Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-14 / 165. szám

1983. július 14. • PETŐFI NÉPE • 3 RENDHAGYÓ AJÁNLAT Emlékidéző veteránok Nyár a Duna mentén Ha Bács-Kiskun megyei üdü­lésről esik szó, mindenekelőtt Szelíd. Soltvadkert, Tőserdő vagy Kunfehértó jut az eszünk­be. Pedig e hagyományosain nép­szerű pihenő- és kirándulóhelyek mellett számos más területe van megyénknek, ahová érdemes el­látogatni. Annál is inkább, mi­vel egyre **több panaszt hallani, hogy a jó nevű vízparti turista­központok — különösen szezon­ban — zsúfoltak, így az ideérke­zőknek különböző problémákkal kell számolniuk. Az ötvenegyes főútvonal mentén sorakozó — Solttól északna fekvő — települé­sek nyári ajánlata színes, tartal­mas. Tass. Szalkszentmárton, Du. navecse. Dunaegyháza és Solt üdülési, pihenési lehetőségei és kulturális kínálata megérdemli a figyelmet. Fürödni — lehet! Mindenekelőtt, a strandokról néhány szó. A második világhá­ború előtt, ez a dunai partszakasz országos hírű üdülő- és idegenfor­galmi központ volt. A folyami személyhajózásnak köszönhetően olcsó, úgynevezett „filléres” jára­tok hozták a közönséget — legin­kább — Budapestről, de nem volt ritka a győri, esztergomi, vagy szentendrei vendég sem. A folyam itt kiszélesedik, sodrása lassul: strandoláshoz, vízisporthoz igen alkalmas. A part mentén sport­telepek, parkok, csónakházak és vendéglők épültek. Híres volt a vecsei és a solti halászlé is. A szi­geteken táborok épültek vallási felekezetek által működtetett if­júsági szervezetek pénzén. A háború szerencsére nem rom­bolt, pedig stratégiailag fontos átkelőhely volt a terület északi részén. A romlást a folyamszabá­lyozási munkák okozták. Az árvi­zek — 1944-iben és 1956-ban — arra kényszerítették a hatóságo­kat, hogy végig a part mentén erős, megbízható gátat húzzanak, és a Duna medrét is szabályozni kellett. Dunavecsén például a partvédő kőhányások vagy „sar­kantyúk” miatt, új strandot kel­lett kijelölni. A nagy energiát föl­emésztő munkák hatására több sziget is eltűnt, mert part felőli ágát elfszaposították. Persze, nemcsak a romlásról szól az emlékezet. A hatvanas évek elején kezdett kiépülni, be­népesülni a ma már a megyeha­táron kívül is jól ismert üdülő- terület, a tassi Kis-Duna és a Kiskunsági öntözőcsatorna leá­gazásának környéke. (Népszerű a strandja, amely tiszta és csen­des vizével a helyreállított zsilip­nek köszönhetően ma is sok-sok fürdeni vágyót hív ide.) A dunai szabad strandok a hetvenes évek végén kezdtek új­ra látogatottá válni. Ma talán leginkább a dunaegyházit lőhet ajánlani, amely a solti szigetnél a Kis-Duna-ágon, nagyszerű kör­nyezetben fekszik és könnyen megtalálható. Az ide érkezőket — a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság Duna-ártéri kiren­deltsége parképítő buzgalmának köszönhetően — fölszerelt, ki­épített parti pihenőhely fogadja: szalonnasütő, esőbeálló, sok-sok pad és asztal. Múzeumok, hangversenyek Mivel nyáron is gyakoriak az esős, borús napok, és a „napból is megárt a sok”, ajánlatomat egyéb programlehetőségekkel folytatom. Az említett települések közül három neves irodalmi emlékhely. Szalkszentmártont és Dunavecsét Petőfi Sándor neve, és megmaradt emlékhelyei teszik ismertté az irodailomöarátok előtt, Apostag határában pedig Nagy Lajos Kos. suth-díjas prózaíró született (ép­pen száz esztendeje). Mindhárom helyen emlékmúzeum várja az irodalombarát zarándokokat. Ter­mészetesen a géniuszok helyi vo­natkozású emlékein kívül a kör­nyék történelmével kapcsolato­san is gazdag anyag szolgálja az ismeretszerzést. Kiemelkedő je­lentőségű a szalkszentmártoni múzeum néprajzi és ipartörténe­ti kiállítása, valamint a dunave- csei múzeum római kori lap id á- riuma (kőtára). A helybelieknek és a vendégek­nek a környék művelődési házai és múzeumai szerveznek nyári, szabadtéri előadásokat. Hagyomá­nyuk van a szalkszentmártoni ..Múzeumkerti Hangversenyek­nek”, amelyeknek előadói a ma­gyar vokális zene legrangosabb képviselői közül kerülnek ki. Du­navecsén:, a főtéren „Nyáresti Muzsika” címmel több kamara­együttes, katona zenekar, vala­mint nyári színház mutatkozik • A dunavecsei Petőfi-emlékmú- zeum udvara. be ez évben is. Ideális környezet­ben, a tassi művelődési ház park­jában, rock- és papzenekarok vendégszerepelnek júliusiban. Lovasiskola és kishajó Az említetteken túl számos más, speciális program szervezésére is mód van. Neves szakemberek irá­nyításával lovasiskola működik a solti Meleghegy lábánál, a helyi Szikra Termelőszövetkezet ma­jorjában. A Duna, a mellékágak, valamint a területen levő bővi­zű csatornák a horgászoknak ígér­nek izgalmas zsákmányszerzési lehetőséget. És még valami: a dunavecsei hajóállomásról kishajójárat in­dul naponta Dunaújvárosba, ahonnét — a város történelmi és ipari nevezetességeinek meg­tekintése után — átszállással, újabb útra indulhatunk, mégpe­dig: szárnyashajóval Budapest­re, Esztergomba, Visegrádra és Szentendrére, vagy — kishajóval — a soroksári Duna-ágon Tass­ra, Ráckevére és Dömsödre. Mindezek után,, végezetül, a szálláslehetőségekről és az uta­zásszervezésről néhány szó. Kem­pingezésre a strandok mellett van lehetőség. Szálloda Tasson van, fizetővendég-szobák bé­relhetők Solton és Dunavecsén. Ha valaki további információ­kat szeretne, keresse a kalocsai IBUSZ-irodát, vagy annak duna­vecsei képviseletét. Jó nyarat a Duna mentén! Ádám István • A dunaegyházi strand és környéke. BORISZ KUDRJAVCEV: Új munkaerő JOGI TANÁCSOK A rendszeres szociális segélyről Egyetem után egy tervező­irodába kerültem. — Tennivaló az van nya­kig — fogadtak örömmel —, szakemberszükség van. Ülj asztalhoz! Vedd elő a ceruzád! Hegyezd! Rajzolj! Asztalhoz ültem, telővettem a ceruzám. — Ne erőltesd magad — mondta valaki. — Gyerünk! Kimentünk. — Ne légy hülye, mit stra- pálod magad!? Bólintottam, visszatér­tem, elővettem a ceruzám. — Rágyújtunk? — kérdezte valaki a hátamat tapogatva. — Hát ha nem sokáig tart... — Mit mondott neked az előbb Vilkin? — Hogy ne törjem annyira magam. — A szemét! Este kérj szót az értekezleten .. . Bólintottam, visszatértem a helyemre, elővettem a ceru­zám. — Menjünk ki egy kicsit — szólt Vilkin. — Miket mon­dott neked az előbb Koliskin? — Hogy este kérjek szót ellened az értekezleten. — Nyugalom! — kiáltott Vilkin — ás beszaladt a mos­dóba. Visszatértem az asztalom, hoz, elkezdtem rajzolni. — Elég az ücsörgésből — szólt Koliskin — gyerünk ki! De gyorsan!. .. Bólintottam. Az ajtó előtt egy kis susmus, majd Koliskin és Vilkin ordibál. Aztán en­gem hivatnak. Az igazgatóhoz. — Ide figyelj — szól a diri —, te itt új fiú vagy, nem árt tudnod: ne keverd a kártyái­dat! — Méghogy én keverem?! De hiszen ők ... Visszamentem, leültem a helyemre, rajzolni kezdtem. — Na, ebből aztán elég! — kiálltott Vilkin. — Velünk jössz! — paran­csolta Koliskin. Kimentünk. — Miről beszélt veled a di­ri? — kérdezték szinte egy­szerre. — Hogy ne avatkozzam semmibe. — Micsoda balfácán ez a góré! Tökfej! — méltatlanko­dott Koliskin. És karrierista! — toldotta meg Vilkin. Visszamentem a helyemre. — Hé, maga új fiú, az igaz­gatóhoz! — szólt bg a titkár­nő. — Mit mondott neked Vil­kin és Koliskin? — kérdezte a főnököm. — Hogy maga egy tökfilkó, egy... — Elég! — ordított a főnök. — Es te ezt elhiszed? Nos, nem akartam erről szólni, de jobb, ha előre tudod: Vilkin egy lógós, Koliskin intrikus, de olyan, amilyet a föld még nem hordott a hátán. Szerin­ted mit csináljak velük? Mondjak fel nekik? Bólintottam, visszatértem a helyemre. — Rád várunk! — szólt Ko­liskin, miközben Vilkin ki­dobta a ceruzámat az abla­kon. Kimentünk. — Miről beszélt veled a di­ri? — Arról, hogy maguknak fölmondjon-e. — Hát ezt sejthettük vol­na — kiáltottak egyszerre —, és rohantak az igazgatóhoz, engem is magukkal vonszolva. — Ezek szerint mégisdsak? — kérdezte az igazgató. — Üjfent kevered a lapjaid? Ezért jöttél ide? Intrikálni? — Dolgozni! — kiáltottam. — Természetesen dolgozni! — Nem úgy nézel ki — je­gyezték meg Vilkinék. — Mindenesetre, még adok egy kis próbaidőt — enyhült meg az igazgató. — Aztán majd meglátjuk ... Visszamentem a helyemre, leültem, megmarkoltam a ce­ruzát. — Ne izgulj — szólt halkan Vilkin. — Gyere, mondok va­lamit. Nem mentem. — Hová hívott Vilkin, mit akart mondani? — érdeklő­dött suttogva Koliskin. — Gyere, elmondhatod ... Nem mentem. Am ők mind­ketten rohantak az igazgató­hoz. — Helló, új fiú! — szólt be a titkárnő. — xGyerünk az igazgatóhoz! Nem mentem. Sehová se mentem. Ültem és dolgoztam. — Hagyjanak! — kiabál­tam. — Hagyjanak békén! Estére elbocsájtottak: ösz- szeférhetetlenségért, utasí­tásmegtagadásért, elégtelen munkateljesítményért. (Fordította: Baraté Rozália) A társadalombiztosítás új for­mái lehetővé teszik, hogy idős ko­rára senki ne maradjon ellátatlan. De a hatvan-hetven évesek kö­zött ma még sokan vannak olya­nok, akik nem tudtak gondoskod­ni öreg napjaikról, mert magán- gazdálkodók voltak, vagy asszo­nyok lévén, a sok gyermek any- nyira elfoglalta őket, hogy nem tudtak munkaviszonyt létesíteni. És közéjük tartoznak mindazok, akik valamilyen oknál fogva nem szereztek elegendő szolgálati időt. A szociális gondoskodás számta- Jan formája lehetővé teszi, hogy ezek az emberek se nélkülözzenek. Itt van mindjárt a rendszeres szociális segély. Az a személy kap­hatja, aki munkaképtelen vagy rokkant. Ez önmagában azonban nem elégséges feltétel. A segélyt kérelmezőnek rászorulónak kell lennie. Rászoruló pedig az, akinek keresete vagy bármely más for­rásból származó jövedelme olyan alacsony, hogy nem éri el a mun­kaviszonyon alapuló özvegyi nyugdíj mindenkori legkisebb ösz- szegét. (Ez az idén 1700 forint.) Ez a mindenkori jelző arra utal, hogy ez az összeg minden eszten­dőben változik, hiszen évenként emelik a nyugellátásokat. Még egy fogalmat kell tisztázni, az öz­vegyi nyugdíj összegét. Ez mint tudjuk, az elhunyt házastárs nyug­díjával nem azonos összeg. Annak csak a fele. Az előbbieken kívül még felté­tele a rászorultságnak az is. hogy a segélyt kérelmezőnek ne legyen vagyona, amely létfenntartását biztosítani tudja, se tartásra kö­teles és képes hozzátartozója. Az az anya, akinek a gyerekei élnek, és képesek anyjuk tartására, saj­nos hiába fordul a tanácshoz rend­szeres szociális segélyért. Az ő „nyugdíja, segélye” ott van a gye­rekei pénztárcájában. Munkaképtelennek azt kell te­kinteni, akit az Orvosszakértői In­tézet területileg illetékes I. fokú orvosi bizottsága annak minősít. A rokkantság feltétele a legalább 67 százalékos munkaképesség­csökkenés, amelynek megállapítá­sa ennek a bizottságnak a hatás­körébe tartozik. Egészségi állapo­tától függetlenül illeti meg a szo­ciális segély azt a nőt, aki hat­vanötödik, és azt a férfit, aki a hetvenedik életévét betöltötte. Ebben az esetben .a jogosultság anyagi feltételeit kell csak bizo­nyítani, az orvosi bizottság javas­lata nem szükséges. A rendszeres szociális segélyt nemcsak a rászoruló kérelmezheti, hanem minden olyan állampolgár felhívhatja az illetékesek figyel­mét, akinek tudomása van nélkü­löző (és a fent említett feltételek­nek megfelelő) idős emberről. A szociális segélyt mindig az állandó lakhely szerint illetékes tanács szakigazgatási szerve álla­pítja meg. Határozathozatalát megelőzi a már említett igazolá­sok (jövedelmi viszonyok, munka- képesség) megtekintése és a kör­nyezettanulmány. Ez utóbbi a tar­tásra kötelezettek környezetére is kiterjed. Mennyi lehet a rendszeres szo­ciális segély összege? Ez attól függ, hogy a rászorulónak magá­nak mennyi bevétele van havon­ta. Mert előfordul, hogy nyugdíj nélküli idős emberek sincsenek teljesen pénz nélkül. Például ki­adhatják albérletbe lakásuk egy részét, vállalkozhatnak különö­sebb gondozást, felügyeletet már nem igénylő gyerekek körüli te­endőre. (Fbédmelegítés, kísérés az iskolából stb.) Ezt a jövedelmet is figyelembe kell venni a szociá­lis segély folyósításánál. Ezek a jövedelmek egészíthetők ki a min­denkori legkisebb munkaviszo­nyon alapuló özvegyi nyugdíjra, amelyről már szóltunk. Előfordul, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő ház­tartásában olyan felnőtt ember él, aki önmaeát ellátni nem tudja. Az ő tartására éppen a szociális segélyre jogosult lenne köteles. Ilyen esetben kiegészítő se­gélyt lehet megállapítani, amely a teljes összegű segélynek legfeljebb 50 százaléka lehet. Dr. Kertész Éva A kecskeméti városi pártbi­zottság, összhamgbam a Politikai Bizottsága 1971. júliusi határoza­tával, 1979. szeptemberben mun­kacsoportot hozott létre a párt- és munkásmozgalmi veteránok életútjának, emlékeinek össze­gyűjtésére. A munkacsoport tag­jai egyénenként felkeresték a ve­teránokat és hangszalagra rögzí­tették az emlékeket idéző beszél­getéseket, írásos feljegyzéseket ké­szítettek. Olyan emlékanyagot ad­tak át a pártbizottságnak a há­roméves munka eredményéként, amelyről felidézhető a mozgalom idős harcosainak hősies helytál­lása és az emberibb életért foly­tatott szívós küzdelme. Az anyaggyűjtés során szerzett áltailános tapasztalatok azt mutat­ták, hogy a felkeresettek eltérő életkoruk, egészségi állapotuk, az osztályharcban elfoglalt helyük és politikai felkészültségük ellenére azonosaik voltak a következőkben: Lenyűgöző volt az a hit és ra­jongás, ahogyan a pártról és az eszméről — amelyre életüket tet­ték fel —, beszélték. Őszintén örültek, hogy őket a pánt saámon- tartja, szükség van a visszaemlé­kezéseikre, tapasztalataikra. Le­higgadt és nyilván többször vé­giggondolt összegzésük mentes volt a szélsőségakfől, mértéktartó bölcs optimizmusuk hatása alól nem tudta kivonni magát a hall­gató. Makacs következetességgel, sok esetben fárasztó többletmun­kával gyűjtötték össze az átélt események emléktárgyait, s eze­ket soha nem a saját magúik iga­zolására, önös érdekből tették. Az előkerített fényképek, iratok, tár­gyak egy munkásmozgalmi em­lékgyűjtemény, vagy múzeum lé­tesítése esetén felhasználhatók le^ hetnének. Mindannyiunkban él a gondolat, hogy az értékes emléke­ket meg kellene menteni az elkal- lódástól. Sok idős harcos megerősítette, ha szükség van a munkájukra, készek a pártmegbízatások telje­sítésére. Egyébként is a többsé­gük tevékeny, okosan szervezett magánéletet él, részt vállal lakó­területének közéleti munkáiból, környezetükben megbecsülésnek örvend. Jó néhány esetben úgy találtak rájuk, hogy a szomszéd­ság igazított el hozzájuk. Mind­annyian őszinte örömmel beszél­tek a városi pártbizottság által szervezett találkozókról, a kirán­dulásokról, amelyeken egymással találkozhattak, s évente eljuthat­tak lakókerületükből hazánk tá­volabbi tájaira is. Néhány olyan tapasztalat, ame­lyet az eltérő körülmények rová­sára kell írni: Az ország és a párt életének különböző helyein tevé- kenyekedve elsősorban azokat az eseményeket ismerték meg, ame­lyek életünk akkori szintjéhez kötődtek. A felszabadulás előtti illegális, vagy félillegális —, de mindenképpen fegyelmezett — mozgalmi munka, esetenként nem kedvezett a tények és az esemé­nyek szükséges összekapcsolásá­nak. Az emberi emlékmegőrzés és differenciálóképesség külön­bözősége miatt egyik elvttárs ezt, a másik azt az eseményt őrizte meg, élethűbben tartotta számot­tevőbbnek. A megyeszékhelyen élő veteránok (részben kecskemétiek, részben máshonnan származtak ide. A kecskemétiek is bejárták az országot, sőt külföldre is elju­tottak, így a tapasztalatok, em­lékek túllépnek a megye közigaz­gatási határain. Sok adat rögzí­tésre került az ország más me­gyéjének, városának múltjából, mozgalmi életéből: igen sok anyag gyűlt össze a főváros peremkerü­leteinek —, Kispest, Erzsébet, Új­pest — forradalmi múltjából. A gyűjtés során nem akarták előre megfogalmazott kérdésekkel a beszélgetést megmerevíteni. Ki-ki maga határozta meg, miről kíván beszélni, s csak segítő szán­dékkal hangzott el közbekérdés. Ezért az anyagok őrzik a beszélő stílusát, rendszerezőképességét és hangulatát. Ezzel a módszerrel biztosítani tudták a beszélgetés oldottságát, természetességét. Az összegyűlt anyagból — ha vázlatosan is — kitűnik, hogyan indultak az életutak, milyen okok vezettek a munkásmozgalomhoz, milyen történelmi események ré­szeseit tisztelhetjük a köztünk élő veteránokban. Hasznos lenne, ha a kecskeméti munkásmozgalom­mal foglalkozó kutatók, történé­szek is felfigyelnek ezekre a visszaemlékezésekre. A Központi Bizottságnak az agitációs és propagandamunkáról a közelmúltban hozott határozata többek között szól a szocializmus történelmi küldetésébe vetett bi­zalom megszilárdításáról, a szo­cialista hazafiság és internaciona­lizmus erejének terjesztéséről . . . Ezt jól segítheti az előző nemze­dék jó szándékú visszaemlékezé­se, a hajdani harcok felidézése, emlékek rögzítése, rendezése és felhasználása. Közhely, de igaz, hogy ami az egyik nemzedék szá­mára megélt eseménysorozat, vé- gigküzdött harcos időszak, az utánuk következők számára ta­nulmányi anyag, történelem. Em­lékeik, elbeszéléseik, bölcs taná­csaik felhasználásának, elemzésé­nek eredménye lehet az új nem­zedék helytállása, helyesebb érték­ítélete és jövendő útjának egye­nesebb és világosabb kijelölése. Segít megismerni az eddig meg­tett utunk eseményeit, állomásait és segít eligazodni a jelenben is. Hernek László és Sebő Gyula A biztonságosabb bányászatért Űj diszpécserközpontot helyez­tek üzembe a Mecseki Szénme­dence komlói Kossuth bányaüze­mében. Létrehozására azért volt szükség, mert a berendezés előd­jét annak idején egy olyan föld alatti munkahelyre telepítették, — amelynek körzetében a terület feketekőszén-kincsének teljes ki­aknázása végett rövidesen elkez­dődik a megszűnő régi aknák pil­léreiben lekötött szénvagyon ki­termelése, s»az új bányászati elő­írások szerint a diszpécserközpon­toknak a felszínen kell működ­niük. A korábbit felváltó korszerű műszerállomásra gyújtószikra­mentes kábelrendszeren érkeznek az érzékelő szerkezetek jelzései a bányaüzem fejtéseinek levegőösz- szetételéről, a főszellőztetők, a villamos berendezések és kapcso­lók üzemállapotáról. A négyszáz integrált áramkörrel, hatszáz vi­lágítódiódával felszerelt központ önműködően rögzíti a 34 kilomé­ter hosszúságú vágatrendszerből befutó adatokat. A veszélyes hely­zet kialakulására utaló fény- és hangjelzésekre két kezelője azon­nal. gombnyomással válaszolhat, s például egész bányatérséget men­tesíthet a villamos feszültség alól. A diszpécserközpontot a Kossuth bányaüzem saját műszaki kollek­tívájának szakemberei tervezték meg és szerelték fel. A bányászkodás biztonságát nö­velő műszerparkot a közeljövőben korszerű riasztórendszerrel bőví­tik ki, s megteremtették a számí­tógépes adatelemzés feltételeit is. A berendezés hozzákapcsolható a jelzéseket összegyűjtő és a legész- szerűbb közbeavatkozási módszert pillanatok alatt kiszámító kompu­terhez. (MTI) A cukorgyárak készülnek a szezonra Az ország 12 cukorgyárában megkezdődött a felkészülés a szep­temberben kezdődő szezonra. A majdani szállítási csúcsok enyhí­tésére már most gondoskodnak a cukorgyártáshoz nélkülözhetetlen segédanyagokról, így többi között beszerzik a kokszot, a mészkövet. Legtöbb helyen a szerelő-karban­tartó brigádok tevékenykednek ezekben a napokban, felújítják a gépeket, hogy a szezonban minél nagyobb biztonsággal működjenek a berendezések, minél kevesebb legyen a géphibából adódó kiesés. A legrégebbi cukorgyárban, az ácsi üzemben újakkal váltják fel az elöregedett gépek egy részét, és folytatódik a szerencsi gyár re­konstrukciója is. A termelés költ­ségeinek csökkentésére olyan mű­szaki megoldásokkal próbálkoz­nak, amelyekkel az energia jelen­tős része megtakarítható. így pél­dául a szerencsi üzemben kéve- sebb energiát igénylő főzőautdma- tákat szerelnek fel. máshol a kokszról földgáztüzelésre .t?H*ek át. A rekonstrukciók, felúflMSók. * során bővül a kapacitás is, az lRén ' a tavalyinál 5 százalékkakfíÉBSl) -.... cukrot állíthatnak majd eie^ tan- . ponta. A gyárakhoz befutó jelzések szerint kedvezőek a terméskilátá­sok. A meleg, száraz tavaszi na­pok ugyan megritkították a vetést, a júniusi esők azonban meggyor­sították a répa fejlődését, s így amennyiben az időjárás nem szól közbe, az idén is megterem a jó színvonalú hazai ellátáshoz szük­séges cukorrépamennyiség. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents