Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-26 / 201. szám

1983. augusztus 36. O PETŐFI NÉPE ® 3 A HÁRYVAL BÚCSÚZOTT A SZEGEDI SZABADTÉRI Gyorsmérleg a fesztiválról A kétmilliomodik néző — Jövő évi műsorterv A nagyatmondó Háry János története közel húszezer emberit vonzott a Szegedi Szabadtéri Já­tékok utolsó három napjának előadásaira. Kodály Zoltán dal- játékát a tavalyi szezonról pro­longálták a mostani, jubileumi évadra. Ismételten óriási sikert arattak a nagyszerű színészek, a pompás látvány, a kiváló ze­nekar, Békés András rendezői el­képzeléseit Fehér Miklós díszle­teiben olyan színész-énekesek va­lósították meg, mint Melis György, Mészöly Katalin, Moldován Ste­fánia, Szalma Ferenc, Kalocsay Miklós, Kovács János. A Szegedi Szimfonikus Zenekart Kóródy András vezényelte. Elkészült a Szegedi Ünnepi He­tek gyorsmérlege. A programso­rozat a szabadtéri játékok kettős jubileuma jegyében zajlott. Erre utalt a játéicoc két előadása, Ma­dách Az ember tragédiájának és Erkel Hunyadi László című ope­rájának szíimreátlítása. A Tragédia ez évben ünnepli az ősbemultató 100. születésnapját, 50 esztende­je ezzel nyitott a szabadtári já­tékok. Vámos László rendező alapelképzelése már a nemzeti színházbeli produkciót előlegez­te. Hatalmas síikért aratott a nem­zetközi szakszervezeti néptánc­fesztivál gálaestje, a Hegyen-völ­gyön lakodalom felújítása, mely­nek koreográfus-rendezője Novák Ferenc, A felújítás 25. évforduló­jára az akkori myitódarabot, Er­kel Hunyadi Lászlóját is színpad­ra állították Mikó András rende­zésében, Pál Tamással a zenekar élén. Kiemelkedő eseménye volt az idei szezonnak az alapításának 200. évfordulóját ünneplő lenin- grádi Kiimav Ballett vendégszerep­lése. A Giselle-tt és egy koncert- programot mutattak be kimagas­ló művészi színvonalon, világhírű szólistákkal. Kodály daljátékának, a Háry Jánosnak repertoár elő­adásai zárták az idei szegedi ■nyárs zezont. A tervezett 15 előadásra mint­egy 75 ezer jegyet igényelt, az előadásonkénti átlag 5300 néző. A 19-i Háry-bemutató előtt köszön­tötték a kétmilliomodik nézőt. A szerencsés Berecz Sándorné fér­jével Törökszentmiklósról érke­zett, aki az ajándékok mellé öt évre szóló bérletet kapott a sza­badtéri játékok minden előadá­sára. * Igen jelentősek voltak a szánté külön fesztivállá terebélyesedő kísérő programok. A képzőművé­szeti tárlatokat a színvonalas sok­színűség jellemezte, az állandó kiállítások mellett tizenöt bemu­tatót tartottak. Kiemelkedő ese­ménye volt a programnak az első szegedi Táblakép-festészeti Bien- nálé, melynek keretében 176 al­kotó kétszáz festménye került a paravánokra. Nagy sikere volt Ország Lili, Schéner Mihály, Szil- vitszky Margit, Váró Márton és Vankóné Dudás Juli önálló tár­latának, Fehér Tamás és Kürti Mihály fotóinak, Mónus Sándor kerámiáinak és a Képcsarnok Gu- lácsy-termében rendezett lakbe­rendezési és iparművészeti bemu­tatóknak. A zenei rendezvények között kiemelkedett a Szegedi Kisopera föllépése, az esztergomi gitárfesztivál három jeles képvi­selőjének koncertje, és a Japán­ból érkezett sapparói Kodály-kó- rus bemutatkozása a muzsikáló­udvarban. Telt házakat vonzottak a Dóm orgonakoncertjei: az an­gol Roger Fischer és Lehotka Gá­bor hangversenye. A tudományos programok közül a pedagógiai nyári egyetem, a neveléstudomány mai helyzetét és feladatait tette mérlegre, a művelődésiellméleti té­mája pedig közművelődés és po­litikai műveltség kapcsolata volt. A nemzetközi szakszervezeti nép- táncfesztiiválon három hazai együttes mellett kilenc külföldi ország táncosai lépteik fel óriási közönségsikerrel. A hagyomány- őrző népi együttesek jól bevált fóruma volt az algyői búcsú és a dorozsmai népzenei találkozó. Népszerűségnek örvendett a Sző­ke Tisza nemzetközi társastánc- versenv. a boszorkányból és a szabadié"' diaixxráma-.tailálkozó. A 17. szegedi ifjúsági napok gazdag választékából is kiemelkedett a karnevál, amit több mint negy­venezren (kísértek figyelemmel. Az ünnepi hetek idején tíz sportág hat nemzetközi versenyét bonyolították le, melyeikre tíz külországból érkeztek sportolók. A Szegedi Ünnepi Heteken mint­egy félmillióan fordultak meg a városban, s a korábbi évek gya­korlatához hasonlóan keresték az olcsó szállásokat, kollégiumokat, kempingeket. Több új vendéglátó- ipari egység igyekezett bő kíná­lattal kiszolgálni a városba ér­kezőket. * A fesztivál intéző bizottságá­nak ülésén fölvázolták a jövő évi programtervezetet is. E szerint 1984-ben öt bemutatót tartanak: az idei műsorból Erkel operáját, a Hunyadi Lászlót átmentik a jö­vő szezonra, hozzánk látogat a grúz népi együttes; színre viszik — Mefisto szerepében Jevgenyij Nyesztyerenkóval — Gounod Faustját; műsorra tűzik Kacsóh Pongrác Rákócziját és bemutat­kozik a Győri Balett, mely a dóm elé komponálja Juhász Ferenc Szarvassá változott fiúját. T. L. A MOZGÁSSÉRÜLTEK, a tartósan károsultak társadalmi BEILLESZKEDÉSIT, EGÉSZSÉGES ÉLETVITELÉT SZOLGÁLÓ KIADVÁNY Orvosok, gyógyszerészek évkönyve Tiszteletreméltó következetességgel szerkesztik hosszú ideje a Bács-Kiskun megyei orvosok, gyógyszerészek évkönyvét. A leg­utóbbi kötet főként az 1981 októberében, Kalocsán rendezett or­vos—gyógyszerész napokon elhangzott előadásokat tartalmazza. Fő témaköre: az egészségügyi rehabilitáció. Dr. Borsay János, az Országos Rehabilitációs Intézet főigazgató­főorvosa bevezető előadásában egyszerre átfogta a beteg gyógyí­tásával és társadalmi beilleszke­désével kapcsolatos orvosi, gyógy­szerészi, munkahelyi, közgondol­kodási problémákat és utalt a leg­fontosabb teendőkre. A testi fo­gyatékosokat lenéző, a közösségre nézve tehertételnek tekintő előíté­let nyomai ma . is föllelhetők — hangoztatta kitűnő tanulmányá­ban. Hazánkban is hosszú fejlődés eredményeként értük el, hogy a rehabilitáció köre ma már „kiter­jed a munkától elkülönített em­berek teljes spektrumára, függet­lenül attól, hogy fizikai, vagy pszicho-szociális, vagy csak szo­ciális a kiinduló állapot”. A hasznosságra, a termelékeny­ség szüntelen növelésére alapuló világunkban mind nehezebb a munkavégzés szempontjából hát­rányos helyzetűek normális élet­vitele. A természeti környezetből művi környezetbe került ember kétségbeesetten birkózik a fel­gyorsult életritmus, a technika ár­talmaival. Dr. Borsay János egye­temi tanár szerint nálunk „a re­habilitációs szolgáltatások teljesí­tése komplex folyamat, helye az államigazgatás tanácsi területe, ahol megtalálhatók a rehabilitá­ció összetevőinek megfelelő szol­gáltatások”. * A dr. Gubacsi László, dr. Ltisz­tig Gábor és dr. Matejka Zsuzsan­na szerkesztésében kiadott kötet 34 előadást tartalmaz, örvendetes a Bács-Kiskun megyei orvosok, gyógyszerészek tudományos akti­vitása. Figyelemre méltó a helyi sajátosságok, a helyi tapasztala­tok elméleti feldolgozására irá­nyuló törekvés. Olvashatunk — például — a kalocsai élelmiszer­ipari üzemekben mozgásszervi be­tegségektől szenvedők gyógyításá­ról, rehabilitációjáról, a traktoro­sok mozgásszervi megbetegedésé­nek megelőzéséről, a . Kecskemét- Szikrai Állami Gazdaság traktoro­sainak foglalkozási károsodásairól (a vibráció, a hőhatás, a zaj- és a porártalom miatt senki sem dol­gozott két évtizednél hosszabb ideig traktoron). Értesüléseink szerint szakma) körökben is kedvezően fogadták a Bács-Kiskun megyei orvosok, gyógyszerészek legújabb évköny­vét. H. N. FILM JEGYZET Elcserélt szerelem Ismét egy magyar film, amelyben megtalálható az örök-ifjúság receptje: kellemes élményekkel és ga­rantáltan kellemes csalódásokkal! A gyanútlan néző beül a moziba és szerelemre, de legalábbis cserére váir. Közben telik-múlik az idő, és egyre türelmetlenebb. Lassan beérné már mással is. Mert van film, amely esetleg nem a címről szól. Sebaj, teheti. Szóilhat másról is. De valamit mégis illenék mondania. Ha igazi csere és igazi szerelem nincs is, a film­ben párhuzamosan folyó kísérletek azért figyelem­re méltóak. Egyfelől a rendező kísérletezik a jelzett tárgykörrel. Másfél órai (nem túl heves) küzdelmét láthatjuk azért, hogy a reklámok és viccek nyelvéin ■túl megszólaljon végre a produkció. Ami; azonban összejön, a vásznon egy egészen J(j műfaj: közhe­lyek és frázisok élőképekben,. A második kísérlet sem kevésbé jelentős, melyben a főszereplők birkóznak anyagukkal, hogy eljátsszák, de legalább megjátsszák — var bennük Élet. A harmadik kísérletsorozat a „mesében” folyik (mert történetről itt aligha beszélhetünk) a szülő— gyermek kapcsolattal, rövidebb-hosszabb vonások­kal, vonzódásokkal, érett és éretlen viszonyokkal. Mindezekhez kellékként láthatunk egy apát, aki úgy szereti húszéves fiát, hogy kedvéért farmernad­rágát és farmerkalapot ölt, sőt még a fiú kezdetben szerelminek hitt ügyeit is megpróbálja rendbehoz­ni. De mit tehet olyankor, amikor fia egyik barátnő­je kiveti rá hálóját? Hogyan győzedelmeskedhet mindezek után az anya: az okos és hites feleség? Időnként felbukkan egy vaskalapos atyatárs, aki folyamatosain szórja intelmeit, s még hétvégi kirán­dulásra sem engedi nem hivatalosan menyasszony- kodó lányát. Fordulat fordulatot követ: időről időmé sírdogáló, izgatott exmenyasszonyok és számító menyasszony- jelöltek futnak át a színen, vagy vámakozinak sorsuk­ra szomszédos szobákban. Apáik, apósok, úgyneve­zett ,ymég mindig vonzó érett férfiak” tesznek és kapnak váratlan ajánlatokat házassági hirdetések stílusában, s akik majd természetesen „még mindig esinos és megért»” feleségük mellett vigasztalódnak majd. Ez igen alacsony fajsúlyú holdfonalak és nylonha­risnyák közt lebegő „mesdjáték” megtekintése után eltűnődhetünk, hogy ibár mindenki llehet szerelmes, és mindenki szólhat a szerelemrőíl (álszerelemrő®, Shakespeare és a képregények is — kérdés, így ér­demes-e? Károlyi Júlia VENDÉGSZEREPLÉSEN A KRÍMBEN Díjazott, Fiatalok: átlagéletkoruk ailig ti­zenkilenc év. Két esztendővel ez­előtt alakították meg együttesüket Kecskemétéin, s Fly — magyarul: Repülés — névre keresztelték. Dzsessz-rockot játszottak eleinte, időközben azonban úgy vélték, kellemesebb „szárnyalni”, dalla­mosabb, lágyabb hangvételű rockzenével. Sokat koncerteztek nemcsak a megyében, de a fővá­rosban — például a budai Ifjúsá­gi Parkban — és az ország más vidékein is. Az idei Ki mit tud-on eljutottak az országos selejtezőkig, ám a tévészereplést megelőző ros­tán nem sikerült fennakadniuk. Vigasztalódhattak azonban Salgó- bányán, az ez évii p>op-rock tá­borban, ahol rádiófelvétel készült az együttessel. No és a tévéfelvé­tel sem maradt el végül, igaz, nem a hazai, hanem a szovjet televí­zió jóvoltából... A napiokban érkezett haza a Krímből a Fly együttes, a Hege­dűs-együttes, Szénást Pál pol-beat énekes — a turné lelkes szerve­zője — és a Kecskemét Néptánc­együttes négy tagja. A Bács-Kis­kun kulturális életét reprezentáló csoport egyhetes vendégszereplé­sen vett részt testvérmegyénkben. Szimferopolban, Jaltán, Jevpato- nijában, Alusítábam és Nyitoolajev- kábam lépteik közönség elé, szép sikerrel. A fiatal zenészekből álló, kecskeméti Fly együttes koncert­jeit különösen nagy érdeklődés kísérte. — Az volt a „csúcs”, hogy fel­léphettünk a Krími Csillag néven közismert fesztiválon — mondta Kárpáti Zoltán, az együttes veze­tője. — Konkrétabban hol? — Jaltában, a város színházá­nak szabadtéri színpadán. — Sok résztvevője volt a fesz­tiválnak? — Körülbelül százötven éne­kes, illetve együttes. Mondanom sem kell, mennyire örültünk, hogy sikerült elnyernünk a harmadik díjat, s így a gálaesten egyenes adásban közvetítette a mi pro­dukciónkat is a szovjet televí­zió ... — Saját nótáitokat játszattátok? — Természetesen. Mióta meg­alakítottuk a Fly-t, vagyis a kez­det kezdetétől csak saját szá­mokkal lépünk közönség elé. — Melyik szerzeményetek volt a díjnyertes „repülés”? — A címe: Te és én. Két em­bertípusról szól; az egyik, becsü­letesen dolgozik, hajt a pénzéért, míg a másik „csak” filozofálgat... — Hálás a krími közönség? — Igen, és szemmel láthatóan kedvelik ezt a fajta dallamosabb stílust. Egyébként, nagyszerű fo­gadtatásban, kitűnő ellátásban volt részünk. Nagyon figyelmesek, vendégszeretők az ottani embe­rek ... — Név szerint kikből áll az együttes? — Béres László a szólógitáro­sunk, Brenyó Mihály szaxofonozik, Homoki Tamás énekel, a billen­tyűsünket Nagy Zoltánnak, a basszusgitárosunkat Sebestyén Lászlónak hívják, s én ülök a dobok mögött. .. — Ügy hallottam, most „szétre­pültök" egy időre. — Igen, ugyanis az együtte­sünkből hárman kaptak katonai behívót, közöttük jómagam is. Ma lesz a búcsúkoncertünk a Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjúsági Ott­honban, a jelek szerint telt ház előtt. Úgyhogy mire ez , a cikk megjelenik, már nem a dobokat, hanem a vigyázzlépést verem ... Persze ez nem azt jelenti, hogy feloszlik az együttes, csak leál- lunk egy időre. Ha leszereltünk, folytatjuk együtt tovább, ahol ab­bahagytuk. Mármint a zenélést, s vele a „repülést” ... K. E. Lakatos András-Láng Zsuzsa 20. Mosolyogva!, de egy kicsit 'bosszankodva foly­tatja a helyi mindentudó: odaát, az állóhelyi tribü­nön nagy a pusmogás, amióta bedobta valaki, hogy a Faragó, a volt komlói edző is benne van a buli­ban. A jól értesült megnyugtat, mintha felidegesí­tett volna az információ; szó sem lehet róla: a kecs­keméti főkolompost, a totókirályt is Faragónak hív­ják. Vele keverik össze az egykori trénert. A kacsa viszont hamar szárnyra kel. Ahogy eljö­vök a pályáról, az egyik rendező már a másiknak suttogja: „Hallottad? A mi Faragónk is nyakig ben-’ ne van ...” Ha a komlói Faragó nem is, Stemler Tibor annál inkább. Bűnvádi eljárás indult ellene. 20 napot töl­tött vizsgálati fogságban mint ahogy ez egy rádió­riportban elhangzott. A (beszélgetést Belénessy Csa­ba, a pécsi rádió riportere készítette vele — idén márciusban Stemler a vele történtekről ügyvédje jelenlétében nyilatkozott. Akkori előállítása nem krimibe, inkább komédiá­ba illik. Tavaly decemberiben egy szekszárdi főhad­nagy kereste föl, aki megkérdezte tőle, tudja-e miért jött? — Sejtem — mondta a játékos —, az átigazolás miatt. A korábbi évékben a Szekszárdi Dózs,a le akarta igazolni,, s ékkor is azt hitte, biztosan ezért látogat­tak el hozzá.. ;— Az átigazolás miatt, csak más szakosztályba — válaszolta állítólag a rendőrtiszt. Mert hát a focistát nem a futballcsapatba, hanem máshová várták. — Huszonkilenc éves vagyok, tizenhét esztendeig futballoztam — adott kurta önéletrajzot az éter hullámain keresztül. — Nem anyagi okok vezérel­tek. hogy rááll jak az alkura. Feleségem szülei jó­módúak, rendszeresen támogattak bennünket. Stemler nem tudott nemet mondani Molnár Ti­bor, a székszárdii illetőségű „totóbefolyásoló” aján­latára. Tavaly a tavaszi szezonban az NB II-ibem az Ajika—Komló (2—2) és a Komló—Szekszárd (0—0) mérkőzések döntet lenijeiért kapott pénzt, állítólag tíz-, illetve kilencezer forintot, amit aztán szétosz­tott társad között. — Eddig még nem totóztam, most elkezdem — újságolta a már említett rádió interjú ban,, amúgy kedélyesen. Stabil NB I-es labdarúgó lehetett volna, hiszen a PMSC a télen, le akarta igazolni. Amikor értesülitek szerepéről, a totóbotrányiban, lemondtak róla. Egy­szer s mindenkorra. Valaha az NB I-ben is szerepeltek a komlói lab­da,rugók. A szurkolók a bányász városiban azóta is azokat az időket sírják vissza. Mert totóbotrány ide vagy oda, olyan csapatuk még egyszer úgysem lesz .. Többször utaltunk arra .hogy a 'totócsalásra már jó néhány jel utalt a botrány kirobbanása előtt is. Ékes bizonyítékai ennék néhány újságcikk — főiként a megyei lapokból —, amelyek a Nyárt Totó Kupá­tól függetlenül vagy azt megelőzően csalást, vissza­élést emlegettek. A Heves megyei Népújság 1981. november 24. szá­mában Szentmarjai Tibor így nyilatkozott: „— ... a Bem J. SE, a mai ellenfelünk viszont kemény és nehéz küzdelem elé állít bennünket. Rá­adásul a héten idegileg is megviselte a totózók ha­da csapatomat, sőt még engem is. Zaklattak ben­nünket. A naivabbak csak tippeket kértek tőlünk, má­sok azonban — aiz ország különböző részeiből, így egy volt válogatott labdarúgó is — egyenesen arra akartak ösztönözni bennünket, hogy kapjunk ki Cegléden. — Mi természet esen győzni alkarunk! Döntetlennél rosszabb eredményre semmi esetre sem számítok .. Utólag persze könnyű okosnak lenni, mégis önkén­telenül felmerül a kérdés: az illetékes hatóságok nem olvastak újságot, vagy csak egyszerűen nem vették komolyan néhány kalandor fotózó (köztük egy — ugyan meg nem nevezett — volt válogatott labdarúgó) próbálkozásait. A legjobb indulattal is csak két különböző — bár egyformán hibás — magyarázatot találhatunk tét­lenségükre. Az első feltevés, hogy az illetékes szer­vek, a felelős személyek lebecsülik a totócsalók szer" vezőkésziségét és stratégiáját; a második — amelyik nemkülönben niaiv —, hogy az illetékesek meg vol­tak győződve arról, hogy a magyar klubokhoz, csa­piatokhoz és játékosokhoz a korrupció, a csalás, a vesztegetés gyanújának árnyéka sem fér. f, \*Á Pócsi László játékvezető kanrieHje tragédiával kez­dődött. Már három éve lététté a játékvezetőd vizs­gát, amikor egy zivataros mérkőzésen kellett bírás­kodnia. Ez a mérkőzés később gyászkeretben került a magyar labdarúgás 1967 68-as évadjának történe­tébe: Pócsitól alig egy méterre agyoncsapta a vil­lám a pályán Kiss Lászlót. Akik ezt a meccset lát­ták, aligha fogják elfelejteni a játékosok rettegését, iszonyattól és elektromos kisüléstől égnek álló ha­ját. Talán méltányosságból vagy a szerencsés túlélő­nek járó jutalomként, a megrázkódtatás emlékének halványítására — mér nem lehet pontosan tudni —, de tény, hogy Pócsi László bekerült az országos játékvezetőd keretbe, és nyolc esztendeig bírásko­dott NB I-es és NB II-es mérkőzésieken. Az általá­nos gyakorlat szerint az NB II-ben fújt, az NB I- ben partjelzőként lengetett. Pártatlanságához nem fért kétség; olyannyira, hogy rövidesen a játékve­zetőik ellenire lett, | vagyis hétről hétre személyesen győződött meg. arról, hogy a mérkőzéseken a csa­patok édes, nyílt küzdelmet folytatnak-e egymás el­len, nem utal semmiféle jel esetleges bundára, a (já­tékvezetői hármas a futball írott és lelkiismeretük inatlan törvényei szerint spiontszerűen ítél. Nyilvánvalóan Pócsi szakmai és játékismerete győzte meg arról az MLSZ illetékeseit, hogy szemé­lyében ideálig játékvezető-nevezőre lelhet a szövet­ség. Ugyanis hamarosan — többek közt — Pócsi László döntött arról : melyik bíró melyik mérkőzést vezesse a tavaszi és az őszi fordulókon. Egyébként Pócsi aktív játékvezető-pályafutásának sem valamiféle etikai vagy más tartalmi kifogás ve­tett véget viszonylag korán, inkább megjelenése ha­gyott esztétikai és kondicionális kívánnivalóikat ma­ga utáni Véleménye szerint Zsolt Istvánék azért akasztatták vele szögre a fekete mezt és a stoplis cipőt, mert tetemes súlyfeleslege, nehézkes mozgá­sa egyre többször (keltett derültséget a pályán. A makulátlan múltú játékvezető mégis a totócsa- lás egyik főszereplőjévé vált. Személye és aktív köz­reműködése nélkül ugyanis aligha születhettek vol­na azok a fix tippek, amelyek hétről hétre biztos százezreket hoztak megbízóiinak. (Folytatás a következő lapszámunkban)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents