük otthon, nézzék meg, lehet, hogy megtalál­ják benne a feliratot: Made in Czechoslovakia. Északi szomszé­daink ugyanis sok ilyen plasztikus képeskönyvet gyártanak. Pedig a plasztikus képeskönyv készítése nem gyerekjáték. Ä háromdimenziós könyvek ké­szítésének egyik mestere a most • A francia gyerekek az idén ezeket a könyveket kapták a kezükbe. O A Hófehérke és a gonosz bo­szorkány kilép a könyv lap­járól. 65 éves Vojtech Kubasta. Prágá­ban él, eredeti foglalkozására néz­ve építészmérnök. Harminc éve szentelte életét a mesekönyvek­nek. Amikor megtervezi őket, a technikus logikájával, a festőmű­vész fantáziájával és az építész pontosságával alkot, de hasznosít­ja egykori bábjátékos-tapasztala­tait is. — Az embernek tudnia kell több dimenzióban gondolkoznia. Ennyi az egész — mondja, de Ku­basta mérnök túl szerény. Arról nem beszél, hogy eddig száz ilyen képeskönyvet alkotott, azaz talán minden Európában ismert, klasz- szikus mesét elkészített három di­menziós kivitelben. Neki köszön­hető, hogy Hófehérke valóban söp- rögeti a padlót, Hamupipőke el­veszti cipellőjét, s Csipkerózsika felébred százéves álmából. — Arra törekszem — mondja a mesék mérnöke —, hogy minden új könyvemben legyen legalább egy új mozgási trükk. Előfordul, hogy az új megoldást nem tu­A kórusmozgalom Magyarországon Ma a kórusok és a falusi népdalkörök tagjainak a szá­ma ipeghaladja a 80 ezret. Az európai rangú magyar énekkari kultúra múltja 500 évre nyúlik vissza, és a kezde­tek is a legmagasabb színvo­nalú európai kórusmuzsikához kötődnek. A krónikák felje­gyezték, hogy a XV. század második felében, Mátyás udva­rában már működött egy 13 tagú állandó, ahogy ma mon­danánk : függetlenített ének­kar. A legigényesebb európai kóruszene Beatrix-szel érkezett az udvarba, s Mátyás király a bányavárosok teljes jövedelmét fordította erre a célra. A Bu­dán felhangzó többszólamú re­neszánsz karének még Castello püspököt, a pápa küldöttét is bámulatba ejtette. Lelkes je­lentése késztette arra IX. Six­tus pápát hogy a Sixtusi ká­polna — később világhírűvé vált — kórusát életre hívja. A többszólamú éneklés a fel­világosult uralkodók udvará­ban kezdődött. Báthori Zsig- mond erdélyi fejedelem párt- fogoltjaként alkotott például Giovan Battista Mosto, kora egyik legtehetségesebb észak­olasz madrigalistája: a mecé- nási szerepet később a híres is­kolák vették át. A Debreceni Kollégiumi Kántus 1739-ben alakult. Szilágyi Márton rektor uramnak nem kis fáradságába került, hogy a gyülekezeti ta­gokkal megértesse: nem csu­pán egy, hanem négy szólam­ban is lehet énekelni. A Sáros­pataki Iskolai Énekkar meglé­téről csupán 1752-ből vannak adatok, azok viszont már arról tanúskodnak, hogy a kórus vi­lági dalokat is énekelt. Néha — borízű hangon. Legalábbis erre lehet következtetni tör­vénybe iktatott működési sza­bályzatából, amely kimondja, hogy „ ... aki a kóruspróbán az éneklést színlelve csak a száját mozgatja, aki vidéki szereplések alkalmából dorbé- zoL vagy magát leissza... 50 dénárt tartozik fizetni”. A hazai karéneklés első nagy korszaka a reformkorban bon­takozott ki. A nemzetté válás­ban a nyelv és az irodalom mellett a zenének is nagy sze­repe volt: sorra alakultak a kórusok. Egressy Béni a Szó­zat, Erkel Ferenc a Himnusz megzenésítésekor, a nemzeti operák kardalainak komponá­lásakor maga előtt látja „az egész országot”, amely majd énekelni fogja őket. Népszerűvé vált a Szózat, a Himnusz, a Hunyadiból a Meg­halt a cselszövő, s ebben nagy része volt Havi Mihálynak, a Nemzeti Színház énekesének, aki 1840-ben alakított férfika­rával járta az országot. A szabadságharc leverése évekre elnémította a dalt. Az önkény, az elnyomás enyhülé­sével azonban ismét közönség elé álltak a kórusok: a Pest- Budai Dalárda, a Lugosi Dal- és Zeneegylet, a kőszegi Con­cordia Férfikar, a bajai, a ba­lassagyarmati, a harkai, a mis­kolci, a szarvasi, a szekszárdi, a pécsi, a veszprémi dalárda. A Pécsi Dalárda zászlóbontó ünnepsége 1864-ben egyúttal az első országos dalostalálkozó is volt: tizennyolc együttes vett rajta részt. A kiegyezést követő időszak a magyar kórusmuzsika máso­dik fénykora, legalábbis, ami a számszerűséget illeti. Országos méretűvé vált a „dalármoz- galom”, a városaink egymással versengtek a „dalárünnepsé- gek” szervezésében, egymást követték a dalpályázatok és a „dalárversenyek”, megalakul­tak — elsőként 1870-ben Vá­cott, majd Pesten és Pécsett — az első önálló női karok is. Fénykor volt' a századvég, a századforduló, csak éppen a kórusok műsorában kicsit sok volt a műdal, a nóta. Viszont ebben az időben ala­kultak meg az első munkáskó­rusok. Kezdetben még a dalár­dák nótáit énekelték, legfel­jebb csak a szöveg változott. 1892. május elsején Hódmező­vásárhelyen az agrárproletárok a Kossuth-nótát így énekelték: „Indulj munkás tüntetésre, május hónap elsejére...” A munkásmozgalom népszerű da­la, a Fel vörösök, proletárok, amelynek már önálló dallama és szövege van, a Tanácsköz­társaság idején vált általáno­san ismertté. Századunk első éveiben meg­jelenik a népdal. Vikár Béla fonográffal járta az országot, Kodály pedig a magyar népdal szerkezetéről írta bölcsészdok­tori értekezését. 1917-ben a Lichtenberp-kórus a Zeneaka­démián elsőként mutatta be Bartók Tót népdalok című fér­fi- és Kodály Két zoborvidéki népdal című női karát. 1923- ban pedig felhangzott Kodály Psalmus Hungaricusa. Az „új zene”, ha nehezen, ha sok el­lenállásba is ütközve, de meg­kezdte diadalútját. Első értői és népszerűsítői között a mun­káskarok is ott voltak. Napjainkra nemcsak a dalos­mozgalom tartalma, hanem formája, stílusa is megválto­zott: embertől emberhez szól az ének. Ma nem dalárdák, hanem munkás-, parasztkóru­sok, iskolai és diákénekkarok énekelnek. A magyar énekka­rok európai rangúak. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy neves külföldi együttesek jön­nek el kétévenként Debrecen­be az európai hírű nemzetközi kórusversenyre, a külföldiekre pedig évről évre vagy másfél tucat magyar énekkart hívnak meg a rendezők. Nincs olyan év, hogy ne díjakkal érkezné­nek haza Olaszországból. Bel­giumból, Spanyolországból, s máshonnan. A legnevesebb európai kórusversenyről, Llan- gollenből tavaly a Bartók Kó­rus egyszerre három első díjat is elhozott. Erre még sohasem volt példa az angliai találkozó történetében. Deregán Gábor Lakatos András-Láng Zsuzsa 23. Tapolczai Pócsi ajánlatára azt válaszolta, hogy nem hajlandó semmi rendkívülit tenni az Olajbá­nyász győzelmiéinek érdekében, a küzdelemnek a pá­lyán Ikelll eldőlnie. Egyéhként ez a mérkőzés kifeje­zetten háromesélyefe volt — akármelyik csapat győz­hetett volna a papírforma szerint is. Hogy a vég­eredmény mégis 4—3 lett az Olajbányász javára, — akár véletlen is lehetett. Tapolczai élMtása szerint a mérkőzést teljesen szabályosan vezette, (tőle füg­getlenül jött be a Pócsi álltai kért eredmény. Igaz, Tapolczai 11-est ítélt az Olajbányász javára, de sza­vai szerint: „ ... ezt olyan cselekményért adtam meg, amiért meg kellett adni”. A mérkőzésen semiegieB (budapesti ellenőr volt jelen, aikitől Tapolczai a (légimagiasabb osztályzatot (5-ost) kapta bírói teljesítményéért. Mellesleg Pócsi is becsületesen! átutalta: az ígért pénzt. Ariról, hogy azt az összeget végül ás ki ajánlatta fel Tapolczai játékvezetőnek, vagyis kinek a postása volt ez al­kalommal Pócsi Lászlló — imént ugye a totótoké ek­kor nem lehetett —, még ima, is homály fedi. A BRFK vizsgálati osztálya ia nyomozás során csupán az 1981-es és 1982-as (Nyári Totó Kupával kapcsola­tos visszaéléseket vizsgált® — tehált nem foglalkoz­hatott az N.B I-es és NB II-es mérkőzések bundái­val a .bajnoki fordulókon. Egyébként ez a föladat IkiüTöinlbem sem (legalábbis nem csők!) a rendőrség haitáisikorébe (tartozik; talán joggal lehetne elvárni az arra hivatott intézményeiktől is LegiaLálbb a bizo­nyított buindsimeccsek szervezőinék felelősségire vo­nását. Hogy Póosi László önzetlenül, pusztán a munkál­tató iránt érzett hűség jeléül fizetett le bírákat azért, hogy a Volán SC felkerüljön az NB I-.be vágy csak a totótokéhoz 'hasonló — bár egészen más indíttatású — megbízást teljesített, egyelőre .tiltok mairad. Az viszont tény, hogy le tartózta tásákor arra a kérdésire, hogy Mert óhajt értesíteni az esemény­ről (mármint letartóztatásának tényéről), Pócsi László két személyt jelölt meg írásban^ Az egyik: legközelebbi hozzátartozója, a felesége, a .másik pe­dig a Volán SC elnöke, az MLSZ elnökségének tagja volt. Jóllehet Pócsi László előszeretettel okolja a Nyári Totó Kupát a bundaimeccsekért, és azért, mert „csa­lásra csábította” a to tázó közönséget, néhány tava­szi és őszi forduló ellentmond saját szavainak, ok - Jekedetieiinek és (mentségeinek is. Nevezetesen: nz 1981 novemberében játszott Salb ária—Tapolcai Buxitbányász mérkőzés, amelynek megrendelt ered­ménye 2-es tipp volt — az eredményért fölajánlott összegből a játékvezető ezer forintot, Pócsi pedig (közvetítésért) 2 ezer forintot tett zsebre. Hasonlóan elég távol esett a totókupa időszakától az 1982. áp­rilis 11-i Várpalota—Kaposvár mérkőzés (amelyet szintén megvesztegetett bíró vezetett 5 ezer forin­tért, 2-es tdppme), ugyanaznap a Debreceni USE— Bem J. SE (találkozó (játékvezető Mezei Ottó, 15 ezerért és 2-es tippért), és március 7-én a Salgótar­ján—Eger (vezette Pálvölgyi 8 ezerért, végered­mény 1-es). . A volt játékvezető és ellenőr a vizsgálati osztá­lyon töltött idő alatt lényegében mindent megbánt. De ahhoz, hogy a jövőben ilyesmi, ne fordulhasson elő a magyar .labdarúgásban és a totóban, vélemé­nye szerint gyökeres változásokra, változta tásoíkira van szükség. * Amit tettem, azért vállalom a felelősséget. De csakis azért, amit tettem. És főleg, amit én. tettem. Ha belegondolok, hogy .micsoda csavargók vannak most is szabadlábon ... jolbb talán, ha nem is gon­dolok bele. Én haSlIlorbtam is, tudok is sok mindent, mégsem tehetem közprédává mert nincs bizonyíté­kom, és azért sem, .mert nem is tudom, mit csinál­nának velem azok. Egyébként nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy véglet .kellene vetni ennék az egész álprofizmusmak, félprafiizmusnak vagy minek is ne­vezzem. Tudomásul kéme venni, hogy a futball is szórakoztató ipar, igenis a kenyér mellett szüksége van cirkuszira is a népnek. Mert hogy is van most? Rendes .körülmények között egy bíró kap 260 forin­tot egy .meccsért — megjegyzem, Csehszlovákiában és Romániában is többet kapnak a játékvezetők —, egy focista pedig havonta 3 ezret. Hát kérdem ón, mit igondöliniak, miiből élnek a fodsták? És vajon miért nem ileheit megteremteni egy sporttal fogdái- kozó fiatalember biztos megélhetését, viszonylagos anyagi gondtalanságát legális úton is? Ameddig egy klub kerülhet 3 millióba úgy, hogy nem képes semmilyen módon felkerülni az NB I-lbe — .mégis megéri valakiknek —, akkor addig miit le­het várni ? Tudom, hogy hivatalosan, is fizettek már ki bundákra egymilliót. Nem hangzik valami szépen, de azért kimondom: én együttérzek azokkal, akik 500 forintért fociznak. Én is közöttük élteim, tudom, hogy milyen. De ei várható-e, hogy egy igazgatónál többet keressen a segédmunkás? Nem mindenki NB I-es sztár, válogatott. De ha egyszer már úgyis hozzászokott az egész ország — a játékosak iis, a közvélemény is —, hogy a futbal­lista1 egyetlen dolga, hogy focizzon, akkor miért nem kaphatnak ezért a munkáért fizetést is? Nem csil­lagászatit, de olyat, hagy megélhessen .belőle a csa­lád is. Néha tényleg úgy érzem, túlságosan is sokat tudok én ezekről a dolgokról. Túlságosan, nagy az össze- hasonilításd alapom (mások vétségeivel, Így aztán az is eszembe jut, hogy én. nem, is vagyok aranyiba rossz. Voltam én játékosiigazolója, megfigyelője is néhány csapatnak. A Dorog nekem köszönheti, hogy annak idején bent maradt az NB I-ben, Én vittem oda a tehetséges játékosokat. Én. ezer forintot kap­tam havonta; ők egyetlen játékosért több százezret, ha átigazolt valamelyik fővárosi csapatba. Persze ezt sem tudom bizonyítani.. Az emberekből egysze­rűen. kiveszett a szeretet, a klub iránti tiszteiét, az áldozatvállalás. Pócsi László valóban szerethette a Dorogot, amelynek 'képviseletét is ellátta. Ezit bizonyítja két olyan szervezőét ja is, amelynek eredményeként győzött a Dorog. Segítőtársai ezúttal nem Játékveze­tők voltak, hanem „megértő” klubvezetők és focis­ták. 1982. június 11-én. a Balassagyarmat/—Dorog ta­lálkozón a Dorog egyik jogvégzett egyesületi veze­tőségi tagja 15 ezer forintért ragadta el idegenből a győzelmet. Az eredmény a csapat és a totótok leg­nagyobb megelégedésére 2-es lett. Az igazságihoz tartozik, hogy Pócsi valóban szá­míthatott arra, hogy bíróság előtt kell számot adnia sajátos üzletkötéseiről, ugyanis a csalás és ve&ztegrté* útján hozzákerült pénzt hiánytalanul visszaszolgál­tatta az államnak: imiint ahogy a visszaélésben részt vevő játékvezetők is visszafizették a „bundá- honoráriurnáikat” a Fővárosi Bíróság letéti számlá­jára. (Folytatás a következő lapszámunkban.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents