Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-17 / 194. szám

1983. augusztus 17. • PETŐFI NÉPE í* S TÚL A MEGYEHATÁRON • ' V A soproni városszépítő egyesület Változások MUNKA, LAKÁS, TANULÁS a kalocsai cigányság életében tt Csík Ferenc: A Reipál-ház. A Jeles művész kiállítását is a város­szépítő egyesület rendezte. Sopron hazánk egyik legszebb, műemlékekben gazdag települése. Vonzerejét középkori épületei, barokk házsorai, festői erdői ad­ják. Az itt élők lokálpatrióta he­vülete és tettvágya sem elhanya­golható tényezője a szép város­nak. Ékes bizonyítéka ennek a városszépítő egyesület léte, tevé­kenysége. Tagjait toborzással gyűjti azok köréből, akik szívesen tesznek, áldoznak lakóhelyük szebbététe- lére. Feladata: a város szépítése. Ez magában foglalja nemcsak a műemlékekkel teli környezet gondozását, városépítészeti véle­ményezését, hanem fásítási, szé- pítési törekvések bírálatát is, hasznos kezdeményezések útnak indítását, társadalmi munka szervezését, sőt a befizetett tag­díjak szolgáltatta anyagi alapból még pénzügyi hozzájárulásra is futja. Ebből állítják elő a Sopro­ni Szemle című negyedévi kiad­ványt. Ez a lap főleg a lokáll- patri íták várostörténeti, várossal kapcsolatos írásait tartalmazza. Az egyesület szervezetileg a Ha­zafias Népfront támogatását él­vezi, ezen a tágabb szervezeten belül fejti ki tevékenységét. Át­fogó, az egyesület egészét érintő kérdésekben a közgyűlés dönt. Az egyesület legfontosabb konkrét feladatai: városszépítési ankétok szervezése, szakelőadá­sok tartása, cikkek közzététele a megyei sajtóban, városi intézmé­nyek, magánszemélyek felkérése közterületek, létesítmények rend­behozására, szépítésére. a város­kép szebbé tételére alkalmas lé­tesítmények, szobrok, emlékmű­vek, emléktáblák és parkosítási tervek beszerzése, ezék megvaló­sítására javaslattétel a városi ta­nácshoz, a jóváhagyás után pedig a kivitelezésben aktív részvétel. A város nevezetességeiről, szép részleteiről fényképek készítése, kiállítások szervezése, évkönyv és egyéb sajtótermékek kiadása, a „Virágos Sopron” mozgalom szervezésében valló részvétel. Ezen általános megfogalmazá­sú feladatokon kívül nóhlány pél­dát említünk az egyesület tevé­kenységéből : a Sopron környéki hegyvidék tájvédelmi körzetének megőrzése, tisztántartása, pa­dok, üdüilőlétesítmények készít­tetése, elhelyezésükre javaslatté­tel, szelídgesztenye-oltványok beszerzése, kiosztása, hogy ez a soprortis tájra jellemző fafáj to­vábbra is a város körüli kertek jellegzetessége maradjon. Orszá­gos és helyi nevezetességű szemé­lyek emléktábláinak gondozása. Fentieken kívül pályázatot hirdet, terveket véleményez és minden módon, elősegíti a lakos­ság, a szocialista brigádok, jogi személyek Sopronhoz kötődésé­nek elmélyítését, vagyis olyan közgondolkodás kialakítását, amely nem tűri a szemetet, a piszkot, a megőrzésre érdemes városképek elrontását, a környe­zet sivárrá tételét. Dr. Szodfridt István tanszékvezető egyetemi tanár A KERMI közleménye A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet a vásárlók bejelentése alapján . megvizsgálta azoknak a Trabant fékkarmantyúknak a mi­nőségét, melyeket Zsótéri István tököli kisiparos gyártott és szállított a kereskedelmi vállalatoknak. Az ellenőrző vizsgálat alapján a KER­MI szakemberei megállapították, hogy a Trabant gépkocsikhoz hasz­nálatos első és hátsó fékkarmantyúk minősége nem felel meg a kö­vetelményeknek, mert a termékek keménysége, térfogata, alapátmé­rője a fékfolyadékban működés közben nem megengedhető mérték­ben megváltozik. Emiatt a termék árusítását a KERMI megtiltotta. Az intézet felszólítja a kereskedelmi vállalatokat, hogy a fékkar­mantyúkat a forgalomból haladéktalanul vonják ki. A már eladott termékek reklamálása esetén a boltok a vásárlókat kötelesek kárta­lanítani. (MTI) VÁLASZ CIKKÜNKRE A lakóhelyi környezetvédelem több, mint kommunális feladat Július 21-j számunkban írtunk a kecskeméti Halasi úti házaik környezetéről és e lakóépületek felújításáról. Mint cikkünk ele­jén jeleztük, örökös gond a sze­mét. A napokban Pólyák Pétertől, a kecskeméti Kommunális Költ­ségvetési Üzem vezetőjétől leve­let kaptunk, amelyben megírja: „A Halasi úti házak felújítását végző Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat a munka közben kelet­kezett hulladékot az udvarok mentén tároljá. Ennek elszállítá­sa a félújítók feladata — kivéve, ha a szállítást üzemünktől meg­rendelik. A házi szeméttel más a hely­zet. A Zalka Máté utcában, a Le­nin téren, s az egész Leninváros- ban hetente, háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken ürítjük a szemetesedényeket. A házi hul­ladék elvitelét minden esetben ellenőrizzük. A nagyméretű, BOBR típusú szeméttárolók fedelének vissza­húzása két rugón, múlilk. Azt ta­pasztaljuk azonban, hogy egyes lakók ezeket a rugókat leszere­lik, így a fedelek nem záródnak teljesen. Akik ilyen felelőtlenek, bizonyára nem tudják, hogy egy rugó ára 207 forint — s jelenleg az egész országban, nem kap­ható ! Ami a parkokat illeti, helyre­állításukat tavaly március 18-án az IKTV kommunális üzemünk­nél megrendelte, azzal, hogy a felújításra szánt terepet nekünk szeptember 8-ra átadja. Az épü­letek tatarozása azonban még to­vább tart, ezért a körülöttük le­vő parkok felújítása is késik. Itt említem meg, hogy park­részlegünk 1983 első felében 610 órai munkával, február 8-án és május 20-án nagytakarítást vég­zett a Halasi úti házak között. Végül érthetetlen előttünk, hogy a lakosság miért a házak melletti területen, a temető kör­nyékén rakja le a lakásában fe­lesleges tárgyakat. Ugyanis a múlt év utolsó negyedében és az idén tavasszal a népfronttal kö­zösen üimlomgyűjtést hirdet­tünk a Lenin városban, A lerakó­helyre azonban, sajnos, semmi­lyen háztartási lomot nem hoz­tak. Az akció eredménytelenül zárult.” * Köszönjük a részletes tájékoz­tatást! (Hasonlóra számítottunk a Zománc- és Kádgyártól is, amely gázos füsttel rontja a vá­rosrész levegőjét.) . Annyit tanul­ságként még hozzáfűzzük: nem kizárólag a kommunális költség- vetési üzem tehet arról, hogy a Halasi úti házak környékén még nincs rend. Az épületfelújítás gyorsítása mindenesetre enyhíte­ne a gondokon. Miként az is, hogy ha a lakóik a jövőben élné­nek a lomtalanítás adta — ingye­nes — lehetőséggel. A városrész rendjéért, tisztaságáért, végső so­ron a jobb környezetért a kom­munális szolgáltatók, az ott la­kók és a levegő tisztaságával is törődő ipari üzemék vezetőn te­hetnek legtöbbet! K—1 A kisvállalkozások első éve számokban A Központi Statisztikai Hi­vatal felmérése szerint ta­valy, a kisvállalkozások ala­kulásának első évében 23 kis­vállalat, 105 kisszövetkezet, 2775 vállalati gazdasági mun­kaközösség, 477 ipari és szol­gáltatószövetkezeti szakcso­port, 218 mezőgazdasági szak­csoport, valamint 2341 magán gazdasági munkaközösség jött létre. A statisztika szerint a kis­vállalatok, a kisszövetkeze­tek, az ipari és szolgáltató­szövetkezeti szakcsoportok döntően az iparban és az épí­tőiparban működnek. A válla­lati gazdasági munkaközössé­gek többsége a gazda-vállalat profiljába vágó, főként ter­melő-, vagy termelést előse­gítő munkát végez. A magán munkaközösségek egyharma- da iparral, egyharmada szol­gáltatással, s egyharmada egyéb munkával foglalkozik. Az új kisvállalkozásokban a múlt év végén mintegy 65 ez­ren