Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

1983. június 1. • PETŐFI NÉPE • S Rendkívüli péntek faluszéli erdőbe, ott tollasoznak, esetleg számháborúznak, s ha van olyan pedagógus, aiki vállalja az ezzel járó többletmunkát, aíkkar még' főznek is egyet, s utána el­mennek haza. Mi úgy gondoltuk, hogy ha összeszedjük a járás ti­zenkilenc községének gyerekeit, s itt a későbbi napközis foglalko­zásokra is érvényes módszertani bemutatót tartunk, akkor elsősor­ban a gyerekeknek teszünk jót. Egy múlt heti Petőfi Népéből, két szál nádból és egy tekercs mad­zagból már egész napos játékot lehet szervezni. Megdöbbenve ta­pasztaltam, hogy még az ügye­sebb gyerekek sem tudnak sár­kányt készíteni. — Mi volt a kultúrigazgató sze­repe ezen a napon? — Mindössze annyi, hogy le­gyen ruhafesték a batikoláshoz, faggyú a gyertyaöntéshez, elegen­dő lószőr a fonáshoz, hogy le­gyen mit vacsorázni a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesének, hogy legyenek, akik a foglalkozásokat vezetik... — És az egykori pedagógusé? — Az én tanárságom így transzformálódott. Jóleső érzés volt látni, hogy segítségem örö­met okozott. Sok forintunkba ke­rült ez a rendezvény, de megérte. Megérte a községnek, mert a gye­rekek élményedhez kapcsolva elvi­szik jó hírünket, s mi is meg tud­tuk mutatni, hogy képesek va­gyunk ilyen nagyszabású rendez­vény lebonyolítására. 0 0 0 A lázasan munkálkodó gyere­kek között felfedeztem barátom lányait is, az ötödikes Anikót és Ágnest, aki még csak jövőre lesz iskolás. Legendásan jólnevelt leánykák, most .meg elfelejtenek még köszönni is. Nem zavarom hát őket, csak később kérdezek rá, hogy ds érezték magukat a gyermeknapon. — Nem gyermeknap volt az — oktat a nagyobbik. — Hanem?! — Rendkívüli péntek. Gyer­meknapon csak focizunk, most meg térítőt is csináltam anyunak. — Én nem bánnám, ha lenné egyszer felnőttnap is — ajándékoz meg sajnálkozó jóindulatával Ági. — Köszönöm a felnőttek névé-, ben. — De csak akkor ám, ha a töb­bi nap ilyen lehet! A gyerekek mindig igazat mon­danak. Soha annyi papírsárkány netiT röpködött még Kdskunmajsa lég­terében, mint a legutóbbi gyer­meknapon. A hosszú pórázra en­gedett légi alkalmatosságok játé­kosan kerülgették egymást, s sza­pora bólogatásaikkal alighanem a gyerekek önfeledt örömét nyug­tázták. A sportpálya valóban já­téktérré vidámodott ezen a dél­utánon, a gyermekkupacok köze­pén egy-egy sátor guggolt, a sát­rakban pedig játszani és játékot készíteni tanult á kiskunhalasi járás nyolcszáz iskolása. A koron- gozó, batikoló, linót metsző, fafa­ragó, sárkányt készítő kisdiákok, hazavihették készítményeiket, s haza azt a tudományt is, amellyel minden bizonnyal sok örömet sze­reznek még maguknak, s ki tud­ja, talán egykor még unokáik­nak is. Pedagógusoknak és szü­lőknek most nem voltak fegyel­mezési gondjaik, minden’ figyel­met lekötött az- alkotó játék. * * * Csürke Katalintól, a kiskunha­lasi járás közművelődési felügye­lőjétől származott az összevont járási gyermeknap megrendezésé­nek ötlete, ő álmodta meg ilyen­nek ezt a rendezvényt is. — Célunk miqdössze az volt, hogy a gyerekek ne csak sétálja­nak, kritizáljanak, hanem kapcso­lódjanak be az egyes kismester­ségek, művészeti ágak áramkö­rébe, belülről éljék meg ezt a rendezvényt. Módszertani bemu­tatónak szántuk titkon ezt a maj­• ... festettek, agyagoztak. sai gyermeknapot. Azt viszont nem titkoljuk, hogy a kiscsopor­tok vezetői mind járásunkbeli népnevelők és népművészek, s bármikor könnyen, gyorsan elér­hetők, s szívesen vállalnak újabb közszereplést. A minden apró részletre ügyelő „kivitelező” Gellérffy László, a majsai művelődési központ igaz­gatója. — Ha minden község és min­den iskola rendez magának egy- egy gyermeknapot, akkor az ál­talában abban merül ki, hogy az illető iskola tanulói kimennek a • Sárkányt készítettek... Kozma Huba KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK _____________________________________ Kö telező lesz az idegen nyelv — Milyen jövő előtt áll középfokú oktatásunk? — Jelenleg a középfokú oktatás távlati tervén dolgozunk. A változások döntően a szakközépisko­lákat érintik, ezzel együtt módosulások következnek be a szakmunkásképzésben és a felnőttoktatásban is. A tartalmi megújítás során az általános művelés tekintetében a két középiskola-típust, a gimnáziu­mot és a szakközépiskolát közelíteni kívánjuk egy­máshoz. A szakközépiskolákban a közismereti tan­tárgyak „közelíteni” fognak a gimnáziumiakhoz, az utóbbiakban új gazdasági, műszaki, technikai isme­reteket nyújtó tantárgy bevezetését tervezzük. Az 1985-ben kezdődő technikusképzés is illeszke­dik ehhez. Természetesen a rendszerét úgy dolgoz­tuk ki, hogy a távlati célok megvalósulása során azon már változtatni nem kell. — A jövőben várható-e, hogy a pedagógusok tö­megeinek véleményét egy-egy új elképzelés bevezeté­se, oktatási eszköz alkalmazása előtt jobban figye­lembe veszik? Nem került volna annyi rossz tan­könyv iskoláinkba, ha a kritikát mondó pedagógu­sok szavára jobban hallgattak volna. Tankönyv­írásra csak olyan személy kapjon megbízást, aki a teljesíthetőség gyakorlatát is ismeri. — A minisztérium a fontosabb döntések előkészí­tésekor figyelembe veszi a pedagógusok vélemé­nyét. A különböző szakbizottságok, mint tanácsadó testületek megvitatják a közoktatás tartalmi és szervezeti életére vonatkozó javaslatokat. A rendsze­res tájékozódás mellett alkalmanként is kérjük a gyakorló tanárok, szakfelügyelők, igazgatók taná­csait. 'Ebben az évben például egyes tankönyvek ta­níthatóságáról és tanul'hatóságáról, a világnézetünk alapjai tantárgy oktatásának helyzetéről kaptunk tájékoztatást. Ugyanarról a kérdésről sokszor a gya­korló pedagógusok is különbözőképpen vélekednek. A sokféle szempontot, társadalmi érdekeket figye­lembe vevő döntések tehát eleve nem egyezhetnek .meg minden elhangzó javaslattal. így alakulhat ki olyan vélemény azokban, akiknek kívánságai egy­általán nem szerepelnek a kialakult döntésekben, hogy nem hallgatják meg véleményüket. A tantervi reform bevezetése feszített ütemben történik, az új tankönyvek kísérleti kipróbálása csak egyes tantárgyaknál sikerült. A tankönyvírókat többnyire előzetesen meghirdetett pályázat alapján bízták meg. A jól'alkalmazható tankönyv megírásá­hoz kiválóan felkészült, pedagógiai gyakorlattal ren­delkező, jó tollú tanárok kellenek. Ma még nem mindegyik tankönyvíró elégíti .ki ezeket az igénye­ket. Erősítenünk kell a vállalkozókedvet is, mert a tankönyvpályázatokra beérkezett munkák színvona­la elég egyenetlen. Jelenleg jóval magasabb az ok­tatásügy kereslete a tankönyvírókban, mint a vele szemben álló mennyiségi és minőségi kínálat. — Miért fordulhat elő, hogy a mostanában so- kat hirdetett stabilitás és nyugalom helyett soha nem látott kapkodás, pontatlanság és bizonytalan­ság tapasztalható az érettségi, a szakmunkásvizsga és a felvételik körül? Üjabb és újabb körlevelekkel, pontosításokkal, helyesbítésekkel kell az egységes értelmezést kialakítani. — ‘Az érettségi és a felvételi vizsgák ügyébén 1979-ben született meg a döntés, ezt akkor ismertet­tük is az iskolákkal. 1982-ben elkészültek az érett­ségi vizsgáspibályzatok, s ezeket megküldtük vala-‘ mennyi középiskolának. A szákközépiskolás tanulók egy része, s a gimnáziumi tanulók az idén érettsé­giznek először az új vizsgaszabályzatok szerint. Az ebben foglaltak tanulmányozására az iskolák neve­lőtestületeinek több mint egy év állt rendelkezé-. sükre. Az elnöki útmutatóból maradt ki a szóbeli gyakorlati tantárgyak felsorolása, ezt kellett pótló­lag körlevélben közölni. Az iskolákból érkezett igények alapján lehetővé tettük, hogy két nyugati nyelvből is lehessen érett­ségizni azoknak a tanulóknak, akiket az orosz nyelv tanulása alól felmentettek. Ezt is az 1982-ben ki­adott körlevelünk tartalmazza. Az égységes. értel­mezést segítette, hogy a kisebb közösségekben, igaz­gatói értekezleteken, pedagógusok fórumán ebben a tanévben 18 alkalommal beszéltük meg az érettségi és a felvételi vizsga tartalmi és gyakorlati kérdé­seit. — Oktató-nevelő munkánk egyik fontos területe" a világnézeti nevelés. A tantárgyi órán kívül át­hatja az egész iskolai munkánkat. Miért éppen eh­hez a tantárgyhoz nincs tankönyv? — A középfokú oktatási intézményekben a világ­nézeti nevelés az egyes szakórákon, a tanórán és az iskolán kívül egyaránt folyik. A világnézeti nevelés középiskolai rendszerezésére a negyedik osztályban tanított világnézetünk alapjai tantárgy hivatott. A tárgy tanítási tapasztalatait figyelembe véve tan­tárgyi korrekciót hajtunk végre, s ehhez Igazodik a kiadásra kerülő tankönyv. A tantárgy új elnevezé­séről — filozófia vagy bevezetés a filozófiába — és a tankönyv kiadásáról rövidesen döntés születik. Az új tananyag célját és tartalmát tekintve jobban figyelembe vesszük a tanulók életkori sajátosságait. Az órán kutatómunka és gyakorlati tapasztalatok segítik a tanulót abban, hogy — ismereteit figye­lembe véve — marxista szemlélettel közelítse meg a természet és a társadalom jelenségeit. — A gimnáziumban az idegen nyelv helyett vá­lasztható fakultatív tárgyak anyaga, óraszáma nem ad lehetőséget valóban használható gyakorlati ismeretek tanítására, ugyanakkor az e tantárgyakat választó tanulók a második idegen nyelvet feles­legesen korán elhagyják. Várható-e, hogy a máso­dik idegen nyelv mind a négy osztályban kötelező lesz? — A háromórás, fakultatív tantárgyak elsősorban az érdeklődés felkeltését szolgálják, de sem érett­ségi vizsgát, sem záróvizsgát e tárgyaikból nem le­het tenni. A háromórás fakultatív tantárgyak a ta­nulók számára hasznosak, nem tervezzük megszün­tetésüket, de a fakultáció rendszerén belül máshol kívánjuk ezeket elhelyezni, részben a 'kötelező, rész­ben a szabad sávban. A korrekciók idejére tervez­zük a második idegen nyelv oktatásának kötelezővé tételét. Ennek azonban az a feltétele, hogy kellő számban működjenek idegennyelv-szakos tanárok a gimnáziumokban. Pillanatnyilag országosan nagy hiány van — elsősorban angol szakosokból. HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Juhász Gyula és Félegyháza Nemrégiben országszerte megünnepelték Juhász Gyula költő, a kiváló magyar lírikus születésének százéves évfordulóját. Ebbe az ünneplésbe 'Kiskun­félegyháza irodalombarátai is bekapcsolódtak. A születési évforduló napján igen nagy érdeklődés közepette lllésy István tanár lífaian szárnyaló elő­adásban emlékezett a nagy lírikus életművére, em­beri és költői kapcsolataira; Babits Mihály. Koszto­lányi Dezső költői hatására, Móra Ferenccel való barátságára. Az érzelmileg is ünnepivé hangolt elő­adás méltó volt Juhász Gyula emlékéhez. Juhász Gyula és Félegyháza kapcsolatában a hű barát, a harcostárs, Móra Ferenc jelenti, nekünk, félegyháziaknak a közvetítőt. Mórának is bizonyára köze volt ahhoz, hogy Juhász Gyula 1918-ban Kis­kunfélegyházára is eljutott. E látogatás emlékét őrzi .délegyházán 19il8 nyarán” című verse. A for­radalom vihara előtti tespedtség csendje és a vára­kozás tükröződik a vers soraiban „Csak a tücsök szól lomha lomb álól, és ő is, ő is elmúlást dalol: Hogy megy a nyár és jön a téli sár, ■ szegény tücsökre akkor majd mi vár?” Barátjához, Mórához írt születésnapi üdvözleté­ben a várt demokratikus átalakulás hite szólal meg: „És néha tisztán, mélyen érezni, Hogy élünk, s nem csak tengünk erre mi!” (Köszöntő Móra Ferencnek; 1918.) A haladást, a politikai és társadalmi átalakulást igenlő magatartása miatt Mórának le kellett mon­dania a Szegedi Napló főszerkesztői tisztéről. A ve­le közös sorsú forradalmi lírikus Juhász Gyula ek­kor búcsúztatásul többek között ezt írta neki: „Mi marad itt meg végső menedékül az élet elfáradt Robinzonának, Ha a vihartól minden álma szétdül? — Egy jó szivar tán, s egy szép büszke bánat?” (Terzinák Móra Ferencnek, 1919.) 1929. június 9-én Félegyházán a Daru utcai Móra- háznál emléktábla-avatás és ünnepség volt Móra Ferenc tiszteletére, aki e napon vette át szülőváro­sának díszpolgári oklevelét. Budapestről, Szegedről ús érkeztek Mórának rokonai, barátai, tisztelői a je­les alkalomra-. A súlyosan beteg jóbarát Juhász Gyu­la sajnos nem lehetett közöttük. Meghatóan kedves, közvetlen verssorokkal fejezte ki azonban, hogy lé­lekben ő is ott volt az ünneplők között: ‘ „Aranyat, tömjént, mirhát Nem adhatok neked, Se más hiú világi Múlandó kincseket, Még azt se hozhatom most, Mit te hoztál nekem, Virágokat, termőket, A magyar réteken.” Juhász Gyula és Félegyháza kapcsolatának szinte máig élő emléke a helyi Petőfi Daloskor számára 1926-ban írt jelige, amely tömör formában fejezi ki a szűkebb közösség életfelfogását és törekvéseit. A jelige megszületésében Erdélyi Gyula szegedi da- lárdista volt a közvetítő. : ,,1) A legnagyobb is itt dalolt e tájon, Hol délibáb leng és kalász terem, Mi is daloljuk bátran és vidáman Dalaidat: szabadság, szerelem! 2) Délibáb, és magyar nóta, Petőfit itt ringaták, Lelke bennünk zeng azóta, s véle áldjuk a hazát!” (Félegyházai dalos jelige; 1926.) A jelige második részét a daloskor zászlajára hí- meztette, és Juhász Gyula sógorával, König (Király) Péter (1870—1940) zeneszerzővel megzenésítette. A Petőfi Daloskör ettől kezdve minden kari fog­lalkozását és nyilvános zenei műsorát a Juhász— König: Jelige eléneklésével kezdte. Móra Ferenc Vérei, a félegyháziak, tisztelettel hajt­ják meg az emlékezés zászlóját Móra Ferenc barát­jának és harcostársának, Juhász Gyulának költé­szete és emberi nagysága előtt. S ezzel mintegy visz- szacsatolják azt a szeretetet és megbecsülést, amelyet a város hű fia, Móra Ferenc iránt éreznek. Fekete János Hetvenöt éves a jánoshalmi kórus Háromnegyed százada annak, hogy Lovas Andor megszervezte az első énekkart Jánoshalmán. Közben kitört a háború, s így karnagy nélkül maradtak, de 1918- ban — hazatérte után — új­ra összehozta a dalárdát, amely 1919- ben a Tanácsköztársaság megünneplésére rendezett nagy­szabású kiránduláson szerepelt először. A kórus 1934 márciusá­ban a megyei dalosversenyen el­ső lett, majd ugyanebben az év­ben Pécsett, az országos dalosver­senyen is díjat nyert, Iparos Da­lárda néven. A felszabadulás után a MA- DISZ keretében működött, mű­sorát a rádió is felvette. Két év múlva — a már nyolcvantagú együttes — Dolgozók Énekkara néven szerepelt. 1951. április 5-én a rádió rípq,’tműsorban mutatta be a jánoshalmi dalosokat. Az új­jáalakult vegyeskórus 1955-ben első díjat nyert a 'kiskunhalasi járási versenyen, 1957-ben a SZÖVOSZ-kongresszus alkalmá­ból az Erkel Színházban léptek fel, másnap rádiófelvételük volt. A sátoraljaújhelyi dalosfesztivá­lon 1959-ben első helyezést értek el, négy évvel később a kórus ezüstdíjas lett. 1981-ben pedig aranykoszorús minősítést kapott. Vezetését 1969 őszén Gerhát László vette át. Az elmúlt ti­zenhárom évben szerepeltek a rá­dióban, a televízióban, múzeumi hangversenyeken Budapesten, ní­vódíjait hoztak Szolnokról, ME- SZÖV-különdíjat kaptak Tamá­siban, a Bartók-évben pedig ne­kik ítélték Kecskemét város kü- lóndíját, és még sorolhatnánk ... A szép múltra visszatekintő kó­rus sokáig a földművesszövetkezet égisze alatt működött, ma a Já­noshalmi Szövetkezetek Közös Tanácsa patronálja. A hetvenötödik évfordulóról bensőséges ünnepségen emlékez­itek. A jubileumi' emlékülésen Harczi János tanácselnök köszön-' tője után az OKISZ, a megyei tanács és a KÖTA képviselője méltatta a kórus eddigi munká­ját, majd okleveleket, emlékérme­ket és ajándékokat nyújtottak át a dalosoknak. Ezt követően Ger­hát László, a kórus kitűnő kar­nagya elevenítette fel az elmúlt^ esztendőket. Az ülés után ünnepi hangversenyt rendeztek, amelyen a jubiláló énekkar mellett a kecskeméti Kodály Kórus és a szekszárdi Spirituálé együttes vendégszerepeit. L. J. G. B. Shaw szerint az az ember már nem élt hiába, aki­ről .anekdoták keringenek. A következő történeteket könyv­tárak polcain sárguló kötetek, régi . újságok lapjairól gyűj­töttük össze. Az anekdoták hő­sei koruk népszerű, közked­velt művészei voltak, nevük ma is ismert. * Komlós Vilmostól, az ismert komikustól megkérdi barátja: — Mondd, Vilikém, mit ka­pok tőled nászajándékba? — Meg leszel elégedve, öre­gem, egy 12 személyes kínai evokészletet. A barát meghatottan érdek­lődik: — És mondd csak, miből áll egy \22 személyes kínai evő­készlet!? Komlós szemrebbenés nélkül feleli: — Huszonnégy fogpiszkáló- ból! * A Művész Színház igazgató­ja volt Várkonyi Zoltán, ami­kor a Fészekben megszólított egy ismert színpadi szerzőt: — Nincs véletlenül egy kész .rossz darabod?­— Van kész darabom — vá­laszolt sértődötten az író —, de nem rossz! — Akkor nem használhatom — mondja Várkonyi csalódot­tan —, mert eddig csupa jó da­rabot adtam elő, és mind meg­bukott! A felejthetetlen nagy komé­diás, Csortos Gyula igen jó ba­rátságban állt a mártírhalált halt Petschauer Attilával, aki­vel egy házban lakott. Egyszer valamiért megharagudott a mindig jókedvű vívóbajnokra, és hónapokig nem , beszéltek egymással. Egy este Csortos — aki nagy hipochonder volt —, megint többet evett a kelleténél, éj­szaka rosszul lett, és áthívatta Petschauert. Szegény Attila reggelig ápol­ta a nagy művészt, és csak ak­kor ment el, amikor Gyula bácsi álomba szenderült. Este a kapuban találkoztak, a vívóbajnok boldogan üdvö­zölte Csortost: — Boldog vagyok, Gyula bá­csi, hogy már egészséges! Csortos zord tekintettel mér­te végig hűséges ápolóját, fel­rántotta szemöldökét, és jel­legzetes hangján felelte: — Semmi Gyula bácsi! A harag megy tovább!... * Márkus Alfréd, a sok-sok sikeres táncdal szerzője a há­ború alatt, az üldöztetések ide­jén egy ismerősével találkozott az utcán, aki ráadásul kolléga, színházi ember volt. A muzsi­kus elbeszélgetett vele, aztán elbúcsúzott, s mintha csak most jutott volna eszébe, így kiáltott utána: — Ne felejtsd el, holnap is próbálunk! A másik hirtelen nem tudta, miféle próbáról lehet szó, hát megkérdezte: — Mit? Mire Márkus: — Hát megélni! 0 Sajtóbemutatót rendezett az egyik filmvállalat. Egy magas, sovány férfi már a tizedik szendvicset tömi ma­gába, amikor odamegy hozzá a híres gyermekszínház alapí­tójának, Lakner bácsinak a lá­nya, Lakner Nolli, és megkér­di tőle: — Szerkesztő úr, maga me­lyik lapnak — eszik? A Pesti Napló szerkesztősé­gében Harsányi Zsolt kézira­tok olvasásával foglalkozott. Rengeteg dolga volt. Egyszer a szedőgyerek bejelentette neki: — Szerkesztő úr, egy csinos hölgy várakozik odafcünn! Harsányi nem nézett fel a kéziratköteg bői, olvasva to­vább, gépiesen megjegyezte: — Tedd csak ide az asztalra, majd elolvasom! 0 Békeffi László, az ismert szerző és konferanszié egyszer a színpadon a relativizmusról beszélt. Rámutatott a nézőté­ren egy férfira, akinek csak pár szál haj volt a fején, s megkérdezte a közönséget, mennyi haja van ennek az úr­nak? A közönség már mgndta is a választ: — Kevés! \ — Na, tetszik látni — vá­laszolta Békeffi —I ugyanez levesben sok! Gyűjtötte: Kiss György Mihály Művészekről mesélik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents