Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
család • otthon • szabad idő Újra az iskolapadban Holnapután benépesülnek az iskolák, véget ér az élményekkel teli vakáció. Minden családban megváltozik az életritmus. A tanév első napjától kezdve kísérjük figyelemmel a gyermek iskolai, otthoni munkáját. Ez minden korban fontos, de különösen az első osztályosoknál. Most keLl abban segítenünk, hogy a kisdiákban kialakuljon saját tevékenységével kapcsolatos feladattudata, az önmaga iránti igényessége. Rá kell szoktatni a rendszerességre. Természetesen könnyebben megy ez azokban a családokban, amelyekben a legkisebb is kapott életkorának megfelelő rendszeres feladatokat — még akkor is, ha az esetenkénti teendő más. mint a tanulás. Megértéssel, türelemmel, s nem utolsósorban segítségünkkel köny- nyebb lesz az iskolakezdés és eredményesebb a folytatás. Soksok apró dolgon múlik ez. Fontos, hogy legkésőbb előző este győződjünk meg arról, hogy az órarendnek megfelelően rendben-e a táska, elkészítette-e a gyerek házi feladatát. Akkor nyugodtan alszik, s pihenten ébred. Ügyeljünk arra, hogy semmi felesleges hoilmit — például játékot — ne vigyen magával a tanuló, akinek ne feledkezzünk meg külleméről sem, és soha ne engedjük el reggeli nélkül. Segítsünk a gyermek otthoni idejének beosztásában is. Az iskolai munka után lehetőleg a szabadban játsszon, a ha kipihente magát, friss erővel fogjon hozzá a tanulásihoz, amiben ha megakad, csak vezessük rá a megoldásra, de soha ne készítsük el helyette. Ismerjük el sikereit, amellett mutassunk rá hibáira is. Ügyeljünk arra. hogy ne terheljük túl a gyereket külön feladatokkal. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne követeljünk tőle rendszeres munkát és kötél esség- tudatot. Hia kisebb korban ^ikerül kialakítanunk gyermekünk megfelelő életritmusát, felelősség- érzetét, akkor nyugodtabbak lehetünk, ha időnként napközben kénytelen egyedül otthon maradni. Legyünk igényesek aziránt, hogy mindig tudjuk, mit követelnek az iskolában. A sikeresebb nevelés és jó bizonyítvány érdekében egész évben igyekezzünk a pedagógusokkal együttműködni. Színes füzetcsalád Harmónia néven új füzetcsalád gyártását kezdték meg a Fűzfői 'Papírgyárban. A piros, kék, sárga, lila és zöld borítójú újdonság már valamennyi próbát kiállta, a Szabványügyi Hivatal, a KER- MI, a Művelődési Minisztérium egyaránt alkalmasnak találta a korábbi füzetek felváltására. Gyorsan népszerűvé vált azokban az iskolákban is, amelyekben kísérletképpen néhány ezret kiosztottak belőlük. Borítójukat az Iparművészeti Főiskola munkatársai tervezték, papírjuk minősége a fűzfői gyár fejlesztőit dicséri. A füzetlapok kevésbé átlátszók, mint elődjeiké és lényegesen fehérebbek annál. Életünk és a diéta Talán nincs olyan ember, akinek élete sorám ne 'kellene valamiilyen betegség miatt diétát tartania A diéta olyan „egészségügyi mankó", amely a beteg szervezetet segíti eljuttatni az egészséghez. A gyógytáplálék a hagyományos ételek orvosi előírás szerinti változata. A diétás étel- készítés nem jelenti a fűszerek, az ízesítő és a színezőanyagok szigorú elhagyását. Kapható diétás fűszerkeverék, amely különlegesen finom ízt kölcsönöz a főz- teknek. Ismeretes, hogy az egészséges táplálkozás lényege: napjában többször és keveset együnk. Ez a diétás étkezésnél még nagyobb hangsúlyt kap. Vannak átmeneti időtartamra szóló diéták, amelyeket csak a tünetek, panaszok enyhüléséig, vagy a betegség gyógyulásáig kell betartani. Utána vissza lehet térni a hagyományos étkezési formához. Vannak olyan betegségek, amelyekben életre szólóan diétát kell tartani, s ez élői: nem ■lehet kitérni. Ebben az esetben meg kell barátkozni a diétás előírásokkal! A diétás étkezés szabályainak betartásához akaraterőre van szükség Elsősorban az ételek elkészítéséhez, mert sokszor méricskélni, a tápanyag- és katóriia- tairtaknat naponta számi tgiatni kell. Ehhez ma már sok segédeszköz áill rendelkezésünkre pl. a tápanyag- és kalóriatáblázat. Ezt magunk is elkészíthetjük, akikor a nyersanyagokat csak egyszer kell lemérni. Az energiát nemzetközi egységes szjám- és mértékrendszer (Sí) szerint Joule- egységben (J, dzsul) fejezzük ki — 1 kalória — 4,18 kilojoule. Az élelmiszerüzletek polcain is egyre több diétás készítményt találunk, amelyeket a feltüntetett használati utasítás szerint kell fogyasztani, az étrendbe iktatni. Természetesen a kezelőorvos határozza meg, hogy milyen ételekből! mennyit fogyaszthat a beteg. A mértékletesség is enyhe diétának tekinthető. Ne fogyasszunk sok sót, kávét, zsíros ételeket, túl sok édességet, alkoholt stb. A visszafogott étkezés olyan ésszerű, enyhe diéta, amelynek egészségmegőrző, betegségmegelőző hatása van. S végül, az orvos által előírt diéta be nem tartása egészségünk elleni vétek. Következő számunkban a cukorbetegeknek adunk hasznos tanácsokat és kevésbé közismert recepteket. Kötött holmit viselhetünk télen és nyáron, tavasszal és ősszel. Kötöttet hordhat idős és fiatal, felnőtt és gyerek, férfi és nő. A körkörösen kötött csőszerű ruha, tunika az utóbbi évek kellemes és kényelmes divatja. Melegen simul a testre, előnyösen mutatja az alak domborulatait. Szélesen csíkozva, egyszínű sötét tónusokban egyaránt viselhető. A hagyományos pulóver, kardigán is megújul az idén. Lezser fazonnal, vastag fonaiakból készül. Nőknek, férfiaknak egyaránt ajánlják a szélesen visszahajló kámzsa- és garbónyakas modelleket. A kardigán takarja a csípőt — hidegben különösen praktikus. Természetes anyagokból, gyapjúszálból és gyapjú—műszál keverékéből enyhén bővülő szoknyák, kosztümök, jelentek meg a divatbemutatók dobogóin. S a tervezők által megálmodott model4b Csokoládébarna gyapjúegyüttes színes, geometrikus díszítéssel, a pulóver kenguruzsebbel készült. • Szürke gyapjúkardigán fehér és sötétszürke díszítéssel. Alatta kényelmes garbónyakú pulóver. lekkel előbb-utóbb az utcákon is találkozhatunk, hiszen saj átkoz ű- leg, házilag is elkészíthetők. A franciák szerint a kötöttet különös sikkel kell viselni. A kötött, mert jobban követi az alakot, jó tartást, lágy mozgást, kecsességet követel viselőjétől. Kötöttben lehetünk lezserek, de slamposak soha. S ha már a fonalak világában kalandozunk, említsük meg, hogy nemcsak ‘hagyományos felsőruha, de kabát is készülhet kötve-hor- golva. Hogy a sálak, kendők, sapkák, kesztyűk, s az újra divatba jött kézzel kötött zoknik, harisnyák sokaságáról ne is beszéljünk. s. e. PIACI KÖRKÉP ARAK KECSKEMÉTEN (Ftkg) Elő csirke (pár) 110—160 Tyúk (pár) 130—280 Pulyka (pár) 350 Liba (pár) 300—320 Kacsa (pár) 150—200 Tej (liter) 7 Tejföl (liter) 60 Tehéntúró 50—60 Juh- és tehánsajt 100—120 Jércetojás 1,60 Tyúktojás 1,80—2,20 Burgonya 8—iá Sárgarépa (csomó) 4—10 Petrezselyem (csomó) 6—12 Vöröshagyma 10—12 Fejeskáposzta 7—9 Kelkáposzta 20—25 Saláta 4—6 Karalábé ío—15 Paradicsom 6—12 Zöldpaprika 8—15 Főzőtök 6—10 Uborka io—18 Zöldbab 22—30 Hónapos retek (csomó) 3—5 Zöldhagyma (csomó) 3—4 Fokhagyma 40—60 Paraj (tisztított) 20 Sóska (tisztított) 20 Csemegekukorica (db) 2—3 Sárgadinnye 6—10 Görögdinnye 5—7 Nyárialma 10—12 Körte 8—15 őszibarack 8—25 Szilva 8—16 Szőlő 10—20 Dió (héjas) 35 Savanyúkáposzta 30 Mák 100 Aerobic a GAMF-on A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola augusztus 29-től az aerobic torna iránt érdeklődőknek átadja tornatermét. Heti két alkalommal, héfőn és pénteken délután 5—6-ig, és 6—7-ig lehet gyakorolni, Szonda Mária és Szalay Attila előadóművész, táncpedagógus, koreográfus házaspár vezetésével. A kondicionáló tornára bérletsorozat vagy egyszeri alkalomra szóló belépő váltható. Korra és nemre való tekintet nélkül várják a jelentkezőket, akik az „edző- ruhán” kívül vigyenek magukkal egy testméretű törülközőt is. A megállás nélküli, zenére történő gyakorlatok után természetesen igénybe vehetők a főiskola zuhanyozói. HORGÁSZOKNAK A hónap hala: a harcsa A harcsa hazánk legnagyobbra növő mindenevő ragadozó hala. Rendszeres tartózkodási helye a vízierőművek — elsősorban' a tassii, a békésszentandrási, a kiskörei és a nicki duzzasztók — alatti terület. Megtalálható minden nagyobb vizünkben, így a Dunában, a Tiszában, a Rábában, az Ipolyban, a Drávában, a Muráiban, a Bodrogban, és tavaink közül a Balatonban és a Velencei-tóban. A harcsának több olyan tulajdonsága van, mely a többi ragadozóra nem jellemző. A legjelentősebb, hogy feltűnően fejlett a vízáramlást érzékelő, az ízlelő és a szaglószerve. Sajátos tulajdonsága a kutyogtató hangjára valló reagálás. A harcsa tartózkodási helyét a táplálkozási lehetőség, a búvó- és az ívóhely határozza meg. Szereti a mély, lassú folyású és az iszapos, márgás fenekű vizeiket. Az állóvizekben, a tavakban és a holtágaikban a víz legmélyebb szakaszain találhatjuk. Folyóvizekben az alámosott meredek partoldalakat, míg az erőművöknél a mély, kavargó, többnyire nem egyenletes medreket kedved!. Áradó víznél gyakran felkeresi a sekély partmenti részeket. A harcsa testsúlyának tíz—tizenöt százalékát kitevő táplálékot is elfogyaszt naponta, Fő tápláléka a hal. A csatival szemben követelmény, hogy mozgásával, íz-, és szaghatásával keltse fel a harcsa étvágyát ,még akkor is, , ha az nem éhes. A lótetű szinte elitenáilihiatatla- nul vonzza a harcsát, ezért ku- tyogtatáishoz nélkülözhetetlen. A gilisztát és a tiszavirág-álcát, valamint a piócáit is szívesen fogyasztja. A halak közül legjobb a menyhal, de jól beválik a kárász, a veresszárnyú keszeg, a domoly- kó is. Lényeg az, hogy szívós, a horgon jól mozgó kishalat akasz- szunik csalinak. Fogtak már harcsát csupasz verébfiókával, vízipocokkal, csirkebélllel és mosószappannal is. A mű csalik közül az erősebb vízrezgést okozó forgókanalas villantok váltak be a legjobban. Horgászata az esti és az éjjeli órákban a legeredményesebb, de nappal is horogra kapható. A szerelés összeállításánál ügyeljünk arra, hogy 40-esnél vékonyabb zsinórt még nyílt vizen se használjunk. A botok közül a rövid, erősebb fajtát válasszuk. Jól bevált a peremorsó, de ha 50-esnél vastagabb zsinórral horgászunk. akkor már tároló orsót használjunk. Ha élő csalival kísérletezünk, inkább hármas horgot kössünk, puha testű, csalinál viszont jobb az egyes horog. A legtöbb ragadozó halunk a téli hónapokban rendszeresen táplálkozik. A harcsa ebben is kivétel, hiszen télen elvermel, csak áprilisban hagyja el búvóhelyét, és a melegedő vízben egyre többet eszik, így főleg a nyári hónapokban. Horgászatának fő időszaka az augusztus és a szeptember. H. G. Naptár Augusztus 27-től 30-ig gyenge, 31-től szeptember 3-ig jó fogást ígér a horgásznaptár. Lakatos András-Láng Zsuzsa 21. Pócsi László feladata az volt, hogy a totómeccseket vezető bírók megvásárlásával száz százalékra emelkedjék a kívánt eredmény esélye. A totózó „társaságok” attól való félelmükben, hogy a játékvezetők esetleges buzgalma keresztülhúzza számításukat, no meg az előzetesen megállapodott csapatok egyezségét, úgy vélték, nem árt némi készpénzzel megszelídíteni, lehalkítani a bírói sípszót is. Ezzel a viszonylag kis költségtöbblettel Faragóék garanciát kaptak arra. hogy a játékvezetők nem fogják komolytalan játéknak minősíteni a totókupa meccsein lézengő focisták „küzdelmét”, és elérték azt is, hogy a bírók egy-egy ítéletükkel „besegítsenek” a megbeszélt eredmény kialakításába. Pócsi ismerte a csapatokat, ismerte a játékvezetőket, és azzal is tisztában volt, hogy egyetlen bíró zsebéből sem esik ki Faragóék pénze: egy NB Il-es mérkőzés vezetéséért a játékvezetők 250, NB I-es meccsért 500 forint honoráriumot kapnak. Pócsi László tehát tudta, hogy a magyar labdarúgás történetében nem lesz példa nélkül álló eset, ha valaki játékvezetőnek „mérkőzés-orientáció” céljából pénzt ígér, illetve ad. A vizsgálati jegyzőkönyvek, szembesítések,' illetve Pócsi vallomása és nyilatkozata szerint nem volt egyetlen olyan megkeresett játékvezető sem, aki egyértelműen ajtót mutatott volna az „üzletkötőnek”, ne adj’ isten följelentette volna az exbírót! Egyetlenegy játékvezető mondta Pócsinak: „Lacikám, jó barátom vagy, felejtsük el az egészet.” Az üzletkötés nyomán előbb-utóbb, „véletlenül”, „különösebb beavatkozás nélkül”, „magától” (az Idézetek a játékvezetők nyilatkozataiból valók) a megbeszéltek szerint alakultak a meccseredmények. Tapolczai János — volt játékvezető — például Pócsi első ajánlatára nem reagált. Ügy tett, mintha nem is halottá volna, hogy az általa vezetett Várpalota—Bauxitbányász meccs néhány totózó- nak megérne egy kis készpénzt — feltéve, ha a Bauxitbányász nyer. De a második beszélgetéskor már Tapolczainak is voltak kérdései. Mint kiderült, határozottan logikus kérdései: például az hogy minek ilyenkor a bunda, hiszen a mérkőzés anélkül is szinte egyértelmű; a Bauxitbányász bajnokságra tör. a Várpalota pedig a kiesők zónájában várja a jó szerencsét. A mérkőzés minden totóhoz valamit is konyító fogadónál 2-es tipp lesz. Pócsi magyarázatához, miszerint nem kell ilyesmivel törődni, ha vannak olyan hülyék, akik ezért is hajlandók fizetni, nyomatékül elegendő volt 10 ezer forint értékű érv. Tapolczai ugyan nem ígért semmit, sőt annyira sportszerű volt, hogy azt mondta: „Majd a pályán minden eldől!” De úgy hozta a sors, hogy 1982. május 16-án a mérkőzés végeredménye 1:3 — azaz 2-es lett. Annak ellenére, hogy a 'átékot vezető Tapolczai véleménye szerint a Várpalota semmiféle ellenállást nem tanúsított, a győztes Bauxitbányász góljai nevetséges védelmi hibákból estek. Bár a bíró vallomása szerint személy szerint neki a világon semmit sem kellett tennie ahhoz, hogy a megrendelt eredmény megszülessen, mégis gond nélkül tette el a mérkőzést követő héten a 8 ezer forintot. (A beígért 10 ezer és a kézhez kapott 8 ezer forint közötti különbözetet Pócsi közvetítési díjként megtartotta.) Tapolczai János mégiscsak érezhette, hogy nem a szorosan vett sportetikai szabályok szerint járt el, mert — Pócsi tanácsára — az átvételt igazoló postai szelvényt megsemmisítette. Hasonlóképpem, félig-meddig elaltatott lelkiismerettel fogadott el 10 ezer (mínusz 20 százalék közvetítési díj, azaz 8 ezier) forintot Pálvölgyi János is az 1982. március 7-én játszott Salgótarján—Eger meccs vezetéséért, illetve az ott született 1-es eredményért. A találkozón egyébként valóban a papírforma érvényesült, az esélyes csapat nyert. Pócsi László kiváló emberismeretét bizonyítja az a tény is, hoigy .még véletlenül sem keresett meg olyan aktív játékvezetőket, akikről feltételezte, hogy élzavarnák őt ajánlatával együtt. De mivel megbízóinak nem tudott nemet mondani, ezeknek az embereknek is elvállalta „megdolgozását”. Németh Lajos például .nem is álmodhatott, áriról, hogy Faragó és társad nyugodtak a Volán SC—Sopron mérkőzés végeredménye felől abban a tudatban, hogy a játékvezető az ígért 15 ezer forint ellenében biztosítja a kívánt végeredményt. Pócsi azonban nem is merte felkeresni Némethet, mert tudta, hogy nem állnia vele szóba. Nem is jött be a fix tipp, Pócsi tehát jobbnak látta visszafizetni megbízóinak a pénzt. Akkor még. Később már — ha játékvezetőd „segítség'’ nélkül is a várt eredmény született — a hajdani játékvezető minden különösebb gátlás nélkül „lenyelte” a vesztegetésre szánt .pénzt. Fanagóékat csak a végeredmény érdekelte, nem sokat törődtek azzal, kik, milyen arányban és milyen- megállapodás szerint osztják szét az amúgy is .befektetésre” szánt pénzt. Pócsi László a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán 1983 márciusában már egészen ■más szempontok, szerint értékelte a történteket. * A játékvezető nagyon különös fajta: mindenekelőtt végtelenül hiú. Nem véletlen az, hogy nevetségesen kis pénzért végigrohan gall, fúj, ítél 90 percet, és olykor kiteszi maigát a legsúlyosabb becsületsértéseknek is. Egyetlen dolog kárpótolja csupán: isten után ő az első a pályán. Tetszik vagy nem, neki kénytelen engedelmeskedni huszonkét játékos — esetenként csupa sztár, a közönség kedvencei. Talán mar ennyi ig elég bizonyítékként: egyik sem a pénzért, a fizetségért csinálja. Engem mindenki szeretett az országban. A legkisebb községekben sem tudtam végigmenni az utcán úgy, hogy ne hívtak volna be majd minden házba egy pohár borra, kóstolóra vagy éppen csak néhány jó szóra. A mai játékvezetők mindannyian az én partjelzőim voltak, és elismertek tanítójuknak, igazi szakértőnek is. Megkérdezhetik valamennyiüket; ha őszinték, ugyanezt fogják mondani: régebben nem röpködtek asztal fölül asztal alá és vissza a tízezrek, nem merte volna ímegreszkírozni senki, hogy vadidegenként odamen'jen a meccs előtt öt perccel a játékvezetőhöz, és a pálya széléről ajánljon fel neki készpénzt a fix eredményért. Persze azért magyaros vendéglátás „terülj asztalkám”, ajándékcsomag akikor is volt. De pénzzel senkinek nem jutott eszébe megvesztegetni a bírót. Engem sem. Igaz, nem is lehetett volna. Az én pálya-futásiam alatt nem fordulhatott volna elő a mostanihoz hasonló totócsalás. Húsz évvel ezelőtt valahogy becsületesebbek voltak az emberek, tisztességesebb volt a világ. De nemcsak az egyéneken múlt. Amiént azelőtt 10 évet kapott valaki, aiz ma talán már hőstett. Elismerés jár érte, azt mondják: ügyes ember. Lehet, hogy ezért lett gátlástalanabb mindenki. A gyűjtögetés, a harácsolás is inkább az utóbbi két évtized jellemzője. És ha legállig úton nem megy, lopnak, csalnak az emberek. És itt jön az én véleményem a totó-témáról. A Nyári Totó Kupa lehetőséget adott arra, hogy —■ -különösen ilyen válságban, mint amilyenben a magyar labdarúgás egyébként is van — meglovagolják a bajt. Nem keltett Volna a nyári kupa, millió meccs van külföldön januártól decemberig, nem lett volna szabad kísértésbe hozni az embereket. A totókupa egyszerűen vicc volt. Tudok olyan mérkőzésről, amit három különböző totózó bundázott meg egymástól függetlenül. A meccs előtt már nem is tudták követni a focisták, hogy tulajdonképpen mit is kell játszaniuk a pénzért. Tragikomikus szituációk alakultak ki... . (Folytatás a következő lapszámunkban) I KÖTÖTT HOLMIK DIVATJA
