Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-05 / 157. szám

1983. július 5. • PETŐFI NÉPE • 5 NYÁRLŐRINCI ÁSATÁSOK SZABADTÉRI, IFJÚSÁGI NAPOK, KIÁLLÍTÁSOK A templomrom sírjai Arra utalnak fellelhető dokumentumok, hogy 1350-ben már állt a szentlőrinciek temploma. Minden valószínűség szerint az 1590-es években rombolták le falait a Duna— Tisza közén dúló török hadak. Évszázadokig hevert romos állapotban, amiről egy érzékletes — a templomromot ábrá­zoló — fametszet tanúskodik megbízható dokumentumként. Egy hatalmas vihar ledöntötte az épület még álló nyugati falrészét 1896-ban, s ezután mint rom is megszűnt létezni. Köveinek jórészét széthordta a lakosság. A település védősaentjéről, Szent Lörincről kapta hajdanán a nevét ami időközben Nyárlő- rinccé módosult. A falubeliek és a muzeológusok egyaránt tudtak t-ola, hol rejti a templom marad, ványait a föld. s az is tudott volt, hogy e hat-hét évszázados maradványok érdemesek a feltá­rásra!. Az elmúlt esztendőben kezdték meg az ásatásokat, Szé­kely György, a kecskeméti Kato­na József Múzeum régészének irányításával. — Hol tartanak jelenleg a feltá­rási munkák? — erről érdeklőd­tünk a helyszínen. Drótkerítéssel körbezárt terű. let. A kerítés mögött jókora földkupacck, letisztogatott fail- és oszlopcsonkok, tátongó gödrök. — Tizenhat sírt tártunk fel ed­dig, s minden bizonnyal sok csont, csontváz előkerül még — véleke­dett aiz ásatások vezetője. — A templomban temetkeztek? — Igen, a -középkorban ez ál­talános szokás volt. Belül hántol­ták el a gazdagabbakat, a fala­kon kívül, a szegényeiket. Ennek az építménynek eléggé kicsiny volt az alapterülete, így az idők folyamán a padlószint alatt több rétegben is egymás tetejére ke­rültek, sőt gyakran összekevered­tek a sírok. — Milyen régiek az eddig kiá­sott leletek? — A 14. 15. illetve a 16. szá­zadból valók. A csontok mellett talált különböző tárgyak sok mindenről „beszélnek”. Nyílhe­gyek, kerámiadarabok, ruhaka­pocs, bronzgomb, Mátyás király korabeli ezüsitpénz. . . A tárgyi leletekből nemcsak a korra, de az adott kor szokásaira1 is lehet következtetni. Persze tudni kell „szóra bírni” a -néma tárgya­kat. .. Ez a sír például, amit most bontottunk ki, körülbelül tiégyzáz éves. Egy tíz év körüli kislányt temettek bele. A csont­vázán ruha-nyomokat, fémszálak­kal díszített galilérmaradványt, gyöngyökkel ékesített - fejkötő foszlányait találtuk. Mindez azért érdekes, mert ebből a korból (1500-as évek) nagyon ritkán ke­rül elő ruhamaradvány ásatások soráni, különösen a Duna-Tisza közén, — Mi történik a leletekkel? — Feltárás után fényképet, rajzóit és ileírást készítünk róluk, azután felszedjük és a múzeum­ba szállítjuk valamennyit. Rajz­ra azért van szükség, mert ezen — a fénykép objektív ábrázolása mellett — szubjektiven is érzé­keltetni lehet a sírak régészeti szempontból fontosabb részleteit. Leírással rögzítjük a különböző méreteket, a csontok és tárgyaik elhelyezkedését, egyszóval min­den olyan adatot, ami a feltárá­sok tudományos feldolgozásához szükséges. — Ezt is ön végzi majd? — Igen. — Állítólag a megye legjelen­tősebb ásatásainak egyike ez a r.yárlőrinci. Milyen értelemben? — Egyelőre még nem a lelet­anyagát, hanem a falmaradvá­nyok nagyságát és korát tekintve mondható jelentősnek. A lajos- mizsei és a soltszentimrei után, várhatóan ez -lesz a harmadik legnagyobb középkori templom­• Egy 16. századbeli sír feltárá­sa közben készült ez a felvéte­lünk. • Székely György régész. rom a megyében azok közül, amelyek eddig felszínre kerültek. A fal- és oszlopcsonkok egy ré­szének magassága- meghaladja a másfél métert. — Véleménye szerint mennyi idő szükséges még a teljes feltá­ráshoz? — Körülbelül két-három év. — Azután mi lesz a sorsa e templomromnak? — Műemlékké nyilvánítják. A tervek szerint, a helyi tanács kerttel veszi körül a csonka fa­laikat, s mint ritkaságot, mintegy letűnt kor emlékét, bárki megte­kintheti majd. Az ásatások hírét a nyárlőrin- ciek örömmel, segítőkészen fo­gadták. A lakosság, illetve a Szikrai Állami Gazdaság dolgo­zói, dicséretre méltó lelkesedés­sel, jelentős társadalmi munkák­kal segítették eddig az ásatások sikerét. Koloh Elek • Az eddig felszínre került fal- és oszlopcsarnokok. (Méhesi Éva felvételei) Nyári rendezvények Szegeden Ismét jubileumhoz érkezett a Szegedi Szabadtéri Játékok. 1933. augusztus 26-ám mutatták be a -Dóm téren Hont Ferenc rendezé­sében Madách Az ember tragédi­ája című drámai költeményét. Ha úgy vesszük, akkor már két évvel ezelőtt ünnepelhették az ötvenedik évfordulót, hiszen 1931- ben már voltuk előadások a Dóm térén. A megújhodott szabadtéri esztendői alatt több mint hetven művet láthatott a közönség, s vannak visszatérő darabok, mint a Tragédia, a Hunyadi László, a Bánk bán, a daljátékok közül a János vitéz, a Háry János, a Ci­gánybáró. Ezek a leglátogatot­tabb, a legnépszerűbb produkci­ók. Horváth Mihály, a Szegedi Sza­badtéri Játékok igazgatója el­mondta, hogy már május óta -ké­szülnek a bemutatókra. A tech­nikai berendezéseket átvizsgál­ják, felújítják a nézőtér székso­rait. A díszletekről, a jelmezek­től is gondoskodnak, a próbák is megkezdődtek már. Elsőként — július 22-én, 30-án és augusztus 6-án — Madách Az ember tragédiája kerül közönség elé, Vámos László rendezésében. Ádámot Bubik István, Évát Tóth Éva alakítja, Az Űr Sinkovits Imre lesz. Egyébként ennek a darabnak a szereplői a budapesti Nemzeti Színház művészei, s szeptembertől saját színházukban tartják műsoron Madách drámá­ját. Kétévenként rendezik meg Sze­geden a Nemzetközi Szakszerve­zeti Néptáncfesztivált, immáron kilencedszer. A látványos, színes gálaest mindig .kiemelkedő ese­mény a szabadtérin. Ezúttal nem egyszerű koncertműsor lesz, ha­nem keretjátékban mutatják be a közreműködő együttesek saját nemzetük lakodalmas szokásait. A Hegyen-völgyön lakodalom jú­lius 23-án és 24-én lesz látható. Négy-öt évenként színre viszik Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját. Utoljára 1978- ban játszották. Most főképp a szegedi operatársulat tagjai kap­ták a szerepeket V Lász­• Készülődés a szabadtérire. lót Bárdi Sándor, Hunyadi Lász­lót Kelen Péter, Gara nádort Gregor József formálja meg jú­lius 29-én, 31-én, augusztus 5-én és 7-én. A táncművészet kedvelői az idén a leningrádi Kirov Balett vendégjátékát »nézhetik meg: au­gusztus 12-éri és 13-án Adolphe Adam Giselle című fantasztikus balettjét. Egy nappal később, au­gusztus 14-én sokoldalú felké­szültségükről is tanúbizonyságot tehetnek a szovjet művészek, a Balett-esten klasszikus darabok­ból táncolnak részleteket. Augusztus 19-én, 20-án és 21­én Kodály Zoltán daljátékának, a Háry Jánosnak a dallamai csendülnék fel ismét. A főbb szerepeket Melis György, Mészöly Katalin, Moldován Stefánia, Men­tes József alakítja. Elővételben 67—68 ezer jegy kelt el eddig, kevesebb, mint ta­valy. A vasút a szabadtérire uta­zóknak 20 százalékos kedvez­ményt ad. A Szegedre érkező hazai és külföldi vendégek nem­csak a Dóm téri előadások közül választhatnak, hanem a város 50 féle ' közművelődési és szórakoz­tató rendezvénye közül is. A Mó­ra Ferenc Múzeum képtárában lesz az I. szegedi táblaképfesfé- széti biemnálé, kiállít többek kö­zött Féner Tamás fotóművész, Vankóné Dudás Juli népművész, Schéner Mihály festőművész Geszler Mária keramikus. Orgo- nahangversenyt ad Lehotka Gá­bor, fellép a Szegedi Kisopera. Július 29-én, 30-án és 31-én tizenhetedik alkalommal rende­zik meg a Szegedi Ifjúság1! Na­pokat. A gazdag programból: motoros sárkányrepülő bemutató, népművészeti vásár, country- park, nosztalgia-show, rock-szín­ház. A nyár folyamán az Ópusz­taszeri Nemzeti Emlékparkban munkás-paraszt találkozó, Szege­den Szőke-Tisza 03 nemzetközi társastáncverseny, boszorkánybál, kirakatrendező-, valamint ha­lászléfőző verseny lesz.' B. T. • Jelenet egy régebbi Háry- clőadásból. KELLER ANDOR: Csontváry és az „égi szózat” Csontváry Kosztka Tivadar százharminc évvel ez­előtt, 1853. július 5-én született. Ebből az alkalom­ból nem méltatást, elemzést közlünk róla: megem­lékezésül Kellér Andor 1946-ban írott tárcáját ele­venítjük fel, amely egyszerre anekdotikus és egy­szerre lényegbe vágó. Hetek óta a látogatókönyv és a többszöri meg­hosszabbítás tanúsága szerint valósággal zarán- doklás folyik a Fillér utca felé, ahol Csontváry Koszttoa Tivadar kevés számú, de annál sugárzóbb és meghökkentőbb képeit állították ki. Huszonhét éve, hogy ez a szent angyal, ahogy Gachot írta róla: „suta és fenséges őrült", olyan magányban, amilyenben csak egy kiröhögött zseni élhet, éhen halt, és amikor ráakadtak, csak temérdek szilvama­got találtak mellette, semmi egyebet. És most ott állunk megbabonázva, gyönyörre gyulladva vász­nai előtt. Kutatjuk teremtő erejének titkát. Több­nyire színeket sem kevert, rákente vásznára az ok­kersárgát meg a pirosai, naivul, mint egy iskolás- gyerek. aki festőeszközt kér születésnapi ajándékul. Acsorgunk képe előtt, amely Zrínyi kirohanását áb­rázolja. Zrínyi díszmagyart visel, mint valami becs­vágyó honatya a nemzeti ünnepségen Ferenc Jó­zsef korában, szemben vele a marconának elgon­dolt kilenc darab kis török, köztük egy ravaszdi ja­nicsár. aki oldalról próbálja bekeríteni a magyar hőst. Zrínyi vára pedig empire stílusú, angyali kas­tély. Mégis, mindaz, am; ebből a csacsi elképzelés­ből árad, olyan megindító, színeiben oly harmoni­kus, egyszerű, lezáit és kész műalkotás, hogy nem tudunk szabadulni tőle. ® Szerelmespár. □ □ □ Csontváryt — akit gyakori vallomása szerint „égi szózat” sugallt a festésre — nem lehetett az átlagemberek mércéje alá vonni, lebegett föld és ég között, a képzelet és a valóság körvonalai elmo­sódtak benne, vagyis futóbolondnak tartották. Kü­lönösen sokat, szinte mániákusan foglalkozott Fe­renc Józseffel. Nem tudott úgy beszélni, hogy bele ne keverte volna az agg uralkodó nevét a vitába. Egyszer, amikor a király meghűlt, Csontváry. aki különben is imádott táviratozni, sürgönyzött az udvarnak, hogy a királyt vizes lepedőben tegyék ki a napra.-Nemcsak a művészetét akarta új utak­ra vinni, de eredeti gyógymódokkal is foglalkozott. □ □ □ Egyszer Afrikában, a tengerparton festett. Szél­vihar kerekedett, és négyméteres vásznát besodor­ta a tengerbe. A művész kimentette a képet majd azonnal sürgönyzött Budapestre. „A művet meg­mentettem Csontváry”. Justh Gyula, a képviselőház elnöke is kapott táviratot a művésztől: „Plein-airt felfedeztem, Tivadar festő”. Csontváry úgy gondol­ta, hogy a sürgöny vétele után Justh összehívja a parlamentet, és nagy pillanatot érzékeltető, meg­fontolt, de keresetlen szavakkal közli, hogy Tiva­dar (csak így, keresztnévvel, mint a királyok) fel­fedezte a plein-airt, és most a nemzeten áll a sor, hogy cselekedjék. Sok baja volt nagyméretű vász­naival, amelyeket nehéz volt kiállítani hely hiánya miatt. Megjelent a MÁV üzletvezetőségénél, és a Keleti pályaudvart akarta kibérelni. Tervéről le­beszélték, és ezért az Iparcsarnokban állította ki egykoronás belépődíj mellett. Amikor a látogató el­merült valamelyik képének szemléletében, a kép •mögül előjött egy .manó, malaclopó köpenyben, min­dig nyakkendő nélkül, zsebkendővel átkötött nyak­kal, hegyes szakállár simogatva. Csontváry volt. Megmagyarázta képét, és közölte, hogy a festmé­nyek darabonként nem eladók, csak az egész együtt, ár® mindössze egymillió korona. Életében össze­sen egy képet adott el. A Fehérvári úton lakott, s a kávéházban össze­barátkozott Nőt: Józseffel, aki most, a Petróleum- ipar vezérigazgatója. Nóti megkérdette, miért nem ad el képet? Csontváry természetes hangon, amely­ben azonban a meggyőződés ereje fénylett közölte, hogy tisztességes szülő nem adja el gyermekét. Sé­táltak a Fehérvári úton, a festő hirtelen megállt, rámutatott egy térre, és azt mondta: „Ott állítjuk fel a Csontváry Múzeumot. Magának van összeköt­tetése a városnál, járja ki!” Éjjel három órakor Nőtit felcsengették. Ajtót nyitott, a művész állt ott. ,,A hely nem jó” — mondta és elment. □ □ □ Volt kereskedősegéd, gyógyszerész. Felvidéki pa­tikáját bérbe adta, és a bérösszegből élt. Aszketi- kus szerénységgel tudta beosztani a pénzét, ahogy Lehel Ferenc írja róla: „Nyers káposztát ebédelt papírból, de méltóságos testtartással”. Néha olyan primitív volt. mint egy falusi gyerek, máskor az istenek rokona. Az expresszionizmus és a spirituális művészet előfutára egyszerre. Gyengén rajzolt, kö­zepesen festett, és mégis nagy művész volt. Egy év­ben született Van Gogh-gal, de Magyarországon, ahol nem értették meg. Amikor meghalt, az „előke­lő” és a művészrokont szívből lenéző Kosztka csa­lád nem kért. és nem igényelt a festő hagyatékából semmit, otthagyta a csodálatos vásznakat a házi­úrnál, pár koronás lakbértartozás ellenében. A fa­mília nem tudta megbocsátani az elrugaszkodott családtagnak érthetetlen, hülye vásznait. Ma min­den Csontváry-kép ezreseket ér, de hiába a gyűj­tők igyekezete, nagyon ritkán bukkan fel eladó vász­na. (1946) nr uom.u híd Moszlárban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents