Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

család - otthon • szabad idő Legyen öröm a szünidő! Most nem arról beszélünk, hogy a gyermek szórakozzon, pihenjen, üdüljön, hogyan osz- szuk be szabadságát, s a mién­ket. Ez minden családban — a körülményekhez képest — már kialakult. Valami olyas­miről szólunk, ami valóban a gyermeki lélek örömét, béké­jét szolgálja, kedélyi és érzel­mi élete kiegyensúlyozottságát biztosítja: a szülő magatartá­sáról. A mindennapi élet, az isko­lai kötelmek, a szülők leter­heltsége, elfoglaltsága tanév közben sokszor nem engedi, hogy a gyermekkel való kap­csolat megfelelő legyen. (Vagy talán nem is figyelünk rá any­agira.) A hét végi, vagy több hetes, rokonoknál, vagy másutt, de akár az otthoni környezetben történő kikapcsolódás, a kény­szerű szabadság, a pihentebb idegek fizikai és szellemi ala­pot teremtenek arra, hogy a gyermekkel való viszonyunk megváltozzék. Legyünk köz­vetlenebbek, hogy bepillant­hassunk kedély- és érzelem­világába, hogy jobban értsük egymást. Ki .kell alakítanunk egy belső közeledést, megér­tést, harmóniát. Fontos, hogy a gyerekkel a szünidő alatt többet legyünk együtt, mint az iskolaévben. Igyekezzünk együtt étkezni; beszéljük meg a napi eseményeket, az élmé­nyeket, a holnapi terveket. Ér­deklődjünk, mi foglalkoztatja csemeténket, hogy sohase érez­ze: őt problémáival, belső ví­vódásaival magára hagyjuk — netán elutasítjuk. Ez a kötet­lenebb kapcsolat közelebb hoz bennünket a gyermekhez, aki ezzel önbizalmat, szárnyakat kap. | A nevelés területén felme­rült hibákban nagy szerep jut annak, hogy nem jól értelmez­zük a szülői—gyermeki vi­szonyt. Tudomásul kell venni, hogy megkövetelhetünk a gyermektől mindent, ami az életben való boldogulást előse­gíti, de ha ő érzi, hogy ez a követelés nem a legteljesebb türelem, legjobb akarat és legbensőségesebb szeretet je­gyében történik, nem várha­tunk jó eredményt. Itt meg kell jegyezni, hogy a gyermek­nek adandó szeretet, a vele való törődést ne az ő vágya, ?«­vánsága teljesítésén — újabb baba, kerékpár, görkorcsolya, több zsebpénz stb. — kielé­gítésével mérjük. Érezze, hogy szeretetet, biztonságot, támo­gatást kap tőlünk, de ugyan­akkor tudja, hogy akaratunk, elgondolásunk az ö érdekét szolgálja —, s engedelmesked­nie kell. A céltudatos nevelés, a.z oko­san alkalmazott szeretet mel­lett a szünidőben szerezzünk minél több örömet gyerme­künknek. Ebben az örömszer­zésben mi is legyünk jelen: ne szégyelljünk játszani, szóra­kozni, akár otthon, akár a té­ren. Sokszor láthatjuk — fő­leg kisgyermekes szülök eseté­ben — együtt mentek a ját­szótérre, de csak ott van a mama vagy a papa, mert leül és olvas, köt, vagy beszélget. A vakáció, a gyermekünkkel való együttlét, a nyugodt, de­rűs hangulat mind alkalmas arra, hogy mérlegre tegyük eddigi szülői magatartásunkat, s hogy tudomásul vegyük: a nevelés felelősségteljes, céltu­datos, állandó és folyamatos feladat. A gyermek kedélyi, érzelmi élete, akarata és jel­leme legelsősorban a szülői — és nem pedagógusi — bánás­mód és példamutatás nyomán formálódik. P. S. BEFŐZÉSI TANÁCSOK A főzötök tartósítása nagyon egyszerű. A meghámozott, maghá­zától kivájt tököt legyaluljuk, gyengén besózzuk és tíz percig állni hagyjuk. Ezután kinyom­kodjuk, és széles lábasba rakjuk- Annyi vizet öntünk rá, hogy ép­pen ellepje. Tetszés szerint kap­rot is tegyünk bele. Amikor félig meglőtt a tök, egy-két evőkanál ecettel (gyengén savanyú legyen) összekeverjük, üvegekbe szedjük, szalicilt szórunk a tetejére, leköt­jük, és egy napra száraz dunszt- ba rakjuk. (A vásárlásnál úgy számoljunk, hogy a még meg- tiszitatlan tök mennyiségből főzés után fele annyi liter lesz.) Kevesen ismerik a tökkompó- tol: A meghámozott, magházától kitisztított tököt ujjnyi vastagsá­gú kockákra felszeleteljük, üveg­be rakjuk. Tehetünk bele kevés őröletlen fahéjat, vagy egy-két szem szegfűszeget, öntsük fel az üvegeket cukros ecetes vízzel, (egy liter vízhez 15 deka cukor és 1—2 evőkanál ecet) kössük le. Fél óráig pasztőrözzük, de vi­gyázzunk, ne forrjon a víz. A zöldbabból télen is sokféle étel készíthető: leves, főzelék, sa­láta, körítés. Mindezekhez fel­használhatjuk, ha a következő­képpen tesszük el: a megtisztí­tott, kb. 2 cm hosszúra vágott baboit forró sós vízben félpuhára főzzük. (Félidő tájt tegyünk bele apróra vágott petrezselyemzöl­det.) Ha kész, annyi ecettel ke­verjük össze, hogy a leve gyenge savanyú legyen. Az ecetes lével tovább főzni nem szabad, mert kemény lesz a bab, hanem forrón az üvegekbe szedjük, a főzőlével felöntjük, szalicilt teszünk rá, le­kötjük, s száraz dunsztba tesszük. Friss zöldeket hűtőszekrényben úgy kell tartósítani, hogy zárható üvegbe beletesszük, vízzel meg­szenteljük, és légmentesen lezár­juk. A gyümölcsök eltevésében rövi­desen „soros” a sárgabarack. A kénezés már nem „divat”. A fél­bevágott, meghámozott sárgaba­rack nem barnul meg, ha citrom- savas, vagy gyengén ecetes vízbe rakjuk. Egyszerre ne készítsünk elő nagy mennyiséget, hogy a gyümölcs ne álljon sokáig a víz­ben. Haladós a tartósítás, ha szi­rupot készítünk (egy liter vízhez 40 dkg cukor) és a forrásban le­vő lébe pár percre belerakunk 10—15 szem barackot, majd üveg­be szedjük, s ha megtelt, ugyan­azzal a foj-ró sziruppal felöntjük, szalicilt teszünk a tetejére, leköt­jük és száraz dunsztban (kihűtjük. Dzsemnek legízletesebb a kaj­szibarack. Ehhez felesleges meg­hámozni. Mosás után csak a sé­rült részeket vágjuk ki. Ízletes, darabos marad a gyümölcs, ha retegesen lecukrozva (1 kg-hoz 60—70 deka cukor) egy napig áll­ni hagyjuk, majd nagy lábasban gyors tűznél egy forrást megvá­runk, s másnap újra felforrósít- juk, üvegekbe szedjük, szalicilt teszünk a tetejére és száraz dunsztba rakjuk. A lekvár szép sárga marad, ha nagy edényben egy-két kilónként főzzük ki. Amennyiben nem cuk­rozzuk le előre a gyümölcsöt, ak­kor ajánlatos a cukormennyisé- get főzés közben két részben ada­golni. Kis trükk — nagykendővel Kevéspénzű fiatalok figyelmébe ajánljuk ezt a gyorsan elkészít­hető, divatos kánikula-blúzt, amelyhez csupán egy 180x180 cm nagyságú négyszögletes kendő szükséges. Anyaga bármilyen nyári maradék kelme vagy olcsó karton, selyem, batiszt lehet. Akár két darabból is összegépelhető, csupán körül be kell szegni. A megkötés módja: 1. A kész kendő két végét elől, a mell fölött egy­szer (nem csomóra) megkötjük. 2. Ezután a két kendőcsücsköt hátravisszük és a nyakunkban csomóra kötjük. 3. Most az alsó kendővégeket a derekunk fölött elől keresztezzük (mindenhol szé­pen behúzkodjuk a keletkező rán­cokat), és hátul középen ezt is megcsomózzuk. I J res a kupé, a két öregasszony kibeszél- heti magát. Jócskán van idő indulásig. A fekete ruhás, sötétkendős, hetven körü­li néni ezt mondja: — Valami jogászgyűlés van a bíróságon, azét t nem tartották meg a tárgyalást. A bí­róval mégiscsak sikerült beszélnem. Meg kell fizetni a fiúnak az ezerháromszáz forin­tot, és ki kell menniük a házamból. Mire a másik, vaLamivel fiatalabb, városia­sán öltözött mama. — Én 'bizony nem csinálok olyan bolondot, hogy rájuk írassam a házat. Majd ha megha­lok, az övéké lehet. Ne bízzon ma az em­ber a saját gyerekében sem. Nekem, hális- tennek, nincs semmi bajom a fiammal, de jobb az így, ahogy van. Tőlem ellakhatnak nálam de a ház az én nevemen lesz, míg élek. Az idősebb néne keserűen lesi útitársa szá­járól a szavakat. Mélyen beesétt, szinte sö­tétkék gödörben ülő szeme minduntalan meg- nedvesedik. Reszket a keze, míg kétoldalt, az orra tövénél megtörli. A fehérsárga ke­zek gyíírögetik, hajtogatják a fekete sze­gélyű, ázott zsebkendőt. Görcsös, nehéz munkában elidomtalanodott csontkezek melyeken már a kiszikkadt bőr is csak kopik, kopik. Alig van már hely alatta a lap- son csörgedező vérnek, lehet, azért dudorod­nak ki annyira a kacskaringós, liláskék' szí­nű erek. — Én bolond voltam — szipogja a reszke­tő kezek gazdája —, a nevére írattam azt a kis házat... Mikor megnősült, a felesége csa­ládja is odaköltözött... Hadd jöjjenek — gondoltam —. megférünk ... Oszt odajutot­tam, azt érdemeltem, hogy most már öten szoktak nekem esni... Valamelyik nap az ágyban voltam még... Hogy megvertek, édes istenem, megvertek! A házamban . . . Pedig ezerkilencszázötvenkilencben én ev­vel a két kezemmel hordtam össze hozzá a köveket. Onnan a laktanya megöl. Három hétig jártam napszámba, hogy megkeressem a fuvardíjat. Ö akkor még tizenhét esztendős volt, tanult a gyárban ... Azt a kis pénzt kel­lene neki fizetni a tartásomba, de már régen nem ad semmit. Az ügyvéd is biztat, hogy nnnd megkapom, ami elmaradt.*. Meg ki kell nekik költözni. Mondogatja, hajtogatja az öreg néne. Eb­be is, abba is belekap, ahogy fáradt agyától telik. — Ezért jobb, ha nem jószívűsködik az em­ber halála előtt — ismétli nézetét a városias öltözékű. Sóhajt is, szánakozásképpen a má­sik iránt, de szavai hangsúlyában benne van a saját biztonsága felett érzett megelégedett­ség, büszkeség: lám, ő milyen okosan tette! Érzi ezt a vénebb anyóka is. Annál zavaro- dottabban morzsolja ujjai közt a zsebkendőt. Idetekint, odahajlik, megfogná az ablak pár­kányát, de riadtan kapja vissza kezét a fe- hérznmáncos tábláról, mely a kihajlás ve­szélyébe figyelmeztet. TÓTH ISTVÁN: A kék galamb — Pedig ötesztendős kora óta én neveltem. Az apjának nem kellett, mikor az anyja meg­halt — panaszolja alig hallgatóan. Mintha a múltba nézne, az ablak felé fordul. Jó dara­big hallgatja az üvegre ferdén hulló hosszú esőcseppek koppanását. Akkor neszei fel új­ra szembenülő szomszédjára mikor az elsó- hajtja magát. — Én nem tudom hogy van? Annyi fia­tal elfelejti, mit tettek értük az öregek. — Mikor már keresni kezdett az üzemben — folytatja emlékezéseit a fekete kendős —, ihazaküldtem. Eriggy fiam, otthon nagyobb szükség van a pénzedre .. . Az apjának ak­kor se kellett. — Biciklije nem volt. A többiek azon jár­tak a gyárba, csak ő ment mindig gyalog a városba .. . Kétórahosszás út . . . Vettem neki négyszázért egy használtat. Ez is el van fe­lejtve. Még azt meri mondani, hogy ő tart el engem. Van nyugdíjam, meg eljárok még most is dolgozni... Vettem kétszáz négyszö­göl telket is a ház megett. Azon is csak ha­szonélvezetem van . .. Keze zavartan motoz az ölében, majd meg­igazítja kendője bogját, világosra kopott zöl­desfekete mellénykéjét, és elsírja magát. — Borzasztó ez. Egy házban lakunk, egy szobában élünk, és nem szólunk egymáshoz. Hozzám senki sem beszél. Csak nézünk, mint a lőtt medvék ... Tudom, megint megver, ha megkapja az idézést.. . Mindig . . . mindig a kezem akarja eltörni .. . Csak egyszer lenne niég nyugodt percem . . . Meg fog verni... Meg fog verni. Száraz ökle úgy hull ösztövér combjára, mint egy odaejtett göröngy. Szinte szűkölve kese­reg a kisöreg. Egy-egy tétova fejcsóválással kíséri kavargó gondolatait. Egyszercsak azt kérdi a városias néni. — Miért nem kéri tőle, hogy adja be ma­gát a szociális otthonba? Mintha tűvel szúrták volna, úgy kapja visza fejét az ablaktól amaz. Gondolkodik egy picit, kör ülfitet, aztán közelebb hajol útitár­sához. — Kértem már, kértem . . . De akkor is dur­ván ellökött. „Mit — aszongya —, azt hiszi, nem túladtam volna már magán, vén bü­dös? Ha nem keresnék olyan jól, meg nem volna házam, sikerülne.” Mert nagykutya ez, tudja, ő adja ki a gyárban a munkaruhákat, iiányítja a konyhát. Felemelkedik a pádról az öregasszony, úgy súgja a többit amannak a fülébe. — Lop az annyit!... Mondják az asszo­nyok. akiknek az ura ott dolgozik, hogy a múltkor az ellenőrök rajtakapták: feleannyi hús volt a fasírtban, mint amennyi járna. De nem lett belőle semmj baja. A siránkozó néni váratlanul hangot vált. Nyugodtaibban, halkabban, továbbra is köze­lebb hajolva folytatja. — Most már elhatároztam, nem hagyom magam. Tudja, lakik mellettünk egy magá­nyos öregember. Évek óta példálózgat, hogy nem lenne muszáj tűrnöm; hogy ketten is megférnénk az ő házában ... Nyugdíjas,, de el-eljárogat dolgozni, hogy emberek közt le­gyen. Mert nincs senkije a galambjain kí­vül. Azokat rettentően szereti. Ha otthon van, naphosszat elül a galambház előtt, be­szél hozzájuk:” Be-be-be tubikák! Na, sies­setek — sok dogom van még! Nem értitek?” — Sokszor elhallgatom a kerítésen innen, ő nem is veszi észre . .. Most is bekísért a vá­rosba, meg.. . Nem érkezik befejezni mondatát az öreg­asszony. . Nyikordul a fülkeajtó, alacsony, szabályosan kerek fejű, micisapkás bácsi jön. Hatalmas krumpliorra szikkadt arcának közepén egymagában is bizalomgerjesztő. Hát még a mosolya, ahogy szótlanul előre mutatja a markában akkurátusán, szakszerű­en befogott, gyönyörű kék galambot — amit ugyan a laikusok feketének mondanának. Csak ezután köszön meleg jónapottal, s egyenesen az idősebb néni mellé telepszik. Még egyszer kipillant a vonatablakon, és szinte az örömtől kapkodó lélegzettel újsá­golja. — Sikerült, Erzsiké, sikerült! — Hasával felfelé fordítja a galambot, úgy magyarázza. — Sérve volt az ártatlannak... így fogtam, míg az orvos felvágta, és kivette belőle a csúfságot, aztán meg bevarrta ... Húsz fo­rintba került . . . Sajnáltam volna, ha elpusz­tul ez a kedves kis purszli. Nézze csak, mi­lyen szabályos a fésűje, ezüstpacalos a sze­me, domború a homloka, a fehér csőre ... Rávillant a másik asszonyra, aki — mi­nél feltűnőbben mutatná, hogy nem figyel oda, annál nyilvánvalóbban elárulja — min­den porcikájával kíváncsiskodik. Ezért is dünnyögi rejtélyeskedve a bácsi „Erzsiké­nek”. — Rendben van? A néni kesernyésen elhúzza a száját, ugyanakkor szemét lehunyva, határozatlanul biccent. Az öregember nem nagyon igazodik ki be­lőle. Annyit azért megjegyez, és igen tárgyi­lagosan : — Akkor is .. . Én a maga helyében ... — Izeg-mozog, hogy is fejezze már ki magát. — Nézze, megmondom magának áperté ... Mi­nek menne már vissza... azokhoz... Erzsi­ké? — Én magam sem tudom, mit csináljak, Mihály... Hogy lenne jobb?... Az biztos, hogy ott már nem szeret engem senki... Többet nem mond, csak óvatosan átveszi a kék galambot. Beleteszi abba a puha fé­szekbe, melyet kötőjéből formált az elébb. PIACI KÖRKÉP Arak Kecskeméten Körte 12—16 Sárgaréoa (cs.) 2 5ft—•! (ft Kg) Cseresznye 20—30 Petrezselyem (CS.) Meggy 15—20 1 on—a na Burgonya 8—10 Sárgabarack 10—18 Zöldhagyma (CS.) 2,50—3 Sárgarépa (cs.) 3—8 őszibarack 14—35 Karalábé ídbi 1,50—2 Petrezselyem (cs.) 5—8 Málna 35—40 Karfiol 25—3u Vöröshagyma (cs.) 4—8 Ribizli 15—16 Paradicsom 25—3(j Fejeskáposzta 8—10 Egres 15 Zöldpaprika (db) 3—5 Kelkáposzta 13—16 Dió 38 Uborka 15—20 Saláta (db) 4—6 Savanyú káposzta 30 Zöldborsó 25—3o Karalábé (db) 3-4 Mák 140 Zöldbab —35 Karfiol 12—18 Tej (liter) 7 Retek (cs.) 1.50—2.5(1 Paradicsom 20—30 Tejföl (liter) 60 Főzőtök 8—10 Paprika 15—28 Tehéntúró 50—60 Cseresznye 20—25 Uborka 4—10 Juh- és tehénsajt 120 Meggy 20—30 Zöldbab 8—10 Tojás (db) 1,40—1.70 Ribizli 30—33 Zöldborsó 25—30 Elő csirke (pár) 90—170 Őszibarack 25—35 Zöldhagyba 3—4 Elő tyúk 150—240 Alma 12—16 Fokhagyma (db) 3—4 Elő kacsa 170—200 Tejföl (liter) 40 Paraj 10—15 Sajt, 90 Sóska 10—15 Arak Kiskunfélegyházán Túró 40 Gomba 100 Élő csirke 50—56 Sárgadinnye 30—40 Burgonya 12—16 Élő tyúk 37—30 Alma 6—10 Öburgonya 4—5 Tojás (db) 1.40—1.50 A természetbarátok és a dohányzás A Marplan Intézet reprezenta­tív felmérése nyomán — amikor a környezet fontosságának tuda­tában levő NSZK polgárok élet­módja iránt érdeklődött — a kör­nyezetvédők bámulatos sajátossá­gaira derült fény: míg a német átlagpolgároknak csak 39 százalé­ka dohányzik, a környezetvédők 50 százaléka eregeti a füstöt. Sa­ját felmérésük szerint a termé­szetbarátok nincsenek túlzottan tudatában az egészség jelentősé­gének, és mindenekelőtt a kerti munkát utálják. (Stern) HORGÁSZOKNAK Pontycsalik KENYÉRHÉJ A kenyérhéjat úgy kell össze­hajtani. hogy a bél felőli része belül legyen, s a horgot a külső héjakon fűzzük át. Kis kockákra, négyzet alakokra vágva sokáig horgon marad. Lebegésével gyak­ran felkelti a busák, az amurok érdeklődését is. A friss kenyér­ből vágott hajlékony kenyérhéj kitűnő pontycsali. KENYÉRBÉL Legjobb a rosszul (félig) sült rozskenyér. Kiváló, horogálló gyurma készíthető belőle. A ho­rogállóság titka a sok gyúrás, nyomkodás, kevés víz hozzáadá­sával. Érdemes édes pirospapri­kával színezni. PAPRIKÁS-TOJÁSOS KENYÉRGYURMA Jól morzsálódó fehér kenyérből, paprikából és tojásból készül. Fél kilogramm kenyérhez egy tojást, egy evőkanál paprikát tegyünk. A kenyérbelet tenyerünkben mor­zsoljuk szét, keverjük össze pap­rikával, és gyúrjuk át a tojással. Közepesen kemény, rugalmas, a horgon jól tartó, vöröses színű gyurmát kapunk, amely vala­mennyi vízen kiváló csali ponty­ra, keszegre. KUKORICAMÁLÉ Kukorica- és rozsliszt keveréké­ből készül. Az összegyúrt gombó­cokat forró vízben addig főzzük, amíg a felszínre nem emelked­nek. akkor szűrővel kimerjük és -még melegen gombóccá gyúrjuk. Ilyenkor többféleképpen ízesíthe­tő. Egyes vizeken jól bevált az ánizsolajjal, a kaporral, a darált (pirított) kendermaggal. a méz­zel, a kókuszreszelékkel ízesített gyurma. MÉZESKALÁCSOS GYURMA A friss zsemlét egy pillanatra mártsuk vízbe. Szedjük ki a bel­sejét, és gyúrjuk össze mézeska­láccsal. Kemény gyurmát készít­sünk, mert különben a keszegek gyorsan lecsipkedik. PUFÖKA A putókát .sokan nem szívesen használják, mert könnyen leázik a horogról.. A sokszínű golyócs­kák „titka”, hogy nem szárazon kell horogra fűzni őket. Nedves ruhába takarva percek alatt ho­rogálló csalit készíthetünk belő­lük. GALUSKA A burgonyát héjában meg kell főzni, majd megtisztítani, össze­törni és liszttel összegyúrni. Ezt lehet ízesíteni mézzel, színesíteni paprikával, illatosítani ánizzsal. Végül a kívánt nagyságúra össze kell gyúrni és forró vízbe ki kell főzni, hideg vízzel leöblíteni. Előnye, hogy a keszegek nem tudják lecsipkedni. PÁLYÁZAT A MOHOSZ megyei IB-vel kö­zösen pályázatot hirdetünk csali- és etetőanyag-„receptekre”. Bekül­désük folyamatos. A legjobb ösz- szeállításokat díjazzuk. Tanácskozás A MOHOSZ Bács-Kiskun nae- gyei Intéző Bizottsága július 16-án 9 órától tanácskozást tart Sükösdön a Május 1. Mgtsz szék házában. Vizsgáztak a halőrök Az elmúlt héten Kecskeméten vizsgáztak a társadalmi halőrök. Hat egyesület tizennyolc jelöltje közül tizennégyen sikeres vizsgát tettek. Munkájukkal tovább erő­södik majd az ellenőrzés a vizek partján. leózó 1983. július 5-én a Bács-Kiskun megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat Petőfi Sándor u. 21. szám alatti édességbolt helyiségeiben megnyitjuk az ARANYSÁRKÁNY TEÁZÖT. FOGYASSZON NÁLUNK TEAKÜLÖNLEGESSÉGET; L1PTON, GRŰZ, DARJEELING Gyógyfüvek, gyógy teák is kaphatók! Fogyaszthat is nálunk gyógyteát. Többféle teával, presszókávéval, fűszerek nagy választékával várjuk kedves vásárlóinkat! Továbbra is árusítunk édességet, csokoládét, cukorkát. LEGYEN A VENDÉGÜNK EGY CSÉSZE TEÁRA!

Next

/
Thumbnails
Contents