Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

1983. mli+n. • PETŐFI NÉPE • 3 NAGYOBB ÖNÁLLÓSÁGOT KÉRNEK.A TANÁCSTAGOK Községek társulása Egy kisközség tanácstagi cso­portjának vezetőjével beszélget­tünk a falu orvosi rendelőjében, aJhol főállásban férje mellett ő az asszisztensnő. Arról faggatom: milyen konkrét változásokat je­lentett a település életében, ihogy a falut néhány éve közigazgatá­silag a szomszédos nagyközség­hez csatolták. Pontosabban a fa­lu önálló maradt, csak a tanács­háza költözött a székhelyközség­be. iBeszélgetőpartnerem nem panaszkodik, azt mondja, tulaj­donképpen azóta is segítik, tá­mogatják a települést, sőt a kö­zös áfész, a téesz még a koráb­binál is jobb ellátást biztosít. Az emberek mégsem elégedettek igazán, valahogy többet vártak a közös tanácstól, ha már minden­képpen az egyesülés látszott cél­szerűnek. „Azt gondoltuk, való­ban társak leszünk” — fogalmaz a kisközség tanácstagja, aki tudja, hogy a székhelyközségnek is égető szüksége van a kultúr- házra, az új iskolára, dehát mind­ez nekik is kellene. Akárcsak a vezetékes ivóvíz. A pénz persze kevés, s a fejlesztési lehetősége­ket abszolút igazságosan, min­denki teljes megelégedésére el­osztani szinte lehetetlen. Külö­nösen, ha a társközség tanács­tagjai kisebbségben vannak a kö­zös tanácsban, aligha tudják meg­szavaztatni saját falujuk gyor­sabb fejlesztését. Érthető aggályok Nemcsak egy vagy két község gondjáról van szó: a legfrissebb statisztikák szerint a mintegy háromezer magyar falu közül már több mint 2300 valamelyik közös tanácshoz tartozik, alig 700 községnek, nagyközségnek van teljesen önálló tanácsa. Sokan éles hangon támadják a közigazgatás ilyen méretű kör­zetesítését, ami tulajdonképpen a hetvenes evekben bontakozott ki. A tanács nélkül maradt kisebb falvak lakói elsősorban nem is az ügyintézés centralizálását ki­fogásolják, hiszen, ezen segíthet a helyi tanácsi kirendeltség. Nem kell az ügyfeleknek minden ap­ró-cseprő intéznivalóval a szék­helyközségbe utazni, ha a .ta­nácsiak helyiben összegyűjtik a kérelmeket, panaszokat, s azokat együtt viszik át a szomszédos kö­zös tanácshoz. A Lakosság főleg a saját, ön­álló tanácstgatületet hiányolja, ami ha úgy tetszik jelképes je­lentőségű, az emberek szemében a falu szuverenitásának egyik legfontosabb kritériuma. Az ál­lampolgárok tulajdonképpen ért­hetően aggályoskodnak amiatt, hogy a szomszéd faluban ülésező tanács dönt a településük sorsá­ról, jövőjéről, még akkor is, ha a tanácstagok között saját válasz­tott képviselőik is ott ülnek. Saját anyagi alappal Történtek kísérletek arra, hogy a községi közös tanácsok kihe­lyezett üléseket tartsanak az egyes társközségekben, mintegy ezzel is demonstrálva: olyan te­lepülésszövetségről van szó, amely egyszerre szeretné szolgálni va­lamennyi falu érdekeit, fejlő­dését. Be is vált ez a módszer, közelebb hozta a közös tanácsot a helyi lakossághoz. De az emlí­tett gondok, ellenérzések valódi, érdemleges megoldásáról még mindig nem beszélhetünk. Milyen változásokra lenne szükség? Azt követelni képte­lenség, hogy a kisebb falvakban sorra állítsák vissza az önálló ta­nácsokat, erre nincs is szükség. Az már viszont megalapozott­nak tűnő, jogos javaslat, hogy a társközségek tanácstagjai kapja­nak a jelenleginél lényegesen, nagyobb önállót.ö0ot. így az ál­taluk választott testületet a he­lyi lakosok a falu igazi gazdái­nak tekinthetnék, különösen, ha azt is látnák, hogy van miről dönteniük. Például saját anyagi alappal rendelkeznek a legsür­gősebb fejlesztési gondok meg­oldására, a társadalmi munkák szervezésére, támogatására és még sorolhatnánk. Talán felesleges magyarázni, milyen nagy lendítőerőt jelent­hetne ez a falvak égetően szük­séges fejlesztésében, mennyire megnövelhetné a tanácstagok presztízsét. Lehet vitatkozni azon, hogy a kisfalvak tanácstagi csoportjait községi elöljáróságnak hívják-e, vagy másként. De az nem lehet vitás, hogy szükség van a dön­tési hatáskörök decentralizálá­sára, már amennyire ez a jelenle­gi közigazgatási formák között lehetséges. Közhangulatot alakítanak A tanácstagok szerepe, meg­ítélése alapvetően meghatároz­hatja egy-egy kisebb község po­litikai közhangulatát. Ahol a tanácstag szót tud érteni az em­berekkel, meg tudja magyaráz­ni, miért maradt el egy régóta várt fejlesztés, el tudja fogad­tatni választóival a nehézségeket is — ott nagy valószínűséggel jó a közösségi élet. Amihez persze szükségszerűen az is hozzátar­tozik, hogy a tanácstag intézked­ni is tud választói érdekében, eredményesen képviseli a jogos feltevéseket, sürgeti a reális ja­vaslatok megvalósítását. Még akkor is, ha a tanács története­sen a szomszéd faluba költözött. Ehhez azonban nemcsak köz­életi érdeklődés, politikai ráter­mettség, hanem megfelelő' ha­táskör, intézkedési jogkör is szükséges. D. A. fGldk&jztubős településhálózatunkról és kínai tapasztalataiból Nyilvános ankét a Sajtóklubban Bács-Kiskuinban ás sokan isme­rik Enyedi Györgyöt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját. Falvaink sorsa című kö­tete a nagyközönség. Közép- és Kelet-Euirópa gazdaságföldrajzá- íói készített műve a szakembe­rek körében élénlk visszhangot kel­tett. A településtudományról, vá­rosaink, falvaink jelenéről, jövő­jéről néhány hónapja hat folyta­tásban sugárzott előadássorozatát százezrek hallgatták. Legutóbb 6 tartotta a Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlésének központi előadását. Szerepe volt a Földrajztudomá­nyi Kutatóintézet kecskeméti cso­portjának megszervezésében, köz­reműködik a Bács-Kiskun megyéi lailvak népességmegtartó képessé­gének növelését segítő vizsgálat­ban. Ez ügyben jött néhány nap­ra Kecskemétre. Szívesen vállal­ta, hogy csütörtökön délután fél 5 órai kezdettel a Sajtóklubban találkozik a földraj ztudorpámy, a faluszociológia, a településfejlesz­tés helyi szakembereivel. Beszá­mol külföldi • tapasztalatairól, legutóbbi kínai útjáról is a TIT Bács-Kiskun megyei földrajzi szakosztálya és szerkesztőségünk közös rendezvényén. t. rfi a*. o ./o» * V Megelőzni a bűnt A szocialista, társadalom önvédelme a bűnözés­sel szemben elsősorban nem abban nyilvánul meg, hogy megbünteti azokat, akik megszegik a törvényeket, akik bűncselekményeket követnek eL. Eléggé köztudott, hogy náLuntk a büntetés el­sősorban nevelési célokat szolgál, és csak másod­sorban jelenti az elrettentést, a visszatartást. Ré­gen felismert igazság azonban, ihcgy sokkal na­gyobb és messzebbre mutató célt érhetünk el, ha keressük és alkalmazzuk azokat a módszereket, lehetőségeket, amelyekkel megelőzhetők a bűnel­követések. Arról nincs sízó, hogy az utóbbi — a bűnmegelőző — munka könnyebb, netán kényel­mesebb feladat volna. Sokkal összetettebb, ár­nyaltabb és elmélyültebb, mint a büntetés, s ép­pen e tulajdonsága miatt igényli a társadalom minden szervének és polgárának együttműködé­sét, összehangolt munkálkodását. lÉnnek a felismerésnek a jegyében hívta össze az elmúlt .napokban a megyei .pártbizottság azt az aktívaülést, amelyen a bűnmegelőzési munka hatékonyságának javításáról, a közrend és a közbiztonság fejlesztéséről, az ehhez alkalmas legjobb módszerekről volt szó. A megelőző mun­ka lényeges javításának szükségessége különösen fontos nálunk, Bács-Kiskun megyében, hiszen — ez is eléggé közismert — hosszú ideje itt a leg­magasabb a tízezer lakosra jutó bűnelkövetők száma. Károm óv átlagában — 1980—1982-ben — nálunk tízezer lakosra 140,3 bűncselekmény ju­tott, míg ugyanebben aztidőszakban az országos arány 130,5 volt. Igaz, hogy a társadalmi tulaj­dont károsító bűncselekmények száma az utóbbi öt évben csökkent, de az okozott kár összege 16 millióról 25,8 millió forintra emelkedett. A fiatal­korú elkövetők aránya — szintén öt év alatt — kilenc százalékról tíz százalékra emelkedett. .Ha csupán ezeket a számokat, arányokat vesz- szük figyelembe, máris indokolt és érthető, mi­ért van nagy jelentősége a megelőzésnek. A me­gyei aktíván Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkára, vitaindítójában részletesen elemezte azo­kat a személyi és tárgyi körülményeket, ame­lyek elősegítik, lehetővé teszik a bűnelkövetést. Ezek közül csupán jelzésszerűen emeljük ki például a tudati tényezőt) továbbá azt, hogy nem minden gazdaságban, kereskedelmi vállalatnál, ipari üzemben fordítanak kellő gondot a vagyon­őrzésre, nem tartják be a pénzkezelés írott sza­bályait, felelőtlenség, gondatlanság mutatkozik a nagyértékű tárgyak, berendezések óvásánál. Mind­ezek olyan alkalmat jelentenek a lopásra, sik­kasztásra hajlamos embereknek, ami szinte csá­bítja őket a bűncselekmény elkövetésére. Mint az aktíváról készült tudósításunkban je­leztük: kilencen fejtették ki véleményüket a té­máról, mondták el javaslataikat, észrevételeiket az igazgatásuk, ellenőrzésük, felügyeletük alatt álló gazdaság, intézmény, s általában a bűnmeg­előzés lehetőségeiről. Dr. Fehér Géza megyei rendőrfőkapitány például elmondta, hogy 1978 óta rendelkeznek bűnmegelőzési koncepcióval, s bizonyára ennek is köze van ahhoz, hogy ha nem is csökkent, de stagnál a bűncselekmények szá­ma, aránya. A rendőrség azonban csakis akkor tudja elérni célját, ha az megegyezik a társada­lom, a közösség céljaival, törekvéseivel. Konkrét esetekkel illusztrálta a vitaindítóban is hangoz­tatott vagyonvédelem hiányosságait, gyengesége­it, hozzátéve, hogy gyakran elegendő volna a jobb odafigyelés, némi gondosság ahhoz, hogy meg­előzzék a bűncselekményt Dr. Greiner József, a .megyei bíróság elnöke a bűnözésről mint társadalmi jelenségről beszélt, s elmondta, hogy az ellene való küzdelem csak­is társadalmi összefogással lehet eredményes. Szólt arról, iho,gy a társadalom morális állapotába be­letartozik a jogi, állampolgári fegyelem, s ennek megtartása számonkérhető az emberektől akkor, ha az állam, a párt egyre magasabb életszínvo­nalat, jobb ellátást, nagyobb biztonságot nyújt az állampolgároknak. Erről szólt dr. Bogdán La­jos, a megyei pártbizottság fegyelmi referense is, hozzátéve, hogy a párttagság igényli és vál­lalja a fegyelmet, az erkölcsi és jogt normák kö­vetkezetesebb betartását. Ugyanakkor igényli azt is, hogy e&ek a normák mindenkire egyformán érvényesek legyenek. Magsny Imre, a Kiskunsági Tsz-szövetség tit­kára az ellenőrzés fontosságát hangsúlyozva rá­mutatott a tsz-ekben működő ellenőrző bizott­ságok munkájának fontosságára. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra. hogy egy-egy területen jogilag túlszabályozott az ellenőrzés. Elmondta, hogy a biztonsági berendezések felszerelése .be­ruházásnak minősül, márpedig erre egyre keve­sebb a pénz. Javasolta, hogy költségként szere­peljen. az ilyen berendezések felszerélése, s ha van biztonsági berendezés, az Állami Biztosító alacsonyabb díjtétellel kössön biztosítást. Részt vett és felszólalt az aktíván Kóta'György, a Budapesti Biztonságtechnikai Műszaki Ipari Szövetkezet elnöke is. Részletesen ismertette a szövetkezetben gyártott különféle biztonsági ké­szülékeket, berendezésekét. .Elmondta, hogy gyár­tási skálájuk a kétezer forintos, egyszerű riasz­tótól az egymillió forintos nagy berendezésig ter­jed. A szövetkezet tevékenysége három területre összpontosul: a társadalmi tulajdon védelmére, a. tűzvédelemre és a dolgozók életének, testi ép­ségének megóvására. Tánczios Sándor, a kiskunhalasi Városi Tanács elnöke arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy milyen eredményeket ért el Kiskunhalason a ta­nács például a cigánylakosság tudatának for­málásában, s ez nem elsősorban pénz kérdése. Felvetette, hogy jobb és gyakoribb kapcsolatot kell kialakítani az iskola és a család között. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a ■ tudat- formálásból, a fiatalok neveléséből vállaljon na­gyobb részt az úttörőmozgalom és a KISZ. Dr. Szokgli Gyula, a megyei tanács igazgatási osztályvezetője felszólalásában ismertette a sza­bálysértési eljárásokat. Elmondta, hogy évenként 7—8 ezer ilyen ügyben intézkednek a megyében. Beszélt a .gyámügyi munkáról, a gyerekek egy részének családon belüli veszélyeztetettségéről. A munka természetesen ezzel nem ért véget, pontosabban fogalmazva: a bűnmegelőző tevé­kenység a következő hónapokban, években bon­takozik ki. A megelőzés széles körű munkájának koordinálását, ellenőrzését a párt megyei végre­hajtó bizottságának határozata alapján a megyei és a területi pártbizottságok vállalják. A feladat az, bogy a megelőzésben szemléletváltozás tör­ténjen. Ennek eléréséhez a végrehajtó bizottság szervezési teendőket és intézkedéseket is meg­határozott. Gál Sándor HEMZŐ KÁROLY FOTÓI ® Képek Nemző Károly Vigadó Galéria-beli „Ez a vároa..című kiállításáról. Pótmérkőzés (Részlet) Molnár Tibor, akit mindenki csak „totókirályként” ismer, legnagyobb álma még ma is az, hogy legyen egy saját focicsapa­ta. Egy Molnár Tibor csapata névre hallgató tiszta, korrekt együttes, amelyet ő finanszíroz­na, edzme és menedzselne. Meg lg ieii yoina erre -o, lehe­tősége, mivel van Baján két el- hanyagolt állapotban lévő foci­pálya. Ügy tervezte, hogy ha lesz a totón egy nagyobb nyereménye, akkor megveszi az egyiket, és építtet belőle egy szuper pályát. Aztán a maga tudása szerint ösz- szeválogatna egy csapatot, I ame­lyik a területi bajnokságból i rö­vid idő alatt az NB-I-be emel­kedne. ... * Senki nem tudott ellenállni a pénznek. Megmondom őszintén, az elmúlt három-négy évben nem találkoztam olyan esettel, hogy bárhol, bárki — legyen az játékos vagy bíró — visszautasí­tott volna. Ha mégis nemet mond­tak nekem, az csak azért fordul­hatott elő, mert egy másik to­tózó odament hozzájuk, és töb­bet ajánlott, vagy erőszakosabb volt nálam. Ilyenkor én szép csendben odébbálltam. Véleményem szerint ebben a témában addig úgysem lesz rend, amíg a gyerekek már az úttörő- olimpián olyan morállal talál­koznak, amely a pénz függvénye. A bírókról meg annyit, hogy még a felszerelésüket is nekik kell megvenni, és mérkőzésenként alig kapnak pár száz forintot. Ilyen körülmények között nem volt nehéz rávenni őket, hogy tízezerért azt tegyék, amit én akarok. Ha azt mondtam, hogy haver, most ezt kell csinálni, ak­kor ő csinálta. Addig pedig, amíg az első szá­mú labdarúgó, és mondjuk "a hu­szadik között alig van. néhány száz forint különbség, addig ezt a differenciát máshonnan fog­ják megszerezni. Ez Logikus, és szinte mindenki tudja. Meséltem is egy sztorit itt bent a vizsgálómnak. Magyarország egyik legnagyobb fociszakembe­re, aki jelenleg is edzősködik, be­ment az egyik vidéki szállodába. Ott a portás azt kérdezte tőle, hogy mit csinált a csapata az el­múlt héten, hogyan kaphatott otthon ki egy nála gyengébb egye­sülettől? Erre az edző megvon­ta a vállát, és azt mondta, hogy ezt inkább a két csaipat közép­hátvédjétől kéne megkérdezni, ök biztosan jobban tudják az okát. — ön szerint elég lesz ez a megrázkódtatás ahhoz, hogy va­lami alapjaiban változzon meg ebben a sportágban, és ebben a mentalitásban? — Megrázkódtatásnak bizto­san alapos lesz, de hogy alapvető változást hoz-e, nem tudom. Ha most, ebben az esetben sem sta­tuálnak példát a sportvezetők, akkor megette a fene az egé­szet. Ezt most úgy mondom, hogy tudom, én is megiszom ennek a levét. Persze nem is először. Tud­niillik, volt már egy „totóügyem” 1980-ban is. Az egész úgy kezdődött, hogy magammal vittem az egyik mér­kőzés előtti megbeszélésre azt a kőművest, akivel azon a héten totóztam. Odafelé menet, a ko­csiban kitöltöttem a következő heti totószelvényt. Amikor meg­érkeztünk, akkor én elmentem az aznapi eredményt intézni. Miután visszamentem, az öregnek nyoma veszett. Jó más­fél órát vártam rá, de ő nem ke­rült elő. Ekkor fogtam egy má­sik taxit, és elmentem megbo­rotválkozni. Még most is emlék­szem, hogy a sárga ingem csupa vér lett, mert nagyon siettem. Az öreg pedig csak egy újabb fél­óra múlva került elő. Szóltam neki, hogy üljön be a kocsiba. Nagyon összevesztünk. Kiderült, hogy ö valamilyen csa­varokat keresett a boltokban az­alatt, amíg én neki milliókat. Be­vágtam az ajtót, és otthagytam. És a következő heti tippjeimet, amit ő megjátszott. y 900 ezer forint volt a nyere­mény. És egy per, hogy kit is il­let tulajdonképpen ez. A tárgyalás során a bíró meg­kérdezte tőlem, hogy mit jelent a jegyzetem között az, hogy rep­rezentációs költség? Én pedig megmondtam neki, hogy azokat az összegeket a csapatoknak ajánlottam fel. Általában a gyen­gébbnek azért, hogy nyerjenek. Vagy éppen az edzőknek adtam át, egy noteszlap kíséretében, amelyre azt is felírtam nekik, hogy milyen taktikával győzhe­tik le az ellenfelüket. Mert én akkor már biztos helyről tudtam az ellenfél taktikáját. • A vádlottak a vádirat szerint az alábbi bűncselekményeket kö­vették el: totózótársaságnak vol­tak tagjai, és a totómérkőzése­ket átjátszó labdarúgócsapatok kulcsjátékosait nagyobb ősz- szegek juttatásával olyan .mér- kőzéseredmények biztosítására bírták rá, amelyek nekik — mint totófogadónak — kedvezőek Ivot­tak. A kívánt cél érdekében az elkövetők bűnszövetkezeteket hoztak létre, melyeknek , tagjai tudtak arról, hogy a • mérkőzés- , eredmények befolyásolása a to­tóeredmények érdekében i tör­tént. A bűncselekményeket szer­vezetten követték el. Ügyüket a BRFK vizsgálati osztálya, a Fő­városi Főügyészség, illetve a Tol­na megyei Rendőr-főkapitányság és a Tolna megyei Főügyészség vizsgálta. A KIÚT: ÁTTÖRNI A HAGYOMÁNYOS FORMÁKAT Művelődési otthonok új szerepkörben A művelődési otthonok tevé­kenységének megújításán mun­kálkodó népművelők tapasztala­tait adja közre a Népművelési Intézet abban a kísérleti doku- mentációsorozatbam, amelynek el­ső — Közelítések című — köte­te most látott napvilágot. Az in­tézet munkatársai 1975 óta folya­matosan figyelemmel kísérik az ország különböző területein dol­gozó népművelők munkáját, s párbeszédet folytatnak velük azt ■tisztázandó: mi a szerepük a köz- művelődési intézményeknek a mai társadalomban. A művelődési házak funkciójá­nak újrafogalmazásával kapcso­latos törekvésekről a Népművelé­si Intézet művelődési otthon osz­tályán az MTI munkatársának el­mondották: ma a kultúrotthonok többségének tevékenysége elavult. Programjaikon a látogatók lénye­gében ugyanazokat az informá­ciókat kapják, amelyekhez — ma­gasabb színvonalon — a tévé, a rádió, a sajtó útján — is hoz­zájuthatnak. A neves előadókat a kisebb házak nem tudják megfi­zetni, így gyakran igénytelen hakniműsorokat visznek a közön­ség elé. A klubfoglalkozások ter­jedésének sok esetben a szakem­berhiány szab gátat, hiszen hoz­záértő vezető nélkül hiába pró­bálnak például báb-, fotó-, vagv kézműves szakköröket létrehozni. A kiút: kilépni a megmereve­dett keretekből, áttörni a hagyo­mányos formákat. Eranak egyik módja az, amikor a művelődő csoportok egyesületet alakítanak, így a megfelelő jogi keretek kö­zött tudják érvényre juttatni tö­rekvéseiket, s működésüknek a művelődési otthon ad természe­tes színteret. Fontos lenne: a ki­sebb településeken valamennyi kö­zösségi összejövetelnek a „falu há­za” adjon otthont, vagyis a mű­velődéspolitikai feladatok megtar­tása mellett a lakosság spontán tevékenységével alakuljon ki a kultúrház programja. A közművelődési tevékenység- szerkezet átformálása, az egyes települések kulturális arculatának megrajzolása azonban továbbra is nagyrészt a népművelőn múlik. Szakmai tudásuk elmélyítése vé­gett — a Népművelési Intézet szervezésében — a kísérleti há­zakban dolgozók minden évben előadásokat tartanak a szakma­belieknek. Az ismeretbővítésnek ezt a módját gyakorlati tevé­kenységgel is egybekötik: ősztől három községbe látogat el szak­értők vezetésével 50 népművelő, s azt a feladatot kapják, hogy új ötletekkel, programokkal, foglal­kozási formákkal frissítsék fel a falu közösségi házának életét. A mindennapi munkában szerzett tapasztalatokat aztán majd sző­kébb pátriájukban hasznosíthat­ják. Mi kerül az elsősök táskájába? A papírüzletekben kapható egységcsomagok tartalmazzák mindazt az iskolaszert, amelyet a tanulmányaikat kezdő kisdiákok számára kötelezően előírtak. Az egységcsomagnak tartalmaznia kell: egy csomag írólapot, 2—2 darab 14—16, illetve 17—16 számjelű, valamint egy 21—16 számjelű füzetet. Szükséges még egy technikai egységcsomag, színes — hálós és pontrácsos — papírkészlet, betűtartó és sin. 2—2 grafitceruza, postairon és dobókocka, 6—6 színes ceruza, zsírkréta és vízfesték egy-egy papírcenti, 32 centiméteres vonalzó, 1 8_as rajztábla, 4-es és 10-es ecset, egy doboz számolókorong, egy köteg számolópálca, 10—10 rajzlap és hurkapálca, egy-egy tubus fehér tempera és ragasztó, va­lamint fél kilogramm gyurma. Sem golyóstollat, sem töltőtollat nem kell vásárolni az induláshoz a táskából pedig célszerű a legkönnyebb, háton hordhatót válasz.! tani. Jó, _ ha^ tudják a szülők, hogy a tanuláshoz szükséges logikai játékot, építődobozt és a színes rúdkészletet nem nekik kell besze­rezniük, ezekkel az iskolák várják a gyermekeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents