Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

világ PROLBTArjai, egyesüljetek! tf MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. évf. 1SS. szám Ára: 1,40 Ft 1983. június 9. csütörtök A szabadszállási Lenin Tsz hatezer hektáron gazdálkodik. Eb­ből kétezer az öntözött terület. Több mint 120 millió forint ér­tékű gép és berendezés segíti a munkát. Ezek karbantartására, javítására és csúcsidőben való üzemeltetésére szervezték meg a szerelőműhelyt. A hetvenfős szakembergárda jó munkáját az­zal is ösztönzik, hogy bevezették, és sikerrel alkalmazzák a tel­jesítménydíjas javítást. Itt dolgozik Mészáros Árpád géplakatos, ezüstkoszorús újító. Most is egy újítással foglalkozik; gázcsőhegesztő-berendezést alakított át a helyi igényeknek megfelelően. Hiszen nagy fába vágták a fejszét, miután megnyerték az energiaracionalizálási pályázatot, elhatározták, hogy saját kivitelezésben oldják meg a gazdaságban a gáz bevezetését. Mészáros Árpád a Matroszov szocialista brigád tagja és a tsz Kiváló Dolgozója. Pedagógusaktíva Kiskunhalason Tegnap délután, Baja és Kecs­kemét után Kiskunhalason befe­jeződött a megyei pedagógusak­tívák sorozata, amelyre ezúttal a kiskőrösi és a kiskunhalasi járás óvónőit, tanítóit és tanárait hív­ták meg. Kelle György, a megyei párt- bizottság munkatársa vitaindító előadásában az 1982 áprilisi ha. tározat, valamint a megyei párt. bizottság állásfoglalásának né­hány olyan kérdésével foglalko­zott, amelyek majd segítséget nyújtanak a pedagógusoknak a helyi feladatok kimunkálásában. Az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat óta végzett munkát po­zitívnak értékelte, nem titkolta viszont, hogy például a szak­munkásképzésben, vagy a fizi­kai dolgozók gyermekeinek te­hetséggondozásával kapcsolat­ban még bőven vannak tenni­valók. Ezt követően Vas Imre, az MSZMP KB munkatársa kapott szót. Részlétesen taglalta okta. táspolitikai törekvéseink meg­valósulásának társadalmi, gazda­sági körülményeit, az oktatás fejlesztésének távlati koncep­cióit és szólt a közeljövő felada­tairól is. Oktatásügyünk kardi­nális kérdései között említette: az iskolának a mindenkori gaz­dasági szükségleteket megelőzve kell megfelelő szakembereket ké­pezni, hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az ifjúság zökkenőimente­sen tudjon beilleszkedni a Jel­nőtt társadalomba. Ezután szám- bavette az általános iskola, a középiskola, a pedagógusképzés és továhbképzés fejlesztését szol. gáló tervezett intézkedéseket. Az aktíva befejezéseként Ka- tanics Sándor, a megyei pártbi­zottság titkára foglalta össze az elhangzottakat. Az elmúlt tiz év legnagyobb értékének tartják azt, hogy az oktatáspolitikai határo­zat célkitűzéseit sikerült köz­üggyé tenni, olyannyira, hogy a végrehajtás sikere nagyban a széles körű társadalmi összefo­gásnak köszönhető. Végezetül tolmácsolta a pártbizottság kö­szönetét a megye egész pedagó­gustársadalmának. H. K. E. Ma választ; Aézél Endre, az MTI tudósítója jelenti: LONDON A nagy pártok vezetőinek szerda reggeli sajtóértekezletével végét­ért a brit választási kampány. Az utolsó, szerdán reggel közzétett nagy közvéleménykutatás sze­rint a konzervatívok 18 százalékpontos, igen nagynak mondható előnnyel vezetnek a Munkáspárt előtt, ami az úgynevezett földcsu­szamlás-szerű győzelmet sem teszi kizárttá. A szavazás csütörtökön reggel 7 órákor kezdődött meg. Kádár János fogadta Romes Csandrát Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta Romes Csandrát, a Béke-világtanács el* nőkét. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet és a béke-világmozgalom időszerű kérdéseiről. A találkozón jelen volt Sebes­tyén Nándorné, az Országos Bé* ketanács elnöke és Sarkadi Nagy Barna, az OBT főtitkára. A Béke-világtanács elnökével tárgyalásokat folytatott Várko- nyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Pozsgay Imre. a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára, vala­mint az Országos Béketanács több vezetője. Romes Csandra talál­kozott a magyar egyházak és a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség képviselőivel. A tárgyalások során áttekintet­/ tek a magyar békemozgalom és a Béke-világtanács együttműkö­dése fejlesztésének lehetőségeit, valamint a június 21—26. között Prágában megrendezendő béke- világtalálkozó előkészületeit. (MTI) Kádgyári kilátások A Kecskeméti Zománc-« és Kád- gyár nehéz helyzete az önállóvá válás óta közismert. A félmilliár­dos nagyberuházás a végéhez kö­zeledett, s az új üzem termelésbe állítása, majd a hitelek és kama­tok törlesztése olyan terheket rótt a vállalatra, amelyek viselése meghaladta erejét. 1983. április 8-án a kormány Gazdasági Bi­zottsága döntött a kádgyár ügyé­ben. Átütemezték az adósságokat, s lehetővé tették a kádak fogyasz­tói árának rendezését. Ilyen előz­mények után kerestük fel Ren- deczky János műszaki igazgató- helyettest, aki tárgyilagosan szá­molt be a kibontakozás lehetősé­geiről, és a gyári közösség előtt álló feladatokról. 1 — A Gazdasági Bizottság elé úgy álltunk, hogy a kezünkben volt egy részletesen kidolgozott, 1985-ig szóló műszaki és szervezé­si intézkedési terv. Nemcsak azt írtuk le, hogy milyen segítséget kérünk, hanem azt is, hogy mi mit tettünk eddig és mit ’ válla­lunk a jövőben. • Képünkön az új automatizált kádgyártó gépsor. (Pásztor Zoltán felvétele) A gyárban már termel az új gépsor, de kisebb fönnakadások még előfordulnak. Amikor ott jár­tunk, a nyugatnémet szerelők ép­pen egy kisebb hibát igyekeztek (Folytatás a 2. oldalon.) CENTENÁRIUMI KIÁLLÍTÁS _____________________ Sz ázéves a kecskeméti szak munkásképzés Divatos cipők, női ruhák, bé­biholmik, szép formájú székek, koloniálbútor, tetszetős kötésű könyvek, nyílászárók, korszerű pénztárgépek, hidrofor berende­zések, virágok, mezőgazdasági termékek, egészségügyi műsze­rek, gokart, oktatástechnikai eszközök... — Hosszan lehetne sorolni, mi minden látható azon a kiállításon, amelyet tegnap nyi_. tottak meg az Erdei Ferenc Mű­velődési Központ előcsarnoká­ban. A 607. sz. Gáspár András és a 623. sz. Vágó Béla Szakközépis­kola és Ipari Szakmunkásképző Intézet, a Széchenyi István Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari, továbbá a Kecskeméti Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Intézet és az Egészségügyi Szakiskola diákjai által készített, szakmá­jukat bemutató tárgyak, termé­kek sokaságán kívül, a kecske­méti szakmunkásképzés 100 éves évfordulóját réprezéntáló tab­lók, dokumentumok fémjelzik a kiállítás anyagát. — A munka és a tanulás so­rán ismerhető meg csak az alko­(Folytatás a 2. oldalon.) 9 Részlet a kiállításról. Együttműködési szerződés a Budapesti Műszaki Egyetem és Bács-Kiskun megye között Tegnap Kecskeméten szocialis­ta együttműködési szerződést kötött a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága, a megyei tanács és a KISZ megyei bizottsága. A megállapodás célja a fiatal műszaki értelmiség szak­mai, politikai és erkölcsi nevelé­se, társadalmi tevékenysége ered­ményesebb kibontakoztatásának elősegítése. A szerződő felek együttműköd­nek a megye szakemberellátásá­nak javításában. Ennek előmoz­dítására szükségesnek tartják, hogy Bács-Kiskunból minél több arra érdemes, jó képességű fia­tal kerüljön a Budapesti Műszaki Egyetemre, jórészt a fizikai dol­gozók gyermékei közül. Az egye­tem lehetőséget nyújt arra. hogy megalakuljon a Bács-Kiskun me­gyei Diákklub, amely elősegíti a hallgatók és a megye kapcsola­tainak ápolását. Nagyobb figyel­met fordítanak a jövőben arra is, hogy a megye ipari üzemei és az egyetem tanszékei között az in­nováció meggyorsítására, a ter­mékszerkezetváltás elősegítésé­re alakuljon ki termékeny kap­csolat. A megállapodást a megyei ta­nács vb-termében kötötték meg. A szerződést a Budapesti Műsza­ki Egyetem részéről dr. Polinsz- ky Károly, az egyetem rektora, dr. Barta György, az egyetemi pártbizottság titkára, dr. Váradi János, az egyetemi KlSZ-bizott- ság titkára, Bács-Kiskun megye részéről Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Gaj- dócsi István, á megyei tanácsel­nöke és Gráner Gyula, a megyei KISZ-bizottság első titkára írta alá. A Budapesti Műszaki Egye­temről érkezett vendégek a teg­napi napot Kecskeméten töltöt­ték. Előbb a város kulturális in­tézményeit tekintették meg, majd a Gépipari és Automatizálási Műszáki Főiskolán tettek látoga­tást. N. O. Valószínűnek tartom, hogy a cím láttán tudni szerretné az olvasó: egyáltalán, mi is az a jankli? Egyszerű volna a válasz, ha módomban állna most min­dent felidézni a hartai néme­tek küldöttválasztó falugyűlé­séről, ami hétfőn este 6 és 10 óra között az emlékezetembe ivódott. A megérkezés első perceit például, egy nénike szíves útbaigazítását, a főtéri pánkot belengő üde szénailla­tot, és a népviseletbe öltözte­tett gyerekek izgalmát, ami­vel egymás körül forgolódtak a pártház 'udvarán. Aztán azt a buzgalmat, ami­vel a falu „elöljárói” segítet­tek, hogy a néhány órányi ottlétem alatt minél többet tudjak meg a helybenélök 50 százalékát kitevő németség­ről. S. ha ezen belül felsorol­hatnám mindazt, amit a kül­döttnek is megválasztott Rét­falvi Teo fiit ól hallottam: hogy 1723—24-ben miként csorog­tak le a Dunán — fenyőge­rendákból ácsolt tutajokon — az első német földművelő családok, őket befogadó föl­desurat keresve. Aztán, hogy itt élve is mennyire ragasz­kodtak a hajdani szokásaik­hoz, használati tárgyaikhoz: a keményfából készített aszta­lokhoz például, noha Hárfán alig volt keményfa. Továbbá azokat a nehézségeket, ame­lyeket az ötvenes években, a falumúzeum megalapítása­kor kellett leküzdeniük: a népviseletbe öltöztetett bábuk kitöméséhez nem volt vatta és a pótlására évekig gyűjtöget­ték az iskolás gyerekek a fér­fikabátok válltöméseit. Tőle tudtam meg természetesen azt is, hogy a néptáncot járó fia­talok milyen ruhában pörög- nek-hajladoznak a szemünk előtt. O említette a talpalt ha­risnyát és a janklit, ami nem más, mint a nők blúza. Érde­kessége, hogy a hímzése sok mindent elárul a viselőjéről: a különféle színekből következ­tetni lehetett például a csa­ládi állapotára, sőt még arra is, hogy élnek, avagy elhaltak már a szülei. A válaszadás kötelezettsége persze nem a részletezést, ha­nem az összegzést sürgeti. A kimondását annak, hogy jó érzés volt német táncokat néz­ni, német dalokat és verseket hallgatni a Duna—Tisza közé­nek nyugati részén,- és no­teszba jegyezni olyan monda­tokat, amilyeneket a falugyű­lés német nyelvű szónoka, a német szövetség főtitkára mondott: „Ma nem jelent konfliktust német anyanyel­vű állampolgárként élni Ma­gyarországon." És jó érzés tudni, ha nem is szó szerint, de lényegileg megfogalmazó­dott a vélemény az elmúlt he­tekben mind szláv és szlovák nyelven is: mint hazánkban sehol, Bács-Kiskunban sem jelent hátrányt nemzetiség­ként élni — se politikai, se gazdasági, se más értelemben. Jó érzés volt meg bizonyo­sodni ilyenformán arról, hogy hazánk területén örökre múlt­tá vált az a gyakorlat, ami annyi keserűséget okoz még ma is a világ különféle tá­jain: a más-más nyelvet be­szélők örök rivalizálása, egy­más elleni fenekedése. Jó ér­zés volt megbizonyosodni ar­ról, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása elsősorban erköl­csi kérdés: nemi kíván egye­bet, mint hogy többségi nem­zet az igazságosság szellemé­ben járjon el, s hogy ne nyúl­jon olyan eszközökhöz, ame­lyek ellen korábban — még kisebbségi helyzétében — ma­ga is tiltakozott. De hallgatva az anyanyelv tanításával és a nemzetiségi hagyományok továbböfökité. sével kapcsolatos gondokat, gyökeret vert bennünk egy másik érzés, egy másik gon­dolat is: hogy a nemzetiségi kérdés minden tekintetben megnyugtató megoldása nem csupán a többségiek — a ki­sebbségiek részéből is erköl­csi kérdés! Mert nem elég a lehetőség — élni is kell vele! Ki kell deríteni, hogy miért is száll­tak tutajra vagy szekérre az ide vándorló ősök, milyen ru­hát hordtak, s abban pompáz­va hogyan táncoltak, mit éne­keltek. Számon kell tartani tehát a múlt értékeit és azt tovább adni az új és még újabb nemzedéknek: hogy büszkén vegyék magukra a janklit. Káposztás János ■■■■■■ ■MB a GAZDASA$| döntése után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents