Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1983. augusztus 20. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Jurij Andropov Moszkvában veteránokkal találkozott és gazdasági, valamint ideológiai kérdésekről nyilatkozott. — Az amerikai—mexikói csúcstalálkozó után csak nagyobb nyilvános­ságot kaptak a két vezető eltérő véleményei. — II. János Pál pá­pa hazautazott lourdesi útjáról, amelynek során találkozott Mit­terand elnökkel. KEDD: Jaruzelski tábornok és Erich Honecker megbeszélései Varsó­ban az NDK párt- és állami küldöttségének útja alkalmából. — Ceausescu román államfő fogadta Samir izraeli külügyminisztert. — Arensz izraeli hadügyminiszter Bejrutban tárgyalt. SZERDA: Andropov amerikai szakszervezeti vezetőket fogadott, és kijelentette, hogy a Szovjetunió Genfben kitart rugalmas irány­vonala mellett. — Szíriái parlamenti küldöttség járt Moszkvá­ban. — Jasszer Arafat észak-jemeni megbeszélései végeztével Kuvaitba utazott. — Chilei szakszervezeti vezetők felhívásban követelték Pinochet lemondását. CSÜTÖRTÖK: A Honecker vezette NDK-delegáció hazautazott Var­sóból. — Bécsben nyugati bankárok átütemezték Lengyelország adósságainak egy részét. — A görög külügyminiszter szerint fél évre el kellene halasztani a NATO rakétatelepítését, hogy több idő jusson a megegyezés kidolgozására. PÉNTEK: Nagy világvisszhangja van Andropov bejelentésének, amely szerint a Szovjetunió egyoldalú döntéssel nem fog a világűrbe juttatni műhold-elhárító fegyvereket. — Kadhafi tuniszi tárgya­lásainak végén a csádi kérdés békés megoldását javasolta. — Arafat Bagdadban. Abu íjad Belgrádban. Faruk Kaddumi Bécs­ben tárgyalt. A hét három kérdése: Miért sűrűsödtek az események Afrikában? Kétségtelen, hogy az utóbbi he­tekben a fekete földrész gyakran hallat magáról, gyakrabban, mint a korábbi esztendőkben, amikor amolyan „vihar előtti csönd” volt tapasztalható Afrikában. Nerri mintha a válsággócok nem lé­teztek volna, s nem mintha nem került volna sor egyszer-másszor akár fegyveres harcokra is. Em­lékezzünk az Afrika szarvánál dúlt etióp-szomáli háborúra, vagy a Szahara szélén, a volt spa­nyol gyarmaton a Polisario küz­delmére./ A mostani afrikai általános hely­zetre először is az imperialista, újgyarmatosító törekvések föl­erősödése a jellemző. Ezek jelent­keznek az olyan nyílt, fegyveres támadásban is, mint amilyen a népi Angola ellen indult meg. A dél-afrikai fajüdöző rendszer katonái az UNITA elnevezésű el­lenforradalmi bandákkal együtt harcolnak angolai területen a luandai kormány csapatai és az őket segítő kongói harcosok el­len. Emlékezetes, de drámai epi­zód a csehszlovák túszok elhur­colása. Tudnivaló, hogy az elra­bolt férfiak még mindig az el­lenforradalmárok kezében van­nak! A csádi zűrzavarban ugyan­csak észrevehető az amerikai szándék egyrészt a Líbia népi kormányának a térdre kényszerí­tésére, másrészt pedig az ameri­kai katonai befolyásnak a kiter­jesztésére. Nem véletlen, hogy akkor kezdtek el dörögni Csád- ban a fegyverek, amikor az Egye­sült Államok éppen a szomszéd­ban, Egyiptomban és Szudánban odavezényelt gyorsan mozgó szá­razföldi és légi alakulataival nagyszabású hadgyakorlatba fo­gott. A líbiai partok előtt pedig felsorakoztak az amerikai hadi­hajók, az „Eisenhower” repülő­gép-anyahajó és kísérő hajói. . . Az imperialisták, a gyarmato­sítók revansról, visszavágásról álmodoznak: jó két évtizede egy- re-másra alakultak új független államok a korábbi gyarmatok he­lyén. S ha — mondjuk — az USA-nak nem is voltak gyarma­tai, de például Líbiában, Weelus Field-en működött az Egyesült Államok hadseregének az ameri­kai határokon kívüli legnagyobb támaszpontja! S innen Kadhafi forradalma tessékelte ki őket! Meg egy figyelemre méltó je­lenség mutatkozik, még egy ösz- szefüggés: amerikai nyomásra egyre több afrikai ország létesít kapcsolatot Izraellel. A héten Li­béria ismerte el diplomáciailag Izraelt. Annak kiképzői megtalál­hatók Zaire-ban, amely a csádi beavatkozás során sok-sok ka­tonát küldött az imperialistabarát Habré megsegítésére. És a kör azzal zárul be, hogy Izrael, meg a fajüldöző Dél-afrikai Köztársa­ság között gyümölcsöző katonai együttműködés bontakozott ki mostanában. Van-e tényleges ellentét az USA és Franciaország között? Amikor Reagan elnök úgy nyi­latkozik, hogy az Egyesült Álla­mok elismeri: Csád a francia be­folyási övezethez tartozik, akkor a felületes szemlélő azt hiheti. Washington és Párizs "között egyetértés és együttműködés ala­kult ki. Csakhogy észre lehet venni, hogy a washingtoni bátorítás hát­só szándékokat takar: ha a pári­zsi vezetés belebonyolódik egy csádi katonai kalandba, ez Fran­ciaország diplomáciai mozgás­terét beszűkítené, belpolitikai viharokat kavarna, és katonailag, vagy akár pénzügyileg is ráutal­ná az országot az amerikai tá­mogatásra. Azaz új függőségbe kerülne Párizs, mégpedig éppen egy baloldali kormány és egy szocialista párti elnök alatt! Mitterrand nem rejtette véka alá, külügyminisztere, Cheysson pedig a minap egy latin-amerikai körútja során emlegette föl, hogy Franciaország elítéli az USA kö; zép-amerikai politikáját! De ha — amint Washingtonban remé­lik! — Párizsnak is lenne Csád- ban egy, a közép-amerikaihoz ha­sonló gondja? Ha a franciák vál­lalnák „a csádi csendőr” szerepét, akkor lehetne szavuk az ellen, ha az USA Közép-Amerikában, Sal­vadorban, Nicaraguában sőt, talán még Kuba ellenében is „csendőrként” lépne föl? Csak véletlen időbeli egyebe- esés lenne, hogy épp. ez idő tájt lett a dollár még erősebb, a frank még gyöngébb? A bűvös és vég­zetes 8 frankos értékhatáron túl­9 Elnöki randevú. Ronald Reagan amerikai elnök La Pazban talál­kozott Mlguel de la Madrid mexikói elnökkel. Képünkön hétórás megbeszélésük után a mexikói államfő (jobbra) körvonalaz»! véle­ményét Közép-Amerika gondjainak megoldási módjáról, amely azon­ban távolról sem egyezik Reaganével. <9 Amerikai szenátorok a Szovjetunióban. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke megbeszélést folytatott a Szovjetunióban tartózkodó amerikai szená­torokkal a Kremlben. A képen (balra) Russel Long szenátor, mel­lette — Andropovhoz közelebb — Claiborne Pell szenátor, a küldött­ség vezetője. (Telefotó — AP — MTI — KS) • Lövésre kész puskával cirkál a katonai őrjárat Santiagóban, hogy megfélemlítse a népet, amely tömegtüntetésen már nyíltan követel­te: „Le Pinochettel!” • Közös hadművelet? Eddig 700 francia katona érkezett Csádba, hogy a polgárháborúban Habré elnök pozícióját erősítse. Képünkön: N’Dzsamena peremén csádi csapatszállító jármű francia ejtőernyő­söket fuvaroz. (Fotók: AP — MTI — KS) szökött a dollár Párizsban, amit bizony a büszke francia polgár megalázónak érez. Milyen új fejlemények mutatkoznak a Közel-Keleten? A közel-keleti adottságok egyik alapvető fontosságú tényezője a szovjet—szír viszony. A héten Mahmud Zaubjnak, a szír parla­ment elnökének a vezetésével küldöttség járt a Szovjetunióban. A delegáció látogatásának végén kiadott közlemény szerint a Szov­jetunióban nagyra értékelik Szí­ria elvszerű és határozott irány­vonalát. A moszkvai tanácskozá­sokon hangot adtak annak az aggodalomnak, hogy fokozódik a közel-keleti feszültség. Megálla­pították, hogy az USA és Izrael által Libanonra kényszerített egyezmény sérti Libanon állami függetlenségét és fenyegeti Szíria, valamint a többi arab ország biztonságát. A szovjet—szír köz­lemény elítélte Izraelnek Szí­ria elleni agressziós készülődését és azt a politikai és diplomáciai nyomást, amelyet Szíriára azért gyakorolnak egyesek, hogy el­térítsék antiimperialista állás­pontjáról. Az amerikai elnök egyik kö­zel-keleti megbízottja, Richard Fairbanks Damaszkuszban járt, ahol Haddam szír külügyminisz­ter fogadta. A megbeszélés után amerikai forrásból híre járta, hogy Szíria most már hajlik az amerikai—libanoni—izraeli meg­állapodás megvizsgálására. Izrael külügyminisztere Ro­mániában tárgyalt, az izraeli had­ügyminiszter pedig Bejrútban a falangisták vezetőivel találko­zott. Arensz útja visszatetszést keltett egyes libanoni politiku­sokban, így Vazzam miniszterel­nökben, úgyhogy fölröppent az a hír is, hogy a kormányfő tiltako­zásul emiatt lemond. A palesztin vezetők diplomáciai utazásai is egymást érték: Ara­fat a héten Jemenben, majd K.u- j vaitban, végül Irakban tárgyalt. Egyik helyettese Abu íjad Belg- rádba utazott, a palesztin „kül­ügyminiszter” Faruik Kaddumi pedig Bécsben Lánc osztrák kül­ügyminiszter vendége volt. Faruk Kaddumi a bécsi rádió­nak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet damasz­kuszi irodája háborítatlanul mű­ködik, ő maga is a szír főváros­ban dolgozik. Szíria továbbra is minden segítséget megad a PFSZ- nek, de az egyelőre tény, hogy Arafat ki van tiltva Damasz- kuszból. . . Pálfy József TOLLHEGYEN Ritka becsületességgel ismerték be Washingtonban egyes amerikai hírszerzők korábbi becstelenségét: az USA igazságügy-miniszté­riuma hivatalosam bejelen­tette, hogöy a hírhedt lyoni Gestapó-jőnök, Klaus Bar­bie azért tudott a második világháború után elmene­külni a felelősségre vonás elől, mert amerikai hírszer­zők szöktették át Európá­ból Dél-Amerikába. A washingtoni kül­ügyminisztérium levelet küldött a francia nagykö­vetségnek, s ebben „mély sajnálkozását" fejezi ki a történtek miatt. A State Department ta­lán még egy levelet tarto­zott volna elküldeni; még­pedig a washingtoni szov­jet nagykövetségre. Mert az nyílt titok, még ha a mostani utólagos becsület­mentési kísérlet során erről nem is esett szó, hogy Bar- bie-t ama bizonyos ame­rikai hírszerzők szovjet­ellenes céllal mentették meg és mentették át — ma­guknak! Barbie-tól jószolgálatokat iMrtak s alighanem kaptak is annak megtudakalására, hogy Franciaországban a Gestapó kiket tartott szov­jetbarátnak, kiket vádolt azzal, hogy a Szovjetunió számára hírszerzést vég­zett, és így tovább. Mindenesetre a Barbie- per tárgyalásán a vád kép­viselőjének lehetnek (vagy lehettek volna?) izgalmas kérdései. Vajon a washing­toni beismerés nem ezek­nek a kérdéseknek az el­hallgattatására irányult ? . D. j. CSAKNEM KORMÁNYVÁLSÁGOT IDÉZETT ELŐ Dzsemajel bírálta az izraeli hadügyminiszter látogatását BEJRUT Amin Dzsemajel libanoni elnök a kormány csütörtök esti ülésén élesen bírálta Mose Arensz Izrae­li hadügyminiszter váratlan és hívatlan bejrúti látogatását. A csaknem kormányválságot előidéző látogatás kapcsán Dzse- majel kénytelen volt „megkövet­ni” a kormány elégedetlenkedő tagjait, s közvetve bírálta saját falangista pártjának azon tag­jait, akik tárgyalásokba bocsát­koztak az izraeli politikussal. Vazzan miniszterelnök az ügy kapcsán lemondással' fenyegető­zött, .s tiltakozása jeléül két na­pig megtagadta a miniszterelnöki teendőinek ellátását. Dzsemajel Arensz látogatására utalva elítélően nyilatkozott ar­ról, hogy „egyes nem libanoni il­letőségű vezetők feljogosítva ér­zik magukat arra, hogy Libanon határain belül közlekedjenek, és enyhén szólva törvénytelen talál­kozókat bonyolítsanak le, meg­sértve ezzel Libanon szuverenitá­sát és .mindenfajta nemzetiközri normát”. Dzsemajel a továbbiak­ban kijelentette: „Az ilyen jellegű kapcsolatfelvételeik veszélyeztetik Libanon egységét és a külföld számára lehetővé teszik, hogy az ország területét saját érde­keikre használja fel, a libanoni .nép érdekeinek rovására.” Hang­súlyozta azt is, hogy ilyen meg­beszéléseket folytatni csak a kor­mány tagjainak van joga. Mint emlékezetes, Arensz ked­den, pusztán saját kezdeményezé­sére félnapos, „látogatást” tett Bejrutban, megbeszélést folyta­tott a jobboldali keresztény milí­ciákat tömörítő „libanoni erők” parancsnokságával, Camille Sa­mun jobboldali politikussal, vala­mint Pierre Dzsemajellel, az ál­lamfő apjával, a falangista párt legfőbb vezetőjével. A libanoni kormány egyetlen tagja sem fo­gadta viszont az izraeli hadügy­minisztert. Az amerikai kormány ugyan­akkor „megértéssel” fogadta Arensz bejrúti látogatásának hí­rét. Alan Romberg, a külügymi­nisztérium szóvivője szerint „a lehető legnagyobb együttműkö­désre van szükség az izraeli és libanoni illetékesek között”. Rom­berg hozzátette, hogy az ameri­kai kormány Mose Arensz bej­rúti tárgyalásait hadügyminiszte- ri minőségében — az izraeli csa­patok Dél-Libanonba történő át­csoportosítása egyfajta előkészí­tésének tekinti. Mezőgazdasági, élelmiszeripari dolgozók kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról.) renc, a vállalat sütő szakmunká­sa. A Kecskeméti Sütő- és Édes­ipari Vállalat dolgozói közül Vi- sontai Pál csoportvezető, Gulyás Józsefné tésztakésaítő. A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter által adományo­zott Kiváló Munkáért kitüntetés - ben részesült Bálint Lajos, a iba- lotaszállási Kossuth Termelőszö­vetkezet elnöke, Gönye József, a fülöpszállási Vörös Csillag Tsz borjiúgondozója, Melegh László, a szövetkezet gépkocsivezetője. A harkakötönyi Egyesülés Tsz-iben Balogh Lajos növénytermesztő. A kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben Fricska István brigádvezető, Laczkó Mihály üzemvezető, Kiss István tehenész. A kunszállási Al­kotmány Tsz-ben Juhász Jánosné tésztakészítő, Fehér Antal erőgép- kezelő. A pálmonostorai Keleti Fény Tsz-ben Ferenczi Gyula ko­vács, Juhász István csoportvezető, Martus Pál főállattenyésztő. A szabadszállási Aranyhomok Tsz- ben Rédli Mihályné báránygon­dozónő, Bállá István főmezőgaz­dász, Pásztohai Sándor géplaka­tos. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Bállá Miklós, a tiszakécs- kei Tiszagyöngye Tsz brigádveze­tője, Szabó Károlyné, a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet fő- könyvelőhelyettese, Rádóczi Antal, a osólyospálosi Kunsági Szakszövetkezet kőműves segéd­munkása, Diószeghy József, a kecskeméti Alföld Szakszövetke­zet ellenőrző bizottságának elnö­ke, idős Suba István, a kiskőrösi Kossuth Szákszövetkezet erőgép­vezetője, Sárfi Jenőné, a soltvad- kerti Szőlősikert Szakszövetkezet belsőelieiiőre, Szabados János, a szakszövetkezet tehergépkocsi­vezetője. Kitüntetést adományozott az Alkotmány ünnepe alkalmából a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége is. A TOT kitüntetését kapta Darabos Jó­zsef, a szabadszállási Aranyho­mok Tsz brigádvezetője, Geiger Endre, a jakabszá'llási Népfront Szakszövetkezet főkönyvelője, dr. Gulyás Lajos, a Magyar Néphad­sereg kettes számú katonai kór­házának belgyógyász főorvosa, Rékasi Matild, a kiskunmajsai Jonathán Tsz baromtfiüzemének dolgozója, Szabó Sándorné, a la- josimizsei Kossuth Tsz betanított munkása, Szlama István, a kis­kőrösi Kossuth Szakszövetkezet tagsági agronómusa, Tamaskó József, a borotai termelőszövet­kezet brigádvezetője, J urinka László, a solti .Szikra Tsz gépsze­relő kombájnosa, Pólyák István­ná, a bácsalmási Petőfi Tsz fő­könyvelő-helyettese, Kiss István, az uszódi Egyetértés Tsz gépsze­relő kombájnosa. Kiváló Terme­lőszövetkezeti Munkáért kitünte­tésiben részesült még Némedi Miklós, a dunavecsei Béke Tsz elnöke, Túri Antalné, a herceg­szántói Lenin Termelőszövetkezet brigádvezetője. A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, valamint a Ter­melőszövetkezetek Országos Ta­nácsa által odaítélt kitüntetése­ket Kecskeméten. Baján a Szövet­kezeti szövetségek ünnepségein, valamint Budapesten, a TOT székházában adták át. KECSKEMÉTIEK IS RÉSZT VESZNEK Ősi diákvárosok találkozója ~~ A debreceni városi KISZ-bi­zottság. a KISZ Központi Bizott­sága, a Művelődési Minisztérium és az Állami Ifjúsági Bizottság Hajdú-Bihar .megye székihelyén rendezi meg első alkalommal az „ősi diákvárosok találkozóját” szeptember 9—11-én. A rendezvény célja, hogy Sá­rospatak, Pápa, Esztergom, Pécs, Sopron, Kecskemét és Debrecen, a nagy hagyományokkal rendel­kező régi diákvárosok mai tanulói számára — és segítségükkel' — felelevenítsék és bemutassák e városokban, ezek Iskoláiban, át­öröklődő, formálódó diákhagyo­mányokat, szokásokat. Debrecenben a hét várost kép­viselő diákcsoport óik otthonuk diákimúltját bemutató műsorokat adnak elő. A rendezvény ideje alatt az összegyűjtött tárgyi em­lékekből és dokumentumokbó.1 ki­állítást rendez a KISZ Debreceni Városi Bizottsága. Ezzel párhu­zamosan éltnél éti tanácskozást szerveznek olyan szakemberek részvételével, akik diákhagyo­mányok, diákszokások felkutatá­sával. összegyűjtésével foglalkoz­nak. Az elméleti tanácskozás sike­res megrendezése érdekében a debreceni KISZ-bizottság felhí­vást tett közzé, amelyben kérik azok jelentkezését, akik a tanács­kozás munkájában részt tudná­nak venni, illetve tárgyi emlékek­kel tudnák gazdagítani a kiállí­tás anyagát.r Jelentkezni lehet — augusztus 25-ig — a találkozón részt vevő városok KISZ-bizottságán. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Teherűrhajó-összekapcsolás Pénteken, moszkvai idő szerint 17 óra 47 perckor a Progressz—17 önműködő teherűrhajó összekapcsolódott a Szaljut—7—Szojúz-T—9 űrkomplexummal. A Progressz—17 űrhajó az egyesített hajtómű számára üzemanya­got vitt magával. A személyzet jelentése és a beérkezett telemetrikus információk szerint a Szaíjut—7—Szojúz-T—9—Progressz—17 tudo­mányos kutatási űrkomplexum fedélzeti rendszerei rendben működ­nek. Ljahov és Alekszandrov űrhajósok közérzete jó.

Next

/
Thumbnails
Contents