Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
———————M—H—WM—Éj—B—BMWMMMCTWWPMIEBMWMMW KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Emelkedni fognak az ügyeleti díjak 1M3. június 8. • PETŐFI NÉPE • 5 A LEVÉLTÁR ÚJ TANULMÁNYKÖTETE Chirurgusok, patikák, orvosok — A nevelőintézetekben dolgozó gyermekfelügyelők többsége semmiféle pedagógus képesítéssel nem rendelkezik, pedig heti 42 órában közvetlenül gyermekekkel foglalkoznak. Várható-e a közeljövőben, hogy lesz középfokú gyermekfelügyelő képzés? — Jogos igény, hogy az alacsony végzettséggel rendelkező gyermekfelügyelők továbbképzésben részesüljenek. A központi nevelőintézetekben például 114 gyermekfelügyelő közül egy pedagógusi képesítéssel, 32 érettségivel rendelkezik. 81-nek pedig ennél is alacsonyabb a végzettsége. Távlatilag feltételként ki lehetne kötni, hogy gyermek- felügyelői munkakörben legalább érettségizetteket alkalmazzanak. Tervezzük a szakközép- iskolákban gy er m ek felü gyelők képzését, továbbá az érettségizettek továbbképzését. — A bentlakásos nevelőintézetekben ioz ünnepi és vasárnapi szolgálatot a jogszabály ügyeletnek minősíti, nem tekinti konkrét pedagógiai tevékenységnek. Az anyagi elismerése nagyon alacsony, egy vasárnapi 14 órás szolgálatért legfeljebb 280 forintot lehet kifizetni. Ennyiért senki sem vállalja szívesen. Várható-e az ügyeleti díjak emelése? — 1984. szeptember 1-től a pihenő- és munkaszüneti napi szolgálat díját átlag 140 forinttal emeljük. Tudjuk, hogy ez nem végső megoldás, d« ezzel elérhetünk annyit, hogy a nevelők az óradíjhoz hasonló, sőt ennél valamivel magasabb összegű díjat kapjanak, a gyermekfelügyelők pedig óradíjuknál magasabb díjazásban részesüljenek. Terveink szerint a nevelők magasabb emelést kapnak, mint a gyermekfelügyelők. Távlati célkitűzés, de ehhez béralapra van szükség, hogy a pihenő- és munkaszüneti napi szolgálatért — hasonlóan az üzemekhez — dupla díjazást kapjanak a nevelők és a gyermekfelügyelők. Szeretnénk megszüntetni továbbá a pihenő- és munkaszüneti napi szolgálat ügyeleti jellegét. Ennek megvalósítását 1984. szeptember 1-től tervezzük. — A zártintézetekbe beutalt állami gondozott gyerekek óriási hátránnyal, lemaradással érkeznek. Felzárkóztatásuk a meglévő munkaformákkal, — korrekció, ikorrepetálás — lehetetlen. Sokszor az érvényes bizonyítványukban szereplő osztályvégzettségüktől évekkel le vannak maradva. Előfordult, hogy még írni, lolvasni sem tudnak, ezekkel nem lehet saját osztályukban továbbhaladni. A jogszabály viszont nem ad lehetőséget a visz- szahelyezésre, vagy az első osztály újra végeztetésére, vagyis a tudásszintnek megfelelő osztályfokozatba való besorolásra. Mit lehet ilyenkor tenni? — Azoknak a gyermekeknek, akiknek megfelelő szintre hozása sajátos eljárást követel, külön tanulócsoportot kell létrehozni, és délutáni korrepetálásokon kell az alapvető ismeréteket pótolni. Törekedni kell viszont arra, hogy ennek az intenzívebb felkészítésnek az eredményeként valós értékelést a tantervi követelmények teljesítése kapjon. — Tapasztalatink szerint a tanulók szókincse, beszédfejlettsége az utóbbi években romlott. Ehhez nagymértékben hozzájárul a sokféle feladatlap, munkaláp, tesztláp alkalmazása. Szükség lenne olyan központi intézkedésre, — például beszélge- gető órára — amelya tanulók beszédfejlesztését hatékonyabban elősegítené. — A feladatlapok alkalmazása csupán az egyik módszer a tanítás gyakorlatában, az ismeretszerzésben és az ellenőrzésben. Nem zárhatja ki tehát a szóbeli közlés gyakorlását, különösen az arra rászorulók esetében. Nélkülözhetetlen kelléke ennek a tanári példamutatás, a nyelvhelyességi hibák állandó javítása. Mindez persze nemcsak tanórákra, hanem a kötetlen jellegű csoportos és egyéb foglalkozásokra is vonatkozik. Mit kezdhet az újságíró egy csaknem hatszáz oldalas tanulmánykötettel, nevezetesen a Bács-Kiskun megye múltjából című sorozat negyedik kötetével? Izgalmas, furcsaságukkal, tartalmukkal kíváncsiságunkat föl. csigázó kivonatokkal kedvet csináljon olvasásához, tanulmányozásához? A Bács-Kiskun megyei Levéltár Egészségügy alcímű kötete nagyon csábít erre a megoldásra. íme. Eleink Demalgon helyett lóganéjjal csillapították a fogfájást. „Tiszta edénybe tévén, víz nélkül tegyék párására, erőssen melegíttsék meg, töltsék hosszú ruhába, a’melly fejét által érje, ’s takarják beié, és a'melly felöl fáj, kössék a pofájára olly melegen, a’mint elál- hatja.” „Férjfiú gyermekeknek” természetesen „paripa ló ganéj” ajánlatos, „Asszonyoknak és Leányoknak kantza ló ganéjt kell alkalmaztatni...” Érzékeltesse? Áz elmúlt századokban sokat fejlődött a tudomány, az életszínvonal, a köz- egészségügy! „1711-ben megállapította a Helytartótanács, hogy egyetlen patika sincs a Jászkunságban !”... Azt is vizsgálhatja a műbíráló, hogy miként szerkesztették a kötetet. Esetünkben különösebb kifogásról szó sem lehet. A könyv térben és időiben viszonylag arányosan gazdagítja Bács-Kiskun egészségügyének történetéről kialakult ismereteinket. Nehezebben mondható vélemény a könyv • színvonaláról, örömmel állapítható meg: a főállásban a múlt hiteles feltárásával foglalkozó muzeológusokon, levéltárosokon kívül gyakorló or_ vosok tanulmányait is közük. A fiatalok, érdeklődése azt sejteti, hogy egy-két évtized múltán újabb kötetre való tanulmány között válogathat a sorozat akkori szerkesztője. Jó néhány intézet története vár feldolgozóra, keveset olvashatunk most. néhány nagyobb település egészségügyéről, a szakorvosi hálózat kifejlődéséről, a mentőszolgálatról. Kétségtelen: valamennyi publikáció hasznos, közlésre feltétlenül érettnek minősíthető. Az egyes szakterületek kutatói talán néhány részkérdésben más álláspontot képviselnek, de pontatlanságot, tévedést aligha találnának. A tartalmi ismertetés látszik a legcélszerűbbnek. Illyés Bálint és Jakab László Kunszentmiklós egészségügye 'a XVIII—XIX. században című ta. nulmónya a könyv egyik legát- gondoltabb. legalaposabb dolgozata. Bámulatos anyagismeretüknek köszönhető, hogy az általánost és a helyit ez az írás ötvözi a legharmonikusabban. Pastyik István arra vállalkozott, , hagy teljességre törekvőén tárja föl és rendszerezetten mutassa be a XVIII. századból azokat az egészségügyi eseteket, amelyeket a pataji tanácsgyűléseken tárgyaltak meg. Fekete Dezső Egy bácskai nagyközség köz- egészségügye 1945-ig círt>ű közleményével Bácsalmás történetével kapcsolatos ismereteinket is gyarapította. Bálintné Mikes Katalin Adatok Kecskemét város egészségügyi • helyzetéről és szervezetéről 1919—1936. című tanulmánya a kötet egyik legjobban szerkesztett írása. Adatait összehasonlította más városokból gyűjtöttekkel, így országos viszonyításra teremtett módot. Bánkiné Molnár Erzsébet azt vizsgálta, hogy Kiskunfélegyházán a két világháború között elfogadható ütemben fejlődött-e a közegészség- és a járványügy. Pintér Ilona dolgozatának címe: Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociális ellátásának fejlődése 1950—1970. Rég várt megjelenésre a néhai Nagy György A kecskeméti Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet története 1928—1951. című alapos tanulmánya. Nőalak László Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt Vármegyében a XVIII—XIX. században dolgozata példásan szakszerű közlemény. Nagylucskay Sándor a hepatitis vírus Bács-Kiskun megyei előfordulását vizsgálta. A népi gyógyászat tárgyköréből Rusvay Kálmán, Loránd Klára, Korkes Zsuzsa és Novak László írt tanulmányt. A kötetet Iványosi-Szabó Tibor szerkesztette. Heltai Nándor Ha arra jár... Művészeti nevelés a napköziben .. érdemes elmenni Foktőre. Kalocsától néhány kilométerre találjuk a megye egyik legkülönösebb fekvésű községét. A Vajas-csatorna partján épült fel, hat híd köti össze a falu két részét. Műemlék református temploma 1843lban klasszicista stílusban épült. Katolikus temploma 1790- ben. Temetőjében szépen faragott kopjafák sorakoznak. Régen komoly árvizek pusztították a községet. Az egyik legnagyobb, az 1862-es emlékére készült a képen látható szobor. Bemutató foglalkozást tartottak a közelmúltban a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola másodikosainál. Amiért ez érdekes lehet: egy művé" szeti nevelési programot elsajátí- tó napköziscsoport adott számot tudásáról. Harmadik éve irányítja e program alapján a napköziben folyó munkát Rajz1 Istvánná, s az ő és az országos kísérletet összefogó dr. Kárpáti Andrea véleménye szerint is kedvezőek a tapasztalatok. Az éves tantervek komplex képzőművészeti, irodalmioés zenei foglalkozás-sorozatból "áünte: Hangsúlyozni keü azonban, hogy ezek az „órák” a napköziben nem mennek a lecketanulás rovására, csak lehetőséget adnak a művészetek szélesebb körű bevonására. — Mi a módszer lényege? — kérdeztük dr. Kárpáti Andrea művészettörténészt. — A kecskeméti program a műelemzökészség fejlesztését célozza. Meggyőződésünk, hogy az értés feltétele és segítője az átélésnek. A különböző művészeti ágakban a rokonságot, a kapcsolatokat fedezhetjük fel a gyerekekkel. Az alap a tanórákon elsajátított ismeretanyag, ezt egészítjük ki az oktatás legegysze• A mintarajzok bemutatása. rűbb formáival Reméljük, a 8— 9 éveseket eündítjuk így a művek felé, melyekhez életük során többször visszatérhetnek. Fontosnak tartjuk, hogy a kezük ügyesebb legyen, ismerjék a környék népművészetét, úgy álljanak a világhoz, hogy elemzeni tudjanak, s akarjanak is mindent. iEgy-egy ilyen foglalkozáson nemcsak a művészetekről esik szó. A bemutató órán például a szá- monkért elvont fogalmakat elsősorban az emberre vonatkoztatták, s az irodalmi, zenei és képzőművészeti példákkal szemléltették. Volt többek között ritmustaps, mintarajzolás, versdra- matizálás, népi tánclépések gyakorlása. Ezek a gyermeki megnyilvánulások tették színessé, számukra is élvezetessé a tanulást. — Közei a tanév végéhez, hogyan értékeli az egyéves munkát? — Ez a csoport is bizonyítja, hogy az alsó tagozatban a különböző tantárgyak összevonása, a komplex ismeretszerzés csak a napközi feladata lehet. Az eddigi törekvések azért néni jártak kellő eredménnyel, mert a szakórákon akarták az integrációt megvalósítani. A tanulók mű- elemzőkészségének fejlődésével egyéni áráíiyú beszédképzésük javulása. A művészetek és a. tu- domanyöK —^mindenekelőtt'1' á‘ matematika — szinte beépült életükbe, már természetes számukra az összefüggések keresése. Ezek a gyerekek partnerek a foglalkozásokon, felszabadultak, élvezik amit csinálnak — mondta az ELTE tanára. Kézenfekvő következtetés: ezt a művészeti nevelési programot érdemes minden iskolának átvenni. Napjainkban a megnövekedett tananyag elsajátítása már nem lehetséges esak a szakórákon, ezért a napközis tanítóknak is tartalmas, műveltséggyarapító tantervekkel kell hozzájárulniuk az oktató-nevelő munkához. H. E. HÓFEHÉRKE GYESEN Kőszegi tanulságok Dédapáink idejében a gyerekek többsége otthon megtanulhatta az élethez szükséges ismeretek zömét. Elboldogulhatott azzal, amit a szüleitől, nagyobb testvéreitől, a szomszédoktól ellesett. Szinte észrevétlenül elsajátította a társadalmi beilleszkedést könnyítő magatartásformákat. A világrql gyerekkorában kialakult képét alig változtatták meg a tovacammogó évtizedek. Szinte az első világháborúig a nagyvilág csak néhány kiszínezett, mesés történet formájában jutott el a falusi otthonokba. A kicsinyek, az ifjak csak azt tudták meg az életről, amit környezetük szűrője, a szokások, a hagyományok rendje átengedett. Most? Tizenöthónapos Balázs barátom tudja, melyik gomb benyomásával kapcsolható be a tévé, a rádió., Ellenőrizhetetlenül, szabályozhatatlanul zúdulnak az információk a legkisebbekre is. Ancsel Éva filozófus ezekkel a gondolatokkal kezdte összefogj laló előadását a gyermekfilmek és -műsorok kőszegi szemléjén. Szabó Éva szerkesztő-riporter sokatmondó történettel csatlakozott megállapításához: A Magyar Rádió ifjúsági és gyermek- osztálya néhány esztendeje pályázatot hirdetett kisdiákok részére. Mesehősökkel készített interjú beküldése volt a feladat. Az egyik apróság sajnálkozva tudatta : hiába kereste a törpéket, mert, huszonnégyóráztak. Így az ő munkájuk bemutatása helyett a gyesen otthon tartózkodó Hófehérkével beszélgetett. Óriási a televízió felelőssége! Milyen világképet rajzol a, gye. rekek elé? Mit sugallnak műsorai ? Előnyösen befolyásolják-e a gyermekek fejlődését, érdeklődési körét? Megoszlottak a vélemények. Bernáth László kollégám szerint — például — hamis,- hibás az ifjúsági műsorokban vázolt családmodell. A hagyományos, sok tekintetben túlhaladott felfogást tartósítja. (A papa újságot olvas, a mama főz, a fiúk fociznak, a lányoknak segíteni kell a takarításban, a bevásárlásban.) Ráadásul a legtöbb film, műsor vasárnap játszódik. Teljességgel hiányoznak a mindennapi gondok, a nemzeti' sajátságok, a köznapok élethitelesítő mozzanatai. A sokgyerekes családokról, a falusi életről alig- alig kapnak információt a tévénéző fiúk, lányok. Elfogadhatók, legalábbis kiindulási alapnak tekinthetők azok a fölmérések, amelyek szerint átlagosan 15 hónapot tölt 18 éves koráig egy-egy ifjú ember a képernyő előtt. f Igazán ,'nem a tévé tehet arról, hogy nápjainkban kevés gyerek választ magának lelkesítő példaképet, fölemelő életcélt. Újra és újra megfigyelhettük a vetítést néző gyerekeken, hogy milyen lelkesen fogadták a meséket, mennyire azonosultak a „jókkal”, milyen haraggal nézték a „rosszaikat”. Már azért a tanulságért is érdemes lett volna a hangulatos dunántúli kisvárosban eltölteni néhány napot, hogy még' akkor is gyerekek a mai gyerekek, ha tudják: olykor a törpék is hu- szonnégyóráznak és Hófehérke — hm — gyermekgondozási segélyt kap. H. N. KÉREK EGY AUTOGRAMOT! Tör öcsik Mari — Kérem, segítsen. Mit f . _ * ke llene meg- Irt,/T C. ' kérdeznem, hiszén mindent ( ^ megkérdeztek már öntöl... — Velem rosszul járt. Soha semmire nem válaszolók, csak ha muszáj. Nem szeretek nyilatkozni. Mégis: igaza van, sok mindent megkérdeztek már tőlem. — A Körhintával aratta az első sikerét. Mit mondana el a filmről, amit még másoknak nem említett? — Huszonnyolc éve annak, hogy a Körhintát bemutatták. Azt hiszem kevés olyan titkom van a filmmel kapcsolatban, amiről ne beszéltem volna. Ha mégis akad, nyilvánvalóan nem mondom el, mert eddig sem tettem. Talán majd a visszaemlékezéseimben megírom. Hetvenen túl... — A visszaemlékezésről jut eszembe: szívesen olvassa a művészek önéletrajzi írásait? — Ha színész;. mérnök, tudós, munkás ír, az csak érdekes lehet. Tényanyagában is. Papírra vetik a gondolataikat, mert úgy érzik, fontosak. Minden ilyen munkát örömmel olvasok. Hogy én írok-e? Végiggondolni sincs időm az életemet... Ha most nemmel válaszolok', lehet, hogy tíz év múlva igen lenne a feleletem. — A Körhintában együttdolgozott Soós Imrével, Kiss Manyival, Fábri Zoltánnal. Sokukra ma már csak emlékezhetünk ... — A Körhinta alkotói közül már alig élnek nóhányan. Soós, Sarkadi, Hegyi Barna,- Kiss Manyi, már nincs köztünk. Soósról sokat, hosszan, nyilatkoztam. Mit mondhatnék? Újat nem. Furcsa őket viszontlátni a filmeken, s furcsa saját múltammal szembekerülni. Lányom ötévesen nézte meg a Körhintát, s sírva fakadt... — S ön hogyan figyeli a régi filmjeit? Egyáltalán megtekinti-e újra? — Kívülről nézem magam. Teljesen leváltak rólam a régi szerepeim. Utóbbi filmjeim közül sokát nem is láttam. Az ember óhatatlanul fejlődik, sok mindent másképp csinálnék ma már. Ezért nézegetem magam a filmvásznon. , — Ahány film, annyi szerep, annyi arc. Meg tudná mondani hány arca van Törőcsik Marinak? — Mások hivatottabbak erre felelni. Egy arcom van. Annyiféle szerepre vállalkozom, amennyit a belső tartományaim, külsőm, adottságaim megengednek. — Egyszer vígkedélyű, máskor szomorú. Nehéz átváltozni? — Ez a mesterségem. A jó asztalos jó szekrényt készít. Másnap asztalt, ugyanolyan színvonalon. Nem nehéz átalakulnom. Megtanultam a mesterséget, az életet. Jó rendező irányításával megoldok minden rámbízott feladatot. — Kossuth-dij, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés, Jászai Mari-díj kétszer, Balázs Béla-, SZOT-díj. Elismerések'... — 1955-ben kezdtem a pályát. A magyar filmgyártás sematikus korszakából érkeztem egy szebb, nemesebb időszakba. Ekkor Jan- csóékkal készítettünk produkciókat. Többször eljutottunk a filmfesztiválokra. Szép pillanat volt az életemben, hogy most Cannes- ben életművemért jutalmaztak. Általában nálunk későn jön az eüsmerés. Úgy érzem, az én esetemben nem késlekedett... Mindig időben kaptam, s így örömmel tudtam elfogadni. — Azt írják az egyik lapban: „Törőcsik Mari jelenség". Mit jelent ez? — Nem tudom. Ügy gondolom, huszonnyolc évi munkámat tükrözi. Mindig dolgoztam, a szerencse is gyakran mellém állt. Létezem a köztudatban, mert vagyok ... _ Ezt máshol így mondta: „Csakis annak ak arok látszani, aki vagyok”. — Olyanokat kérdez, amire nem tudok felelni. Voltak termékenyebb periódusaim. Ez nem érdem. Születési adottság. Ahhoz is volt erőm. hogy a pálya nehezebb időszakaiból kilépjek. — Azt mondom: színház. Mi jut az eszébe? — Az életem. Addig érzem magam színésznek, amíg valahol, valahogyan színházban létezem, a mesterségemet gyakorolhatom, fejlődhetek. — Kezdetben voltak gondjai a színpadon... — Amíg a saját kifejezési formáimat nem találtam meg, addig kevesebbet nyújtottam. Soósnák nem kellett tanulnia, neki rögtön ment. Én később értem meg a színpadon, s olyan eszközöket találtam, amelyek valóban az enyémek. — Nagy siker a József Attila Színházban A régi nyár. örül a kedvező fogadtatásnak? — Hogyne, azért játszom. — Á televízióban éneikéit. Űj szerepkör? — Így is mondhatnánk... Fotó: Méhesi Éva Borzák Tibor
