Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

1983. július 21. # PETŐFI NÉPE • 3 * A BELSŐ REND UTÁN — KÜLSŐ RENDET IS! Halasi úti házak és lakók — Amikor az egész világon beszélnek a környezetvédelemről, úgy érzem, jogos, ha elmondhatjuk azt is, ami bennünket bánt — mond­ja dr. Dunszt Ferencné, a kecskeméti Halasi út 9. számú ház bér­lője. Majd arra kér, ismerjem meg közelebbről lakóhelyük problé­máit. Örökös gond: a szemét A házak udvarain és a teme­tő íelőli úton úgy itűnik, mintha a lakók egy része költözne, s a szeméttől és a felesleges lomtól igyekezne gyorsan megszabadul­ni. Kimustrált hűtőszekrény egyik ház végénél. Előtte tégla- és vakolattörimelék. Odább tévés kartondobozok. A szemetes konté­nerek körül virít a házi hulladék. Gyerekféle, vagy ki, némelyik tartály mellé csak odarakta a konyhai hámozékot. Könnyel­műek, hanyagok a lakók?” Áim mielőtt bárkit megbélyegeznék, látom, hogy a fedelet egypár tar­tályra azért nem lehet visszahúz, ni, .mert a hajlító szerkezet ru­gója eltörött, illetve (hiányaik. A tenyérnyi széles rés-en át cseppet sem ínycsiklandó illat árad ki­felé ! Kovács Andrásné 38 család ház. felügyelője a Schönherz Zoltán tér 6. szám alatt. Állandó gondja — a szemét! — A házban szót értettem mindenkivel, hogy a lépcsőház­ban ne dobják el a cigarettavé­get, és a virágokat kíméljék. Ez. zel szemben az épület előtt, hat kukában napokig ott a szemét, mivel a kocsi hetente csak egy­szer viszi el. Amíg a szállítók nem jönnek, a lakók kétfélekép­pen szabadulnak meg a hulla­déktól. Van, aki az erkélyen át leszórja, s van, aki lehozza az utcai edényekbe. De hogy néz ki, amikor a kukákba már nem bír­nak több szemetet belegyömö­szölni, s fújja-viszi a szél -a pa­pírokat?! Ez engem nagyon bosz- szant! Hol játsszanak a gyerekek? Noha riportunk nem dicsérő lista, az mindenesetre örvende­tes, hogy a Leninváros egyik la. kója és házfelügyelője (kritikus szemmel ítéli meg az itteni álla­potokat. Dunsztné, a 72 éves nyugdíjas nem hallgatja el, hogy bogarak özöne és zöld legyek za­varják a nyugalmukat. „Bár csak egyszer takarítanának nálunk!”, fohászkodik az asszony, aki, ha már sokallja a szemetet, gumi. kesztyűt húz és maga szedegeti össze a hulladékot a folyosón. Mint nagymama és egykori pe­dagógus, aggódik a gyerekekért. Okkal. Jártunkban-keltünkben két kisfiút pillantunk meg. A fe. lüljáróhoz vezető Halasi út men­tén, a járdaszélen üldögélve vár­ják, hogy az utcaseprő gép oda­érjen. A gépkezelő óvatosan ki. tért a forgókefe felé nyúló gye­rekek elől, akiknek így nem esik baja. Csakugyan: hol játszhatnak itt az ifjabb leninvárosiaik? Néhány kis hinta, mászóka, sakkasztal. Szegényes játékok szokványos választéka a házak közt. A lakók úgy vélik, ennyi elég a gyerekeiknek? Az itt élő családokban nincs olyan szak­munkás, ügyes kezű iparos szü­ld Dr. Dunszt Ferencné több mint két évtizede lakik a házban. lő, aki a járdaszélen unatkozó gyerekeknek és társaiknak hasz. navehetőibb játékokat tudna ké­szíteni? S hol a tanácstag, aki minderre, a változtatás igényé­vel, még eddig nem figyelt fel? Kéményfüstben Ezek épp úgy a leninvárosiak problémái, mint átellenben, a Zománc- és Kádgyár levegőit és közérzetet rontó, gázos füstje. Ládi Andrásné, a Halasi út 1. számú házból: — A közlekedés zaját a felül­járó irányából még csak elvisel, jük valahogy. Belátjuk, hogy a kamionoknak (is) menniük kell. De míg a dübörgés időnként el­halkul, a kádgyári kémények szüntelenül ontják a gázt. Az ala­csonyabb kéményekből, sötétben látjuk, láng és szikra viliódzik kifelé. iNem a magas kéménnyel van baj. Az alacsonyabbakkal! — Tudnak-e a lakók gondjáról az üzemben? — kérdezem Ren. detzky János műszaki igazgató- helyettest a Zománc- és Kád- gyárban. — Igen. A vasolvasztó füstgá. za okozza a levegőszennyezést. Négy hónapja nem működik az a három méter átmérőjű ventillá­tor, amelyet annak idején kísér­letként kipróbáltunk. Most már jó. Éppen ma indítjuk újra. Ma? Pontosan a riportkészítés napján? Fogadjuk el ezt ,a dol­gok véletlen egybeesésének. Az viszont aligha véletlen, hogy a vasolvasztó dolgozói és a csak. nem tőszomszédságában álló há­zak lakói egészségének védelmé­re hivatott ventillátor ennyi ideig semmit sem mozdult... Ilyen és hasonló mozdulatlan­ságok — a házfalaikat, a füvet, a virágokat és a bokrukat érő lég. szennyezés; Ládiné és mások la­kásaiban a hézagos, vagy becsuk- hatatlan erkélyajtók; a huszon- valahány éves épületek omló va. kolata; a kánikulában is, kény- szerűségből zárva tartott ablakok — érlelték meg a lakókban azt az elhatározást, hogy lakbérük csökkentését kérjék az Ingatlan- kezelő és Távfűtő Vállalattól. Ügy érzik, igazuk van. Lakbér és méltányosság S valóiban, a tanácsi vállalat az újonnan, megállapított lakbére­ket 20 százalékkal csökkentette. Ezt azonban a bérlők nem fo. gadták el. Főként az ipari kör­nyezetre hivatkozva, további 20 százalék mérséklést kértek! Jogosan? A látottakból, a tapasztaltak­ból ítélve: igen. De mit mond Hegyes Ferenc, a városi tanács műszaki osztály- vezetője? & Hol lehet itt leülni? S ha le­het — érdemes? — Méltányos a 20 százalék en. gedmény, de annál több nem. Na­gyobb. 50 százalékos lakbércsök­kentés csak vizes, repedezett, ve­szélyes lakóépületek esetében ad. ható. A Halasi útiak nem tartoz­nak ezek közé. S mj a véleménye Márton La­josnak, az IKTV igazgatójának? — A leninivárosiak régi, de nem rossz lakások. Viszont rájuk fér az alapos felújítás. 1981—82-ben megkezdtük és azóta befejeztük két épület, az 1-es és a 3-as szá­mú tatarozását. Az ötödik ház hőstoppos vakolásával két héten belül végzünk. A hetediknek a homlokzata kész. Állványozóink haladnak tovább. Mi mindent el. követünk, ami rajtunk múlik, hogy a Halasi útiak lakásai ja­vuljanak. A felújítás még nem minden A jelek arra mutatnak, hogy a változást az IKTV komolyan gondolta. Üvegesek csöngetnek be, sorban a bérlőkhöz, hogy az erkélyajtók ablaküvegeit kicse­réljék. Pár óra alatt elkészülnek a munkával. Cserélik a parkettát is; bár van, aki tiltakozik ez el­len, mondva: „Jó még a régi. Csak azt csiszolják fel!” Az 1-es épület lépcsőháza újracsempéz- ve. Másutt kábelek, csövek és munkagépek. Állványokat csava­roznak, maltert, festéket kever­nek. Dolgoznak. Szeptember 30. ra készen kell lenniük a munká­val. Egyvalami azonban továbbra is aggasztó. A környezet. A sat­nya fű, amely mintha éjjel-nap. pal perzselődne. A száraz, barna foltok a fák leveleim. A padok, amelyeknek nincs ülőkéjük. A mozdulatlan hinták. A seprege- tőgépet váró gyerekeik. A belső rend után (a házak­ban) ideje volna 'most már a kül. ső renddel js többet törődni! Kohl Antal ÉVI 200 EZER TEHERAUTÓ A NAGYMÚLTŰ VÁLLALATTÓL Ahonnan a ZIL-ek jönnek A moszkvai Lihacsov Autógyár egyike azoknak a szovjet nagyüze­meknek, amelyeket régi és igen jó kapcsolatok fűznek hazánkhoz, amint az a Kádár János elvtárs vezette magyar delegáció mostani látogatása alkalmával is szóbake- rült. Népszerűek hazánkban A hírneves ZIL tehergépkocsik hosszú időn keresztül igen nagy népszerűségnek örvendtek ha­zánkban. (A ZIL rövidítés a gyár nevéből ered: Zavod Imeni Liha- csova.) Tízezernél is többet vásá­roltunk belőlük az elmúlt terv­időszakban, s csak néhány éve csökkent a kereslet, mert viszony­lag magas az üzemanyag-fogyasz­tása. Ám mindenre van megoldás: tavaly határozat született a már üzemelő és új beszerzésű ZIL- gépkocsik átalakításáról dízelmo­torosra. Már folynak is az ezzel kapcso­latos tárgyalások, amelyeknek re­mélhetően ez a magas szintű láto­gatás is újabb lendületet adott. Egyébként az idén márciusban a MOGÜRT, az AUTÓKER. vala­mint az AVTOEXPORT. a ZIL és a Szovjetunió Autóipari Miniszté­riumának képviselői találkoztak, és megvitatták, hogy 1985-ig mi­ként oldhatják meg a vásárolni szándékozott ZIL tehergépkocsik motorjának cseréjét. Nagy múltú gyárral állunk kap­csolatban. A kezdetek ugyanis még az első világháború idejére nyúlnak. Az akkori moszkvai automobil-egyesülés 1916-ban épí­tette ezt az üzemet, hogy Olaszor­szágból érkezett alkatrészekből szereljék össze a járműveket.*Az első teherautót saját alkatrészből csak a szovjethatalom győzelme után készítették. Ez volt 1924-ben az AMO—F15 jelű tehergépkocsi, amiből aztán 1930-ra már 3200-at gyártottak. Néhány év múlva nagy­rekonstrukció ment végbe a gyár­ban, s ennek során 1934-től új tí­pusú tehergépkocsikat gyártottak — ZISZ 5 és ZISZ 6 néven —, va­lamint autóbuszt is, és 1936-tól a ZISZ—101 és ZISZ—110 típusú személygépkocsikat. A névadó Lihacsov Ezt a szép fejlődést a háború torpantotta meg, amikor azonban igyekeztek megmenteni az elért eredményeket, értékeket és a nagy honvédelem szolgálatába állítani. Ezért a gyár egy részét a hátor­szágba telepítették. Nem sokkal a győzelem után. 1946-ban elkövet­kezhetett a felújítás időszaka. Két esztendő alatt olyan sikeresen ha­ladtak előre, hogy attól kezdve évente százezer teherautót, vala­mint ZISZ 154 és ZISZ 155 típusú autóbuszokat gyártottak. A Lihacsov Autógyár nevet 1956-ban vette föl ez a mind ha­talmasabbá váló üzem, annak a személyiségnek a tiszteletére, aki huszonöt esztendőn át — 1926-tól 1951-ig — a legnehezebb időkben Volt az igazgatója. Ivan Lihacsov, az egész szovjet gépkocsiipar egyik kiemelkedő vezetője volt és 1953-tól a Szovjetunió, majd az OSZSZK autóközlekedési minisz­tereként tevékenykedett. Halála évében nevezték el róla a gyárat, egyúttal olyan férfiról emlékezve meg, aki beírta nevét a polgárhá­ború harcairiak történetébe is. A gyár előtt azonban még újabb nagy fejlődési időszak állott. Az 1962-es nagy műszaki felújítással lehetővé vált, hogy még korsze­rűbb típusra térjenek át, mégpe­dig a gyártás folyamatosságának megszakítása nélkül. Mindezekhez a nagy lépésekhez és a külföldön megnövekedett kereslet kielégíté­séhez új szervezeti keretekre is volt szükség. Ezért alakult meg 1971-ben a mai ZIL termelői egye­sülés. Ez a ZIL tehergépkocsik gyártásában addig is szorosan résztvevő vállalatokat fogja ösz- sze egységes szervezeti keretbe. Újabb típusok Ez a keret nem kevesebb, mint tizenhat gyárat jelent, 160 ezer dolgozóval, akik közül magában a ZIL gyárban 75 ezren dolgoznak. És igen szép a produktum is: évente kétszázezer középkategó­riájú teherautót. 25 ZIL 115-ös személygépkocsit állít elő. Sőt, mellékprofilja is kialakult a la­kosság jobb ellátása érdekében, mégpedig háztartási hűtőgépeket gyártanak. Évente 125 ezret. Megállás egyáltalán nincs, sem a termelés mennyiségében, sem • ZIL tehergépkocsikat raknak KS) pedig a korszerűbb típusok kiala­kításában. Most éppen az úgyne­vezett ZIL—130 családot meg­szüntető új típus kifejlesztése fo­lyik, a ZIL—169-esé. Előrelátha­tóan a következő tervidőszakban jelenik meg, aztán 1988-ra terve­zik a dízelmotoros változat gyár­tását is. Ami a jelenlegi választékot il­leti, eléggé széles körű. Készítenek 6 tonnás teherbírásúakat, megnö­velt platóhosszal is, aztán 6.4 ton­nás nyergesvontatót, 3,5—5 tonna teherbírású, összkerék-meghajtá- sú tehergépkocsit, 10 tonnás teher­kocsit és a KAMAZ dízelmotoros teherautókat, meg más egyéb tí­pust. Örömmel gondolhatunk arra, hogy valami kis részünk nekünk is van e világhírű gépkocsik elő­állításában. Legalábbis a kül­lemben. Néhány esztendeje ugyan­is mintegy 20 millió rubel értékű festőberendezést szállítottunk, s ezzel festették a különféle ötton­nás teherautókat. (KS) át vasúti szerelvényre. (TASZSZ— Munka és közérzet A hír megilepte a gyár közvéleményét: a szakszervezeti bi- zailmiak javaslata alapján, az egyik közismert és méltán nagy tekintélyű üzemvezetőt a szakszervezeti jogok sorozatos meg­sértése imiaitt leváltották. 'Néhány éve még bizonyára a leváltáson és annaik indoklá­sán is megütköznek. Csakhogy közben, legalábbis itt, sok min­den megváltozott, mind a szakszervezeti mozgalomban, mind pedig a róla kialakult véleményekben. Így természetessé vált például, hogy béremelések, jutalmazások, kitüntetések, fegyel­mik, de ugyanígy a vezetők minősítése, kinevezése, leváltása esetén is figyelembe veszik a szakszervezet véleményét. S nem­csak azért, mert erre felsőbb — minisztertanácsá, SZOT, mi­niszteri stb. — határozatok, előírások köteleznek, de legfőképp azért, mert ezt el is várják, sőt mindinkább .meg is követelik a gyár dolgozói. A leváltás azért érte meglepetésként a műhely, de légióiképp a gyár dolgozóit, mert korábban évtizedekig mindig csak arról hallottak, hogy a szóban forgó művezető kiemelkedően jól dol­gozik; a legelsők között teljesíti a tervet, példamutató fegyel­met tart, jó szervező, s gazdaságosságban, nyereségben is élen jár az általa vezetett üzem. Némelyek szemében úgy tűnt. mint­ha a termelési, gazdasági és az emberi, társadalmi, politikai ér. dekek ütköztek volna egymással és ezek ütközéséből az utób­biak kerültek volna ki győztesen. E kérdések tisztázását a gyár vezetői annyira fontosnak tar­tották, hogy később pártitaggyűléseken, brigádértekezleteken, termelési tanácskozásokon vonták le az eset tanulságait. Vagy­is magyarázták, hogy miért volt jogos, indokolt a leváltás. Az érvelés lazonos hangsúllyal hivatkozott a termelési fel­adatokból eredő érdekekre, valamint a munkahelyi demokrá­cia, a szakszervezeti jogok betartásának fontosságára. Az üzem, a kisebb változtatásokat nem számítva, azonos típusú, tehát lényegében elárvult, de gazdaságilag jól értékesíthető szerszám­gépeket gyárt, immár évtizedek óta. Elavult és jól értékesít­hető? Igen, mert az iparilag elmaradottabb országokban még ma is éppen ezek a kelendők, igazán korszerű szerszámgépék többnyire csak a fejlett országok 'piacain keresettek. Itt viszont rendkívül éles, kockázatos a verseny; korszerűségben, gazdasá­gosságban, sőt a .gyártás szervezésében, a vezetés színvonalú. ban a legjobbákkal kell összemérni erőinket. Az üzemvezető együtt nőtt fel a régi gépekkel, minden si­kere hozzájuk kötődött — miért cserélje tehát föl a biztosit a bizonytalannal? Ráadásul a itörzisgárdatlagok egy jelentős része is vele értett egyet. Az ő szemszögükből merő forrófejűségnek, akadékoskodásnak tűnt a gyártmányok kicserélése, új, korsze­rű gépekkel való felváltása. Az üzemvezető kezdetben türelmes volt, minden fórumot fölhasználva .vitázott a változást aka­rókkal, szinte nap mint nap érvelt igaza, meggyőződése mel­lett. Mindhiába. Ezért később a legkülönbözőbb indokokkal egyszerűen elodázta a különböző műhely- és brigádértekezletek összehívását, több mint egy évig termelési értekezleteket sem tartott, az esedékes éves tervet la dolgozók, sőt a társadalmi szervek megkérdezése és jóváhagyása nélkül állította össze, majd továbbította a gyár vezetőjéhez. S amikor a bérek, jutal­mak elosztására került sor, ugyanígy cselekedett: a munkahe­lyi demokráciát megsértve adott többet a vele egyetértőknek, illetve kevesebbet az „lakadékosfcodóknak”. Ezek alapján, csak miután bebizonyosodott, hogy az üzemve­zető nem képes változtatni véleményén és magatartásán, kez­deményezték leváltását. Az érvelés azt is tartalmazta, hogy a jogok megsértése hosszabb távon a műhely eredményes mun­káját, a napirendre kerülő új feladatok sikeres megoldását is veszélyezteti. 'Hiszen az új gépek gyártását előbb-utóibb szük­ségszerűen bevezetik, ennek jó előkészítése pedig elképzelhe­tetlen rossz légkörben, a dolgozókkal folytatott alapos és rend­szeres párbeszéd, tanácskozás nélkül. Itt nemcsak munkáról, termelésről van szó; ezektől függet­lenül is minden vezető alapvető kötelessége igazodni a mun­kahelyi demokrácia szabta keretekhez. Véleménynyilvánítás — illetve ennek lehetősége — nélkül sokáig sem jól dolgozni, sem pedig jó munkahelyi közérzetet, emberi közösséget létre­hozni, megtartani nem lehet. Földesi József A Társadalmi Szemle új száma Megjelent a Társadalmi Szem­le júliusi száma. A folyóirat ve­zető helyen közli Nagy János „A konfrontáció ellen, a tartós bé­kéért” című, a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseit áttekintő ciikkét. Palánkai Tibor tanulmá­nya a tőkés világgazdaság zava­rait, mint szerkezeti és szabályo­zási válságot tárgyalja. „Sportes társadalom” címmel Kovács Sán. dór és Laki László elvi szintű elemzést ad a sport három nagy területe — a szabadidő-sport, az iskolai sport és testnevelés, va­lamint a versenysport — társa­dalmi funkcióiról, szervezeti, fi­nanszírozási és irányítási problé. máiról. Nagy térj edelemiben közli a folyóirat az „önkormányzat a gyakorlatban,” című sorozat má­sodik kerekasztal-lbeszélgetésé- nek szövegét. A szerkesztőségi eszmecsere a tanácsi gazdálkodás és a helyi önállóság témakörét vitatta meg. Az „'Eszmecsere” rovatban a pénzügyi intézményrendszerről folyó vitához fűz észrevételeket. Dr. Riesz Miklós, s az ő megjegy­zéseivel polemizál Bácskai Ta­más. A „Politikus-pályák” című so­rozatban Gerő Ernő életútját Bá­lint József ismerteti, Balogh Ist­vánét (Balogh páterét) pedig Balázs György. Az 1943-as szárszói konferen­ciát idézi Pintér István ci^ke. Szerdahelyi István a „Kritika” rovatban jegyzeteket ír a „Véle­mények — viták” című könyvso­rozatról. KISZ-segítség fiatal építkezőknek Országos tervpályázatot nyertek a családalapító fiatalok lakásépú tését megkönnyítő Garzonmodul építési eljárás tervezői, az ifjú pécsi építészek alkotta munkaközösség tagjai. Áz Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság által meghirdetett tervpályázatra számos alkotást küldtek az ország különböző vidékeiről. Ezekből tizenkettőt fogadott el a bíráló bizottság, s közülük a baranyai ötlet kapta a legnagyobb elis­merést és a vele járó két és fél millió forintos támogatást, amit a tervek fejlesztésére, az építkezés megkezdésére és további terület­előkészítésre fordítanak majd. A pályamunka — a pécsi Gene-Ráció Gazdasági Munkaközösség fiatal mérnökeinek szellemi terméke — a KISZ Baranya megyei Bi­zottságának elmúlt évi ötletpályázatán első díjat nyert, s az al­kotókkal egyetértésben nevezték be az országos pályázatra. A terv­ben szereplő Garzonmodul kislakás-alapsejtjét fokozatosan száz négy­zetméteresnél is nagyobb alapterületű, kényelmes otthonná bővíthetik a családi házat építők. A Garzonmodul nagy tetszést aratott az ifjú házasok körében is, ugyanis a sokféle technológia alkalmazásával felépíthető és sorházzá fejleszthető új lakástípust leendő tulajdono­saik a család anyagi helyzetének függvényében bővíthetik, miután már beköltöztek az első lakrészbe. A folytatódó építkezés idejére nem kell ideiglenes lakásba menniük, mivel a Garzonmodul alap­sejtje összkomfortos otthon, amelynek nyugalmát a körülötte zajló munka sem háborítja már. A KISZ-bizottság kezdeményezésére Pécs város Tanácsa kedvez­ményes építési telekkel, az OTP Baranya megyei Igazgatósága a szükséges lépcsőzetes hitelnyújtással, a Baranya megyei Építőipari Vállalat kivitelezőként, az Építéstudományi Intézet munkatársai pedig a laikusok számára is használható hálóterv kidolgozásával se­gítik az építkezőket. Pécs új városnegyedének, Lvov-kertvárosnak a délnyugati terüle­tén, Málomban az ősszel kezdődik el az ötletből alig egy év lefor­gása alatt valósággá váló első Garzonmodul házak építése. A jelent­kezők közül szociális helyzetük mérlegelése után a Baranya megyei KISZ-bizottság választja ki az első harmincnyolc lakás építtetőit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents