Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

család • otthon • szabad idő Újra az iskolapadban Holnapután benépesülnek az is­kolák, véget ér az élményekkel teli vakáció. Minden családban megváltozik az életritmus. A tanév első napjától kezdve kísérjük figyelemmel a gyermek iskolai, otthoni munkáját. Ez min­den korban fontos, de különösen az első osztályosoknál. Most keLl abban segítenünk, hogy a kis­diákban kialakuljon saját tevé­kenységével kapcsolatos feladat­tudata, az önmaga iránti igé­nyessége. Rá kell szoktatni a rendszerességre. Természetesen könnyebben megy ez azokban a családokban, amelyekben a leg­kisebb is kapott életkorának meg­felelő rendszeres feladatokat — még akkor is, ha az esetenkénti teendő más. mint a tanulás. Megértéssel, türelemmel, s nem utolsósorban segítségünkkel köny- nyebb lesz az iskolakezdés és eredményesebb a folytatás. Sok­sok apró dolgon múlik ez. Fontos, hogy legkésőbb előző este győ­ződjünk meg arról, hogy az óra­rendnek megfelelően rendben-e a táska, elkészítette-e a gyerek házi feladatát. Akkor nyugodtan alszik, s pihenten ébred. Ügyel­jünk arra, hogy semmi felesleges hoilmit — például játékot — ne vigyen magával a tanuló, akinek ne feledkezzünk meg külleméről sem, és soha ne engedjük el reg­geli nélkül. Segítsünk a gyermek otthoni idejének beosztásában is. Az is­kolai munka után lehetőleg a sza­badban játsszon, a ha kipihente magát, friss erővel fogjon hozzá a tanulásihoz, amiben ha meg­akad, csak vezessük rá a megol­dásra, de soha ne készítsük el he­lyette. Ismerjük el sikereit, amel­lett mutassunk rá hibáira is. Ügyeljünk arra. hogy ne terhel­jük túl a gyereket külön felada­tokkal. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne követeljünk tőle rendszeres munkát és kötél esség- tudatot. Hia kisebb korban ^ike­rül kialakítanunk gyermekünk megfelelő életritmusát, felelősség- érzetét, akkor nyugodtabbak le­hetünk, ha időnként napközben kénytelen egyedül otthon ma­radni. Legyünk igényesek aziránt, hogy mindig tudjuk, mit köve­telnek az iskolában. A sikeresebb nevelés és jó bizonyítvány érde­kében egész évben igyekezzünk a pedagógusokkal együttműködni. Színes füzetcsalád Harmónia néven új füzetcsalád gyártását kezdték meg a Fűzfői 'Papírgyárban. A piros, kék, sár­ga, lila és zöld borítójú újdonság már valamennyi próbát kiállta, a Szabványügyi Hivatal, a KER- MI, a Művelődési Minisztérium egyaránt alkalmasnak találta a korábbi füzetek felváltására. Gyorsan népszerűvé vált azok­ban az iskolákban is, amelyek­ben kísérletképpen néhány ezret kiosztottak belőlük. Borítójukat az Iparművészeti Főiskola mun­katársai tervezték, papírjuk mi­nősége a fűzfői gyár fejlesztőit dicséri. A füzetlapok kevésbé át­látszók, mint elődjeiké és lénye­gesen fehérebbek annál. Életünk és a diéta Talán nincs olyan ember, aki­nek élete sorám ne 'kellene vala­miilyen betegség miatt diétát tar­tania A diéta olyan „egészség­ügyi mankó", amely a beteg szer­vezetet segíti eljuttatni az egész­séghez. A gyógytáplálék a ha­gyományos ételek orvosi előírás szerinti változata. A diétás étel- készítés nem jelenti a fűszerek, az ízesítő és a színezőanyagok szigorú elhagyását. Kapható dié­tás fűszerkeverék, amely külön­legesen finom ízt kölcsönöz a főz- teknek. Ismeretes, hogy az egészséges táplálkozás lényege: napjában többször és keveset együnk. Ez a diétás étkezésnél még nagyobb hangsúlyt kap. Vannak átmeneti időtartamra szóló diéták, amelyeket csak a tünetek, panaszok enyhüléséig, vagy a betegség gyógyulásáig kell betartani. Utána vissza lehet tér­ni a hagyományos étkezési for­mához. Vannak olyan betegsé­gek, amelyekben életre szólóan diétát kell tartani, s ez élői: nem ■lehet kitérni. Ebben az esetben meg kell barátkozni a diétás elő­írásokkal! A diétás étkezés szabályainak betartásához akaraterőre van szükség Elsősorban az ételek elkészítéséhez, mert sokszor mé­ricskélni, a tápanyag- és katóriia- tairtaknat naponta számi tgiatni kell. Ehhez ma már sok segédesz­köz áill rendelkezésünkre pl. a tápanyag- és kalóriatáblázat. Ezt magunk is elkészíthetjük, akikor a nyersanyagokat csak egyszer kell lemérni. Az energiát nem­zetközi egységes szjám- és mér­tékrendszer (Sí) szerint Joule- egységben (J, dzsul) fejezzük ki — 1 kalória — 4,18 kilojoule. Az élelmiszerüzletek polcain is egyre több diétás készítményt találunk, amelyeket a feltüntetett használati utasítás szerint kell fogyasztani, az étrendbe iktatni. Természetesen a kezelőorvos ha­tározza meg, hogy milyen éte­lekből! mennyit fogyaszthat a be­teg. A mértékletesség is enyhe dié­tának tekinthető. Ne fogyasszunk sok sót, kávét, zsíros ételeket, túl sok édességet, alkoholt stb. A visszafogott étkezés olyan éssze­rű, enyhe diéta, amelynek egész­ségmegőrző, betegségmegelőző ha­tása van. S végül, az orvos által előírt diéta be nem tartása egész­ségünk elleni vétek. Következő számunkban a cu­korbetegeknek adunk hasznos ta­nácsokat és kevésbé közismert recepteket. Kötött holmit viselhetünk télen és nyáron, tavasszal és ősszel. Kö­töttet hordhat idős és fiatal, fel­nőtt és gyerek, férfi és nő. A körkörösen kötött csőszerű ruha, tunika az utóbbi évek kel­lemes és kényelmes divatja. Me­legen simul a testre, előnyösen mutatja az alak domborulatait. Szélesen csíkozva, egyszínű sötét tónusokban egyaránt viselhető. A hagyományos pulóver, kardi­gán is megújul az idén. Lezser fazonnal, vastag fonaiakból készül. Nőknek, férfiaknak egyaránt ajánlják a szélesen visszahajló kámzsa- és garbónyakas modelle­ket. A kardigán takarja a csípőt — hidegben különösen praktikus. Természetes anyagokból, gyap­júszálból és gyapjú—műszál ke­verékéből enyhén bővülő szok­nyák, kosztümök, jelentek meg a divatbemutatók dobogóin. S a ter­vezők által megálmodott model­4b Csokoládébarna gyapjúegyüt­tes színes, geometrikus díszítés­sel, a pulóver kenguruzsebbel készült. • Szürke gyapjúkardigán fehér és sötétszürke díszítéssel. Alatta kényelmes garbónyakú pulóver. lekkel előbb-utóbb az utcákon is találkozhatunk, hiszen saj átkoz ű- leg, házilag is elkészíthetők. A franciák szerint a kötöttet különös sikkel kell viselni. A kö­tött, mert jobban követi az ala­kot, jó tartást, lágy mozgást, ke­csességet követel viselőjétől. Kö­töttben lehetünk lezserek, de slamposak soha. S ha már a fonalak világában kalandozunk, említsük meg, hogy nemcsak ‘hagyományos felsőruha, de kabát is készülhet kötve-hor- golva. Hogy a sálak, kendők, sap­kák, kesztyűk, s az újra divatba jött kézzel kötött zoknik, haris­nyák sokaságáról ne is beszél­jünk. s. e. PIACI KÖRKÉP ARAK KECSKEMÉTEN (Ftkg) Elő csirke (pár) 110—160 Tyúk (pár) 130—280 Pulyka (pár) 350 Liba (pár) 300—320 Kacsa (pár) 150—200 Tej (liter) 7 Tejföl (liter) 60 Tehéntúró 50—60 Juh- és tehánsajt 100—120 Jércetojás 1,60 Tyúktojás 1,80—2,20 Burgonya 8—iá Sárgarépa (csomó) 4—10 Petrezselyem (csomó) 6—12 Vöröshagyma 10—12 Fejeskáposzta 7—9 Kelkáposzta 20—25 Saláta 4—6 Karalábé ío—15 Paradicsom 6—12 Zöldpaprika 8—15 Főzőtök 6—10 Uborka io—18 Zöldbab 22—30 Hónapos retek (csomó) 3—5 Zöldhagyma (csomó) 3—4 Fokhagyma 40—60 Paraj (tisztított) 20 Sóska (tisztított) 20 Csemegekukorica (db) 2—3 Sárgadinnye 6—10 Görögdinnye 5—7 Nyárialma 10—12 Körte 8—15 őszibarack 8—25 Szilva 8—16 Szőlő 10—20 Dió (héjas) 35 Savanyúkáposzta 30 Mák 100 Aerobic a GAMF-on A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola augusz­tus 29-től az aerobic torna iránt érdeklődőknek átadja tornatermét. Heti két alkalommal, héfőn és pénteken délután 5—6-ig, és 6—7-ig lehet gyakorolni, Szonda Mária és Szalay Attila előadóművész, tánc­pedagógus, koreográfus házaspár vezetésével. A kondicionáló tornára bérletsorozat vagy egyszeri alkalomra szóló belépő váltható. Korra és nemre való tekintet nélkül várják a jelentkezőket, akik az „edző- ruhán” kívül vigyenek magukkal egy testméretű törülközőt is. A megállás nélküli, zenére történő gyakorlatok után természetesen igénybe vehetők a főiskola zuhanyozói. HORGÁSZOKNAK A hónap hala: a harcsa A harcsa hazánk legnagyobb­ra növő mindenevő ragadozó ha­la. Rendszeres tartózkodási helye a vízierőművek — elsősorban' a tassii, a békésszentandrási, a kis­körei és a nicki duzzasztók — alatti terület. Megtalálható min­den nagyobb vizünkben, így a Dunában, a Tiszában, a Rábá­ban, az Ipolyban, a Drávában, a Muráiban, a Bodrogban, és tavaink közül a Balatonban és a Velen­cei-tóban. A harcsának több olyan tulaj­donsága van, mely a többi raga­dozóra nem jellemző. A legjelen­tősebb, hogy feltűnően fejlett a vízáramlást érzékelő, az ízlelő és a szaglószerve. Sajátos tulajdon­sága a kutyogtató hangjára valló reagálás. A harcsa tartózkodási helyét a táplálkozási lehetőség, a búvó- és az ívóhely határozza meg. Sze­reti a mély, lassú folyású és az iszapos, márgás fenekű vizeiket. Az állóvizekben, a tavakban és a holtágaikban a víz legmélyebb szakaszain találhatjuk. Folyóvi­zekben az alámosott meredek partoldalakat, míg az erőművök­nél a mély, kavargó, többnyire nem egyenletes medreket ked­ved!. Áradó víznél gyakran fel­keresi a sekély partmenti része­ket. A harcsa testsúlyának tíz—ti­zenöt százalékát kitevő táplálé­kot is elfogyaszt naponta, Fő táp­láléka a hal. A csatival szemben követelmény, hogy mozgásával, íz-, és szaghatásával keltse fel a harcsa étvágyát ,még akkor is, , ha az nem éhes. A lótetű szinte elitenáilihiatatla- nul vonzza a harcsát, ezért ku- tyogtatáishoz nélkülözhetetlen. A gilisztát és a tiszavirág-álcát, va­lamint a piócáit is szívesen fo­gyasztja. A halak közül legjobb a menyhal, de jól beválik a kárász, a veresszárnyú keszeg, a domoly- kó is. Lényeg az, hogy szívós, a horgon jól mozgó kishalat akasz- szunik csalinak. Fogtak már har­csát csupasz verébfiókával, vízi­pocokkal, csirkebélllel és mosó­szappannal is. A mű csalik közül az erősebb vízrezgést okozó for­gókanalas villantok váltak be a legjobban. Horgászata az esti és az éjjeli órákban a legeredményesebb, de nappal is horogra kapható. A szerelés összeállításánál ügyel­jünk arra, hogy 40-esnél véko­nyabb zsinórt még nyílt vizen se használjunk. A botok közül a rövid, erősebb fajtát válasszuk. Jól bevált a peremorsó, de ha 50-esnél vastagabb zsinórral hor­gászunk. akkor már tároló orsót használjunk. Ha élő csalival kí­sérletezünk, inkább hármas hor­got kössünk, puha testű, csalinál viszont jobb az egyes horog. A legtöbb ragadozó halunk a téli hónapokban rendszeresen táplálkozik. A harcsa ebben is kivétel, hiszen télen elvermel, csak áprilisban hagyja el búvó­helyét, és a melegedő vízben egyre többet eszik, így főleg a nyári hónapokban. Horgászatá­nak fő időszaka az augusztus és a szeptember. H. G. Naptár Augusztus 27-től 30-ig gyenge, 31-től szeptember 3-ig jó fogást ígér a horgásznaptár. Lakatos András-Láng Zsuzsa 21. Pócsi László feladata az volt, hogy a totó­meccseket vezető bírók megvásárlásával száz szá­zalékra emelkedjék a kívánt eredmény esélye. A totózó „társaságok” attól való félelmükben, hogy a játékvezetők esetleges buzgalma keresztülhúzza szá­mításukat, no meg az előzetesen megállapodott csa­patok egyezségét, úgy vélték, nem árt némi kész­pénzzel megszelídíteni, lehalkítani a bírói sípszót is. Ezzel a viszonylag kis költségtöbblettel Faragó­ék garanciát kaptak arra. hogy a játékvezetők nem fogják komolytalan játéknak minősíteni a to­tókupa meccsein lézengő focisták „küzdelmét”, és elérték azt is, hogy a bírók egy-egy ítéletükkel „be­segítsenek” a megbeszélt eredmény kialakításába. Pócsi ismerte a csapatokat, ismerte a játékveze­tőket, és azzal is tisztában volt, hogy egyetlen bí­ró zsebéből sem esik ki Faragóék pénze: egy NB Il-es mérkőzés vezetéséért a játékvezetők 250, NB I-es meccsért 500 forint honoráriumot kapnak. Pó­csi László tehát tudta, hogy a magyar labdarúgás történetében nem lesz példa nélkül álló eset, ha valaki játékvezetőnek „mérkőzés-orientáció” cél­jából pénzt ígér, illetve ad. A vizsgálati jegyzőkönyvek, szembesítések,' illet­ve Pócsi vallomása és nyilatkozata szerint nem volt egyetlen olyan megkeresett játékvezető sem, aki egyértelműen ajtót mutatott volna az „üzletkö­tőnek”, ne adj’ isten följelentette volna az exbírót! Egyetlenegy játékvezető mondta Pócsinak: „Laci­kám, jó barátom vagy, felejtsük el az egészet.” Az üzletkötés nyomán előbb-utóbb, „véletlenül”, „kü­lönösebb beavatkozás nélkül”, „magától” (az Idé­zetek a játékvezetők nyilatkozataiból valók) a megbeszéltek szerint alakultak a meccseredmé­nyek. Tapolczai János — volt játékvezető — például Pócsi első ajánlatára nem reagált. Ügy tett, mint­ha nem is halottá volna, hogy az általa vezetett Várpalota—Bauxitbányász meccs néhány totózó- nak megérne egy kis készpénzt — feltéve, ha a Ba­uxitbányász nyer. De a második beszélgetéskor már Tapolczainak is voltak kérdései. Mint kide­rült, határozottan logikus kérdései: például az hogy minek ilyenkor a bunda, hiszen a mérkőzés anélkül is szinte egyértelmű; a Bauxitbányász bajnokságra tör. a Várpalota pedig a kiesők zóná­jában várja a jó szerencsét. A mérkőzés minden totóhoz valamit is konyító fogadónál 2-es tipp lesz. Pócsi magyarázatához, miszerint nem kell ilyesmivel törődni, ha vannak olyan hülyék, akik ezért is hajlandók fizetni, nyomatékül elegendő volt 10 ezer forint értékű érv. Tapolczai ugyan nem ígért semmit, sőt annyira sportszerű volt, hogy azt mondta: „Majd a pályán minden eldől!” De úgy hozta a sors, hogy 1982. május 16-án a mérkőzés végeredménye 1:3 — azaz 2-es lett. An­nak ellenére, hogy a 'átékot vezető Tapolczai vé­leménye szerint a Várpalota semmiféle ellenállást nem tanúsított, a győztes Bauxitbányász góljai ne­vetséges védelmi hibákból estek. Bár a bíró vallo­mása szerint személy szerint neki a világon sem­mit sem kellett tennie ahhoz, hogy a megrendelt eredmény megszülessen, mégis gond nélkül tette el a mérkőzést követő héten a 8 ezer forintot. (A beígért 10 ezer és a kézhez kapott 8 ezer forint közötti különbözetet Pócsi közvetítési díjként meg­tartotta.) Tapolczai János mégiscsak érezhette, hogy nem a szorosan vett sportetikai szabályok szerint járt el, mert — Pócsi tanácsára — az át­vételt igazoló postai szelvényt megsemmisítette. Hasonlóképpem, félig-meddig elaltatott lelkiisme­rettel fogadott el 10 ezer (mínusz 20 százalék köz­vetítési díj, azaz 8 ezier) forintot Pálvölgyi János is az 1982. március 7-én játszott Salgótarján—Eger meccs vezetéséért, illetve az ott született 1-es eredményért. A találkozón egyébként valóban a pa­pírforma érvényesült, az esélyes csapat nyert. Pócsi László kiváló emberismeretét bizonyítja az a tény is, hoigy .még véletlenül sem keresett meg olyan aktív játékvezetőket, akikről feltételezte, hogy élzavarnák őt ajánlatával együtt. De mivel megbí­zóinak nem tudott nemet mondani, ezeknek az embereknek is elvállalta „megdolgozását”. Németh Lajos például .nem is álmodhatott, áriról, hogy Faragó és társad nyugodtak a Volán SC—Sop­ron mérkőzés végeredménye felől abban a tudat­ban, hogy a játékvezető az ígért 15 ezer forint elle­nében biztosítja a kívánt végeredményt. Pócsi azon­ban nem is merte felkeresni Némethet, mert tudta, hogy nem állnia vele szóba. Nem is jött be a fix tipp, Pócsi tehát jobbnak látta visszafizetni megbízóinak a pénzt. Akkor még. Később már — ha játékveze­tőd „segítség'’ nélkül is a várt eredmény született — a hajdani játékvezető minden különösebb gátlás nél­kül „lenyelte” a vesztegetésre szánt .pénzt. Fanagóékat csak a végeredmény érdekelte, nem sokat törődtek azzal, kik, milyen arányban és milyen- megállapodás szerint osztják szét az amúgy is .befektetésre” szánt pénzt. Pócsi László a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán 1983 márciusában már egészen ■más szempontok, szerint értékelte a történteket. * A játékvezető nagyon különös fajta: mindenek­előtt végtelenül hiú. Nem véletlen az, hogy nevet­ségesen kis pénzért végigrohan gall, fúj, ítél 90 per­cet, és olykor kiteszi maigát a legsúlyosabb becsü­letsértéseknek is. Egyetlen dolog kárpótolja csupán: isten után ő az első a pályán. Tetszik vagy nem, ne­ki kénytelen engedelmeskedni huszonkét játékos — esetenként csupa sztár, a közönség kedvencei. Ta­lán mar ennyi ig elég bizonyítékként: egyik sem a pénzért, a fizetségért csinálja. Engem mindenki szeretett az országban. A leg­kisebb községekben sem tudtam végigmenni az ut­cán úgy, hogy ne hívtak volna be majd minden ház­ba egy pohár borra, kóstolóra vagy éppen csak né­hány jó szóra. A mai játékvezetők mindannyian az én partjel­zőim voltak, és elismertek tanítójuknak, igazi szak­értőnek is. Megkérdezhetik valamennyiüket; ha őszinték, ugyanezt fogják mondani: régebben nem röpködtek asztal fölül asztal alá és vissza a tízezrek, nem merte volna ímegreszkírozni senki, hogy vad­idegenként odamen'jen a meccs előtt öt perccel a játékvezetőhöz, és a pálya széléről ajánljon fel neki készpénzt a fix eredményért. Persze azért magyaros vendéglátás „terülj asztal­kám”, ajándékcsomag akikor is volt. De pénzzel sen­kinek nem jutott eszébe megvesztegetni a bírót. Engem sem. Igaz, nem is lehetett volna. Az én pá­lya-futásiam alatt nem fordulhatott volna elő a mos­tanihoz hasonló totócsalás. Húsz évvel ezelőtt vala­hogy becsületesebbek voltak az emberek, tisztessé­gesebb volt a világ. De nemcsak az egyéneken múlt. Amiént azelőtt 10 évet kapott valaki, aiz ma talán már hőstett. Elismerés jár érte, azt mondják: ügyes ember. Lehet, hogy ezért lett gátlástalanabb min­denki. A gyűjtögetés, a harácsolás is inkább az utóbbi két évtized jellemzője. És ha legállig úton nem megy, lopnak, csalnak az emberek. És itt jön az én véleményem a totó-témáról. A Nyári Totó Kupa lehetőséget adott arra, hogy —■ -különösen ilyen válságban, mint amilyenben a ma­gyar labdarúgás egyébként is van — meglovagol­ják a bajt. Nem keltett Volna a nyári kupa, millió meccs van külföldön januártól decemberig, nem lett volna szabad kísértésbe hozni az embereket. A to­tókupa egyszerűen vicc volt. Tudok olyan mérkőzés­ről, amit három különböző totózó bundázott meg egymástól függetlenül. A meccs előtt már nem is tudták követni a focisták, hogy tulajdonképpen mit is kell játszaniuk a pénzért. Tragikomikus szituá­ciók alakultak ki... . (Folytatás a következő lapszámunkban) I KÖTÖTT HOLMIK DIVATJA

Next

/
Thumbnails
Contents