Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

1083. június 9. • PETŐFI NÉPE • I a Műcsarnokban ! 59L6gbdÖl mily 611... • Remsey Jenő portréja. • Boszorkány tánc. Rekordszámú közönség jelent meg Tóth István műcsarnoki kiállításának a meg­nyitóján. Kíváncsi voltam: tartós-e az érdeklődés. Kétszer is útba ejtettem ügyeim intézése közben a Hősök terét. Mindkétszer so- kadmagammal gyönyörködhettem a Balázs Béla-díjas fényképezőművész fotóiban. Köszönetekkel, dicséretekkel telnek az emlékkönyv lapjai. Ismert közéleti szemé­lyiségek jelezték aláírásukkal elismerésüket. A teremőrök is megerősítik: népszerű Tóth István kiállítása. A szakmai közvélemény figyelmét jónéhány kritika is érzé­kelteti. Az ismertetők általában művészetének nemzeti jellegét, az egész életsorso­kat, életutakat kifejező portrékat, humanitását, tökéletes technikáját emelik ki. „Arra kíváncsi — írta legújabb, a napokban Tatabányán nyíló új kiállításának katalógusában Losonci Miklós —, legbelül kicsoda Miháltz Pál és Bernáth Aurél ecset nélkül... Kisfaludy Stróbl Zsigmond műterme önmaga, formák bazárja. Je­lenetei képpé rögzített drámai novellák.” A műcsarnoki kiállítás június 12-ig tekinthető meg. H. N. © Borsos Miklós portréja. Felmérés a személygépkocsik üzemeltetéséről Legtöbbet a szellemi foglalkozásúak autóznak Színes, tízrészes video-sorozat j..1' Az Wegen nyelveket , tanulókifl|8i \’?t Az Országos Oktatástech­nikai Központ ] tiSféSatM többnyelvű színes vldeoso- rozatot készített segítve az idegen nyelvek oktatását. A „Készülünk a nyelv­vizsgára” című video-soro­zat az általános nyelvvizsga ajánlott témaköreinek sző- x anyagát dolgozza fel humort selb nélkülöző, vál* ö tozatos történetek formájá­ig báb. Az egyes történeteket és szövegkönyveket az * genhVetvf •' 'TtaMlrokájmk' ■ Központ tanárai, a« Állami jai állították Össze és fordl- tolták- Idegen — angol,'- francia német, orosz, spa­ll nyol és eszperantó — nyel­vekre- Az átlagosan 15 ver­ses adásokból állá feli ete­tek magyar színészek, vata- - mint az adott idegen nyel­vek anyanyelvű WAiMffiU'. közreműködésével készül­ték. I A video-sorozatot legin- ! kább a haladé A yelvt»a fo­lyamok hbllkatSI H hatják, de alkalmazása le- $| kétséges a nyelvvizsga elő­készítő tanfolyamokon a társalgást nyelvet gyakorol­tató tanórákéin. mek es főiskolák ayelgV lektorátusain, a közeplsko- k iák a vállalati és egyéb nyelviskolákban fi/ ’ lá&SSÉSii&íí 1 1 í­A Központi Statisztikai Hivatal felmérést készített a magángépko­csik számának növekedéséről, az autózási szokásokról, az üzemel­tetési költségek alakulásáról. A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent kiad­ványból megállapítható, hogy a magántulajdonban levő személy- gépkocsik száma tíz év alatt több mint ötszörösére növekedett, 1981- ben meghaladta az 1 069 000-et. A múlt év végén, amikor már min­den harmadik magyar család ren­delkezett gépkocsival, az új autó­ra várók száma — bár csökkent az előző évvégi 240 000-hez viszo­nyítva — még mindig megközelí­tette a 200 ezret, Az elmúlt tíz évben a személygépkocsik száma vidéken négy és félszeresére, Bu­dapesten 3,2-szeresére növekedett. Győr-Sopron megyében csaknem hatszorosára, Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Vas és Zala me­gyékben több mint ötszörösére nőtt tíz év alatt a magántulaj­donban levő személygépkocsik száma. A fizikai és szellemi foglalko­zású autótulajdonosok közötti arány a fizikaiak javára jelentő­sen javult az utóbbi években. Ugyancsak növekedett az üzemel­tetők között ,a nyugdíjasok ará­nya. 1981-ben az autótulajdonosok 42,6 százaléka fizikai, 47 százaléka szellemi dolgozó, 10,4 százalékuk pedig nyugdíjas, illetve eltartott volt. A statisztika szerint a vidéki gépkocsik átlagosan 12 029 kilo­métert tettek meg 1981-ben, a bu­dapestiek pedig 11 734-et, vidéken 9,1, Budapesten 14,1 százalékkal csökkent tíz év alatt az egy sze­mélygépkocsira jutó kilométer­teljesítmény. Legtöbbet a szellemi foglalkozá­súak autóznak, közülük is az ál­latorvosok: évi átlagban 22 100 kilométert. A fizikai foglalkozású autósok közül a vendéglátóipar, ban és a szolgáltatásban dolgozók az átlagosnál jóval többet hasz­nálják személygépkocsijukat. Fog­lalkozástól függetlenül megnöve­kedett azoknak az autótulajdono­soknak a száma, akik egy évben 10 000 kilométernél kevesebbet tesznek meg. Munkába járásra a fizikai dol­gozók 27, a szellemi foglalkozás­nak' 23 százaléka használja kocsi­ját kirándulásra, szórakozásra; foglalkozástól függetlenül valami­vel több, mint 30 százalékuk. A statisztika képet ad a javitás és karbantartás gyakoriságáról, időtartamáról, a javító-szervizek igénybevételéről is. A felmérés évében az autókat átlagosan négy- szer-ötször kellett szervizbe vin­ni, eggyel több alkalommal, mint tíz évvel korábban. A javításra adott autók mintegy 30 százaléka 15 napnál rövidebb, csaknem 3 százaléka két hónapnál is hosz- szabb idő alatt készült el. Az egyes gyártmányok közül a Moszkvics, a Skoda régebbi típusai, a Volga, a Warszawa és a Zaporozsec gép­kocsik javítása vett az átlagosnál jóval hosszabb időt igénybe. A javítások. 23,4 százalékát a válla­latok és szövetkezetek, 15 száza­lékát a kisiparosok % végezték, csaknem 60 százalékát viszont maguk a tulajdonosok, vagy al­kalmi segítők. Budapesten az át­lagosnál magasabb a vállalatok­nál és szövetkezeteknél végezte­tett javítások aránya. A kisebb települések nagy részében nincs javítóüzem, így vagy kisiparoshoz viszik a kocsit megcsináltatni, vagy a tulajdonos saját maga vég­zi a javítást. (MTI) Konzervgyári kisüzemek társulásos alapon/,:^; Ti i mi WmiH i ii111 i)i (i >>|1 társaivá építi ki a speciális igények kielégítésére képes, kistételű megrendelések gyors teljesítését is vállaló , kisüzemekből álló hálózatát | fi) Debreceni Konzervgyár*.%• Az első Kis konzervgyárat : az év ele jén helyezték üzem- 1 be a bihari térségben, Ván. I. csőd on két tsz-szel társulva. ' ij Itt évente hatszáz vagon terméket tudnak gyártani, || I Hasonló KHttsgHÍife épülnekÉI jelenleg Hajdúsámsonban, H Kokadon, Földesen és Bal­mazújvároson. Az utóbbi, amely s Lenin Tsz és a deb-|1 I receni üzem társulásával Jé- | tesül, » nyár végén kezdi | meg a termelést, A: szövet-® kahttigk »régi •, éüfljétcJf. alakításával, korszerösítésé- »■Vel teremtettek helyet óz - üzemnek, vá x konzervgyár szakemberei már sze^ppl^ • az általuk szállított gépeket 1 . és ' 'berendezéséket,több® mint száz balmazújvárosi asszony és leány pedig Deb­recenben tanulja a szakmái. • A balmazújvárosi üzemben elsősorban gyümölcsöket — sárga- < s őszibarackot, szil- vát, almát,vkÖrtét'dolgrtn9á®|| fel félkész termeiké, -A ter­109 millió, lk8S-ben>'^^^^H 300 millió fortermelési értéket állítanak elő. A tár^S sulással létrehozott üzem \ Jö\c delimből a Debreceni Konzervgyár 40, a balmaz­újvárosi Lenin Ts» Kdig 60 százalékban részéből. Uj gyógyüdülő Zalakaroson SZOT gyógyüdülőt avattak Zalakaroson. A gyógyfürdő közvetlen közelében felépült impozáns létesítményt Csehák Judit, a SZOT tit­kára adta át rendeltetésének. A Hévízen tavaly elkészült gyógyszálló ikertestvérének számító hatszintes épületben 150 háromágyas szoba várta az első beutaltakat. Konyhájában ezer személy részére főzhet­nek, éttermében 30Ö-an étkezhetnek. egyszerre. Jól felszerelt orvosi rendelő, csaknem kétezer kötetes könyvtár, játékterem, valamint esz­presszó is helyet kapott benne, A gyógyüdülőben ősztől tavaszig moz­gásszervi és reumás betegeket fogadnak, a nyári idényben pedig csa­ládos dolgozók vehetik igénybe. Lesz-e elegéndő szén és tűzifa? Beszélgetés az Alföldi TÜZÉP Vállalat igazgatóhelyettesével A TÜZÉP-telepeket járva megfigyelhetjük: mindenütt sok a szén és a. tűzifa, általában'nem szűkölködünk tfizrevalóból. Nem úgy, mint tavaly ilyenkor, még kevésbé, mint 1982 végén. Ez adta az apropót, hogy egy kis helyzetelemző beszélgetésre kérjük Búza Epdrét, az Alföldi TÜZÉP Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesét. — Jó, hogy most, amikor nem kell, van tüzelő bőven. De mi lesz később? — Magam is örülök a teljes kínálatnak, hogy kívánság sze­rint, korlátlan mennyiségben és megfelelő minőségben ki tudjuk szolgálni a vásárlókat. Ez a bő­ség azonban nem tartható egész évben. — Miért? — Több okból. Az elmúlt eny­he tél nyilvánvalóan nem ser­kenti az embereket gyors beszer­zésre, pótlásra, pláne, ha még a tavalyiból is maradt. Aztán — és itt válasszuk szét a két anyagot —: mostanában többet kapunk a bányáktól, mint máskor. Legfőbb szállítónk, a Borsodi Szénbányák Vállalat 'komoly erőfeszítéseket tesz — rendkívüli, szombat-va­sárnapi műszakokat szervez —, hogy 1983-as kötelezettségeinek minél hamarabb eleget tegyen. — Mire ez a nagy sietség? . — A második félévben új, kor. szerűbb technológiára térnek át, ami bizonyos termeléskieséssel jár. Ezt akarják kompenzálni a többletmunkával,- Viszont az igénycsökikenés és a túltermelés folytán felduzzadtak készleteink. És a rengeteg árut kénytelenek vagyunk a szabad ég alatt tároL- ni, mely körülmény nincs éppen jó hatással a minőségre. — Arra mégsem lehet kötelez­ni senkit, hogy akkor vásároljon, amikor nem akar. 1. — Szerencsére népgazdasá­gunk még nem tart ott, hogy köz­pontilag meghatározzák: mikor, miből, mennyit vehetünk. Ettől függetlenül közös érdek kell le­gyen, hogy a szén fedett helyre kerüljön — lehetőleg a felhasz­nálók pincéibe, kamráiba —, mért 'ugyanezt • a mennyiségér — és-* főleg minőséget!-----későlbb má r nem tudjuk garantálni. — Miért romlik gyorsabban a szén a TÜZÉP-teleipéken? — A nap és az eső váltakozá­sa következtében a kupacok — miután felszínükön tíz-húsz cen­tis porréteg keletkezik — ön­záróvá válnak, de portartalmúk miég szabvány szerinti, lakossági célra alkalmas marad. Vagyis: értékesíthető, de -már nem kiváló minőségű. A kisebb halmoknál viszont a portartalom meghalad­ja az előírt mértéket: az ilyen szén csak rostálás után hozható forgalomba. — Szóval vegyünk nyáron sze­net, hogy kisebb legyen az önök vesztesége? — A szénpor nem jelent kárt vállalatunknak, ugyanis vannak tüzelőberendezések, amik kifeje­zetten ezzel „élnek”. A húsz szá­zalékon felüli’ portartalmú le- rakatokat közvetlenül az erőmű­veknek adjuk el. Ez is mutatja: a sokáig nálunk magasodó szén­hegyek egynegyede-egyötöde ki­esik a közellátásból, ami ősszel kellemetlenül érinthet egyese­ket. — Lássuk akkor a tűzifát. Hozzászoktunk, hagy évék óta kevés. Most meg ebből is túlkí­nálat van. — Ez egy rendkívüli állapot. Természeti katasztrófák követ­keztében Nyugat-Európában nagy erdőket kényszerültek kivágni, így papír,fa-kiszállításaink el­akadtak. Ráadásul Itthon is vol­tak jelentősebb viharkárok és. a koratavaszi jó Időben egysze­rűen elárasztották raktárainkat a gazdaságok. Jellemző, hogy 1982 májusához képest három­szor több tűzifával rendelkezünk. — Meddig tarthat ez a kelle­mes helyzet? — Két tényezőitől függ: az exporttól és a folyamatos kiter­meléstől. — Utóbbival mi a baj? — Rendkívül időjárás-érzékeny szakma, különösen a fuvarozás. A járművek könnyen elakadnak a hegyvidéki terepeken. És nem tudni: milyen ősz vár ránk... — A fát is a szabadban tárol­ják? — Igen, ám ez inkább előnyös, mint hátrányos a minőségére nézve. — Akkor még jól is járunk, ha később rendelünk belőle? .. — Most.legalább szigorúanpe- tarthatjjUk azt a követelményt, miszerint 90 napon belül kivágott fát nem lehet fogadni és árusí­tani. Míg máskor — a nedvesség- tartalomnak megfelelő árenged­ménnyel — nyersen is forgalom­ba kellett hozni. — Mit javasol a fogyasztók­nak? — A széntüzeléshez szükséges tűzifamennyiség előreláthatólag egész évben kapható majd. Az igényesebbeknek azonban, akik a fa melegéhez és a fatüzelés hangulatához szoktak, ajánlom, minél előbb gondoskodjanak a tűzrevalóról. K. F. A BALESETEK MEGELŐZHETŐK A szakszervezet nem fogadta el a magyarázkodást Ügy gondolom, felesleges kom­mentálni, mit éreznek a hozzá­tartozók, a munkatársak, ha va­laki üzemi baleset miatt meg­hal vagy egész életére sérült ma­rad. A tragédia érthetetlen, fel­foghatatlan, annál is inkább, mert utólag mindig kiderül, mi­lyen könnyen el lehetett volna kerülni! A Helyiipari és Városgazdál­kodási Dolgozók Szakszervezeté­nek Bács-Kiskun megyei Bizott­ságához tartozó több mint har­minc vállalatnál és költségveté­si üzemnél évek óta nem történt a munkahelyeken ilyen komoly következményű baleset. (Munká­ból jövet, illetve menet, köz­úton, ugyancsak üzemi baleset­nek számító igen, erre azonban még visszatérünk.) De hogy a gondatlanság, a munkavédelmi szabályok megszegése könnyebb vagy súlyosabb sérülést okoz-e, ez többnyire a véletlenen múlik, erre pedig nem szabad bízni em­beri sorsokat. A HVDSZ megyebizottságának titkára, Palsovits József statisz­tikai adatokkal igazolja, hogy tisztségviselőik, illetve az üzemi munkavédelmi felügyelők ko­rántsem a véletlenben bíznak. Tudatosságuk, előrelátásuk — és tegyük hozzá: szigoruk — ered­ménye, hogy 1982-toen az előző évhez képest az üzemi balesetek száma 23,2 százalékkal, az emiatt kiesett táppénzes napok száma pedig 15,5 százalékkal csökkent. A javulás természetesen nem csu­pán a „szakszervezetisek” érde­me, hanem az érintett üzemek vezetőié és beosztottadé is. De a dolgozók érdekvédelmét képvi­selők voltak azok, akik egy-egy üzemi balesetnél nem fogadták el a legkülönbözőbb kifogásokat, hanem kezdeményezték a fele­lősségre vonást, és a határidő letelte után ellenőrizték, hogy valóban történt-e intézkedés a megelőzésre. A javuló statisztika — mint Palsovits József kifejti —, örven­detes szemléletváltozást is tük­röz. Korábban például a gazda­sági vezetők gyakran hivatkoz­tak arra, hogy a növekvő számú balesetek törvényszerű velejárói a korszerűsítésnek. -Hiszen a bo­nyolultabb gépek, eszközök ke­zelői még nem tudtak váltani, nem ismerik „rutinból” a bal­esetforrásokat. A magyarázkodá­sokat a szakszervezet következe­tesen visszautasította. S ma már ott tartanak a harsmincegynéhány vállalat és üzem vezetői, hogy ők maguk az élenjárói a munkavédelemnek. Számos példa van .arra, hogy egy baleset után összehívják a dolgozókat. Közösen beszélik meg, okulásul: ennél nagyobb baj is történhetett volna, holott ez sem szükségszerűen követke­zett be. A vezetők szemléletvál­tozása érződik a dolgozókban is. Nem mennek el munkatársuk mellett szótlanul, ha nem hasz­nálja a védőszemüveget, vagy ha hiányzik a gépről a védőrács, hanem figyelmeztetik . Külön kell szólni az ország­úton bekövetkezett üzemi bal­esetek megelőzéséről. Már csak azért is, mert korábban a mun­kahelyek vezetői — mivel- ritka kivétellel ezek miatt személy szerinti felelősségük nincs — nem igen foglalkoztak ezzel. Ta­valy viszont alig volt olyan üzem, ahol- elmaradt a KRiESZ-vetél­kedő. Több helyen pedig már hagyománya van a gyalogosok­nak, kerékpárosoknak, autósok­nak külön-külön rendezett játé­kos versenyeknek, amelyeken a részvételre kötelezik a hivatáso­sakat, a részlegek, üzemek veze­tői. Ezek a rendezvények a ta­nulás mellett mindenki számára tnulsággal is szolgáltak, az év­tizedek óta gépkocsit vezetők kö­zül ugyanis e versenyeken ke­vesen szereztek babérokat. Bal­eset szerencsére csak „papíron” történt, de az elmaradt pon-tszá- mok f-igyelmeztetőek: tragédiát, sérülést nem lehet elkerülni ru­tinnal, csak a szabályok ismere­tével és betartásával! K. K. A CITERAKÉSZITÉS NAGYMESTERE © Téglási Imre vámospércsi nyugdíjasra ráillik a jelző: messzeföldön híres. Az általa készített citerák ugyanis a távol-keleti országoktól az amerikai kontinensig elkerültek. Munkája — amely kezdetben csak hasznos időtöltés volt, ma már ennél több — tovább éltet egy jelleg­zetes alföldi népi hangszert. Hangszerei együttesekhez, citeraművé- szekhez és néprajzkutatók tulajdonába kerülnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents