Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

Klossy Irén „Képek között nőttem fel” Baján született, 1943-ban. E Duna-parti városban járt általá­nos és középiskolába, itt 'kapott tanítói oklevelet, itt él jelenleg is. A Képzőművészeti Főiskolán 1977-iben szerzett diplomát. A Ba­jai Tanítóképző Főiskola docen­se. önálló kiállításon először 1970-ben mutatkozott be Szek- szárdon. A Magyar Népköztársa­ság Művészeti Alapja tíz éve, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége az idén fogadta tagjai közé. — A festés kedvenc időtöltése volt nagymamámnak, sőt édes­anyámnak is, apámnak pedig volt egy nagyon szép képgyűjteménye. Képek között nőttem fel, olyan családi légkörben, mely kezdet, tői fogva a „vizuális önkifejezés­re" késztetett. Persze a tanáraim­nak eleinte nem nagyon tetszett, amit rajzórákon produkáltam ... Ök mást vártak egy kisgyerek­től; „apáca-tisztaságú”, egyszerű és egyértelmű rajzokat, nem „fúr. csa jeleket”. Középiskolás korom­ban beiratkoztam az akkor még képzőművészeti szabadiskola­ként emlegetett Rudnay-körbe. Több éven át jártam ide, s idő. közben sok mindent megtanul­tam. sok „mélyebb titkot" meg­értettem, egy-két igazán nagy­szerű mester jóvoltából. — Nem készültem tudatosan semmilyen pályára. Ha megkér­dezték, mi leszel, ha nagy le­szel, csak a vállamat vonogat- tam, s fogalmam sem volt, mit válaszolhatnék... A középiskola után határoznom kellett, hogyan tovább. A tanítóképző helyben Klossy Irén: Egri emlékére. volt, s önmagában ez a tény dön. tötte el, hogy ide jelentkeztem. Amikor 1964-ben megkaptam a diplomát, Bácsalmásra kerültem tanítani. Közben felvettek a pécsi tanárképző rajz—történelem sza­kára, s két év elteltével visz- szaköltöztem szülővárosomba. 1969 óta tanítok a tanítóképző fő­iskolán népművészetet, betűírást, pedagógiai rajzot, módszertant, rajzolást, festést és alkalmazott grafikát... Más ezekkel a felnőtt fiatalok­kal együtt dolgozni, mint a kis­gyerekekkel. Nem könnyebb, nem is nehezebb: más! A hallgatók többsége tele van félsszel. druk. kai, miközben egy téma megol­dásába kezd. Nem tudják, hogyan' mondják el, vagy egyszerűen nem merik „élesben” elmondani érzéseiket, gondolataikat a ceru­za vagy az ecset segítségével. Ne­kem elsősorban az a feladatom, hogy feloldjam bennük ezeket a feszültségeket, s közben formá­lódjon az ízlésük, csiszolódjon látás- és gondolkodásmódjuk. 'Ez utóbbiaknak különösen nagy je­lentőségük ivan, ha arra gondo­lunk, hogy a rajzszakosokon mú­lik majd a későbbiekben, amikor diplomát szereznek, milyen lesz a felnövekvő nemzedékek látás- kultúrája. Vagyis nem kicsi a tét, a felelősség .. . — Sokféle technikával megpró­bálkoztam. amíg rájöttem, hogy a fekete-fehér tónus, a grafika rejti számomra a 'legtöbb lehető­séget. Igyekszem az ábrázolt élet­szelet legegyszerűbb, legjellegze­tesebb kontúrjait úgy érzékeltet­ni, hogy egy kis asszociatív ha­tást „ültetek” a kontúrok mögé. Mikor vagyok a munkámmal elé­gedett? Ha ránézve olyannak lá­tom, mint amilyennek önmaga­mat. Ha sikerült úgy elmondani valamit erről a világról, ahogy valóban érzem; őszintén, minden póz, minden manipuláció nélkül. Egyébként a grafikában az ilyes. mi azonnal szembetűnik. A fes­tékek, színek mögött könnyebb elrejtőzni, mint a „csupasz” vo­nalak mögött. A tollrajz olyan .közvetlen, akár a kézírás. Min­dent elárul, azt is, 'hogy írni az, amit rutinból és mi az, amit ih­letből produkál az ember. Ezért csak akkor dolgozom, ha úgy ér­zem, van valami új mondaniva­lóm, nehogy az ismétlés hibájába essek. Egy időben a növény- és állat, világ ábrázolása érdekelt, pilla­natnyilag a tájak konstruktív le­hetőségei foglalkoztatnak. A tér. mészet megragadó mozzanatai, nyugalmat árasztó vagy változa­tos ritmusú jelenségei, a hegyek, tavak, háztetők ... Megeleveníté- sük finom, elegáns, artisztikus le­hetőségét kínálja a fehér és a fekete szín megannyi árnyalata, illetve az árnyalatok kompozíció, ja. farához parancsolta a remegő cigányt, ő ma­ga felült a lóra, arccal a fara felé, és lábai­val csiklandozta, bökdöste a békésen abra- koló lovat. Kovács követte példáját, és ugyanezt tette egy másik lóval. A lovak unták meg előbb, és ki-kirúgtak. Harsányan rö­högtek a rúgás elől ugrándozó cigányon. Újabb tréfát eszéltek ki. Kifeszítették a ke­zük között vergődő, most már teljesen meg- zavarodott gyerek száját, és a csatos üveget dugták 'le egészen a torkáig. Az üvegből gur- gulázott a bor, kétoldalt folyt le a fuldokló áldozat szája szélén. Egy kortyot sem tudott lenyelni. Szeme kigúvadt, nyakán kidagadtak az erek, arca már kékült, amikor ezek ketten elengedték. Az istálló farához tántorodott, ma­gához ölelte a hegedűjét, úgy kapkodott le­vegő után. Csuklás jött rá. Szemét beborí­totta a könny, semmit nem látott, csak mesz- sziről, nagyon messziről ordító hahota gyö­törte eltompuló agyát. Észre sem vette, mikor jött be apja meg a nagybátyja az istállóba. A két öreg cigány alázatosan hajlongott meg-megtántorodva a tobzódó legények előtt. Azok további nótát parancsoltak. Nyikorogtak a hegedűk. Fel­eszmélt a Sanyi is. A két öreg mellé állt. Húzták hárman. Tömöri és Kovács or­dítva ugráltak a zenére, egymás kezéből kapkodták ki a csatosüveget. Valamelyik tíz forintot vetett a cigánynak. Azok újabb erő­re kaptak. Húzták a vonót, ahogy csak bír­ták. Egyszercsak Tömöri meggondolta ma­gát, és olyan mozdulattal, mint Krisztus ver­te ki a kalmárokat a templomból, kihajtot­ta a cigányokat az éjszakába. Vaksötét volt. Megfogták egymás kezét, és elindultak találomra az orruk után. Fo- ®a*m..u!c sem v°h, merre találják viskóikat. Körülöttük csak az átláthatatlan sötétség. A szél_ is szabadon pásztázott a homokdombok között, kántáló hangon jelezte érkezését. A három cigány remegve ölelkezett össze. Han­gosan sírtak. Nem tudták, merre menjenek. Jajgattak, segítségért kiáltoztak. A sötétben felértek a csatornatöltés tetejére. Lábuk előtt a meredek part, annak mélyén alatto­mosan hallgatott a mozdulatlan víz. A sötét sűrűbb lett. Érezték, hogy nem jó helyen jár­nak. A Krisztust hívták segítségül, aki az­nap született, hogy megváltsa a világot. Ebben a pillanatban kivágódott az is­tálló ajtaja, és a kiszűrődő fényiben megje­lent Tömöri és Kovács alakja, akik tisztán hallották a cigányok jajveszékelését. Tömöri felkapcsolta zseblámpáját, és maga elé vilá­gítva gyors léptekkel megindult a siránkozó, útjukat tévesztett cigányok felé. Barátja ha­bozás nélkül követte. A cigányokhoz érve Tömöri felajánlotta segítségét. Azok imád­kozva követték zseblámpája fényét. A csatornát egy keskeny híd szelte át. Tö­möri erre vezette rá a megkönyebbült cigá­nyokat. Azok óvatosan lépkedtek a keskeny hídon. Nem volt egyéb, hát a hegedűikbe ka­paszkodtak. Ekkor Tömöri hangos szidalma­zással, gyors, szinte kapkodó mozdulatokkal egyenként a vízbe löikdöste őket. Az addig némán hallgató csatorna vize hangos csat- tamással nyílt szét a zuhanó, kapálódzó tes­tektől. Tömöri és Kovács kórusban röhög­tek a parton. Először a Sanyi gyerek mászott a meredek part szélére. Erőlködött, mint egy óriás bé­ka felfelé, de lábai visszacsúsztak a vízbe, tenyere hiába markolta az agyagos töltés­oldalt, képtelen volt megkapaszkodni. Sival- kodott. A feje felett röhögtek. Mellette az öreg Kálmán küszködött. Jajgatva emelget­te a lábát az iszapból, de nem haladt előre. Siratta a hegedűjét. A harmadik, a legöre­gebb, aki aznap ünnepelte a névnapját, se­hova nem mozdult. Elült az iszapban. Kezei­vel fáradtan csapkodott. Kereste hegedűjét, és hangosan sírt. Aztán á Sanyi gyerek va­lahogy megkapaszkodott a partoldalban, és maga mellé húzta az öreg Kálmánt, aki a vonóját nyújtotta a vízben csapkodó vén testvérének. Nehezen érték el, de valahogy mégis maguk mellé húzták az egyre csen­desedő öreget. Tömöri a zseblámpa fényénél látta, hogy véget ér a mulatság. A hátuk mögé osont, és újabb csatakiáltással akkorát lökött a nyomorultakon, hogy hatalmas ívben repül­tek a csatorna közepéig. Ezt már Kovács is megsokallta. Nem kellett volna, mondta bá­tortalanul. A cigányok vergődése kezdődött elölről. Ök egy darabig még nézték a nyomorult éle­tükért tehetetlenül küszködőket, majd mind­ketten sarkonfordultak, és elindultak a kö­vetkező üveg borért a szomszéd tanyába. Az ittlévők ámulva hallgatták Tömöri elbeszé­lését a tetves cigányok megfürdetéséről. Aznap este többen jártak a csatorna part­ján, és kihúzták a dermedt cigányokat, és sorsukra hagyták őket. Először az öreg, a névnapját ünneplői zuhant a földre. Nem­sokára az öccse is követte. Sanyi gyerek szalmát hordott alájuk. Aztán megindult se­gítségért a tanyákba. Talán a zavaros beszé­de miatt, de mindenhonnan elzavarták. Ke­gyetlenül fázott. A tanyákból ekkor indultak az emberek az éjféli misére. Lámpáik sze­mérmes fénye mint megannyi názáreti csil­lag világított a fekete éjszakában. Szeren­csétlen, félnótás cigánygyerek azt hitte őt keresik, az életére törnek. Beásta magát egy szaknakazalba. így maradt meg. A két öreg tetemét a szentmiséről jőve találták meg az emberek. Már nem volt ben­nük élet. Hegedűik csendesen lebegtek a csa­torna vizén. A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy kihűléses haláluk nem sokkal éjfél után következett be. Amikor a félkegyelmű cigánygyerek zörgetett a tanyákba segítsé­gért, még meg lehetett volna menteni őket. Azt nem tudom, hogy ezekből a tanyákból elment-e bárki is a temetésükre. Arvay Árpád ft Bognár Zoltán: Öregember kecskével. ft Helényi Tibor: Tengelyes szimmetria. A táncművészet drezdai bölcsője Három évtizede működik a drezdai táncművészeti iskola. Ez idő alatt több száz ifjú táncművész hagyta el a Gret Palucca professzor irányításával működő intézményt. Közülük sokan lettek balettmes­terek, koreográfusok, táncpedagógusok. Sokan szereztek nevet ma­guknak az iskola volt növendékei közül. Ilyenek például Hannelore Bey, Ursula Dathe, Ruth Berghaus. Az NDK-ban elsőként ez a balettintézet tért át 1961-ben a hét­éves oktatásra, 1977 óta pedig már nyolc évet ölel fel a stúdium. A híres Palucca-iskolában a korábbi 30 helyett ma már évente 50 fiatal képzését kezdik meg. A növendékeket a zeneiskolák, szakkö­rök és gyermekbalettek legtehetségesebb tagjai közül választják ki. Jelenleg 180 növendék tanul az intézetben. 1985-ben számuk eléri majd a 200-at. Újabban egyéves előkészítő osztályt is indítottak. Tavaly hozzákezdtek az iskola bővítéséhez is. öt új balett-terem épül, s több szociális és egészségügyi létesítménnyel is gyarapodik az intézet. A képzési programban klasszikus tánc, népi tánc, ritmikus gim­nasztika szerepel. A klasszikus táncoktatásban a szovjet metodikát alkalmazzák. Az utolsó évben a figyelem a színházi gyakorlat felé fordul. A legtehetségesebbeket nemzetközi balettversenyekre készí­tik fel. NEMZETkÖZI FESZTIVÁL AUSZTRIÁBAN Növelte jó hírét a Kecskeméti Pedagógus Énekkar Sokszorozott felelősséggel jár hazánk képviselete nemzetközi fesztiválon! Tehát elképzelhető milyen izgalommal készültek a Kecskeméti Pedagógus Énekkar tagjai a Dráva menti Spittalban meghirdetett dalosversenyre. A több mint háromszázéves re­neszánsz Porcia-palotában idén huszadszor találkoztak kiváló kó­rusok. A kiadott műsorfüzetben dr. Rudolf Kirchschläger köztár­sasági elnök így méltatta a festői fekvésű kisváros kezdeményezé­sét: „Huszonöt nemzet több mint kétszáz kórusa vett részt eddig a nemes vetélkedőkön. A kórusok versenyére is érvényes az olim­piák jelmondata: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”. Dr. Fred Sinowatz miniszterelnök is dicsérte a karintiai fesztiválok színvonalát, baráti hangulatát. A műdalok és a népdalok kategóriá­ban rendezett versenyeken eddig a magyar együttesek közül a Bu­dapesti Egyetemi Kórusnak, az Esztergomi Monteverdi Énekkar­nak, a Vándor Kórusnak és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola Kamarakórusának sikerült első helyezést elérni. Idén 54 pá­lyázóból választották ki a meghí­vott tíz együttest. Olyan híres, nagymúltú énekkarok között kel­lett helytállniuk a kecskeméti da­losoknak, mint az olasz Corale „Nova Armonia”, a rigai „Ave Sol” együttes, az amerikai „The Pacific Repertory Chorus”. A magyar küldöttséget vezető Sibalin Istvánnénak, a Pedagógus Szakszervezet megyei titkárának véleménye szerint még sohasem énekelt ilyen szépen az Erdei Pé­ter által kitűnően felkészített kó­rus. A megjelent kritikák külön kiemelték Kodály öregek című művének ihletett tolmácsolását. A szigorú nemzetközi zsűri is ked­vezően minősítette a magyarok műsorát. A műdal-kategóriában — az említett Kodály-művel és Szokolay Cantáte Domino alkotá­sával — negyedik helyre érdeme­sítette őket, míg a népdal-ver­senyben ötödikek lettek. Moduna Jánosné, a kórus egyik alapító vezetőségi tagja, nagy él­ményei közé sorolja a gyönyörű utazást, a szíves vendéglátást. Ez­úton is köszöni a fenntartóknak — a szakszervezetnek, a városi ta­nácsnak és az Erdei Ferenc Mű­velődési Központnak —. hogy a jó szellemű együttest hozzásegítették a sikeres szerepléshez. Sibalin Ist­vánná számára a hangversenyek iránt megnyilvánuló érdeklődés volt a legmeglepőbb. Délelőtt, dél­után és este, a nagy júliusi hőség és a méregdrága belépők ellenére egyaránt zsúfolásig megtelt az egykori hercegi palota pompás akusztikájú udvara, ezrek hall­gatták a szomszédos kisvárosban rendezett bemutatót. A huszadik Spittal an der Drau-i nemzetközi kórusversenyt hangszalagon rög­zítette és közvetíti az osztrák rá­dió is. H. N. — Sajnos, a mi pályánkon elég sok az intrika, a különcködő elfor­dulás. A szakmai közösséget több­nyire a nyári alkotótáborok je­lentik, s csak elvétve találkozom olyan társsal, olyan kritikussal, aki őszinte, korrekt és szaksze­rű véleményt mond képeimről. A köntörfalazás, az udvariaskodó hazugság legtöbbet a művésznek árt. — Amit tollrajzaimmal, famet­szeteimmel, rézkarcaimmal kere­sek, utazásra költőm. Többször jártam Olasz-, Görög-, Francia- és Spanyolország különböző vi­dékein az IBUSZ-szal. A műemlé­kek, múzeumok, a tájak, no és persze az emberek adta élmé­nyeimet grafikusként és pedagó. gusként egyaránt tudom kamatoz­tatni. Az NDK Képzőművészek Szövetsége meghívott egy alkotó­táborba, ahonnan a napokban tértem haza. Nagyszerű feltéte­lek mellett, egy hónapon át dől. gozhattam egy bolgár, egy cseh, egy görög, egy lengyel és öt né­met művész társaságában. A tá­bor kiállítással zárult, Eisleben- ben. Hamarosan egy tíznapos ju. gosaláviai táborozásra megyek, s meghívást kaptam a sátoraljaúj­helyi művésztelepre is. — Hogy milyen kiállításokon láthatók jelenleg a képeim? Jú­lius elején nyílt, s augusztus vé­gén zárul a Nemzeti Galériában a Mai Magyar Grafika és Rajz- művészet című tárlat, amelyen, öt grafikám szerepel. Ezen. kívül a tihanyi múzeum tíz képemet mu­tatja be a jövő hónap közepén nyíló VII. Balatoni Kisgrafikai Biennálén. Koloh Elek ft Spittal an der Drau az Alpok tövében, a Dráva mentén. A Képzőművészeti Főiskolán Patay László és Bráda Tibor volt a tanárom. Ekkor már sze­rettem volna „mindent” megta­nulni, tudni e szakmáról. .. Él­ménygazdag, felejthetetlen esz­tendők voltak ezek, hiszen kiváló mesterek, tehetséges művészek között dolgozhattam, akik úgy tudtak adni, tanítani, szemléletet formálni, hogy közben nem sér­tették meg az egyéniséget. SASS ERVIN: Szó a szóban volt-e olyan, hogy nyugalom magamat erről faggatom olyan, hogy boldogságvirág pipacspirosak és lilák és olyan, hogy szó a szóban kis végtelen mutatóban vagy olyan, hogy társ a társam napról napra napmúlásban olyan, hogy szállani égni gazdag úrral nem cserélni volt-e olyan, hogy értelem magamat erről kérdezem MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET MÚVÉSZPORTRÉ:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents