Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-15 / 140. szám
1983. június 15. • PETŐFI NEPE • 5 Két tanév mezsgyéjén Egyre közelehb kerülünk a tanév végéhez. Még sok 'tartalmi feladat 'megoldásra vár a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága által szervezett képzés és továbbképzés különböző formájában részt vevő több mint ezerhétszáz hallgatóra, a 96 tagú tantestületre, de az igazgatóság vezetőit, a tanszékeket már a következő, az 1983—84. tanév előkészítése foglalkoztatja. Nyolcvan csoport A szeptemberben kezdődő új időszak esti egyetem rendszerű és pártiskolai tanfolyamainak rendjét a megyei párt-végrehaj- tóbizottság 1983. február 15-1 határozata szellemében alakítjuk. A Petőfi Népe hasábjain nyilvánosságra hozott pályázati felhívásban 45 újonnan induló osztály szerepelt, közülük 13 a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem általános tagozatán, 4 a hároméves szakosító tagozaton, 28 pedig a speciális továbbképző keretében. A felmenő osztályokkal együtt a .három tagozaton ősz- szesan 80 csoportra számítunk. A hároméves általános tagozaton a megye hat városában, valamint Solton, Jánoshalmán és Kunszentmiklóson. lesz osztály. A megyeszékhelyen induló hároméves szakosító mellett Baján politikai gazdaságtan szakosító indul. 'Speciális továbbképző tanfolyamaink közül hetet nagyközségekben szervezünk. Első alkalommal lesz speciális tanfolyam Dunavecsén, Kecelen és Kunszentmiklóson. Egyéni tanulás után: vizsga A vázolt szervezeti keretek között — a reális politikai igények figyelembevételével — valamelyest csökkent a tanfolyamok, illetve a résztvevők száma. Az előkészítő tanévben az Oktatási Igazgatóság munkájának ismertetett hagyományos területei új, kötetlenebb formákkal gazdagodnak, eleget téve annak az igénynek, .hogy a propagandaalapfeladatok ellátása mellett a figyelmet a szocialista építés általános és megyei követelményeire, az új központi és helyi politikai és ideológiai igények magasabb színvonalú, gyorsabb és differenciált kielégítésére fordítsa. Felkészültünk arra is, hogy a városi, járási; városi-járási pártbizottságok igényei és egyeztetett feltételek alapján konzultációkat, vitákat, ankétokat rendezzünk. Bővül és bizonyos értelemben oldottabbá válik a szervezett egyéni tanulás. A hagyományos, témái eldolg ozáshoz kötött formája mellett létrehozzuk annak tematikus, beszámolásihoz kapcsolódó formáját. E forma programjainak, követelményeinek eleget tevő, nem szervezetten, de önállóan és rendszeresen tanulók számára is biztosítjuk a beszámolás lehetőségét, s erről hivatalos elismerést adunk. A tematikus egyéni tanulás programja november 1-ig készül el. A Marxizmus—Leninizmus Esti .Egyetem általános és. szakosító tagozatát, állami főiskolát, egyetemet végzett párttagok és pártonkivüliek részére — a pártbizottságokkal egyeztetett igények alapján — előadássorozatot indítunk. összesen 14-féle — egyenként 4—6 előadásból álló — sorozatot tervezünk. A politikai rendszer elméleti kérdései, A vezetés aktuális kérdései, A gazdaságpolitika napjainkban, Társadalmi kérdések falun — ízelítőül néhány cím. Az érdeklődők a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya által kiadott Útmutatóban lelhetik meg a részletes információkat. Életmódkutatás Több módon segítjük a tömeg- oktatás tartalmi és módszertani munkáját. A tanévet megelőző tanfolyamok mellett — a megyei vezető propagandistákkal együttműködve — évközi témafelkészítő konzultációkat szervezünk. Rendszeresen segítséget kívánunk adni 2—3 kecskeméti nagyüzemi propagandista klub tartalmi és módszertani munkájához. Az itt szerzendő tapasztalatok felhasználásával segítő tevékenységünket fokozatosan, kj akarjuk terjeszteni több propagandista klubra is. Az ideológiai oktatás módszertani színvonalának emelése érdekében szorosabbra kívánjuk fűzni az igazgatóság és az állami főiskolák marxizmus-oktatóinak kapcsolatát. Félévenként eszmecserét tervezünk, s tágabb teret igyekszünk adni az ideológiai műhelymunkának. A megyében felmerülő elméleti, politikai kérdések vizsgálatára, megválaszolásának segítésére munkacsoportokat hozunk .létre. Az első ilyen csoportunk máris megkezdte munkáját: Kiskőrös, Kecel. Solt- vadkert lakosságának életmódját és társadalmi mobilizációját vizsgálja. Megújul a tartalom Az elmondottak érzékeltetik, hogy az Oktatási Igazgatóság munkájának szervezeti keretei megújulnak, kibővülnek. S ez, valamint a propagandával szemben • támasztott követelmények igénylik a tartalmi megújulást is, amelynek ugyancsak szeretnénk eleget tenni. A filozófia, a politikai gazdaságtan, valamint a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományosnak mondható témái mellett a sorozatok, a speciális tanfolyamok lehetőséget adnak arra, hogy szóljunk a világgazdaság, a gazdaságpolitika, a vezetés, a marxista—leninista forradalamelmélet, a pártélet, a művelődéspolitika, az .információ, a tömeg- és ifjúságpolitika, a káder- és a személyzeti munka, az etika, a politikai pedagógia aktuális kérdéseiről, a társadalomtudományok legújabb eredményeiről Hangsúly a gazdaságpolitikán A tanfolyamok sokrétűsége tág teret ad a marxista—leninista műveltség gyarapítására, a naprakész politikai, ideológiai tájékozottság megszerzéséhez, ami elengedhetetlen az eseményekben gazdag, valóságunkban történő magabiztosabb eligazodáshoz, az önálló és helyes, vélemény megalkotásához. Tartalmi törekvéseink kimunkálásában az érvényben levő párthatározatokra építünk. Nagy figyelmet fordítunk a hallgatók szocializmusképének formálására, a szocializmus előnyeinek, lehetőségeinek bemutatására és arra, hogy e lehetőség gyiimöl- csöztetése automatikus cselekvésként egyre kevésbé valósítható meg. Változatlanul szeretnénk fejleszteni a történelmi szemléletet múltunk, jelenünk bemutatásával, a tanulságok levonásával, s ezeknek a jövőt formáló gyü- imölcsöztetésével. Ennek jegyében készülünk a felszabadulás 40. évfordulójának megünneplésére is. Hangsúlyos témának tekintjük a gazdaságpolitikát, a hozzá kapcsolódó elvi és gyakorlati kérdések tárgyalását. Természetesen tudjuk, hogy a nehéz, összetett világgazdasági és hazai körülmények sokféle és sokirányú intézkedést, cselekvést igényelnek. De valljuk: ezek között semmivel nem pótolható szerepe van a korszerű közgazdasági szemléletnek. Sokoldalúbban és nagyobb hangsúllyal kívánunk foglalkozni a ma társadalmi, politikai folyamataival, ezzel is erősítendő megyénk társadalmi, politikai egységét Oktató-nevelő munkánkkal aktív részesei szándékozunk maradni a megye ideológiai életének, közvetlenül és közvetve is, hallgatóink gyarapodó ismeretei, s ezek által indukált tudatosabb, aktívabb cselekedeteik útján. Dr. Szabó Lajos az Oktatási Igazgatóság vezetője BÁN JÁNOS Időzónában II. rész — Hát ez volna az! — mutatott Alec a szerkezetre, amely házilaboratóriuma . szerelőasztalán állt. — Ez? A találmányod? — me- resztgette a szemét Michael. — Igen. Közel egy évtizedig dolgoztam rajta. Mindketten az .asztalhoz léptek, és úgy csodálták a találmányt. A szerkezet igen különös volt. Egyetlen nagy, mintegy 3 köbméteres üveggömbből állt az egész és ebbe volt szerelve jó néhány különös műszer. Karok, gombok, tárcsák, csövek, no meg két kényelmes szék is. Michael elhűlve .nézte. — Dehát mi ez? Uveggömb? Alec kesernyés mosollyal válaszolt. — Nem egészen. Űj anyag. . — Te találtad fel? :— kérdezősködött tovább Michael — és mi célt szolgál? — Én kísérleteztem ki, igen. Tudod, jó ideje foglalkoztat egy téma. Az idő. Körülbelül egy éve jelen voltam az akadémia egyik professzorának előadásán. Különös dolgokról beszélt. Szerinte az idő nem egyenes úton halad előre, hanem spirálisan. Ezt már jó néhányan feltételezték is, hogy időzónák kötik össze a teret, az időt, és ezt ki kell használni. Michael közben körüljárta a gépet. — Csak nem akarod azt mondani Alec, hogy ezt itt... időgép? — A professzor felnevetett. — De igen, az. Szabadon kószálhat az időben. Ezen felül még repülőszerkezetként is használható. Nagyrészt csak kedvtelésből dolgoztam rajta, és akkor fedeztem fel ezt az anyagot — kezével végigsimította az áttetsző búrát. — Rendkívül különös anyag — folytatta — tulajdonságai közül egyik sem hasonlít más földi anyagokhoz, de te nem nagyon foglalkozol kémiával, így nem is untatlak ezzel. — Michael szem- melláthatóan cseppet sem bánta ezt. — No, és ezzel szabadon járhatsz, kelhetsz az időben? — Hát... nagyjából. De... — De? — Van egy szörnyű hátránya. Számításaim szerint az időgépem csupán két-három útra használható. — Nem értem! Miérté — Mert a hajtóanyagából, amellyel az időzónákon áthalad, csak korlátozott mennyiséget tudtam készíteni, hiszen szinte minden energiámat lekötötte az űrexpedíció. Michael még sokáig nem tudott megszólalni. Egyre csak a gépet nézte. — Tehát maximum három út. — Igen. — És hová? A jövőbe, az őstörténelembe? Alec unokaöccse felé fordult. — Még nem tudom, hová, de te velem jössz és segítesz! Ugye? — Hát persze. Ilyen útból nem maradhatok ki. Tudod Alec... Azt hiszem... te vagy a yilág legnagyobb tudósa. Három hét telt el a nevezetes látogatás óta. A professzor továbbra is mélységes titokban tartotta találmányát. Rajta és uno- kaöccsén kívül senki nem sejtett semmit az időgépről. Tehát eltelt 21 nap, és már csak egy hét volt az „Északi fény” startjáig. Erről el kell mondanunk, hogy egy óriási méretű űrexpedíció volt. Tudományos programját maga Alec Benson készítette elő, hosz- szú évek munkájával. Az űrhajó célja egy távoli csillagrendszer, valahol az Orion köd irányában, ahol feltételezhetően vannak értelmes lények. Személyzetét két főre tervezték. Paul Haymis és Kate Nelsonnak kellett elvégezni a tudományos feladatokat. Az „Északi fény” houstoni kilövőállásán várta a startot: napban fürdő, karcsú fémteste, mintegy kétszáz méterre magasodott a föld fölé. Körülötte jókora távolságban pedig ott feküdtek a tudósok számára készült épületek. Ezek egyikében most csak ketten voltak. Alec és Michael. Éppen a holnapi napot beszélték meg. — Rendben van Alec. Akkor fél háromkor a villádban — búcsúzott Michael. — Igen, el ne felejtsd! Kipróbáljuk az időgépet. A jövőbe megyünk! — Tehát fél háromkor. (Folytatjuk.) IfcECSKEMéTIDiÁKOKSTKERE Bajnokság számítógépekkel A Művelődési Minisztérium, a KISZ KB, a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete, valamint a Neumann János Számítógéptudományi Társaság az idén első ízben rendezett számítástechnikai versenyt középiskolás diákoknak. A versenyen a harmadik és negyedik osztályos tanulók indulhattak kétfős csapatokban. Az eredményhirdetésikor örömmel értesültünk arról, hogy a gimnáziumok kategóriájában a kecskeméti Katona József Gimnázium tanulói — a IV. c-s Kis Mihály és Raffai Zsolt —, az 51 csapat közül a második helyen végeztek. A szép siker előzményeiről és a további tervekről faggattuk a győzteseket, és tanárukat, dr. Sárkány Ernőt. Raffai Zsolt: — Én már első óta tagja vagyok a számítástechnikai szakkörnek, év végén pedig jelentkeztem a bajai nyári táborba, ahol rendkívül érdekes, élvezetes munkában volt részünk. Az idén már negyedszerre megyek Bajára, a kezdetek'óta rengeteget javultak a feltételek, úgy hallottam, most már tizenöt gépen dolgozhatunk. Harmadiktól „intézményesen” is tanulunk számítástechnikát, heti két órában. Előtte a szabad időm jó részét a GAMF-on töltöttem a nyári ismerőseim révén. Minden lehetséges versenyen indultam, hogy minél több gyakorlatot szerezzek: a Neumann János Bács- Kiskun megyei versenyen a döntőig jutottam, rész vettem az országos versenyen és a Progress ’82-n is. • Kis Mihály. • Raffai Zsolt. (Pásztor Zoltán felvételei) Kis Mihály: — Szinte ugyanazokat mondhatnám el magamról, mint Zsolt, azzal a különbséggel, hogy én harmadikban kezdtem számítástechnikával foglalkozni, a Progress versenyen pedig tagja voltam a harmadik helyezést elért csapatnak. Az idei BNV-n is volt egy számítástechnikai „torna”, ahol bárki, beleértve a szakembereket is, indulhatott. A rendezők meghívták a középiskolás verseny első öt csapatát: a profimezőnyben Zsolt a kilencedik, én pedig a tizedik helyen végeztem. 'K középiskolás versenyen programozással kapcsolatos feladatokat kaptunk, inkább a gyakorlati, mint az elméleti tudásra vodt szükség. Baj volt, hogy nem jutott mindenkinek ugyanannyi idő a megoldásra. Ismeretlen számítógépre kellett Imi a programot, ismeretlen nyelven. Persze olyan is akadt, akinek ez nem volt újdonság, így annak sokkal könnyebb dolga volt. Dr. Sárkány Ernő: — A szá- számítástechnikai verseny országos középiskolai tanulmányi versenynek számít. Amikor meghirdették, még igen kevés iskolának volt számítógépe, így az egyenlőtlen esélyek miatt a győzteseket, sajnos, nem mentik fel a felvételi vizsgák alól. A fiúknak a számítógép kezelése teljesen természetes dolog. Én tanítottam őket, de — s erre tulajdonképpen büszke vagyok — már nálam jobban programoznak. Remek dolognak tartom, hogy — középiskolákból úgy kerülnek ki a fiatalok, hogy használni tudják a számítógépet. Mi, itt a gimnáziumban már tíz éve foglalkozunk ezzel, örülünk, hogy most minden iskola kapott gépet, s a leendő felhasználók mezőnye tovább bővül. Kormos Emese HONISMERET - HELYTÖRTÉNET A dohányzás ártalmairól és a nevelésről í® Az 1856—1861 között működő Kecskeméti Alreáltanoda három osztályában meglehetősen különböző korú, 10—18 éves fiúk tanultak. A felvételi feltételek ugyanis lehetővé tették, hogy azonos osztályban különböző korú tanulókat oktassanak. Nem nehéz elképzelni, milyen nehéz helyzetbe kerülhettek a tanárok ott, ahol kisgyermekek és felserdült fiatalemberek ültek egymás mellett, és tanulták ugyanazt a tananyagot. Az 1858—59-es tanévben a második osztállyal különösen sok gondja volt a tantestületnek. Osztályfőnökük — az akkori kifejezéssel: osztálytaináruk — sorozatos fegyelmezetlenségekről számolt be az áprilisi tantestületi értekezleten. Elmondta, hogy a „legszigorúbb ellenőrködés mellett sem lehetne az érkölcsiség ügyét azon fokra emelni, melynél fogva az iskolai fegyelem iránti készséget, a szerényebb magatartást és az egymás irányába™ hajlamot már egyszer jóval kielégítőbbnek lehetne mondani Szerinte némelyekben a.ny- ny-ina megrögzött a nyers pajzán- ság, hogy az mintegy második természetükké vált, amelyet talán csak az érettebb férfikorral tudnak majd levetkőzni. Fokozta a bajt, hogy a tanárok a szülők segítségével sem tudtak hatni a diákokra, mert azok inkább a gyermekeik pártját fogták, mintsem a tanárokkal értettek volna egyet A jegyzőkönyv szavaival: „A tanodái üdvös intések ellen a szülők gyermekeinek erkölcsi fer- deségeit istápolva együtt dacolnak”. A következő hónapi tantestületi értekezleti jegyzőkönyv azután már nemcsak általánosságban rögzítette az osztályban tapasztalható fegyelmezetlenségeket. A két fő vétkes a 17 éves Szabó és a 18 éves Török az osztályfőnök megítélése szerint szinte javíthatatlan. A tanárok már csak abban bíztak, hogy a kisebb, még i rányitható tanulókat ki tudják vonni a hatásuk alól. A két fiúról ’kiderült ugyanis, hogy nemcsak dacosak és fegyelmezetlenek, hanem dohányoznak is. A dohányzás a tanári kar szerint „az emberi méltóságot a gyermekben dísztelenítő, íajsatnyító, minden gyermekded érzelmet kioltó, főképp az ifjúság egészségét rongáló, elméjét tompító gonosz találmány”. A két ifjú .pedig nemcsak hagy hódolt a dohányzás szenvedélyének. hanem nem is igyekezett ezt titkolni, sőt „azon szemtelen vakmerőségig vetemedtek, miszerint az iskolai előadásokra is zsebeiket pipákkal fegyverezve merészkedtek megjelenni”. Velük szemben a tanári intő szó nem segített, de a szülőkre sem számíthattak, mert azok nemhogy tiltották volna fiaikat a dohányzástól, hanem szinte unszolták őket arra, hogy csinálják. Nem fogadták el, hogy a dohányzás egészségkárosító hatású, sőt arra hivatkoztak, hogy orvosi vélemény szerint sem káros. A tanárok, látva a tehetetlenségüket, arra a véleményre jutottak, hogy az Ilyen szülői állásfoglalásnál még az is jobb lenne, ha egyáltalán nem törődnének a gyermekeik nevelésével, mert „így az iskolában emelt szellemi építményből a legvásot- tabb ifjúban is maradna fönn kis részecske, mely az ifjúnak a végképeni romlás ellen védfalul szolgálna”, de így .magok a szülők döntik le azt, mintegy gyönyört találva gyermekeik neveletlenségén, elkorcs os adásán”. Tanárnak lenni tehát száz éve sem volt könnyű, mint ahogy diáknak, és szülőnek sem. És a cigarettázó diák ma sem kevés, sőt talán a tanári féltés sem kevésbé heves. P. I. Tanulj tinó!... Szolnok és Bács-Kiskun megye néprajzos muzeológusainak évek óta folyó közös kutatása során Kiskunmajsa határában Horváth Pál földjén találkoztunk az először befogott tinókkal. A félegyházi vásáron vett két szürke-magyar tinó lovak segítségével ismerkedik a munkával, a vetéssel. A szürke-magyar marha munkaállatként való nevelése ma meglehetősen nagy ritkaság hazánkban. Az Alföldön talán nincs, is párja. Ebben az energiatakarékos világban bizony jól jön a kevés igényű, szép állatok segítsége! Kép és szöveg: Dr. Bellon Tibor muzeológus, Karcag Ma is gyakorta emlegetjük a szólást, így biztatjuk a gyereket az iskolai kötelessége teljesítésére, de feledve, hogy mit is jelentett ez hajdanán. A bikahorjút, ha nem akarták apaállatnak nevelni, kivágták és 2—3 éves koráig nevelték. Ez volt a tinó korszak. A második év vége felé, ahogy az állat megerősödött, tanítani kezdték. Járomba fogták, hogy szok- ja a munkát, értse a gazdája szavát. Akkor vált ökörré, mikor teljesen munkabíró lett, megtanulta a dolgát. Innen ered a szólás.
