Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

1983. július 13. • PETŐFI NÉPE $ % l A TANYÁK ÉS A TURIZMUS - A SZALKSZENTMÁRTONI FALUKÖZPONT - BONTÁS HELYETT FELÚJÍTÁS KUNSZENTMIKLÓSON Lesz harmadik kötet is! Sokan kétségbe vonták az 1980- ban kiadott Bács-Kiskun megye népi építészete című kötetnél az 1-es sorszámot. Félő ivóit, hogy a kezdeti lelkesedés fogytával a B ÁCSTERV ifjú szakemberei nem vállalkoznak újabb kiad­vány összeállítására. A napokban elkészült második kötet (szer­kesztője Vas Tibor) főként szín­vonala. a folyamatosság ígéretét fejezi ki. Lesz harmadik és so. kadik kötet, mert tennivaló van bőven és remélhetően újabb és újabb építészek vizsgálják, hogy miként hasznosíthatók napjaink­ban a népi építészeti emlékek. Semmi csodálnivató nincs azon, hogy e kiadvány szerzői dolgozatuk tárgyát szűk szakmai szempontokból vizsgálják. Min­den építészeti alkotás feltételezi és kifejezi korát, természeti és társadalmi környezetét. Nyilván­való, hogy a hasznosításnál is fi­gyelembe kell venni a megválto­zott funkciót, a módosult körül­ményeket. Már a bevezető tanulmány — címe Régi és új lehetőségek a népi építészet turisztikai, idegen­forgalmi hasznosításában —■ iga­zolja, hogy a szerző, Markolt László is ezt a felfogást vallja. Részletesen kitér a kiskunfélegy­házi Lenin Termelőszövetkezet bugaci idegenforgalmi tevékeny­ségére. Az itteni tervekre és ta­pasztalatokra hivatkozva így összegzi mondandóját: „A népi építészet és a fellendülőben le­vő falusi turizmus,, idegenforga­lom kapcsolata eredményesen szolgálhatja nemcsak a pihenni, kikapcsolódni vágyó embereket, de jó eszköze lehet a hasznosí­tásnak, megőrzésnek is. Nagyon tanulságos és elgondolkoztató Boros Pál tömör fejtegetése: egy szalkszentmártoni munka kap. © A volt Buzsik-csőszház, most a Kiskunsági Nemzeti Park ven­dégháza. csán azt érzékelteti, hogy az igé­nyek és a lehetőségek, a napi és a távlatosabb érdekek szorításá­ban milyen keservesen szűk a tervező cselekvési köre. Olykor — mint a szalkszentmártoni falu- központ építésénél — csak az ellentmondások feloldására vál­lalkozhat. Kerner Gábor, az Or­szágos Műemléki Felügyelőség tudományos kutatója a bajai bu. nyevác tájházat írta le érzékle­tes szakszerűséggel. A kecskemé­ti zöldségeskerti öntözőkutakról pontosan tudósított Miklós Jó­zsef. A kunszentmiklósi Tóth- kúria műemléki felújításáról Farkas Gábor Ybl-díjas építész számolt be. Az egész kötet mot­tója lehetne tanulmányának zá­ró mondata: „Egy műemlékekben szegény tájon a felelőtlenség vádját viselhetnék sokan, ha a kúria sorsa nem az ismertetett folyamatban rendeződne, mert történelmünk tárgyi értékeit nem helyettesíthetjük semmivel!" A Bács-Kiskun megyei Tanács sokszorosító üzeme bebizonyítot­ta, hogy viszonylag olcsón előál­lítható kiadvány is lehet ízléses, tetszetős. —i —r Anyám Virágot veszek az üzletben. — A nagymamának tetszik vinni talán, a temetőbe? — kérdezi egy fiatal nő, akit is­mernem kellene, hiszen a ro­konaim lakásától mindössze ötven méterre van a Virágüz­let. Vagy azért kellene ismer­nem, mert a nővérem tanítót- ta, vagy egy rokonomnak tá­voli rokona . . . Ha az ember jó pár év múlva tér vissza a szülővárosába, minden embert a rokonának érez. — Igen, az anyám sírjára viszem. — Akkor ezt a szál illatos jácintot még hozzáteszem. Ezt én küldöm a nagymamának. Tessék naki megmondani! —' mosolyog a kislány. Vagy ta­lán vőlegénye is van már? Esetleg asszony? — Aa utcában lakott, és , mindig vidám volt. Idáig szo­kott elsétálni az üzletajtóig, be szokott köszönni, és kita­lálta az életemet. — Mert elmondta neki. — Nem, dehogy, hová gon­dol? Semmi hajlamom nem volt nekem soha az ismerke­déshez. Külsőleg minden klap­polt körülöttem, éppen csak úgy éreztem, széthullanak a kapcsolatok, ha hozzám köze­lednek. — Ahá, értem. Mintha szín­házban lenne. A darab szerep­lőivel szinte egyszerre áll talp­ra, a szíve lázad, a keze össze­szorul, de amikor másnap a pult mögé áll, minden homá­lyosabb lesz, mint előzőleg volt... — Nem, nem! — tiltakozott a fiatal nő. — Ne beszéljen ilyeneket. Én szerettem a nagymamát. Tartást adott ne­kem ... S boldoggá tett. — Persze — bólogatok — meghallotta, amikor megdob­bant a szíve, és bemutatott magának egy igazi lovagot. Pe­dig ne felejtse el, nagyot hal­lott a „nagymama”. De látni — látott... •. — Bemutatta a férjemet! Ö látta meg, hogy egy hozzám- illö ' fiatalember simogatja meg minden délután a cicá­I mat. és egyszer behívta az üzletbe, és azt mondta a lo­vagnak: „Megengedem, fiatal­ember. hogy egy szál rózsát vegyen ennek a kislánynak", így kezdődött... Sokszor gondoltam rá, mi volt az anyám titka. Rájöttem. erős volt az anyám. Hozzánk, gyerekeihez is tartozott (fel­nőtt korunkban is rendre írta hozzánk leveleit, akkor is, ha választ se kapott), az unokái­hoz tartozott, a házban lakók- ^ hoz tartozott, az utcában la­kókhoz tartozott. Számára mindenfajta kapcsolat az éle­tét testesítette meg, éppen ezért mindenkit tisztelt. Bölcs volt. ö nem „késekkel” hado­nászott, hogy megvédje, vagy megsebezze magát. A közna­pokon használt szavainkat használta. Akkor is, amikor a legkisebbik fia halt meg. Az unokákra nézett, és szavával a menyét szerette volna megvi­gasztalni: „Kislányom, a gye­rekeknek nagyobb veszteség lenne az anya halála, bele kell nyugodnunk, drágám". To­vábbra is mosolygott, megsi­mogatta a látogatókat — csak ö nem tudott belenyugodni legkisebb gyermeke elvesztésé­be ... Egy hét múlva megkér­dezte ugyan a nővéremtől, hogy totózhat-e. Továbbra is elol­vasta a Sportújságot. 92 éve­sen a virágokat új cserepekbe rakta, mert szerinte a tavaszi szél megsúgta neki: „Vén mat­róna. készülj”. „Hát én készültem ...” — cseng még most is a fülembe anyám szava, magam előtt lá­tom utolsó perceit, mivel neki megadatott, hogy elbúcsúzzék a gyerekeitől. „Isten veletek, drágáim, én most meghalok ..." Így tör­tént. Köznapiam Megölelte a gyerekeit, megcsókolta őket, egyik menyét már csak átölel­ni tudta. „Nagyon erősen szo­rított az anyu!" — csodálko­zott sógornőm. Anyám megszűnt embernek lenni, részesült az emberiség egyik legnagyobb áldásában, a halálban, bennünket pedig itt­hagyott, itthagyta nevetését, a derűjét, s ránk hagyta a mun­ka örömét. A nevetésen kívül talán a munka szeretete volt az anyám másik titka. Nyolc­vanévesen még hidat épített a házunk előtti vizesárokra. Ha a fiai autóval jönnek, meg tudjanak fordulni az utcában. Minden évben maga tatarozta ki a házát; az utóbbi évekbefi a bátyám igyekezett öt meg­előzni. Három éve a nővérem­hez költözött. Nem hiszem, hogy egyetér­tett volna Senecával, aki sze­rint mindazon kétkezi munka, amelyet görbedt testtel és le­felé szegezett pillantással kell végezni, nem éri meg a ne- mesentber izzadságát. Mi volt az Anyám titka? Ne­mes ember volt. Dér Endre FOLYOIRATSZEMLE Pártélet A Pártélet júliusi száma Ííl'-’ emelkedő helyet szentel a tagfel­vételi munkának. Közli a Politi­kai Bizottság erre vonatkozó leg­újabb (1983. június 21-i) határo­zatát. Ehhez kapcsolódik az a beszélgetés is, amelyet a szer­kesztőség Baranyai Tiborral, a KB osztályvezetőjével folytatott a párt belső életéről és munka- módszeréről. Ezt az interjút egé­szíti ki a pártellenőrzés szerepé­ről, hatékonyságáról szóló írás. A párt életszínvonal-politiká­jának fő törekvéseit elemző írás értékes segítséget ad politikai munkánkhoz, hangsúlyozza: tár­sadalmunk nem mondott le ar­ról a kötelezettségéről, hogy gon­doskodjék a megélhetési viszo­nyok javításáról, határozottab­ban érvényesítendő azonban az a követelmény, hogy az életszínvo. nal jobban hasson vissza a gaz­daságra, a termelő tevékeny­ségre. Foglalkozik a lap azokkal a megváltozott körülményekkel, amelyek új helyzet elé állítják a mezőgazdaságot. Béke és szocializmus A Béke a szocializmus eszmé­nye című írásában Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára átfogó ké­pet ad arról a harcról, amelyet a kommunista ipártok, a szocialista országok a békéért folytatnak ma, amikor az emberiség törté­nelmének egyik legbonyolultabb időszakát éli. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára A világot átalakító halhatatlan tanítás cí­mű cikkében a nemzetközi hely­zet elemzése, a szocialista építés­ben e'lért eredmények ismerteté­se alapján méltatja Marxnak és tanításának mai jelentőségét. A válság és az osztályérdekek cím­mel jelent meg William Kashtan- nak, Kanada Kommunista Pártja főtitkárának írása. Naim Ashab, a Palesztinái Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja azt a helyzetet elemzi, amely a legutóbbi izraeli agresszió nyo­mán a Palesztinái fronton kiala­kult. és vizsgálja azokat az új fel­tételeket, amelyek között a Pa­lesztinái forradalom jelenleg fo­lyik. HONISMERET - HELYTÖRTÉNET KECSKEMÉTI UTCÁK. TEREK, VÁROSOK* (II.) A legrégibb elnevezések Már a középkorból ismerünk utcaneveket. Szegeden harmincegyet sorolt föl az 1522-ben kiadott egyházi dézsmajegyzék: Angyal, Árokhát, Balogh, Bánfalva, Bondy, Buday, Csősz, Félszer, Gömböc, Hajnal, Kerek, Kislatrán, Kőégető, Kun, Liza, Madaras, Műves, Nagy, Prédikátor, Sóhordó, Szántó, Szent Dömötör, Szent György, Szent Miklós, Szentháromság, Szentlélek, Szentmihály, Tápé, Tóth, Varga (kétszer). A törökök is -utcánként tartották nyilván az adófizetőiket. Debrecenben a XV. század közepén imár névvel em­legettek házsorokat. Kecskémé-' ten szintúgy. Török összeírások Az 1546-os török adóösszeírás — tudható Mészáros László Kecs­kemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén című tanul­mányából — Nagy, Szentmáriai, Űj, Kozma, Varga, Oskola, Gyü­mölcs utcákat említ. A tizenhat év múlva készített kimutatásból hiányzik az Űj megnevezésű, de addig ismeretlen -nevek js föl. bukkannak: a Körösi, vagy a Szentlőrinci, netán a Bomlik vet­te át ezt a nevet? A ki-váló tudós azt is kiderítette, hogy 1552 után jó néhány szegedi család me­nekült Kecskemétre. Zömmel a Szent Mária utcában teleped­tek meg, de az Új, a -Nagy, a Kozma utcában is építkeztek. Volt köztük diák, ötvös, kovács, faragó, szabó, ács, szappanos, szekeres. Mészáros László kuta­tásai szerint telepesekként tar­tották nyilván őket. Feltűnő, hogy a kecskeméti és a szegedi utcanevek közül csak két azonos (Nagy és Varga) volt. Az 1548-os, tehát a kecskeméti­vel egyidejű — Péter László Sze­ged utcanevei című kötetében is­mertetett — összeírás a Tisza- parti városban is említ Gyümölcs utcát. -Ma már csak találgatható, hogy az ott viruló gyümölcsfák­ra vagy gyümölcspiacra emlékez­tetett-e. Az Oskola elnevezés nyilván ;.az, ebben található, isko­lára utal. A Varga foglalkozást jelölt. A Szentmáriai egyházi jellegű elnevezésnek minősíthe­tő, míg a Körösi, a Szentlőrinci irányt jelölő utcanév. A Nagy is lehet, de az sem kizárt, hogy egy ilyen nevű család lakott ott. Tizedek A köznyelvi megnevezéseket hivatalos iratokban is alkalmaz­ták. így panaszkodott például valaki egy 1679 januári jegyző, könyvben: „Vass Rostha serege jőve nagy csapatval — A kőirös útzára méné sok rosszakval”. A hódoltság korában a városi elöljáróság szigorú rendet tar. tott, mert a legkisebb vétségért súlyos büntetést szabott -ki a tö­rök. Vallási meggyőződésből so­kan úgy vélték, hogy a bűnök miatt sújtja Isten a várost. Köz. érdeket sért, másokat veszélyez­tet, aki vét a -puritán szokások el­len. Több más alföldi település­hez hasonlóan tizedekként tar­tották nyilván, ellenőrizték a pol­gárokat. A XVII. század végén négy tized volt, később hatra, majd nyolcra emelkedett a számuk. „A sánc alakú, mély árokkal kerített, tövisből korcolt sövénnyel védett” városmaghoz tartoztak. A Czollner tér „mögöt­ti” új város, és a Rá vágy 250 esztendeje települt már az árko­kon, a városkapukon kívül mint nyolcadik és kilencedik tized. Később épült az Ürgés, majd a Tabán és a Máriaváros. A Ba-ch- korszakban, az utcarendszer hi. vatalos bevezetésekor tizenegy tizedre tagolódott Kecskemét. Nagyhatalmú utcaesküdtek Az utcai esküdtek szervezete azt tanúsítja, hogy az elöljáró­ság elsősorban általuk érvénye­síttette rendelkezéseit, ellenőriz­tette az utasításokat, a kialakult szokások betartását. Tekintélyes, jó fellépésű embereket bíztak meg a vészterhes időkben nehéz tisztség betöltésével. Az 1677— 1690-es városi jegyzőkönyveket ][ nagykapu n Kiskapu tartalmazó kötet 540. oldaláról ír­ta Hornyik János az „Utca Es- küttinek hiti” című fogadalom szövegét. Sokat elmond felelőssé­gükről, hatalmukról. „Az egy örök Isten, ki Atya, Fiú, Szent Lélek, egy bizony Is­ten, tégedet úgy segéllyen, úgy- áldgyon meg, hogy ebben a te Ucza esküttségedben igazán el­jársz. A gyilkost, paráznát, Tol­vajt, Isten káromlót, ha híreddel lészen, Bíráidnak és előtted járó Gondviselőidnek meg mondod, a kurta korcsmárost is. és az erdő lopót hasonlóképpen el nem szenveded, hanem e szerént mint egyéb akármi vétkest megjelen­teted. Tizedesed mellett minde­nekben igazán eljársz, Tizeded­ben lakó Gazdát. Sellyéit és Ri­deget. kj micsodás életű, meg czirkálsz, és valamikor feles és sereges hatalmasok, akár Törö­kök, akár fölső és alsó magya­rok városunkra jönek. hivatlan a városházához jösz, és -tehetsé­ged szerént mindenekben Biráid mellett mindaddig, valamig szük­ség lészen. híven forgolódol. Is­mét az hamis istállósoka-t, kiben fadgyú, hús, szíj, és egyéb tol- vajlott jószág találtatik. úgy a sellyért. Rideget az hol találta­ik. igazán be mondod, a mellett a lovas és szekeres embereket, kik Innep napon fel alá járnak, szekereznek. el nem szenveded, hanem meg mondod. Isten téged úgy segéllyen.” Heltai Nándor * Részlet a városi tanács ösz­töndíjával készült tanulmányból. Jubilál a szegedi szabadtéri színpad Csupa neves számot jegyezhetnek fel az idén a Szegedi Szabadtéri Játékok statisztikusai. Az ország legnagyobb nyári színháza rendszeresen 50 esztendeje működik; 1983- ban tartja a felszabadulás utáni 25. szezonját. A július 22-én nyitó előadássorozaton köszöntik a felújítás utáni évadok kétmilliomodik nézőjét. Talán Juhász Gyula, Hont Fe­renc sem gondolta, hogy ötle­tük ilyen sikeresen valósul meg. A költő és a színházi szakember az 1920-as évek végétől a Dél- magyarország című lapban egy­mástól függetlenül szorgalmazták az. európai kultúrfesztiválokéhoz hasonló rendezvénysorozatot. Szeged mellett kedvező klímája, földrajzi fekvése, a kor viszo­nyaihoz képest korszerű infra­struktúrája szólt. Alkalmi és ál­landó színtársulatok korábban is rendezlek előadásokat szabad ege alatt — az -időjárás engedélyé­vel. Az állandó játékok szervezé­séért (főként a várható költsé­gek miatt) a város vezetői nem lelkesedtek. Áldásukat az ügyre csak a Fogadalmi templom 1930- as felszentelése után adták. A Dóm téren ugyanis a Nemzeti Színház társulata vendégszere­peit: művészei, vezetői elisme­rően nyilatkoztak tapasztalataik­ról. A Szegedi Szabadtéri Játékok 1933-ban Madách Az ember tra­gédiája című drámájával kezdte pályafutását. Az akkori előadás rendezője Hont Ferenc volt, Évát Tőkés Anna, Ádámot Lehotay Árpád, Lucifert Táray Ferenc játszotta. A drámai műveket ha­marosan zenés darabok követték. A Parasztbecsület 1935-ös bemu­tatóját a zeneszerző Mascagni is megtekintette. 1936-ban a János vitézt, 1937-iben a Háry Jánost, 1938-ban az Aidát és a Turandot- ot láthatta a közönség. A játé­kok sikere, népszerűsége azon­ban (a nosztalgikus emlékeket cáfolva) elmaradt a maiakétól. Egy 1938-as jelentés szerint pél­dául a 15 előadásra és a 2 hang­versenyre kibocsátott 170 ezer belépő közül csak 35 ezer kelt •el. Az István király népe című drámára mindössze 19 né2Ő vál­tott jegyet. Ugyanakkor a felújí­tást követő szezonokban egy-egy előadást átlagosan több mint öt­ezren tekintettek meg. A szabadtéri játékok két évti­zedig csak az egykori nézők em­lékezetében élt. A szegediek még a háborút követő romeltakarítás közben is emlegették a feledhe­tetlen előadásokat. Balázs Béla 1946-ban szívesen felújította vol. na az ünnepi játékokat, de a terv akkoriban csak álom lehetett. Megvalósítására reálisan 1.957- től lehet számítani. Al lebon­tott Kossuth-híd vasszerkezete, a mai nézőtér tartóváza. a Dunán Jugoszláviába,, onnan a Tiszán került vissza Szegedre. A városi tanácsnál arról döntöttek, hogy a játékokhoz ezentúl kulturális programok: kiállítások, hangver. senyek. tudományos konferen­ciák kapcsolódnak. A felújí­tott fesztivál 1959. július 25-én Erkel Hunyadi László-operájával nyitott. A 24 év alatt mintegy 70 szín­padi alkotást mutatott be a sza­badtéri színpad, köztük két ősbe­mutatót: Farkas Vidróczkiját, és Páskandi Kálmán királyát. A mű­vek többsége csak egy-egy nyá­ron került műsorrti. Négy-öt da­rab (János vitéz, Háry János, Bánk bán. Hunyadi László) vi­szont rendszeresen ismétlődik. A Dóm téri színpadon 1959 óta 19 külföldi együttes, 82 kül­földi szólista, 122 hazai énekes és 325 színész lépett fel. A magyar színházi életnek talán nincs olyan kiválósága, aki legalább egy nyá­ron ne szerepelt volna a játéko­kon. Ennek ellenére a szegedi fesztivál mégsem lett olyan or­szágos és nemzetközi rangú, vi­lágszerte ismert, egyedülállóan magas színvonalú, mint amilyen­nek az 1959-es újrainduláskor elképzelték. Mint kiderült, a ter­vek megelőzték a realitásokat. A Szegedi Szabadtéri Játékok nem tudott a gombamód szaporodó nyári rendezvények közül el­sőbbséget élvezni. A gazdasági, a kulturális érdekek inkább egy .sokszínű, pezsgő, nyári színházi kavalkád, mintsem egv kiemelt, reprezentatív intézmény támo­gatása mellett szóltak. Ettől függetlenül az idén Sze­gedre érkező érdekes látványos­ságok közül válogathat a szabad­térin. A kínálat: Madách: Az ember tragédiája; Kodály: Há­ry János; Érkel: Hunyadi Lász­ló. a Leningrádi Balett vendég­játéka, és a Nemzetközi Szakszer­vezeti Néptánc Fesztivál gála­estje. A jubileumi évad az elmúlt fél évszázad méltó folytatásának ígérkezik. II. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents