Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-31 / 180. szám

Az egyenlőség és a kölcsönös biztonság

oloniQTl Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének

Vl V v dldpj dll nyilatkozata a TASZSZ hírügynökségnek

K£KD£S: A NATO tagállamainak, s mindenekelőtt az Egyesült Államoknak a vezetői azt állítják, hogy a Szovjetunió „úgy növeli tovább katonai erejét, hogy az már jóval túllépi védelmi szükségleteinek határait”. Igaz-e ez az állítás?

VÁLASZ: A Szovjetunió és szövetségesei saját védelmi potenciáljukat a Varsói Szerződés tagállamainak megvédelmezésé- hez szükséges szinten tartják. Katonai politikánk lényege a hatékony védelem, és semmi több. A Szovjetunió soha nem kezdeményezett fegyverkezési hajszát, s a jövőben sem szándékozik ezt tenni. Ha összehasonlítjuk az Egyesült Államok katonai potenciálját a Szovjetunió védelmi potenciáljával, akkor kiderül, hogy ez nagyjából egyenlő. A mi katonai erőnk nem haladja meg az amerikai katonai erőt. A Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre.

Felmerül azonban a kérdés, a Szovjetunió védelmi szükségleteinek milyen „határairól” beszélnek a NATO vezetői? Miből indulnak ki akkor, amikor meghatározzák a Szovjetunió védelmi potenciáljának szerintük szükséges nagyságát? Abból indulnak ki, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés védelmi ereje engedje át az elsőbbséget az Egyesült Államok ás a NATO katonai erejének. Ilyen védelmi „határokat”, amilyeneket az Egyesült Államok követei tőlünk, a Szovjetunió nem enged meg.

Mi a nukleáris és egyéb fegyverzet egyenlősége, a katonai fölényről való tényleges és nemcsak szóbeli lemondás, valamint amellett vagyunk, hogy'diktátum és nyomás nélkül tárgyaljunk.

A Nyugat és a Kelet között megvan a katonai erők hozzávetőleges egyensúlya. Ez a reális valóság. Elismerte ezt három amerikai elnök is: Nixon, Ford és Carter.

Elismeri ezt ma is sok jelentős amerikai személyiség. Csupán Reagan elnök, és őt követve az utóbbi időben néhány más nyugati vezető beszél sokat és gyakran a Szovjetunió „túlfegyver- zettségéről”. Valójában az Egyesült Államok egészen a hetvenes évek elejéig fölénnyel rendelkezett a hadászati nukleáris fegyverzetek terén. S vannak olyan területek, ahol ma is fölényben van. Nézzünk néhány számot: az Egyesült Államok hadászati erői jelenleg 13 ezer nukleáris robbanótöltettel rendelkeznek, a Szovjetunió viszont ennél kevesebbel; a NATO fegyveres erőinek létszáma 5,5 millió főt tesz ki, a Varsói Szerződés fegyveres erőinek létszáma — még hivatalos nyugati források szerint is — csupán 4,9 millió főt. Az Egyesült Államoknak 13 repülőgép^ anyahajója van, s rajtuk 520 nukleáris fegyvereket hordozó repülőgép s ezek a Szovjetunió partjainál teljesítenek szolgálatot, míg a Szovjetuniónak nincsenek repülőgép-anyahajói. S a felsorolást lehetne tovább folytatni. A szovjet katonai fölényről, a Szovjetunió túlfegyverzet.t- ségéről szóló állítások koholt szünet nélkül terjesztett, rosszindulatú hazugságok.

Ha már a túlfegyverkezésről \an szó, akkor az az ország tö* rekszik erre, amely más államok területén több mint 1500 katonai támaszpontot és létesítményt épített ki, nagy harccsoportokat és harci eszközöket tart állandó készültségben, hogy átdobhassa azokat akár a világ legtávolabbi térségeibe. A nukleáris fegyverzet korlátozása és csökkentése helyett szükségletein tűi hatalmas mértékben növeli hadászati' támadó erőit. Közép-hatótávolságú rakétáikat telepít Európában, s ezzel megteremti az első nukleáris csapás méréséhez szükséges potenciált. A világűrbe tör, hogy a

nukleáris csapásmérő fegyverek, lézer- és sugárfegyverek célpontjává tegye Földünket. Ez az ország az Egyesült Államok.

KÉRDÉS: Az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folyó tárgyalásokkal kapcsolatban a nyugati propaganda továbbra is a Szovjetuniót vádolja az építő szándék és az engedékenység hiányával, azzal, hogy a maga számára egyoldalú előnyökre törekszik. Azt is állítják, hogy a Szovjetunió monopóliummal rendelkezik a közepes hatótávolságú rakéták terén. Van-e ezeknek az állításoknak valamiféle alapjuk?

VÁLASZ: Ezeknek az állításoknak semmiféle alapjuk nincsen. A tárgyalásokon természetesen minden fél a saját számára előnyösebb feltételek biztosítására törekszik. Ha ^azonban a tárgyalások témáját az államok gyökeres érdekeit érintő problémák alkotják, akikor ezeket a tárgyalásokat kizárólag egymás törvényes érdekeinek kölcsönös figyelembevételével lehet folytatni.

Pontosan ehhez tartja magát a Szovjetunió Genfben. Az ott előterjesztett konstruktív javaslataink ismertek. A Szovjetunió azért száll síikra, hogy Európában ne legyen nukleáris fegyver — sem ‘ közepes hatótávolságú, sem pedig harcászati. Ez reális út a nukleáris fegyverzettől mentes Európához, s számunkra elfogadható, tekintve, hogy a Szovjetuniónak .nincsenek agresszív tervei. Az Egyesült Államok és a NATO azonban mind a mai napig hallgat.

A Szovjetunió még egy változatot javasolt: azt, hogy az európai övezetben mindkét fél csökkentse közepes hatótávolságú fegyverzetét töhb mint kétharmadával. Ebben, az esetben a Szovjetunió készen áll arra, hogy csupán annyi rakétát tartson meg. ahánnyal Anglia és Francia- ország rendelkezik. Kifejtettük: arra is készen állunk, hogy minden kölcsönösen egyeztetett időszakra megállapodást kössünk az egyenlőségről az európai nukleáris potenciált illetően, s nem csupán a hordozóeszközök (a rakéták és repülőgépek), hanem az azokon levő robbanótöltetek száma tekintetében, is. Ennek eredményeképpen a Szovjetunió, területének európai részén mind közép-hatótávolságú rakétákból, mind robbanótöltetekböl lényegesen kevesebbel rendelkezne, mint 1976 előtt, amikor még nem rendelkezett az SS—20 típusú rakétákkal. Ha sikerülne megállapodást kötni ezen az alapon, a Szovjetunió akár holnap kész megkezdeni a két oldalon levő rakéták számának kiegyenlítését. Miben áll tehát az, hogy javaslataink nem konstruktívak? Ellenkezőleg, konstruktívak és felelősek. Ez az ésszerű kompromisszumhoz vezető út.

Nyugaton sokat beszélnek az „oroszok engedékenységének hiányáról”. S vajon miben kellene engedményt tennünk? Jóvá kellene hagynunk, hogy Európába behozzák a Pershingeket és a robotrepülőgépeket? Vagy nem kellene számításba vennünk a NATO oldalán Angliában és Franciaországban meglevő nukleáris fegyvereket? Ezzel éppenséggel tőlünk, a Szovjetuniótól követelnek egyoldalú engedményeket, azt szeretnék, ha beleegyeznénk saját biztonságunk és szövetségeseink biztonságának megkárosításába. Miért kellene nekünk engedékenynek lennünk? Hiszen mi semmi effélét nem követelünk az Egyesült Államoktól.

Egyébként a NATO erőinek számbavételénél maga az Egyesült Államok változatlanul figyelembe veszi Anglia és Francia- ország nukleáris potenciálját. Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter a kongresszusnak az 1983-rá szóló katonai költségvetésről tett jelentésében elhangzott: a NATO jelenlegi, nagy hatósugarú haditengerészeti

rendszerei magukban foglalják a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakétákat, az angol „Polaris”-okat és az amerikai „Poseidon”-okat, valamint a re- pülőgép-anyahajókon állomásozó amerikai repülőgépeket... Itt említette még a ballisztikus rakétákat hordozó francia tengeralattjárókat is, mindössze azzal a megjegyzéssel, hogy ezek formailag nem tartoznak a NATO- hoz. Az 1978-as év védelmi kérdéseiről kiadott „fehér könyvben” az angol kormány leszögezte, hogy „a Polaris-rakétákat hordozó brit tengeralattjárók a NATO hadászati eszközeinek elválaszthatatlan részét alkotják. Ezek olyan veszteséget tudnak Okozni a Szovjetuniónak, hogy a szovjet vezetés kénytelen ezt számításba venni”.

Az a követelmény, hogy a NATO oldalán számítsák be Anglia és Franciaország nukleáris fegyverzetét, számunkra nem alku tárgya, hanem olyan objektív szükségszerűség, amelyet biztonságunk érdekei határoznak meg. A Szovjetuniónak minden esetben rendelkeznie kell ezzel egyenértékű fegyverzettel.

KÉRDÉS: Az utóbbi időben az

Egyesült Államok kormányzatának kezdeményezéséből széleskörűen elterjedt az az állítás, hogy a Szovjetunió úgymond fölénnyel rendelkezik az Egyesült Államokkal szemben a hadászati fegyverzet területén. Mit mondhat ön, miniszter elvtárs, ezzel kapcsolatban?

VÁLASZ: Jelenleg a Szovjetunió hadászati nukleáris ereje és az Egyesült Államok hadászati támhdóereje összevetésében hozzávetőleges egyenlőség mutatkozik.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok hét évvel ezelőtt készítette el a SALT—II. szerződést. Annak minden legapróbb részletét, minden számadatát megvizsgáltuk. Amikor pedig ,a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői 1979-,ben Bécsiben aláírták ezt ,a szerződést, megállapították, hogy a Szovjetunió és ,az Egyesült Államok között paritás áll fen.n a hadászati fegyverzet területén. Ez megmaradt mind a mai napig. Az a helyzet azonban, hogy Washingtonban célul tűzték ki ennek a paritásnak a megtörését, a katonai fölény elérését.

Ha az Egyesült Államok hadászati támadó erejének bármelyik összetevőjét nézzük, azt látjuk, hogy mindegyiket rövid időn belül a'” fegyverzet új rendszerére állítják át. Folynak a kísérletek a földi telepítésű, külön-külön célra vezethető tíz robbanófejes MX hadászati rakétákkal, dolgoznak az új, mozgó telepítésű, monoblokkos Midgetman-rakétán, az új. vízi telepítésű Trident—2 rakétán, intenzív munka folyik annak érdekében; hogy még ebben az évtizedben kifejlesszenek két új hadászati bombázót, megszervezték a nagy hatótávolságú légi és tengeri telepítésű robotre- p ülőgépek: sorozatgyártását, és befejeződnek az előkészületek az ugyanilyen földi telepítésű robot- repülőgépek (hadrendbe állításához. S mint a Pentagon vezetői mondják, az Egyesült Államok folytatja a felsorolt programok megvalósítását még abban az esetben is, ha a Szovjetunióval megkötik ,a megállapodást a hadászati fegyverzet Csökkentéséről.

A washingtoni vezetők a katonai fölény megszerzését célzó irányvonal leplezésére különböző fogásokhoz folyamodnak. Felvetették azt az elméletet, hogy a Szovjetunió rendelkezésére álló legfejlettebb eszközök — a korszerű interkontinentális ballisztikus rakéták — destabilizálóak, és fel kell őket számolni, de érintetlenül kell hagyni .azokat, az eszközöket, amelyek tekintetében az Egyesült Államok ,a legerősebb

— a tengeralattjárókra telepített modern ballisztikus rakétákat és a nehézbombázókat.

Az amerikai fél ehhez a koncepcióhoz igazodik a hadászati fegyverzetkorlátozásról és -csökkentésről folyó genfi tárgyalásokon. Az Egyesült Államok álláspontja — abban a formában, amint ez jelenleg a tárgyalásokon szerepel — öncélú és a Szovjetunió egyoldalú leszerelését célozza. Figyelmen kívül hagyja jogos érdekeinket és feltételezi az Egyesült Államok döntő fölényének elérését a Szovjetunióval szemben. Azt javasolják nekünk, hogy gyakorlatilag szabjuk át hadászati erőnk egész rendszerét. E javaslatok célja: aláaknázni a Szovjetunió hadászati nukleáris erejét.

KfiRDCS: Mi a véleménye, miniszter elvtárs, az Egyesült Államokban és a NATO más országaiban folyó propagandakampányról, amelynek célja, hogy a szovjet kormány május 28-án elhangzott nyilatkozatát úgy tüntessék fel, mintha a nyugat szempontjából a „szovjet katonai fenyegetés” ^növekedéséről tanúskodnék?

VÁLASZ: A Szovjetunió senkit sem fenyegetett és senkit sem fenyeget. A „szovjet veszély” koholmányával egyes nyugati körök igyekeznek elterelni a népek figyelmét a valódi katonai veszélyről, amely a Reagan-kor. mányzat és egyes NATO-szövet- ségesek részéről fenyeget.

Az utóbbi időben péíHául az Egyesült Államok elnöke egyre gyakrabban beszél arról, hogy a Pershing—2 rakéták nélkülözhetetlenek, hogy ,a Trident típusú rakétákra ugyancsak szükségük van az amerikaiaknak az „oroszok elrettentésére”. Ám az elrettentésről szóló fejtegetések csupán porhintést jelentenek. Az amerikai vezető személyiségek ugyanis nem tartják előnyösnek, hogy bevallják az igazságot a katonai előkészületekről. A Pershing—2 és a Trident-rakéták valójában az első nukleáris csapás mérésére alkalmas fegyverek. A washingtoni stratégáknak pedig nem az „oroszok elrettentésén” fő a fejük. Az első nukleáris csapásmérés elmélete az Egyesült Államok katonai stratégiájának uralkodó doktrínájává vált, s lényegében ennek van alárendelve a hadászati fegyver- rendszer kifejlesztése és általában a hadászati erők kiépítése.

Teljesen megengedhetetlen lenne részünkről, ha a katonai veszély fokozódásának körülményei között kockára tennénk a szocialista közösség népeinek békés munkáját, és azt a nukleáris fegyverkezési verseny megszállottjainak „békeszerető megnyilatkozásaitól” tennénk függővé. Ismerjük és megfelelő módon értékeljük az imperialista erők politikáját, a szocialista országokhoz fűződő, viszonyukat. Soha nem felejtjük el, hogy a népek számára milyen tragédiához vezetett az agresszor „megbékítését” célzó irányvonal. Erre emlékezve, intézkedéseket kell hoznunk és válaszolnunk kell a nukleáris ^veszély növekedésére. Ügy kell válaszolnunk, hogy a potenciális agresszorban az önnfen.ntartás ösztöne legyőzze az országunk elleni agresszió elindításának szándékát.

Olyan válaszlépéseket teszünk, amelyek katonailag ugyanúgy veszélyeztetik az Egyesült Államok területét és azon országo kat. ahol amerikai rakétáikat állítanak rendszerbe —, ahogyan az Egyesült Államaik veszélyezteti a Szovjetuniót és szövetségeseit. Azok, akik ima a fegyverkezést szítják, hadd értsék meg végre, milyen- veszélyes illúzió a katonai erőfölény megszerzésére törekedni, s hogy mennyire sürgető szükség van a .megállapodásra a nukleáris fegyverek korlátozásában és csökkentésében, az egyenlőség, a kölcsönös biztonság elvének megfelelően.

Egy hónap múlva kezdődnek a Hírős Napok

(Folytatás az 1. oldalról.)

Mérsékelni kell az aszálykárokat

(Folytatás az 1. oldalról.)

A Hírős Napok végleges programja összeállt. A mezőgazda- sági szakembereket leginkább érdeklő tudományos tanácskozások három főbb témakört ölelnek fel. Az országos kertészeti napok szeptember elsejei nyitó ülésén, az Erdei Ferenc Művelődési Központban, valamint a szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztés szakosztályi összejövetelein a három kertészeti ágazat időszerű kérdéseiről, a kézi munka szerepéről tájékozódhatnak a szakemberek. A szőlészeti szekció ülésén emlékeznek meg a miklóstelepi kutatóállomás fennállásának századik évfordulójáról, az alapító Miklós Gyula tudományos munkásságáról.

A szeptember 2-án kezdődő talajtani vándorgyűlés a homokhasznosítás eljárásai ismertetésének nemzetközi fóruma lesz.

A mezőgazdasági vállalatok irányítása és szervezése című tudományos tanácskozásnak, irodagép-, műszerkiállitásnak a Kertészeti Főiskolai Kar ad otthont. Ugyanott rendezik meg a virág- kötészeti bemutatót és dísznövény-kiállítást.

Az egyes ágazatok üzemi bemutatóját a felsoroltakon- kívül a Helvéciái Állami Gazdaságban, a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben, a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás kecskeméti központi telepén, valamint a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben tekinthetik meg az érdeklődők.

A kertészeti kiállításnak a megyei művelődési központ, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának új székháza ad otthont.

Szűkebb hazánkból Mélykút, Jánoshalma, Izsák, Soltvadkert, Lakitelek, Kiskunmajsa, Szabad- szállás szövetkezetei, kertészeti termelést, szőlő-, gyümölcs- zöldségfeldolgozást folytató állami gazdaságai, vállalatai a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés taggazdaságai mutatják be ter- mékeike+. K. A

— nem kellett mesterségesen szárítani a gabonát, ami jelentős költségmegitaikaríitást eredményezett.

A kánok mérséklésére elsősorban a gazdaságoknak kell mindent megtenniük. Mindenekelőtt azzal, hogy a gazdálkodásuk valamennyi feltételét javítják; messzemenően és ésszerűen takarékoskodnak a takarmánnyal, az anyaggal és az eszközökkel. Az öntözőkapacitás még jobb hasznosításával. a szálas- és tömegűi sármány-hiány mellék-terméke.; kel történő pótlásával, a valós piaci igényekét kiegészítő tevékenység bővítésével, továbbá valamennyi szemestermést adó kukoricaterület meghagyásával igyekeznék ellensúlyozni az aszály által okozott veszteségeket.

Mindezek mellett az üzemek egy részében a pénzügyi egyensúly fenntartása végett szükség lehet külső segítségre is. A kormányzati szervek és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium részéről már eddig is történt több intézkedés. Időlegesen

leszállították az öntözőberendezések árát, az aszállyal legjobban sújtott megyékben a III. negyedévben felfüggesztették a változó öntözési vízdíjakat, gondoskodnak a szükséges műtrágya- és vetőmagellátásról. A folyamatos termeléshez szükséges műtrágya, takarmány, gép, eszköz stb. vásárlására — egyedi elbírálás alapján — további forgóeszközhitelt igényelhetnek a mezőgazdasági üzemek, és kérhetik a lejáró hitelek éven belüli átütemezését is. Ahol mindezek ellenére már most megállapítható a pénzügyi egyensúly felbomlása, igényelhetik a szövetkezeti önkormányzati pénzalapok — üzemi tartalékalap, kölcsönös támogatási alap — fel- használását. Az ezen túl is fennmaradó pénzügyi problémákat — ugyancsak egyedi elbírálás alapján — az illetékes pénzügyi szervek az év végi mérleg lezárása előtti pénzügyi eljárás keretében szanikciómentesen rendezik.

Az aszály által okozott károk ellenére az ország belső ellátása zavartalan és a jelenlegi színvonal a jövőben is fenntartható.

(MTI)

HETI VILÁGHÍRADÓ

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA:

HÉTFŐ: Élénk visszhangot kelt az NSZK-ban a Honecker—Strauss találkozó. — Arafat Szaúd-Arábiába utazik, hogy Fahd királlyal tárgyaljon.

KEDD: Súlyos zavargások Sri Lankában a szingalézek és a tamilok között. — Cheysson francia külügyminiszter latin-amerikai körútra indűl, amelynek első állomása Brazília. — Hazaérkezik washingtoni és párizsi tárgyalásai után Dzsemajel libanoni elnök.

SZERDA; Samir izraeli 'külügy-, és Arensz hadügyminiszter Washingtonban Reagan elnökkel, valamint Shultz külügy- és Weinberger hadügyminiszterrel tárgyal. — Heves harcok az iraki—iráni háborúban az északi fronton. — Castro Kuba nemzeti ünnepén a tárgyalási készséget és a honvédélmi felkészülést hangsúlyozza.

CSÜTÖRTÖK: Az el nem kötelezett országok tiltakoznak az USA közép-amerikai flottatüntetése ellen. —Ismét harcok a PFSZ-nek Arafat mögött felsorakozó, és az ellene lázadó csapatai között Libanonban, miközben Arafat Jugoszláviában tárgyal. — A Biztonsági Tanács összehívását kérik az arab országok a hebroni hármas gyilkosság miatt.

PÉNTEK: Az amerikai képviselőház többsége a niearaguai ellenfor- radálmárok támogatásának megszüntetésére szavaz. — A Közös Piac új élelmiszer-behozatali rendszert léptet életbe, egyidejűleg a termelőknek nyújtott állami támogatás csökkentését írja elő.

SZOMBAT: Cheysson francia külügyminiszter latin-amerikai kőrútjának második állomására, Bolíviába érkezik. — Vü Hszüe-csien kínai külügyminiszter befejezi pakisztáni tárgyalását. — A madridi értekezleten a résztvevő országok egyöntetűen igyekeznek Máltát meggyőzni a megegyezés érdekében, s elhatározzák, hogy augusztus 25-ig heti egy további ülést tartanak.

A hét három kérdése:

Miért

makacsolta meg magát Málta Madridban ?

A madridi összeurópai értekezleten végre, három esztendő any- nyi vitája után sikerült megegyezésre jutni. A szocialista országok elfogadták az el nem kötelezett és semleges államok kompromisszumos javaslatát, ame- lyett egy ideig tartó habozás után a NATO tagjai is magukévá tettek. A konszenzus, azaz valamennyi résztvevő egyetértése, mégis várat magára, mert egyetlen ország küldötte nemet mon- doitt- A kis szigetország, Málta kormánya makacskodik, mondván. hogy ragaszkodik egy olyan konferencia összehívásához,

amely megvitatja a Földközi-tenger térségének biztonságát.

A máltai követelés nem új. Már Helsinkiben, meg Genfben, az előkészítő tárgyaláson előhozakodott Málta képviselője vele. Az ellenérv, amellyel a 32 európai és két észak-amerikai ország akkor is elutasította, most is elvetette a máltai javaslatot, az, hogy a Földközi-tenger térségének biztonsága túl nagy és túl bonyolult vitatéma. (Gondoljuk csak el: beletartoznék a Közel-Kelet ügye, Izrael biztonsága, egy palesztin állam létrehozása; az arab országok egymás közti viszonya! (Az európai biztonság és együttműködés keservesen és törékenyen összehordott diplomáciai konstrukcióját veszélyeztetné, ha összekapcsolnák más, távolabbi és megoldásra még egyáltalán meg nem érett problémákkal.

De miért vállalja Málta a kellemetlenkedő harmincötödik

szerepét Madridban? Aligha csak öncélúan!. Valószínű, hogy a háttériben valakik ösztönzik, uram- bocsá, talán pénzelik Máltát. A bátorítókat minden bizonnyal — Európán kívül kell (keresni.

Pedig Európában a feszültség elemei között itt és ott az enyhülés jelei tűnnek fel már. Á madridi megegyezés mellett szót érdemel a bécsi haderőcsökkentési tárgyaláson újra jelentkező derűlátás, vagy éppen Franz Josef Strauss körútja három szocialista országban.

A bajor miniszterelnököt, aki különösen Varsóban tett pozitív megnyilatkozásaival keltett élénk feltűnést, az NDK-ban fogadta Honecker államfő. Hazatérve Strauss sajtókonferencián ismételte meg az enyhülés irányába ható kijelentéseit.

Miért szavazott az amerikai képviselőház Reagan niearaguai politikája ellen?

Kezdjük józanságra intő mondattal: sajnos, nem a képviselőház mondja ki az utolsó szót, hanem a republikánus többségű szenátus. Így tehát elképzelhető, hogy ott más lesz az eredmény, azaz ott nem szavaznak az USA niearaguai politikája ellen. A képviselőház többsége mindenesetre azt kívánja, hogy hagyják abba a niearaguai ellenfor- radalmárok támogatását.

A vitában gyakran hangzott el Vietnam neve. A honatyák egy része attól tart, hogy a középamerikai dzsungelekben újra kezdődik egv vietnami típusú kaland. Washingtonban hivatalosan azt állítják; csupán hadgyakorlatokra mozgósítják a repü- lőgép-anyahajókat, a tengerészgyalogosokat. Csaik gyakorolni akarják a partraszállást, nem pedig a valóságban véghez vinni — valahol Nicaraguában. Sőt. Reagan egy sajtóértekezleten politikai megoldás szükségességét emlegette.

Fidel Castro kubai államfő és D’Escoto niearaguai külügyminiszter szintén kijelentette: igen, Kuba, akárcsak Nicaragua, hajlandó tárgyalni a térség problémáinak békés megoldásáról, a külföldi katonai tanácsadók kölcsönös visszavonásáról, és annak tilalmáról, hogy a térség országaiba kívülről, külföldi fegyvereket szállítsanak.

Az úgynevezett Contadora- csoport (a névadó, tudjuk, egy mexikói sziget, ahol először találkoztak Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Panama vezetői) tárgyalássorozaton próbálja megkeresni a közép-amerikai feszültség enyhítésének útját- módját. A héten a négy ország külügyminiszterei Pana- mavárosbani. a közép-amerikai országok képviselőivel találkoztak, ott volt Nicaragua külügyminisztere is.

A washingtoni képviselőház vitájában, elhangzott, hogy a flot- tatüntetés a legrosszabb időben történik, hiszen egyre több tárgyalási ajánlat hangzik el, s ilyen, körülmények között az USA csak elszigetelődik a világban.

Milyen új fordulatok várhatók Libanonban?

Izrael elhatározta, hogy „átcsoportosítja ' Libanonban tartózkodó csapatait, amiről sokaknak az a véleménye, nemcsak az arab világban, hanem nyugaton is, hogy ez a döntés gyakorlatilag Libanon feldarabolásának veszélyét idézi elő, Samir izraeli külügy- és Arensz hadügyminiszter Washingtonban járt, de az izraeli tervből nem engedett.

Előzőleg Dzsemajel libanoni elnök tárgyalt Washingtonban, s hazatérőben megállt Párizsban, hogy megszerezze magának a francia kormány politikai, gazdasági támogatását. Franciaországnak az első világháború óta jelentős érdekei vannak Libanonban. Dzsemajel párizsi tartózkodását használta fel arra, felhívja az ENSZ-t: a világszervezet segítségével rendezzenek népszavazást mind a kormány által ellenőrzött, mind pedig a külföldi megszállás alatt álló területeken.

A libanoni belső helyzet egyik új tényezője, hogy megalakult a Nemzeti Megmentés! Front. E mellé látszanak felsorakozni az El Fatah-nak Arafattal szembenálló erői, vagy legalábbis szeretnék arra ösztönözni az új csoportosulást, hogy az szálljon szembe Izraellel és az amerika- barát libanoni erőkkel.

Ami a palesztin mozgalom belviszályát illeti: a héten ismét kiújult a harc a Bekaa-völgyben a lázadók és az Arafathoz hű erők között. Az El Fatah egységének helyreállítása még várat magára .. .

Ugyanakkor a figyelmet egy súlyos incidens ismét az izraeliek megszállta Ciszjordániára irányítja: álarcos fegyveresek Hebron városában rálőttek arab egyetemistákra, közülük hármat megöltek, sokat megsebesítettek. Mivel az arab közlések az álarcos terroristákban izraeli telepeseket sejtetnek, az arab államok a Biztonsági Tanács összehívását követelték a vérfürdő ügyének megvitatására. P J