Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1083. június 7. SZAKMUNKÁSBÓL LETT MÉRNÖKÖK öt évvel ezelőtt történt, hogy Szabó László géplakatost megszó­lította a főnöke: — Te Laci! Nem volna kedved egyetemre menni? A Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat (akkor BÁCS- ÉP) fiatal szakmunkása olyan jót nevetett ezen a „viccen”, hogy még a könnye is kicsordult. Aki a történetet felidézi: Sza­bó László épületgépész üzemmér­nök. Aki segít neki ebben: Szu- rovecz István, a DUTÉP sze­mélyzeti osztályvezetője. Az országban és a megyében Mielőtt a DUTÉP-hez elindul­tam,, Urbán Pálné, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa kulturális osztályának vezetője tájékozta­tott a SZÉT Bács-Kiskun-beli fo­gadtatásáról, az eredményekről. Országos adatokat is említett, melyek szerint tíz esztendő lefor­gása alatt — amióta a Szakmun­kások Előkészítő Tanfolyama lé­tezik — 5105 ifjú szakmunkás próbált szerencsét, és közülük 2499-nek sikerült bejutnia a főis­kolákra, egyetemekre. Az idei végzősöket még nem számítva 958-an szereztek diplomát. Bács-Kiskun megyében 97 fia­tal gyürközött neki az erőpróbá­nak, közülük negyvennyolcán nyertek felvételt. Eddig 13 szak­munkásból lett mérnöke, jogásza, közgazdásza van a megyének. A legtöbben a Duna—Tisza közi Ál­lami Építőipari Vállalatnál dol­goznak. — Egészen pontosan hányán? — kérdeztem Szurovecz István­tól, a személyzeti osztály vezető­jétől. DUTÉP-es fiatalok — Elsőként Grámán János épületgépész üzemmérnök és Ke­reskedő János magasépítő üzem­mérnök kaptak diplomát 1978- ban. Egy évvel később Polgár József is befejezte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen: építőmérnök lett. 1982-ben Szabó László és Fehér Mária villamos üzemmérnök államvizsgázott. Mindkét fél elégedett — Mi volt ezeknek a fiatalok­nak a korábbi foglalkozása? — Grámán Jancsi lakatos és hegesztő volt. Kereskedő kőmű­vesként dolgozott, Polgár József épületburkolóból lett később tel­jesítményelszámoló. Szabó Laci szakmája géplakatos, Fehér Má­riáé pedig elektroműszerész. Ami pedig az utánpótlást illeti: Mátó Tibor vízvezetékszerelő a József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán, Köteles János villanyszerelő a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnö­ki karán tanul tovább. Cseh Fe­renc ács és Csasztvan Sándor víz­vezetékszerelő a Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Kövesdi József elektroműszerész a Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatója. SZÉT és ÉSZET A DUTÉP káderutánpótlási tervében is szereplő, továbbtanu­ló fiatalok között vannak érettsé­gizettek is. Fehér Mária szakkö­zépiskolába. Kövesdi József gim­náziumba járt, Mitó Tibor. Cseh Ferenc, Köteles János a munka mellett érettségizett. Nekik — Szabó László véleménye szerint — valamivel könnyebb dolguk volt. — Az érettségizettek előnyösebb helyzetben voltak, vannak. Ne­künk, szakmunkásoknak, egy év alatt kellett megtanulnunk négy középiskolai év anyagát. Az elő­készítő tanfolyamot a munka mel­lett végeztük, én magam nap mint nap késő estig tanultam. Minden percet ki kellett használni, nem egy alkalommal ebédszünetben kértem meg valamelyik érettségi­zett munkatársamat, segítsen meg­oldani ezt vagy azt a feladatot. A vállalattól eddig felvettek kö­zül sem SZET-es, sem ÉSZET-es (Érettségizett Szakmunkások Elő­készítő Tanfolyama) nem hagyta félbe tanulmányait. Bírták, győz­ték erővel, kitartással, s ez azt bizonyítja, hogy jó volt a kivá­lasztás. Túl az akadályokon Szurovecz István véleménye: — Emlékszem, az első alka­lommal, 1973-ban tíz .jygtalt sze­W Szabó László: — Legalább há­roméves vállalati munkaviszony és a vezetők, társadalmi szervek egyetértő véleménye szükséges ahhoz, hogy valaki szóba jöhes­sen. meltek ki továbbtanulásra a munkahelyi vezetők. Amikor az­tán őszintén elbeszélgettünk a fiúkkal a vállalkozás nagyságáról, a várható nehézségekről, öten rögtön visszaléptek. A pszicholó­giai vizsgálat, az előkészítő tan­folyam. a felvételi vizsga rostá­ján ketten ismét fönnakadtak. De az a három, aki bejutott, el is végezte a főiskolát, egyetemet. Szabó László pedig így emlé­kezik : — Miután kinevettem a főnö­kömet. aki egyetemre akart kül­deni, felkeresett a személyzeti előadó, s akkor jöttem rá, hogy ezt tényleg komolyan gondolják. Rövid töprengés után ráálltam a dologra. Az előkészítő tanfolya­mig ketten jutottunk el, de a társam néhány ifiét után feladta. A felvételi vizsga előtt úgy dön­töttem. hogy főiskolára jelentke­zem. Tavaly avattak üzemmér- rrkké. Munka és megbecsülés A valóságban persze nem ment ez ilyen könnyen. Szabó Laci nős volt, hamarosan kisbaba is szü­letett. A vállalat őt is, csakúgy mint a többi továbbtanulót, sok­oldalúan segítette... Lakást kap- date iajkicsitrtfőiwettéteai bölcsődé­• Szurovecz István: — Az idén is és jövőre is jelentkezik tőlünk a Budapesti Műszaki Egyetemre egy-egy szakmunkásfiatal. (Tóth Sándor felvételei) be, a munkatársak, brigádtagok ott serénykedtek a költözködés­nél. — Végül is: megérte? — Feltétlenül. Amikor vissza­jöttem művezetőként alkalmaz­tak, ma már üzemvezető vagyok. Szeretem a munkámat, a munka­helyemet: a szerelőipari főüze­met. Részt vettem a kecskeméti Centrum Áruház, a hunyadiváro- si iskola, 84 lakás, a ceglédi Ma­lom téri iskola és sok más létesít­mény felépítésében. Ha most kel­lene döntenem arról, hogy to­vábbtanuljak-e, ugyanezt az utat választanám. Az elégedettség kölcsönös. Ki­tűnően megállják a helyüket a fiatalok, állítja Szurovecz István személyzeti osztályvezető, aki bú­csúzóul elnézést kér azért, hogy az előzetes megbeszéléstől eltérő­en Fehér Mária- nem vehetett részt a beszélgetésben. A fiatal villamos üzemmérnök a napokban tért vissza, kéthetes NSZK-beli •tanulmányútjáról, tegnap a Buda­pesti Műszaki Egyetem mérnök- továbbképző központjába volt hi­vatalos, ma pedig 'a Budapesti -Nemzetközi Vásáron képviseli a Duna—Tisza iközi Állami Építő­ipari Vállalatot. Sitkéi Béla SZÁLLÍTÁS A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKBEN Útépítő gazdasági társulás alakítását tervezik A megyében az elmúlt évben a mezőgazdasági nagyüze­mek által végzett közúti fuvarteljesítmény meghaladta a 6t)0 millió árutonna kilométert. Ez az országos teljesítménynek több mint 10 százaléka, amely nyilvánvalóan összefüggés­ben van a hatalmas gépparkkal és a művelés alá vont mé- zőgazdasági területtel. A megyei mezőgazdasági fuvartelje­sítmények mintegy 20 százaléka földutakop bonyolódik. A földutak, valamint a kiépí­tett szilárd utakra számított ener­giafelhasználás különbségeinek is­meretében a legtöbb mezőgazda- sági üzem tervei között * valami­lyen formában szerepel a fő szál­lítási útvonalak felújítása, kiépí­tése. A megnehezült gazdálkodási körülmények, közepette azonban nagyon kevés közös gazdaság vállalkozhat jelentősebb beruhá­zásra, korszerűsítésre. A megye keleti részén a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, a megyei tanács, a pálmonostori Keleti Fény Terme­lőszövetkezet. valamint a Közle­kedési- és iPostaügyi Minisztérium összefogásával jelentős energia- megtakarítást eredményező, új ösz- szekötőút épült. Az időjárási vi­szonyok az év jelentős részében lehetetlenné tették a közvetlen közlekedést Gátér és Pálmonos- tora kozott, így szilárd burkola- iton mintegy 25 kilométeres kerü­lővel kellett számolni a mezőgaz­dasági nagyüzemeknek. A meg­épített új út közvetlen összekötte­tés: létesített a 451. számú Kis­kunfélegyháza—Csongrád—Szén. tes, valamint az 5. számú főköz­lekedési utak. illetve Gátér—Pál- monostora között. Az új út 5640 méter hosszú, aszfaltburkolata' 6 méter széles. Az építés során nem kevesebb, mint 40 ezer köbméter földet kellett, megmozgatni.- Az összekötőút helyszínen kevert fce­mentstabilizációs útalapból és melegen hengerelt aszfaltból ké­szült. Az útépítés a múlt év április 8-án kezdődött és az előzetesen egyeztetett ütemterveknek meg­felelően ez év május 20-án feje­ződött be. A terveket a KPM kecskeméti Közúti Igazgatósága készítette, s a költségek megkö­zelítően 25 millió forintot vettek igénybe. A generálkivitelező a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat volt. A kecskeméti KÉV éves terme­lése megközelíti a félmilíiárd fo­rintot, bár az igények a mezőgaz­dasági jellegű építmények vonat­kozásában nem haladják meg az össztermelés 20 százalékát. A vállalat az* új bitumenemulziós telepének üzembe helyezésével elsősorban az energiatakarékos mezőgazdasági utak építését szor­galmazza. A KÉV kezdeményező­je egy megyei érdekeltségű út­építő gazdasági társaság megala­kításának, amelynek célja egyfe­lől a használt mezőgazdasági utak állapotának vizsgálata, energiafel­használás szempontjából, másfelől a termelési költségek csökkenté­se. A korszerű mezőgazdaság hek­táronként 10 méter szilárd'burko­latot igényel, a megyében jelenleg ennek az igénynek alig 12 száza­léka áll rendelkezésre. G. G. Mester és tanítványa LELEMÉNYES IZSÁKIAK \ Kelendő áruk a világpiacon KISSEL' y mm. A gyalugép moraj ló zúgása és a röpködő gyantás, fenyőillatú fa­forgácsok záporában találom Bro- zsovits Mihály bognár és aszta­los mestert a tiszakécskei műhe­lyében. A munkapadon, polcokon faszobrok, mellettük a földön gazdag faragással díszített, törött lábú székek, sérült bútorok, ka­zettás ajtók és egyéb régi haszná­lati tárgyak teszik zsúfolttá a he­lyiséget. Az egyik gyalupadnál is­kolás korú fiú, kezében vésővel deszkalapot farag. Az idős mes­ter egy gombnyomással kikapcsol­ja a masinát, majd az egyre hal­kuló gépzúgás után lassan meg­értjük egymás szavát. — Mióta farag szobrokat? — Az elsőt még a háború alatt, a fronton készítettem, amit olasz­diónak neveztek el. Ez olyasféle bűvös kereszt volt, amit nyugod­tan nevezhetnénk a mai logikai játékok ősének. Hazatérésem után sajnos, száz százalékos rokkanttá nyilvánítottak. Négy éve a fűrész­gép levágta a bal kezem két uj­ját, és azt hiszem ennek köszön- .hető, hogy kést vettem a kezembe. — Mit csinál az elkészült tár­gyakkal? — Sokat elajándékozok, de ki­állításon is voltam már. Jelenleg is a tiszakécskei művelődési köz­pont amatőr alkotóinak bemuta­tóján veszek rész négy zsűrizett munkámmal. — Hány szobrot faragott ed­dig? — 1980 óta huszonötöt. Több­nyire az emberábrázolás a té­mám, de készítettem állatfigurá­kat, kócsagokat, gémeket is. — Hát a faragott székek, régi bútorok? — A nagyközségi tanács elnö­ke, Miskó István bízott meg a volt ókécskei községi tanács há­ború előtti tagjainak mono­gramjával ellátott székek javítá­sával. Ezek eddig a padláson po­rosodtak. A hatvan darab muzeá­lis értékű bútordarabból csak negyvenet sikerült megmenteni, ugyanis a hiányzó húszat az idők folyamán élelmes emberek eltu­lajdonították. A többi bútor régi lakások tárgyi emléke, ezeket gondosan restaurálom — meséli, majd megjegyzi, hogy ő újította fel a tiszakécskei barokk stílu­sú katolikus templom belső fa­szobrait, Iberendezéseit. — És a tanuló? — A múlt év szeptemberében Angyal János, a Móricz Zsigmond Általános Iskola és Gimnázium igazgatója megkért, hogy vállal­jam el a faragószakkör vezetését. Tizenhárom tanulóval kezdtem a foglalkozást, de már csak öten vannak. Boros Attila 8. osztályos tanuló a legszorgalmasabb, mindeddig le sem tette a vésőt a kezéből, így vall a szakma iránti vonzalmá­ról: — Már kiskoromban nagy sze­retettel használtam a kést, mint szerszámot és minden olyan tár­gyat, ami/faragható volt. Az a vágyam is. hogy asztalos legyek, s ehhez a szüleim minden segít­séget megadnak. — Vannak-e terveid? — Eddig három szobrot farag­tam, de a legkedvesebb az ülő kutya. Ezekkel szeretnék részt venni az életem első kiállításán. Beszélgetésünk után nagy buz­galommal folytatja a tanyai táj című domborművét a mester éber tekintetének felügyelete mellett. V. Kerekes Ferenc Mostoha körülmények, mégis magas nyereség Az Izsáki Állami Gazda­ságban tavaly az összes ár­bevétel 80 százaléka az ex­portból származott. A tőkés országokba kiszállított áruk értéke egy év alatt a négy­szeresére nőtt. Fő ágazataik: a szőlőtermesztés és az eh­hez kapcsolódó borászat, va­lamint a húsmarhatenyész- tés. Ismeretes, hogy a kül­piac egyre igényesebb, ezért ilyen magas arányt elérni nem könnyű. Nagyon sokat tettek a gazdaság vezetői azért, hogy versenyképesek legyenek áruik. Horváth István, a gazdaság igazgatója arról tájékoztat, hogy hosszú évek következetes mun­kájával jutottak el idáig. A me­zőgazdasági nagyüzem kedvezőt­len adottságú, nagyobb része ho­mok, csak szőlő- és gyümölcster­mesztésre alkalmas, számottevő legelőjük is van, amelyet igye­keznek az utóbbi években mind jobban kihasználni. Az exportkö­vetelmények miatt a palackozás arányát jelentősen növelték. Nyolc országba — a többi között Kubába is — szállítják a közked­velt Izsáki pezsgőt. Nagyon ügyel­nek a címkék esztétikusságára, hogy külsőleg is kellesse magát az áru. A másik fontos exportcikkük a húsmarha, amely évről évre kere­settebb. A fajta minőségének ja­vítására az amerikai eredetű he- refordot keresztezik, annak érde­kében, hogy húsa kelendőbb le­gyen a piacon. Külkereskedelmi vállalat közvetítésével szállíta­nak Libanonba, Líbiába, Olaszor­szágba és nem utolsó sorban a Szovjetunióba. Ebben az ágazat­ban rendkívül nagy a termelé­kenység. ment egy gondozó átlag másfél millió forint termelési értékét állít elő. A tartási költ­ség alacsony, a jószágok egész évben a szabadban vannak. A tehénállományt — tekintettel a világpiaci keresletre. — az idén tovább nőve1!.«. Az izsákiak — a mostoha kö­rülmények ellenére — viszonylag jó eredményeket értek el szor­galmas munkájukkal, találékony­ságukkal. Az egységnyi területre jutó nyereségük több minit két­szerese az állami .gazdaságok or­szágos átlagának. Tavalyi ered­ményeik elismeréseképpen a MÉM és a MEDOSZ értékelésé alapján elismerő oklevelet kap­tak. Horváth István igazgató a továbblépés lehetőségeiről is be­szél, hiszen egyre szigorúbbak a szabályozók, nagyobbak a köve­telmények és szeretnék nemcsak megtartani a jelenlegi szintet, ha­nem, továbbfejleszteni a gazdál­kodást. Az is természetes, hogy áruik nagyobb részét változatla­nul külföldön szeretnék értékesí­teni. A legnagyobb gond a kö’ltségek állandó emelkedése. — Itt van például á készlethi­tel, amelynek magas a kamatlába és számottevő költségtételt je­lent. Már évek óita átcsoportosí­tunk kisebb-nagyobb összegeket a fejlesztési alapból a forgóalapba, tavaly 12 millió forintot, az idén ugyanennyit szeretnénk. Ezzel több millió forint kamatösszeget takarítottunk meg — mondja az igazgató. Tegyük hozzá, hogy éz kény­szermegoldás. hiszen a fejleszté­si lehetőségeket korlátozzák. Ép­pen eíért alaposan megfontolják, miként tudják úgy szervezni a munkát, hogy az említett összege­ket megtakarítsák. — Az elfagyott szőlőinket és az értéktelenné vált gyümölcsö­seink egy részét kiselejtezzük — hangoztatja Horváth István. — Üj, korszerűbb, a piac által ke­resett szőlőfajtákat telepítünk, va­lamint legelőket. A piaci prognó­zis szerint ugyanis a húsmarha továbbra is keresett- cikk lesz. A fejlesztéshez legelőre van szüksé­günk. Így is kevés a gyepterület tünk, ezért megállapodást kötöt­tünk az ágasegyházi és a fülöphá- zi szakszövetkezetekkel kétszáz­kétszáz hektárnyi legelő haszná­latára. Fejlesztették a borászatot is. A környező gazdaságokkal szerző­dést kötöttek a szőlőtermés át­vételére. A társulásba eddig há­rom állami gazdaság, hét szövet­kezet és a MONIMPEX Külkeres­kedelmi Vállalat lépett be. Az exportarány növelése mel­lett (törődnek a hazai ellátás ja­vításával is. Vágóhidat építettek, saját pénzügyi eszközökből és kivitelezésben. Áruik keresettek, jelenleg 13 üzletbe szállítanak, fő­ként Kecskemétre és környékére. A termelékenység növelésével a tervidőszakban az egy főre ju­tó nyereséget százezer forintra szeretnék emelni. Ez bizony nem kis vállalkozás egy olyan mós- | toha adottságú gazdaságban, mint az izsáki/ Kereskedő Sándor M SUtnivaló kolbászt töltenek a vágóhídon az Aranybárd szocialista brigád tagjai. (Méhesi Éva felvételei) • A húsmarhák egész éven át kint vannak a legelőn.

Next

/
Thumbnails
Contents