dolgoztak, többségük meg­tartotta eredeti munkahelyét, s itt szabad idejében tevé­kenykedik. Főállásban az öt­millió kereső közül mindösz- sze 18 ezren dolgoztak az új­típusú gazdasági szervezeték­ben, vagyis az új vállalkozási formák nem idéztek elő jelen­tősebb munkaerő-áramlást. A statisztikai felmérésből Kitűnik, hogy a vállalati gaz­dasági munkaközösségek fő megrendelője maga a gazda­vállalat, s ez ideig nem való­sult meg az a cél, hogy az új szervezetek főként a lakosság szolgáltatási szükségleteinek kielégítésében bővítsék a kí­nálatot. A kisvállalatok, kisszövet­kezetek, vállalati gazdasági munkaközösségek, valamint az ipari és szolgáltató szak­csoportok együttesen tavaly mintegy 4,3 milliárd forint árbevételt értek el, ez a brut­tó nemzeti termelés 0,2 száza­léka. A teljesítményből 43 szá­zalék a kisszövetkezetek és valamivel kevesebb mint 30 százalék a vállalati gazdasági munkaközösségek részesedé­se. (MTI) A cigány lakosság élet- és mun­kakörülményeit értékelte nemrég Kalocsán a vánosli tanács végre­hajtó bizottsága. A foglalkoztatást vizsgálva megállapították, hogy a három­százhúsz munkaképes cigány la­kosból százhatvartnégy dolgozik rendszeresen. Rajtük kívül száz­harmincán alkalmi munkavállalók. Az állandó dolgozók többségét a Kalocsai Paprika- és Konzervipa­ri Vállalat, s a tanács költségve­tési üzeme alkalmazza. Ezek és más munkáltatók a jól dolgozó cigányokat megbecsülik, munká­jukat elismerik. A tanácsnak napi feladata a cigánycsaládokkal való törődés. Ennek egyik formája, hogy az üzemek vezetőivel közösen gon­doskodnak a munkára jelentkezők elhelyezéséről. Ez azonban oly­kor nehézséggel jár. A notórius kilépőkre a vállalatoknak nincs szükségük. A szakmailag képzet­len és általános iskolát nem vég­zett cigányokat meg csupán se­gédmunkásnak tudják felvenni. Emellett hat egy sajátos, diffe­renciáló tényező is: a rendesen dolgozó cigányok nem fogadják be magúik közé a fegyelmezetle­neket és az igazolatlanul mulasz­tókat. Tanácsi bérlakást, társadalmi bizottsági javaslatra, az idén egy cigánycsalád kapott: Sztojka Pál és neje a Vigadó sor 2. szám alatt. Sajnos^ tanácsi kiutalás csak jó esetben jöhet számításba, mi­vel a használatbavételi díjat, még részletfizetés mellett is, kevesen tudják megfizetni. A folyamatos munkaviszony hiánya pedig lehe­tetlenné teszi, hogy az OTP köl­csönt adjon azoknak, akik szeret­nének építkezni. A tíz százalék saját erővel, mint a hitelnyújtás másik feltételével sem rendel­keznek. Az Oktatásban és a művelődés­ben valamivel kedvezőbb a hely­zet. A .tanköteles cigány gyere­kek Oktatása kiemelt feladat. Akik korábban nem voltak óvo­dások, az általános iskola negye­dik osztályáig együtt tanulnak. Az óvodás gyermekek száma viszont ebben a néprétegben is évről év­re nő. Míg 1978-ban mindössze tíz, az azt követő esztendőkben 24—26, az elmúlt tanévben már 32 cigány kisgyermek került óvo­dából az első osztályba. A hát­rányos helyzetűek segítésére elő­készítő tanfolyamot is indítottak. Térítés nélküli étkeztetés, ru­házat, iskolai fürdő és zuhanyo­zó, ingyenes tankönyv- és tan­szerellátás, a BUDAMOBIL Szö­vetkezettől kapott tréningruhák és játékok, prémium a cigány ta­nulókkal foglalkozó pedagógusok­nak — mindez élet- és iskolai körülményeik javítását célozza. Kár, hogy ennek ellenére közü­lük többen csupán a hatodik osz­tály elvégzéséig jutnak el. ők később a dolgozók esti iskolájá­ban (az elmúlt tanévben huszon­hármán) fejezik be tanulmányai­kat. Ez is .közrejátszik abban, hogy aránylag kevés a középfo­kú oktatásban részt vevők szá­ma. Óvónői szakközépiskolában egy, ipari szakmunkásképzőben Öt, kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőben pedig tíz ci­gány fiatal tanult tovább 1982-­83-ban. Változás, hogy a vándoriparo­sok közül egyre többen szeretné­nek gépkocsivezetőként dolgozni. Ezért beiratkoznak a felnőtt anal­fabéta cigányok részére szerve­zett alapismereti tanfolyamokra, hogy megszerezzék az elemi tud­nivalókat. Ezeken évente 'két al­kalommal 15—15 jelentkező vesz részit. A cigány lakosság kulturális nevelésében fontos szerepet ját­szik a számukra létrehozott klub. Ennek húszfőnyi tagsága állandó munkahellyel rendelkezik, leg­alább hat általános iskolai osz­tályt végzett, és magatartásában példamutató. Éves program szerint, hetente egyszer találkoznak a mű­velődési központban, ahol foglal­kozásokat tartanak. Ezenkívül a klub pedagógus vezetőjével min­den évben ellátogatnak a főváros­ba és az ország különböző ré­szeibe. Az életkörülmények változásá­nak, ezen belül a kulturális neve­lőmunkának is tulajdonítható, hogy csökkent a kalocsai cigány lakosok szabálysértéseinek a szá­ma. A három évvel ezelőtti ki- lencvennel szemben tavaly negy­vennyolcra szabtak ki büntetést. Hasonló arányú a csökkenés a tu­lajdon elleni cselekmények eseté­ben is. Kohl Antal A KIROV BALETT VENDÉGSZEREPELT SZEGEDEN Giselle és balettgála A szovjet balettmúvészet nagy­követei már jónéhánySzor bizo­nyították hazánkban kivételes ké­pességüket, iskolázottságukat, fan­tasztikus felkészültségüket. A Sze­gedi Szabadtéri Játékok negyed- százada alatt misszió töltöttek be: tízezres tömegekkel ismertet­ték és szerettették meg a balett műfaját. A moszkvai, rigai, kijevi^ novoezibirszíki, minszki és permi táncosok után most a legrégebbi és legdicsőbb hagyományokkal rendelkező társulat, a Lenin- renddel és az Októberi Forrada­lom Érdemrenddel kitüntetett Le- ningrádi Állami Akadémiai Kdrov Opera- és Balettszínház tánctago- zata látogatott el a szegedi „desz­kákra”. A Giselle iskolapéldája a ro­mantika tánemúvészeténék. A XIX. század balettmúfaja óriási fordulatot vett — eposzi istenek helyett parasztlámyok és szerel­mes hercegek, jótékony tündérek és fantasztikus lények, fénylő pa­loták helyett titkokat rejtő erdők és holdfényes völgyek, merev jel­mezek után reppenő tüllszok- nyák vették át a prímszerepet. Ez az új előadásmód új tánctechnd- kát követelt, ékkor teremtődtek meg a klasszikus balett alapele­mei, mint például a sipicc-techni- ka. Adolphe Adam (1803—1856) 53 könnyű fajsúlyú opera szerény képességű szerzőjének neve még­is fennmaradt az idő szigorú ros­táján — éspedig nem mással, mint s Giselle .hangulatos, invenciózus, precíz programzenéjével. A lib- rettistának, T. Gautier-nék is si­kert hozott az 1841-es párizsi ős­bemutató — ünnepelt balett-szö­vegíró lett az esztéta és kritikus. Egyetlen esztendőt sem kellett várni, s Pétenvárott is színre ke­rült a parasztleány és az álruhás gróf reménytelen szerelmének ro­mantikus története. A maradandó érvényű koreográfián éppúgy ott­hagyta ujjlenyomatát Jean Car- ralli, John Ferrot, míiínlt az utóbbi tanítványa, az egyik legjelesebb táncművész, Marius Petipa. Vala7 hányán részeséi annak, hogy a Giselle a mai modern színpadok­nak is keresett, szeretett és nép­szerű darabja. Realitás és álom, valóság és fantázia kettős szerepén zajlik a Giselle cselekménye. A régi pa­raszt fiú közösségében aratóümne- pély sokadalmában, erdei vadá­szaton egyrészt, temetői árnyak, holdfényes, kísértetjárta éjsza­kában másrészt. Tézis és antité- zis harcából mégis a szerelem le­győzhetetlen erejének hangjait véljük kihallani. Romantika — micsoda ósdi ki­fejezés, minő túlhaladott érzésvi­lág, mlily idegenül csengő tarta­lom. A szegedi fellépéseken mi­csoda ízlés, visszafogottság, tar­talmas érzelem, emberi mélység: a romantika újbóli, ki tudja há­nyadik diadala. Lehántották a ro­mantika minden túlkapását, a szi­rupot, az érzelgősséget, a lihegést, a mesterségesen fölsziitott meg' nyilvánulásokat. S a felszín alatt föltárulkiazott a mély, a mesteri jellemek karakteres rajzolata, a pontosan kidolgozott szituációk egymáshoz kapcsolt láncsora, a hajlékony és keresetlenül egysze­rű táncok pompája, az érzelme­sen szép, őszinte líra, a mérték­tartó és mégis plasztikus táncok míves rajza, a kimunkált drama­turgia. A Dóm tér sajátos adottságai­hoz készült a díszlet — Igor Iva­nov munkája. A lehető legegy­szerűbb módon elhelyez néhány díszletelemet, s megteremti kör­nyezet és mű, ítér és tánc ritkán látható nagyszerű szintézisét, A Szegedi Szimfonikus Zeneikar — néhány leningirádi művésszel megerősítve — Viktor Fedotov karmesteri pálcája nyomán alá­zattal, őszinte lelkesedéssel és ki­hallható precizitással tolmácsolta a balett színes, karakterekben gazdag zenéjét. A balettkarok mindig is különleges élményekkel ajándékozzák meg a nézőket, vonzerejük épp a táncosok pre­cíz együttmunkálkodása, szinte hihetetlen, érzékenysége. Az est fénypontjai a szólisták voltak. Szinte kifakulnak a jelzők: töké­letes technikai biztonság, iskolá­zottság, mély emberi átélés, zene és tánc harmonikus egysége. Az, hogy anyanyelvi fokon ismerik és interpretálják a klasszikus orosz balett minden elemét, ismét nem mond eleget. Talán ha úgy fogal­mazunk, hogy költői fokon tolmá­csolják Giselle történetét, köze­lebb járunk az igazsághoz. Min­den szólista elkápráztatta a kö­zönséget, de különösen a kettős szereposztás főszereplőinek, a Gi- selle-t táncoló Irina Kolpaková- nak és Galina Mezencevának, va­lamint az Albertként föllépő Szergej Berezsnojnak és Konsz- tantyin Zaklinszijnek voltak olyan pillanatai, amelyeket sohasem fe­lednek azok, akik látták a szege­di bemutatót. A vasárnapi koncertműsor a szépség diadala volt. A Chopi- niama, a Párizsi Notre Dame rész­lete, A hattyúk halála és a Pa- quita dávertimentója elkápráztatta a közönséget. MAGYAR HIBRIDNAPRAFORGÓK A napraforgó-vetésterület hoz­závetőleg nyolcvan százalékán hibrideket termesztenek; ezekkel váltották fel a kisebb hozamú, alacsonyabb olajtartalmú koráb­bi fajtákat. Hosszú éveken át a külföldi hibridek voltak az egyediuralkodók, a hazai nemesí­tés ezen a területen keveset hal­latott magáról. Újabban azonban a napraforgó-nemesítésben is megtörtént az áttörés: egyszerre két új hibridet vehettek termesz­tésbe a gazdaságok. A Takarmánytermesztésd Ku­tató Intézet iregszemcsei szakem­berei állították élő az IBH 166-ot, tízéves munkával. Az ellenőrző vizsgálatok szerint olajtermelé­se meghaladja a kísérleti kont- roiinövényekét, s előny*, az is, hogy kelése és kezdeti fejlődése gyors, egyenletes. A szakemberek szerint kevésbé jó talajokon, is megfelelő eredményt ígér, mi­után agronóimiai tulajdonságai kifejezetten kedvezőek. A másik hibridet, a Napszi­rom GK-t, a Gabonatermesztési Kutató Intézet Szeged-kiszombori nemasítői jelentették be. Munká­jukat 1968-ban kezdték. Tenyész­ideje 120—122 nap, ezzel a kö­zépérésű csoport legkorábban be­takarítható hibridjének számit. A közismerten nagy olajtartal­mú külföldi hibridekkel szintén felveszi a versenyt, s így az ipar is szivesen fogadja majd. Termesztési tulajdonságai szin­tén kedvezőek; különösen nagy­ra értékelik, hogy tenyészldejét a különböző évjáratok hatásai gyakorlatilag nerit befolyásolják. Az idén mindkét hibridet 10— 10 hektáron szaporítják, jövőre nagyobb mennyiségben áll majd a gazdaságok rendelkezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents