Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
SEGÍT, BÍRÁL, ÖSZTÖNÖZ A szakszervezetek és a művészetpártolás Báes-Kiskun gazdasági, társadalmi fejlődésével együtt az 1970-es évek elején kialakultak a szocialista művészetpártolás megyére jellemző formái. A kulturális fellendülés megindításában, ösztönző támogatásában a megyei tanács volt a kezdeményező. Az itt kialakított alkotóműhelyek, telepek, amatőr művészeti közösségek működésének feltételeit nem egy esetben az üzemek összefogása, vagy egy-, egy művészetekre érzékeny üzem gazdasági és szakszervezeti vezetése teremtette meg, s tovább erősítette a művészetekkel szemben támasztott társadalmi igényt is. Díj a legjobbaknak A szakszervezetek művészet- pártoló munkájának középpontjában — a párt kulturális politikájának megfelelően — az alkotások szocialista vonásainak erősítése, a művészek és a közönség kapcsolatának fejlesztése, az alkotó munka feltételeinek javítása áll. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége 1972-ben SZMT Művészeti díjat alapított, amellyel az eltelt időszakban .24 olyan megyében élő alkotóművész, valamint amatőr együttes megbecsülését fejezte ki. akik a szocialista szellemű alkotások létiehozása mellett folyamatos kapcsolatot tartanak munkahelyi kollektívákkal, szocialista brigádokkal. Az SZMT Művészeti díját olyan népművelők és társadalmi munkások is elnyerhetik, akik a művészetek propagandájában, a szervező munkában kiemelkedő eredményeket értek el. Fontos érdekvédelmi tevékenységünknek tartjuk, bogy — a megye szervezett dolgozóinak véleményére alapozva — minden évben kezdeményezzük a megyében élő és arra érdemes alkotók SZOT-díjjal, illetve SZOT művészeti ösztöndíjjal történő megbecsülését. Pártoló javaslatunk is hozzájárul ahhoz, hogy Töröcsik Jolán intarziaművész 1982-iben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíjat. Pályamunkájával — amelyen jelenleg is dolgozik —, Kiskunhalason a mozgássérült gyermekek intézete gazdagodik majd. A szakszervezetek művészetpártolásában sajátos helyet foglal el az amatőr művészeti mozgalom. Az a tapasztalatunk, hogy megfelelő támogatás mellett ez a tevékenység jó közösségi színtere az aktív művelődésnek, nevelésnek, a szabad idő hasznos eltöltésének. A számos értéket hordozó kórusmozgalmon belül jelentős eredmény, hogy a szakmunkástanuló kórusok tagjaiból nyerjük a „dalos-utánpótlást”. Az üzemi fotókörökben, a népi díszítőművészeti szakkörökben, képzőművészetben tevékenykedő amatőrök és versmondó fiatalok — bemutatkozásaik során — megyei és országos fórumokon számos díjat érdemeltek ki. Az aktiv művészeti közösségekben végzett tevékenység eredménye az is. hogy növekszik azoknak a száma, akik egyre tudatosabban szelektálnak a kulturális és művészeti események, értékek között. Sokféleképpen népszerűsítik A Szakszervezetek Megyei Tanácsa fenntartásában működő művelődési intézmények ízlés- formáló munkájukhoz, az alkotások befogadásának elősegítéséhez jelentős segítséget kapnak a TIT irodalmi és képzőművészeti szakosztályától, a Katona József Múzeumtól, a Moziüzemi Vállalattól, a zenei intézményektől, a megyében működő alkotóműhelyektől. A munkahelyeken rendezett író—olvasó találkozók, kiállítások. filmvetítések mellett komplex formában törekszünk az értékes alkotások népszerűsítésére. Így a művészetpropaganda hasznos fórumaivá váltak az SZMT Művelődési Központ, a Bajai Szakmaközi Művelődési Ház üzemi tárlatai, a Kecskeméti BÁCS- ÉPSZER Széchenyi Galériája és a DUTÉP házgyári kiállítása. Sajátos feladatot lát el a mai, élő képzőművészet bemutatásával a kiskunhalasi Szilády Galéria, melynek működését nagymértékben segíti a kiskunhalasi szakmaközi művelődési intézmény. A népművészet és általában a művészetek népszerűsítésében szép küldetést vállal a megyei kórház és a kiskunhalasi Semmelweis Kórház, a kiskunfélegyházi Villamosszigetelő és Műanyaggyár, Kecskeméten a SZÜV, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a Konzervgyár és a Zöldségtermesztés.i Kutató Intézet. A munkások, a dolgozó emberek körében végzett művészeti ismeretterjesztésben kiváló segítőtársunk a megyében Banos József, Csáky Lajos, Lakos Kálmán, B. Mikii Ferenc, dr. Nagy Györgyné, Szekér Endre, Orosz László, Papp Gábor, Sípos Károly, Szappanos István, Zöldi Kovács János — hogy csak néhányat említsek meg a közművelődési munkát vállaló pedagógusok, alkotók közül. Üzemek támogatásával Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy az utóbbi években növekedett megyénkben azoknak a termelőüzemeknek a száma, amelyek valamilyen formában hozzájárulnak a megye művészeti életének gazdagításához. A kecskeméti nemzetközi zománcművészeti tá. bor a kecskeméti Zománc- és Kádgyár, a kígyósi fafaragó tábor a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, a hajósi képzőművészeti alkotótábor a Hosszúhegyj Állami Gazdaság erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nem jöhetett volna létre. Több térmelő egység — például a kecskeméti Fémmunkás Vállalat, a Zománc- és Kádgyár, a SZIM, a Petőfi Nyomda, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet, a bajai Finomposztó Vállalat, a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság, a Bácsalmási Állami Gazdaság, a helvéciai és a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, a kiskunmajsai Jonathán, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet folyamatosan foglalkoztat művészeket, a kölcsönös érdekek figyelembe vételével. A kezdeményezéseket, annak ellenére, hogy az alkotók és a termelő üzemek kapcsolata nem minden esetben zökkenő- mentes, igen hasznosnak tartjuk, mert lehetőséget teremtenek a munkáskörnyezet reálisabb megismeréséhez. feltárásához a tartalmasabb művész—közönségkapcsolat kialakításához. Felkelteni az igényt Eredményeink mellett, a művészetpártoló munkánknak -még vannak nehézségei. Jelentős rétegekben nem sikerült igényt kelteni a művészetek iránt. Több munkahelyen még sem a gazdásági, sem a mozgalmi vezetők nem ismerték fel, hogy a szakmai, politikai ismeretek gyarapítása mellett, a művészetekben való jártasságra is szükség van. Számos helyen csak kevesek passziójának tartják az ilyen jellegű érdeklődést és ezért a gazdasági lehetőségek szűkülésé- sével az e célra fordítható ösz- szegeket kívánják megtakarítani. E téves szemlélet és hibás gyakorlat megváltoztatása további érdekvédelmi feladatot jelent számunkra. A jövőben még nagyobb határozottsággal és következetességgel kell tolmácsolnunk a megye dolgozóinak — ezen belül az igényesebb munkásrétegeknek — a művészeti életről, a megyében működő alkotó műhelyekről, táborokról kialakított véleményét. A szak- szervezetre tehát a jövőben is nagy felelősség hárul abban, hogy a párt művészetpolitikai célkitűzéseinek támogatása érdekében fokozza befolyását a megyében élő 170 ezer fős tagsága körében, építse tovább a munkás—művész-kapcsolatokat, kezdeményezzen és javítsa az alkotómunka feltételeit, adjon teret az öntevékenységnek, vagyis: gyakoroljon nagyobb hatást a megye művészeti életére. Urbán Pálné az SZMT kulturális osztályának vezetője SZILÁGYI ZOLTÁN: Invitáló bogár kóró kavicsrakás rögök tövén hangyajárás ég föld csillag búbos asztag — gyűljetek körém hogy maradjak megmaradjak — minek szültek fűben fában idvezüljek fejemre tegyétek a napot viseljek hát égbéli kalapot tavaszi szeleket fésűnek hajamba pálcámnak csudát — hogy a forrást fakassza ne hallják számból átok el ne botiasszanak árkok csontom soha ne töressen magam gödreibe ne vettessem adjatok tiszta lázat kimondani mi nem gyalázat gyűljetek véremmel vegyüljetek és a toronydöntö viharokban futásomat jól megfussam mert nincs ments olcsó kegyelem élünk mint a megismételhetetlen így lesz egyszeri minden szó mert mindegyik lehet az utolsó — nincs más tanács és parainézis csak a tiszta ész és a csakazértis így vagyok itt így jöjjetek alátok terítem az ingemet BÖRÖNDI LAJOS: Merülő nyár mázsáinak mérlegek álmodok azt hiszem béke van méhzúgásos nyárban ikrásodó arany reszket a fény lecsordul mézel az ágakon megszállja álmainkat alápilléző szirom ■ KÖNYVESPOLC „...Van itt egy iskola” Tetszik Szögi Ágnesnek — a kecskeméti ének-zenei iskola történetét a kezdetektől 1973-ig feldolgozó kutatónak — az őszintesége: „az ott kapott nevelés élménye máig sem halványult el bennerh”. Miért is titkolná elfogultságát, háláját? A jó ügyek tiszteletét tanulta az 1950-ben alapított ének-zeneiben! 1947 decemberében a kecskeméti tanítóképző gyakorló óvodájának műsorára gondolva mondhatta a tiszteletére rendezett hangverseny után Kodály: „Többet kaptam, mint vártam.” Most, a tárgyából következően a szokványos iskolatörténeteknél jelentősebb publikációból „tudtuk ,rpgg, hogy a Tanár úr észrevette: mi minden csírázik az óvodásokkal foglalkozó Szentkirályi Márta (később: Nemesszeghy Lajosné) pedagógiai műhelyében. A zenepedagógus először közölt feljegyzései szerint így biztatta Kodály: ,,A népijátékok ismertetése és a ritmusnevelés mellett bátran nyúljunk hozzá a szolmizációs madárnyelvhez is.” Az iskola első igazgatójának hátrahagyott irataiban több dokumentumértékűt talált Szögi Ágnes! Az 1955. december 12-i megbeszélésről készült gyorsírásos följegyzés — például — szemléletesen mutatja Kodály zenepedagógiai nézeteit, szókimondó, mindig a lényegest hangsúlyozó vitastílusát. „Sok volt a gyakorlat, kevés az örvendeztető ének. Azonnal kellene élvezni a gyakorlás eredményeit ... Aki nem tud énekelni annak hangszertanítása fabatkát sem ér, mert ami a zongorából énekszerű, az elsikkad nála. Az ilyen típust ki kellene irtani... Magyarországon a legtöbb ember hangosabban beszél, mint kellene (telefonon is), pedig a halk beszéd értelmesebb.” Ha kellett, megvédte az iskolát a megalapozatlan, szakszerűtlen bírálatoktól. 1958. június 10-én, a nyílt tanítási napot záró szakmai vitában Kodály a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettese után kért szót: „Persze vannak még hibák, de mégsem volt igazságos az a hibakereső felszólalás, amit az előttem felszólaló elvtárs mondott. . . Nincsenek kialakult sablonok, kialakult receptek. csak tapogatózás. Mégis olymi kimagasló eredményeket értek el, ámefy' egy szakiskolának is becsületére válna.” Ma is tanulságosak az iskola alapításával, a kezdeti gondokkal kapcsolatos hivatalos jegyzőkönyvek, levelek, állásfoglalások. 1949. július 23-i beadványában Szent- királyi Márta még egyféle kiválóak iskolájára gondolt. 1950. június 6-án a városi tanács közjóléti és közművelődési ügyosztálya szerint a zenei általános iskola létrehozására „a kezdeményező lépést a Magyar Dolgozók Pártja kecskeméti titkársága tette meg”. Közölték: „a Párt és a Város Szentkirályi Mártára kívánja ráépíteni ezt az iskolát”. Hihetetlen akaraterejéről, állandóan gyarapítóit felkészültségéről Szögi Ágnes által idézett dokumentumokból is meggyőződhetünk. A Kodály Intézet zenepedagógia-történeti kutatásainak keretében, készült tanulmány fbrrásér- tékű kiadvány. H. N. Ügy bizony, pofon kellett volna vágni! Amint kimondta, azonnal. Egy kölyök, az apjának, hogy képmutató! Merte volna ő ezt tizenhat évesen! Ez meg ... A medvemozgású férfi testétől kissé eltávolítva óvatos újj- tartással úgy emelte fel a cigarettát, ahogy némely nők szokták. Egy szemtelen prosti meg is kérdezte a kihallgatásán, hogy vajon langyos-e a százados elv- társ? Merthogy úgy tartja a cigarettát. A százados később arra gondolt, hogy talán az anyja mozdulatait utánozza, azért van ez így. Az anyja sokat dohányzott. mint afféle egyedül élő ideges asszony. Kissé szétvetett lábakkal állt a villanyszerelő holtteste mellett, ujjai között a cigarettával; n.ézte a halott arcát. Méghogy ő képmutató! Mikor éppen az a baj, hogy folyton jár a szája. Persze a gyerek nem erre gondolt. Ö történelmi léptékben gondolkodik. Mert ő megteheti. Hogy számon kérje az apjától, ami történt. Ekkor meg ekkor. Na, jól nézünk ki, Domotkos. — Elvihetik, százados elvtáls? A cingár Kányái a hullaszállítókra bökött, akik szürkéskék köpenyükben álltak a szobaajtónál, mozdulatlanul és szótlanul tisztelve a felsőbbség jelenlétét. — Mi van? — kérdezte. —Persze, vigyék! A hülye villanyszerelője! Nem vette észre, hogy bedugva hagyta az éjjeli lámpát, amikor szerelni kezdett. Hát szakember az ilyen? Kontárok. Most itt hagyott egy özvegyet, meg egy árvát. A gyerek szája szélén már megszáradt a reggeli lekvár. Bugyiban, mezítláb ült a sarokban, mióta a rendőrök megérkeztek. Négyéves lehetett. Egy sárga színű műanyag-indiánnal játszott csendben, és csak néha nézett fel kissé bamba szemeivel az idegenekre. Amikor a százados kiadta az utasítást, a zokogó asszony térdre vetette magát a férje holtteste mellett. Előrehajolt, fejét a férfi álla alá tette, miközben a karjával átölelte a felsőtestét és ujjait karomszerűen meggörbítve belekapaszkodott a vállába. Kányái a századosra nézett. Na. most nézzen oda főnök! Hogy megjátssza magát! Csak nem hiszi el neki? A tohonya férfi legyintett. Hülye ez a Kányái! Mindig túlzásba viszi a gyanúsítgatásokat. Ha ez a nő így el tudná játszani a gyászoló asszony szerepét, miután megölte a férjét, akkor ő lehetne Klytaimnésztra az Elektrából. Eh! megjátssza magát! Csak nem hi- náziumi érettségi. Kányái a rendőrorvos segítségével félrehúzta az asszonyt, a két hullaszállító pedig elhelyezte a villanyszerelőt a hordágyon. Nem lehetett nehéz. Nyeszlett figura volt abból a madárfejű. hirtelen haragú fajtából, amelyik néhány pohár ital után le tudná igázni a világot, ha hagynák. Amikor >a hullaszállítók felemelték a hordágyat. a kiskölyök a sarakban sírni kezdett, a hangiját vissza-visszafojtva, mint akire rá ijesztettek. A százados ránézett, ez már aztán igazán nem az ő területe, és kiment a szobából. Kányái az előszobában to pörgött. — Százados elvtárs! Legalább a szomszédokat hallgassa meg! A nagydarab ember nem káromkodott. Rá mosolygott a kese bajszú törzsőrmesterre —, ez a dilinyós, gondolta, még mindig a gyilkost keresi, — aztán bólintott. Legyen meg a fatörzs akarata! Nehogy még a végén jelentéseket írogasson! Méghogy képmutató! Bár az lett volna! Akkor nem kellene ilyen koszos konyhákban üldögélnie, halott villanyszerelők körül toporognia. Meg is mondta a pimasz kölykének. Persze ennek mindenre van válasza. Bele is halna, ha hallgatnia kellene. Egy nagy pofonra van szükség ilyenkor, nem vitatkozásra. Na, még ez is! A kis okos! Azt mondja, hogy nemcsak a felfelé törlesz- kedés. hanem az igazság elhallgatása is képmutatás. Vajon ki okította ki ilyen jól? Utána kellene már egyszer nézni, hogy kikkel barátkozik. Mielőtt. a saját apja hátába szúrja a kést. Az a szomszédasszony beszélt, aki a baleset időpontjában éppen a konyhában trécselt a feleséggel. Halottról vagy jót vagy semmit, kérem — harsogta —, de a Laci nagyon rossz ember volt. Már ha ivott. Persze sokszor ivott, és akkor jaj volt Ilonkának. De kapott a gyerek ig! Mondtam is neki: hagyd ott már! Mit kínlódsz vele? — És ma délelőtt? Mi történt? — Hát... Csak itt a konyhában beszélgettünk az Ilonkával. Egyszer meg halljuk a puffanást. Azt hittem, a gyerek, az csinált valamit. Mert az is olyan kis alamuszi, mint az apja. De nem, mert éppen jött kifelé. Akkor beszaladtunk a szobába, és ott feküdt a Laci. De már nem volt benne élet. — Mennyi ideig beszélgettek körülbelül? — Mennyi ideig? Pontosan tetszik kérdezni? — Nem. Csak úgy nagyjából. — Fél óráig. Fél óráig biztosan. — Eközben az asszony nem ment be a szobába? — Nem. A Laci jött kj egyszer sörért. De nem is köszönt, mert olyan paraszt volt az. Szegény! — Maga el tudja képzelni, hogy a férfi szerelés közben /bedugva hagyta az éjjeli lámpát? Az asszony hallgatott. Izgatottan nézett a másik szemábe. mint aki beszélne is. meg nem is. Kányái félig nyitott ajkai közül kivillantak a sárgás fogak. Ö megmondta! Egy villanyszerelő nem tévedhet ekkorát. — Biztosat nem lehet tudni — kezdte a szomszédasszony — mert ugye sört ivott. Bár annyitól? Nemigen. Ö nem csinálhatott ilyet, nem, mert azért jó szakember volt. Dehát akkor ki? Mert az Ilonka, az meg agtán biztosan nem ... — Köszönöm — mondta a százados és felállt. — Nagyon hasznos volt, amit elmondott. Köszönő u. Viszontlátásra! Unta már. Unta az egész ügyet. Meg Kányái fontoskodását is. Mit akar? Előléptetést? Gyilkos kell neki mindenáron? Baleset volt. A villanyszerelő elmélázott. Ugyanúgy, ahogy ő szpkott munka közben. Kipróbálta a lámpát, aztán meg elfelejtette kihúz ni. A szerencsétlen! — Talán az ujjlenyomatok — kezdte a főtörzsőrmester, de a százados leintette. — Megnyugtatom Kányái, ha erre kíváncsi, hogy a feleségéét is rajta fogják találni. Gondolom, alkalmasint, ő is bekapcsolta a lámpát. No, menjünk! A gyerek még mindig hüppö- gött a szoba sarkában, az asszony az injekciótól kábuHan hevert az ágyon, a lámpát már elvitték a laboratóriumba. A százados felvette a kabátját, szuszogva, nehézkesen összehúzta magán, aztán gombolkozás közben hirtelen elbizonytalanodott, megállt. A kisfiú felhagyott a sírással, és ismét az indiánnal játszadozott. A százados nézte, mintha most vette volna észre először. Kissé széttett lábakkal állt; úgy érezte, innen nem tud elmozdulni tcb- ' bé. Ma este beszél a fiával. Le kell ülni vele. Majd megisznak néhány .üveg sört. Eddig nem engedte otthon inni, de ez más. Berúgni nem fognak. Csak beszélgetni. Ahhoz meg kell az ital. Fél óra múlva a kapitányság folyosóján összefutott Kányáival. — Főnök! A feleség ujjlenyomatai mellett találtunk valamit! Egy sokkal kisebb kéz nyomát. Egy egészen kicsit. A gyerekét! A százados bólintott. elment Kányái mellett, aztán néhány lépés után megállt, visszafordult. — Na, és? Mit akar ezzel mondani? Mit aka'-? A főtörzsőrmester felhúzta a vállát, de nem szólt. Végül is nem az ő felelőssége. NÓGRÁDI GÁBOR: Az áramütés
